Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-08 / 158. szám
s A kiváló minőségű áru előállítására nagy figyelmet és gondosságot fordítanak az t’JM Salgótarjáni Síküveggyárban A gyár kollektívája az elmúlt éves kiemelkedő munkájáért egymás után negyedszer nyerte el a Kiváló gyár kitüntetést. Mintegy 100 dolgozó és kollektíva vette át a Kiváló dolgozói kitüntetést, közülük mutatunk be képeinken: Domoszlai István az edzőüzem dolgozója, aki egyben az üzem szakszervezeti főbizalmija is, gazdasági és tömegszervezeti munkájával az üzem kiváló dolgozói közé tartozik. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Takács Ferencné, a síküvegraktár csoportvezetőjét. Képünkön az exportra kerülő üvegrakományt ellenőrzi. Huszonhárom éve dolgozik üvegvágóként a Zagyva Hl. varróüzemében Zagyi Ferenc és felesége, akik exportüveg gyártásából veszik ki részüket nap mint nap. Munkájuk méltó elismeréseként lettek idén fci-^áiék. A törzsgárdatagok közé tartozik Kuti Csabáné, a síküveg- gyártó gyáregységben, aki az exportra kerülő méretre vágott üveget csomagolja. ■ (Rigó Tibor felvételei) Az idei feladatok sikeres megvalósításáért Keresni a kibontakozást, gyorsítani az ütemet Az idei évnek sajátos, megkülönböztetett szerepe van a gazdasági építőmunkában. Ez egyrészt azzal van összefüggésben, hogy 1985. — mint a VI. ötéves terv utolsó éve — jelentősen befolyásolja a középtávú terv egészének teljesítését, meghatározza a VII. ötéves tervre való átmenet folyamatosságát. Másrészt pedig azzal, hogy az utóbbi évek közismerten szerényebb eredményei után ettől az évtől már bizonyos élénkülést, a fejlődési ütem némi gyorsulását, a teljesítmények viszonylag nagyobb arányú növekedését vár-, tűk. Az éves tervek azt igazolják, hogy ez a várakozás nem volt megalapozatlan. A megye ipari üzemei 1985-re azt tűzték ki maguk elé, hogy nyereséges gazdálkodással, a jövedelmező export mindkét relációban való növelésével eredményesen járuljanak hozzá az ország gazdasága előtt álló feladatok megoldásához. Ezt tükrözi, hogy az üzemek terveiben a nem rubelelszámolású kivitel átlagosan mintegy 13 százalékos bővítése, a termelés — folyó áron számolt — 6 százalékos növelése, a költségekkel, mindenekelőtt az anyaggal és energiával való takarékosabb gazdálkodás, s a termelékenység számottevő javítása jelent meg fő célkitűzésként. Az első öt hónap eredményei Az év eddig eltelt időszaka azt mutatja, hogy az előirányzatokat nem sikerült időarányosan teljesíteni. Néhány területen igen számottevő a lemaradás, sőt visszaesés is tapasztalható. Az ipartermelés a megyében valamelyest kedvezőbb, mint országosan, de ezzel sem lehetünk elégedettek. Amíg a múlt év első öt hónapjában 3,9 százalékos termelésnövekedésről lehetett számot adni, most — az előzetes információk alapján — 0,5—1,5 százalék közötti a növekmény. Tendenciája a megyében is kedvezőtlen, hiszen az I. negyedév alapján még 1,7 százalékos volt a fejlődés üteme. Az egyes szakágazatok első öthavi teljesítményei igen differenciáltak. Kiemelkedik a gépipar, amely 8 százalékkal növelte termelését. A szénbányászat ugyanakkor megközelítőleg 6 százalékkal termelt kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt. Említésre méltó, hogy az I. negyedévi élénk növekedést április-májusban a széntermelés számottevő visz- szaesése kísérte. A kohászat — elsősorban az ötvözetgyár teljesítése révén — mintegy 1 százalékkal termelt többet, mint az elmúlt évben. A megye építőanyag-ipara 2 százalékkal adott több terméket a népgazdaságnak, mint tavaly. A könnyűipari üzemek eddigi teljesítése 2 százalékkal elmarad a bázistól. A nagyobb üzemek közül — a differenciálódás érzékeltetésére is szükséges megemlíteni — folyó áron számítva a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár 20 százalékkal, az ötvözetgyár 25 százalékkal, a balassagyarmati kábelgyár 10 százalékkal tudta növelni termelési értékét. A BRG-nél, a síküveggyárnál szinten tartás tapasztalható. Az SKÜ-nél az utóbbi időben jó irányú elmozdulás érzékelhető, de a vállalat ezzel együtt is elmaradt a múlt évi teljesítményétől. Számottevő a visszaesés a Délia Harisnyagyárban és az öblösüveggyárban. Ez utóbbinál komplexebb — gazdálkodási, szervezési — problémák is érzékelhetők. A szövetkezeti ipar fejlődése kedvező, teljesítményük 8— 10 százalékkal meghaladja a múlt év azonos időszakáét. Az építőipari szervezetek tevékenységét az első negyedévben nagymértékben befolyásolta a rendkívüli hideg időjárás. Egyes munkálatokkal részlegesen vagy teljesen le kellett állni. Számottevő veszteséget okozott a fagy a befejezetlen építkezéseken. Mindez rányomja bélyegét az első öthavi teljesítményekre is: az építési-szerelési munkák értéke — változatlan áron — 13 százalékkal elmarad a múlt év azonos időszakáétól. A termelés csökkenése mind az állami, mind a szövetkezeti szektorban megfigyelhető. Figyelmeztető, hogy a NOTE V-nél a múlt évinek 71 százalékára mérséklődött az építési-szerelési teljesítménye. Kedvezőtlen, hogy a megyei építőipari szervezetek kiszorultak a külföldi piacokról. Felvetődik a kérdés, hogyan alakult a foglalkoztatottak száma, s mennyire képezte ez a növekedés forrását? A megye ipari üzemei a múlt évhez képest megközelítőleg 1 százalékkal tudták növelni dolgozóik létszámát. A bányászat és kohászat kivitelével a megyében minden al- ágazatban nőtt a foglalkoztatottak szánta. Az országossal azonos — 1 százalékkal csökkenő — tendencia csak a bányászatban figyelhető meg. Mindezekből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a megye ipara a termelés növelését csaknem teljes egészében extenzív módon — a múlt évitől nagyobb létszámmal — produkálta. Az élőmunka termelékenysége az elmúlt évi szinten maradt. Mindez azt tükrözi, hogy sem a növekedés üteme, sem a fejlődés döntően extenzív jellege nincs összhangban azokkal a középtávú célkitűzésekkel. Az építőiparban országosan 5,4 százalékkal, a megyei üzemeknél 4,6 százalékkal dolgoznak kevesebben. Kedvező, hogy az állami építőiparban megállt a létszámcsökkenés, sőt. kismértékű emelkedést tapasztalhatunk. Az egy főre jutó építési-szerelési tevékenység 9 százalékkal lett kevesebb. Figyelmeztető ugyanakkor, hogy elsősorban az építőipari vállalatoknál ■ nagymérvű a termelékenység romlása, míg a szövetkezeteknél — főleg a TÖVÁLL-oknál — javtttt ez a mutató. Továbbra is középpontban az egyensúly javítása A gazdasági építőmunkában az idén is legfontosabb a külgazdasági egyensúly javítása. A többi célkitűzés csak ezzel összhangban, ennek alárendelten valósulhat meg. Ezért is fontos, hogy az export- és importfelhasznáiás alakulását országos és megyei szinten, de az egyes vállalatoknál, üzemeknél is folyamatos figyelem kísérje. Annál is inkább szükséges ezt hangsúlyozni, mert a népgazdaság külkereskedelmi mérlege a tervhez, de a bázishoz képest is kedvezőtlenebb. Ezen az sem változtat, ha tudjuk, hogy a nem rubelelszámolású egyenleg alakulásában a szokatlanul hideg tél miatt számottevő energiaimportra kényszerültünk. Öt hónap alatt mintegy 150 millió dollárt fordítottunk energiahordozó vásárlás ara, többet mint tavaly. Az eredmények alakulásában azonban nemcsak — és nem elsősorban — a kedvezőtlen időjárás játszik nagy szerepet. A megye ipari üzemeinek exportja az év eddigi eltelt időszakában valamelyest kedvezőbben alakult az országosnál. Negyedéves szinten az összes kivitel 18 százalékkal, ezen belül a nem rubelelszámolású export 44 százalékkal nőtt. Az összes kivitel több mint 80 százalékát hét termelőegység realizálta. A viszonylag kedvező exportteljesítések megyei átlaga azonban nem vonhatja el figyelmünket az egyes üzemek eltérő teljesítéséről. Itt pedig már eléggé differenciált, s nem éppen kedvező a kép. Most fordított esettel állunk szemben, mint az elmúlt evekben-; akkor ugyanis a 2— 3 legnagyobb exportőr elmaradása negatívan nyomta rá bélyegét a megye exportjának egészére, ez évben pedig a néhány nagy exportőr kivitelének növekedése festi viszonylag szépre a képet. Nem új keletű jelenség, hogy — különösen a tőkéspiacokon — a hagyományosnak nevezhető exportcikkeink értékesíthetők. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy ez 4 konzerválódott kiviteli szerkezet fokozatosan veszít gazdaságosságából, s évről évre jelentősek az árveszteségeink. Jól megfigyelhető ez a kohászati termékek esetében, ahol az idén is deviza-árcsökkentésre kényszerült a vállalat.' Evek óta alacsony jövedelmezőségű a síküveg exportja isi Á gazdálkodás legfontosabb teendői A korábbi években is megszoktuk, hogy az eredmény- tervek készítésénél az üzemek meglehetősen óvatosak. Az idén — a szabályozóváltozás hatásának pontos ismerete hiányában — a szokásosnál is nagyobb volt az óvatosság. A kiemelt ipari üzemek átlagosan a múlt évi nyereséget, vagy azt alig néhány százalékkal meghaladó tervet fogadtak el. Az I. negyedéves mérlegek sajnos a terveknél is szerényebb eredményt mutattak. A termelés jövedelmezősége majd minden területen romlott. A 18 kiemelt üzem realizált nyereségtömege a múlt évinek csak 41 százalékát érte el. E cikk nem vállalkozhat arra, hogy ecsetelje a szerényebb eredmény, a romló hatékonyság következményeit az egységes érdekeltségi alapra, a dolgozók anyagi elismerésére, s — nem utolsósorban — a műszaki fejlesztés lehetőségeire gyakorolt hatását. Azt érzékeljük, hogy a hatékonyság javításáról még ma is több szó esik, s kevesebb a cselekvés. A növekedési ütem gyorsításának, a gazdaság teljesítőképessége növelésének, a minőségi fejlődés kibontakoztatásának legnagyobb tartalékai abban rejlenek, hogy mennyire tudjuk felgyorsítani a termékszerkezet korszerűsítésének folyamatát. Az utóbbi időben az tapasztalható, hogy lelassult az új termékek bevezetésének üteme, még a korábban e területen élenjáró üzemeknél is. Az pedig már majdnem kezd megszokottá válni, hogy az új gyártmányok piaci bevezetése, elfogadtatása igen hosszú időt vesz igénybe. Ebben nem ritkán az előkészítés, a műszaki fejlesztés megalapozottságának hiánya, a piac nem kellő ismerete is nagy szerepet játszik. Elegendő csupán az öblösüveggyár gépi préstermékeire, az SKÜ félmeieg-aiakításos technológiájára, vagy a síküveggyár Salgótberm hőszigetelő üvegére utalni. Még ma is előfordul, hogy némely üzemben konkréí megrendelés nélkül, reménybeli piacokra alapozva nagy mennyiséget raktárra termelnek. Áz öblösüveggyár vagy az ELZETT eddigi veszteségei bizonyos mértékben ebben is keresendők. Tapasztalható az is, hogy a már műszakilag kifejlesztett, vagy csaknem kifejlesztett termékek piaci bevezetése késik. Jó lehetőségek rejlenek a kisebb Tételű megrendelések elfogadásában és teljesítésében is. A versenyképesség javításé ma — és hosszabb távon is — az ipari üzemek egyik legfontosabb, létüket meghatá-j rozó — feladatát képezi. A körültekintőbb méréssel^ szigorúbb elszámoltatási rendszer bevezetésével, a hulladékok továbbfeldolgozásával a pazarlás mérséklésére irányuló erőfeszítések ma már általánosnak nevezhetők. Az így elérhető megtakarítások azonban a legtöbb helyen nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy más költségelemek növekedését ellensúlyozzák. Abszolút energiamegtakarításra, az anyag- és energiatakarékos technológiák bevezetésére viszont még csak szűk körben, (SKÜ, Pásztói Szerszám- és Készülékgyár, öt- vözetgyár), tapasztalunk kezdeményezéseket. A gazdálkodás érintett kérdései kisebb-nagyobb mértékben a vezetés, az irányításban résztvevő szakember- gárda felkészültségével, rátermettségével is összefüggésben vannak. Legtöbb üzemtől azt halljuk, hogy kevés a jól képzett szakember. Tény,, hogy megyénkben az országos vidéki átlagtól is kisebb a felsőfokú végzettségűek aránya — még akkor is, ha számuk az utóbbi 10 év alatt majdnem megháromszorozódott. A műszaki végzettségűek között is kevés az egyetemet végzett, közgazdászokból pedig még nagyobb a hiány. További tartalék — amiről az utóbbi időben már sokszor szó esett — a meglévő szakemberek hatékonyahi» foglalkoztatása. Élni a lehetőségekkel A gazdasági építőmunka első öthavi eredményei úgy értékelhetők, hogy a kedvezőtlen tendencia mögött csak részben vannak objektív tényezők. Az iparban — ez egyértelműen megállapítható —, teljesítményhiány van. Megjelenik ebben a piaci verseny- képesség gondja is, az irányítás nem kielégítő hatásfoka, a tervek és a szabályozás kellő összhangjának hiánya is. A vállalatok hozzáállásában várakozás, tevékenységében a lendület lefékeződése tapasztalható. Lassú a termékszerkezet-váltás, nincs elég dinamizmus, ötlet, kezdeményezés a vezetés jelentős részénél. Azt lehet érzékelni, hogy a felső és középszintű vezetés nem keresi a kibontakozás. az ütem gyorsításának lehetőségeit. Miközben a felszabadulási évforduló, a kongresszus, a választások, valamint az ezekhez kapcsolódó rendezvények a politikai élet pezsgését, élénkülését jelezték az év eddig eltelt időszakában. addig a gazdaságban várakozás, lefékeződés tapasztalható. Sokan hivatkoznak a gazdasági szabályozók növekvő szigorára, s vannak, akik valamiféle mérséklést, a szorítás enyhítését várják. Azok a gazdálkodó egységek, az a vezetés jár jó .«to*, amely a várakozás, a nehézségekre való hivatkozás helyett gyorsan megismerte éa elsajátította a szabályozás újszerű elemeit, s aktívan éini próbál az azok által nyúj^ tott lehetőségekkel. Az első öt hónap erednie-* nyeiből világosan kitűnik; hogy a nagyobb és nehezebb feladatok megoldása az év- hátralévő részére maradt* Az 1985-ös gazdasági tervek: teljesítése politikai kérdés. Nem engedhető meg, hogy gyenge —, az előirányzatoktól elmaradó — teljesítéssel az 1986-os év, s a VII. ötéves terv kedvezőtlen helyzetben kezdődjön. A megyei pártbizottságon > közelmúltban megtartott ipari aktíva értékelése, az ott hozzászólók arról győztek meg, hogy az üzemek politikai és gazdasági vezetői reálisan látják a helyzetet, tisztában vannak az eredményekkel és fogyatékosságokkal, s adott a programjuk az éves tervek maradéktalan teljesítésé-e. Ehhez biztosítékot a vezetés kezdeményezése, a munkás- kollektívák cselekvőkészsége; a második szakaszába érkezett kongresszusi és felszabadulási munkaverseny lendülete jelenthet. Balázs Miklós a megyei pártbizottság .gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője
