Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
Häsärfia Követik a divatot Hálószoba elemekből Az exkluzív Columbia Lux elemes bútorból az idén mu talkozott be először a hálószobái változat. Akad nézője bőven a Romhányi Építési Kerámiagyár termékeinek az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az F pavilon 204-es szektorában szemnek kellemes látvány fogadja a nézőt. Ami föltűnő — hogy nem föltűnő a színválaszték. / pasztellszínek az uralkodók, s ugyanez mondható el a padlóburkolókról is. — A korábbi évekhez képe 1 megváltozott a csempék színvilága — mondja Salamon Zoltán, a gyár gazdasági igazgatóhelyettese. — A fényezett, erősebb szinek helyébe a visszafogottabbak kerültek. Ma az igény a jázmin, a bézs, a kókuszféle hatásokat kívánja, nekünk ehhez kellett alkalmazkodnunk. A nagy cégek divatba hozták a mattszíneket, ezért aztán nekünk is követnünk kellett a divatot. Kormos József, a gyártmányfejlesztés „atyja” a gyárban, ő és csapata árgus szemekkel figyelik a piac változásait, a vásárlói szokásokhoz gyorsan kell alkálit zkodniuk, hiszen csak így maradhatnak versenyképesek. — Az a jó, ha kevés a dekoráció a csempén, ezt kívánja a vevő. A mi gyártmányaink önmagukban is színesek, egy-egv lapon szín- árnyalatok láthatók, s az egységes felületbe csak néhol kívánkozik a minta. Géppel, de kézzel festett csempéink is vannak. A gyár hagyománya a növénymotívum, tőlünk ezt várja a piac. A nagykereskedelem már bejelentkezett a romhányiak- hoz, évente négymillió négyzetméter burkolólapot gyártanak, az értékesítéshez pedig vevő kell. — Figyeljük a világpiac „diktátorait” — vallja be a gyártmányfejlesztési osztály vezetője.' — Minden jelentősebb kiállításon, piacon ott vagyunk, hogy ne késlekedjünk. Most készülünk az e'vik legnagyobb bemutatóra, a bolognaira. (Azóta már haza is tértek onnan. A szerk.) Ott elválik, miként készültünk föl a jövő esztendőre. Eddig mindig ver- senvben voltunk, együtt haladtunk a világ nagy csempegyártóival. nem hiszem, hogv az idén nagyot tévednénk. — A mi nagy üzleteink valójában nem a nemzetközi vásáron köttetnek. Itt inkább a nagyközönségnek mutatjuk meg, mit is kereshet a hazai forgalmazóknál, ha venni szádékozik. Azért is mutatjuk be például a teljes fürdőszoba-berendezést, hogy egységben láthassa a vevő — teszi hozzá Salamon Zoltán. — A legtöbb TÜZÉP-te- lepen mintaként egyetlen csempét lát a vásárló, ezért nehéz elképzelni, miként is mutat abból a fürdőszoba, vagy a konyha, amikor az egv-egy lapból egész falfelület készül. Szerencsére van már jó gyakorlat. Sok helyütt vannak mintatermek, ahol csempénk a tartozékokkal együtt; fajansz kézmosóval, csaptelepekkel, törülköző- és szappantartóval együtt látható. Évekig tartott, amíg a sza- nitelgyártók és burkolatkészítők egy asztalhoz ültek, hogy az együtt megvásárolandó termékek színét-for- májá1- összehangolják. Az üzletek bizonyítják: lehet ma már a csempéhez igazítani a vízcsapot, de megtehető fordítva is. Ha netán a szín nem ugyanaz, akkor lehet válogatni a hangulatban ahhoz illeszkedő árnyalatokból. És már ez sem kevés. — Egy hó"ap múlva látjuk vendégül a belkereskedelmet Romhányban — így Kormos József. — Itt a vásáron addig is tájékozódunk a várható igényekről, a gyárban pedig bemutatjuk a jövő évi teljes kínálatot. — A romhányi gyár termékeivel uralja a hazai piacot, vajon mi készteti önöket az állandó megújulásra? — Az országban évente 8 millió négyzetméter burkolólap készül, aminek a felét, mi aújuk. Ez igaz — szögezi le Salamon Zoltán. — Viszont . több konkurensünk van és velük mindig számolni kell. most jó termékekkel jelentkeznek ők is. Ez az egyik hajtóerőnk. A másik a szakmai tisztesség. Évekig tartott, amíg a világszínvonal eléréséig eljutottunk. Lépjünk vissza? Szó sem lehet róla. Az F pavilonban véletlenül egymás mellé került a romhányi stand egy jugoszláv cégével. Déli szomszédainkat. is jó helyen jegyzik csempeügyben a világpiacon. Nos, a romhányiaknak nem volt szégyenkeznivalójuk — több nézőjük akadt. Vevők pedig a nézőkből lesznek. Cizek Ferenc, az Ipoly Bútorgyár igazgatója nagyot sóhajt az A pavilonbeli standon: — Nehéz talpon maradnia bútorpiacon! — s amikor a sokadik cigarettára gyújt, már mosolyog. — De azért megpróbáljuk. Odakint videóberendezéssel dolgoznak a szakemberek. A készülő film a televízió a reklámműsorában is látható már azóta, de Budapesten a kábeltelevízión ugyancsak adásba kerül. — Rég nem igaz már a mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Kell! — summázza Szölszki Pál, az értékesítési csoport vezetője. Heteken át dolgoztak a vásári sikerért — már ami az üzletet illeti. Mert a Columbia Lux elemes bútorcsalád kifejlesztése ném napokig tartott — viszont megérte: vásári díjat kapott. — Még magunk sem gondoltuk, mennyire variálható ez a termék — így az igazgató. — Az idén először hálószobái elemmel is jelentkezünk. Az elemek összeállítása annyira egyszerű, hogy bárki megcsinálhatja otthon a rajzok alapján. Nagy az érdeklődés iránta. A jövő évi 1.30—140 milliós termelési értékből 35—40 milliót a Columbia Lux eladásából tervezzük. Sorban érkeztek az érdeklődők. míg mi a gyár. belső életéről váltottunk szót. Az újfajta érdekeltségi rendszer. a többféle anyagi ösztönzés sokat lendített a munkafegyelmen, javította a minőséget. A jövő esztendő tervének teljesítéséhez állandóbb szakembergárdát szeretnének megtartani. Ehhez megfelelő ösztönzés szükséges, ezért a mostani módszerek továbbfejlesztésén is törik a fejüket. Jövőre pedig. legalább egy újabb vásári díj megszerzése a cél. H. Z. Nyolc település lakóinak n/'nzüsryeit intézik a Diósjenő és Vidéke Takarékszövetkezet dolgozói. A központon kívül Nőtincsen kirendeltséggel, Nógrád községben betétgyűjtő pénztárral állnak ügyfeleik rendelkezésére. A tagok betétállománya az előző évihez ké pest, mintegy 5 százalékkal emelkedett, s ugyancsak nőtt a kölesönökért folyamodók száma is. Képünkön Horváth Attiláné ügyvezető igazgató és munkatársai Radies Jenő takarékszövetkezeti tag pénzügyeit intézik. — kulcsár — Rismerés, kritika, feleselés Gyakorolni a demokratizmus! A városkörzet! népfrontmunka eredményeiről nem le- hét még beszámolni a kongresszust megelőző számvetés során Pásztón, a körzeti testületeket most alakították meg. Az I-es körzet lakosai a Béke Termelőszövetkezet irodaházában tartották nép- frontgyűlésüket, az érdeklődők előtt egy kérdésre válaszolva Tari Ottó városi HNF-titkár így indokolta a módosítást: — Jelentősen gyarapodott a lakótelepek lélekszáma, igen népes a családiházas-te- rület is. A körzeti bizottságok munkája nyomán gya- korlatiassabbá, élőbbé válhat majd a népfrontmunka. A . körzetek kialakításánál pedig arra is figyelemmel voltunk, hogy a tanácstagi választókerület minden lakosa azonos városkörzeti népfrontbizottsághoz tartozzon. A városi népfrontmunkáról szóló általános tájékoztatót követően — a jelöltekről és a jelölés módjáról való tudakozódás után — a résztvevők egyhangúan a körzeti népfrontbizottság titkárának választották Kelemen Józsefnél Elnök Mészáros Sándor, alelnök Vedas Mihályné lett. Ha... S hogy milyen munka vár rájuk? A holnapi próbatételt sokszínűén érzékeltette ez a hétfő esti vita is. Mert vita volt ez a népfrontfórum a javából; nem hiányzott az elismerés, a kemény kritika, sőt ittiott a feleselés sem. A városi tanács képviseletében Kosztovics Ottó vázolta a következő tervciklus koncepciójában ‘ megfogalmazott legfőbb teendőket, s azt: az egyes városrészekben a településfejlesztési hozzájárulás révén mihez kéri a tanács a lakosság . anyagi segítségét. Az utóbbit illetően Mátra* szőlősön a váltott tanítást megszüntető iskolabővítés a cél, Mátrakeresztesen régi gondokat szüntetne meg az útépítés, Hasznoson a szervezendő vízműtársulásra tekintettel nem tervezik településfejlesztési hozzájárulás bevezetését. A „régi” Pásztón pedig minden korosztályt szolgáló szabadidő-park, valamint a tervezett ravatalozó valósulhatna meg a polgárok anyagi segítségével. A vita érzékeltette: a készség megvan az emberekben, ha. . . A legelőször szót kérő fiatalember mindjárt kérdéssel kezdte: — A mi területünkön mit tervez a tanács? Van esv-két igen sáros utunk, s ha a változtatás szerepel a tervekben, akkor a reális és fontos célok megvalósítása érdekében támogatjuk a tanácsot. „Munkaszervezési gorombaságok” Mások is hasonló véleményen voltak, de azt is szemléletesen érzékeltették a hozzászólások, 'hogy nyitott szemmel járnak a pásztói emberek. A „Kedves polgártársak!” megszólítás után Csoór László is azzal kezdte, hogy azonosulni kell a részletesen megfogalmazott szándékokkal, de rögvest hozzátette: — Kategorikusan ki kell jelentenem: nem látok garanciát arra, hogy a pénzt a leg- racionálisabbam használják fel. Az állítás bizonyítására példákat sorolt az agilis fiatalember, többek között így fogalmazva: ..meghazudtoljuk a természetet”. Magyarán: ha a városépítés nem veszi figyelembe a természet adottságait, épüljön út vagy bármi más, a víz nem fog partnak folyni. S okkal bosszantja a városlakót az is, hogy szintezési „figyelmetlenségek” miatt az újjáépített városrészekben is térdig kell járni a vízben. A példákat lehetne tovább sorolni. Azzal kezdve, hogy épül a szabadidő-park. de szeméttelep, egy közbeszóló szerint éppen a tanács vállalata kezdte ott az intézményes szemetelést. A racionalitást hangsúlyozva, a „munkaszervezési gorombaságok” miatt háborogva kérdezte Csoór László: „Hol van ilyenkor a tanács szakapparátusa?” S még egyszer visz- szakanyarodva a településfejlesztési hozzájárulásra, így fogalmazott: — Azt hisztem, ezt mindenki támogatja majd. Csak az az igényünk, hogy legyen módunk ellenőrizni: mire és hogyan költik el azt a pénzt. Hasonlóan vélekedett Pet- rány Lászlóné is, majd a népfrontgyűlés résztvevőjeként Füssy József, a városi pártbizottság első titkára kért szót. — Az ötéves ciklus indításakor annyi a feladatunk, hogy teljesítésükhöz akár öt tervidőszak pénze sem volna elegendő. Ha jogosak is az igények, mindenre nem futja — kezdte a hozzászólást, majd a tervkoncepció lényegesebb elemeit vette sorra. — A meglevő intézmények működtetésére kell gondolni, a lakásépítést folytatva telkeket szükséges biztosítani, kellő mennyiségű ivóvíz és ehhez újabb tároló kell. Nem mondhatunk le a gáz további bevezetéséről, a megindított beruházások befejezéséről, a város történelmi értékeinek megvédéséről, s a korábbinál többszörös mennyiségű pénz kell az utakra és járdákra, S amit nem tud a tanács egvti- düi megoldani, ahhoz szükséges a településfejlesztési hozzájárulás. II körzeti bizottságon is múlik... Füssy József további morr* dandójának lényege: nem lé-^ tezik külön Pásztó és pásztói polgár. Elvégre, a pásztói ember piszkítja Pásztót, mindenkinek lenne tennivalója a saját portája előtt. Ugyanígy a megépített érték megvédésében és további gyarapításában is kinek-kinek többet kellene cselekedni a saját városkörzetében. Az intő szó nem hiábavaló,' a népfrontfórum tanúsága szerint sem hiányzik az emberekből a szándék és akarat. A sokat idézett, a népfrontgyűlés szószólójának is beillő Csoór László szavai sokat sejtettek: — A tanácstagunk egy órán belül sokunkat mozgósított erre a gyűlésre az utcánkból. Összetrombitálhat máskor, komolyabb munkák előtt is. A kritika és a cselekvő részvétel ígéretének példáit még hosszasan lehetne idézni, bár az előbbiből mintha több lett volna ezen a fórumon. De így van ez rendjén: akinfek háza van, utat is szeretne hozzá; segélykérő telefont elérhető távolságban; biztonságot őrző hidat a patakra; mielőbb kényelmet nyújtó gázt a lakásba, akár gázkötvény árán is. Meg rendet és tisztaságot; a közpénzek ésszerű, az utca embere által is áttekinthető módon való felhasználásáról nem is beszélve. Mert ezt is megfogalmazták: „A fejlődő demokratizmust gyakorolni ia akarjuk.” Sokatmondóan sejtetik a példák, hogy az I-es számú városkörzeti népfrontbizottság alakulása is jelentős a város közéletében. A fórum nem kevesebbre hívta fel a figyelmet, mint a városfejlesztést és a megnyugtató közérzetet egyaránt meghatározó teendők sorára. Mi válik mindebből valósággá? Ez már a most megválasztott új városkörzet: népfrontbizottságon is múlik. K. G. SÜSunítsüsiliélköznapok Minden hétre... A sötét hajnalok álmosan csalogatják a bányászlakótelep dolgozóit a dühösen várakozó buszok felé. Alacsony, bajszos fiatalember igyekszik a megállóba, jól megszokott társaságban. Időnként jóízű kacaj veri fel a hűvös utca csendjét, ismerős arcokat fordítva vissza: — „Na megvan-e már a jövevény? — kérdik fennhangon. Aztán elfoglalják^ helyeiket a dértől izzadó buszokon, melyek nehezen fújtatva kapaszkodnak a Mátra lejtőin. Sötét pontokként úsznak a levegőben a kötélpályán útnak indított csillék; Ménkes nem alszik. Az összetorlódó járművek utasai szapora léptekkel szelik át az udvart, majd percek alatt elnyeli őket az öltöző épülete. Pirák Ottó, villanyszerelő harmadvezető a bányaüzemnél. Kezdetben villanyszerelőként, majd továbblépve a S7 kma berkeiben, négy évvel később már technikusként dolgozik. Sorsa látszólag beleolvad a körülötte dolgozó bányászok egyszerű életébe, a mind°nnaook szürke izgalmába. Ö mégsem a beletörődések embere. érzi, — környezete nem kevésbé — hogy tarsolyában megannyi új energia feszül. Jókedélyét nem győzte le soha a mindenben kifogást keresők ' polipkarja, szakmájában olyan tekintélyre tett szert, hogy ezek az akciók mind csődöt mondtak. Huszonöt éves embereket irányít — sokszor idősebbeket —, s a legnehezebb terület számadója, az Alfáé. Egy front és két „kis- munkahely” tartozik hozzá, bár igazi birodalma a 10 kilométer feletti vágatrendszer és hat transzformátorállomás. Egy műszak közben jelentkező üzemzavar több tucat bányász munkáját bénítja meg. Ilyenkor sok múlik a szervezett, _ gyors beavatkozáson. a hiba szakszerű kijavításán. — Jólesne már a forró zuhany, de ahhoz, hogy a következő szak simán indulhasson, vissza kell maradnunk időnként — meséli. A műszak rendkívüli esemény nélkül telik, bár számára mégsem mentes az izgalmaktól. Felesége első gyermeküket várja. Érthető hát, hogy a hazafelé döcögő buszon szeretné a gázpedált tövig nyomni, ilyenkor minden perc számít. Bezzeg, ha a Trabanttal jött volna... — Szívesen barkácsolga- tok otthon; anyósoméknál építettem egy központi antennarendszert. Kevés szabad idejéből futja a mozgalmi munkára is. Eredményes tevékenysége elismeréseként 1983-ban megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét. A legutóbbi tisztújító gyűlésen a ménkesi ifjúsági szervezet vezetőségi tagjává választotta. A feladatokból kijut minden hétre. A nagypályás labdarúgó-bajnokság szervezése előtt volt a Szakma ifjú mestere-verseny. Ezen ő is részt vett, nagyszerű eredménnyel. Öt éve bizonyítja szakmai felkészültségét, egyszer harmadik, egyszer második és háromszor az első helyezést érve el. A bátonyterenyei Mátra- lakótelepre ez év februárjában költöztek. Hála a szülői támogatásnak, az „örököst” jó körülmények között várhatják, nem kell a szomszédba menni a pelenkát kimosni... Beszélgetésünk hamar véget ér, hívja a kötelesség. Nemsokára kezdődik a KBFI-szemle, s addig még rendbe kell rakni a körletet. T. Német László NÚCRÁD — 1985. október 5., szombat V
