Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

Lámpogyújtogatók

BENJÁMIN LÁSZLÓ:

Tavasz

Magyai országon

(részlet)

„”is ország, télből lábaló! Mélyében lüktet a bánya — egy elmerült világ alól növő remények melegágya ...”

Szigorú rendben sorakoznak a korszerű bányászlám- pák a szürke • polcokon. A látszólagos nyugalmat égy-egy metánmérő érces hangja szakítja meg, egyébként a műszakváltástól eltekintve nép- telen, csendes a lámpakamra Tiri besen.

A „rácsos” halk szavű mestere Soós Károly. A szorospataki és tiribesi bányaüzem összevonásával most két területet is el kell látnia, de remek munkatársai segítségével ez már szinte gyerekjáték. A felelősség azonban óriási, s büszkén említi, hogy az elmúlt 17 év alatt, amit e minőségében töltött az üzemnél, lámpa hibájából eredő baleset nem fordult elő.

Talán munkájuk jellegéből adódik, hogy az elismerés ma is, régebben is elég Szerény. Pedig sok múlik ám a jól fókuszált fejlámpán, az üzemképes metánmérőn vagy az életvédelmi készüléken. Sulyok József né — a mester jobb keze — meg is jegyzi:

— a bányász lelke, szeme a lámpa!

Az 5 kg-os ZEAG-világító volt az első, amit használtak. A tisztek részére létezett fél kilogrammos változat is. Sok gondot okozott a lúgos akkumulátorral szerelt RC—12-es is, mivel agyonmarta az ember ruháját, bőrét egyaránt. A ma használatos NDK-gyártmány minden követelményt kielégít, főszálon akár 14 órát is bír.

Szakonként 80—90 darab lámpát adnak ki, a hozzátartozó BÖK-kel együtt. A poros munkahelyeken a csöpögő víz. vagy izzadtság miatt koszolódnak a bányászra karácsonyfaszerűen aggatott holmik. A tisztogatás szintén a lámpakamra személyzetének a feladata. Ránézve a saras, szenes életvédelmi készülékre bármelyikük megmondja, frontos-e a gazdája vagy „csak iparos”. A szénfal mellett nincs partvis!

A tisztítás, ellenőrzés, töltés szakonként ismétlődő folyamat.

Soós Károly a BÖK bevizsgálására egyedülálló módszert dolgozott ki.

— A levegő hőmérsékleténél 2 Celsius-fokkal melegebb vízbe teszem a kis zöld bádogtartályt és ha levegős

— ami meghibásodást jelent

—, bugyborékol — meséli nevetve.

A töltés szintén nagy szakértelmet követel, bár a berendezések automatikusak, a figyelmetlenség mégis egy egész szak munkáját teheti tönkre.

A 11 beosztottból 7 női dolgozó, s ha figyelembe vesz- szük a hétvégi műszakokat, bizony a házi teendők ellátására kevés idő marad. Egy jó kollektívában a megértés, az összetartás sokat számít Egy-egy kirándulás. túrázás, utazás megszervezése a tiribesi lámpakamra dolgozóinál nem okoz gondot.

— Néha elvitázgatunk —■' mosolyog a lámpamester —í de mindent közösen oldunk meg. Együtt sírunk, együtt nevetünk.

Soós Károlynak még 10 éve van a nyugdíjig. Szeretik, tisztelik, sőt talán jobb sgó, családtagként kezelik; 1954-ben mint fékes dolgozott a Szorospatakot a nagv- bátonyi oszályozóval összekötő kisvasúton, helyenként 70 ezrelékes pályán. A talpfák patogása még ma is cseng a fülében. Az a fajta ember, akit mégedzett a hó. az erős napsütés, el nem tudná képzelni, hogy menni kell, de nem esik jól.

A helyére került tiszta lámpák hosszú szálon lógó világító feje, mint ezernyi mécses ragyogják be a ..rácsos” minden zegét-zugát. Majd jótékony kezek illesztik helyére, s a halványodó teremre rátelepszik a szürke félhomály.

„Ha nem dolgozol édes pajtás, ne is gyere ide!"

■ Lágy arcú, de kemény kötésű vájár Nagy Tibor, a ménkesi 11-es csapat vezetője.- Fegyelmét tükrözi ruházata: -semmi sallang, szorosan simul derekára a négerbarnára patinásodott öv.

. Nehéz idők jártak 56-ban errefelé, mikor csatlósként elkezdett dolgozni a nováki Ambruzs-lejtaknában.

> A gépkezelés akkoriban nem papír kérdése volt, a tan. folyamot később végezte el. Élete legnagyobb iskoláját a Gáti—4-es bányában járta.

— Ak*kor még nem válogatták, ki kerüljön be a csapatba — emlékszik a tanulóévekre. Kádárkúti Jánostól sok mindent ellesett a hét együtt töltött esztendő alatt.

• — Szigorú volt, de meg is tanultam nála dolgozni, az biztos! — mondja tágra nyílt szemmel, s közben keze ökölbe szorul. Légaknákat, kutatókat hajtottak, majd bekerült a frontra. Kiváló eredményeik jutalmául több kitüntetést is kaptak.

1970-ben pár hónapra a kis- kúti üzemhez került. ahonnan teherautóval hordták a szénét Vízválasztóra, az erőműbe. A bányák bezárása őt is sújtotta, de jelentkezhetett Ménkesre, jelenlegi munkahelyére. Most is emlékszik 1972 áprilisára, mikor har- madvezető vájárként el kezdett dolgozni. Három évre tá, már a csapat vezetőjeként

A pihenésre sajnos kevés az idő. Sok a túlműszak, pedig hobbija a fényképezés, az erdőjárás, szeret gombáznd.

— Lányom nem messze lakik tőlünk, szintén Nádújfaluban. Most, hogy meglett a kisunokám, szívesen lennék vele egész nap — mosolyo- dik el.

Felesége eladóként dolgozik, így nagy segítség volt a háztartásban az édesanyja. aki már három éve nincs közöttük.

hajtotta a Nemes-ereszkét, amiért aztán miniszteri dicséretben részesült. Jó/tanítványhoz illően ő is mégválogatta az embereit.

— Itt volt például ez a Vincze Gyuri. Szerette elengedni magát, de nem volt mese: betörtük. Azóta az egyik legjobb emberem.

A csapatvezetéssel egyidő- ben megválasztották szb-tag- nak, előtte 20 évig volt bizalmi. Ügy érzi a vezetőség elismeri a munkáját, hallgatnak. szavára. Az a fajta bányász, aki már méterekre „megérzi a vetőt”, az igazgató sokszor jobban hisz neki, mint a mérnöki előrejelzésnek.

Nagy Tibor szívesen jár társaságba, de nem mindennapos vendég a kocsmában. Nem is nagyon jutna rá idő, hisz sok az állat, még a házat is meg kell ,,reparálni” néha. Szabadságát — sok bányásszal ellentétben — nem az Alföldön tölti.

— Tudja, én szeretnék megélni abból a pénzből, amit i t kapok. A szabadság, az szabadság. Pár éve voltunk Jugoszláviában a tengerparton, ez többet ért, mint pár zsák termény.

Az időnk rövid, várja őt 3 csapat, meg a SPSZK, a i

új elővájó. Most négyen dolgoznak. egy „rázat”, egy takarít, ketten. vannak a munkahelyen. S talán már sejtette beszélgetésünk okát, bár nem említettem, hogy ő is a bányásznapon kitüntetettek között lesz....

A Nógrádi Szénbányák kisterenyei vállalkozási üzeme eredményes faipari részlegében dolgozik a Dobó Katica Szocialista Brigád. Az általuk gyártott ládákban szovjet megrendelésre szöget szállit a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. *

Szöveg: T. Németh László Fotó: Bencze Péter

Pálmai és a 12

A számok tükrében elmerülni'hálátlan feladat, pedig ezek is* mondanak valamit. Nincs pengő hangjuk, mint a csákánynak, ha követ ér; a kemény valóságot tükrözik. Nagy Lajos, a Nógrádi Szénbányák főkönyvelője is „csak” ért. a nvrivükön, de szívesebben beszél a mögöttük megbúvó apró összetevőkről, gondókról. örömökről egyaránt. Ä félévi értékelést könyvek halma őrzi. számok szabályos soraiban.

, — Talán kezdjük a legbeszédesebb mutatóval — nyitja ki a „nagy könyvet” —, az eredményünk 17,7 millió forinttal jobb a tervezettnél. Árbevételünk 112.4 százalékkal szárnyalja túl az előre kalkuláltak.

Természetesen ezek az adatok a megnövekedett igény miatt alakultak így, ismerjük a téli nehézségeket. A lakosság részére 13 ezer tonnával több szenet adtak, és az elvárást is túlteljesítették 3800 tonnával.

A rendkívüli erőfeszítést

Igénylő plusz feladatot a tavalyinál kétszer több szabad- napi termeléssel valósította meg a vállalat. Ez egyébként az ország összes bányájára jellemző.

— Szénen kívüli tevékenységünknél a problémák felerősödtek. A magas árak, kedvezőtlen piaci feltételek megnehezítik az értékesítést. A tervezett 22 millióval szemben

Á főkönyvelő álma

csak 8 millió nyereséget tudunk tényként elkönyvelni. S kban hozzájárult ehhez a kisterenyei vállalkozási üzem építészrészlegének kedvezőtlen mutatója. A bánya szociálpolitikai tevékenységének része ugyan a kislakásépítés, dolgozóink részére, de a nagy rezsi elviszi a nyereséget. Üj megoldásként építési társulásokat hoztunk létre, melyeket ugyanúgy segíti a vállalat, mintha ő építené.

Az utóbbi két hónapban romlottak az eredmények, mivel két üzem új frontfejtésénél geológiai problémák jelentkeztek. Azóta persze megnyugtató hír érkezett Mén- kesről és Kányáiról is, ezt jelzi az említett üzemek között nemrég indult párosverseny. Szorospatakon az újfajta bérezési rendszerrel próbálják a teljesítményt növelni. Az egyösszegű bérutalvá- nvozás még új dolognak látszik, azonban, ha beválik, széles körűen alkalmazzák maid. Mindeneseire a pozitív visszhang azt jelzi, hogv a bányászok is megszokták ezt a formát.

— A gondjaink között szerepel — ráncolja össze homlokát a főkönyvelő —, az évente átlagosan 150 bánvász nyugdíjazása. Az utánpótlás azonban késik, pedig a bányászat kiemeltségéből adódóan rendkívüli, 10 százalék körüli bérfejlesztést hajtottunk végre. Ügy látszik, a rövid lakáshoz jutási lehetőség, vagy a katonai felmentés nem csábító. jövőre azonban megemelkedik a szociális támogatás mértéke, s várhatóan ez már nagyobb vonzerőt biztosít. Meg1 miiti a kányási rekonstrukciót is.

— A lejtaknahajtás miatt, sajnos, tetemes csúszás várható, bár a szénmosó — úgy néz ki — időre elkészül. Rettentően sok múlik ezen a beruházáson, mely világbanki hitelből, a nemzeti banktól kapott erőforrásból táplálkozik. de mi is átcsoportosítottunk anyagiakat a mielőbbi megvalósítás érdekében.

A megújulni látszó Nógrádi Szénbányák fiatal, de a jövő szempontjából meghatározó jelentőségű fejlesztése a számítóközpont.

— Öt területet viszünk a gépre — mondja Nagy Lajos —, melyek nagy vonalakban átfogják az egész vállalat tevékenységét. Igv az anyag- készlet és a termelőeszközgazdálkodást. a munkaügyi és személyi nyilvántartást, a geológiai és a termelésirányítási rendszert. Jövőre az ötből 3 már élesben vizsgázik, a többit pedig a megfelelő

ütemben vonjuk be a gépi adatfeldolgozásba.

A számítástechnika megjelenése persze már igényesebb gondolkodást követel a tervezőktől a végrehajtókig minden szinten. A főkönyvelő mosolyogva megjegyzi: —Vegyes fogadtatás után az érdeklődés egyre nagyobb.

\ sok tennivaló és az elért eredmények most visszaalakulnak számokká, s becsukódik a „nagy könyv”.

Igazi csikóbrigád parancsnoka Pálmai Gyula, hiszen átlagéletkoruk nem éri el a harmincat. A gépüzem gyen- geáramosai két ízbgn nyerték el az aranykoszorús szocialista brigád címet, s tavaly, négy évvel az alakulás után, már a vállalat kiváló ifjúsági brigádja lettek.

Tallózva a brigádnaplóban, kiderül, hogy eseménydús esztendő áll mögöttük. Szakmai versenyeken indultak, sőt a rendezés hálátlan feladatát is elvállalják évről évre. Említhetjük a kiállításról-kiállítás- ra című múzeumi játék megnyerését, az FMKT-szerep- lést elsöprő sikerrel. A fiatal újítók három első helyezést hoztak el hobbi, műszaki, tárgy- és szakdolgozat kategóriában.

Egvikük, Sándor Csaba elmeséli azt is. ami a brigádnaplóból kimaradt:

— Társadalmi rendezvényeken gyakran hangosítunk, sőt most besegítünk a bányamúzeum külszíni kiállítótermének apróbb munkáiba is.

Fő tevékenységük természetesen a bányához kötődik, mert ők javítják és hitelesítik a metánmérőket.

Egyelőre havonta járjuk a bányákat a fronti gázmérők hitelesítésére — magyarázza Pálmai Gyula. — Két év múlva, azonban kevés lesz a mostani 12 fős csapat, mert a növekvő igények szerint, az előváj ásokon is kötelező lesz a folyamatos metánmérés.

Legújabb „gyermekük”, aki felett dajkaságot szeretnének vállalni, az új URH- rendszer. A közel 3 millió forintos beruházást idén nyáron helyezték üzembe, 10 helyi. 13 gépjárműbe szerelt és 20 kézirádió telepítésével. Rádiós múltjukról a csoportvezető amatőr tevékenységén túl, a ménkesi üzemben már két éve működő föld alatti lánc beüzemelése a tanúbizonyság.

Természetesen túlzás lenne felhőtlen képet bemutatni a csoport tevékenységéről, hiszen a bürokrácia, főleg az alkatrészek, anyagok beszerzése terén rendkívüli módon hátráltatja munkájukat. Egv komolyabb műszer beszerzése sem a 'sima dolgok közé tartozik. Felszereltségük ennek ellenére még mindig lenyűgöző a bányaüzemek műszerészműhelyeiben tapasztalt mostoha körülményekhez képest.

A kává szürcsölgetése közben gyakran tréfálkoznak, megbeszélik . ügyes-bajos dolgaikat. Ilyenkor őszinték, tö- rekvőek. egyikük sem szeret alulmaradni, de első szóra segítenek egyVnásnak.

— A múltkor Bozsó Laci bánta meg, hogy velünk ci- peltette a bútorait — kacsint hamiskásan Csaba. A beszélgetés alatt egy tüskehajú szemüveges fiatalember megie_ lenése kelt nagy ovációt. Ot- rok Tibor, régi csapattársuk most szerelt le. A géppisztolyt szeretné ismét csavarhúzóval felváltani. Űgv véli, ez jobban áll a kezében...

r

\