Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
Sziklarajzok a Csodák völgyében A francia—olasz határvidéken, a Tengeri Alpok természeti és régészeti érdekessége a Csodák völgye (Valée des Merveilles.) E járásnyi terület régi vita tárgyát képezte a két ország között: előbb francia volt, majd évszázadokon át olasz, míg a második világháború után már véglegesen újra Francia- ország része lettA Tengeri Alpok csúcsai 2501)—3300 m tengerszint feletti magasságig meredeznek. A gránitsziklák, a formás völgyek, a hegyi patakok, a csodálatos kékségű tengerszemek önmagukban is gyö- nvörű látványt nyújtanak. A Csodák völgye 2200—2700 m magasságban terül el, kéklő, bár sokszor felhőbe burkolózó hegyormok pillantanak rá a magasból. a legközelebbről, a Mont Bego csúcsa. A táj szépsége önmagában is indokolja a Csodák völgye elnevezést, de nem ezért hívják így. E furcsa sziklavilágban, a vöröses vagy zöldes színű kopár sziklák káoszában bolyongva hamarosan primitív rajzokra lehetünk figyelmesek egyes sziklákon: bikafeiek, napok, kígyók, skorpiók, primitív ekét toló földművesek, felemelt karú boszorkánymesterek pillantanak ránk. A völgy remekműve a törzsfőnök alakja: minden szikiara iz közül ez emelkedik ki a legjobban a zöldesszürke alapból. A vezért állva ábrázolták, mellére bikafejet véstek, és úgy látszik, mintha a koponyájába egy kardot ütöttek volna. Eddig mintegy 45 000 rajzot tartanak számon a régészek. A kutatóknak sok munkát okoztak a rajzok, viták dúltak jelentésük megfejtése körül. Tulajdonképpen még ma is több nézet áll szemben egymással. Előbb valameny- nyi rajzot bronzkorinak vélték, de később bebizonyították. hogy bár valóban vannak közöttük bronzkoriak, többségük jóval később, az i. sz. első-második századában keletkezett. Ezen alapszik a ma legjobban elfogadott elmélet: a Csodák völgye egy mérhetetlen nagt', természetes templom, amelyet Mithrának, a világosság és az igazság istenének ajánlottak. Ez az isten ázsiai, indiai eredetű volt, de kultusza később átterjedt Kis-Ázsiába, Phygiá- ba. Azután behatolt Görögor- sítágba, hogy tovább terjedjen Olaszországon át egészen Galliáig. A primitív vallások egvik szakértője szerint „ez a kultusz ugyanazt az utat követte Franciaországban, mint a kereskedelem”. A Rhone völgvében, a Földközitenger partjaitól haladt felfelé Géniig. Nyomait számos helyen megtaláljuk Lyon alatt. A szentélyek megszakítás nélküli sorozata kötötte össze a Földközi-tenger partját a germán táborokkal. A Csodák völgye ezen az útvonalon volt. Szil veszieri Családi AneUdotoUincslár perpatvar A nevelő Magyarország 1887-ben látott napvilágot Gracza György és Pollinus Emil A nevető Magyarország című kötete. A tematikus rendszerezéssel összeállított gyűjteményben találunk krónikás adomákat, külföldi és hazai híreségekről szóló anekdotákat, a múlt század magyar társadalmának fonákságairól készült életképek, rövid tréfák segítségével pedig bepillantást nyerünk egyebek közt a dzsentrik életébe, a korteresek világába. Vadászadomák, paraszt- és cigányviccek színesítik a válogatást, a Bilincsek közt című fejezetben pedig a Bach- korszak furcsaságait olvashatjuk. ugatta meg a kocsijukat, egy öreg polgár belerúgott a hangos torkú állatba, s rákiáltott: — Coki, Bundás, helyedre! — Ne bántsa, Pista bácsi! — szólt a szomszéd- — Nem mindennap ugathat franciát szegény! — De már akkor inkább a németre vicsorogjon ez a dög! ☆ Orvos a vadászaton panaszkodik az erdésznek: — Ez mégiscsak rettenetes. Egyetlenegy nvulat sem tudtam elpusztítani! — Tudja mit, doktor úr! Rendeljen vailamit — a nyű- laknak! ☆ Báró Wodiáner bécsi bankárt az irodájában egy lengyel herceg kereste fel. A báró épp egy fontos levelet írt, fölnézett az írásából, és így szólt: — Legyen szíves, üljön le! Egy kis sürgős dolgom van még. Akad ott valahol egy szék. A vendég néhány perces türelmetlen várakozás után megszólal: — De kérem, én X. herceg vagyok! — Hát akkor vegyen két széket magának! ☆ Wodiáner bankár egyszer kocsin ment valahová, s egy furistáknak Érdekes megoldású, egy- és kétszemélyes velomobilo- kat tervezett Vlagyimir Mazurcsak, szovjet tervezőmérnök, aki korábban kerékpárversenyző volt. A turistacélra készült újszerű járművek abban is különböznek a hagyományos kerékpároktól, hogy nagyobb távolságokra lényegesen kényelmesebbek. Képünkön az új velomobilok, és akik bemutatják: (balról jobbra) Vlagyimir Mazurcsak, Natalja Pianyida, Szasa Pianyida és Gen- nagyij Mazurcsak A főszereplő egy világhírű üzletember, akivel államfők tárgyalnak, aki 87 éve ellenére is az Occidental Petroleum cég aktív vezetője, s aki legalább 150 milliós vagyonnal rendelkezik. Armand Hammer emellett arról ismert, hogy sok millió dollárt fordított jótékonyságra és nem szűkmarkú akkor sem, ha a művészetek támogatásáról van szó. Nos, ez a tekintélyes és gazdag tőkés váratlanul 666 714 dollár 74 centes adósságot követel visz- sza, mégpedig nem mástól, mint tulajdon testvére gyermekétől. Érthetetlen? Felháborító? Nos. nézzük kicsit részletesebben a tényeket. Armand Hammer öccse, Viktor 1983-ban hal meg és mintegy másfél millió dollár értékű ingatlant hagyott maga után. Ezt most fogadott lánya, az 59 esztendős Nancy Hammer Eilan birtokolja. Ahhoz, hogy elhunyt apja tartozását kiegyenlítse, meg kellene válnia az ingatlantól, s Nancynek ez nincs ínyére, modván, nem felelős apja adósságáért. Napvilágra került, hogy Hammer annak idején a pénzt azért adta a* öccsének, hogy az kezeltetni tudja súlyosan beteg feleségét, ám a fivér — talán épp a fogadott lány befolyásolására? — drága elfekvőbe rakta az asszonyt. Nancy állítólag egyébként sem törődött mostohaanyjával. Még cifrább az ügy, ha figyelembe vesszük, hogy Viktor Hammer 74 éves korában kívánta meg az apaságot, s akkor fogadta gyermekévé a 48 esztendős Nancyt. A felperes ügyvéd szerint ez gyanúsan szokatlan dolog, az immár hatvanadik életévébe lépő nő azonban ezt tagadja. Azt mondja, ő hűséges „gyermek” volt, rendszeresen látogatta „szüleit”, s ott virrasztóit Viktor Hammer halálos ágyánál is, nem úgy, mint szőrösszívű bátyja. Ki hét a pénzéhes és a számító a szemben álló felek közül: a multimilliomos, aki 667 ezer dollárt a mellényzsebéből is ki tudna fizetni? Vagy az a nő, akit örökbe (és kölcsönkapott birtokába) fogadott a nagytőkés öccse? Az amerikaiak izgalommal várják az ügy fejleményeit... Csák Elemér Borovicka felügyelő a holttest fölé ha. jolt. — Szívinfarktus — állapította meg az orvos. — Különben közönséges infarktus. A felügyelő a fejét csóválta. Közönséges infarktus lett volna, ha már nem az ötödik ilyen eset ugyanazon a helyen, az áruház bőráruosztályán. Az ötödik rejtélyes haláleset, és senkit sem lehet gyanúsítani, nincs tanú, nincs indok a gyil. kosságra. — Maga szolgálta ki ezt a vevőt? — kérdezte a felügyelő a csinos fiatal eladd nőtől, akinek a szemében dermedt rémület ült. — Igen, én. — Hogyan történt? — Magam sem tudom. A vevő bejött, én hozzáfogtam, A gyilkos hogy kiszolgáljam... egy pillanatra elfordultam, azután pedig. .. azután ... odanéztem, ő pedig mar a földön hevert. — Csak úgy, uk- mukfukk? — a felügyelő összehunyorl- totta a szemét — A maga jelenlétében már az ötödik ember roskad össze holtan, és mindennek nincs semmi oka? — Én... én... magam sem értem — szipogott a, lány. Borovicka felügyelőnek nem volt oka arra, hogy ne higy- gyen az eladónőnek: fogalma sem volt arról, mitévő legyen ezután. Két álló hétig töprengett a helyzeten, de mindegyik változat, amely eszébe jutott, csapnivaló volt. A nyomozás egyhelyben topogott, és csak egyetlen lehetőség maradt. A felügyelő, bár tisztában volt vele, menynyire kockázatos ez a lépés — álbajuszt ragasztott, sötét szemüveget vett /el, és közönséges vevőnek tetetve magát, elment a bőráruosztályra. — Jó napot — üdvözölte a lány olyan angyali hangon, hogy Borovicka, aki ebben a pillanatban éppen megtapogatta az álbajuszát, hogy erősen tapad-e, kishíján leszakította férfifúl ékességét. — Mit kíván a kedves vevő? — fu. volázta a lány, és hangjában csengety- tyűk csilingeltek. — Kesztyűt — dünnyögte a meghökkent felügyelő. — De milyet parancsol? Szarvasbőr-, velúr- vagy glaszé- kesztyűt? — Velúr legyen. — De milyen színűt parancsol? Drappot, barnát, sötétet? Gombbal legyen vagy gomb nélkül? — Hatujjú kézre — dörmögte Borovicka. — Ó, bocsánat! Attól félek, ma nem teljesíthetem a kedves vevő kívánságát. De ha holnap szíveskedne újra befáradni hozzánk, akkor a segítségére lehetnék. — Nekem ma kell a kesztyű. — Ebben az esetben arra kérem, várjon egy pillanatig, átszaladok a raktárba és utánanézek. Ünnepi vagy hétköznapi használatra való kesztyűt óhajt?... A lány kisietett a pult mögül, a felügyelő pedig már mindenre rájött. Reszkető kézzel előszedett egy nitrogli- cerin tablettát, és lenyelte. Bizony, ha a szíve valamivel gyengébb, és nem akad történetesen tabletta a zsebében, akkor ő lehetett volna a hatodik áldozat. P. G. forintot nyomott a kocsis markába. A pénz láttán a fuvaros elégedetlenkedett: — Az ifjú báró úr öt forintot szokott ám adni rendszeresen ! — Hja, könnyen teheti — 1 vágott a szavába az öreg bankár- — Én is annyit adnék, ha milliomos apám volna! ☆ Egy estélyen, ahol Liszt Ferenc is hivatalos volt, valami újdonsült művész „új” keringőjét kalimpálta el a zongorán. Egyik-másik vendég el volt ragadtatva a mester pedig nem is igen figyelt oda, — Talán már ismeri ezt a keringőt — szólítja meg a bájos háziasszony —, hogy egy csöppet sem érdeklődik' utána? — Ismerem már három éve — válaszol a mester epés mosollyal —, de akkor még másnak volt a szerzeménye. ☆ Egy társaságban a nemességről volt szó. Társalgás közben az egyik hétsziilva- fás úr, aki szeretett dicsekedni ősi származásával, ezt mondta: — Ismétlem, uraim, az országban a mi családunk a legrégibb, őseim a világ teremtését már saját kastélyuk erkélyéről nézték végig. ☆ Két idegen nézi Toldy Ferenc budai szülőházát, amely tudvalévőén emléktáblával van ellátva— Vajon az én halálom után tesznek-e táblát a házam falára? — kérdi az egyik. — Persze, hogy tesznek. Az lesz ráírva: „Üres szoba kiadó.” A walesi herceg sokat van Párizsban. Egy alkalommal a barátjával sétál a bulváron, amikor egy férfi nyomtatott ívet nyújt át neki, amelyben egy anarchista lap előfizetésére szólítják fel. A trónörökös, elolvasva a nyomtatványt, e szavakkal adja visz- sza: — Köszönöm, nincs rá szükségem, én már évek óta tiszteletpéldányt kapok! ☆ Moltkéról, a híres német hadvezérről mesélik: Egy ízben Roon porosz hadügyminiszter e szavakkal rontott be a betegen fekvő Moltkéhez: — Háborúnk van Oroszországgal ! — A szekrény második fiókjában balra van a haditerv — válaszolt Moltke, és a másik oldalára fordult* A Bach-korszak idején kint a határban szorgoskodott az alföldi parasztember, amikor mellette, az országúton osztrák dragonyosok lovagoltak el. — Mit vesződni hiába, parasztember — gúnyolódik az egyik katona —, hisz’ úgyis miénk lesz, ami teremni fog! — Adja isten, vitéz uram — feleli a gazda — éppen kötélnek való kendert vetek! I TÄT A vidéki embert elfogta a szomorúság a Kerepesi (a mai Rákóczi) úton. Bemegy hát a kávéházba, s kér egy pohár vizet. Megissza, s amikor távozná akar, a pincér rászól: — Két krajcárt kérek a vízért. — Ügy? — kérdi, miközben fizet. — Akkor szeretném tudni, mennyibe kerül Budapesten egy felhőszakadás?!? ☆ Az 1885-ös országos kiállítás francia vendégei Szegedre is ellátogattak. Megindult az agyam KORSZAKAJTÓ outi TALÁLMÁNYOK Félreérteimez(het)ő szótár, anno 198c Kutya ADÖKULCSMÁSOLÁS: az állami bevételek sokszorosítása, hozott anyagból, hibás minta alapján. BÁRRÉS: boltban vett italok eladása az éjszakai mulatókban, többszörös összegért. BEFLI: 1. vég nélküli kifli, amelynek mintha befelé nőtt volna a csücske; 2. a futballpálya alapvonalától a gólvonal mögé, újabb érintés nélkül belőtt labda ive. ÁTSOROLÁS: pihenőnap-áthelyezés, az üzletekben sorban állással. CSÜCSFORGALOM: államfők közeledése és találkozásai (kivéve, ha a salgótarjáni főúton indulnak el egymás felé, hétköznap 14—18 óra között). DECIVEL: agvségnyi alkoholmennyiség, amivel a garázdák a nekik megfelelő hangerőre kapnakHALLEY (Bill): üstökösként feltűnt amerikai jazz- zenész, aki — bizonyára a nosztalgiadivat hatására — 1986-ban várhatóan különösen közel kerül hozzánk, a szakemberek szerint. HÖSPINCÉR: aki a Narancs Szállóban, késő este, a vendég kérésére kést is visz ki a feketéhez. HETI MUNKAÜNNEP: a napilapok nyomdáiban és szerkesztőségeiben dolgozók vasárnapi műszakja KENYÉR HELYETT CIRKUSZ: maszek pékek jelmondata, többnapos ünnepek előtt. NATURIZMUS: természetes turizmus, az anyaszült bozótos lágy ölében. ÖRÖKRANGADÖ: év végi összesített levonás a külön jövedelmekből (mostantól kezdve rendszeresen). STOPLESZ: budapesti strandokon félmeztelenül napozó nők fenyegető visszané- zése („mindent a szemnek, semmit a kéznek”) .— lásd még: MONOKLINI. RIMASZOMBAT: a legősibb női mesterséget, űzők he ti pihenőnapjaSÍÖLŐ: a téli úttörő-olimpiai döntők időpontjait előre meghatározó szakember (lásd még: szánandó, hóhányó). VÍZÁR: közműfejlesztési hozzájárulás. VÉGTELENÍTETT ÜVEG: éves nyereségfosztó. avágv; mi folyik a síküveggyárban? Szedte-vette-teremtette: Várkonyi Ferenc Velo mobil —
