Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
Díéltfoci '85 Edén is a Madách gimnázium nyerte a kupát A Madách gimnázium labdar úgócsapata. Balról jobbra, álló sor: Kuti, Schleer, Sándor, Dániel, Hajdú, Szatmári Béla, Kazareczki, Dénes, Nyikes, Toldi, Guggol: Makovinyl, Forgács, Tamási, Varga, Hunyás, Kovács, Sári, Palkovics. — Hogyan ítéli meg az ez évi Nógrád megyei középiskolai labdarúgókupa mérkőzéssorozatát, mi a véleménye a látottakról? — kérdeztük Szatmári Bélát, a megyei középiskolai sportbizottság szak- referensét, egyben a Madách gimnázium csapatainak edzőjét. — A hagyományoknak megfelelően 9 középiskola nevezett be a kupasorozatba, így egy előselejtező után alakult ki a „8-as tábla”. A legjobb négy közé az erőviszonyoknak megfelelően a Stromfeld szakközépiskola, a a Madách gimnázium, a 211-es és a 217-es ISZI jutott. Ezek az együttesek nagyjából hasonló játékerőt képviselnek, így minimális különbségekkel került a döntőbe a két salgótarjáni középiskola- A gépiparisok és a bátonyterenyei Mint a sorozatban másodszor is győztes csapat vezetője, hogyan ítéli meg csapata teljesítményét? — Ebben a középiskolában az elmúlt 8 évben négyszer nyerték el a labdarúgók a Stromfeld és a megyei középiskolai kupát, kétszer a Madách gimnázium által kiírt torna serlegét. Az országos kupaversenyen korábban 17., később 6., legutóbb 10. helyen végeztünk. A legeredményesebb gárda az 1981—82- es tanévben színeinkben szereplő válogatott volt. — Hogyan sikerült az idén is kupát nyerni, Bartus, Ur- bányi, Stayer és a többiek szakmunkástanulók közül egyik sem tudott a másik fölé kerekedni az elődöntőben; a szakközépiskolások csak úgy jutottak tovább, hogy idegenben szereztek pontot érő gólt. A döntőben is minimális, 1—0-s győzelemmel bizonyult jobbnak a Madách gimnázium saját pályáján, míg a visszavágó ugyancsak 1—1-es döntetlent hozott. — Milyen volt a játék színvonala a mérkőzéseken? — Már a középdöntő is azt bizonyította, hogy a színvonal javuló tendenciát mutat. A szoros eredmények mögött óriási küzdelem, lelkes játék, önfeláldozó védőmunka és technikailag-taktikailag . érettebb produkció volt észrevehető a legtöbb meccsen. Remélhetőleg ebből a fejlődésből hamarosan profitál majd az egész megye labdarúgásanélkül, ráadásul Jónásék ellen? — Büszkék vagyunk az SBTC NB Il-es felnőttcsapatában szereplő, legutóbb nálunk végzett labdarúgókra, akik iránt első osztályú klubok is érdeklődnek már- Távozásuk viszont valóban megrendítette a csapatot. Ráadásul Kovács, Rozgonyi és a már ugyancsak említett Stayer is leérettségizett, ám ez előre várható volt, tehát készültünk a pótlásukra. Sok tehetséges kis focista jár ide, és a Bányásszál együttműködve figyelünk rájuk, játsszatjuk őket, igyekszünk fejleszteni technikai tudásukat, taktikai érettségüket. — Kik voltak az idei kupagyőzelem részesei? — A nyáron kifutott, kiemelkedően tehetséges korosztály után olyan csapatot igyekeztünk összeállítani, amely még jövőre is részt vehet a kupaküzdelmekben. Egyedül a középhátvéd Hajdú Béla volt a kezdő csapatból negyedikes, csak kiegészítő emberként vettem számításba évfolyamtársai közül Toldit, Kazareczkit és Nyi~ kest- A stabil harmadikos csapattagok, akikre ősztől is számíthatunk: Dániel, Dénes, Hunyás, Makovinyi, Schleer az SBTC ifjúsági I. gárdájából, Palkovics és Sári a megyei bajnokságban szereplő SKSE felnőttegyütteséből, továbbá a másodikos Kúti, Forgács, Varga, Tamási és Kovács Béla, ugyancsak a Bányász-ifiktől. Kívülük az elsős Sándor Norbert szintén ennek az egyesületnek a serdülő labdarúgója, korosztályában országos válogatott kerettag. — Milyen további terveik vannak? — Egy biztos: nem dőlhetünk hátra a karosszékben kényelmesen, mint akik jól végezték dolgukat, és nincs is több feladatuk. Tulajdonképpen szerencsések vagyunk, hogy az iskolaválogatott tagjai klubcsapatokban szerepelnek, hiszen ilyen minőségükben általában kemény téli alapozáson vesznek részt. Többségük Patkó József irányítása mellett készül föl fizikailag is az új esztendőre, illetve a tavaszi jó folytatásra területi, esetleg az országos kupasorozatban. Ha harmadszor is úgy hozná a sors, hogyi megint örök riválisunk, a nyíregyházi Vasvári gimnázium lesz a területi döntőn az ellenfelünk, ezúttal nem kell félni: hátha éppen most sikerül végre visszavágni nekik! Hél OB L Bravúr a sportcsarnokban Á legjobb vidékiként maradt bent az SKSE Négy napon át három fegyvernem férfivívói és női tőrözők legjobbjai foglalták el a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban felállított pástokat, hogy eldönt, sék: melyik 12 csapat marad bent a kard-, a tőr- és a párbajtőr OB I-ben. Nógrád megye két első osztályú gárdája, az SKSE női és férficsa- pata nagy küzdelemre számíthatott ezen a versenyen, meg akarván őrizni az előkelő mi. nősítést. Gasparin János edző, a salgótarjáni vívólányok szakvezetője, Kenessey Katalin mellett csak a szülés után nemrég visszatért Somogyi Évára, valamint az ugyancsak tapasztalt, de ezúttal gyenge formában levő Tyukodi Ildikóra számíthatott. A gárdát Erdősi Gabriella és a szintén ifjúsági korú Gressai Krisztina egészítette ki. Az első ellenfél a veszprémiekkel az idén fuzionált Pécsi Universitas együttese volt. Somogyi és Kenessey minden osörtéjét megnyerte, utóbbinak egy még „bent is maradt” (nem kellett levívnia). Tyukodi és Erdősi is szerzett egy-egy győzelmet. Ezután a sokszoros bajnok, válogatottakkal, világ- és olimpiai bajnokokkal felálló MTK-VM és Ü. Dózsa ellen gyakorlatilag az SKSE ificsapata vívott, és mindkétszer simán, 9—0 arányban alulmaradt. Annál küzdelmesebb volt az OSC elleni találkozó: az Utolsó előtti összecsapáson múlott, hogy minimális arányban (8—7) nyert az orvosegyetemi csapat. Kenessey 4, Somogyi 2, Tyukodi 1 győzelmet szerzett. Ezután következett a BVSC — ezen a mérkőzésen dőlt el, hogy az SKSE vívhat-e az ötödik helyért! És mindössze két találat kellett volna még... A nógrádi lányok már 6—3- ra vezettek; ekkor azonban mintha megbénította volna őket a váratlanul nagy lehetőség, és ettől kezdve egyetlen csörtét sem tudtak nyerni. Kenessey ezúttal is három, Somogyi egy, Tyukodi két győzelemmel járult hozzá a végeredményhez; az előbbi kettőnek az utolsó mérkőzését már nem volt érdemes lejátszania. Végül is a várakozást messze felülmúlva, a legjobb vidékiként, nyolcadik helyen maradt bent az SKSE nőd tőrcsapata az OB I-ben! A megyei középiskolás-kupa végeredménye 1. Madách gimn- és szki. 6 4 212—1 10 2. Stromfeld szki. 6 1 3 2 10—8 5 3. 211- sz. ISZI 4 1 2 1 6—4 4 4. 217. sz. ISZI 4 1 2 1 6—4 4 5. 209. sz. ISZI 2 11 6—8 2 6Bolyai gimn. 2 11 3—5 2 7. Balassi gimn. 2 _ 1 1 3—6 1 8. Nógrádi S- szki. 22 0—9az Nógrádi siker Építők-bajnokságon Az NB-s csapatbajnokságok őezri szezonjának befejezése után rendezték meg a hagyományos, az építők szakszervezete áltad évente kiírt tekebajnokságot Budapesten. a Gorkij-fa sorb am levő automata pályán. A 16 résztvevő csapat közül kettő első osztályú volt. Az erős mezőnyben a Salgótarjáni Síküveggyár együttese 2385 fával az előkelő 8. helyen végzett. Az egyéni versenyben id. Dávid Imre, a csapat legjobbja. 437 fával a harmadik legeredményesebb teké- zőnek bizonyult. A többiek eredményei: Jaku-s J. 395, Szabó 384, Stark 394, ifj. Dávid Imre 382, Dávid István 393 fa. ☆ Az Ózdi Kohász pályáján rendezték meg az országos vasascsapatbajnokságot. Ezen a versenyen Nógrád megyét a Mátra- nováki Vasas képviselte, és az első napon a hazaiak mögött, második helyen végizett. Az NB ni. őszi idényében magabiztosam vezet — mindössze egyetlen vereséggel — az Ózdi Kohász. A második helyen is a borsodi várost képviselő csapat áll és nagy a harc a további helyezésekért. Még a kedvezőtlen győzelmi aránya miatt az utolsó helyen álló Pásztóinak is van esélye a bentmar adásra, sőt akár a dobogóra kerülésre. Kár, hogy a nógrádi város együttese a 10. fordulóban nem utazott el Szerencsre, így a rivális kapta — mérkőzés nélkül — a két pontot ... A bajnokság állása 1. ózdi Kohász 2. Ózdi Spart. 3. Petőfibánya 4. Nádújfalu 5. Forgácsoló 6. ZÖLDÉRT 7. Egri VM 8. PÁKÜSE 9. Szerencs 10. Lőrinci 11. Pásztó 10 9 - 1 55-25 1« 10 5 1 4 40-40 Hl 10 5 - 5 44-36 10 10 5 - 5 41-39 10 10 5 - 5 36-44 10 10 4 1 5 43-37 9 10 4 1 5 41-39 9 10 4 1 5 38-42 9 10 4 - 6 40-40 8 10 4 - 6 34-46 8 10 4 - 6 29-51 8 — pauchli — é NÓGRÁD - 1965. december 21., szombat Büntetések a jugoszláv labdarúgásban Márkus Gyula, az MTI belgrádi tudósítója jelenti: Csütörtök este derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy a jugoszláv labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága két bajnoki pontot elvett az I. osztály egyik élcsapatától, a belgrádi Crvena Zvezdától, továbbá az ugyancsak első ligás niksicsi Sutjes- kától, valamint két másodosztályú együttestől, a nisi Rad- nicskitól és a Napredaktól azért, mert a nyári átigazolási időszakban olyan játékost szerződtettek, aki más klubbal szerződéses viszonyban állt. A Crvena Zvezda leigazolta Miralem Zjajót, az Iskra játékosát, a Sutjeska pedig a Napredakból Zoran Pavlovi- csot, jóllehet mindkét játékosnak érvényes szerződése volt. A fegyelmi bizottság Zjajónak és Pavlovicsnak egy-egy évre megvonta játékjogát. Eltiltották egy évre minden tisztség viselésétől azokat a labdarúgó-szövetségi funkcionáriusokat is, akik a fenti szabálytalan átigazolásokat lehetővé tették. Most nagy kérdés, hogy mit szól a JLSZ fegyelmi bizottságának döntéséhez az UEFA. A Crvena Zvezda ugyanis KEK-mérkőzésen szerepeltette csapatában Zjajót. Ekörül már volt huzavona, egyebek között ezért játszották le késve a Crvena Zvezda—Lyngby KEK- mérkőzés visszavágóját. A Zvezda a KEK-ben akkor — november 27-én — továbbjutott. Most mi következik? A két büntetőpont levonásával a Zvezda a jugoszláv bajnokságban a 2. helyről a 3.- ra csúszott vissza, s négy pont lett a hátránya az éllovas Partizán mögött. Gyepmehehnch Lyukas mese Élt egyszer egy aprócska lyuk. Alig-álig volt nagyobb egy bolha lábszáránál. A kíváncsisága azonban addig fúrta az oldalát, mígnem tovább lyukadt, és egyre nagyobb lett. Kerekedett, megnyúlt, összelapult, de igazán sehol sem és sehogyan sem találta a helyét. Hol egy nadrág szárán, hol egy kötény ölében, hol pedig egy cipő talpán próbált szerencsét. Még a zoknik hegyét is megjárta, de hiába. Folt üldözte folt hátán. Nem volt hová kilyukadnia. Egyszer. amikor lyukas életén tűnődött, eszébe jutott a háromkereki Okosi Bíró. Talán ö segíthet rajta, hiszen annyi esze van, hogy még az udvarán is bálákban áll. Lyukadt a mi lyukunk egyet jobbra, aztán balra. Lyukadt ide és lyukadt oda. Kerítés oldalán, kapu alján, fa odván, almacsutkán, lyukadt mindaddig, mígnem az Okosi Bíró házához nem ért. — Jó napot kívánok — kopogtatott a kapun vidáman a lyuk. Kibattyogott az Okosi Bíró. Nézett le és fel. Nézett idébb és odább, de nem látott senkit a kapuban. — Jó napot kívánok, én vagyok a lyuk! — Ahhá! — vakarta meg a fejebúbját az Okosi Bíró. — Egészen kicsiny vagy, nem is vettelek észre. — Hát bizony nem nőttem tátongva — sóhajtotta a lyuk, aztán elmesélte a gondját-baját. Elsorolta, hogy eddig ő már kerekedett, megnyúlt, összelapult, volt ő már nadrág szárán, kötény ölében, cipő talpán, zoknik hegyén, mert a kíváncsisága mindenhová űzi. De sehol sem tud megmaradni, mert f oly ton-folyvást jönnek a foltok. Valami rendes foglalkozást kéne űznie! Hát ezért jött az Okosi Bíróhoz. Ezért kéri a segítségét, mert hallotta, hogy milyen nagyeszű bíró ő. Az Okosi Bíró megvakarta a fejebúbját, aztán elkezdett morfondírozni. Kötény szárán? Nadrág talpán? Cipő hegyén? Zokni ölében? Egy kíváncsi lyuknak nincs ott keresnivalója. A lyukas garas tetején, talán! Az Okosi Bíró gondosan megvakarta a fejebúbját, aztán hirtelen a homlokára csapott. — Megvan! — rikkantotta el magát, de akkorát, hogy az udvaron összevissza gubancolódtak nagyeszének bálái. Erre aztán a lyuk oldalán a kíváncsiságtól újabb lyuk kerekedett. — Mit talált ki, Okosi Bíró uram? — Kulcslyuk leszel — mondta ünnepélyesen az Okosi Biró. Így is történt. Azóta minden kiváncsi lyukból kapu, ajtó, pince, padlás, veranda, kert- és konyhaajtó-kulcslyuk lett. Ha nem hiszed járj utána és nézz bele! Szűcs Mariann Macskamese Az egész úgy kezdődött, hogy Morzsi macskát talált, ami nem olyan különös esemény, mert Morzsi mindig talált macskát. Az érdekes az volt, hogy a macska nem tágított mellőle. A lépcsőház ajtajáig kísérte, és szívszorító-bánatos tekintettel nézett utána. No, a szóvszorítást nem Morzsi érezte. Én. Végül is odakint havazott, ami nem nevezhető a macskák kedvenc időjárási eseményének. így érthető, ha érdeklődéssel fordultam vissza őmacska- ságához: — Hát te miért nem mész haza? — De ostobának éreátem a kérdést, mert ha lenne hová hazamennie, nyilván nem ücsörögne a lépcsőház előtt a hóban. — Nincs hol laknod, elvesztél ? Morzsi érdeklődéssel hallgatott, kíváncsian, mire jutunk. — Be akarsz jönni? — nyitottam meg az ajtót. — Gyere. Be akart. Elindultunk fölfelé. Be a lakásba. — Vendégünk van '— szóltam feleségemnek —, azt hiszem vacsoravendég. Eleinte értetlenül nézett, mert a vendégekhez fejvagy legalábbis derékmagasságban szokott hozzá. Aztán észrevette. — Cica!!! ... Cicuka!!! Cica-Cicuka minden meghatottság nélkül a lakás feltérképezéséhez kezdett, ami érthető, és az is, hogy mindezt Morzsi kíséretével tette. így szép sorjában megismerkedett családom becses tagjaival, majd örvendezve fedezte fel a konyhában Morzsi vacsoráját. És éhesen. — Tej is kell neki — jegyezte meg Nagymami, a sokat tapasztalt emberek biztonságával. — Tényleg kellett, majd elégedetten nyújtózkodott. No, ez is megvolt, és utánunjr indult a szobába, bár nem hiszem, hogy udvariasságból, csak még nem ismerhette a helyi szokásokat. — Itt marad? — kérdezte Balázs, egyetlen gyermekünk, aki tizennégy évet élt le addig macska nélkül. — Talán Morzsit kellene megkérdezni. — ö hozta — mondta Balázs. — Morzsi már válaszolt — toldotta meg feleségem —, megosztotta vele a vacsoráját. A beszélgetés alatt kutya-macska békésen aludtak, persze tisztes távolságra egymástól: A Családi Tanács — nem mondom, hogy nem az én határozottságom súlya alatt — döntött: a macska éjszakára nem maradhat, és kitessékeltem az erkélyre. Ki-kl vérmérsékletének megfelelő lelkifurdalással feküdt le akkor este. Reggel hűlt helyét sem találtuk. Az erkélyről a kertbe egy valamirevaló macska könnyen leugorhat, s hogy hová lett, soha nem tudjuk meg. A soha, mint időhatározó, nem vált be. Délben már ott ült az erkélvai- tó előtt. Megjegyezte a járást. Aztán már éjszkára is ott maradt, mert olyan rossz időben, mikor a kutyát is lapáton tolták ki az udvarra ugatni, a macskát sem rakja ki az ember. Magától meg azóta sem megy. Csak szükségből. Amikor szükség van. Hát így macskásodtunk meg akaratunk ellenére. Kiválasztottak lettünk. A macska kiválasztott minket — vagy inkább Morzsit? —, és Cicka néven, rajtaütésszerűen , helyet szorított magának közöttünk. Birtalan Ferenc
