Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

Á szécsényi Kubinyi Feren c Múzeum új kiállításai A vadászati állandó kiállítás ízelítőt ad a magyarországi ap­ró- és nagyvadakról. A Szinyei Merge Pál-emlékkiállítás Évezredek üzenete címmel láthatók megyénk őskorából szár­mazó régészeti leletek. A váci püspöki hivatal ősgaléria típusú arcképgyűjteménye. Bencze Péter felvételei Nemzetközi szimpózium az egyensúly- zavaroktól Az emberi szervezet egyen­súlyzavarairól nemzetközi szimpózium kezdődött pén­teken Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia kong­resszusi termében. A kétna­pos tanácskozást —, amelyet a szemészeti, ideggyógyászati, idegsebészeti és fül-orr-gé­gészeti tudományos társaságok egyensúlyzavarokkal foglal­kozó szekciója rendezett — dr. Bodó György, a konferencia elnöke nyitotta meg. A továbbiakban referátu_ mok hangzottak el élettani, kórélettani, szemészeti, halló-, illetve egyensúlyszervi kér­désekről. Ezt követően dr. Ri- bári Ottó, a fül-orr-gégé­szeti orvosok tudományos egyesületének elnöke díszokle­velet nyújtott át dr. Michel Portmann francia és dr. Fri­edrich Oeken NDK-beli pro­fesszornak. A tudományos tanácskozá­son három szekcióban több mint 110 előadás hangzik el. A mintesv 150 külföldi és hazai szakember a továbbiak­ban véleményt cserél az em­beri szervezet térben való tá­jékozódásával. esvensúlyá- nak megtartásával kapcsolatos problémákról. Foglalkoznak az érzékszervi és idegrend­szeri zavarok diagnosztizálá­sának és kezelésének leg­újabb eredményeivel. Különös figyelmet szentelnek az egyen­súly felborulásával járó vege­tatív idegrendszeri jelensé­geknek. valamint az úi kuta­tási irányok értékelésének. (MTI) Magyar fodrászok sikere Becsben Az osztrák fővárosban ten­gerentúli résztvevőkkel meg­rendezett fodrász Európa- bajnokságon a huszonnégy or­szág képviselőinek versenyé­ben a szolnoki Nagy Doroty- tya női fodrászunk harmadik helyezést és így bronzérmet nyert, Lestyán Csaba férfi- fodrászunk pedig az 5. helyet szerezte meg. A fodrászok világszervezeté­nek határozata alapján most először amerikai, kanadai és japán fodrászok is indulhat­tak az Európa-bajnokságon. A következő fodrász Európa- bajnokság 1987-ben Budapes­ten lesz. Két évtizedes közúti munka Mindennapos megbízhatóság — Errefelé minden út gör­be. így jelölték ki annak ide­jén. Ügy tudom, rendezik itt majd az utakat, nekem is bel­jebb kell vinnem a kerítést. — mutat körbe a szép kilá­tású Somlyói dombokon Vu- kovics József. Néhány hete ' nyugdíjban van, a somlyói üdülőterületen tizenkét négyzetméteres kis házikót épített, rendezett kis telket alakított ki. A házikó előteréből létrán ereszkedik le az ásott pincébe, s hűvös ribizlibort hoz. Amellett idéz­getjük a két évtizedes „utas”- múltat. — A Budapesti Műszaki Egyetemen tanultam, s mint általános mérnök szereztem diplomát, utak, vasutak, vízi­létesítmények, hidak építésé­vel kapcsolatos műszaki isme­retekből vizsgáztam. Gyulán a Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóságon kezdtem dolgozni szakmérnökként. Fő felada­tom az ár- és belvizek leve­zetése volt. Tizenegy év után, 1965-ben került aztán Salgótarjánba, ahol a víz helyett az út lett a munkája. Húsz évig — nyug­díjazásig — foglalkozott a Nógrád megyei közutak nem kevés gondjával. — A kezdetben bizony elő kellett szedni a szakkönyve­ket, mégiscsak más volt az út, mint a víz. De akár a víz­ügynél, a közútnál is a fenn­tartási munka volt a ked­vencem, s talán hasonlóság is lehetett a kettő között, hiszen ugyanúgy rongálódnak az idők során az utak is, mint a vi­zek melletti töltések. így mind­kettő folyamatos karbantartást, fenntartást igényel. Akkoriban az Egri Közúti Igazgatóság volt a nógrádi közutak gazdája, s a salgó­tarjáni és a balassagyarmati szakaszmérnökségeken keresz­tül irányították a megyei út­építést. Vukovics József a sal­gótarjáni szakaszmérnökség vezetője lett —. A makadámútok porta­lanítását kezdtük akkor. Ez azt jelentette, hogy bitumen­nel lepermeteztük a felületet és zúzalékot szórtunk rá. A hatvanas évek végén indult a 2-es főút építése, és a balas­sagyarmati—aszódi út korsze­rűsítésé, utat építettünk Sal­gótarjánból Nádújfaluba, és komoly alappal ellátott burko­lat készül Benczúrfalva—Kis- hartyán között is, ahol addig még lovas kocsi is alig tudott elmenni. Három-négy bitu­menszórója voh az igazgató­ságnak, amit nagyon be kel­lett osztani. így hát hadakoz­tunk is a gépekért. A hetvenes évektől aztán — ekkor lett önálló közúti igaz­gatóság Nógrád megyében — komolyabb útfenntartási, — korszerűsítési munkák foly­tak: a nagyösszegű állami költségvetési juttatásból asz- faltutak, keverőtelepek épül­tek. Vukovics József területi műszaki osztályvezetőként vett részt a meginduló önálló mun­kában. — Az önállósuló tevékeny­ség azt is követelte tőlünk, hogy folyamatosan kerestük azokat a műszaki szakembere­ket,' akik kellő felkészültség­gel foghattak hozzá a mind nagyobb arányú útépítéshez, fenntartáshoz. Eleinte sokat kellett foglalkozni a más szak­irányú mérnökök betanításá­val. A munka, s az akkor még- nagyobb pénzügyi költségve­tés hatására aztán jelentősen javultak az útviszonyok: a megyei közutak mintegy négy­száz kilométeren aszfaltbur­kolatot kaptak. És lassan fe­ledésbe merültek azok az idők. amikor az ütőről? ned­ves földdel kevert követ dön­göltek be a kátyúkba. — Az önálló igazgatóságnak bővült a jogköre: 1972-ben megszervezték a hatósági csp- portot. aminek a vezetőjelet­tem és 13 évig foglalkoztam az útügyi hatósági feladatok­kal. Hogy mit jelentett ez? Az igazgatóságnak mint az út gazdájának az érdekeit kellett képviselnem: szakvéle­ményt. engedélyt adni a köz­úton. vagy közelében elhelye­zendő létesítményekre: Évente kötelezően Vukovics Józsefnek — akár ebben, akár abban a beosztásában — két- sz ", háromszor kellett bejár­nia Nógrád megye közel ezer kilométeres országos közúthá­lózatát. Ezen kívül a helyszí­ni szakvéleményezések szinte mindennap az útra paran­csolták. így hát nem csoda, ha az asztalára került példá­ié egy út alatti vízvezeték át­vezetésének tervrajza, azonnal röaga előtt látta a helyszínt: az út melletti boltot, a háza­kat, a kerítés távolságát az út szélétől. — Mi tetszett az „utas”- szakmában? Először is a víz­ügy után az, hogy itt száraz lábbal lehetett megjelenni a helyszínen — mondja félig élcelődve. —. Komolyra for­dítva a szót, szinte az út gaz­dájának éreztem magam, és igyekeztem úgy ellátni a dol­gomat, hogy a közút érdeket képviseljem. Egy útboniás en­gedélyezésének ügyében a táv­lati fejlesztést sem lehetett fi­gyelmen kívül hagyni a „pil­lanatnyi” érdekek miatt Vezetői akként fogalmaztak Vukovics József közúti mun­kájáról nyugdíjazásakor, hogy korunkban ugy.’m többet be­szélünk a kreaJv. a merész, úi alko+ásokat létrehozó, kí­sérletező emberekről, de az elképzeléseket, a megalkotott szabályokat lelkiismeretesen, pontosan végrehajtó emberek nélkül csődbe jutna a megva­lósítás. Ilyen megbízható, min­dennapos szorgalmú munkát végzett húsz éven keresztül a közúti ' igazgatóságnál Vuko­vics József. ☆ Aztán, a jegyzet kereknek látszik, kérek egy sztorit. — A kezdetekből ‘ való. A 2-es utat építettük, s az egyik útszakasz átadás-átvételének napja volt. S mint ilyenkor szokás, a munka még nincs befejezve. de az átadásnak rpeg kell lennie! így hát még nagyban készül az útpadka: hoznak egy kocsi földet, le­öntik a padkára, gyorsan el­terítik, az egyik munkás pe­dig gumicsizmával tapossa. Tömöríti — ahogy ezt a szak­nyelv nevezi. Megkérdezi ak­kor, az átvevők egyike. a pénzintézeti ember: Ez az egész tömörítés? Dehosv. fe­leli a munkás, még jövök visz- szafelé is. Zsély András MEGHÍVÁS BONTOPERRE Sok olyan házasságkötésen voltam, amelyből aztán még­sem lett holtodiglan-holtomig- lan együttlét. Pedig a lako­dalmi asztalnál minden biz­tatónak tűnt! Nagy tálból et­tünk, nagy pohárból ittunk, cigányzenekar húzta a talp- alávalót, volt menyasszonyi tánc, zöldhasú bankókkal, majd nászúira mentek a bol­dog arcú fiatalok... Aztán ha néhány évvel később össze­futottam valamelyikükkel, csak annyit mondott: ott­hagytam ! Az a véleményem, hogy egy nagy csinnadrattával in­duló házasságot nem lenne szabad csak úgy ukkmukfuk fölbontani. Ennek is még kel­lene adni a módját! Hiszen egy válás sorsdöntőbb az ember életében még a házas­ságkötésnél is, nem? Tehát a bontóperre is meg­hívnánk a rokonságot. Példá’ ul így: „Cserép Virág és Viz Elek szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját 1985. október 24-én. 15 órakor a Salgótarjáni Városi Bíróságon tartandó válóperünkre és az azt követő vacsorára”. A díszmenet szépen bevo­nulna a bírósági tanácste­rembe, a feleség talpig szí­nesben, tarka virágcsokorral ktezében, a férj sötét öltöny­ben, kattognának a fényké­pezőgépek. J. na. jó, nem a nászinduló csendülne fel, ha­nem mondjuk, a Sorsszimfó­nia. A bíró kérdéseket tenne föl, amelyekre csak igennel, nemmel, vagy nemigennel lehetne válaszolni. Aztán ítélethirdetés után vacsorát adna a válópár, majd az el- valtasszony-táncon mindenki­nek visszaadnák azokat az ajándékokat — nem baj, ha kissé használtán —, amelyeket azzal a szándékkal kaptak, hogy a házasélet során szük­ségük lesz rá. Nincs házas­ság, nincs ajándék, világos. Ezután búcsúútra menné­nek a válóltelek, ki-ki saját kasszán. Itt még utoljára föl­elevenítenék házasságuk leg­boldogabb napjait, nevezete­sebb eseményeit, a nagy ígérteteket és hazugságokat, majd hazafelé menet a vas­útállomáson kettéválnának útjaik. Javaslom, a MÁV ezekre a búcsúutakra is ad­jon kedvezményt! TITKOSAN, SZÓTÖBBSÉGGEL. .. Tanulnunk kell még a de­mokráciát. Mert, vagy ne ír­juk le, amiröf tudjuk, hogy úgysem csináljuk. Vagy írjuk le, de akkor csináljuk is úgy! Az egyik szövetkezet szterve- zeti és'működési szabályzatá­ban olvasható az alábbi gyöngyszem: ,.a tagság sorai­ból az elnököt titkosan, szó­többséggel választja meg”. Vajon, kinek a fülébe kell súgni a „titkos” jelölt nevét? EGY SZINTEN A FŐNÖKKEL! Középkorú hölgy, kipíroso- dott arccal meséli: — Régen volt ilyen kelle­mes szabadságom! Képzeld, a főnök családja is ugyanab­ba az üdülőbe kért beutalót. Egy szinten voltunk velük! Mindig együtt reggeliztünk. Nagyon udvarias ember, az ismerkedési esten föl is kért táncolni. Olyan bókokat mon­dott, hogy csak hüledeztem, a férjem pedig ktezdett fél- tékenykedni. Néha a folyosón is összefutottunk, tudod, olyan­kor kedvesen mosolygott rám. Csak azt nem, értem, bent a gyárban miért olyan vad­disznó??? PROTEKCIÓ Csörög a telefon az állam- igazgatási hálózatban. — Te vagy az Gézukám! Egy kis protekciót szeretnék kérni tőled, tekintettel régi barátságunkra. Szóval, Gé­zukám, azt szeretném, ha se­gítenél abban, hogy leanya­könyvezzék a gyerekemet... — Kérlek szépen, az a vi­lág legtermészetesebb dolga. Ehhtez semmi pro... — Tudtam öreg, hogy szá: míthatok rád! Te is szólj, ha bármire szükség van. Kösz! Négy nap múlva. Űjra csö­rög a télefon az államigazga­tási hálózatban. — Gézukám! Olyan kedve­sek voltak hozzám az anya- könyvvezetöben, hogy ki sem tudom mondani, öreg. Lát­szik, hogy nem vagy akárki! — Az az igazság, hogy senkinek sem szóltam, mert az a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha születik egy gyerek, azt „leanyakönyvez­zék”. — Géza, nem szóltál? Hát, miért nem szóltál? Ennyit ér neked a barátság ??7 KONTRASZTOK Ecsetre kívánkozó kép. Szürkés-barnás háttér, kon­túrjaiban elmosódó presszó­pulttal, telőtte megterített asz­tal, rajta házi kolbász, dús bélű fehér kenyér, puffadt paprikákkal, vérvörös; para­dicsomokkal, só, néhány kor­só sör, ugyanennyi stampedli pálinka. Piros arcú, bizakodó tekintetű, jót étvágyú falato­zókkal. (Jó étvágyat!) Egy másik képen tízemele­tes lakóház. Üres. Lassan egy esztendeje, hogy műszakilag átadták, mégis üres. Mert drága. Nem, nem azért drá­ga. mert a munkások inni jár­nak. Nem is azért üres, meri lassú az ügyintézés. Csak üres és drága. Egy harmadik kép. Ügyíel- jfogadas. Tucatnyi várakozó, nyöszörgő csemetékkel a szú- koske Ionoson. Türelmetlen felnőttek, valaki azt híresz- teji közöttük, ha huszonnyolc­szor jönnek, akkor tutti a la­kás. Rémhír. Összegezve: a munkások munkaidőben isznak, egy la­kóház üres, a sorbanállás tart. Egyébiránt, óvakodjunk az összefüggések fenaictsatoi.! Tanka László I FILLÉRES EMLÉKEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom