Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

Kádár János és Gnsláv Busák baráti munkatalálkozója r (Folytatás az 1. oldalról) 1984. júniusi felső szintű ér­tekezletén elfogadott program következetes megvalósítását. Halaszthatatlan feladatnak te­kintik, hogy a szocialista kö­zösség országainak műszaki­tudományos haladását átfogó intézkedésekkel meggyorsítsák. Pozitívan értékelték a két­oldalú kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatokat; a megyék, továbbá a termelő vállalatok közötti közvetlen egvüttműködés fejlődését és állást foglaltak azok további előmozdítása mellett. Hangsú­lyozták, hogy , a lenini nem­zetiségi politika következetes megvalósulása a két szomszé­dos országban elősegíti Ma­gyarország és Csehszlovákia népei testvéri szövetségének megszilárdítását. A nemzetközi helyzet érté­kelése során Kádár János és Gustáv Husák egyetértett ab­ban, hogy a világban kiala­kult jelenlegi feszültségekért elsősorban az amerikai impe­rializmus, a NATO szélsősé­ges körei viselik a felelőssé­get: A katonai-hadászati egvensúly megbontására, az erőfölény megszerzésére tö­rekszenek és a fegyverkezési verseny fokozását erőltetik a népekre. Napjaink meghatá­rozó igényeként jelölték meg b világűr militarizálásának megakadályozását. Az MSZMP és a CSKP KB főtitkára határozott támoga­tásáról biztosította a Szovjet­unió nagy jelentőségű béke­kezdeményezéseit. Nagyra ér­tékelték a Szovjetuniónak va­lamennyi atomfegyver-kísérlet egyoldalú moratóriumára ho­zott döntését és a kozmikus térség békés célú hasznosítá­sára vonatkozó együttműködé­si javaslatát. Kifejezték re­ményüket, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok legfelső vezetőinek tervbe vett találkozója hozzájárul a nem­zetközi helyzet általános ja­vulásához, a világbéke meg­őrzéséhez. Hangsúlyozták eltökéltségü­ket, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság a Varsói Szerződés tagállamaiként te­vékenyen kiveszik részüket a szocialista országoknak a nem­zetközi feszültség csökkenté­sét, a nemzetközi biztonság erősítését, az' enyhülés poli­tikájának európai és világ­méretű érvényesítését célzó közös erőfeszítéseiből. Aláhúz­ták, hogy e célok elérése szem­pontjából alapvető jelentősége van a szocialista közösség or­szágai egvsésének és össze- forrottságának. Szolidaritásukat fejezték ki Ázsiának, Afrikának és La- tin-Amerikának az imperia­lizmus, a neokolonializmus, a faji megkülönböztetés ellen, a politikai és gazdasági füg­getlenség megszilárdításáért küzdő népeivel. Kádár János és Gustáv Hu­sák találkozója szívélyes, elv­társi légkörben zajlott le. Megerősítette a kétoldalú kap­csolatok helyzetének értékelé­séről és távlati fejlesztéséről, valamint a békéért és társa­dalmi haladásért folytatott harc feladatairól vallott né­zetek teljes egységét. Hozzá­járul az MSZMP és a CSKP, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság közötti hagyományos barátság és együttműködés megszilárdításához. Kádár János baráti látoga- tá-ra hívta meg Gustáv Hu- sákot, aki azt köszönettel el­fogadta. (MTI) Óvári Miklós Madridban övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Spanyol Szocialista Munkás­párt (PSOE) meghívására hét­főn délután Madridba érké­péit. A barajasi repülőtéren Ped. ro Boffil, a PSOE végrehajtó bizottságának tagja, a párt szó­vivője, Rafael Tűnőn, a párt külügyi osztálya szocialista részlegének vezetője, valamint Dóczé Kálmán, hazánk madri­di nagykövete fogadta. Ä párizsi csúcs Mihail Gorbacsov holnap Párizsba érkezik. A különböző országok megfigyelői egyetértenek abban: az a tény, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára még a Ro­nald Reagannel tervezett gpnfi találkozó előtt — megvá­lasztása óta az első nyugati országként — Franciaországot keresi fel. félreérthetetlen jelentőségű gesztus. Moszkvában mindig is kiemelt fontosságot tulajdonítot­tak a szovjet—francia viszonynak. Olyan kapcsolat ez, amelynek gyökerei a múltba nyúlnak vissza, és amelyről elmondható, hogy kiállotta a változó idők próbáját. A tör­ténészek — és nemcsak a történészek — azt sem felejtik el, hogy a második világháborút köitető hidegháború jegén ez első komoly rést éppen Charles de Gaulle akkori fran­cia államfő 1966-os moszkvai útja ütötte. Azóta tizephat szovjet—francia csúcstalálkozóra került sor (ez lesz a ti­zenhetedik), és nem túlzás az a megállapítás, amely sze­rint minden ilyen esemény jótékony hatással volt a konti­nens, a világ közérzetére. Most is várható ilyen hatás, és ez a jelenlegi, mind veszélyekkel, mind reményekkel terhes nemzetközi helyzetben fontosabb, mint valaha. Két külön­böző, sőt, egymással éllesen szembenálló szövetségi rendszer tagjáról lévén szó, nem közömbös annak látványos de­monstrálása sem, hogy a politikai pozitívumokon túl mi­lyen kölcsönös gazdasági haszonnal járhat — és jár is — a kétoldalú együttműködés tudatos, intenzív fejlesztése. Elsőként Franciaországba indult a szibériai földgáz, kelet felé pedig a francia nehéz- és vegyipar termékei áradnak. Az egvüttműködés modellformájának számít a Renault^ és a Moszkvics gyár közös munkája. „Franciaország — állapítja meg az utazás előestéjén a Pravda — a Szovjetunió egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere; a forgalom értéke az utóbbi öt évben a korábbi fél évtizedes, időszakhoz ké­pest megduplázódott, és elérte a húszmilliárd rubelt.” Francia szempontból az együttműködés nagyságrendjei érzékelteti, hogy a szovjet megrendelések háromszázezer francia dolgozónak biztosítanak munkát. ( Nyilvánvaló, hogy a két ország számos nemzetközi prob­lémát — és különösen azok okait — másképpen ítéli meg. Ez azonban a múltban sem lehetett, és most lehet akadálva annak, hogy a közeledési lehetőségeket keressék — nem­csak egymás kölcsönös hasznára, hanem Európa és a világ javára is. Harmat Endre 2 NOGRÁD = 1985. október 1., kedd | Lososczi Pál tetejezte látogatását Angolában Kurucz János, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke hét­főn délelőtt befejezte hivata­los, baráti látogatását az An­golai Népi Köztársaságban. A magyar párt- és állami kül­döttség négy napot töltött a nyugat-afrikai prszágban, és eredményes tárgyalásokat foly­tatott a politikai, gazdasági és kulturális együttműködés bő­vítéséről. Losonczi Pált a főváros, Luanda „Február 4.” repülő­terén vendéglátója Jósé Edu­ardo dos Santos, az MPLA- Munkapárt és az Angolai Né­pi Köztársaság elnöke búcsúz­tatta. A különrepülőgép a délkelet-afrikai Zimbabwe, Losonczi Pál afrikai útjának következő állomása felé in­dult. A búcsúzást megelőzően megtartották a hivatalos tár­gyalásokat lezáró plenáris ülést. Losonczi Pál és. Jósé Eduardo dos Santos, valamint a tárgyaló küldöttségek tag­jai összegezték a legutóbbi napok megbeszéléseinek ered­ményeit, tapasztalatait. Közös közleményt hagytak jóvá, •amelyből kiderül az is, hogy magyarországi látogatásra szóló meghívást kapott Jósé Eduardo dos Santos. Nagy Gábor külügyminiszter-helyet­tes és angolai kollégája, Fer­nando Jósé Franca Dias Van- Dunen 1986—88-ra szóló kul­turális és oktatási munkater­vet írt alá. A látogatásról a magyar ér­dekek szempontjából összeg­zésképpen megállapítható, hogy az szolgálta az angolai politikai helyzet és a gazda­sági együttműködés lehetősé­geinek jobb megismerését. Az angolai vendéglátók nagy súlyt helyeztek arra, hogy a magyar küldöttség alaposan tájékozódjon Angola bonyo­lult belső körülményeiről és az Afrika déli részének fejlemé­nyeivel kapcsolatos, rendkívül összetett diplomáciai tevé­kenységéről. A nyugat-afrikai Angola, jóllehet népének életkörülmé­nyei jelenleg nagyon nehe­zek, s a termelés a nyugta­lan belbiztonsági helyzet mi­att nehézségekbe ütközik, hasznos gazdasági-kereskedel­mi partnernek kínálkozik. Évi devizabevétele — túlnyomó részét az olajkincsnek kö­szönhetően — kétmilliárd dol­lár, és ebből fogyasztási im­portjára hozzávetőleg 600— 800 millió dollárt szánhat. A magyar—angolai gazdasági kapcsolatokról már az eddigi tapasztalatok alapján is el­mondható, hogy kölcsönösen előnyös. Angola még a jelen­leginél is vonzóbb gazdasági és kereskedelmi partnere le­het Magyarországnak, ha majd a külső agressziót és a belső ellenség támadásait sikerül megszüntetni, s a nyersanya­gokban gazdag (például jelen­tős gyémántkincs) országban a termelés zavartalanná válik. BCigZÖS KÖZLEMEIHY Losonczi Pál, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Jósé Eduardo dos Santosnak, az MPLA-Munkapárt és az Angolai Népi Köz­társaság elnökének meghívására szeptember 27—30. között párt- és állami küldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tett az Angolai Népi Köztársaságban. Losonczi Pál koszorút helyezett el dr. An_ tonio Agostinho Neto, az MPLA-Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság megalapító­jának síremlékén, látogatást tett a fegyveres erők múzeumában, valamint a December 10. kongresszusi központban. Baráti légkörű munkásgyűlésen találkozott az angolai dol­gozókkal és ismerkedett az angolai nép épí­tömunká,iával, az ország társadalmi, gazdasá­gi és kulturális eredményeivel. Tárgyalásokra került sor a Losonczi Pál vezette magyar párt- és állami küldöttség, valamint a Jósé Eduardo dos Santos vezette angolai párt- és állami delegáció között. A barátság és a kölcsönös megértés szellemé­ben tájékoztatták egymást az MSZMP és az MPLA-Munkapárt tevékenységéről és or­szágaik helyzetéről. Áttekintették a magyar—angolai kapcsola­tokat, azok fejlesztésének lehetőségeit, és vé­leményt cseréltek a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, különös figyelmet fordítva az afrikai kontinens déli részén kialakult hely­zetre. A felek megállapították, hogy mind a nemzetközi po­litikai kérdésekben, mind a pártjaik és kormányaik együtt­működését meghatározó alap­elvekben teljes a nézetazonos­ság. Losonczi Pál nagyra érté­kelte azokat az eredményeket, amelyeket az angolai nép az elmúlt 10 év alatt az MPLA- Munkapárt vezetésével rend­kívül nehéz külső és belső fel­tételek között ért el függet­lenségének, területi integritá­sának megvédésében, a gyar^. mati rendszer maradványai­nak felszámolásában. A Ma­gyar Népköztársaság támoga­tásáról biztosította az angolai nép erőfeszítéseit, hogy felr számolják a dél-afrikai fajül­döző rezsim fegyveres agresz- szióinak következményeit. Egyetértését fejezte ki az An­golai Népi Köztársaság diplo­máciai lépéseivel, amelyek célja a katonai csapatszétvá­lasztás és a dél-afrikai csa­patok teljes kivonása a dél- angolai területekről, valamint annak biztosítása, hogy a Dél-afrikai Köztársaság be­szüntesse az angolai ellenfor- radalmárok katonai támoga­tását. Jósé Eduardo dos Santos méltatta a magyar népnek a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeit, a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Magyar Népköztár­saság nemzetközi törekvéseit. A két államfő megelége­déssel állapította meg. hogy a Magyar Népköztársaság és az Angolai Népi Köztársaság kapcsolatai a két nép érde­keinek megfelelően a béke és a társadalmi haladás javára, közös eszméik, a marxizmus— leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus alapelvei szerint, eredményesen fejlőd­nek. Hangsúlyozták, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt és az MPLA-Munkapárt együttműködése meghatározó jelentőségű a két ország kap­csolatainak erősítésében. a két nép közötti barátság el­mélyítésében. Megerősítették, hogy további lehetőségek van­nak a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok, a mű­szaki-tudományos és a kultu­rális együttműködés bővítésé­ben. Az időszerű nemzetközi kér­dések áttekintése során aggo­dalmukat; fejezték ki a nem­zetközi helyzet éleződése mi­att, amelyet az imperializmus szélsőséges köreinek a kato­nai erőfölény megszerzésére irányuló törekvései idéztek elő. Ezek az erők fokozzák a fegyverkezési versenyt, gyor­sítják a világűr militarizálá- sára irányuló tervek megvaló­sítását. A két államfő hang­súlyozta. hogy van lehetőség a nemzetközi feszültség csök­kentésére, a kölcsönös biza­lom helyreállítására, a béke és biztonság megőrzésére. Ki­fejezték reményüket, hogy a genfi szovjet—amerikai fegy- verzetkorlátozási tárgyalások és a novemberi csúcstalálkozó sikere jelentősen hozzájárul­hat a világbéke és biztonság megszilárdításához. Nagyra értékelték és támogatásukról biztosították a Szovjetunió kezdeményezéseit, amelvek a leszerelés és béke ügyének előmozdítására irányulnak. Támogatásukról biztosítot­ták a SWAPO vezette namí- biai nép küzdelmét az ország függetlenségének elnyerésé­ért. Megerősítették, hogy a namíbiai kérdést az ENSZ Biztonsági Tanácsa 435. szá­mú határozata alapján kell megoldani. Elítélték a preto­riai rezsim által foganatosí­tott átmeneti intézkedéseket, a namíbiai bábkormány létre­hozását. A namíbiai kérdés rende­zésének összekapcsolását a kubai internacionalista csapa­tok Angolából való kivonásá­val úgy tekintik, mint az An­golai Népi Köztársaság bel- ügyeibe való nyílt beavatko­zást. Losonczi Pál és Jósé Edu­ardo dos Santos elítélte a pretoriai rezsim fajüldöző politikáját. Sürgették, hogy valamennyi ország vezessen be széles körű és hatékony szankciókat a Dél-afrikai Köztársaság ellen. Kifejezték szolidaritásukat a dél-afrikai néppel, az afrikai nemzeti kongresszussal az apartheid rezsim elleni küzdelemben. Losonczi Pál biztosította az angolai elnököt, hogy a Ma­gyar Népköztársaság támogat­ja az Angolai Népi Köztársa­ságnak az ország külső fe­nyegetettségének elhárítására, szuverenitásának és területi integritásának megvédésére tett erőfeszítéseit. Méltatta Angola nemzetközi tevé­kenységét, azt a sokolalú se­gítséget, amelyet a dél-afrikai térség függetlenségi mozgal­mainak jogos küzdelméhez nyújt. Kiemelte Angola hoz­zájárulásának jelentőségét az el nem kötelezett mozgalom céljainak valóra váltásához, a nemzetközi légkör javításához és a világbéke megőrzéséhez. Ennek fontos eseményeként értékelte a mozgalom kül­ügyminisztereinek 1985. szep­temberében Luandában meg­tartott tanácskozását A két fél külön foglalkozott az afrikai népek helyzetével és aggodalmának adott han­got az afrikai földrészt súj­tó politikai, társadalmi és gazdasági problémák miatt. Hangsúlyozták, hogy e^ek megoldásában az Afrikai Eevségszervezet nélkülözhe­tetlen szerepet játszik. A két fél egyetértett abban, hogy az európai biztonság és egvüttműködés elmélvítése. a katonai szembenállás csökken­tése és a bizalom erősítése Európában a viláebéke meg­szilárdításának fontos ténye­zőié. A felek nyugtalanságuknak adtak hangot a Közel-Keleten végbemenő feileménvek mi­att. Szolidaritásukról biztosí­tották a sokat szenvedett pa­lesztin népet jogainak kivívá­sáért folytatott küzdelmében. Síkraszálltak a palesztin nép elidegeníthetetlen jogainak biztosításáért, beleértve önáL ló és szuverén állam létreho­zását. Sürgették a minden ér­dekelt részvételével megtar­tandó nemzetközi konferencia mielőbbi összehívását a tér­ség problémáinak megoldása érdekében. Szolidaritásukról biztosítot­ták a Nicaraguái Köztársasá­got szuverenitásának és társa­dalmi vívmányainak védelme- zésében. Elítélték azokat a mesterkedéseket; amelyek cél­ja, hogy háborús légkört te­remtsenek a nicaraguai nép­pel szemben. Szorgalmazták a közép-amerikai válság tár­gyalásos úton, külső beavatko­zás nélkül történő rendezé­sét, és támogatásukról bizto­sították a Contadora-csonort erre irányuló erőfeszítéseit. A nemzetközi helvzet átte­kintése során a felek kiemel­ték az el nem kötelezett or­szágok mozgalmának jelentő­ségét. Leszögezték szándéku­kat, hogy támogatják a luan- dai 7. külügyminiszteri érte­kezlet által hozott határoza­tok végrehajtását. Aláhúzták, hogy az el nem kötelezett or­szágok mozgalma fontos sze­repet tölt be a néoekrsek az imperializmus, a gyarmatosí­tás, a faiüldözés, a faji meg­különböztetés ellen folytatott harcában, a nemzetközi béke megőrzésében, a regionális konfliktusok megoldásában és az igazságos, új vilásyazdasá- gi rend megteremtésében. A megbeszélések során hangsúlyozták pZ ENSZ sze­repének fontosságát a nem­zetközi béke és biztonság erő­sítésében. a szervezet 40 ju­bileumi évfordulójának ielen- tőségét. A felek naevra értékelik a mostani látogatás eredmé­nyeit és kifeiezték meggyőző­désüket, hogv a két neo, párt és kormánv között meg­levő baráti és egvüttmukode- si kaocsolatok a béke es _a haladás javára tovább erő­södnek Losonezi Pál. a masa. és a* általa vezetett delegáció nevé­ben őszinte köszönetét felezte ki Jósé Eduardo dos Santos nak a fogadtatásért és ven­dégszeretetért. am elvben Angolai Néni Köztársaságban T,-tt látogatásakor reszesftet­eLc,*onczi Pál. Kádár János és saját nevében hivatalos, baráti látogatásra hívta m>>s a Mawar Néoköztársecávt'a Jósé Eduardo dns sjaut^c-t -ki a meghívást köszönettel elfo­gadta. ÍMTT1 ' Ü2E EEinülkl Toncacs elnöke Zimbabwében Kurucz János, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke hétfőn négynapos hivatalos, baráti látogatásra Harareba érkezett Canaan Sodindo Banana, a Zimbab­wei Köztársaság elnökének meghívására. A délkelet-afri­kai ország függetlenné válá­sa óta nem járt itt magyar vezető, míg Robert Mugabe miniszterelnök 1983 májusá­ban iárt már hazánkban. Harare nemzetközi repülőterén Canaan Banana elnök, Robert Mugabe miniszterelnök és más állami vezetők fogadták Losonczi Pált, és hivatalos kíséretét, amelynek tagjai: Villányi Miklós, mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi államtit­kár. Nagy Gábor külügymi- niszter-itelyettes, Horváth Ot­tó egészségügyi miniszterhe­lyettes. Németh Jenő, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalának általános elnök- helyettese, Székács Imre, a TES'CO vezérigazgatója és Várkonyi József, hazánk ha- rarei nagykövete. A repülőtéri fogadáson a hagyományoknak megfelelően 21 díszlövés hangzott el. Lo­sonczi Pál megszemlélte a tiszteletére felsorakozott dísz­egységet, majd elhangzottak á himnuszok. Két fekete és egy fehér kislány virágfüzérre.l kedveskedett Losonczi Pálnak. Mint az afrikai út első állo­másán, Angolában, a hararei repülőtéren is, népi táncosok adtak elő műsort. Eosonczi Pált, az állami vendégházba szállásolták el. Losonczi Pál délután udva­riassági látogatást tett Banana államfőnél az elnöki reziden­cián. Este a közel 760 ezer i>*» kosú főváros, az egykori Sny lisbury központjában, az el» gáns Meikles Hotelben Bana ia díszvacsorát adott a magyar államfő tiszteletére. A zimbab. wei politikai, gazdasági élet közel száz személyiségét hív­ták meg. A díszvacsorán a két államfő pohárköszöntőt mondott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom