Nógrád, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-11 / 213. szám

fia

íllesfösb*»n nincs fjcnd

Miért csekken a tejtermelés?

fejlesztették a szarvasmarhatartást, s mind magasabb hozamokat értek el, a termelő- szövetkezetekben már korántsem tudtak ilyen mértékű fejlődést produkálni, A két szektor közti eltéréseket jól tükrözi a tavalyi eredmény: az állami gazdaságokban 17. a téeszekben pedig csak 5 százalékos nyereséget értek el a tejtermelésben. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a termelőszövetkezetek — többnyire pénzhiány miatt — lemaradtak a szakosítási programról. Csak a közös gazdaságok egy szűk rétegének sikerült korszerű telepeket tető alá hozni. Olyanokat. ahol kevés emberrel is képesek jó eredményeket nyújtani.

A szövetkezetek zömére az a jellemző, hogy az állatok kicsi, egymástól távol eső telepeken vannak elhelyezve. Ezekben a többnyire betonból épült istállókban alacsony a gépesítés színvonala, s ez ma is sok-sok fizikai munkát kíván az ott dolgozóktól. Emiatt aztán eléggé bajos megfelelő szakembereket kapni.

istálló, m átjárdház ?

A tehenészetek egy része szabályos átjáróház: jönnek- mennek az emberek, kevesen tudnak gyökeret ereszteni.

De ennél is érzékenyebben érintette a szarvasmarha-tenyésztőket a közterhek emelkedése. Az utóbbi években megdrágult az energia, a műtrágya, a növényvédő szer, jóval többe kerülnek a gépek, á gyógyszerek, a takarmány, no és a munkabérek utáni kiadások is emelkedtek. A tehénállomány csökkenése tehát — elsősorban — a tejtermelés jövedelmezőségének romlása miatt következett be. A termelési kedv — az erőfeszítések ellenére — megcsappant. A helyzet rendezésére központi beavatkozásra van szükség. Egy jelentős intézkedés már történt: májustól, a beruházási kedv növelése érdekében, a felhalmozási adó fize+ése alól fölmentették a gazdaságokat. Mivel a népgazdaság teherbíró képessége véges, így nem általános, hanem termelési szintenként eltérő segítségnyújtás látszik a leghatékonyabbnak. A támogatás mértékéről a közeljövőben születik döntés. Mindenekelőtt a tejtermelés és a telepek rekonstrukciójának segítése várható.

Csak csapimunkáva

A tejtermelés csökkenése nem érinti a lakosság ellátását, a vásárlók ezután is válogathatnak a gazdag tejipari kínálatból. A kevesebb tej főként a tejporgyártásban, valamint a vaj- és sajtexportban okozhat csökkenést.

Hazánkban jelenleg 907 nagyüzemben foglalkoznak tejtermeléssel, ebből 212 helyen veszteségesen. A gyengén dolgozó üzemek csak 4000 liter alatti hozamokat tudnak produkálni. Számukra a fölzárkózás, a 4330 literes országos átlag megközelítése a legsürgetőbb cél. De a többi gazdaságban is temérdek még a házon belüli teendő, igaz, a kedvezőtlen tendencia megfékezéséhez differencáltabb és hatékonyabb támogatásra van szükség. Az ágazat csak így, csapatmunka révén képes megállni a Mában. Erre

— a tervezett intézkedésekkel

— meg is van az esély.

Cseh János

Emberek,

„sötétben”?

Társadalmunk rendkívüli

erőfeszítéseket tesz a rehabilitált emberek megsegítésére munkaalkalmak teremtésével. orvosi ellátással és még sorolhatnánk tovább. Akikről most szó lesz, többségük ezt a cikket sem tudná elolvasni. .. A vakokról, gyen- génlátókról szólunk, akik sorsukat meghazudtoló életerővel próbálnak megkapaszkodni a néha feléjük nyújtott segítő kézben, vágyódnak emberi szó, türelem után. És munkaalkalomra! Mert az sajnos, egyre kevesebb. A modernizáció, a felgyorsult élet fokozatosan kirekeszti őket a látók világából, a számukra oly’ fontos munkalehetőségekből.

A megyébén 700 látáskárosultat tartanak nyilván, nagy részük időskorú, vágy egyéb ok miatt munkaképtelen. A nógrádi szervezet jelenleg .‘10 fő számára keres munkát, s fórum ide, propaganda oda. eredménytelenül. A berceli rehabilitációs intézet vezetője szintén arról panaszkodik, hogy lehetőségeik a nullára süllyedtek. A vállalatok bizalmatlanok a vak. emberrel szemben, pedig olyan példák bizonyítják létjogosultságukat a munkapadnál, mint 2 sorstársuké, akik 25 évet dolgoztak a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben baleset, vagy más probléma nélkül. Sokan nőm is merik bevallani gyenge látásukat, mert félnek, hogy csak csökkentett munkaidőben al_ kai mázzák őket.

Szeretnénk, ha közös ösz- szefogással megtalálnák azokat a lehetőségeket, amelyek segítenék a sorsukba lassan beletörődni kénytelen embereket. Talán épnen a modern élet tudna számukra rehabilitációt nyújtani. hiszen a technikai feltételek már adottak. A tehetetlenségre kárhoztatás pedig nagyobb szenvedés ezeknek az e<nbe_ reknek. mint fogyatékosságuk.

Különb sors reményében »árják a mecénásokat!

T. N. U

Magyar—osztrák kooperáció a vasúti pályateoRtartásban

A MÁV vonalain hamarosan megkezdődnek a ma. gyár—osztrák kooperációban készülő vágányszabályozó gép prototípusának üzemi próbái.

Az ez év áprilisában életbe lépett megállapodás alapján a MÁV az osztrák Plasser és Theurer cégtől jogot kapott 30—35 pályafenntartási gép gyártására. A szerződés értelmében a gép értéke 50 százalékának erejéig az osztrák fél szállít fődarabokat, alkatrészeket, a többi al_ katrészt itthon gyártják, s az összeszerelést is Magyar- országon végzik, a MÁV jászkíséri építőgép-javító üzemében. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy gép. hez .szükséges devizáért két gépre tehet szert a magyar vasút. A gyártás felfutása után a MÁV lehetőséget kap arra is, hogy harmadik országban értékesítse a berendezést.

A MÁV évente több ezer kilométeren szabályozza, javítja a vasúti pályákat. Az elmúlt évben például 6900 kilométeren végzett ilyen munkát, ennek mintegy kétharmadát a fővonalakon, a

többit a mellékvonalakon. Az utóbbi másfél évtizedben a

nagyobb forgalmat lebonyo. lító vonalak fenntartásához nagy teljfesítményű gépláncokat vásároltak, zömében a

Plasser és Theurer cégtől, ám

a mellékvonalakon továbbra is a 20—25 éves, magyar gyártású gépmatuzsálemek végezték, s végzik még ma is a vágányok szabályozását. Ezeknek a berendezéseknek a javítása egyre költségesebb, nem beszélve arról, hogy az alkatrészbeszerzés is mind nagyobb nehézségekbe ütközik. A kooperációban készülő gép óránként négyszáz méteren szabályozza a pályát, s a munka minősége is jobb a korábbinál. (MTI)

EUR u n B« a s h & « k i§ arn a g» ra ftc

Hogyan éS Hédi fiborné

és családfa

Hosszas arcú, ápolt külsejű fiatalasszony Bóói Tiborné, aki betanított munkásként dolgozik az ELZETT szécsé- nyi gyárában. Határozott fellépése, kiegyensúlyozott, magabiztos, őszinte egyéniséget sejtet. Kislány korában került, az akkori gépállomásból átalakult új gyárba. Előt- te a szomszédban Igvő termelőszövetkezetben dolgozott, mint vízhordó. Ezt cserélte fel a számára teljesen új gyári élettel, annak minden követelményével együtt.

— A szereidében kezdtem, Ledeczki János segítségével. Ö egyengette az első lépéseimet. Később a meó-ba hívtak dolgozni, és én igent mondtam. Utána kerültem a sajtóiéba, majd megkértek, hogy vállaljam el mostani munkámat. Az előbbiek közül itt a legnehezebb, nagy a zaj, bizony, vékony a kereset is, — mondja, miközben kiveszi füléből a füldugót. — Igen, hívtak máshová is dolgozni. Ha elvállalom, akkor közelebb kerültem volna az otthonomhoz. Időközben meggondoltam magam. Maradtam.

Az akkori kislány még előző munkahelyén, a pulykatelepen ismerkedett meg férjével. Az új gyár vezetői, villanyszerelőt kerestek, s így került a férj is az EL.- ZETT-be.

☆

Az egymásra találásból házasság lett. Mint minden fiatal párnak, nekik is legfontosabb céljuk a saját otthon megszerzése volt.

— Sikerült egy szövetkezeti lakást vásárolnunk. Akkor négyszázezer forint volt az ára. Beugrónak 120 ezer forintot kértek, amelyet egy év alatt több részletben kellett befizetni. Mivel kettőnk keresete mindig kevésnek bizonyult, ezért csak az anyósom és édesanyám segítségével tudtuk előteremteni a befizetéshez szükséges pénzt. Amíg nem volt meg a saját, háromszobás lakásunk, addig anyósoméknál húztuk meg magunkat.

— Amikor túlórázni lehetett, mindig elvállaltuk, mert szükség volt a több pénzre, terveink megvalósításához, fizetési kötelezettségeink teljesítéséhez, aztán a gyerekek eltartásához. Ma már a fiam, Attila 12 éves, kislányunk. Beáta pedig 3 éves. Közben férjemet baleset érte de szerencsére rendbejött. A múlt év végén pedig ismét balesetet szenvedett, szemével került 1 betegállományba. Előbb kórházban próbálkoztunk a gyógyításával, majd a debreceni kli-niVárakozás közben

kára vittük, de sajnos, sehol sem tudtak rajta segíteni. Betegállományban lenni pedig nagy jövedelemkiesést jelent. Egyébként szüléink máig sein nyugodtak bele, hogy nem lehet a férjem szemén segíteni, meggyógyítani- Ügy döntött, hogy rövidesen újra megpróbál dolgozni.

☆

A család havi jövedelme 9—10 ezer forint között váltakozik, melyet tovább növel a családi pótlék. Az előbbieket kiegészíti a 800 négyszögölnyi háztáji, a termésével. Az innen származó zöldség és gyümölcs biztosítja a téli- revalót. A földet, a család a fiatalasszony édesanyjával műveli meg. Ő látja el a családot apró jószággal; csirkével, kacsával, libával. A

iskolába a gyerekeket és látta el. Hogy jó órában mondjam, jó férjem van. Pedig annak idején tiltottak tőle. Én azonban nem tágítottam elhatározásomtól. Azt mondták, igen fiatal vagyok még. Azóta sem bántam meg.

A családban az édesanya a pénzügyminiszter. A rendelkezésre álló pénzt sem a gyerekek, sem pedig a férj elől sohasem kellett eldug- dosni, elzárni. Sőt, amikor jön a villanyszámlás, s egyik szülő sincs otthon, akkor a fiú átadja a kért összeget. A gyerekek igazi szülőszeretetét jelzi Attila egyik példája, aki 12 éves, 174 cm magas, és 42-es lábbelit visel. Az egyik cipővásárlás alkalmából a neki tetsző lábbeli ára szép summát tett ki. Ügy látszik, észrevette édesanyja tétovázását. így szólt hozzá: —

Anyu, ne vedd meg nekem, apunak, a gyógyuláshoz kell a pénz... Egyébként ami kell a gyerekeknek, azt megkapják. Édesanya, aki elismeri, hogy szeret öltözködni, úgy segít magán, hogy a régi holmijait újjá, divatossá varázsolja.

☆

— Szórakozni nem nagyon járunk, üdülni még házasságunk ideje alatt sehol sem voltunk, pedig a gyárban minden évben felajánlják a beutalót. Egyszer jártunk csak kétnapos kiránduláson Csehszlovákiában.

— Nem tetszik, hogy nincs olyan beállító lakatosunk, aki valóban jól és gyorsan meg tudná javítani öreg, sokszor tönkremenő gépeinket — tér vissza a napi munka problémáinak sűrűjébe a fiatalasszony. — A mai nap

Kajavítolták, de vajon medd ig lehet dolgozni?

rajta folyamatosan

Leitar, árusítás mellett

Kísérleti áruház Salgótarjánban

Az országban 36 Centrum Áruház áll a vásárlók rendelkezésére. A salgótarjáni 1936. augusztus 1-én nyílt meg, akkor még Állami Áruház néven. A hazai I áruházi láncolatban —, miként Nagy István az áruház 38 éves közgazdász igazgatója elmondotta —, a közepesek közé tartoznak.

— Mi gyakorlatilag kísérleti áruház vagyunk. A zárva- tartás nélküli leltározást például hat éve elsőként dolgoztuk ki az országban. A hazai Centrum Áruházak közűi 1983. április 1-én szintén elsőként vezettük be a jövedelemérdekeltségi rendszert.

Mi ennek a lényege? A nagyfokú önállóság: az áru- beszerzésben, az értékesítési politikában, a reklámtevékenységben. A költséggazdálkodás a hét osztályon és két boltban alapvető követelmény, hogy elérjék a tervezett nyereséget. Ha ez sikerül, akkor a dolgozók megkapják az alapbérüket és a prémiumot, nem pedig a forgalmi jutalékot. Az eltelt időszak igazolja, hogy ez az érdekeltség’ rendszer bevált.

— A számok is ezt tanúsítják — hangsúlyozza az igazgató. — Ugyanis 1983-ban például 4.9 millió forint volt a nyereségterv, melyet 7.6 millió forintra teljesítettünk. Tavaly már 8.5 millió forint folyt be a kasszába. Nem jártak rosszul a dolgozók sem. Két évvel ezelőtt 11,3, tavaly már 14.2 százalékos béremelést hajtottunk végre. Elmondhatom, hogy a 140 dolgozóból az eladótéri kereskedők 60 százaléka tevékenykedik jövedelemérdekeltségi rendszerben.

Az áruház idei forgalmi terve 285 millió forint a tavaivi 263 millió forinttal szemben. Jelenleg 170 millió forintnál tartanak. A tervezett nyereség 7,5 millió forint. Az árukínálat sajátossága, hogy ósz- szetételében kétharmada ruházat. egyharmada vegyes iparcikk és kevés élelmiszer. A ruházati forgalom viszont az utóbbi években visszaesett.

— Ennek ellenére hét hónap alatt 4.1 millió forint nyereséget produkáltunk, a forgalmi tervet pedig 102 százalékra teljesítettük — mondja Nagy István, aki mostanában nagydoktori disszertációra készül, horv a gyakorlatban kamatozta > assa szakközgazdász- képzetteegét.

— K —

havi jövedelemből 850 forintot visz el a lakástörlesztés, 650 forintba kerül a villany- számla. 500 forintot áldoznak tisztító- és mosószerekre.

— Az én keresetem elmegy a közös kiadásokra. Nemrég vettük meg a téli tüzelőt, amelyért hétezer forintot fizettem ki. Az ehhez szükséges pénzt máshonnan kellett elvenni. Mivel nem várhattunk tovább, hozzá- kezdtünk az ajtók, ablakok festéséhez. Sajnos, az élet napról napra drágább lesz. Egy hét végi nagybevásárlásnál az ezer forintból nemigen hozok vissza. Igaz. hétfőn nem főzök, mert vasárnapról marad annyi, ameny- nyi kel! nekünk. Egyébként mindennap meleg ételt eszünk, amit én főzök meg. Ebben és a többi házimunkában segít a férjem is. Tartós beteg- szabadsága alatt ő indította

reggel 6 óra óta várok arra, hogy a gépemet megjavítsák. Most délfelé jár az idő. Másikra viszont nem tudnak tenni, mert az se jó. Nekem nem arra a sovány órabérre van szükségem, amit iivenkor kapunk, hanem a teljesítménybérre. Amikor ezt felvetettem, azt válaszolták, hogy a jó szakemberek itthagynak bennünket, mert másutt jobban megfizetik őket. Igazat mondtak. De a mi pénzünk is kevés. ígéretet ugyan kaptunk, de a megvalósításra eddig még nem került sor.

őszinte, nyílt gondolatait ismerik a gyár gazdasági, párt-. tömegszervezeti vezetői. Egyetértenek és azonosulnak vele. Jelenleg azért nem tudnak többet tenni, mert a szűkre szabott önállóságuk behatárolja lehetőségeiket.

Venesz Károly

NÓGRÁD — 1985. szeptember 1t„ szerda

Egyre aggasztóbb mértékben csökken a hazai tehénállomány, a kistermelőknél levő tehenek fogyását sokáig ellenezte a nagyüzemi állomány némi fejlődése. Tavaly azonban fordult a kocka: mintegy 8 ezer tehénnel fejtek kevesebbet. Ez a tendencia — a felmérések szerint — 1985-ben is folytatódik: márciusig 24 gazdaság jelezte. hogy a tejelőállományát fölszámolja. Az állatok ío- gyása miatt mérséklődött a tejtermelés üteme is: 1984ben már csak az 1983-as mennyiséget sikerült elérni. Az idén — várhatóan — 65— 76 millió liter tejjel lesz kevesebb az 1984. évinél. Miért jutott ilyen helyzetbe a tejtermelés?

Az okok rendkívül sokrétűek, összetettek. A hozamoknál mutatkozó eltérések meli- bevágóak: egyes téeszekben 2800 litert, másutt 7fi00-at fejnek eg'y-egy állattól. Mindez a termelés színvonalában érzékelhető nagy különbségekről árulkodik. Ebből egyúttal az is következik, hogy az üzemekben jócskán van még tennivaló, az állatállomány sok helyütt még messze van teljesítőképessége határától. Ezt igazolja a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa májusi elnökségi ülésén elhangzott. több önkritikus megállapítás is. Elemzéseik tanúsága szerint a téeszek szakosított telepein egy dolgozóra 11 állat jut, az állami gazdaságokban 12. Ugyanakkor a korszerű nyugat-európai üzemekben 50—60, az USA nagygazdaságaiban még ennél is több.

Miközben az állami gazdaságokban évről évre sikerrel