Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

Sziklarajzok a Csodák völgyében A francia—olasz határvi­déken, a Tengeri Alpok ter­mészeti és régészeti érdekes­sége a Csodák völgye (Valée des Merveilles.) E járásnyi terület régi vita tárgyát ké­pezte a két ország között: előbb francia volt, majd év­századokon át olasz, míg a második világháború után már véglegesen újra Francia- ország része lett­A Tengeri Alpok csúcsai 2501)—3300 m tengerszint fe­letti magasságig meredeznek. A gránitsziklák, a formás völgyek, a hegyi patakok, a csodálatos kékségű tenger­szemek önmagukban is gyö- nvörű látványt nyújtanak. A Csodák völgye 2200—2700 m magasságban terül el, kéklő, bár sokszor felhőbe burkoló­zó hegyormok pillantanak rá a magasból. a legközelebbről, a Mont Bego csúcsa. A táj szépsége önmagában is in­dokolja a Csodák völgye el­nevezést, de nem ezért hív­ják így. E furcsa sziklavilág­ban, a vöröses vagy zöldes színű kopár sziklák káoszá­ban bolyongva hamarosan primitív rajzokra lehetünk figyelmesek egyes sziklákon: bikafeiek, napok, kígyók, skorpiók, primitív ekét toló földművesek, felemelt karú boszorkánymesterek pillanta­nak ránk. A völgy remekmű­ve a törzsfőnök alakja: min­den szikiara iz közül ez emel­kedik ki a legjobban a zöl­desszürke alapból. A vezért állva ábrázolták, mellére bi­kafejet véstek, és úgy látszik, mintha a koponyájába egy kardot ütöttek volna. Eddig mintegy 45 000 rajzot tarta­nak számon a régészek. A kutatóknak sok munkát okoztak a rajzok, viták dúl­tak jelentésük megfejtése kö­rül. Tulajdonképpen még ma is több nézet áll szemben egymással. Előbb valameny- nyi rajzot bronzkorinak vél­ték, de később bebizonyítot­ták. hogy bár valóban vannak közöttük bronzkoriak, több­ségük jóval később, az i. sz. első-második századában ke­letkezett. Ezen alapszik a ma legjobban elfogadott elmélet: a Csodák völgye egy mérhe­tetlen nagt', természetes templom, amelyet Mithrának, a világosság és az igazság istenének ajánlottak. Ez az isten ázsiai, indiai eredetű volt, de kultusza később át­terjedt Kis-Ázsiába, Phygiá- ba. Azután behatolt Görögor- sítágba, hogy tovább terjed­jen Olaszországon át egészen Galliáig. A primitív vallások egvik szakértője szerint „ez a kultusz ugyanazt az utat követte Franciaországban, mint a kereskedelem”. A Rhone völgvében, a Földközi­tenger partjaitól haladt fel­felé Géniig. Nyomait számos helyen megtaláljuk Lyon alatt. A szentélyek megszakí­tás nélküli sorozata kötötte össze a Földközi-tenger part­ját a germán táborokkal. A Csodák völgye ezen az útvo­nalon volt. Szil veszieri Családi AneUdotoUincslár perpatvar A nevelő Magyarország 1887-ben látott napvilágot Gracza György és Pollinus Emil A nevető Magyarország című kötete. A tematikus rendszerezéssel összeállított gyűjteményben találunk krónikás adomákat, külföldi és hazai híreségekről szóló anekdotákat, a múlt század magyar társadalmának fonákságairól készült életképek, rövid tréfák segítségével pedig bepillantást nye­rünk egyebek közt a dzsentrik életébe, a korteresek vilá­gába. Vadászadomák, paraszt- és cigányviccek színesítik a válogatást, a Bilincsek közt című fejezetben pedig a Bach- korszak furcsaságait olvashatjuk. ugatta meg a kocsijukat, egy öreg polgár belerúgott a han­gos torkú állatba, s rákiál­tott: — Coki, Bundás, helyedre! — Ne bántsa, Pista bácsi! — szólt a szomszéd- — Nem mindennap ugathat franciát szegény! — De már akkor inkább a németre vicsorogjon ez a dög! ☆ Orvos a vadászaton pa­naszkodik az erdésznek: — Ez mégiscsak rettenetes. Egyetlenegy nvulat sem tud­tam elpusztítani! — Tudja mit, doktor úr! Rendeljen vailamit — a nyű- laknak! ☆ Báró Wodiáner bécsi ban­kárt az irodájában egy len­gyel herceg kereste fel. A báró épp egy fontos levelet írt, fölnézett az írásából, és így szólt: — Legyen szíves, üljön le! Egy kis sürgős dolgom van még. Akad ott valahol egy szék. A vendég néhány perces türelmetlen várakozás után megszólal: — De kérem, én X. herceg vagyok! — Hát akkor vegyen két széket magának! ☆ Wodiáner bankár egyszer kocsin ment valahová, s egy furistáknak Érdekes megoldású, egy- és kétszemélyes velomobilo- kat tervezett Vlagyimir Mazurcsak, szovjet tervezőmérnök, aki korábban kerékpárversenyző volt. A turista­célra készült újszerű járművek abban is kü­lönböznek a hagyományos kerékpároktól, hogy nagyobb távolságokra lényegesen kényelmesebbek. Képünkön az új velomobilok, és akik bemutatják: (balról jobbra) Vlagyi­mir Mazurcsak, Natalja Pianyida, Szasa Pianyida és Gen- nagyij Mazurcsak A főszereplő egy világhírű üzletember, akivel államfők tárgyalnak, aki 87 éve elle­nére is az Occidental Petro­leum cég aktív vezetője, s aki legalább 150 milliós va­gyonnal rendelkezik. Armand Hammer emellett arról is­mert, hogy sok millió dollárt fordított jótékonyságra és nem szűkmarkú akkor sem, ha a művészetek támogatá­sáról van szó. Nos, ez a te­kintélyes és gazdag tőkés vá­ratlanul 666 714 dollár 74 centes adósságot követel visz- sza, mégpedig nem mástól, mint tulajdon testvére gyer­mekétől. Érthetetlen? Felhá­borító? Nos. nézzük kicsit részletesebben a tényeket. Armand Hammer öccse, Viktor 1983-ban hal meg és mintegy másfél millió dollár értékű ingatlant hagyott ma­ga után. Ezt most fogadott lánya, az 59 esztendős Nancy Hammer Eilan birtokolja. Ahhoz, hogy elhunyt apja tartozását kiegyenlítse, meg kellene válnia az ingatlantól, s Nancynek ez nincs ínyére, modván, nem felelős apja adósságáért. Napvilágra került, hogy Hammer annak idején a pénzt azért adta a* öccsének, hogy az kezeltetni tudja súlyosan beteg feleségét, ám a fivér — talán épp a fogadott lány be­folyásolására? — drága el­fekvőbe rakta az asszonyt. Nancy állítólag egyébként sem törődött mostohaanyjá­val. Még cifrább az ügy, ha figyelembe vesszük, hogy Viktor Hammer 74 éves ko­rában kívánta meg az apasá­got, s akkor fogadta gyer­mekévé a 48 esztendős Nancyt. A felperes ügyvéd szerint ez gyanúsan szokatlan dolog, az immár hatvanadik élet­évébe lépő nő azonban ezt tagadja. Azt mondja, ő hűsé­ges „gyermek” volt, rendsze­resen látogatta „szüleit”, s ott virrasztóit Viktor Ham­mer halálos ágyánál is, nem úgy, mint szőrösszívű bátyja. Ki hét a pénzéhes és a számító a szemben álló felek közül: a multimilliomos, aki 667 ezer dollárt a mellény­zsebéből is ki tudna fizetni? Vagy az a nő, akit örökbe (és kölcsönkapott birtokába) fogadott a nagytőkés öccse? Az amerikaiak izgalommal várják az ügy fejleményeit... Csák Elemér Borovicka felügye­lő a holttest fölé ha. jolt. — Szívinfarktus — állapította meg az orvos. — Különben közönséges infarktus. A felügyelő a fejét csóválta. Közönséges infarktus lett volna, ha már nem az ötö­dik ilyen eset ugyan­azon a helyen, az áruház bőráruosztá­lyán. Az ötödik rej­télyes haláleset, és senkit sem lehet gya­núsítani, nincs tanú, nincs indok a gyil. kosságra. — Maga szolgálta ki ezt a vevőt? — kérdezte a felügyelő a csinos fiatal eladd nőtől, akinek a sze­mében dermedt ré­mület ült. — Igen, én. — Hogyan történt? — Magam sem tu­dom. A vevő bejött, én hozzáfogtam, A gyilkos hogy kiszolgáljam... egy pillanatra elfor­dultam, azután pe­dig. .. azután ... oda­néztem, ő pedig mar a földön hevert. — Csak úgy, uk- mukfukk? — a fel­ügyelő összehunyorl- totta a szemét — A maga jelenlétében már az ötödik ember roskad össze holtan, és mindennek nincs semmi oka? — Én... én... ma­gam sem értem — szipogott a, lány. Borovicka felügye­lőnek nem volt oka arra, hogy ne higy- gyen az eladónőnek: fogalma sem volt ar­ról, mitévő legyen ezután. Két álló hé­tig töprengett a hely­zeten, de mindegyik változat, amely eszé­be jutott, csapnivaló volt. A nyomozás egyhelyben topogott, és csak egyetlen le­hetőség maradt. A felügyelő, bár tisztá­ban volt vele, meny­nyire kockázatos ez a lépés — álbajuszt ra­gasztott, sötét szem­üveget vett /el, és közönséges vevőnek tetetve magát, el­ment a bőráruosz­tályra. — Jó napot — üd­vözölte a lány olyan angyali hangon, hogy Borovicka, aki ebben a pillanatban éppen megtapogatta az ál­bajuszát, hogy erő­sen tapad-e, kishíján leszakította férfifúl ékességét. — Mit kíván a kedves vevő? — fu. volázta a lány, és hangjában csengety- tyűk csilingeltek. — Kesztyűt — dünnyögte a meg­hökkent felügyelő. — De milyet pa­rancsol? Szarvasbőr-, velúr- vagy glaszé- kesztyűt? — Velúr legyen. — De milyen szí­nűt parancsol? Drap­pot, barnát, sötétet? Gombbal legyen vagy gomb nélkül? — Hatujjú kézre — dörmögte Borovicka. — Ó, bocsánat! At­tól félek, ma nem teljesíthetem a ked­ves vevő kívánságát. De ha holnap szíves­kedne újra befáradni hozzánk, akkor a se­gítségére lehetnék. — Nekem ma kell a kesztyű. — Ebben az eset­ben arra kérem, vár­jon egy pillanatig, átszaladok a raktár­ba és utánanézek. Ün­nepi vagy hétköznapi használatra való kesz­tyűt óhajt?... A lány kisietett a pult mögül, a fel­ügyelő pedig már mindenre rájött. Reszkető kézzel elő­szedett egy nitrogli- cerin tablettát, és le­nyelte. Bizony, ha a szíve valamivel gyen­gébb, és nem akad történetesen tabletta a zsebében, akkor ő lehetett volna a ha­todik áldozat. P. G. forintot nyomott a kocsis markába. A pénz láttán a fuvaros elégedetlenkedett: — Az ifjú báró úr öt fo­rintot szokott ám adni rend­szeresen ! — Hja, könnyen teheti — 1 vágott a szavába az öreg bankár- — Én is annyit ad­nék, ha milliomos apám vol­na! ☆ Egy estélyen, ahol Liszt Ferenc is hivatalos volt, va­lami újdonsült művész „új” keringőjét kalimpálta el a zongorán. Egyik-másik ven­dég el volt ragadtatva a mester pedig nem is igen fi­gyelt oda, — Talán már ismeri ezt a keringőt — szólítja meg a bájos háziasszony —, hogy egy csöppet sem érdeklődik' utána? — Ismerem már három éve — válaszol a mester epés mosollyal —, de akkor még másnak volt a szerze­ménye. ☆ Egy társaságban a nemes­ségről volt szó. Társalgás közben az egyik hétsziilva- fás úr, aki szeretett dicse­kedni ősi származásával, ezt mondta: — Ismétlem, uraim, az or­szágban a mi családunk a legrégibb, őseim a világ te­remtését már saját kastélyuk erkélyéről nézték végig. ☆ Két idegen nézi Toldy Fe­renc budai szülőházát, amely tudvalévőén emléktáblával van ellátva­— Vajon az én halálom után tesznek-e táblát a há­zam falára? — kérdi az egyik. — Persze, hogy tesznek. Az lesz ráírva: „Üres szoba kiadó.” A walesi herceg sokat van Párizsban. Egy alkalommal a barátjával sétál a bulváron, amikor egy férfi nyomtatott ívet nyújt át neki, amelyben egy anarchista lap előfizeté­sére szólítják fel. A trónörö­kös, elolvasva a nyomtat­ványt, e szavakkal adja visz- sza: — Köszönöm, nincs rá szükségem, én már évek óta tiszteletpéldányt kapok! ☆ Moltkéról, a híres német hadvezérről mesélik: Egy ízben Roon porosz hadügyminiszter e szavakkal rontott be a betegen fekvő Moltkéhez: — Háborúnk van Oroszor­szággal ! — A szekrény második fi­ókjában balra van a hadi­terv — válaszolt Moltke, és a másik oldalára fordult­* A Bach-korszak idején kint a határban szorgoskodott az alföldi parasztember, amikor mellette, az országúton oszt­rák dragonyosok lovagoltak el. — Mit vesződni hiába, pa­rasztember — gúnyolódik az egyik katona —, hisz’ úgyis miénk lesz, ami teremni fog! — Adja isten, vitéz uram — feleli a gazda — éppen kötélnek való kendert vetek! I TÄT A vidéki embert elfogta a szomorúság a Kerepesi (a mai Rákóczi) úton. Bemegy hát a kávéházba, s kér egy pohár vizet. Megissza, s ami­kor távozná akar, a pincér rászól: — Két krajcárt kérek a vízért. — Ügy? — kérdi, miközben fizet. — Akkor szeretném tudni, mennyibe kerül Bu­dapesten egy felhőszakadás?!? ☆ Az 1885-ös országos kiállí­tás francia vendégei Szeged­re is ellátogattak. Megindult az agyam KORSZAKAJTÓ outi TALÁLMÁNYOK Félreérteimez(het)ő szótár, anno 198c Kutya ADÖKULCSMÁSOLÁS: az állami bevételek sokszorosí­tása, hozott anyagból, hibás minta alapján. BÁRRÉS: boltban vett ita­lok eladása az éjszakai mula­tókban, többszörös összegért. BEFLI: 1. vég nélküli kifli, amelynek mintha befelé nőtt volna a csücske; 2. a futballpálya alapvona­lától a gólvonal mögé, újabb érintés nélkül belőtt labda ive. ÁTSOROLÁS: pihenőnap-át­helyezés, az üzletekben sor­ban állással. CSÜCSFORGALOM: ál­lamfők közeledése és találko­zásai (kivéve, ha a salgótar­jáni főúton indulnak el egy­más felé, hétköznap 14—18 óra között). DECIVEL: agvségnyi alko­holmennyiség, amivel a ga­rázdák a nekik megfelelő hangerőre kapnak­HALLEY (Bill): üstökös­ként feltűnt amerikai jazz- zenész, aki — bizonyára a nosztalgiadivat hatására — 1986-ban várhatóan különö­sen közel kerül hozzánk, a szakemberek szerint. HÖSPINCÉR: aki a Na­rancs Szállóban, késő este, a vendég kérésére kést is visz ki a feketéhez. HETI MUNKAÜNNEP: a napilapok nyomdáiban és szerkesztőségeiben dolgozók vasárnapi műszakja KENYÉR HELYETT CIR­KUSZ: maszek pékek jel­mondata, többnapos ünnepek előtt. NATURIZMUS: természe­tes turizmus, az anyaszült bozótos lágy ölében. ÖRÖKRANGADÖ: év végi összesített levonás a külön jövedelmekből (mostantól kezdve rendszeresen). STOPLESZ: budapesti strandokon félmeztelenül na­pozó nők fenyegető visszané- zése („mindent a szemnek, semmit a kéznek”) .— lásd még: MONOKLINI. RIMASZOMBAT: a leg­ősibb női mesterséget, űzők he ti pihenőnapja­SÍÖLŐ: a téli úttörő-olim­piai döntők időpontjait előre meghatározó szakember (lásd még: szánandó, hóhányó). VÍZÁR: közműfejlesztési hozzájárulás. VÉGTELENÍTETT ÜVEG: éves nyereségfosztó. avágv; mi folyik a síküveggyárban? Szedte-vette-teremtette: Várkonyi Ferenc Velo mobil —

Next

/
Oldalképek
Tartalom