Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

Fejlesztés — fantomok — fantázia r A Tprüínyképessés a piacon mérettetik meg. De ar, hoyr a megmérettetés során könnyűnek találtatik, avagy sem. az a gyárkapun belül dől el. S ott sem csupán a szándékok billentik el a mérleg nyelvét —, hiszen ki ne akarná, hogy a gyár, ahol dolgozik, ne éppen gazdasági sikereiről legyen ismert? A sikert azonban drágán mérik. A megújulni tudás, a fejlődés nem a kinyilatkoztatáson múlik: kemény munkát követel már a feltételek megteremtése is, pedig ezektől a piaci sikerig még hosszú lehet az út. ódon kastélyban a Jó ház? szellemek F A Salgótarjáni Vasöntöde 'és Tűzhelygyár az utóbbi két esztendőben gyors tempóra kényszerítette gyártmány- fejlesztését. Jövőjét megala­pozandó, de ami még sürgő­sebb volt, létéért is meg kel­lett küzdenie. A termékúj­donságok egymást követő be­mutatásának azelőtt itt nem volt természetes, hétköznapi gyakorlata — felborult a megszokott rend, előlépett a fenyegető kockázat, s rá kel­lett jönni: néhány fogalmat bizony éppen ideje átérté­kelni. Például a fejlesztés ered­ményét. — Szerintem az is ered­mény, ha a fejlesztés bebizo­nyítja, hogy az az út, melyen végigmenni próbált, nálunk1 nem járható — mondja Gres- sai Sándor igazgató. — É^n ezt házi használatra jobb- kézszabálvnak neveztem el. A Szabály létét azonban a gyári közvélemény ma még nem fogadja el, a negatív eredményt kárhoztatandó- nak, egyértelmű kudarcnak minősíti. Tudják ezt a konst­ruktőrök is, ezért aztán, ipar­kodva elodázni a konfliktust, húzzák a munkát, mint a rétestésztát. A jobbkézszabálv nem ér­vényesül, az MTK-szabálv annál jobban. Más Találta Ki —, így vélik azok. akik nem • fejlesztés legszűkebb köré­ben dolgoznak, s a kibic ké­nyelmes pozíciójából nézik, mint küszködik a másik. A felelős minél messzebb való keresése ugyanerről a tőről fakadó magatartás. Rossz a konstrukció? Persze, hiszen elszúrták az üzemben! Miért szúrták el az üzemben? Mert rossz a konstrukció! Nem SVTszindróma a fentiekben jelzett vállalati Viselkedés — általános véde­kező-gazdasági magatartás. Tetten érni lehetetlen, benne Van a levegőben. Űgv kell ve­le hadakozni, hogy láthatat­lan, foghatatlan. Fejleszteni ilyen fantomokkal azonban roppant nehéz, gyorsabb se­bességfokozatba kapcsolni még nehezebb. Nagy Mihály fejlesztési osz­tályvezető sokszorosított papír­lapokat tesz le az asztalra: — Az idei kiemelt fejlesz­tési témák. Tíz különféle új­donság, s mondom, csak a leg­fontosabbak! Mi már annak is örülnénk, ha egy-egy témát végigvezethetnénk, de nincs ilyen úri dolgunk. Egyszerre kell belekapnunk sok min­denbe. így aztán nemhogy gyorsabban haladnánk, de ese­tenként időt is veszítünk. — A gyári vezetők megíté­lése szerint a villanytűzhely fejlesztése esetében jócskán... — Szerintük! — Faragó Já" nos főkonstruktőrön látszik, hogy a megjegyzés elevenére tapintott. — Mi viszont tud­juk. hogy ettől jobban nem lehetett siettetni az engedé­lyeket. Ami kimondottan raj­tunk múlott, az napok alatt megvolt. Május tizenhatodikén indult a fejlesztés, 29-én elké­szült a prototípus, június el­ső felében már vizsgálatra küldtük. — János az utóbbi hetekben legalább hússzor járt Pesten, sürgetni a vizsgálatokat, enge­délyeket, hogy már a látását is megutálják — derül a la­káskiutalásnál is alkalmazott taktika adaptálásán az osz­tályvezető. Kéréssel, jó kap­csolatokkal, az egy időben már készített teljes dokumentáció­val persze, lehet időt nyerni, de nem korlátlanul. A fejlesztők rezidenciája egyébként nem is hasonlít ah­hoz, ahogyan az ember álta­lában az alkotás várát elkép­zeli. A tisztítóműhely fölötti teremben egyenesben élvezni az öntvénytisztító gép dübör­gését, részt vesz a koncert­ben a ventillátor zaja, s az épület időnként űgv berezo- nál, hogy a cigarettáról le­pottyan a hamu. A fejlesztők azt mondják, ilyenkor kell a szaggatott vonalat meghúzni... Itt kreatív munka folyik, alakot ölt az új —, s közben a pauszpapírra csendesen szi­tál a homok, a por, ami a tisztítóból szállong. Ezt bajo­san lehet megszokni. — Nem éppen ideális körül­mények — hagyja helyben Nagy Mihály. —.Akad azon­ban ezenkívül err-két dolog, ami zavaró. Szerencsére ná­lunk a létszám-takarékosság nem egyre-másra megy, idén négy embert tocfttmk fWresrmi, ami máris sokat könnyített a helyzetünkön. De még így sem tudjuk annyira utolérni ma­gunkat. ahogy szeretnénk. Jó volna már eljutni egyszer oda, hogy legyen tartalékunk, ami­hez hozzá lehet nyúlni, dugi- ba néhány teljes dokumentá­ció és engedély a fiókban, hogy ne kelljen örök versenyt futni az idővel. A munkát a Fantázia Vgmk is gyorsítja, de azt is tudni kell: a gon­dolkodó agyat sem lehet bün­tetlenül kizsákmányolni. És itt is elhangzik az, ami­től ma az egész hazai gazda­ság visszhangzik: azokat az alkotó műszaki szakembere­ket, akik nemcsak felkészül­tek, de a tartós sprintet is bír­ják. szükséges és sürgős a gazdaságimotor-szerephez il­lően megbecsülni. Hogy nyu­godt légkörben dolgozhassa­nak, ne a kereset pótlásán jár­jon az eszük. — A mérnöki munka az utóbbi időkben méltánytala­nul leértékelődött — mond i a Gressai Sándor. — Éppen ak­kor, amikor a gazdaság inten­zív pályára állítása lett mind : fontosabb teendőnk. Az érték­rendet végre a talpára kell állítani, különben nincs a vállalatnak olyan szellemi bá­zisa. mely nélkül versenyké­pességről beeszélni is pusztán csúfolódásnak hat. A vállalat­nak joga van eldönteni a megbecsülés arányait. s. ha van miből, joga van szokat­lanul nagy tempóban növelni a jó mérnökök keresetét, hi­szen jelentős elmaradás be­hozásáról van szó. Kérdés, hogy ezt a fajta bőkezűséget mennvire tudja megemészteni a vállalati közvélemény? El tudiák-e fogadni mindazok, akiknek a döntésben szavuk van? Űj felfogás, új szeriem szük­séges a fejlesztőmunkához. A célt — keresett, gondos ki­vitelű. összetett szellemi mun­kát megtestesítő terméket — csak ezzel lehet elérni. Csak­hogy a fejlesztés is emberi mű, a jó és rossz „kevercse”. Leleményt, kurázsit fantomok kísértenek, mint ódon angol kastélyt a jó házi szellemek, megannyi nincs és kompro­misszum fékezi a lendületet, pedig az idő kevés. Megújulni holnap késő, ma kell, azon­nal. — Sose állítottam, hogy mi. fejlesztők tökéletes gve- rekek vagvunk — mondia Nagy Mihály. — De ez a tíz kiemelt téma a sok egyéb más mellett — mind meglesz! Szendi Márta Ezrek munkájával így készül az ötéves terv A hagyományokhoz híven, a karácsony előtti napokban minden bizonnyal összehívják az Országgyűlést, hogy a he­tedik ötéves terv törvényja­vaslatát megtárgyalják. Ahogy ilyenkor szokás, ezúttal is mir liók ülnek majd otthon a tv- készülék előtt, s hallgatják majd az expozét, amely sze­rint 1986—90. között a nem­zeti jövedelem termelése 14— 17, az iparé 13—16, a mező- gazdaságé 10—12 százalékkal növekedik. Az előadó várha­tóan kifejti, hogy bár a terv­célok látszatra mértéktartók, szerények, 1981—85-höz ké­pest mégis a gazdasági élet megélénkülését és biztató ja­vulását tükrözik. Mi történik addig, amíg a törvényjavaslat a honatyák élé kerül? Mikor kezdték meg az előkészületeket, kik vesz­nek benne részt, s ki felelős a tervjavaslat kidolgozásáért, a munkák irányításáért? S tervhivatal irányításával Minden minisztérium és országos főhatóság — a tervhivatal irányításával — kiemelt részt vállal a terv- javaslat kidolgozásából. Ha­sonlókat mondhatunk a Ma­gyar Tudományos Akadémia és egy seregnyi kutatóintézet szerepköréről is. Végtére is egv ötéves terv kimunkálása tudományos igényű és mély­ségű elemzéseket, prognózi­sokat követtel. A segítőtársak közé tarto­zik még mintegy 110 vállalat a 19 megyei és természetesen a Fővárosi Tanács és 11 ér­dekképviseleti szervezet, vagyis a KISZ, SZOT. TOT, Elazafias Népfront, nőtanács, MTESZ, Magyar Kereske­delmi Kamara. Felmérni is nehéz volna tehát, hány em­ber munkájával, aktív köz­reműködésével készül el a törvénytervezet. Az Országos Tervhivatal mintegy 110 ipari, mezőgazda" sági, építőipari, közlekedési, belkereskedelmi vállalatot kért fel arra, hogy készítsék el stratégiai-fejlesztési el­gondolásaikat. A 110 koncepciót áttanulmányozva egyértelmű" vé vált, hogy az alapvető dol­gokban szinkronban vannak a vállalati és népgazdasági elképzelések: mindkét szin­ten dinamikusabb gazdasá­gi növekedésre számítanak például. De az is kiderült, hogy minden vállalat növe- ktedni, fejlődni akar. Csak­hogy ez a világ egyetlen or­szágában sincs így. Ha kite­kintünk az országhatáron azt látjuk, hogy külföldön egyes iparágak, alágazatok igen gyorsan, mondhatnánk lát­ványosan izmosodnak, má­sok pedig stagnálnak, sőt re­latív, vagy abszolút mérték­ben is veszítenek a súlyuk­ból. Még a nálunk gazdagabb országok is a nagy jövőjű ipar­ágakba összpontositják az erőforrásaikat. Tehetünk-e mi másképp? A tervjavaslat — az örök­zöld témának látszó anyag-, energiagazdálkodás további korszerűsítése mellett — ki­emelt támogatásban részesí­ti például a gyógyszer-nö­vényvédő szer és intermedier_ gyártás, illetve az elektronikai alkatrészek és részegységek központi fejlesztésének prog­ramját. R megyék is terveznek Három és fél évtizede, ami­óta ötéves tervek készülnek Magyarországon, mindig az volt a szokás, hogy a 19 me­gyei, természetesen a Főváro­si Tanács is elkészítette a ma" ga középtávú programját. Eb­ben most sincs változás. Mégis felületesség volna egyenlőségjelet tenni a múlt és a jelen közé, mert szembe_ ötlőek a különbségtek is. Ismeretes, hogy 1986 ja­nuár elsejével új gazdálkodá­si rendet vezetnek be a ta­nácsoknál. A változásnak az a lényege, hogy több pénz marad a városi és községi ta­nácsoknál, ami egy csapásra igencsak megnöveli az önál­lóságukat, s vele együtt a fe­lelősségüket. Bár 1968, a gazdaságirányí­tási reform első szakaszának bevezetéste óta a tanácsok ön­állósága fokozatosan növe­kedett, mégis érvényben ma­radtak bizonyos tervlebom- tásos módszerek. Ennek egyik példája a célcsoportos lakás­építési keret: a költségvetés adta, előírva, hogy csak erre a célra lehet felhasználni. Ja­nuár elsejétől ez a keret is megszűnik. A pénzügyi kor­mányzat ugyanis joggal mond­hatja a tanácsoknak: jóval több pénz marad nálatok, döntsetek a legjobb btelátáso- tok szerint! Az új helyzet persze új tervezési módszereket kö­vetel. Idáig például csak a népgazdaság ötéves terve jó­váhagyását követően készí­tették el a megyék sajátjukét. Most, a növekvő önállóság és felelősség időszakában ez az út már járható. Ezért a népgazdasági tervjavaslat ki­dolgozásával párhuzamosan — a megyék is kimunkálták a maguk ttervkoncepcióját és alaposan megvitatták. Ezt követően — ugyancsak a nép- gazdasági tervvel egy időben, annak részeként — elkészült a megyék ötéves tervjavasla­ta is. A megyék tervkoncepció­járól is azt mondhatjuk, amit a 110 iparvállalatéról: az alapvető dolgokban összhang­ban vannak a makroökonó- miai elgondolásokkal. De akadnak ellentmondások, vi­tatott részek is. A legtöbb megye például kevesebb álla­mi lakásépítést ttervez, mint ahogy a népgazdasági tervja­vaslatban elképzelték. E me­gyék arra hivatkoznak, hogy nagyon elmaradtak a csator­názással, szennyvíztisztító­művek létesítésével, nem ha­logatható tovább ez a beru­házás. A szakszervezetek, meg mások viszont azt mondják: már így is kevés az olcsó bé­rű lakás, nem csökkenhet to­vább az arányuk. Ez bizony súlyos dilemma, amire rövi-; desen megoldást kell taláinii Egyeztetni az elképzeléseket Magyarország nemzeti j'SJ védelmének felét a külkeres­kedelmi forgalomban, min­denekelőtt az európai KGST- országokban, azok között is elsősorban a Szovjetunióban kell realizálnunk. Értve ez­alatt: bevételeink felét kül­földön kell „megkeresnünk”. Olyan termékek tömeges ex­portjával, amelytekre ezeknek az országoknak szükségük van. Ezért immár 1983 ősze óta — akkor kezdődött el a he­tedik ötéves terv kimunkálá­sa — tervegyeztető tárgya­lások folynak szocialista part­nereinkkel. Az elképzelések összehangolása jól halad, több országgal aláírtuk már az öt évre szóló kölcsönös áruszállítási, gazdaságú együtt­működési szerződéseinket. Csak ilyen előzmények és ennyi munka után vállalkozz hattak a szakembertek az öt­éves tervjavaslat immár pa­ragrafusokba foglalt megszö­vegezésére. A textus persze még most is változhat, hiszen gondosan át kell tanulmányoz­ni majd az érdekképviseleti fórumok — KISZ, SZOT. TOT, meg mások — módosító ja­vaslatait. Mire ezzel végez­nek. közeledik a karácsony, a parlamenti vita időszaka. M. L. 1 Export Kínába Magyar hűtőszekrények gyártását készítik elő a Kí­nai Népköztársaságban. Az Industrialexport és a jász­berényi hűtőgépgyár a kínai nemzeti gép és berendezés export-import külkereske­delmi vállalattal kínai igé­nyek alapján kifejlesztett há­rom Lehel hűtőszekrénytí­pus gyártási jogának áten­gedéséről, valamint a gyár­táshoz szükséges automata berendezések szállításáról írt alá szerződést. Az export- szerződés értéke meghaladja a 10 millió svájci frankot. Az Industrialexport a Ning- Bo városban felépülő, évi 300 ezer Lehet hűtőszekrényt előállító üzem felépítéséhez hat automata gépsort, és egv több mérőhelyes automatikus mérőrendszert szállít. Az tizem építését magyar tervek és technológiai dokumentá­ciók alapján — már a kö­zeljövőben megkezdik. A gé­pek üzembe állításához is se­gítséget nvújtanak a magyar szakemberek. A kínai üzletemberek a hűtőgépgyártás mellett más háztartási gépek gyártásában is keresik az együttműködést. Az Industrialexport már több műszaki ajánlatot dolgozott ki — töbek között hűtő- komorésszor-, illetve mosó- gúrvr-ár — komplett szállí­Amikor falusi gyerekként, éppen csak tizennégy évesen a zagyvapálfalvai bányagép­gyárba került ipari tanuló­nak, még nem gondolta, hogy a saját munkássá válása egy­koron majd tanulságul szol­gál mások formálásához, for­rása lesz az emberekkel váló bánásmódnak... A nagylóci Huszkó Sán­dornak — hiába jeleskedett az ; általános iskolában, — nem adatott meg a továbbta­nulás. Tervei szerint Eszter­gomban várta a műszeripari technikum, de közbeszólt a szülői kényszerűség. Két gve­rek mellett nincs havi hat- száz forint a legidősebb ta­níttatására. — Maradt hát a legszeré­nyebb elképzelés a gépgyár­ban legalább szakmát tanul­hassak, ösztöndíjat kaphas­sak. Akkoriban a szakmák­nak nagyobb rangjuk volt, mint manapság. A jó képes­ségű gyereket a lakatosok­hoz irányították, a gyengéb­bekből hegesztő lett. Egykori mestereimre, Takács Feri bá­csira. Lenkei Lászlóra, meg a többiekre, ma is szívesen gondolok. A lakatosság for­télyai mellett, emberséget is tanultam tőlük. Mi több, el­kötelezettséget a társadalom, a mozgalmi munka mellett. Többe!’ voltak ők. mint mes­terek. Példakének a magam­fajta fiatalember számára. tasára. 4 NÓGKÁD - 1985. november 7„ csütörtök \ Hitte?, elkötelezettséggel Egy életút tükrében KISZ-tag lettem, vitakörökre jártam. Napról napra nyila­dozott az értelmem, a politi­kai érzékenységem. Ha valaki hittel kötelezi el magát egy ügy szolgálatára, azt kitörölni magából már nem tudja. Így történt ez az ifjú Huszkó Sándorral is. Mert, amikor lakhelyéhez kö­zelebbi munkahelyet válasz­tott. amikor a szécsényi szol­gáltató vállalatnál, később a bútorgyárban, majd a gépja­vító állomáson kereste a ke­nyerét, a szorgalmasan vég­zett munka mellett a moz­galomtól sem szakadt el. — Keményen fogtam a munkát. Egyéni norma sze­rint dolgoztunk, s fiatalem­ber létemre, négy-öt ezer fo­rintot is kerestem. Voltam KISZ-szervezőtitkár, éven­te Salgóbányára jártam poli­tikai felkészítőre. Ez adott bátorságot, hogy politikai vi­taköröket szervezzek a tár­saimnak, a hasonló korú fia­taloknak. Nagy dolognak szá­mított akkoriban, hogy alig húszévesen a pártalapszer- vezet javaslatára 1965-ben párttag lettem. És folytatódott az út, az élet rendje szerint. Nősülés, albérlet, takarékosság, apró gyerek... — A fészekrakás szinte egybeesett a gyáregység szü­letésével. Várakozással néz­tünk elébe, mit hoz nekünk az ELZETT? A háztájiból, a tűzhely mellől jövő asszo­nyokban is szorongás volt, hogy áll majd a kezük az új munkához? Egy évvel az in­dulás után telepítették ide Dorogról a kulcsműhelyt, né- hányunkat megbízott a párt- alapszervezet titkára, segít­sünk az üzemalapításban. Há­rom hétig ismerkedtünk a gyártás folyamatával, ez­után jómagam, mint gépbe- állító csoportvezető serény­kedtem az üzemrészben. Ezek voltak élelem legnehezebb, de legszebb évei. Ekkor ju­tott eszembe szinte a nap minden pillanatában, az én munkáséveim kezdete, a mesterek segít őkészsége. És boldog voltam, amikor láttam, hogy az egysze­rű falusi asszonyok ho­gyan formálódnak át az idők során, válnak egyre magabiztosabbá, egyre szíve­sebben kapcsolódnak a köz­életbe. Láttam, itt erős kö­zösség kovácsolódik. Huszkó Sándor a közösség alakulását nem csak gazda­sági szemmel vizsgálgatta, de a mozgalom, a politikai ol­daláról is. Tudta, érezte, a munkán túli társadalmi be­illeszkedés éppen olyan fel­adat, mint a kenyérkereset biztosítása. 1971-ben a párt­vezetőség tagja lett, egy év múlva öt hónapos pártiskolát végzett Salgótarjánban. 1973- ban tagja lett a szécsényi járási pártbizottságnak, majd a végrehajtó bizottságnak is. Öt esztendővel ezelőtt pedig megválasztották a gyár párt­vezetőségi titkárának. Azóta tölti be ezt a funkciót, s mellette a sajtolóműhely mű­vezetője. S mennyi iskolában bőví­tette politikai és szakmai is­mereteit? Esti egyetem, sza­kosító, szakközépiskola, tech­nikusi minősítő vizsga. Ami­kor rákérdezek, — „kötelező volt?” — a válasza; belső szükséglet. Mert, — tartja — egy vezetőnek mindenben példamutatónak kell lenni, az emberek, a tömegek meg­győzéséhez, mozgósításához alapos ismeretekkel, tudás­sal kell rendelkezni. — Emlékszem, az indulás­kor egy pártalapszervezet működött a gyáregységben 28 taggal, jobbára ők is régi párttagok voltak. Most há­rom alapszervezettel és 109 párttaggal számolunk. Mel­lettünk, velünk erősödött a KISZ, a szakszervezet. Első­sorban a nőket, a fiatalokat kellett meggyőznünk, hisz ők dolgoznak nálunk nagyszám­ban. Mennyire sikerült? Gyá­ri párttagjainkat — fiatalo­kat. nőket, — megtaláljuk a megyei pártbizottságban, az SZMT-ben, a nagyközségi pártbizottságban, a HNF me­gyei bizottságában, az MHSZ- ben. Megalakult az MSZBT- tagcsoport, negyven szocia­lista brigád vett részt a kong­resszusi munkaversenyben. Szervezett politikai oktatás­ban jelenleg 25-en részesül­nek. A gazdasági vezetés egyenrangú partnernek te­kinti a pártot és a_ törne c- szervezeteket. Jól működik az üzemi négyszög. Javaslatain­kat figyelembe veszik, min­denben kérik a véleményün­ket, segítségünket. Mmt ahogy mi is naponta ve'“- ménvt cserélünk a munka- padok mellett dolgozókkal. Hiszen a közös cél csak az információk gyakori cseréjé­vel valósítható meg. Huszkó Sándor szerencsés helyzetben van. Mint pártve­zetőségi titkár napi munka- kapcsolatban áll a gazdasági vezetőkkel, a tömegszerveze­tekkel. Mint a sajtolómű­hely művezetője naponta meg­fordul a munkások, kétkezi dolgozók között. Vélemén’",- két, elveket egyeztet, üt’ tét. Mindig úgy, hogy a a köz javát szolgálják, munkájának, — amelyet ’ kitüntetés is fémjelez — il­lán ez a legfőbb zálnen Kiss Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom