Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

\ Elévülhetetlen történelmi jelentősége van Lomejko saftóértekezlete „a potsdami konferencia öufordulöjőn r A Szovjetunió szilárdan ki­áll amellett, hogy maradékta­lanul tartsák be a háború utá­ni európai és távol-keleti ren­dezésről a potsdami konferen­cián létrejött megállapodáso­kat — jelentette ki szerdán Vlagyimir Lomejko, a szov­jet külügyminisztérium sajtó- osztályának vezetője. A potsdami találkozó negy­venedik évfordulója alkalmá­ból rendezett sajtóértekezle­ten a szóvivő hangsúlyozta: elévülhetetlen történelmi je­lentősége van a potsdami kon­ferenciának, amelynek dönté­seit, akárcsak a teheráni és a jaltai értekezlet határozatait, ez együttműködés szelleme hatja át. A potsdami tanácskozás be­bizonyította — mondotta Lo­mejko —, hogy a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok kétségtelenül meglevő né­zeteltéréseik ellenére is meg­állapodásra juthatnak. Jaltá­nak és Potsdamnak logikus folytatása volt a helsinki eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet, amely meg­erősítette, hogy a háború utá­ni európai fejlődés eredmé­nyei és realitásai megváltoz- tathatatlanok. Bármilyen kísérlet, amely kétségbe akarja vonni a II. világháború utáni Európa te­rületi és politikai realitásait, az európai béke elleni, újabb háborúval fenyegető támadás­ként értékelhető — mondotta a szóvivő. Vlagyimir Lomejko kérdé­sekre válaszolva, sajnálattal állapította meg, hogy az Egye­sült Államok vezetői, köztük Reagan elnök és Shultz kül­ügyminiszter is, többször kije­lentette, hogy nem ért egyet a Potsdamban megerősített jaltai döntésekkel, s ezzel lé­nyegében a potsdami határo­zatok revíziója mellett foglalt állást. Á negyven évvel ez­előtti döntések legkirívóbb megsértésének eseteiként em­lítette a Német Szövetségi Köztársaság militarizálását, a náci bűnösök rejtegetését az Egyesült Államokban, az NSZK-ra vonatkozó fegyver­gyártási korlátozások feloldá­sát és az amerikai rakéták te­lepítését az ország területén. A szovjet külügyminiszté­rium szóvivőjét a sajtóérte­kezleten arra kérték, hogy kommentálja Mihail Gorba- csovnak, az SZKP KB főtit­kárának a kórházban fekvő Reagan elnökhöz intézett, mi­előbbi gyógyulást kívánó üze­netét és fejtse ki véleményét arról, miként befolyásolhat­ja az elnök állapota a no­vemberre tervezett szovjet- amerikai csúcstalálkozó sor­sát. Vlagyimir Lomejko nyu­godt hangnemben elutasította a kérdést, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunióban nem tartják követendő szokásnak találga­tásokba bocsátkozni beteg ál- larhi vezetők egészségi állapo­tával kapcsolatban. „Vélemé­nyem szerint egyszerűen nem etikus magatartás valakinek az egészségéről vitatkozni az illető betegágya mellett” — jelentette ki a szóvivő. EBoBc uilagkonferencíaja Ami erőszakot szül ki kell iktatni ' Sehnreitzer Klára, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az, afrikai és ázsiai folklór és az egyre élesebbé váló po­litikai összecsapások jellem­zik a nők viíiágkonferenéí á- (ját, amely harmadik napja ülésezik Kenya fővárosában, Nairobiban. A konferencia- központ környékét valósággal elborítják a részt vevő ENSZ- tagállamok zászlói és a „kari- bu”-szuahéli nyelven isten hozottat jelentő feliratok, az ülésteremben a tanácskozáson egyébként is óriási többség­ben lévő harmadik világbeli asszonyok és lányok kápráza­tos népviseletekben jelennek meg. s a szünetekben nem rit­ka a közös tánc és ének. A plenáris üléseken, s főként a munkabizottságokban azonban rendkívül éles politikai viták folynak különösen az arab és az izraeli, valamint a talpig esádorba burkol ódzó iráni és az iraki küldöttek között. Az ENSZ-lconferencia a 10 éve meghirdetett hármas jel­szó: „egyenlőség, fejlődés, bé­ke” fényében vizsgálja, ho­gyan sikerült megvalósítani a nőik egyenjogúságát a külön­böző országokban. A napi- . rendre felkerültek a foglal­koztatottság' az oktatás és az egészségügy kérdései is. A plenáris üléseken sorra jelentkeznek felszólalásra a jelenlévő több mint 140 kül­döttség vezetői, a nemzetközi szervezetek, mint például az TTNIDO, az UNICEF, a Béke­világtanács, az SZVSZ, a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség, a KGST, az Euró­pa Tanács képviselői. Az eredetileg 15 percre kor­látozott, de rendszerint hosz- szabbra nyúló beszámolókból az derül ki, hogy a nők év­tizede, amelyet az ENSZ 1975- ben hirdetett meg, hozott ugyan eredményeket, de a gazdasági válság és a nem­zetközi _ helyzet romlása, a fegyverkezési hajsza lefékez­te a jó szándékú intézkedések és törekvések lendülétét. Leticia Sahanl, a konferen­cia főtitkára keddi felszólalá­sában elmondotta, hogy nap­jainkig 72 állam írta alá a nők megkülönböztetésének minden formáját elítélő kon­venciót, jó néhány országban azonban nem sokat változtak a hagyományos magatartás- formák és nem tartottak lé­pést a törvényhozással, A nők évtizede alatt a nemzetközi közvélemény egyre jobban tu­datára ébredt, milyen, jelentős szerepük van nőknek a béke megőrzésében és a leszerelés követelésében elsősorban a bé­kemozgalmakban. A további­akban azt is tudatosítani kell, hogy a béke fogalma egyben mindazon körülmények fel­számolását is jelenti, amelyes erőszakot szülnek, rombolás­hoz vezetnek a családban, he­lyi, nemzeti és nemzetközi szinten — mondotta Leticia Sahani, aki egyben az ENSZ- főtitkár egyik helyettese. Nagy érdeklődés előzte meg az amerikai küldöttség Veze­tőjének, Maureen Reaganneü keddi felszólalását. Az elnök leányának, akinek magatartá­sa, az ügyrendi kérdésekben 'folytatott „kötélhúzása” majd­hogynem meghiúsította a kon­ferencia megnyitását, bizonyos fokig meg kellett hátrálnia. Korábbi nyilatkozataiban ma­kacsul kitartott amellett, hogy poliltikáról pedig szó se es­sék, keddi felszólalásában azonban — kénytelen-kellet­len ráérezve a konferencia f% népi Lengyelország negyvenegy éve Mélyreható és nehéz feladaelőtt általános hangulatára — már azt fejtegette, hogy „nem kí­vánják megakadályozni poli­tikai nézetek .kifejtését, csu­pán ak, általánosításokkal szemben fognak keményen fel­lépni”. ” " A A KGST képviseletében szerdán felszólalt Kádár Bé- láné titkárhelyettes. A többi között elmondotta, hogy a szervezet a fejlődő országok vonatkozásában főleg a szak­emberképzésben nyújtott se­gítséggel támogatja a nők egyenjogúságának megvalósí­tását. Jelenleg 121 fejlődő or­szág kilencvenezer szakembe­rét képezik a KGST támoga-- tásával. Az ENSZ-konferenciával párhuzamosan, „Nőfórum ’85” elnevezéssel megrendezett ösz- szejövetelen, amely a nem kormányszervezetek képvise­lőinek részvételével folyik, ugyancsak éles vitákat hozott a faji megkülönböztetés prob­lémája elsősorban Dél-Afriká­ban és Namíbiában, valamint Irak és Irán konfliktusa. A szovjet és az amerikai nők azonban arról tárgyaltak a nairobi egyetem kertjében felállított „békesátorban”, hogy szeptemberben közös békedemonstrációt tartanak. „Győzni fogunk” énekelte a találkozó 500 résztvevője. Lengyelország nemzeti ünnepe előtt Mieczyslaw F. Rakowski miniszterelnök-helyettes a köz­ponti sajtószolgálat részére in­terjút adott az Interpress sajtó- ügynökségnek Az interjút az alábbiakban közöljük. — Véleménye szerint milyen mérleget lehetne készíteni az eltelt negyvenegy esztendő­ről? — összegezve az időszak társadalmi és .gazdasági vál­tozásait. le kell “ szögeznünk, hogy azok alapvető mélysé- gűek voltak, jóllehet tény, hogy a lengyelek megőrizték nemzeti sajátosságaikat és szokásaikat. Más részről nem lehet nem észrevenni azt, hogy alapvetően és előnyösen vál­toztak az anyagi létfeltéte­lek, s a nép kultúrszintje olyan magasságba emelke­dett, amilyenről a bürzsoá Lengyelországban a dolgozó milliók nem is álmodhattak. Lengyelország életének tar­tós eleme még a megalapozott nemzeti biztonságérzet, ami­nek kialakulását a Szovjet­unióval és a szocialista or­szágok közösségével össze­függő szövetség tette lehető­vé. A népgazdaságban és a szellemi élet szférájában a fizikai és szellemi munkából élő emberekben olyan méltó­ságérzet erősödött meg, amit a burzsoá Lengyelországban nem ismertek. Ezeket az új értékeket, amelyek a nép életében meg­jelentek, ma már mindenki magától értetődő, természe­tes dolognak tekinti. Nem egy honfitársam, aki a hét­köznapi élet nehézségei mi­att elégedetlenkedik, elcso­dálkozna, ha azt hallaná, hogy mindez megszerzett vív­mány, olyan, amit elméletileg el lehet veszíteni. S szerin­tem ebben az elcsodálkozás- ban tényként nyilvánul meg a szocializmus alapelveinek helyeslése. Ennék kapcsán • egy másik reflexió. A hazánlcban végbe­ment'Történelmi átalakulá­sok nem lettek volna lehetsé­gesek á forradalmi, marxis­ta—léni'nistar párt, azaz Ólyan politikai szervezet nélkül, amely á társadalmi-gazdasági élet átépítésének céljával, a háború alatt szörnyűségesen elpusztított országban meg tudta. nyerni ‘.a forradalmi át­alakulás számára a lengyelek többségét. — A szocialista építőmun­ka nem volt zökkenőmentes. Voltak keserű tapasztalatok... — Az új társadalmi rend megteremtése nehezebb és bonyolultabb feladatnak bi­zonyult, mint ahogyan azt mi, a népi Lengyelország építői az induláskor elképzeltük. Az élet megtanított rá, hogy az ember esendő, hogy az esz­mékbe vetett hit nem pótolja a tapasztalatokat, s nem vé­delmez attól sem, hogy egye­sek, a hatalom képviselői a munkásosztályt, a dolgozókat beképzelten, fölényesen ke­zeljék. Nem kerültük el a le­egyszerűsítéseket sem. Mind­ezért igen magas árat fizet­tünk. Abban a társadalmi rendszerben, amely forradal­mi változásokat vezetett be Rakowski miniszterelnök-he­lyettes portréja a dolgozó tömegek életébe, a munkásvér két ízben öntözte városaink utcáit. 1980—1981- ben a párt és a néphatalom iránti bizalom a legkritiku­sabb pontra süllyedt, ami a szocializmus ellenfeleinek le­hetőséget adott a lengyel ál­lam megsemmisítésére irá­nyuló tevékenység megkezdé­sére. Számos vereség és kiábrán­dulás után a párt offenzívába lendült:, IX., rendkívüli kongresszusán mélyreható társadalmi és gazdasági re­formok programját fogadta el. A reform fő célja a gaz­daság- és társadalomirányítá­si rendszer alkalmazása ». ter­melőerők és a társadalmi tu­dat mád éiért szintjéhez. A reformprogram kialakítása­kor egyetlen gondolát élte­tett bennünket, mégpedig megteremteni a feltételeket a .gazdaság és a társadalmi élet racionális fejlődése szá­mára, s olyan biztosíték- rendszert kialakítani, amely lehetetlenné teszi a párt és a tömegek közötti kapocs meg­szakításához vezető prakti­kákat. — Milyen eredménnyel fo­lyik ,ß IX. kongresszus hatá­rozatainak végrehajtása? — A IX. kongresszuson el­fogadott program, jóllehet a párt offenzívába lendülését igazolta, az elkövetkező hó­napokban nem tudta feltar­tóztatni a Szolidaritás vezé­rei és tanácsadói által kezde­ményezett destruktív folya­matot. Hogy ennek véget ves­sünk. az erő bevetése törté­nelmi szükségszerűséggé vált. A szükségállapot, kivált az első stádiumban olyan védő­ernyő volt, amely alatt meg­kezdhettük a reformok meg­valósítását. 1982 és 1983 fo­lyamán a szejm egész sor törvénytervezetet fogadott el, amelyek kezdték megvál­toztatni az ország társadalmi és gazdasági arculatát. Computerlopás A Pentagonban dolgozó tá- ornokok telefonszámait és lás bizalmas adatokat szer­eit számítógépei útján az hét amerikai fiatal, aki ulajdonképpen csak hitelkár- yaszámokat szeretett volna egtudni, hogy aztán Hi-Fi-be- endezéseket vásárolhasson itelre olyan cégektől, áme­nek magánszemélyeknek pos­tai megrendelésre szállítanak. A hét fiú ellen —, akik computerfosztogatásuk so­rán az Egyesült Államok szá­mos szigorúan bizalmas ada­tokat tároló nagy számítógé­pének adattárához is hozzáfér­tek — lopás, számítógép út­ján elkövetett csalás és ösz- szeesküvés miatt emeltek vá­dat. (MTI) NÓGRÁD - 1985. július 18* csütörtök Indiai gép Vizsgálati eredmény Darabokra hullott a levegő­ben az Air India légitársaság Boeing—747-es utasszállitógé- pe mielőtt — június 23-án — az ír partok közelében a ten­gerbe zuhant volna. A vizsgálatban részt vevő egyik tudós közölte: a pilóta­fülkében folytatott beszélgeté­seket rögzítő szalag tanúsága szerint e 'beszélgetések telje­sen normális mederben foly­tak. Az utolsó elhangzott szó után tizenöt másodperc szü­net következik, ezt követően pedig csupán „valamiféle zajt” rögzített, a szalag. A beszélge­tésekről és a „zaj” jellégéről a bizottság részleteket nem közölt. Noha az összes washingtoni hivatalos közlemények és nyilatkozatok aláhúzzák, hogy Reagan elnök felépülése za­vartalan, s a rákos daganat eltávolítása után, eddig sem­miféle szövődmény nem je­lentkezett, George Bush, az Egyesült Államok alelnöke kedd óta gyakorlatilag átvet­te az államüg.vek irányítását Washingtonban. Az elnököt a kórházban rendszeresen csak felesége lá­togatja, s a fehér házi hiva­talos személyiségek közül csu­pán Donald Regan személyze­ti főnök tartózkodott nála 25 percig. Bush alelnök úgy vélte, hogy a szigorú diétára utalt, s mozgásában egyelőre korlátozott elnöknél teendő látogatás most csak zavarná a gyógyulást. Bár a hivatalos orvosi je­lentések a derűlátást igyekez­Bush irányít nek erősíteni, nem hivatalos keretek között a Fehér Ház kedden azt is tudtul adta, hogy az elnök felépülése a pillanatnyi elképzelések sze­rint hat-nvolc hetet fog igény­be venni, s előreláthatóan, Reagan a későbbiekben is „könnyített munkarendben” fog dolgozni. A Fehér Ház bizalmas saj­tótájékoztatón kénytelen volt válaszolni azokra a vádakra is, hogy az elnök orvosai túl­ságosan későn fedezték fel a bélrákot, miután egy kisebb műtétet már 14 hónappal ez­előtt végeztek rajta, s fel kel­lett volna figyelniük a daga­natképződés veszélyére. Erre a vádra azt a választ adták, hbgy a vastagbélrák általában rejtett, s Reagannál az elvál­tozást „a szokásosnál koráb­ban” fedezték fel. (MTI) Az új program szellemé­ből és betűjéből fakad az új vezetési stílus is: a párt- és állami vezetés állandó, köz­vetlen kapcsolatai a munká­sokkal, parasztokkal és ér­telmiségiekkel,, a kiépített és hatékonyan működő közvéle­mény-kutatás, valamint az a szokás, hogy a kormány min­den lényegesebb szándékát előzőleg megvitassák, társa­dalmi konzultációra bocsás­sák. Az eredmények közé tar­tozik a partneri együttműkö­dés kialakítása az egyesült parasztpárttal és a demok­rata párttal, valamint az ál­lam politikája a római kato­likus egyház iránt. Elmond­hatjuk tehát, hogy intenziven realizáljuk a TX. kongresszus célkitűzéseit. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Beszél­nünk kell a másikról is. Szá­mos esetben meggyőződhet­tünk róla, hogy a vezetés és a hatalom gyakorlásáról év­tizedek során kialakult el­képzelésekkel való szakítás nemcsak időt, hanem sokszor a beidegződések és szokások legyőzését is követeli. Véle­ményem szerint a ma és a holnap legfontosahb feladata az, hogy ne engedjük újra elburjánzani a dolgozók vé­leményének semmibevevését, azt a meggyőződést, hogy mi, azaz a vezetés mindig min­dent jobban tud. Nem szabad ázt sem eltűrni — ez a má­sodik legfontosabb feladat —, hogy újra eltérjen egy­mástól az, amit mondunk, és amit csinálunk. Az 1980—1981- es évek súlyos politikai válsá­gának nyomán a lengyel tár­sadalom rendkívül érzékeny a szavak és tettek közötti min­den különbségre. — A legközelebbi években mire számíthat a lengyel tár­sadalom? — Az első számú cél to­vábbra is a gazdaság fellen­dítése. Jóllehet Í982 óta az ipari és mezőgazdasági ter­melés fokozatosan emelkedik, még nem értük el az 1979, évi szintet. Márpedig a szükség­letek növekednek, egyebek között azért is, mert hazánk­ban a természetes szaporodás rendkívül magas. Lengyelor- szágx népessége minden évben 300 ezer emberrel gyarapodik. A termelésnövekedés figyel­met érdemlő tény, mert to­vábbra is érvényben vannak azok a gazdasági korlátozá­sok, amelyeket 1981. decem­ber 13-a után az Egyesült Ál­lamok kormányzata kezdemé­nyezett. A termelésnövekedés gazdaságunk hatalmas tarta­lékait bizonyítja. Más részről azonban gondokat okoz: a gépek és berendezésék foko­zódó elöregedése a lengyel ipari termékek versenyképes­ségének hanyatlásával, s mi több, Lengyelország műsza­ki-ipari degradálódásával fe­nyeget, az európai szocialista és tőkésprszágokhoz viszo­nyítva. A géppark elörege­déséinek oka mindenekelőtt az igen korlátozott mértékű ke­mény valuta. Itt hadd tegyem hozzá, hogy a hetvenes évek­ben felvett hitelek kamatai­nak törlesztéseként évente több mint másfél milliárd dol­lárt. fizetünk. Társadalmi szempontból rendkívül ked­vezőtlen jelenség a hazánk­ban jelentkező lakáshiány: a saját otthonra tíz-egvnéhány évig kell várni. A legköze­lebbi jövő tehát nem valami rózsás. Mire számíthat a lengyel társadalom a légközelebbi években? A népgazdaság fo­lyamatos rendezésére, a lét­feltételek állandó, de lassú ja­vulására. Fel kel! készülnie a nagyobb munkafegyelemre is, és arra, hogy elsősorban önmagára számítson. A len­gyeleket senki nem fogja he­lyettesíteni a termelékenység emelésében, a továbbra .is meglevő tartalékok kiaknázá­sában. A politika szférájá­ban társadalmunk elvárhat­ja — és el is kell várnia — az igazságos és hatékony kor­mányzást. Werotiika Zietínska Interpress

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom