Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-30 / 305. szám

i- Kettő* msx^axin» „ Kettői magazin .. „ Kettői magtsin^. Ismerőstől ismerősig Mesék itrraz ióriáwtcfekvöi Kevesen dl. csekedhetnek jlyan nászaján­dékkal, mint amelyet Laka­tos Jánosné magyarnándo- n néni adott unokahúgának Bjandékba la­kodalmára. Egy szép hosszú verset küldött el, amit a va_ csoránál ol­vastak fel az ifjú párnak. Erzsi nénit Ma­mucinak hív ják a legtöb­ben Magyar­nándorban. Először csak szűk rokonsága illette ezzel a névvel, aztán a hozzátartozóktól eltanulták a szomszédok, ismerősök, gye­rekek, akik nagyon szeretik, mert sok régi szép mesét tud, amit Szívesen megoszt bárki­vel, aki kéri. Apró fehér parasztházának ajtaja min. denki f előtt nyitva áll. A szemöídökfán faragott év­szám jelzi, hogy 1904-ben készült a ház. — Az eleje épült csak nyolcvankét évvel ezelőtt, a többi még korábban. A leg­öregebb része a konyha. Na­gyon szeretek ott üldögélni, menjünk oda! — invitált. — Gyakran jönnek hoz­zám gyerekek. Kérik, hogy meséljek, én pedig szívesen megszórakoztatom. őket. El­sősorban a régi. igaz történe­teimnek van nagy sikere — mondta a fekete bőszoknyás, kendős néni, — Amikor én voltam fiatal annyira más_ képp volt minden, hogy az már szinte mesének számít a mai gyerekeknek. Nemsokára betöltőm a nyolcvanadik élet­évemet, nekem még az első világháborúról is vannak era. lékeim. Amikor az elemi is. kola második osztályát végez­tem. kitört a háború. Sokszor maradt el miatta a tanítás, m:g aztán végül elvitték a kántortanítónkat a faluból és eev évre teljesen megszűnt az oktatás. Bár igazából nem az iskola tanított bennünket, ha­nem az élet. és nagvon sokat köszönhettünk a szüléinknek. A lányok édesanyjuk mellett voltak, a fiúk pedig édesap­juknak segítettek. Mire fel­serdültünk, gyakorlatilag már mindent tudtunk a háztartás, vagy egy kisebb gazdaság ve. zetéséről. Van nekünk egy érdekes növényünk, a kender. A mag. ja elültetésétől kezdve a ruha elkészítéséig, mindent meg. tudok csinálni. Gondozni a növényt, beérése után áztat­ni, szárítani, megtörni, gere. benézni, szőni a fonás előtt. A szövést százötven rőfösre készítettük. — Az mekkora? — Egyik kezemtől a mási. kig körülbelül nyolcvan cen­timéter — mutatta — ezt fel­tekertük és ebből szőttünk. A mosás volt a legnehezebb. Egy nagy dé­zsába raktuk bele a ruhákat, lúgot öntöttünk rá és úgy for­raltuk. Amíg tiszta víz nem csurgott ki a fahordó aljából, megismételtük a műveletet. — Ilyenkor írta a verseit is? — A legtöbbjét igen. de nem vetettem papírra sohasem őket. Mind itt van a fejem­ben. Most a legkedvesebb egy őszről szóló, leírja? — Itt van már az ősz. Sárgul a falevél... Kezdett bele versébe, lát­szott rajta, hogy tanulatlan asszony tollából való, de a költemény ritmusára, rímei­re. nagyon ügyelt. Miután be­fejezte versét, megkér]:, hogy legközelebb egy mozigépész­ről írjak. Vankő Magdolna I TÖRTÉNETEK Történetesen várnom kel­lett egyik pesti szállodánk flancos halijában. Az volt a fixa ideám (rögeszmém), hogv azt a fontos telefonbeszélge­tést. amit már nem halaszt- hattam tovább, ebben a szál­lóban, a halijában kell leper­getnem. Ez az erős érzés nem magától jött. Jó ideje Pesten (és Budán) külön bravúr- számnak ígérkezik utcai tele­fonfülkéből hagyományos te­lefonkábelen keresztül bármi­féle hangot kiadni. Kikiabál­ni még lehet a törött ablak­üvegen át, vagy alul, a boká­ig érő résen, és azt még meg­hallja az. aki éppen arra jár. De működő (egyáltalán, léte­ző!) készüléket hét kerület határában sem nagyon talál­ni ma már. A főváros terv­szerű késziiléktelenítése fo­lyamatban van továbbra is —. ami azért mindenképpen fej­lődés ahhoz képest, hogy jó negyven évvel ezelőtt az ak- nátalanítás volt napirenden az ostrom után. A vonal rendben volt a szálló halijában, csak a ke­resett alany nem vette fel a készüléket a másik oldalon. Letelepedtem egy valódi bőr- Jtanapéra és úgy tettem, mint­ha olvasnék. „Kivárom in­kább itt, amíg a páciens ha­zaér, ez még akkor is olcsóbb játék lesz, ha időközben meg­iszom egy kávét a szálló len­ti bárjában, amit a hall vé­gében alakítottak ki ügyes kezű mesterek” — véleked­tem a sokát látott telefoná­lók bölcsességével. A „Dibi- dabi” bárról megtudhattam a kifüggesztett tábla tanúsága szerint, hogy' negyvenszemé­ly es (?), és hogy „a játékle­hetőségek egy időben, hat sze­mélynek adottak..." Hogyhogy játéklehetősé­gek? Hat elektronikus micsoda ácsorgóit a bár elkerített kis termében, villogó színes üve­gekkel, ezernyi műanyag gomb­bal a szekrényén. Előttük kétszer-háromszor hat sze­mély taposta egymást és a szerencse nyomát. Akadt né­hány életunt is, aki magában tett az egészre és inkább a konyakját bújta, s voltak lá­nyok isi akik idejárnak me­legedni, pogácsát enni hideg kólával (a fene érti a gusz­tusukat), és közben a főúr­ral megbeszélik az ügymene­tet. Közben befutott egy osztrák csoport hatalmas szil­veszteri pakkokkal. voltak jó néhányan, akik többrend­beli ruhát (estélyit) hoztak külön műanyag zsákokban. Nemcsak a hó hiányzik Igaz. az idei télen még nem örvendeztette meg a természet a téli sportok ra­jongóit a rég várt hóval, de ami késik, nem múlik. Saj­nos, ha megérkezik sem biz­tos, hogy mindenki kívánsá­ga szerint élvezheti majd, ugyanis a télisportszer-eliá- tás meglehetősen hiányos. A Nógrádker mindösz- sze 420 szánkót kapott, ami már karácsony előtt gazdá­ra is talált. Ezt a mennyi­séget is nehézségek árán tud­ta beszerezni. Szintén nem Furcsa kis tenevad buk­kant fel az év végén Moszk­vában: Érkezését érces han­gú kikiáltó hirdette meg a Vörös tér tőszomszédságában, a Gum áruházat a Forrada­lom terével összekötő pasz- százsban (és más helyeken): ..Moszkvában először! Csak itt és sehol máshol! A jövő év talizmánja — a tigris! Aki nem vesz, jövőre egész évben boldogtalan lesz!” A 25 kopejkába kerülő, kerek fejű, kerek fülű, erősen maci­Sógorék rutinosan elfoglalták a szobáikat és máris lent tébláboltak a „Dibi-dabi” bár környékén, növelve az amúgy is egyre népesebb „dibi-da- bis” tömeget. Nem tudom elképzelni sem. hogy miből indult ki a tervező — hatan ültek az asztaloknál ugyanis és negyvenen tolongtak a .,Di­bi-dabi” játékautomaták előtt. Kis műanyag tálkákban hord­ták a pulttól a bedobálni való felváltott pénzt, szórták a tízeseket, repkedtek az ér- mék, mint a jégeső, majd­nem megfeledkeztem a tele­fonról is. Megfigyeltem egy bundás, kucsmás hölgyet, kezében sza­tyorszerű táskával. A bal ke­zében lógott a táska, a vilá­gért le nem tette volna, egy kézzel dobálta befelé a pénzt és nyomkodta a gombokat tántoríthatatlan szorgalom­mal. Olyan biztosan állt a lábán, mint az Eiffel-torony. Nem jöhetett olyan dabis hullám, ami elsodorta volna. A férfiak a nőiket egyszerű­en letették a bárban az osz- talokhoz, mint a kabátot a ruhatárban, rendeltek nekik valamit és már fordultak is dabizni egyet. Fantasztikus figurák kerültek ígv egv brancsba rövid időre a g°pek sora előtt. Egv nagyon fiatal kismama terhessége negyedik­ötödik hónapját arra fordí­mindenben elégítik ki az igényeket a túlnyomórészt importból származó sífelsze­relések. Gyermeksílécből elég jó volt az ellátás, még mindig kaphatók NDK-ból származó műanyag lécek. Ja­nuárban még várnak egy szállítmányt, ugyanúgy, mint a már aranyvasárnapon el­fogyott felnőttsílécekből. Sí­kötés és -bot még kapható. Teljes a választék szerelt műkorcsol.vacipőből, a sícipő azonban hiánycikk, bár az idén többet adtak el eddig, forma állatka alig 5 centi­méter magas. Színe, ahogy azt már a tigriseknél meg­szoktuk: sárga, fekete csíko­zással. Talizmánról lévén szó, a rajta levő nadrágocska szí­ne zöld. Az még elválik, hogy sze­rencsét hoz-e vásárlóinak, de az már biztos, hogy bajt hozott a saját fejére: a Mosz- kovszkij Komszomolec hara­gosan giccsnek bélyegezte és előállítójáról, az iparművé­szeti termékek gyáráról azt tóttá, hogy a dabin nyerjen kelengyérevalót. Kissé toho­nya, hústorony, de amúgy szemmel láthatóan jólelkű férje mögötte szurkolt a si­kerért. Mit mondjak? Meg­csodáltam a kismama álló- képességét! Nekem már ülni is fárasztó volt, ő meg még akkor is dobálta befelé a pénzt, amikor eljöttem on­nan. „Mi lesz ebből a gye­rekből, ha megszületik ... ? ” kérdeztem magamtól és azon­nal válaszoltam is rá „krupié Monte Carlóban, de lehet, hogy addigra nem kell mész. szire mennie —. lehet krupié, esetleg Pesten is”. Erről jutott aztán eszembe, hogy hol ol­vastam én arról és mikor — beszüntetik a pénznyeremé- nyes játékautomaták üzemel­tetését .. 1 ? Vagy mindezt csak álmodtam? Az igazi „nagy fazon” mégis az a törzsökösnek lát­szó játékos volt, aki kék munkásköpenyben lógott be ide valahonnan és a hóna alatt végig, míg játszott, ott szorongatta Barcsay mester művészeti anatómiájának vas­kos kötetét. Ugyan, hogy az égbe kerülhetett ez ide? — kérdeztem megint csak ma­gamtól, de nem válaszoltam rá. A tömeg nagyobbik ré­sze amúgy is „külső” volt, pesti, nem szállóvendég. De nyerőt nem láttam. A dibi után mindig jött a dabi. De nem a pénzkidobi. A gépek­ből. T. Pataki László mint tavaly. A síruha hiá­nya országos gond. A Nóg- rádkerhez érkezett 20—30 sínadrág pillanatok alatt el­kelt. Tréningöltönyökből vi­szont óriási a választék. Az Ezermester Vájlalat salgótarjáni kölcsönzőjében 50 szánkó, 20 síszánkó, 10 hoki- és .ugyanennyi műkor­csolya, 30 pár fa, 10 pár műanyag síléc várja a köl­csönzőket. Ha megjön a hó, bikony több is elkelne belő­lük. A tadzsik főváros, Dusan- (be lakosai közül 54 család költözött be ebbe az újon­nan épült lakóházba. Tekin­tettel a szeizmológiai körül-l ményekre, mint minden új épület, rengésbiztos és ellen­áll a nagyobb erejű földren­géseknek is. A lakások tá­gasak — tekintettel a rend­szerint népes családokra — és mindegyikhez loggia is tartozik. Ez a nyári forró­ságban árnyékolja a szobák ablakait, télen a fagyos sze­lektől véd. Az SZKP és a szovjet kor­! Tollfo&ztóbajnok Az angliai Leighton Buzzard* ban az idén is megrendezték a pulykafoszió mesterek világbajnokságát, A képen: a boldog győztes, a Cambridge-i Howard „Nobby” Walker lát­ható diadala tárgyával, egy 6,35 kilogrammos pulykával. Walkernek mindössze 2 perc 59 másodpercre volt szüksé­ge ahhoz, hogy megfossza tol­lazatától „áldozatát”. Üf Shakespeare- dráma ? Alig egy hónappal azután, hogy egy oxfordi kutató be­jelentette: egy korábban is­meretlen Shakespeare-költe- ményt fedezett fel, újabb szenzációs, ugyanakkor erő­sen vitatott hír tartja láz­ban az angol irodalomtudó­sokat. Egy cambridge-i kutató közölte, hogy rábukkant Shakespeare egyik ismeret­len, s egyben valószínűleg első drámájára, amely a „Vasbordájú Edmund” (Ed­mund Ironside) címet viseli. Mi több, eredeti, kéziratos formájában akadt a műre. Az egyébként zenetudósként számon tartott Erich Sams ki­jelentette. a 2060 soros da­rabban nemcsak legalább 200 olyan szó, kifejezés és for­dulat található, amelyet a nagy oxfordi szótár szerint Shakespeare talált ki, de a kézírás vonalvezetése is „kétségtelen azonosságot mu­tat más ismert és hiteles­nek vélt Shakespeare-kézifa- tokkal”. mány egyik legfontosabb cél­jának tartja, hogy kielégítse a szovjet emberek alapvető : igényeit. Ezek közé tartozik az is, hogy mindenkinek le­gyen saját otthona. Elég meg­említeni, hogy a Szovjet­unióban évenként 540 millió négyzetméternyi alapterületű lakást adnak át. Említésre méltó az is, hogy a lakbér a Szovjetunióban változatlan marad, és általában nem ha­ladja meg a család jövedel­mének 3 százalékát. Képün­kön Dusanbe új 54 lakásos, rengésbiztos lakóháza. í NÓGRÁD — 1985. december 30., hétfő A tigris évének jegyében A mackó, akii tigrisnek hívnak Folyamatosan dolgoznak Szécsényben az épülő művelődési házon a kivitelező helyi termelőszövetkezet építőbrigád­jai. Jelenleg a tetőszerkezet készül. —bp— írta. hogy a gyár raktárában elfekvő óriási macikészlet láttán születhetett az ötlet, hogy átfessék a medvékét, tigrisnek. „Ez se nem med­ve, se nem tigris, ez maga a natúr giccs!” — mennydö­rögte az ifjúsági lap. Tigris­maci minderről mit sem tudva. ártatlanul kancsal szemekkel néz a jövőbe. Mi­ért is ne, hiszen az idő neki dolgozik. Néhány nap múlva, vagyis jövőre már a tigris éve lesz! Video a Sí!Sz­oktatásban A KISZ Nógrád Megyei Bizottsága Lovász József Po­litikai Képzési Központjában három éve használnak kép­magnót a mozgalmi munka sok területének segítésére. Az alapszervezetek szívesen vesznek igénybe képmagnó­ra rögzített különféle anya­gokat, amelyek többnyire vi­taindítóul szolgálnak a poli­tikai Vitakörökhöz. A béke és fegyverkezés témájában legnépszerűbb a Hirosima és az egy elképzelt atomhábo­rúról szóló Másnap című film. Több ideológiai témá­jú, gazdaságpolitikai kérdé­sekkel, munkakultúrával fog­lalkozó videokazettával is rendelkeznek. A készlet má­sik részét a módszertani anyagok képezik. A műsoros kazettákat a KISZ Központi Bizottságá­tól kapják, de sok anyag cserél gazdát a politikai kép­zési központok oktatástech­nikusai révén is. Rezg é&bizlos lakóházak DIBI-DABI

Next

/
Oldalképek
Tartalom