Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
Exportra készülnek a raklapok Ivády Gyula ágazatvezető Katona Károly, a tsz elnöke Gépi könyvelés a központban MiV üzen Máirűiti Mire jó az enyhe télkezdet a termelőszövetkezetekben? Kézenfekvő és egyszerű a válasz: a soros — netán korábban elmaradt — munkák végzésére, segítségadásra, se- giíségkérésre, s ha mindezek után marad még vaiameny- nyi kis időcske, nos az pedig alkalmat teremt egyféle számvetésre. Egyetért ezzel Mátramind- szenten Katona Károly, a helyi, nem túlzottan nagy, mindössze 3440 hektáros Mát- ragyöngve Termelőszövetkezet elnöke is. — Valóban nem nagy a területünk — kezdi a beszélgetést- — A helyzetünket kevésbé ismerők számára ez annál is inkább feltűnő lehet, mivel nem tudják, hogy ez a terület tulajdonképpen négy községre terjed ki:Mát- ramindszent.re, Szuhára, Do- rogházára és Nemtire. Ehhez képest, bizony elég kevésnek látszik ez a nem egészen három és fél ezer hektár. Kérdés, persze, hogy vajon ez esetben is érvénye- ! sül-e a „kicsi a ' bors, de érős” szólás-mondás .. . ? A válaszra nem sok időt kell pazarolnunk, hiszen tudjuk: ez a vidék túlzottan dús termőtalajjal nem dicsekedhet, így termelőszövetkezete is a gyenge termőhelyi adottságú gazdaságok közé tartozik. Annál inkább értékelhető, hogy a tsz élén 23 év óta dolgozó elnök és a jó szakember- gárda irányításával — mindenekelőtt az állattenyésztésben — az elmúlt esztendők során szép sikereket értek el, egven'etes fejődésükkel magasabb szakmai, irányítói körökben is elégedettek. Elégedettek, s nem indokolatlanul. Az átlagosan 6.82 aranykorona-értékű gazdaság ugyanis évente 70 millió forint körüli termelési értéket produkál, megfelelő nyereséggel- A tavalyi 9 millió 444 ezer forint volt, idén viszont meg kell elégedniük a 8 millió forint körüli eredménynyel, s ennek oka mindnyájunk előtt ismert: a nasvon rossz, száraz, aszályos időjárás . .. Ezzel együtt nem túlzás azt mondani, hogy a bá- tonyterenyei térség legstabilabb gazdasága a Mátra- gyöngye. Ezek után indokolt a kérdés: a nehéz, gazdasági kosi rülmények között hogyan találtak a boldogulás útjára? — Tulajdonképpen egyszerűen — hangzik az elnök válasza. — Akik ugyanis ezen a vidéken élnek, jól tudják, növénytermesztésből önmagában, nemigen lehet itt megélni. A kevés jót azért persze igyekszünk kihasználnh a 12,4 aranykoronás szántóban jó időben — így például tavaly — szépen terem a búza, de lényegében mégis az állattenyésztés nálunk a legfontosabb. Amikor pedig mondandójában ideér, mondandója lényegéhez is elérkezik az elnök. Megtudjuk tőle, hogy tevékenységük legfontosabb területe a szarvasmarha- tenyészlés. illetve a tejtermelés- Ez az ágazat gyakorlatilag évről évre fejlődik és nagyon sok szempontból ennek köszönhető a már említett, ezen a vidéken dicséretesnek mondható eredmény. A gondozók 340 tehénnel dolgoznak, és a magyartarka- holstein fríz keresztezésű állomány igazán „hálás”, így idén is túlteljesítik az 5300 literes fejési tervet. Pontos és aránylag friss eredménynyel tudnak szolgálni a tsz szakemberei: november végén az 5420 literes teljesítménynél tartottak, már ami az egy tehénre jutó fejési eredményt illeti. Azt is jelenti ez egyben, hogy idén (is) túlteljesítik tej értékesítési tervüket, amely most egymillió 800 ezer liter. Azért állíthatják ezt. ilyen magabiztosan, mert november végén — a gépi könyvelés pontos kimutatása1 szerint — már egymillió 795 ezer 170 liter tejnél tartottak. Hasonlóképpen jó a szaporulat is: tavaly a borjúelhullás az 1,5 százalék alatt maradt — „hogy lekopogjam” — jegyzi meg tréfásan az elnök, amikor ezt említi — most az egy százalékot sem érte el, így a tervezett 360 borjú helyett idei „termésként” 370-re számíthatnak. Nem sokkal az elnöki tájékoztatás után, személyesen is meggyőződhetünk arról, hogy milyen komolyan veszik a tejtermelést, illetőleg az egész állattenyésztést a mát- ramindszenti termelőszövetkezetben. Ivády Gyula ágazatvezető szíves kalauzolása mellett alkalmunk nyílik megnézni a jól tartott, s mint már hallottuk, jól tejelő tehénállományt és természetesen, a féltve őrzött, a szem számára oly kellemes látványt nyújtó kisborjúkat. Ha viszont egyszer már úton vagyunk, nem állunk meg a felénél. Szívesen teszünk eleget a javaslatnak, hogy a most még aránylag kellemes decemberi délelőt- tön az újonnan épült három, egyenként 640 férőhelyes juhhodályt is megnézzük. Tesszük ezt annál inkább szívesen, mivel jól tudjuk: a juhá- szattal bizony meglehetősen sokat bajlódik honi gazdaságunk. Az ágazat legtöbb helyen ráfizetéses, így aztán igazi ritkaságnak számít, ha akad termelőszövetkezet — mint a Mátragyöngye —, amely mégis fejleszti. S. ha ez rendhagyó esetnek számít, talán nem kevésbé szokatlan az sem, hogy a jelentős legelőterületek jó kihasználására / tartott, 650 anyajuhot számláló tálkájuk csuDán két házaspár gondozására bízva tud „szinten maradni”, ami már önmagában is hagy szó. A négy juhász közül Bakos Istvánnéval találkozunk. — Nekem most duplán kijut a munkából — magyarázza, miközben a szép merinói állományt szemlélgetjük, — Merthogy, sajnos beteg a férjem — mi úgy mondjuk, maródi —, az ágyat nyomja szegény, így aztán hetek óta helyette is én szolgálokMég az a szerencse, hogy Bakosné szívesen teszi a dolgát, mivel 21 évvel ezelőtt megked\Telte ezt a munkát, s ha juhászairól, bárányokról, gyapjúról van szó, rá lehet számítaniA kellemes, kicsit csípős levegőn mindjárt bemutatkozóul megkérdezi tőlünk: — Hát barisuliban jártak-e már? Egy pillanatra tanácstalanul hallgatunk, s mielőtt rájönnénk a válaszra, a juhászasszony kisegít bennünket: — Barisuli. vagyis bárányiskola ... Amikor elérik azt a néhány hetet, ami a megerősödésükhöz kell, idekerülnek, nézzék, milyen kedvesek ■.. Szívesen teszünk eleget a felszólításnak, s bizony sokáig elgyönyörködnénk a bárányhad kellemes látványában, hallgatnánk a sokszólamú, hangos bégetést, de van még egy büszkesége a má.tra- mindszenti termelőszövetkezetnek, annak ' felkeresése nélkül ugyan el nem mehetünk. Ez a nevezetesség pedig nem más, mint a libafarm. az 5700-as törzsállomány — hangosan gágogó, fehér áradat — szintén szép hasznot hoz a gazdaság konyhájára: „produktumuk”, a továbbtenyésztésre kiválóan alkalmas tojás szinte aranyat ér. ☆ Nem is hegyvidéki lenne a Mátragyöngye Tsz, ha legalább egy melléküzemággal nem rendelkezne. Erről azonban szó sincs: van varrodájuk, ahol PUMA melegítők készülnek, s fatelepük, ahol most a raklapkészítés dandárja folyik. Jó munkaalkalom ez is, az is, s ha csodálkozni akarunk, ezúttal legfeljebb csak azon lehet, hogy a varrodai rövid látogató után a raklapkészítőknél is asz- szonyokkal találkozunk. Kezükben fürgén, pontosan munkál a kalapács. Két-há- rom ütés. s a szög végleges helyére kerülPárban dolgoznak az aszszon.yok. Hajas Istvánná és Gulyás Miklósné szívesen megpihen néhány szóra. — NSZK-exportra mennek a raklapok — magyarázzák —, mi ketten együtt százat állítunk össze egy műszakban, darabonként 70—72 szög kell hozzá— Nem kimondottan asszo- nyi munka ... — Nem is mindig ezt csináljuk — adnak fe'világosí- tást —, hanem mikor mi jön, többnyire az erdészetben dolgozunk, a területet tisztítjuk, faápolást végzünk. Mi pedig — lassanként végére érve a rövidke téli napnak — búcsúzunk a gazdaságtól. Hazafelé mi más is lehetne a téma: tej. kisbor- júk, bárányok. Az élmény egésze, amit számunkra ma a mátramindszenti látogatás adottSzöveg: Kun Tibor Kép: Bábel László Űtraindulás előtt a PUMA melegítők öreg traktor, nem vén traktor — főleg, ha a fiatalok jól megreparáiják Ubasereg. Rövidesen kezdődik a tojási időszak i *tagyaríarxa-ao:ste:n rrtz keresztezésA tehenek. A íejhozam évről évre emelkedik [uhászasszony — egyik kis kedvencével
