Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

KSSicaragtao $ul<l©áris és űrfegyvefreftel fogtafVoxo tárgyalások Véget ért a második forduló Illem született kielégítő eredmény r Kedden Genfben a szovjet és az amerikai küldöttség tel­jes, ülésével véget ért a nuk­leáris és űrfegyverzettel foglalkozó tárgyalások má­jus 30. óta tartó második for­dulója. Bár a tárgyalások bizalma­sak. a nyilvánosságra került tényekből az a következtetés adódik, hogy az amerikai fél hibájából nem születhetett ki­elégítő eredmény — írja hír- magyarázatában Jevgenyij Korzsev, a TASZSZ szovjet hírügynökség kommentátora. A Szovjetunió azzal a szán­dékkal ült a tárgyalóasztal­hoz, hogy konkrét eszmecse­réket folytasson a földi fegy­verkezés beszüntetéséről és az űrfegyverkezés megaka­dályozásáról. A kölcsönösen elfogadható megoldások ér­dekében javasolta, hogy a tárgyalások idejére fagyasz- szák be a csapásmérő űr­fegyverzetek kutatását, fej­lesztését és telepítését, to­vábbá a hadászati támadó fegyverek és a közép-hatótá­volságú nukleáris eszközök telepítését. A Szovjetunió no­vemberig egyoldalúan mora- tói'iumot hirdetett az európai közép-hatótávolságú fegyve­rek hadrendbe állítására, és megerősítette, hogy korábbi, a fegyverzetkorlátozással és a világűr militarizálásának megakadályozásával kapcso­latos javaslatai továbbra is érvényben , maradnak — mu­tat rá elemzésében a szovjet kommentátor. Ugyanakkor az amerikai kormányzat folyamatos erő­feszítéseket tesz a fegyverke­zés minden területén, és a ,fehér házi szóvivők makacsul hangsúlyozzák, hogy az Egye­sült Államok semmiképpen sem mond le űrfegyverkezé­si tervei megvalósításáról. A két fél hozzáállása közti különbség nyilvánvaló. Az Egyesült Államok, hogy a vi­lág közvéleményét megnyug­tassa és negatív politikájának lényegét eltitkolja, igyekszik „ködbe burkolni” a genfi tár­gyalásokat. Jó példa erre a közelmúlt egyik propaganda­fogása, a The New York Times-ban közölt jelentés arról, hogy a( Szovjetunió kész „beletörődni” az űrfegyver­kezésbe és hajlandó kompro­misszumokra. Ezeknek a ma­nipulációknak az a céljuk, hogy konstruktív tárgyaló- partnerként tüntessék fel az Egyesült Államokat,' és rá­süssék a „merevség” bélyegét a Szovjetunióra. A tárgyalások következő fordulója szeptember 19-én kezdődik, két hónappal ké­sőbb, november , 19-^j20-án pedig szovjet—amerikai csúcs- találkozót tartanak a svájci városban. Az atom- és űr­fegyverkezés kérdése minden bizonnyal fontos napirendi pontja lesz a csúcstalálkozó­nak is. Ha az amerikai fél a jövőben hajlandó lenne vál­toztatni álláspontján, jelen­tősen megkönnyítené vele az előrelépést — írja a TASZSZ kommentátora. Folytatta munkáját a nők világkonferenciája r A kenyai fővárosban ked­den folytatta munkáját a nők világkonferenciája. Hétfőn sikerült kompro­misszumos megállapodást ki­alakítani a legfontosabb ügy­rendi kérdésben: a határo­zatokat közmegegyezéssel fo­gadják el, de kérni lehet sza­vazást is, hogy érzékelni le­hessen az erőviszonyokat. Az amerikai nőküldöttség — amelyet Maureen Reagan, az elnök lánya vezet — azt kö­vetelte, hogy a határozatokat csak egyhangúlag lehessen elfogadni, míg a fejlődő or­szágok küldöttségei, elutasítva a várható obstrukeiós pró­bálkozásokat, a többség sza­vazatai alapján elfogadott határozatok mellett szálltak síkra. Az amerikai küldöttség egyébként kivonul a tanács­kozásról, amennyiben a fejlő­dő országok képviselői „politi­kai síkra terelik a konferen­cia munkáját”. A tizenegy napos konferencia első két napján felszólaló küldöttek ugyanis élesen elítélték az Egyesült Államok agressziós politikáját Afrikában, Közép- Amerikában és a Közel-Ke­leten, azt, hogy Washington támogatja a fajüldöző dél­afrikai rendszert és a jobb­oldali rezsimeket. Amerikai fegyverkísérletek Harcos ünnepnapok ' Az Egyesült Államok az űr­fegyverkezési program kereté­ben lézerfegyver-kísérletet hajtott végre a hót végén — jelentette hétfőn az AP ame­rikai hírügynökség jól érte­sült forrásokra hivatkozva. A névtelenségbe burkolózó informátorok közölték: vasár­nap hajnalban ahhoz hasonló kísérletet hajtottak végre lé­zerfegyverrel, mint amilyet némrég a Discovery űrrepülő­géppel végeztek. A vasárnapi kísérlet nem volt teljesen si­keres. A Hawaii-szigetekről egy nagy sebességgel repülő rakétára irányított lézersugár­ral sikerült ugyan eltalálni a rakétára felszerelt tükröt, de nem tudták megfelelően visz- szaverni a tükörrel a sugarat! Megnövekedett a fenyegetettség Gorskov tengernagy interjúja Megnövekedett a Szovjet­unió és a szocialista közösség többi országának fenyegetett­sége, miután a NATO a ten­gereken, mind nagyobb kör­zetekben telepített nukleáris rakétákat. Ez szükségessé tet­te, hogy védelmünket ne csak a szárazföldön, hanem az óceánokon is erősítsük — mu­tatott rá Gorskov flottaten­gernagy, a Szovjetunió hadi­tengerészeti flottájának fő- parancsnoka, az Ogonyok cí­mű moszkvai hetilapnak adott interjúban. Megerősítettük a szovjet ha­ditengerészeti flottát az óce­ánokon, elsőbbséget biztosítva a tengeralattjárók és a légi­erő fejlesztésének. A lehető legkevesebb anyagi áldozat­tal és időráfordítással sike­rült beérnünk az Egyesült Ál­lamok flottáját a hadászati lehetőségek szempontjából — hangsúlyozta a szovjet admi­rális. emlékeztetvén arra, hogy a háború utáni időszak vala­mennyi amerikai katonai dokt­rínája a haditengerészet erő- fölénvének biztosításából in­dult ki. Viszonylagos nyugalom Libanonban Bejrutban kedden, helyi idő szerint reggel hat órától a rendőrség és a katonaság fel­ügyel a rendre. A libanoni fő­városban hetekig tartott ösz- szecsapásoknak véget vető, Szíriái közreműködéssel tető I alá hozott megegyezésen alapuló lépést hétfőn jelen­tette be Rasid Karami kor­mányfő. Helyi jelentések szerint a libanoni fővárosban az in­tézkedés életbe léptekor nyu­galom volt. Viszonylagos csendben telt el már hétfő éjszaka is, amire hónapok óta nem volt. példa. Csak a Bej­rútot kettéosztó „zöld vonal” mentén voltak kisebb össze­csapások a keresztény és a muzulmán fegyveresek között, de hajnalra ezek is abbama­radtak. A Progressz visszatért a légkörbe A kutatási programnak megfelelően geofizikai meg­figyelésekkel folytatta ked­den munkáját a két szovjet űrhajós, Vlagyimir Dzsani- bekov és Viktor Szavinih. A Szaljut—7—Szojuz T—13, űr­komplexum két lakója vizu­álisan és optikai eszközökkel is megfigyeléseket végzett szovjet Közép-Ázsia, a Vol­ga menti területek, az Észak- Kaukázus és a Krím fölött. Közben véget ért a felada­tot betöltött Progressz—24 automatikus teherszállító űr­hajó ■ útja. A Progressz - jú­nius 23-án kapcsolódott ösz- sze az űrállomással, amelyre élelmiszert és üzemanyagot, tudományos kísérletekhez szükséges újabb berendezé­seket, vizsgálati anyagokat szállított. Rakományának ki­pakolása, s az űrállomáson már feleslegessé vált eszkö­zök berakása után az űrhajó­sok hétfőn választották le a Szaljut—7-ről a Progresszt. Az űrhajtó visszatért a Föld légkörének sűrűbb rétegei­be, ahol a fékezés közben keletkező hő hatására meg­semmisült. (MTI). A sandinista hadsereg katonai kifejezik elszántságukat Ion-adatom védelmére Az „öröm napját” ünnepük ma Nicaraguában: hat éve, a népi felkelés győzelme elől e napon menekült el a közép­amerikai országból Anastasio Somoza diktátor, akinek ne­véhez oly sok rossz emlékű esemény fűződött. önfeledt ünneplésre sajnos még ma sincs lehetőség, hiszen az Egyesült Államok részéről fo­kozódik a külső nyomás, ami párosul -a belső nehézségek­kel. Az emlékezés napjaiban ter­mészetesen lehet és kell is beszélni a hat év sikereiről. Arról, hogyan Sikerült le­győzni a hírhedt nemzeti gár­dát, miként indítottak harcot az analfabétizmus ellen, ho­gyan osztottak földet a pa­rasztoknak, hogy értek el szép sikerekét az orvosi ellá­tás javításában. S a legfonto­sabb, hogyan védelmezik az ország határait nap mint nap a több irányból támadó ellen­forradalmárok ellen. A forra­dalmi éberségre még napja­inkban is éppoly szükség van, mint a Somoza-dinasztia el­űzését követően. Egy biztos, a forradalom legnagyobb ere­je abban rejlik, hogy a lakos­ság többsége a Sandinista Nemzeti Felszabadítást Front mögött áll és támogatja an­nak politikáját. A Sandino tábornok nyom­dokaiba lépő haladó mana- guai kormány háromfrontos — katonai, gazdasági, politi­kai — harcot kénytelen foly­tatni fennmaradásáért. Wa­shington sokezres ellenforra­dalmi hadsereget pénzel, lát el fegyverrel, emellett a köz­vetlen beavatkozás lehetősé­gét sem veti el. Érthető tehát, hogy a sandinista vezetés min­dent megtesz az ország vé­delmi képességének fokozásá­ért, a forradalmi vívmányok védelméért. Pedig Managuá- ban következetesen töreksze­nek a békés kapcsolatokra va­lamennyi állammal, így az USA-val is. Ennek érdekében Nicaragua kész az Egyesült Államok által egyoldalúan megszakított manzánillói tár­gyalások felújítására is. A nicaraguai nép előtt álló nehézségeket tovább fokozta Reagan elnök tavasszal elren­delt gazdasági és kereskedel­mi embargója. Ez természe­tesen újabb övön aluli ütés az amúgy is szinte hadiállapot­ban levő nemzetgazdaság szá­mára, mivel az exportpiac nagy részének elvesztése mel­lett nem elhanyagolható, hogy a termelőberendezések jelen­tős hányada amerikai eredetű. Ám a Washingtonban kifőr- ralt gazdasági háborúskodás nem érheti el célját, hiszen ezt a világ államainak több­sége elítéli!mjó példája volt ennek Daniel Ortega elnök nagyszabású európai kőrútjá­nak sikere. A tavaly novemberben meg­választott államfő hazánkban is járt, ahol' tapasztalhatta: nagy tisztelettel adózunk a baráti nicaraguai nép eddigi eredményeinek, szolidárisak vagyunk küzdelmes harcával. Nemzeti ünnepén kívánunk az országnak további sikere­ket, eredményes munkát, s minél kevesebb háborút, ál­dozatot.- dl - , Potsdam: múlt és jelen Kormányválság Belgiumban ’ „Terminál” (Végállomás) volt a fedőneve a „nagy hár­mas” találkozójának. A Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetői­nek 1945. július 17-től au­gusztus 2-ig Berlin mellett, Potsdamban megtartott kon­ferenciája kiemelkedő helyet foglal el a második világ­háború történelmében. Akkor már több mint két hónapja béke volt Európában. A szö­vetségesekre négy feladat há­rult: megerősíteni a fasizmus felett aratott történelmi győ­zelmet, megoldani a háború utáni helyzetet meghatározó rendkívül fontos problémá­kat, lerakni az európai biz­tonság és béke nemzetközi­jogi és politikai alapjait, biz­tos garanciákat kidolgozni, amelyek kizárnak egy új ag­ressziót Németország részéről. Ezek a célok vezérelték a Sztálin vezette szovjet kül­döttséget a konferencia sor,án. A potsdami értekezlet nyuga­ti résztvevői — Truman, ame­rikai elnök, Churchill brit 'miniszterelnök (majd július 28-tól utó'da, Attlee) ■— vi­szont . elsősorban abban voltak érdekeltek, hogy a Szovjet­unió lépjen be a Japán el­leni háborúba. Az amerikai és a brit uralkodó köröket aggasztotta a Szovjetunió nemzetközi pozícióinak meg­szilárdulása, a demokrácia és a haladás erőinek megerősö­dése. a népi felszabadító harc terjedése. Nem érdektelen, hogy a konferencia időpontját az amerikai kormány kérésére tűzték ki, amely ehhez az eseményhez időzítette az el­ső atombomba-kísérletet. Az értekezlet első napján Tru- mant tájékoztatták arról, hogy július 16-án az alamo- gordói telepen sikeresen vég­rehajtották a kísérleti rob­bantást. Egy hónap sem telt bele, és az atomfegyvert al­kalmazták Japán ellen. Az amerikai kormányzat — egyébként hiábavalóan — ar­ra számított, hogy az atom­fegyver ideiglenes monopó­liumával politikai nyomást tud gyakorolni a Szovjet­unióra, engedményekre kény­szerítheti legfontosabb kér­désekben. Potsdamban előírták Né­metország teljes leszerelését és demilitarizálását, minden, haditermelésre hasznosítható iparának megsemmisítését illetve ellenőrzését, a nem­zetiszocialista párt. s min­den vele kapcsolatban álló szervezet felszámolását és annak biztosítását, hogy az semmilyen formában ne szü­lethessen újjá, mindenféle náci és militarista tevé­kenység és propaganda megelőzését, minden ná­ci törvény hatálytalanítá­sát, a háborús bűnösök fele­lősségre vonását/ a náci és a militarista doktrínák teljes betiltását. Nagyon fontos helyet ka­pott a konferencián a terüjeti kérdés, így Lengyelország nyugati határának a kérdése. A nyugati küldöttségek meg­próbálták nem véglegesnek, hanem csupán „ideiglenesnek” értelmezni azt. A Szovjetunió határozott fellépése, s az ennek nyomán kibontakozott éles diplomáciai harc kö­vetkeztében állapodtak meg végül abban, hogy a határt, az Odera—Neisse vonalon húz­zák meg. Így Lengyelország történetében először húztak olyan «igazságos határokat, amelyeket egyaránt igazoltak történelmi, etnográfiai és földrajzi tényezők, s amelyek megfeleltek az európai béke érdekeinek. Potsdamban több más elvi kérdést is megvitattak, a többi között a háborúk jóvá­tétel témáját. Az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia el­lenállása miatt nem sikerült megoldani a Szovjetunió ál­tal felvetett minden kérdést, de a lényeg az, hogy a meg­oldatlanok kisebbségben ma­radtak a háború utáni nem­zetközi kapcsolatokat meg­határozó, bonyolult és nagy­szabású problémákhoz ké­pest, amelyeket sikerült ren­dezni. A Potsdamot követő időszakban, miközben a Szov­jetunió következetesen és be­csületesen végrehajtotta a határozatokat, az Egyesült Ál­lamok, j Nagy-Britannia és a potsdami konferencia dönté­seihez később csatlakozott Franciaország kezdettől fog­va támadták azokat. Ennek következménye lett Németor­szág felosztása, a NATO meg­alakulása, a „hidegháború” kibontakozása, amellyel lé­nyegében kísérlet történt a második világháború ered­ményeinek megmásítására. Egyes nyugatnémet politi­kusok napjainkban is emle­getik az európai határok „ideiglenes jellegét”. Ezzel kapcsolatban határozottan hangsúlyozni kell: a Jaltában és. Potsdamban elfogadott megállapodások fő elvei nap­jainkban is őrzik jelentősé­güket. Ma is az európai béke és biztonság »lapjait alkotják, de jelentőségük túlnő ezen. Ezek a megállapodások, mint­hogy elévülhetetlenek, egy­aránt kötelezőek mind az alá­író államokra, mind pedig a német Reich jogi utódálla­maira — az NSZK-ra és az NDK-ra. Potsdam legfőbb " tanulsága ezért az, hogy van reális le­hetőség a militarizmus meg­fékezésére. az enyhülési fo­lyamat újjászületésére, a nemzetközi biztonsági rend­szer megteremtésére. Andrej Sztyepanov, a történelemtudományok doktora Magyar Péter, az MTI tu­dósitója jelenti: öt hónappal a parlamenti választások előtt megbukott Wilfried Martens keresztény­demokrata-liberális kor­mánya, mert a francia nyelvű liberális párt miniszterei kö­vették Jean Goi miniszterel­nök-helyettest és igazságügy- minisztert, s valamennyien ki­léptek a kormányból. Jean Goi hétfőn mondott le, mert elfogadhatatlannak ítélte, hogy a Heysel-stadionban május 29- én bekövetkezett tömegsze­rencsétlenség következményeit kivizsgáló parlamenti bizott­ság jelentését félretéve a ff ép­viselőház bizalmat szavazott egy olyan indítványnak, amely megmenti Charles-Ferdinand Nothomb belügyminisztert. Jean Goi váratlan lemon­dását követően, a liberális párt vezetőségi ülésén ügy döntött: valamennyi miniszte­re kilép a kormányból tilta­kozásul az ellen, hogy bel­ügyminiszter nem hajlandó lemondani, és nem hajlandó leváltani sem a Heysel-stadi- onbeli mulasztásokat elkövető csendőrparancsnokokat vagy a brüsszeli polgármestert. „Változatlan a bizalmunk a Martens-kormány és politiká­ja iránt, csupán a belügymi­nisztertől vontuk meg bizal­mukat” — közölte a-párt szó­vivője az ülés után. A Vallon Keresztényszocia­lista Párt (Nothomb belügy­miniszter pártja) elnöke a liberálisok magatartását „ki­számíthatatlannak és össze­függéstelennek” nyilvánította. Wilfried Martens négypárti kormánya közel négy évig volt hivatalban (rekordidőt élve meg a korábban nagy gyakorisággal egymást váltó belga kormányok sorában). ☆ A király kedden este vissza­utasította a kormány lemon­dását. így a Martens-kormánv ideiglenesen hivatalban ma­rad a francia nyelvű liberá­lis miniszterek kiválása elle­nére is — jelentette be Wil­fried Martens. A választáso­kat két hónappal előrehozták, így december 8. helyett már október közepén megtartják—, tette hozzá. A belga kormányválság, egy mozgalmas ngp leforgása alatt így megoldódott. A parlamen­ti választásokat két hónap múlva — előrehozva — meg­tartják. A kereszténydemok­raták és liberálisok jövendő együttműködését azonban egy- re több kérdőjel terheli. 2 NÓGRÁD - 1985. július 1Z„ szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom