Nógrád, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-04 / 259. szám
ffeleffetf mesterségek Tűz van még a kohóban... Kép: Bábel László Eregeti a füstöt hosszú szárú, öreg pipájából és üldögél a lócán. Sütteti magát vénasz- szonyok nyara melengető sugaraival. Számyasi Gyula kovácsmester porciózza ki ezeket a napközbeni pihenőket, most már egyre gyakrabban. A sok évtized az üllő mellett és a megoperált szem parancsolja a kényszerpihenőket. Meg aztán a megrendelés is fogyatkozik. A iópatkolás hajdani mestere most már csak kocsirugók megjavítását vállalja régi szakértelmével. Pedig össze sem tudja számolni, hány díszes hintót, szekeret gyártott egy-egy kovácsmester alkalmazásában, aztán később a maiga gazdájaként. Salgótarjánban a Makarenko utcai műhelynek már csak füstös téglái jelzik a hajdani fújtató helyét. Most is a városban, de kijjebb szorulva egy kertes ház melléképületében van a kovács műhely. Ha nem is hangzik már az üllő zenéje, vagy ahogy a kovácsok hívják, a lavaüérozás érces dallama, azért még mindig izzik a zsarátnok a műhely tűzasztalán. Számyasi mester gombnyomásra indítja a fújtató ventillátorát, egy-két pillanat alatt játékos lángnyelvek csapnak a kohóba tartott vasdarabra. Finom por lep be mindent, a műhely padlózata döngölt föld, mint általában a kovács- iműhelyeké. De a szerszámok katonás rendben sorakoznak kampóikon a falon, bent a fiókban. Az üllő, satu, tűzasz- tal, a fújtató, ezeken kívül kalapácsok, lyukasztók, fogók — van vagy húszféle — szolgálták a kovácsot és szolgálják jelenleg is, bár fogadko- zik buzgón: már holnap visz- szaadja az iparengedélyt. — Tizenkét éves koromtól az. üllő mellett vagyok, mióta a menhelyből „kidobtak”. Rimaszombatról Salgótarjánba kerültem. Szerettem volna lakatosinas lenni, de Pekelnicz- ki Lajos kovács mester mindent ígért, hogy így szép szakma, úgy szép szakma, szegődjek hozzá és én ráálltam a háromévi inaséletre. Meg is bántam, mert nagyon keserves évek voltak ezek. Sokat éheztem, nélkülöztem. Egy közönséges fáskamrában laktam. Többre nem becsültek. Romániába, Marosvásárhelyre vetett a sors. A faluszélen az első kovácsmesterhez bekopogtattam, örömmel fogadott, mert szükség volt a munkámra. Leszerződtem két évre. Volt meleg szállásom, étel, meg egy kevés pénzt is adtak. Közbeszólt az első háború, a 9-es huszárokhoz kerültem. Kiképzés, gyakorlatok, komisz katonaélet. Ott is a mesterséget kérték számon. Ökröt, lovat, öszvért, még szamarat is vasaltunk. Ló még nem rúgott meg soha, de ökör igen. Kalodába szorítottuk, úgy patkóitok, de a hátsó lába járt, mint a motolla. Olyan szerencsétlenül álltam hozzá, hogy megrúgott, repültem jó néhány métert. Rengeteg lovat patkoltunk, nemhiába soroztak kovácsokat a 9-es huszárokhoz. Télen körmös- patkót tettünk fel — a patkón négy szeg —, nyáron simát. Front után Salgótarján felé vettem az irányt. Ügy jöttem haza, mint az ujjam, mert az állomáson ellopták a kofferomat, benne minden vagyo- nommal. Ponyi András kovácshoz mentem dolgozni. Szemeteskocsikat készítettünk, javítottuk a város kocsijait, vasaltuk a lovakat. Nekem a Iópatkolás volt a legkedvesebb munka. Nemcsak szerettem, értettem is hozzá. Meg is becsülték a gazdák. Sok volt a fuvaros. Nemcsak csinos lószerszámokat vettek lovaiknak, de adtak a jól feltett patkóra is. Vannak beteg körmök, eltorzult paták, s neSzakszervezeli kislexikon Káderképzés / Kádernek a társadalmi, párt- vagy állami tisztség viselésére alkalmas személyeket nevezzük. Azokat, akik ezeknek a szervezeteknek vagy intézményeknek állandó munkatársai. A káderképzés a szakszervezeti'munka egyik legfontosabb feladata. Attól, hogy valaki tizenéves korában szervezett munkás lesz, még nem biztos, hogy a későbbi években valamilyen szakszervezeti funkcióban is megállja a helyét. A káderképzés már a kiválasztásnál kezdődik. A fiatalok közül — gazdasági és társadalmi (KISZ-) munkájuk alapján — kell kiválasztani azokat, akik a folyamatos politikai képzés keretében egyre nagyobb tudással, politikai rátermettséggel rendelkeznek. A szakszervezeti tagok oktatása folyamatos munka. A tagtól a bizalmin át, a különböző tisztségviselők kötelessége a szakszervezeti munkát elősegítő tanfolyamokon való részvétel. A káderképzés másik fontos eleme a folyamatosság. Csak kevés fiatal rendelkezik olyan tudással, amely alapján hamar szakszervezeti vezető válhatna belőle. Ugyanakkor elengedhetetlen feltétele a káderképzésnek, hogy az arra alkalmas fiatalok folyamatos, egyre nehezebb feladatokat kapjanak. kém aszerint kellett dolgoznom, A huszároknál is komolyan vették, hogy jól patkóit legyen a ló. Az őrmester végigmustrálta a lovak lábát, s ha nem stimmelt valami, suhant a hátunkon a nádpálca. A jó parkolásnak meg kell adni a módját. Először a patkót rá kell sütni a patára, hogy ezzel kialakuljon a formája. s csak a pontos illesztés után lehet felszögelni. A rosszul feltett vasat néhány nap múlva porba rúgja az állat, s ha figyelmetlen a gazda, csak akkor kap észbe, amikor sántít a ló, s szidja a patkolókovácsot. Emlékek ezek csupán, jó néhány éve nem vezettek már lovat patkóim a műhelybe — legyint szomorkásán Számyasi mester. — Hol dolgozott még? — A kotyházai bányamű- helyben, mint tűzikovács. 1921- től tíz évig éleztük a csákányokat, fejszéket és a stangá- kat, javítottam a fúrókat. Ezután Pestre mentem. Kerítéseket készítettem egy maszeknál. Gyártottam a szebbnél szebb vaskerítéseket a budai hegyek villái elé. Jómódúak voltak a megrendelők, de én pénzt keveset láttam, mert a Stadler mester mind elszip- kázta előlem. Nagyon szűk- markúain fizetett. Ott is hagytam őt. A Ganzban mint fémhántoló dolgoztam tíz évig. Negyvenkettőben Salgótarjánban nyitottam egy műhelyt. Mint falusi kovács vasaltam a lovakat, javítottam a platós-' kocsikat, íveltem a rugókat és sok kovácsoltvas kerítést készítettem. Sóshartyántól Ete- sig, onnan Balassagyarmatig sok porta kerítése az ón kezem munkája. — Voltak inasok, akiket a mester tanított? — Többen is dolgoztak a kezem alatt. Van, aki még most is rámnyitja néhanapján a műhelyajtót. Már nem kovácsként dolgozik. Szabadjára is engedi a száját: poros, piszkos munka ez, meg aztán nem is fizetik — mondja . .. és mi tagadás, igaza is van. Én mégsem hagytam abba. Mindig öröm töltött el, ha a rideg vas idomításával egy fúró. patkó, vagy éppen kapa született a kezem alatt. Talán azért is bírtam ki majd hetven évet a fújtató mellett, mert a felségem mellettem volt. Segített. Szerette ő is a munkámat, meg értett is hozzá egy kicsit. Elleste tőlem. Sokszor együtt vertük az üllőt, lavaRéroztunk. Ősi szép szokása ez a kovácsoknak. Megvan ennek a módja, s ha mellé-mell éütött, beküldtem a konyhába, de a harag hamar elszállt. Észre sem vettem, már újra mellettem állt... Valamikor kora hajnaltól késő estig dolgoztam. Ma már úriember vagyok. Hétkor felkelek. Laprugókat, spirálrugókat ívelek, ha hoznak, s há éppen nincs munka, rágyújtok a pipámra. Jó öreg darab, még a nagyapám füstölt belőle. — szgys — „Tifkos" leltár Máshol büszke tábla hirdeti: „Leltározás miatt ZÁRVA!” Ők még ezt is „megspórolták”. Pedig Salgótarján egyik legforgalmasabb üzletéről van szó, a Pécskő Csemegeboltról. Az éj leple alatt, suttyomban ejtették meg a műveletet. Megmozgatták a négymilliós árukészlet minden egyes darabját, s másnap frissen, üdén álltak a pult mögé. Az üzletvezető asszony csak egy dolog miatt panaszkodott: a dekoráció már nem fért bele az egyéjszakás műveletbe. Mit mondhatnánk! Ez „szépítgetés” nélkül is derék munka volt... (L—th) Lendületet a termelésbe! Gazdaságpolitikai tükör Ma a gazdaságpolitika az a területe a politikai munkának. melyet a közvélemény a legélénkebben figyelemmel kísér — kezdte mondandóját Zentai Csaba, a párt balassagyarmati városi bizottságának titkára a testület legutóbbi ülésén. A városi pártbizottság a XIII. kongresszus óla eltelt időben végzett gazdasagpolitikai munkát tekintette át. Az év első nyolc hónapjában a népgazdaság néhány területen elmaradt a korábban papírra vetett tervtől, ami sokakban nyugtalanságot, türelmetlenséget váltott ki Balassagyarmaton és környékén is. A népgazdaság gondjai — vélik sokan — hamarosan a családok pénztárcáján is mérhetők lesznek, s mégis csak kevesen értik meg: mindenkinek, minden területen többet kell tennie. Balassagyarmatnak és környékének kiemelt ipari üzemei, szövetkezetei az országos átlagnál jobban, hat százalékkal növelték termelésüket, bár a két építőipari szövetkezet és a Salgótarjáni Ruhagyár helyi telepének csökkent a teljesítménye, s több helyütt is erősen hullámzott a termelés üteme. A körzet üzemeiben, gazdasági egységeiben némi létszámcsökkenéssel érték ei a javuló eredményeket, e létszámcsökkenések oka egyrészt a szigorodó munkafegyelem volt. Mi a titka az eredményes termelésnek? Az egyik titok a termékszerkezet korszerűsítése. Az Ipoly Bútorgyár szekrénysora BNV-díjat nyert, s a közönség is a Columbia Lux mellett voksolt. Oj termékekkel jelentkezett a piacon a fémipari vállalat, drága importot helyettesít a Budapesti Finomkötöttárugyár helyi üzemének szabad- idős-ruhacsaládja. Mindez jó jel, de a környék üzemeinek mindennapjaiban még mindig nem kap elég hangsúlyt a jó minőség és a piackutatás. Ezen a területen van mit tenni, és tenni is kell — állapította meg a pártbizottság. Semmiképpen nem úgy, ahogyan néhány vállalat teszi : műszaki fejlesztéshez előbb szerez pénzt, s csak azután kezd a fölhasználáson gondolkodni. Nyilvánvaló — ezt még a laikus is tudja —, hogy ennek épp fordítva kellene lennie. A siker másik titka a takarékos anyagfölhasználás, a kevesebb energia fogyasztása, ám itt sem merül ki még minden tartalék. A mezőgazdaság fejlődése — eredményei ellenére — ellentmondásos. Megvalósulni látszik az 1,5 milliárdos termelési érték, s ez 2,3 százalékkal több a tavalyinál. A Magyarnándori Állami Gazdaság több mint tíz százalékkal növelte a búza vetésterületét, míg a termelőszövetkezetek közel 22 százalékkal csökkentették azt. A korábbinál kisebb termésátlag csak részben vezethető vissza az időjárás szeszélyességére. Az állattenyésztés mutatói jobbak az országos átlagnál, de a tervtől elmaradnak: ez forintban mérhető veszteségeket jelent. A korábban jelentős hiánynyal küszködő szandai termelőszövetkezet egyre jobban talpra áll, az ipolyvidéki erdőgazdaság viszont szeptemberben már 12 millió forintos veszteségnél tartott. Esztendők óta fontos teendője a gazdaságpolitikának, hogy a külgazdasági egyensúlyt megteremtse. A nem rubelelszámolású export Balassagyarmaton 52 százalékkal nőtt az év első nyolc hónapjában, míg a rubel- elszámolású kivitelre szánt termelés a negyedével csökkent. ☆ A Nógrád megyében élők pénztárcájában is több forint került a tavalyinál, de a népgazdaság gondjai a nagy- családosoknál, a kis nyugdíjjal rendelkezőknél és a fiataloknál „jeleznek” a legélénkebben. Az érintett rétegekre nagyobb figyelmet fordítanak a tanácsok: Balassagyarmaton például megteremtették a lehetőséget a lépcsőzetes lakáshoz jutásra, kamatmentes kölcsönnel is támogatják az otthonteremtőket. Az életkörülményeket jobbító intézkedések mellett sok ember fölfigyelt a tényre: elkészült épületekbe nem költözhetnek be a lakók, mert tervezői hiba miatt rossz a fűtési rendszer, s a hiba kijavítása húzódik. (Bár az intézkedések megtörténtek, a költözködésre még várni kell.) A pártkongresszus óta eltelt közel egy esztendő. A népgazdaságban elért eredmények mellett is látható, hogy az több területen elmarad a tervezettől. Forgó Imre. a párt városi bizottságának első titkára így fogalmazott: jelentős munkasikereket értünk el a pártkongresz- szusra készülve, de ez a lendület mintha most alábbhagyott volna. Az ipari üzemek és a termelőszövetkezetek egy esztendejére visszatekintve, aligha kétséges ennek a mondatnak az igazsága. A népgazdaság következő öt esztendejének tervei jó ütemben készülnek, ám a megyének ezen a részén a tervezőmunka néhány területen lassú. Vajon miért késlekednek a tennivalók részletes megfogalmazásával Balassagyarmat és a környék gazdasági egységei közül néhányan? — tette föl a .kérdést a pártbizottság titkára, amikor a hetedik ötéves tervről beszélt. A késlekedőknek jó példa lehet a tanácsi tervezőmunka, amely már — a nagyobb gazdasági önállóság „bekalkulálásával” együtt — jóval előbbre tart. Több fórumot teremtettek a tervek részletes ismertetésére, választási lehetőségeket kínáltak föl, s a viták során fölvetődött javaslatok is beépülnek. majd a végleges tervbe. A gazdasági egységeknél sok esetben hiányzik a több lehetőség fölvetése, a közös gondolkodás energiáit nem szabadítják föl eléggé. Ami még ennél is nagyobb gond: nem kutatják a szükséges módon az export korábbi növekedésének lehetőségeit! Mindent egybevetve, a jövő megalapozása, a tervezés Nógrád megye e területén is meggyorsítandó. ☆ Az esztendő hamarosan! véget ér. A gazdasági munka elmúlt éve — kisebb-nagyobb hiányosságokkal együtt — sikeres, de nem éri el a tervezett szintet. Márpedig a terv megvalósítása adhat csak alapot az életkörülmények to-1 vábbi javításához. A kongresszus előtti lendület megteremtése, az ehhez szükséges, jó politikai légkör kialakítása: ez a pártmunkások legszükségesebb tennivalója. , H. Z. 1 Köszöntötték a bányamentőket A bányamentők munkáját értékelték szombaton, a nógrádi szénbányák gyurtyánosi központjában. Hetedik éve, minden novemberben kerül sor gyűlésekre, melyen Tő- zsér Gáspár, a szénbányák szakszervezeti bizottságának munkavédelmi vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kazinczi András, műszaki vezérigazgató-helyettes tartotta meg beszámolóját. Az első bányamentő állomást 1904-ben létesítették a nógrádi medencében, s azóta életek tucatjait sikerűit megmenteniük, bányatüzeket fojtottak el, vízbetörést gátoltak. Rendkívül nehéz munkájukat mindig felelősséggel, állandó életveszély mellett végezték. Nem véletlen, hogy bányamentő csakis a legkiválóbb bányászokból lett és ez egyfajta kötelezettséget jelent számukra: a példamutaJ tás, az önfeláldozás kötelezettségét. Jelenleg 223 fő tartozik állományukba, melyhez 106 dolgozó kapcsolódik az egyes üzemektől. Beszéde végén Kazinczi András megköszönte eddigi tevékenységüket, majd a megbecsülés jeleként jutalmakat adott át a jubiláló és nyugállományba vonuló bányamentők részére 2-3 év múlva készül el véglegesen Felújítják a Mezőgazdasági Múzeumot Nagyszabású rekonstrukció színhelye a budapesti Vajda- hunyadvára: a Mezőgazdasági Múzeumban 1978 óta folyik az épület belső és külső renoválása. Mint Szabó Lóránt, a múzeum főigazgatója az MTI munkatársának elmondta: egy évvel az eredeti határidő előtt elkészült a belső felújítás, s a belső csarnokok, terek, kiállítási helyiségek újra eredeti pompájukban várják a látogatókat. A felújítást a Gváli Szabadság Termelőszövetkezet építőipari szakemberei végezték, Bereczkv Endre építésvezető irányításéval. Nehéz dolguk yolt. hiszen Alpár Ignác, a híres magyar építész által tervezett belső terek boltozatos rendszerben épültek, és a felületeket remekművű iái testesek díszítették. Sikerült eredeti szépségében megőrizni a művészi alkotásokat, gyakran úgy, hogy kézi festést is alkalmaztak. összesen 11 ezer négyzetméternyi alapterületen dolgoztak az építők, akik ilyenfajta, igényes műemléki munkákban ugyan korábban nem voltak jártasaik, de igen lelkiismeretesen és nagy szakértelemmel, az építtető és a beruházó megelégedésére végezték teendőiket. Az egy évvel előrehozott határidő örömteli gondot okozott a múzeum szakemberednek: a vártnál előbb megnyithatták a kiállítótermeket, -helyiségeket. Átadták a korszerű könyvtárat és képtárt és gondoskodtak a régiségek, emlékek gazdag gyűjteményeinek elhelyezéséről. Elkészült a múzeum központi fűtési rendszere isj amelynek hiányát eddig ugyancsak megérezték ä látogatók. A megújult Vajdahunyad- várban 10 állandó kiállítás várja a látogatókat. 1985-ben három időszaki bemutatót is rendeztek. Mindezt az tette lehetővé, hogy a rekonstrukció idején sem zárt be a múzeum. Folyamatosan fogadta az érdeklődőket, akik az idén szép számban keresték fel a városligeti múzeumot, összesen 300 ezren jártak a Vaj- dahun vad várban, közöttük 55 ezer külföldi. A vár külső felújítását — ugyancsak a gyáli tsz szakemberei — folytatják, a hát-, ralévő munkákkal két-három év alatt készülnek el. (MTI)