Nógrád, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-01 / 230. szám
/ Efőrom napon öt UASAVtFIfl Megjavítják az orazäg uizcgcssidífcsif Milyen műszaki megoldásokat követel egy nagyváros el_ avult csatornahálózatának felújítása? Miképpen alakítható ki egy új lakótelep korszerű távhőszolgáltatása? Csukódhat-e közműolló csatornázás nélkül? — Egyebek között e kérdésekről is szó esik azon a tanácskozáson, amelyet az Építői'pari Tudományos Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság rendezett Budapesten. szeptember 30—október 2. között. A vízgazdálkodási és közművesítési konferenciáról dr. Illés Györgytől, a Magyar Hidrológiai Társaság elnökétől kértünk tájékoztatást: — A tanácskozáson a szakmák legjobb képviselői vitatják meg a vízgazdálkodás, a vízi közművesítés, valamint az energiai közművesítés jelenlegi helyzetét és további feladatait — mondta dr. Illés György. — Foglalkozunk a vízrendezés egyes kérdéseivel is, így például a belterületek vízrendezésével, a kisvízfolyásokkal, és az ár- vízvédelemmel. Mindezek mellett megvizsgáljuk a közműépítések és a speciális mélyépítési munkák hátterét, lehetőségeit, tekintetbe véve az előttünk álló VII. ötéves tervet. — Miért időszerű a tanácskozás ? — Azért, mert mind nagyobb az igény a gazdasági feilődést megalapozó mfra- struktúrák kiépítésének meggyorsítására. A természeti kincsekkel, az energiával, a nyersanyagokkal való takarékosságról szóló kormányprogramok követelik ezt meg, de a víztakarékosságra és a vizek tisztaságának védelmére irányuló rendelkezések is megkívánják. A hidrológia az utóbbi évtizedekben jelentős eredményeket ért el, de még nagy a lemaradásuk. A gáz- és a távhőszolgáltatás ma még csak a lakosság egy kisebb hányadára terjed ki. A lakosság 83 százaléka ihat ugyan vezetékes vizet, de igen sok kisközség kútja nem ad egészséges ivóvizet. Több, mint hétszáz az úgynevezett közegészségügyileg veszélyeztetett települések száma. Célunk, hogy a lakosság az ezredfordulóig mindenütt egészséges ivóvízhez jusson. — A vezetékes ivóvízellátástól messze elmarad a csatornázás és a szennyvíztisztítás. Várható-e ezen a területen előrelépés? — A jövő feladata, hogy szennyvízelvezetésre, -tisztításra többet, nagyobb gondot fordítsunk. Jelenleg a lakosságnak 46 százaléka lakik csatornázott településen. Mig a városokban a csatornázás mértéke lassan közelít a vízvezeték mértékéhez, a községekben, kistelepüléseken szinte behozhatatlannak látszik a lemaradás. A szennyvízvezeték drágább is a vízvezetéknél, legalább a háromszorosa. Ilyen terhet a tanácsok és a lakosság nemigen bírnak el. Szükség van olyan műszaki mégoldásokra, amelyek a házi szennyvíz elvezetésére és kezelésére a legalkalmasabbak. így a vízügyi, közegészségügyi és építésügyi előírásoknak megfelelő házi derítőkre, szikkasztókra. A korszerű kis szennyvízkezelő berendezések építését meg ken követelni az új lakások építésének engedélyezésekor, a közüzemi vízvezeték bekötésekor, és a régi kis berendezések kényszerű újjáépítésekor ugyancsak. Annál is inkább, mert hosszú távon ilyen megoldásokra, kényszerül a lakosság egyharmada. — Egy-egy üzemzavar sok bosszúságot okoz azoknak, akik élvezhetik a szolgáltatásokat, a távfűtést, a meleg vizet. Foglalkoznak-e a konferencián az üzemeltetés problémáival? — A tárgyalt szakmák kissé hátrányos helyzetben vannak a gazdasági hierarchiában elfoglalt helyüket illetően, és a társadalom tudatában is. Csak akkor figyelnek fel rájuk, ha a csapból nem folyik a víz, ha kialszik a villany, ha hideg a fűtőtest. Ugyanakkor a vízgazdálkodásban és a különböző közműveknél több százezer dolgozó, szakember őrködik azon, hogy ilyen esetek ne következzenek be. A közművek a legbonyolultabb építmények közé tartoznak, tech nológiai megoldásaik, üzemeltetésük, ellenőrzésük is rendkívül bonyolult feladat. A konferencia az átfogó helyzetértékelés után szekcióüléseken vitatja meg a legidőszerűbb szakmai, műszaki részfeladatokat. így például a korszerű technológiákat. az üzemelés gazdasági kérdéseit, a rekonstrukciós munkákat. Dr. Illés György befejezésül elmondta, hogy a tanácskozáson külföldi szakemberek is részt vesznek. Kende Katalin Magyar—szovjet szSIfikutatás Egyeztetik a következő öt év közös feladatait a magyar és a szovjet szőlpkutatók. A Kertészeti Egyetem ' kecskeméti központú szőlészeti és borászati kutatóintézete, valamint a kisinyovi, a novo- cserkasszki, a jereváni és a tbiliszi kutatóintézet tudósai a tízéves sikeres együttműködés után tovább bővítik a kutatási témákat, új agrotechnikai, tápanyag-utánpótlási, művb-lési eljárásokat dolgoznak ki. A magyar és a szovjet szekemberek egymás kísérleti parcelláin közösen ellenőrzik a cserélt fajták alkalmazkodóképességét, hozamát. Ezekben a napokban szovjet kutatók járják a hazai nemesí- tőtelepekeí éj fajta-összehason- lító értékeléseket tartanak. Jelenleg itthon 40 új nemesítésű szovjet borszőlőfajta- jelölt vizsgázik, s ugyanennyi magyar fajta bizonyít a Szovjetunióban. A közös cél: megtalálni azokat a törzseket, amelyek fagytűrcfek, betegségekkel szemben ellenállók, jó minőségű és bő termést hoznak. A múlt évi kemény tél segítette a kutatók munkáját, a fagyra ; -zékeny fajták mindkét ország kísérleti telepeire kiszelektálódtak. A Szovjetunióban a nálunk már fajtaelismert Zalagyöngye télállónak és rezisztensnek bizonvuit, ezért eddig minteg" ötmillió gyökeres szaporítóanyagot vásároltak belőle. £Zilfe£csjtett mesterse§eú Jem kényszerből, hanem szereteti!...” Ez Patakfalvi mester mottója az életről és a munkáról, amit idestova 67 éve őriz: „A munkát nem , kényszerből, hanem szeretetbői kell csinálni”. A bádogosinas nehéz évei, több mint harminc év egyfolytában a vasútnál és vissza újra a bádogossághoz. Mert most már ez uralja a salgótarjáni portát, a műhely. Horgany- és horganyzott lemezek, alumíniumlemezek félig kész munkák hirdetik a szakma cégérét. Hogy lett. bádogos? — Megszerettem a szakmát. Gyerekember voltam, amikor az acélgyári iskolát (most Petőfi iskola)'építették. Ások mester közül — voltak ott kőművesek, ácsok, lakatosok, bádogosok — nekem a bádogosok munkája tetszett legjobban. A jókedvük, ahogyan egvmást ugratták és amilyen szépen dolgoztak, ezért. Galvanizálták a lemezt, s ez nekem annyira tetszett. . . ez indított el a mesterség felé. Meg az is, hogy édesapám kijelentette: addig nem tanulhatok tovább. amíg szakma nem lesz a kezemben. Molnár lakatos- mester felvett volna inasnak, de Kovács Nándor megelőzte. így szólt hozzám: ne menj fiam sehová, gyere el hozzám bádogosnak. S örültem ennek! Örültem, hogy felvettek. mert nagy szó volt akkoriban mesterembernek lenni. No ettől azért még mesz- sze voltam! Gverekfeiiel tizenhárom évesen próbaidősnek szegődtem egy évig. Hordtam a vizet, sepertem a műhelyt, takarítottam, beszereztem a segédeknek az elemózsiát. igv telt el egy év. Csak a kővetkező esztendőben adtak kezembe lemezvágó ollót, kalapácsot. Elteltek az inasévek, segéd lettem.. Fél évig dolgoztam a mesteremnél, aztán az acélgyárba kerültem. A hideghengerdé- ben ledolgoztam a nvolc órát és a másik nyolccal még megdupláztam Végh János laka- tosmester műhelvében. Naponta tizenhaf órát húztam le. Sokszor még az étel sem esett jól, olyan fáradt voltam. Vonzott az ágv, alig dőltem le. már aludtam is. Nem is bírtam soká! De két év elég volt ahhoz, hogy el tanul iám a lakatosszakma csíniát- bvnját. Hoffv miért csináltam ezt a munkát inoszakadtáie’’ A zért. mert mozdonvvezető akartam lerwri. Ennek ez volt a főtétele, hoev aki fel akart ülni a vasoarip^ra. annak ki lepett tamil-nj a laka^osmes- terséget. Elsősorban én vágyam volt a vasút, de édes_ an vám is ösztökélt, biztatott. fSikerntt is a vasúthoz kerülnöm tíMO-ben Gvő'-szentiván- han éltem meg a felszabadulást. rövid ideig aZ n+tani ál- 1 omástünö-s-c á ven dől goztam. de a havmine l^eméev évet sjaizétet.T én Vülse állomáson aaoizálfam egvhúzomban fnr_ ga lm istaként. A Ttvnvdöam fdc7+ec iát* meiléie a tsoTjpn— őri” titulus és ingyenjegy az ország minden vonalára. Mindenem megvan! Mégis még meg se kaptam az első nyugdijamat, 1973-ban kiváltottam az ipart. Dolgoztam én addig is bádogosmestereknél Papp Sándornál, Révai Istvánnál kisegítőként, de a magam ura akartam lenni. Visszatértem ahhoz a mesterséghez, amelyen 34_ben elindultam, nem kényszerből, muszájból, hanem szakmaszeretetből. Azóta is dolgozok megszakítás nélkül. Vannak megrendelők, csak segítség nincsen. Régebben volt tanulóm, de az régen volt, ma már nem akar senki bádogos lenni. pedig megélhetne belőle az ember tisztesen. Kihaló mesterség a miénk. Nézzen szét. Itt ez a mindentudó gép: csatornaszél. hajtogató, szöglethaitogató. falcoló . . rengeteg szerszám. Hatvanhét éves vagvok, csinálom míg bírom, de sainos nincs utód kire ráhagyhatnám ezeket. Készítek mindent! Rürd okád tói az ereszcsatornáig. Mi a legnehezebb és ewhen a legszebb munka ? Több is van: tetőcsiícsdíszek. hattvúnvakak. Ezeket szeretem Díszíteni, kalapálni, dóm borítani. Volt aki egvszer azt mondta: „Te Nándor úgy dől. gozol a lemezzel, vágod, alakítod. mint más a nanírt” Nagyot nevettünk akkor ezen de késehb ráiöt+em. igává volt. Ügy éreztem megdif*cór| FImnnrlt^ • pofnlrf'jlxtj Lejegyezte: Szabó Gy. Sándor A sikerszéria titka ■ Százéves energiák A Salgótarjáni Ruhagyár standján mindig sok a nézelődő A Salgótarjáni Ruhagyár hosszú évek óta tartó szép vásári sorozata az idén sem szakadt meg: az őszi BNV-ről ismét vásári díjjal a tarsolyában térhet meg a vevők ízlése szerint mindig megújulni kész gyártó. Az „A” pavilon ruhagyári tárgyalójába tehát már hagyományosan ezzel léphet be a látogató: Gratulálok! A Schaffel Mária divattervező ötlete nyomán Készült nyolcdarabo6 Romi ruhacsalád fiatalos, hangulatos — és főleg olcsó. Nem utolsó szempont ez, hiszen kifeiezevten a tinik kedvébe jár a ruhagyár e legújabb termékeivel. S hogy színei is ennék m jg*e.’élőén a konzervatív ízléstől eltérően meglehetősen harsányak, azzal magyarázható, hogy pontosan körülhatárolt vevőközönség számára készült. — Hogy vásárol manapság egy tizenéves lány? — avat be a tervezés előkészületeibe, a gyári gondolkodásmódba Auth András kereskedelmi osztály- vezető. — Általában úgy, hogy viszi magával az édesanyját. s meg veteti vele azt, ami tetszését éppen megragadja. Két hónap múlva esetleg mást gondol, és ismét az üzletbe ipdul — ha rá tudja venni a mamát. Mármost, ha a ruha olcsó, valószínű, hogy rá tudja venni1 A Romi család egyes darabjai nem. kerülnek többe két- háromszáz forintnál. Megvehető tehát, nem luxus. Vonal- vezetése a legújabb módi szerint való, ilyesmit butikban lát az ember. Variálhatósága peaig tág teret enged az egyéni ízlésnek. Kissé avant-garde, él a merész kontrasztokkal, a dekoratív szélsőségekkel. A vibráló, rikító színek, a geometrikus kontúrok nyújtotta összhatást pedig így fejezi ki a gyártó: tropikus mintázat vásár szokásainak megfelelően — most is láthatók a gyár standján. S még valami, amire a ruhagyári kirakatok előtt nézelődő látogató figyelmét érdemes felhívni: Magyar Judit Buksi .névre keresztelt lánykaruhacsaládjára. Tervezőjének neve szakmai berkekben aligha ismert, hiszen Magyar Judit a Salgótarjáni Ruhagyár kereskedelmi ügyintézőiéként dolgozik. A ruhatervezés iránti érzékét, tehetségét nem először igazolja. A zsűri véleménye szerint munkája kiállításra alkalmas — s e megítélés egy amatőr tervező számára nem csekélység! ☆ A Senior Váci Kötöttáru- gyár termékei ezúttal a mafláink a külföldi piacon is a világdivat élvonalában vannak. Jelentős exportunk mellett erre utal a világkiállításon tapasztalt élénk érdeklődés is. A Senior-stand az alkalmazott pasztell színeket illetően sokban hasonlít a tavalyi BNV-kiállításra — de sokban különbözik is. Az idei modellek szemmel láthatóan munkaigényesebbek az eddigieknél. — Ügy van — helyesel a főosztályvezető. — Színkombináltak az egyes darabok, ami eleve bonyolultabbá teszi az előállítást, ugyanakkor azonban esztétikusabb összhatást nyújt. Ami a jövő évre ajánlott darabokon talán különlegesség: nemcsak azonos kelmékből szabunk egy-egy ruPeregi Gyula: „Termékeinkkel a sportruházati világkiállításon is bemutatkoztunk.” (Kulcsár József felvételei) Az. hogy fél évtizednél is hosszabb idő óta nagy' találati biztonsággal számíthat a Salgótarjáni Ruhagyár a BNV- díira — nem lehet a véletlen műve.- Minek tulajdonítja a sikerszériát? — kérdeztük meg Auth Andrástól. — Szerintem a zsűri elsősorban azt értékeli, hogy tervezőink nem csupán egyetlen modellben, hanem egy stílusban, illetve anyagban gondolkodnak. Erősen érzékelhető keresletre építenek, figyelembe veszik már jó előre az értékesítési szempontokat. Ennek tudható be. hogy a korábbi vásárokon díjazott termékeinkből minden alkalommal igen jelentős eladásaink voltak. Igaz ez a tavalyi díjazott Dóri, Viki és Nindi ruhacsaládra is A nagvdíjas famíliák tagjaiból eddig csaknem 18 ezer darab kelt el hazai piacon. Egyes modelljei — a gyár kötőipar Közös standján láthatók’. A kissé szokatlan, bár kétségkívül praktikus közös bemutatkozás látványosan szemlélteti a hazai köíőipar teljesítményét. Ugyanakkor némi betekintést enged abba is, hogy a kötöttárugyárak kevéssé tisztelik mások kialakult profiljának határait, mindenki saját belátása szerint, üzletpolitikájának megfelelően, piaci értékítéletének szellemében ténykedik. A Váci Kötöttárugyár ezúttal 16 modelljét hozta el a fogyasztási cikkek őszi vásárára. — Termékeinkkel idén már bemutatkoztunk az ISPO müncheni sportruházati világkiállításon — közli Peregi Gyula, a Váci Kötöttárugyár gy ár tmányf e j 1 es zt ési f őos zt á Ivának vezetője. — Tapasztalhattuk, hogy szabadidő-rónai, nanem eltérő vászonbetéteket, köztük struktúrmintása- kat is alkalmazunk. Ügy vélem, a vásárlók is felfigyelnek arra, hogy újabban színcsíkos betétekkel is kombinálunk. A Világbankhitel egy részéből elektronikus vezérlésű színcsíkozó berendezést vásároltunk, illetve korszerűsítettük a festődét, az eredmény már lemérhető új modelljeinken. A Váci Kötöttárugyár hosz- szú évek óta meggyőzően fejlődik. Az idén 1 milliárd 300 millió forint termelési értéket állít elő, benne 300 millió forint értékű tőkésexporttal. Piaci helyzete szilárd, s ezt többek között annak is köszönheti, hogy termékválasztékát szüntelenül újítja, frissíti. Az éppen az idén százesztendős gyár energiái — úgy tűnik — kifogvhatatlanok. Szendi Márta 3 NÖGRÁD — 1985, október 1., kedd
