Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
r*AZNov$zrr mmrr Madách és Nógrád a reformkorban Irigylem a nógrádiakat. Nem a történelmüket, az minden megyének van —, nem is a gazdasági vagy természeti kincseiket — más tájak talán gazdagabbak lehetnek —, hanem azt az ügyszeretet, gondosságot, amellyel irodalmi és történelmi kincseiket, hagyományaikat feltárják. Igaz, versekkel, szépprózával és riportokkal jelentkezett előbb a Palócföld könyvek sorozat, de ha figyelembe vesszük a Nógrádi Irodalomtörténeti Füzeteket is, amelyek összeállításában, gondozásában nem kis szerepe van Praznovszky Mihálynak (is), akkor teljesebb képet kapunk arród a műhelymunkáról, amely Salgótarjánban. s egyáltalán „a palócok földjén” folyik. Az ejső észrevételünk talán negatívnak is tűnhet: Nógrád hagyományai semmivel nem gazdagabbak, mint más régióké. Sőt! Madách és kortársai, s nem kevésbé majd Mikszáth éppen « vidék elmaradottságát, mu- ksaiságát panaszolják, csipkéink, ostorozzák írásaikban éűrgetvén a lépésváltást, felzárkózást a művelt Európához. Ám. ahol ekkora szellemek szólnak az elmaradottságról, ott már ez maga esemény és követendő — irigylendő hagyománnyá válik. Ha jól belegondolunk. mindenütt a világon így volt és van ez Swift, Heine, Hugó Victor és Gogol óta (s sor folytatható): a honi állapotok kritikájából születtek a nagy irodalmak #és szatírák). ' Praznovszky Mihály hét írása olvasható ebben a kötetben. S. valóban olvasható, mert, olvasmányos, érdekes, izgalmas, (ami — sajnos nem minden irodalomtörténeti tanulmányunkról írható le...) Kitűnő pedagógiai érzékkel előbb magát a megyét mutatja be a tárgyalt korban (Nógrád megye az 1840-es években), azaz a közállapotokat, amelyeket «meghatároz a természeti környezet, a táj történelmi múltja és gazdasági viszonyai is. Erre épül a következő tanulmány: Madách és a nógrádi köznemesi társadalom 1841— 1848. között, azaz a családi és érdekkapcsolatok szövevénye, amely oly jellemző volt a feudális Magyarországra, s amelynek ismerete nélkül valóban nehezebben értenénk «neg a kor társada 1 mi -politikai viszonyait és harcait fe. Praznovszky»ak „van türelme” (ez a szakmája) utánajárni egy-egy adatnak, helyesbíteni megcsontosodott tévedéseket, feltárni pletykának tűnő, (s olykor tényleg csak pletykákra alapuló) családi eseményeket, kapcsolatokat is. Egyszóval a szerző a történelmet olyan eleven anyagnak tekinti (és láttatja), amelyben az emberi cselekedeteket nagyon is meghatározzák — motiválják a történelemtudomány által sokáig elhanyagolt, mert mellékesnek tekintett tényezők. (Elég legyen itt csupán utalni a francia Arneles-iskola eredményeire és felszabadító erejű példájára. Az ember tragédiájáról már egy könyvtárat írtak tele. Azt gondolnánk, hogy már nem lehet új adalékot, szempontot feltárni, amely közelebb vihetne a mű megértéséhez. Nos, Praznovszky vállalkozása valóban szolid, amikor (a „Lelkem jobb fele” című írásában) Madách és Szontagh Pál barátságához keres új adatokat. Hogy róla mintázta volna Madách Lucifer alakját? Ez valóban belterjes filoszkérdés, Praznovszky csak érinti, viszont érdekes portrét rajzol erről a küiöneemberről, íróról, politikusról, aki barát-" ként, szemtanúként végig Madách mellett volt, s bábásko- kodott a nagy mű megszületésénél. Hasonlóan szemléletes egy másik, de negatív figura: Krúdy Kálmán portréja is. Értéke éppen abban van. hogy a héroszok mellett (gondoljunk csak Jókai regényalakjaira!) a mindennapok mocsarába fulladt, de előbb abban meghemperedő embert mutatja be, aki úgy részese és tanúja a nagy történelmi eseményeknek (1848—49), hogy jószerével méltatlan arra, mert mitsem érzékel abból. Kicsit deheroizál ebben az írásában Praznovszky, amikor lehántja a figuráról a rárakódott romantikus mázt (lásd Mikszáth és Krúdy Gyula regényes történeteit), de ezt nem bántóan teszi. Sőt! Azt bizonyítja be, hogy a meztelen igazság is van olyan érdekes, mint annak „égi mása”, hogy Madách nagy költőtársót idézzük. Ugyanezzel az izgalommal olvashatjuk Az 1847-es követválasztások Nógrádban című írását is a választási manipulációkról, s egyáltalán arról a módról, ahogyan még a pozitív (reformer, radikális) nemesség is politizálni kényszerült. Eh is töprenghetünk akár, hogy vajon ezek . az eszközök hogyan ütöttek vissza magára az ügyre és a szereplőkre is, de ez" már messzire vezetne és ellenkezne is a szerző szándékával. Még két írás foglalkozik Madáchcsal, aki — hinnék-e? — hírlapírói babérokat is keresett, sőt lapalapítás tervével is foglalkozott. Emberi nagysága egyszersmind a koré és az őt felnevelő eszméké is: szolgálni akart, s mindenkor a közt, noha alkata (s betegsége) miatt a visszahúzódásra, meditálásra kényszerült. Aki kételkedne talán a mű nagyságában vagy éppen „eredetiségében” (száz éve folyik, noha már halkul róla a vita...), az tanulmányozza Nógrádot, azt a magyar valóságot, amelyből Az ember tragédiája kinőtt, robbant. Praz- novszki Mihály kötete ízelítőt ad, de kedvet és csinál hozzá. (Palócföld könyvek, Salgótarján 1984.) Hopáesi Sándor Halvan év emlékei SZÜLETÉSNAPI BESZÉLGETÉS KERES EMILLEL E születésnapi beszélgetésre a Radnóti Miklós Színpad igazgatói irodájában került sor. Abban a helyiségben, amelynek íróasztala mellett tizenkét évig ült igazgatóKént, s ahonnan most — hatvan- esztendősen — nyugdíjba ment. Hat évtizedet kalandoztunk be hatvan perc alatt. Szó esett a pályakezdésről, a tanítómesterekről és a barátokról, versekről és tervekről. De kezdjük a legelején. Mi vezette ehhez a gyönyörűségesen nehéz hivatáshoz, amelyet úgy neveznek: színészet? — A véletlen vezetett. Tizennégy éves voltam, amikor szülővárosomban, Szombathelyen rendeztek egy Ki mit tud?-hoz hasonló vetélkedőt. A mai Savaria — az akkori Kovács kávéházban került sor a döntőre, ahol elhangzott az a mondat, hogy a nézőtéren ülők is jelentkezhetnek, s felmehetnek a pódiumra szerepelni. A szomszédunkban lakott Prisznyák Gyuri — átok rossz kölyök volt —, aki tréfából felírta a nevemet egy papírra, s egyszer csak engem is szereplésre szólítottak. A helyzet „tragikumát” érzékeltetendő hadd mondjam el: gyerekkoromban valósággal rettegtem a nyilvános szerep-' léstől. Érthető tehát, hogy úgv indultam el a pódium felé, mint egy alvajáró, vagy mint, aki kivégzésre megy. S ahogy odafentről körülnéztem, csoda történt, biztonságban éreztem magam, a közönség tapsa szárnyakat adott, s a vetélkedő végén a zsűri nekem ítélte az első díjat. Érmek a sikernek köszönhettem, bogy apám megosztott velem egy titkot: elárulta, hogy színészdinasztiából származik, de erről mindeddig hallgatott, mert kíváncsi volt rá — mondta—, mocorog-e valamelyik gyerekében színésztálentum. „Légy színész, ha én már nem lehettem” — biztatott. Hát valahogyan így kezdődött... — S a folytatás? — Játszottam amatőr színjátszó csoportban, majd a fel- szabadulás után, 1945-ben felvettek az akadémiára, s a ma már legendás hírű Horváth Árpád kollégium lakója lettem. Abonyi Géza, majd Ladányi Ferenc volt az osztályfőnököm, évfolyamtársam volt többek között Békés Itala, Gera Zoltán, Kohut Magda, Szirtes Ádám, Lénárd Judit, Ferenc László. Nagyszerű kollektívába kerültem, s azt hiszem mi voltunk az elsők a színiakadémia történetében, akik a negyedik év vége után is együtt akartunk maradni. Évfolyamtársaim engem biz- tak meg, próbáljam elintézni. Jártam a minisztériumban és másutt, de úgy látszott, eredménytelenül. Am az egyik nap hivatott az akadémia igazgatója, s megkérdezte, komolyan gondoltuk-e ezt az együttma- radást, mert volna rá lehetőség. Megszűnik a Bányász Színház és megalakul a Honvéd Színház, ahová le tudnák szerződtetni az egész osztályt. Így is történt. Egy évig együtt lehettünk, bejártuk az országot, de ezt követően szétszórtak bennünket, én a Nemzeti Színházba kerültem, s három évet töltöttem ott. Majd huszonkilenc éves koromban megbíztak a szolnoki Szigligeti Színház igazgatásával. Három esztendeig dolgoztam Szolnokon, ezután 1956-tól 1961-ig a Vígszínház színésze lettem. 1961-től tizenhárom évig a Thália Színház igazgatójaként tevékenykedtem. Onnan kerülteró az Irodalmi — a mai Radnóti — Színpad igazgatói székébe. Íme, egy színészpálya néhány sorba tömörítve. S amiről nem esett szó: a két Jászai-, s a Kossuth-díj, az Érdemes és Kiváló művész kitüntetés, a SZOT-díj,, a közéleti. a politikai munka: 1966 és 1975 kozott az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. S nem esett szó a színjátszás mellett a másik nagy szerelemről, a versmondásról sem. Szavalóként bejárta az országot a legkisebb településtől a nagy városokig. — Hánv költemény szerepel repertoárjában? — Sosem számoltam ösz- sze.Tizenöt előadóest anvagát őrzöm emlékezetemben, de ez csak egy része a megtanult verseknek, prózáknak. Egyszer egv' barátom azt mondta, hazahoznak kocsival a Balaton mellől, ha vállalom, hogy Budapestig szerelmes verseket szavalok. Mikor megérkeztünk még tudtam volna folytatni... — Mit tart pályája legnagyobb sikerének és legnagyobb bukásának? — Színpadi szereplésem legnagyobb sikerének a Vígszínházban játszott Orfeusz alászáll című Tennessee Wil- liams-dráma Jabe Torronee- szerepét tartom. A legnagyobb fiaskó a Bánk bán II. Endre királya volt, amelyet pályakezdőként játszottam a Nemzeti Színházban. — Kiknek köszönhet legtöbbet a pályáján? ' — Kényes kérdés, az ember óhatatlanul kifelejt olyanokat, akiknek hálával, köszönettel tartozik. Mégis hadd mondjam el, hogy elsősoban Major Tamásnak és Gellért Endrének köszönhetem a legtöbbet, akik kezdő színészéveimben aztán még kezdőbb színházigazgatóságom ideién számos tanáccsal segitettek gondjaim megoldásában. Ugyanez vonatkozik Lendvay Ferenere és Bozóky Istvánra is, akik arra biztattak, hogy világmegváltó tervek helyett járjak két lábbal a földön. S még nem szóltam Zách Jánosról, akit barátomnak fnondhaltam. Várkonyi Zoltánról, Apáthy Imréről, Egri Istvánról, Kazimir Károlyról, akivel tizenhárom évig igazgattuk közösen a Thália Színházat. — Beszéljünk befejezésül a terveiről is. .. — Hivatalosan augusztus elsejével adom át a színházat az új igazgatónak. Bálint Andrásnak. Nyugdíjaztatásom papír szerint 1986. január elsejével kezdődik, de azután sem mondok búcsút a Radnóti Színpadnak: színészként dolgozom tovább. Mert a színész akkor vesz végleg búcsút a színpadtól, ha ráteszik a koporsófödelet. Az idei nyár a pihenés mellett munkával is telik: júniusban és júliusban néhány társammal: Kohut Magdával, Thirring Violával. Somhegyi Györggyel. Verdes Tamással az ifjúsági táborokat járjuk: a Szovjet Irodalom című folyóirat élő mellékleteként szórakoztató műsort adunk a fiataloknak. Less egy tévéfelvételem is: a szegedi stúdió nyaranként a Gyulai Várjátékok ideién lírai fesztivált rendez, amelyen a határainkon túli magyar költészet reprezentánsait mutat- ia be. Én Dedinszkv Erika, Hollandiában élő költő verseit adom elő. Utána pihenés, külföldi nyaralás következik, sok-sok év után felhőtlen nvugnlómmal. mert nem kell készülnöm az új évad előkészítésére. Ez már az utódom dolga... Kárpáti György I Aforizmák Az előírások szigorú betartása, mint a sztrájk egyik formája, nemcsak gyönyörű, szellemes találmány. A törvényhozók rejtett humorának bi- oonyitéka is. (Ciryl N. Parkinson) ☆ A szerződéseket jogászok készítik jogászok számára, hogy a laikusok úgy érezzék, jogászok nélkül nem boldogulnak. (Paul Getty) ☆ A legnagyobb igazságtalanságok elkövetésénél vigyáznak a leggondosabban az igazság látszatára. (Johann Heinrich PestalozzfV ☆ Ingmar Bergman gyakran mondta nekem: „Tulajdonképpen egy vígjátékban kellene játszanod”. D,e amikor aztán a reggelinél .elmondta lidérces álmait, tudtam, hogy következő komor filmjében játszom majd a főszerepet. (Liv Ullmann) ☆ Szadista az, aki a kriminézi .előre elárulja, ki a gyitkos. (Siegfried Lowitz) U borkaszezon. így emlegették jó néhány évtizeddel ezelőtt azokat a hónapokat, amikor a budapesti és vidéki színházak bezárták kapuikat, a színészek szabadságra mentek. legföljebb néhány alkalmi szabadtéri színpadon rendeztek habkönnyű, szóra sem érdemes produkciókat. Bezzeg napjainkban! Ha összeszámláljuk, hogy a fővárosban és szerte >az országban hány rangos szinházi produkciót láthat a közönség júniustól szeptemberig, kiderül, hogy alig kevesebbet, néhány helyen pedig jóval többet tekinthetünk meg a csillagos nyári égbolt alatt, mint a téli színházi főszezon kilenc-tíz hónapja alatt. Csupán a felsorolás is oldalakat tölthetne meg, így hát ezúttal inkább „csemegézünk”, a gazdag kínálatból. Budapesten, a Margit-szige- ti Szabadtéri Színpadon két. jó értelemben vett szenzációra kerül sor. Garas Dezső rendezésében, Törőcsik Marival a főszerepben bemutatják Kálmán Imre operettremekét: a Csárdáskirálynőt, illetve annak Molnár Gál Péter által készített szabadtéri változatát, olyan kiváló prózai színészek, mint Bessenyei Ferenc. Agárdi Gábor és Kálmán György, valamint Kállay .Bori. Pánai Erika és Hirtling István köz& NÓGRÁD - 1985. július 15« szombat [ Nyári színházak réműködésévei. Az operabarátok bizonyára verekedni fognak a Carmen-elöadások nem éppen olcsó jegyeiért. Nem véletlenül! A főszerepeket Peter Brook világhírű Carmen-pro- dukciójának főszereplői játsz- szák-éneklik. A címszerepet Cynthia Clarey, Escamillót Jake Gardner, Don Jósét pedig David Griffith személyesíti meg. Mellettük Kincses Veronika kapott jelentős feladatot a produkcióban. A Budai Parkszínpad nyári műsóra a rock jegyében zajlik. A. Rockszínház itt újítja fel egyik legnagyobb sikerű produkcióját, az Evita című musicalt, valamint — újdonságként — sorozatban játssza a filmről már jól ismert Hair című amerikai musicalt, melynek koreográfusa a világhírű amerikai Diana Brill, rendezője pedig az ismert filmművész: Sándor Pál. Az egzotikum sem hiányzik a Budai Parkszínpad idei programjából, ezúttal az America tropical című együttes hozta el Latin-Amerika örökzöld ritmusait. melódiáit, valamint az 50-es évek slágereit, táncszá- maH. A Szegedi Szabadtéri. Színpad idei programja is sok újdonságot tartogat. Itt kerül először a közönség elé a János vite* rockvaltozata, János, a vitéz címmel, Victor Máté zenei átköltésében, Kol- tai Gábor rendezésében. A főbb szereplők között van Varga Miklós (az év énekese), Katona Klári, Deák Bili Gyula, Gregor József, Hernádi Judit, valamint Bergendv István és Péter. -A Győri Balett együttese és a Magyar ' Néphadsereg Művészegyüttese közös vállalkozásban adja elő a Dóm téri színpadon a Szarvassá változott fiúk legendáját, Novák Ferenc és Markó Iván feldolgozásában. Szabados György és Rossa László zenéjével’. Mozart egyik legnépszerűbb operája, a Varázsfuvola is gazdagítja a választékot. Oberfrank Géza vezényletével és rendezésében, Pa- mina szerepében Csavlek Etelkával. Érdemes ellátogatni az idei nyáron több alkalommal is Gyulára. Az újdonságok között van Szabó György új történelmi színműve. a Kun László szerelmei, valamint Gosztonyi János ugyancsak történelmi témájú komédiája, A festett király. Az. utóbbi produkció érdekessége, hogy rendezője, egyben egyik főszerepbe Darvas Iván. mellette Bubik István és Kubik Anna, Esztergályos Cecília és mások lépnek a Várszínpad közönsége elé. _____ S zentendrén már hagyomány a gazdag nyári program. Június végétől augusztus 20-ig a hét végén benépesült a Templom tér: Templomtéri sokadalom címmel egész napos forgatagban bóklászhatnak a látogatók, megtekinthetik a néptáncosok, bábosok, színjátszók és pantomimesek bemutatóit. A városháza udvarán a színházművészeti főiskola növendékei előadásában láthatjuk Moliere Képzelt beteg című vígjátékát. a Nosztalgia kávéházban pedig népszerű művészek mutatják be önálló estjeik műsorát. A szentendrei főtér „csemegéje”: Nagy Ignác Tisztújítás című patinás vígjátéka, Pethes György rendezésében. A főszereplők: Farkas Zsuzsa, Miklósy Judit, Götz Anna, Harsánvi Gábor, Fülöp Zsig- mond és Kalocsai Miklós. S itt mutatja be egy kitűnő erőkből álló alkalmi társulat — Békés András irányításával — Donizetti kisoperáját: a Szerelmi bájitalt. Főbb szereplők: Gregor József. Zempléni Mária, Gerdesits Ferenc és Bá- tori Éva. A Pécsi Nyári Színház gazdag programjából mindössze kettőt emelek ki: Eck Imre új balettjét, melynek ötletét Kosztolányi Dezső Lótuszevők című sztiMnüve ihlette. A főszereplő táncmö vészek névsorát Gregus Mária, Hetenyi János és Uhrik Dóra vezetik. A másik újdonság, s egyben hazai ősbemutató: Miroslav Kriza, az immár klasszikus jugoszláv író Szent István-na- pi búcsú című drámája. A továbbiak már csak tőmondatokban; Székesfehérvárott a budapesti József Attila Színház és a fehérvári Vörösmarty Színház társulata Ig- lódi István rendezésében játssza A kikapós patikárius című múlt századi francia bohózatot, az Agria Játékszínben Gárdonyi Géza egyik legsikeresebb színpadi alkotását, az Annuskát mutatják be, a Kisvár- dai Nyári Színházban kerül a közönség elé Kisfaludy Károly Pártütök című vígjá- téka. Kőszegen Szakonyi Károly Kardok és kalodák című új színművét rendezi Romhányi László, Szemes Mari, Tordy Géza. Oszter Sándor és Bánfi György felléptével. M int már említettük: mindez csak Ízelítő a gazdag programból. S, ha valamelyik érdekesnek tűnő produkciót időhiány, vagy más okokból elmulasztottuk megtekinteni, nem kell bánkódni, mert jó néhányat az őszi évadbán a budapesti és vidéki kőszínházak is repertoárjukra tűznek. i FSIdl Péter: Enelmei madarak