Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
Decemberi ráadás Élvonalban maradtak a filmforgalmazók Gondolatok a közgondolkodásról Az utóbbi időben egyre gyakrabban1 fordul elő, hogy ismerősök jegyszerzésben a közreműködésünket kérik. Ügy gondolják, hogy mi tudunk jegyet szerezni a salgótarjáni November 7. Filmszínház — mint a megye legnagyobb mozija — előadásaira akkor is, ha a nyilvános tájékoztatók telt házról informálnak. Most, az új esztendő küszöbén ünnepélyesen kijelenthetjük: a „minden jegy elkelt” esetében mi is tehetetlenek vagyunk. Legföljebb az tudjuk szorgalmazni, hogy a nagyon vonzó, nagyon népszerű filmeket újra osszák be a műsorrendbe. DSngetik a kasszacsúcsokat A nyolcvanas évek kezdetétől érezhető — s az idén el— mély ülőén —, hogy egyre több olyan film kerül mozijainkba, amelyekről világszerte beszélnek, amelyek sorra döntögetik a kasszacsúcsokat — idegenben és itthon. (Nyilván emiatt kérik jegyváltásban a közreműködésünket). Itt álljunk meg egy pillanatra, és ne feledjük: a mozit egy-kéf évtizede temetni kezdtük. De siránkozásunk mintha korai lett volna, megalapozatlan. A mozi túlélte a televízió térhódítását, az 1979- es nagymérvű helyáremelést, és valószínűleg túléli a video terjedését is. Csak az alkalmazkodást kell megtanulnia — a változó társadalmi körülményekhez, technikához, a mindezekkel összefüggésben változó közönségigényhez. A Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat tavaly és az idén másfél millió nézőt produkált. Adott helyzetben éz óriási szám, egyúttal bizonyító erejű az előzőekben elmondottakra nézve. — Hogyan sikerült — immáron sok-sok éve — ilyen derekasan helytállni? — tudakoltuk a vállalat központjában. Korill Ferenc igazgató a választ egy kis pontosítással kezdi: — Bevételi és nézőszámtervünket december első hetére teljesítettük. Ez annyit tesz, hogy 22 százalékkal több bevételhez jutottunk, a kitűzött nézőszámot elértük, de valamelyest ezerrel elmaradtunk az előző évitől. Most, ami a konkrét kérdést illeti: eredményeink elválaszthatatlanok dolgozóink intenzívebb munkájától, műsor- és propagandatevékenységünk hatékonyabbá válásától, illetve olyan árintézkédésektől, mini némelyik mozi magasabb kategóriába sorolása, a magasabb átlaghelyárak arányának növelése. Természetesen gondosan ügyeltünk arra, hogy eközben szolgáltatásaink színvonala emelkedjen. Például. több filmet az országos bemutató előtt forgalmaztunk, a Filmintézet filmjeiből több különlegességet mutattunk be, nemcsak Balassagyarmaton és Salgótarjánban, hanem Bá- tony'terenyén is. — Ha jól értem, arról van szó, hogy a közönséget dráguló mozizás mellett tartották meg, illetve a bázisnál eleve kevesebb nézőszám elérését tervezték. — Pontosan. Valóban drágábbak lettünk. Mert a tőlünk független költségek jelentősen nőttek, mert az állami dotáció az idén már nominálisan is csökkent. Az említett, árral összefüggő intézkedéseinket kénytelenek voltunk meghozni, ha teljesíteni kívántuk terveinket, mégpedig úgy, hogy a műsor, a propaganda színvonalában ne lépjünk vissza, hogy ne csukjunk be 30—40 kihasználatlannak minősíthető mozit. Áraink növelésével tudtuk a költségek növekedését ellensúlyozni. Az eredmények szerint sikerrel. A közönség nem pártolt el. Amiért viszont kevesebbet terveztek, annak az az oka, hogy előre tudták, milyen árintézkedésekre kényszerülnek a mai gazdasági helyzetben, meg a hat évvel ezelőtti áremelések lebegtek a szemük előtt, pontosabban azok következményei, melyek a nézők alapos megfogyatkozásáról tanúskodtak. Növekvő hatékonyság A vállalat november végéig 1500-al kevesebb előadást tartott. Mozit nem zárt he, de több helyütt csökkentette a vetítéseket. Mindebből kiolvasható a hatékonyság növekedése. Az egy előadásra eső nézőszám 6.6 százalékkal emelkedett. Ezek az intézkedések — talán egy-egy he lyen feszültséget, sőt viharokat okoznak — szükségszerű- ek. Ez az ára az eredményesebb gazdálkodásnak. Ugyanakkor jó, ha megjegyezzük: új mozit is nyitottak. Balassagyarmaton kamaramozi, határőrségi vetítőhely nyílt. Tavasszal létesült Salgótarjánban a videotéka, olyan mini kulturális intézményként, amelyik az ország ösz- szes filmes kiadványát forgalmazza, azon kívül lemezeket, kazettákat is. Nyáron a dekorációs műhely költözött ki a központból a November 7. Filmszínház alagsorába, és ezzel mindkét helyen javultak a munkafeltételek. Amikor az eredményekről beszélünk, változások sem elhanyagolhatóak. — A községi mozik állapota rendkívül rossz. Mit tesznek a javításukért? — Ismerjük a problémákat, de ebben nem tudunk tenni — feleli Korill Ferenc. — önerőnkből csak bizonyos ki- notechnikai fejlesztéseket vagyunk képesek megoldani. — A helyi tanácsok, befogadó kultúrházak egynéme- lyike több bérleti díjhoz szeretne jutni. Erről mi a véleménye? — Mindig a méltányos ösz- szeget fizetjük, nemegyszer lehetőségeink maximumát teljesítjük. Ha két szegény ember egymás zsebében turkál, abból még nem lesz gazdagság. Megértéssel, együtt kell dolgoznunk a közönségért. Második helyen Bizonyára vannak, akik a megyei moziüzemi vállalat eredményeit a könnyű, pusztán csak szórakoztató műsorpolitikának tulajdonítják. A cápának, a Frigyládának és táisaiknak. Nem egészen így van. A magyar és a szovjet filmek nézői idén többen voltak, mint tavaly, abszolút számban és arányaikban is.. Egyben érdemes itt elmondanunk: a magyar filmek látogatói országosan jelentősen csökkentek, míg a szovjet filmek nézőszáma messze az országos átlag fölött szerepel, A szintetikus — tehát minőségi — mutatók alapján a vállalat háromnegyed évkor a második helyezett volt. A nógrádi moziforgalmazók igényes, jó munkát végeztek, megőrizték helyüket az élmezőnyben. Tisztában vannak azzal, hogy bevételeik felső határához értek, s ha tartani akarják eredményeiket, további egészséges erőfeszítésekre van szükség. Még mindig nem fogytak ki az ötletekből: a terv szerint 1986- ban kamaramozi nyílik Salgótarjánban, a „nagymözi” alagsorában. Sulyok László Mohácsi Regős Ferenc rajza. 11» Re* esztendő belpolitikai jeliéiig gű történései, dokumentumai hosszú távra meghatározzák a szocialista építés soron lévő teendőit. A jövőt formáló programok sorában megkülönböztetett jelentőségű az MSZMP XIII. kongresszusának határozata, melynek alapos tanulmányozása, helyes értelmezése és következetes megvalósítása egyidejű feladat. A párt politikájának képviselete, eredményes végrehajtása ugyanis egyrészt feltételezi a tennivalók pontos ismeretét, helyi konkretizálását, másrészt igényli a tudati feltételek számbavételét, az ideológiai viszonyok kedvező irányú, az elhatározott célok szerinti alakítását. A közgondolkodás helyzetében a kongresszus óta eltelt időszakban természetszerűen nem következtek be döntő változások. A párt-, az állami és tömegszervezetek számvetése, választási munkája során ismételten bebizonyosodott, hogy a lakosság tudatát alapvetően a fő politikai célokkal, a szocializmus eszméivel való azonosulás jellemzi. A nagy horderejű, lényegi kérdések megítélésében egyetértés tapasztalható, a szövetséges osztályok, rétegek legfontosabb érdekeinek azonossága alapján épül és fejlődik a szocialista nemzeti egység. A közvélemény nagyra értékelte, hogy a pártkongresszus sokoldalúan, tárgyilagosan foglalkozott a társadalmi fejlődés időszerű problémáival, felvállalta és megválaszolta a növekvő követelményekkel, a nehezebb feltételekkel, az építőmunka új, szokatlan jelenségeivel ösz- skefüggő vitatott kérdéseket, s ösztönző programot fogadott el. A kongresszus állásfoglalása is hozzájárult ahhoz, hogy reálisabb, illúzióktól mentes szocializmuskép van kialakulóiban. Egyre inkább tudatosodik, hogy a szocializmus jelen formájáhan nem befejezett, kifejlett társadalmi rendszer, sőt fejlődésének kezdeti szakaszán járva a gyakorlatban most formálja igazi — egyetemes és nemzeti arculatát —, s még hosszú ideig magán viseli az átmeneti állapot számos ellentmondását, többek között az elosztási viszonyok — sok feszültséget okozó — egyen lő tlens égét. A felszabadulás negyvenedik évfordulója kapcsán kibontakozott átfogó politikai, ideológiai munka eredményeként fejlődött az emberek történelmi tudata, árnyaltabb és hitelesebb ismeretekkel rendelkeznek az ország és szűkebb környezetük — lakó- és munkahelyük — múltjáról, s szocializmus négy évtizedes folyamatáról, jelenéről, perspektíváiról. A fiatalabb nemzedékek is tájékozottabbak ma már a második világháború körülményeiről és következményeiről. Tovább erősödött a Szovjetunió történelmi szelepének, elévülhetetlen érdemeinek elismerése a fasizmus felett aratott győzelem ben, egy új társadalom alapfeltételeinek megteremtésében. Emellett az is jobban tudatosodott, hogy a magyar nép önmaga választotta a társadalmi fejlődés szocialista útját. Világosabban kirajzolódik, hogy a társadalmi rendszer folytatója, örököse a mindenkori progresszív eszméknek, s intézményesen gondoskodik a nemzeti hagyományok ápolásáról. Sokat oldódott az indokolatlan bűntudat és a szélsőséges önelégültség egyaránt hamis érzése is. Kevesebb a kérdőjel a _ politikai és gazdasági — reformtörekvések értelmezésében, csökkentek az aggályok a nemzeti sorskérdésekké nagyított ügyekben. A közhangulatot kedvezően befolyásolja, reményekkel tölti el, hogy az enyhülésért, a békés egymás mellett élés érdekében folytatott küzdelem a szovjet—amerikai csúcstalálkozó után — a Szovjetunió tantoritha- tatlan békepolitikája következtében — egy árnyalattal jobb feltételek között folytatódik. Nagy érdeklődés kíséri az SZKP belpolitikájának új vonásait, a történelmi jelentőségűnek látszó XXVII. kongresszus előkészületeit. Jó érzéssel tölti el a közvéleményt, hogy hazánk — a szocialista közösség részéként — aktívan vesz részt a nemzetközi életben, képviseli népünk, a szocializmus a társadalmi haladás érdekeit. Egyre nagyobb hangsúlyt kap. hogy a magyar külpolitika tekintélye, súlya a szocialista rendszer belső viszonyainak stabilitásától, a hazai epito- munka — kivált a gazdaság — eredményességétől függ. Ezért is kíséri egyetertes a VII. ötéves terv és 1986-os népgazdasagi terv előirányzatait. Ugyanakkor természetesnek kell felfogni, hogy a fejlődés élénkítésének módjában, ütemében, a célravezető megoldások mikéntjében továbbra is vannak éles eszmecserek Egyesek például a termelőmunka azonnal érzékelhető fejlesztését, valamennyi társadalmi csoport életszínvonalának látványos, gyors javulását várták a kongresszus határozatától. Több helyen heves nézetkülönbségek kísérték a településfejlesztési hozzájárulás célmegjelölését, mértékét. Átmeneti feszültségforrás volt bizonyos termekek elsősorban a szén — hiánya. A szocialista demokrácia napirenden lévő tudatos elmélyítésének, tartalmi gazdagításának velejárója az őszinte szókimondás, az eltérő vélemények megismerése, ütköztetése. Minthogy a társadalom világnézetileg nem egységes, tartós közmegegyezés csak párbeszédben. a szövetségesek érdekeinek tiszteletben tartásával, a bizalom légkörében érhető el. Ez vonatkozik a szocializmust igénylő, építésében cselekvő részt vállaló vallásos emberekkel való < együttműködésre is. Joggal igényli azonban a közvélemény a szocialista erkölcsi normák hatékonyabb érvényesítését, a fegyelmezett munka, a közösségi mentalitás, a kezdeményező és felelős magatartás erősítését, nagyobb társadal. mi megbecsülését, a közömbösség, a passzivitás ellenében. Határozottabb fellépés szükséges a szocialista rendszert gyengítő nacionalista, pesszimista — a fejlődés nehézségeit, esetenkénti torzulásait túlhangsúlyozó — nézetekkel szemben. Az iedológiai munkában ugyanis — az elmúlt időszakban bekövetkezett egyértelmű fejlődés ellenére — továbbra is van bizonytalanság, tétovaság, a szükségesnél erősebb a védekező reflex, defenzív magatartás. Többet kell tenni a reális helyzettudat kialakításáért, a társadalmi fejlődés minőségi követelményeinek, az emberj tényezők növekvő szerepének megértetéséért, elfogadtatásáért, az alkotóenergiák, a tartalmas életcélok kibontakoztatásáért. Az ideológiai munka segítse elő a szocialista fejlődéssel és a világban végbemenő változásokkal összefüggésben felmerülő új kérdések marxista—leninista megvalósulását, az előrehaladást szolgáló korszerű gondolatok befogadását. Ez a leghatásosabb, a poli- kát bármely oldalról torzító téves nézetek ellen folytatott küzdelemben. A kongresszus határozatát közvetítő, feldolgozó tömegpolitikai munka — főként a pártoktatás — már eddig is sokat tett azért, hogy a dokumentumot egységben értelmezze a közvélemény. Rámutatott arra, hogy a kongresszus a politikai, gazdasági és ideológiai’ feladatok összefüggő rendszerében foglalkozott művelődéspolitikai kérdésekkel, s az emberek tudását, szakértelmét, politikai tájékozottságát a társadalmi előrehaladás fontos feltételeként fogta fel. Jogosulatlan tehát félteni a kultúrát, hiszen soha ilyen nagy szerepe nem volt a munka értékteremtő képességének fokozásában, a politizáló közszellem megteremtésében. Ugyanakkor valóban komoly erőfeszítéseket követel a művelődés anyagi hátterének biztosítása. Az elmúlt időszakban erősödött az a felis“ mérés, hogy a gazdaság eredményessége — szélesebb értelemben a szocialista társadalom presztízse — azon is múlik, hogy milyen színvonalú tudományos-műszaki bázisra támaszkodik. A következő évtized egyik legdöntőbb feladata a technológiai fejlődés fel- gyorsítása. Ezért foglalkozott a kongresszus kiemelt hangsúllyal a tudománypolitika kérdéseivel, s ezt szolgálja a KGST-tagországok tudományos-műszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programja. Jó visszhangja van annak, hogy a következő években a megerősített általános alapképzésre épül fel a középfokú oktatás strukturális reformja, valamint a felsőoktatás korszerűsítése. Az oktatáspolitika középpontjában a tartalmi megújítás, az oktató-nevelő munka minőségének javítása, a szocialista nevelőhatások erősítése áll. A közművelődésben a fejlesztés alapkövetelménye a közvetített értékek tudatosabb kiválasztása. Hatványozottabban érvényes ez az eleve ideologikus jellegű művészetekre, amelyben a túlzott liberalizmus következtében a szocialista értékrend gyakorta keveredik más előjelű, és célzatú törekvésekkel. Furcsa, hogy ezt a már-már végtelen toleranciát is keveslik némelyek. Csak egyetérteni lehet azokkal a véleményekkel, amelyek — a párt változatlan művészetpolitikai alapelveiből kiindulva, az alkotói szabadság biztosítása mellett — azt igénylik, hogy a művészetek teljesítsék alapvető társadalmi küldetésüket. Olyan alkotók támogatását szorgalmazzák, akik síkra- szállnak az igazi értékek védelmében, képviseletében, akik — a tényleges dilemmák ellenére — képesek mozgósítani a nehézségekkel szembeszegülő és állandó megújulásra kötelezett ember tartalékait, s figyelembe veszik, szolgálják a befogadók tömegeinek érdekeit. Ehhez az irányítószervek és az alkotóműhelyek összehangoltabb munkájára, politikai ideológiai, érzékenységének fokozására, felelősebb, elkötelezett magatartására van mindenekelőtt szükség, de ebben a szellemben kell előkészíteni a művészeti szövetségek hamarosan sorra kerülő közgyűléseit is. Ä YÜI kongresszus határozatainak ér- Allla vényesítésében a párt szervezeteinek, tagjainak kell élenjárniok. Minden kommunista kötelessége, hogy meggyőző érveléssel, határozott kiállással lépjen fel a pá,rt eszméi, politikája mellett, a szocializmustól idegen nézetekkel szemben. Ehhea az szükséges, hogy a pártszervek rendszeresen vizsgálják környezetük tudati viszonyait, s a tapasztalatok figyelembevételével fejlesszék, korszerűsítsék, ideológiai munkájukat, hangolják össze a propagandát, az agitációt és a tájékoztatást. E folyamatok sikerének alapvető feltétele a párttagok színvonalas, igényes felkészítése a politika képviseletére, a szocialista eszmék terjesztésére. Csak így várható el. hogy eredményesen formálják a közgondolkodást, s példamutató munkájukkal, magatartásukkal mozgósítsák a dolgozókat a kongresszusi határozatban megfogalmazott célok megvalósítására. Dr. Csongrády Béla
