Nógrád, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

Lámpogyújtogatók BENJÁMIN LÁSZLÓ: Tavasz Magyai országon (részlet) „”is ország, télből lábaló! Mélyében lüktet a bánya — egy elmerült világ alól növő remények meleg­ágya ...” Szigorú rendben sorakoz­nak a korszerű bányászlám- pák a szürke • polcokon. A látszólagos nyugalmat égy-egy metánmérő érces hangja sza­kítja meg, egyébként a mű­szakváltástól eltekintve nép- telen, csendes a lámpakamra Tiri besen. A „rácsos” halk szavű mestere Soós Károly. A szo­rospataki és tiribesi bánya­üzem összevonásával most két területet is el kell látnia, de remek munkatársai segítségé­vel ez már szinte gyerekjá­ték. A felelősség azonban óriási, s büszkén említi, hogy az elmúlt 17 év alatt, amit e minőségében töltött az üzemnél, lámpa hibájából eredő baleset nem fordult elő. Talán munkájuk jellegé­ből adódik, hogy az elisme­rés ma is, régebben is elég Szerény. Pedig sok múlik ám a jól fókuszált fejlámpán, az üzemképes metánmérőn vagy az életvédelmi készüléken. Sulyok József né — a mester jobb keze — meg is jegyzi: — a bányász lelke, szeme a lámpa! Az 5 kg-os ZEAG-világító volt az első, amit használ­tak. A tisztek részére léte­zett fél kilogrammos változat is. Sok gondot okozott a lú­gos akkumulátorral szerelt RC—12-es is, mivel agyon­marta az ember ruháját, bő­rét egyaránt. A ma haszná­latos NDK-gyártmány min­den követelményt kielégít, fő­szálon akár 14 órát is bír. Szakonként 80—90 darab lámpát adnak ki, a hozzá­tartozó BÖK-kel együtt. A poros munkahelyeken a csö­pögő víz. vagy izzadtság mi­att koszolódnak a bányászra karácsonyfaszerűen aggatott holmik. A tisztogatás szintén a lámpakamra személyzeté­nek a feladata. Ránézve a saras, szenes életvédelmi ké­szülékre bármelyikük meg­mondja, frontos-e a gazdája vagy „csak iparos”. A szén­fal mellett nincs partvis! A tisztítás, ellenőrzés, töl­tés szakonként ismétlődő fo­lyamat. Soós Károly a BÖK be­vizsgálására egyedülálló mód­szert dolgozott ki. — A levegő hőmérsékleté­nél 2 Celsius-fokkal mele­gebb vízbe teszem a kis zöld bádogtartályt és ha levegős — ami meghibásodást jelent —, bugyborékol — meséli ne­vetve. A töltés szintén nagy szak­értelmet követel, bár a be­rendezések automatikusak, a figyelmetlenség mégis egy egész szak munkáját teheti tönkre. A 11 beosztottból 7 női dol­gozó, s ha figyelembe vesz- szük a hétvégi műszakokat, bizony a házi teendők ellá­tására kevés idő marad. Egy jó kollektívában a megértés, az összetartás sokat számít Egy-egy kirándulás. túrázás, utazás megszervezése a tiri­besi lámpakamra dolgozóinál nem okoz gondot. — Néha elvitázgatunk —■' mosolyog a lámpamester —í de mindent közösen oldunk meg. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Soós Károlynak még 10 éve van a nyugdíjig. Szere­tik, tisztelik, sőt talán jobb sgó, családtagként kezelik; 1954-ben mint fékes dolgo­zott a Szorospatakot a nagv- bátonyi oszályozóval összekö­tő kisvasúton, helyenként 70 ezrelékes pályán. A talpfák patogása még ma is cseng a fülében. Az a fajta ember, akit mégedzett a hó. az erős napsütés, el nem tudná kép­zelni, hogy menni kell, de nem esik jól. A helyére került tiszta lám­pák hosszú szálon lógó vilá­gító feje, mint ezernyi mé­cses ragyogják be a ..rácsos” minden zegét-zugát. Majd jó­tékony kezek illesztik helyé­re, s a halványodó teremre rátelepszik a szürke félho­mály. „Ha nem dolgozol édes pajtás, ne is gyere ide!" ■ Lágy arcú, de kemény kö­tésű vájár Nagy Tibor, a ménkesi 11-es csapat vezető­je.- Fegyelmét tükrözi ruhá­zata: -semmi sallang, szorosan simul derekára a négerbar­nára patinásodott öv. . Nehéz idők jártak 56-ban errefelé, mikor csatlósként elkezdett dolgozni a nováki Ambruzs-lejtaknában. > A gépkezelés akkoriban nem papír kérdése volt, a tan. folyamot később végezte el. Élete legnagyobb iskoláját a Gáti—4-es bányában járta. — Ak*kor még nem válo­gatták, ki kerüljön be a csa­patba — emlékszik a tanuló­évekre. Kádárkúti Jánostól sok mindent ellesett a hét együtt töltött esztendő alatt. • — Szigorú volt, de meg is tanultam nála dolgozni, az biztos! — mondja tágra nyílt szemmel, s közben keze ököl­be szorul. Légaknákat, kuta­tókat hajtottak, majd beke­rült a frontra. Kiváló ered­ményeik jutalmául több ki­tüntetést is kaptak. 1970-ben pár hónapra a kis- kúti üzemhez került. ahon­nan teherautóval hordták a szénét Vízválasztóra, az erő­műbe. A bányák bezárása őt is sújtotta, de jelentkezhetett Ménkesre, jelenlegi munka­helyére. Most is emlékszik 1972 áprilisára, mikor har- madvezető vájárként el kez­dett dolgozni. Három évre tá, már a csapat vezetőjeként A pihenésre sajnos kevés az idő. Sok a túlműszak, pe­dig hobbija a fényképezés, az erdőjárás, szeret gombáznd. — Lányom nem messze la­kik tőlünk, szintén Nádúj­faluban. Most, hogy meglett a kisunokám, szívesen lennék vele egész nap — mosolyo- dik el. Felesége eladóként dolgozik, így nagy segítség volt a ház­tartásban az édesanyja. aki már három éve nincs közöt­tük. hajtotta a Nemes-ereszkét, amiért aztán miniszteri di­cséretben részesült. Jó/tanít­ványhoz illően ő is mégválo­gatta az embereit. — Itt volt például ez a Vincze Gyuri. Szerette elen­gedni magát, de nem volt mese: betörtük. Azóta az egyik legjobb emberem. A csapatvezetéssel egyidő- ben megválasztották szb-tag- nak, előtte 20 évig volt bi­zalmi. Ügy érzi a vezetőség elismeri a munkáját, hall­gatnak. szavára. Az a fajta bányász, aki már méterekre „megérzi a vetőt”, az igaz­gató sokszor jobban hisz ne­ki, mint a mérnöki előrejel­zésnek. Nagy Tibor szívesen jár társaságba, de nem minden­napos vendég a kocsmában. Nem is nagyon jutna rá idő, hisz sok az állat, még a há­zat is meg kell ,,reparálni” néha. Szabadságát — sok bá­nyásszal ellentétben — nem az Alföldön tölti. — Tudja, én szeretnék meg­élni abból a pénzből, amit i t kapok. A szabadság, az sza­badság. Pár éve voltunk Ju­goszláviában a tengerparton, ez többet ért, mint pár zsák termény. Az időnk rövid, várja őt 3 csapat, meg a SPSZK, a i új elővájó. Most négyen dol­goznak. egy „rázat”, egy ta­karít, ketten. vannak a mun­kahelyen. S talán már sej­tette beszélgetésünk okát, bár nem említettem, hogy ő is a bányásznapon kitüntetettek között lesz.... A Nógrádi Szénbányák kisterenyei vállalkozási üzeme eredményes faipari részlegé­ben dolgozik a Dobó Katica Szocialista Brigád. Az általuk gyártott ládákban szovjet megrendelésre szöget szállit a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. * Szöveg: T. Németh László Fotó: Bencze Péter Pálmai és a 12 A számok tükrében elmerül­ni'hálátlan feladat, pedig ezek is* mondanak valamit. Nincs pengő hangjuk, mint a csá­kánynak, ha követ ér; a ke­mény valóságot tükrözik. Nagy Lajos, a Nógrádi Szén­bányák főkönyvelője is „csak” ért. a nvrivükön, de szíveseb­ben beszél a mögöttük meg­búvó apró összetevőkről, gon­dókról. örömökről egyaránt. Ä félévi értékelést könyvek halma őrzi. számok szabályos soraiban. , — Talán kezdjük a legbe­szédesebb mutatóval — nyit­ja ki a „nagy könyvet” —, az eredményünk 17,7 millió fo­rinttal jobb a tervezettnél. Árbevételünk 112.4 százalék­kal szárnyalja túl az előre kalkuláltak. Természetesen ezek az ada­tok a megnövekedett igény miatt alakultak így, ismerjük a téli nehézségeket. A lakos­ság részére 13 ezer tonnával több szenet adtak, és az el­várást is túlteljesítették 3800 tonnával. A rendkívüli erőfeszítést Igénylő plusz feladatot a ta­valyinál kétszer több szabad- napi termeléssel valósította meg a vállalat. Ez egyébként az ország összes bányájára jellemző. — Szénen kívüli tevékeny­ségünknél a problémák fel­erősödtek. A magas árak, ked­vezőtlen piaci feltételek meg­nehezítik az értékesítést. A tervezett 22 millióval szemben Á főkönyvelő álma csak 8 millió nyereséget tu­dunk tényként elkönyvelni. S kban hozzájárult ehhez a kisterenyei vállalkozási üzem építészrészlegének kedvezőt­len mutatója. A bánya szoci­álpolitikai tevékenységének része ugyan a kislakásépítés, dolgozóink részére, de a nagy rezsi elviszi a nyereséget. Üj megoldásként építési társulá­sokat hoztunk létre, melyeket ugyanúgy segíti a vállalat, mintha ő építené. Az utóbbi két hónapban romlottak az eredmények, mi­vel két üzem új frontfejtésé­nél geológiai problémák je­lentkeztek. Azóta persze meg­nyugtató hír érkezett Mén- kesről és Kányáiról is, ezt jelzi az említett üzemek kö­zött nemrég indult páros­verseny. Szorospatakon az új­fajta bérezési rendszerrel pró­bálják a teljesítményt növel­ni. Az egyösszegű bérutalvá- nvozás még új dolognak lát­szik, azonban, ha beválik, széles körűen alkalmazzák maid. Mindeneseire a pozitív visszhang azt jelzi, hogv a bányászok is megszokták ezt a formát. — A gondjaink között sze­repel — ráncolja össze hom­lokát a főkönyvelő —, az évente átlagosan 150 bánvász nyugdíjazása. Az utánpótlás azonban késik, pedig a bányá­szat kiemeltségéből adódóan rendkívüli, 10 százalék körüli bérfejlesztést hajtottunk vég­re. Ügy látszik, a rövid la­káshoz jutási lehetőség, vagy a katonai felmentés nem csá­bító. jövőre azonban meg­emelkedik a szociális támo­gatás mértéke, s várhatóan ez már nagyobb vonzerőt bizto­sít. Meg1 miiti a kányási re­konstrukciót is. — A lejtaknahajtás miatt, sajnos, tetemes csúszás vár­ható, bár a szénmosó — úgy néz ki — időre elkészül. Ret­tentően sok múlik ezen a be­ruházáson, mely világbanki hitelből, a nemzeti banktól kapott erőforrásból táplálko­zik. de mi is átcsoportosítot­tunk anyagiakat a mielőbbi megvalósítás érdekében. A megújulni látszó Nógrá­di Szénbányák fiatal, de a jö­vő szempontjából meghatáro­zó jelentőségű fejlesztése a számítóközpont. — Öt területet viszünk a gépre — mondja Nagy Lajos —, melyek nagy vonalakban átfogják az egész vállalat te­vékenységét. Igv az anyag- készlet és a termelőeszköz­gazdálkodást. a munkaügyi és személyi nyilvántartást, a ge­ológiai és a termelésirányí­tási rendszert. Jövőre az öt­ből 3 már élesben vizsgázik, a többit pedig a megfelelő ütemben vonjuk be a gépi adatfeldolgozásba. A számítástechnika megje­lenése persze már igényesebb gondolkodást követel a terve­zőktől a végrehajtókig min­den szinten. A főkönyvelő mosolyogva megjegyzi: —Ve­gyes fogadtatás után az ér­deklődés egyre nagyobb. \ sok tennivaló és az elért eredmények most visszaala­kulnak számokká, s becsukó­dik a „nagy könyv”. Igazi csikóbrigád parancs­noka Pálmai Gyula, hiszen át­lagéletkoruk nem éri el a harmincat. A gépüzem gyen- geáramosai két ízbgn nyerték el az aranykoszorús szocialis­ta brigád címet, s tavaly, négy évvel az alakulás után, már a vállalat kiváló ifjúsá­gi brigádja lettek. Tallózva a brigádnaplóban, kiderül, hogy eseménydús esz­tendő áll mögöttük. Szakmai versenyeken indultak, sőt a rendezés hálátlan feladatát is elvállalják évről évre. Említ­hetjük a kiállításról-kiállítás- ra című múzeumi játék meg­nyerését, az FMKT-szerep- lést elsöprő sikerrel. A fiatal újítók három első helyezést hoztak el hobbi, műszaki, tárgy- és szakdolgozat kategó­riában. Egvikük, Sándor Csaba el­meséli azt is. ami a brigád­naplóból kimaradt: — Társadalmi rendezvénye­ken gyakran hangosítunk, sőt most besegítünk a bányamú­zeum külszíni kiállítótermé­nek apróbb munkáiba is. Fő tevékenységük természe­tesen a bányához kötődik, mert ők javítják és hitelesí­tik a metánmérőket. Egyelőre havonta járjuk a bányákat a fronti gázmérők hitelesítésére — magyarázza Pálmai Gyula. — Két év múl­va, azonban kevés lesz a mostani 12 fős csapat, mert a növekvő igények szerint, az előváj ásokon is kötelező lesz a folyamatos metánmérés. Legújabb „gyermekük”, aki felett dajkaságot szeretné­nek vállalni, az új URH- rendszer. A közel 3 millió fo­rintos beruházást idén nyáron helyezték üzembe, 10 helyi. 13 gépjárműbe szerelt és 20 ké­zirádió telepítésével. Rádiós múltjukról a csoportvezető amatőr tevékenységén túl, a ménkesi üzemben már két éve működő föld alatti lánc beüzemelése a tanúbizonyság. Természetesen túlzás lenne felhőtlen képet bemutatni a csoport tevékenységéről, hi­szen a bürokrácia, főleg az alkatrészek, anyagok beszer­zése terén rendkívüli módon hátráltatja munkájukat. Egv komolyabb műszer beszerzése sem a 'sima dolgok közé tar­tozik. Felszereltségük ennek ellenére még mindig lenyűgö­ző a bányaüzemek műszerész­műhelyeiben tapasztalt mos­toha körülményekhez képest. A kává szürcsölgetése köz­ben gyakran tréfálkoznak, megbeszélik . ügyes-bajos dol­gaikat. Ilyenkor őszinték, tö- rekvőek. egyikük sem szeret alulmaradni, de első szóra se­gítenek egyVnásnak. — A múltkor Bozsó Laci bánta meg, hogy velünk ci- peltette a bútorait — kacsint hamiskásan Csaba. A beszél­getés alatt egy tüskehajú szem­üveges fiatalember megie_ lenése kelt nagy ovációt. Ot- rok Tibor, régi csapattársuk most szerelt le. A géppisz­tolyt szeretné ismét csavarhú­zóval felváltani. Űgv véli, ez jobban áll a kezében... r \

Next

/
Oldalképek
Tartalom