Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
Elfelejtett mesterségek Nem rokonok, édestestvérek ■— Először pauszpapírra vázolom a tervet, megfelelő méretű "üvegtáblát szabok, rajta lyukat fúrok a tükörgombnak, hegyikrétával zsírtalanítom és tisztára törlőm. Következik az anyag elkészítése, ez a legfontosabb és legkacifánto- sabb művelet. Lila. zöld, sötét és világos aranypor, ace- ton és más anyagok keverékéből áll össze az a vegyület, amit az üveglapra kenek. Rossz keverés, hibás arány és már néhány óra elmúltával lepattog, megrepedezik, el- szineződik a megszáradt anyag. Kézügyesség, fantázia, szakmaszeretet szükséges a címfestőmesterséghez, de talán a legfontosabb, hogy értsen a festékanyag összeállításához. Tudja miből és menynyit kell felhasználni, hogy, tartós név- és cégtáblák szülessenek. Egy címfestő ettől címfestő! — Szvircsek Ferenc mester így foglalja össze dióhéjban szakmája fortélyait. Négy éve címfesiő kisiparos, előtte évtizedeken át rokon területen: kirakatrendezőként, dolgozott és került nyugdíjba. A kis salgótarjáni lakás konyhája a kinevezett műhely. Gáztűzhely, a konyhaszekrény es a kávéfőző társaságában békésen megférnek a tű hegyes ceruzák, puha szőrű ecsetek. acélvonalzók, pauszpapírtekercsek, festékek. Nem csak a konyhába, de még az erkélyre is jut belőlük: Falhoz támasztva a különböző méretű fehér és sötét színű üvegtáblák. ■ Szvircsek mester éppen dolgozik. A konyhaasztal most a munkaasztala. A levegőt édeskés nitrószag tölti be. — Szakmai ártalom. Azért nyitom ki munka közben az erkélyajtót, hogv a cúg kiszippantsa a gőzöket. Inkább egy kis huzat, mint ez a fej- fájdító „illat”- — jegyzi meg. Kis tálkában az aranysárga festék. Csillogó fénv- nyel tükrözi vissza az asztali lámpa sápadt világosságát Kis pálcikával kevergeti, kiA festőből és az ecset fontos munkaeszközei a címfestőnek, de a legfontosabb a biztos kéz. Kép: Bábel László meríti és visszacsurgatja, úgy ellenőrzi sűrűségét, kis idő múlva megjegyzi: most jó. — Korábban elkészítettem a tervet pauszpapírra, megvan a méretre vágott és kifúrt üvegtábla, megkevertem a festékanyagot, elkezdtem a címfestést. Természetesen a korábbi műveletek is'szorosan a mesterség tartozékai. Ezek jó elvégzése nélkül nincs mihez fogni — teszi hozzá magyarázatul Szvircsek mester. — Bemérés, lehúzás, utántöltés, javítás és újra kidolgozás — sorolja a teendőket. — Ez az utóbbi az egyik legnehezebb munka. A segítők a festőbot és az ecset. Szükség van acélvonalzóra és pengére. A már kialakult betűk — kontúrjait ezekkel alakítom ki végleg. Jó szemmérték keli ahhoz, hogy minden betű egyforma vastag legyen. No. és a kezem ne remegjen! Ez is nagyon fontos. Hál’ istennek még biztos kézzel kezelem az ecsetet. Csinálom amíg bírom. Szükség van erre a munkára, kapok megrendeléseket és nyugdíj-kiegészítésnek is jól jön a pénz. Édesapám cipész volt. Tőle sokat ellestem a mesterségből, kicsit értek a cipőtalpaláshoz is, de még töltőtolljavi-tást is vállaltam. Valahol a fiók mélyén még mindig van egy kosárravaló töltőtoll-alkatrész. — De élette nagy részét a kirakatrendezés, a kereskedelem töltötte be. — Igen. Hetvenöt éves koromig voltam kirakatrendező. Még a valamikori Hangya szövetkezetek egyikében kezdtem. Több nyelven beszéltem már akkor. Megtettek első segédnek. Én rendeztem a kirakatot. Mivel a kirakatrendezőnek tudni kell betűt rajzolni, ismterni a betűket, ezért megtanultam. Kaptam a főnöktől egy skiccet: „Ferenc kérem erre gondoltam”. S én megcsináltam. Sokszor kapartam a fejem megoldhatatlannak látszó tervek felett, de munkát soha nem adtam vissza. Később már a saját terveimet valósítottam meg és úgy érzem nagyon sok szép kirakatéi rendeztem az évtizedek alatt. Kétszer is vizsgára citáltak. Először még 1932-ben a romániai Lúgoson kellett válaszolni a kereskedőmesterek kérdéseire, másodszor pedig Budapesten. Anyag- és áruismertet, kirakatrendezés voltak a vizsgatárgyak. Egy- egy szövet összetételére, fajtájára és árára is kiváncsiak voltak. Annyira jól sikerült a vizsga, hogy már Salgótarjánban várt. a Hangya egy állással és 160 pengő havi fizetéssel. Nem volt ez sok. de más kereskedők is megbíztak kirakatdekorálással. .. Azért nem volt az életem olyan egyenes vonalú, sima. mint ahogy rtt esetleg tűnhet. Hányt, vetett a sors ide-oda. de maradtam a kereskedelemben. foglalkoztam kirakat- rendezéssel mindvégig. Ügy érzem, mikor 1981-ben kiváltotta m a eímftestöioart továbbra is a valamikor elkezdett ösvényt taposom. — A kirakatrendezés és a címfestés rokonok egymással? — Nem rokonok, édestest' vérek. — szgys — Helioterápiás központok Kazahsztánban Alma-Atában, Kazahsztán fővárosában két helioterápiás központot létesítettek — a felnőttek és a gyerekek gyógyításához. A központok berendezéseinek alapjául a napsugarakat fókuszáló két tükörrendszer szolgál. Különösen szívesen alkalmazzák a helioterápiát a gyermekgyógyászok, akiknek 200 kis tükörből álló reflektor áll a rendelkezésükre. Ez a sugarakat sajátos fényfoltban rögzíti, s ez a fényfolt vándorol a kis páciens testén és biztosítja a gyógyító átme- legedést, olyan mélyen, hogy az más módszerekkel nem érhető tel. Ahogyan ae orvosok megállapították, a napsugarak „gyógyszere” segít gyorsa« meggyógyítaná a tüdőasztmát, a bronchitiszt és néhány más betegséget. Az emberek különböző betegségeinek gyógyítása összpontosított napfényimpulzusok segítségével ma még csak egyedül a Szovjetunióban történik. Óvónők a napköziben Pedagógusképzés középfokon Comenius munkáját monitorok segítették. A monitorok felsőbb éves jó tanuló diákok voltak, az volt a feladatuk, hogy kikérdezzék a kicsiket, ellenőrizzék a házi feladatukat, elkísérjék őket egyik htelyről a másikra. A mai iskolában nincsenek ilyen monitorok. De kellenének. Valakik, akik felügyelnének az ebédnél, átkísérnék a társaságot a könyvtárba, játszanának velük, amikor annak van az ideje az iskolában. Ehhez ugyanis nem kellene feltétlenül tanári diploma: és jelenleg nincs elég diplomás az iskolákban, még azokra a teendőkre sem, amihez elengedhetetlen ez az okmány. Az adminisztrációs teendők csökkentése után is túltterheltek sok helyen a pedagógusok. A napközis munkának is sok olyan eleme van, amihez' nem kell felsőfokú végzettség, nem is igazán vonzó a tanárnak. A képesítésnélküliek alkalmazása pedig egyáltalán nem megnyugtató —, ha például autót csak az vezethet. akinek jogosítványa van. miért gondoljuk, hogy a szuverén egyéniségű gyermek neveléséhez kevesebb szaktudás kell, mint egy szerkezet kezeléséhez. .. Akkor mégis mi a megoldás ? Végleges még nincs, de többen keresik az Országos Pedagógiai Intézetben, a Művelődési Minisztériumban. .. S élen járnak a balassagyarmati Szántó Kovács iJáno6 Gimnázium tanárai is a közös gondolkodásban. Nem is eredmény nélkül, hiszen ígéretes kísérletet folytatnak a profil- váltás idejét élő, nagy múltú középiskolában. Az egykori tanítóképző, majd óvónőképző iskola fokozatosan gimnáziummá alakul. Már csak két évfo- lyamnyi — harmadikos és negyedikes — óvónőjelöltek tanulnak az iskolában. Ok —, s az előttük végzett két évfolyam — azonban már másfajta bizonyítványt- is kapnak. — Az óvónőképzéssel jól összeegyeztethető ez a másik, amit nehéz megnevezni — Tóth Lajos, az iskola igazgatója, az új képzés telkes híve magyarázza. — Most gyakran pedagógiaisegéderő-képzésnek mondjuk, . ám ez az elnevezés nem szerencsés. Voltaképpen arra jogosítjuk fel a fiatalokat, hogy teljes értékű szakemberekként dolgozzanak a napközikben. Az a pszichológiai, neveléselméleti tudás, amivel az óvónőket felvértezzük már igen kevés kiegészítésre szorul, ha a napközire is fel akarjuk készíteni a lányainkat, hisz’ az ismeretek nagy része átcsoportosítható. Voltaképpen csak a gyertekek tanulási tevékenységének irányítása jelent „új anyagot” a napközis fakultációban részt vevő óvónőjelölteknek. Bár nem érettségizhetnek ..napköziből”, a fiatalok, elméleti és gyakorlati vizsgát tesznek, amelyet az érettségi bizonyítványhoz mellékelt betétlap is igazol. Nógrádban, a megyei művelődési osztály tájékoztatása nyomán mindenütt tudják, mire jogosít ez a papír. Kovács Andrea néhány hete állt munkába szülőfalujában, Kazáron, 2—3. osztályos gyerekek napközis nevelőjeként. — Hogyan tetszik? — Tetszik. . . Amikor végeztem. dönttenem kellett, hogy óvodába akarok dolgozni, vagy iskolában, pgy gondoltam, hogy az óvoda világát már jól ismerem, jöjjön inkább a kevésbé ismert. — Négy évvel ezelőtt ebből az iskolából ballagott el. régi tanárai ma kollégák. Ugyanakkor a tanítványok alig fiatalabbak. Nem kellemetlen ez a helyzet? — Kicsit. A tantestület szeretettel fogadott, minden támogatást megkapok a kollégáktól, akiknek többségével már tegeződöm. Tény, hogy van néhány tanár, akikkel szemben elfo- gódott vagyok, olykor feszélyezve érzem magam. De gondolom tez majd elmúlik. Ami a gyerekeket illeti, szerencsére alsó tagozatosok között dolgozom. Ők olyan kicsik, hogy még nem érzékelik az én fiatalságomat. — Munkája .során milyen nehézségekkel találkozik? — A Szántóban alapos felkészítést kaptunk; Sokat hospitáltunk, aztán pedig a napközis munka minden területét megtapasztaltuk a gyakorlatban is. Akkor a tanulás irányítása tűnt a legnehezebbnek, s most is vara olykor ilyen érzésem. Erika édesapjának is kollégája. hiszen Kovács József, a Kazári Általános Iskola igazgatóhelyettese. Mindig is örült a lánya pedagógiai érdeklődésének, így elégedetten verte tudomásul a kollégaságot. — Kérem, tekintsem el attól a ténytől, hogy a lányáról is szó van: Ön szerencsés megoldásnak tartja, hogy középiskolában képeznek gyermekneveléssel foglalkozó szakembereket? — Miért ne? A régi tanítók is tizennyolc évesen álltak a katedrára, és jól végezték a dolgukat. Ezt a formát jpnak tartom, bár a tematikát nem ismerem. Tény, hogy az óvodás és az alsó tagozatos gyerek sok vonásban hasonlít. A napközis nevelői bizonyítvány megszerzésére csak az óvónői szakközép- iskolában tanulóknak van lehetőségük. Ilyten pedig már csak két évig létezik Balassagyarmaton. Mire belelendülne ez a jónak tetsző vállalkozás, már vége is. De nem biztos, hiszen két év nagy idő, és mint már szó volt róla, többen töprengenek, hogyan kellene folytatni a képzést. Ami most zajlik a Szántóban, az ugyanis kísérlet. Minden esetre az iskola testületé, Tóth Lajos irányításával, kidolgozott egy koncepciót a pedagógiaisegéderő-kép- zésre — jobb kifejezés híján egyelőre ntevezzük így. Az igazgatótól tudjuk, hogy az ország másik két középiskolájában is elkészült egv-egy javaslat. Most a mérlegelés időszakát étik, á minisztérium, a pedagógiai intézet szakemberei körültekintően igyekeznek dönteni. A Szántóban adch-g a gimnazisták szakkörben, fakultációs formában foglalkoznak a pszichológiával, neveléselmélettel, hogy mégse legyen nekik egészen új a dolog, ha zöld utat kap valamelyik elképzelés. Veszprémi Erzsébet •*> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> v ♦> ♦> ♦> ♦> v v ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦♦♦ ♦> ♦> ♦> <♦ ♦> ♦> v v ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> v ♦> ♦> ♦> A palotáshalmi körzeti általános iskolából haza indult már Gyetvai István pedagógus. A szomszédos társközségben, Szarvasgedén, nyitva a porta kapuja, mint faluhelyen szokás. Körbejárom az udvart, a kertet, végül a szomszédok segítenek: a házigazda minden bizonnyal a fia házát építi. A tekintélyes épületet sejtető betonalap mellett Gyetvai István mintha restelkedne, amiért családi foglalatosság közben találom. Az iskolában is számos közéleti megbízatást vállaló pedagógus ugyanis Szarvasgede népfrontbizottságának elnöke, s a mozgalom kongresszusára való készülés alkalmából Salgótarjánban azt hallottam róla: Gyetvai és a közügyek szolgálata egy és ugyanazon fogalom. Mindenesetre tény: a cserzett arcú, kemény ember benyomását keltő, pedagógus kerek negyedszázada hétköznapi munkása a népfrontmoz- galomnak Szarvasgedén. Hogyan kezdődött? — Friss diplomával, 1958- ban kerültem ide tanítani. Kezdetben KISZ-tót kár voltam, majd 1960-ban bekapcsolódtam a népfront munkájába. Rövid idő múltán a bizottság titkára lettem, öt éve pedig elnöknek választottak. A nehéz fizikai munka, az építkezés, fáradalmait pihentető beszélgetés során a tanító felnevet: A társközség a bukszában (Szarvasgede népfrontelnölce egy bizonyos kolompról) — Titkárságom alatt elhasználtam vagy hat elnököt, de mindig úgy alakult, hogy én maradtam. Újítani ugyanígy nehéz, de az igyekvő ember mindig keresi, hogy mit lehet még tenni... Ügy alakult? A tartós köz- szolgálat korántsem a véletlenen múlott. Gyetvai István természete és lelkiismerete parancsa nyomán igazolja mindennapi gyakorlattal a népi bölcsességet: ..A felkötött kolompot rázni kell ...” — A közéleti munka elkísért egész eddigi életemben — mondja a 46 éves népfrontaktivista. — Már a tanítóképzőben is KISZ-titkár voltam, s a közszolgálat olyan betegségemmé vált, amelyből nem lehet kigyógyulni. Természetesen hozzájárult ehhez az is. hogy eev kicsiny faluban lettem pedagógus, ahol a magamfajta soha nem mondhat nemet. A népfrontelnök most számadásra készül, hétfőn este falugyűlésen mond véleményt Szarvasgede lakossága a bizottság ötévi munkájáról. Nem izgul? — Különösebben nem. A mi bizottságunk aktív és lelkes tagokból áll. bár esv kis frissítés nálunk is elkél, több NÖGRAD - 1985. október 12., szombat fiatalt és nőt kellene bevonni a testületbe. A beszélgetésük azt sejtte- ti, hogy sokoldalú tevékenységről vitatkozhatnak Szarvas- gedén. Nem elfeledve, hogy önálló életet él a társközség, nem mondott le a nagy mozgósító erővel rendelkező ünnepek falubeli megszervezéséről sem. — A helyi szervekkel közösen még az állami ünnepeket is ..megöljük" Szarvasge- dén, s az korántsem csekélység. hogy nincs rendezvény nélkül a falu. De említhetem a majálist, a gyermeknapot, a klubkönyvtárban tartott vetélkedőket — ezek mind a „társ" önállóságát jelzik. \z önállóságnak azonban van beszédesebb bizonyítéka is. A tanácsi terveket illető döntés előtt a palotáshalmi közös tanács egyezteti az elképzeléseket a tanácstagi csoporttal, a helyi népfrontbizottsággal. — A döntés előtt, ez a lényeg — nyomja meg a szót Gyetvai István. — Nem puszta formalitásról van szó. a véleményünk ott található a végrehajtandó tervekben, mindennek írásos nyoma is akad. * Nem kell különösebb éleslátás a megállapításhoz: taszony az egyik titka Szarvasgede gyarapodásának. — Csak a legutóbbiakat említem. Óvoda lett, a felszereltség a társadalmi munkának köszönhetően sokat javult, ugyancsak összefogással játszótér készült. Közös munka eredménye volt a gázcseretelep is. Volt, mert igen fájó, hogy a harmadik lopás után bezárták és a szállítás miatt most nekünk húsz forinttal drágább (a palackos gáz. Előre sejtem, hogy emiatt igen nagy lesz a zúgás a hétfői falugyűlésen. A közös munka eredményére azonban mondhatok más példát is. összedőlt a terménytároló, társadalmi munkában építettük újjá. Apróság? Már hogyan volna az! Nálunk hagyománya van az állattartásnak, létfontosságú a tápértékesítés. a kezdeményezéssel a népfront az egész falut szolgálta. De út és járda is így készült: a tanács adta az anyagot, mi pedig a két kezünket. S az eredmény? A népfrontbizottság éinöke találóan jegyzi meg: — Egymás mellé kellene tenni a hatvanas és a nvolc- vanas évek utcaképét. Akkor lehetne látni igazán: mire jutottunk. , A változás pedig egyre inián éppen ez a partneri vi- tenzívebh, haszontalan terüle\ tek igénybevételével nagyobb ütemű az építkezés is. Gyetvai István a fia épülő háza felé mutat: — Hatan élünk most együtt, az épülő házhoz magunk vertük ki a blokkot. Hatvanezer forintot takarítottunk meg. így kell tenni, takarékoskodni szükséges a közösséget gyarapító munkában is. Ezért vesszőparipám a társadalmi munka, a közösség fejlesztésének felbecsülhetetlen erőforrása az összefogás. A népfrontbizottságot újjáválasztó falugvűlésen annak rendje és módja szerint az is elhangzik majd. hogy évente általában két bizottsági ülést tartanak, de ha a szükség úgv hozza, gyakrabban is ösz- szeülnek. Az elnök szerint azonban korántsem a bizottsági ü'és a fontos. — Tanácskozunk mi állandóan. Itt az utcán, amikor összetalálkozunk, megállunk szót váltani. Hogy mitől? A falu lakóinak fele nyugdíjas, sok az idős ember, a legtöbben szerény összegből élnek. Azt mondja tehát valaki minőén hivatalos ceremónia nélkül. az utcai kapcsolatnak köszönhetően: közben tárhatnátok az adóterhem csökkentése érdekében . . . ennek vagy annak segélv kellene, képviselje a népfront is az érdekeit... Meg a háztáji gazdálkodásról beszélgetünk. Olyan az utca, mint maga az élet. Szarvasgede öröméről és bánatáról szólunk utána esetleg rögtön a nagypolitika kerül szóba. A falu sorsáról és a falu sorsát, alakítva a párbeszéd esetleg szépen megépített, portalanított utcán zajlik,; mert ahogy a népfront tisztségviselője mondja: „a társközségnek jól jön az elöljáróság, de a gedei példa szerint eddig is benne volt az itteni gond a székhelyközség buszká- jában.” Mindez, persze, kevés, a ritka forinthoz a Gvet- vaihoz hasonló emberek hozzátették a meggyőző szót. a személyes példamutatást, meg a kétkezi munkát is. S, aztán mi végre? — Megbecsülnek érte. ez a mindennél többet érő fizetség. Még aztán, ha rámutatok valamire a faluban, csaknem mindig eltölrhet a jó érzés: ehhez is van valami közöm. M ilyen könnyű ezt utólag kimondani. Csakhogy Szarvasgede jelenlegi népfront elnöke huszonöt évi mozgalmi munkával teremtette meg ennek a fedezetét. Sok fáradtságos, mindennapi apró munkával. Sohasem kérdezve a fizetséget, tette a dolgát — csendesen és szorgalommal A jövendőre való biztatásra pedig ott van a lehetőség-egy- S7 -r majd a nyolcvanas évek utcaképét is össze lehet hasonlítani Szarvasgedén a majdanival .. Kelemen Gábor t
