Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

MŰVÉSZETI ÉLETÜNKRŐL’ Nyitottan a szellemi értékek befogadására Az összefogás, az egység kovácsoiója KÁLLAI GYULA 75 ÉVES Szűkebb pátriánk, Balassa­gyarmat az utóbbi két évti­zedben jelentősen fejlődött. Az iparosítás maga után vonta a lakosság társadalmi szerkeze­tének, életmódjának változá­sát, a város külső és belső képének fokozatos átalakulá­sát. A városi vezetés szeren­csésen élt a fejlesztés lehető­ségével. Törekedett aura, hogy megőrizze kisvárosi hangula­tát. Az itt élő alkotóművé­szek és lokálpatrióták is sze­repet játszottak a sajátos ar­culat megtartásában. Városunk mindig nyitott volt a szellemi értékek befo­gadására, a város vezetése és polgárai szívesen hoztak ál­dozatokat és hoznak ma is a művészetekért. Madách és Mikszáth városában a század­fordulótól jelentős képzőmű­vészeti és zenei kultúra bon­takozott ki (elég itt Szabó Vladimir festőművész pálya­kezdésére, vagy az Erdélyi József vezetése alatt működő országos hírű városi vegyes kar tevékenységére utalni). Ennek méltó folytatása a hat­vanas évektől fokozatosan ma­gas színvonalat elért képző- művészeti és zenei tevékeny­ség. A hetvenes évektől megva­lósult képzőművészeti beru­házásaink szép és értékes köztéri alkotásokkal gazdagí­tották városunkat, közintézmé­nyeinket (Palóc-ligeti szobor­park, városi tanács arckép- csarnoka stb.). Az 1968-ban alakult Horváth Endre <Salé- ria tevékenységét országosain elismerik. Az itt rendezett közel 200 kiállítás során be­mutatkoztak a helyi és a me­gyénkben élő képzőművészek, illetve az ország más terüle­tén élő fiatal tehetséges al­kotóművészek, egy-egy stílus- irányzat kiemelkedő képvi­selői. Korábban városunkban élt és dolgozott Tornay Endre szobrászművész és Jánossy Ferenc - -festőművész, Tornay Endre elköltözése, ■ személyi­ségének és - látásmódjának hi­ánya érzékenyen érintette vá­rosunk és megyénk képzőmű­vészeti életét. Jánossy Ferenc festőművész halála maradan­dó alkotásainak megbecsülé­sére kötelez bennünket. Jelen­leg Farkas András és Réti Zoltán festőművészek és Sze­derkényi Attila szobrászmű­vész él és alkot itt. Szerelmesei a palóc tájnak, melyet szülőföldjüknek, élte­tő elemüknek tartanak. Mű­veikben megjelenik a palóc ember és környezete. Benne élnek városunk múltjában és jelenében, foglalkoztatja őket kiemelkedő irodalomtörténeti személyiségeink megjelenítése, eszmeiségük közvetítése a mai ember számára. Megren­delésekkel, vásárlásokkal, mű­alkotásaikból készült kiadvá­nyokkal támogatjuk alkotóte­vékenységüket. Megítélésünk szerint képzőművészeti életünk utánpótlását a városunkban élő fiatal, tehetséges amatő­röktől várhatjuk. Fiatal kép­zőművészeink rendszeresen díjnyertesei a megyei tanács művelődési osztálya által meg­hirdetett pályázatoknak, kiál­lításaikkal bizonyítják elhiva­tottságukat, rátermettségüket. Zenetörténetünk jelentős személyisége volt Rózsavölgyi Márk hegedűművész és zene­szerző. Műveinek megszólalta­tását a nevét viselő zeneisko­lánk zenetanárai fontos ha­gyományápoló feladatuknak tartják. Róla írt monográfiát Réti Zoltán. A zeneiskola, mint alapfokú művészeti ok­tatási intézmény, zeneéletünk fő szervezője. Jelentős szere­pet vállal a tehetséges fiata­lok zenei pályára irányításá­ból, a zenei kultúra iránti igények színvonalas kielégíté­séből. A zeneiskolánkban mű­ködő művész tanárok poten­ciális lehetőséget biztosítanak arra, hogy « legkülönbözőbb rétegek közelebb kerülhesse­nek a komoly zenéhez (kilen­cen rendelkeznek filharmóniai működési engedéllyel, hárman tagjai a Zeneművészek Szövet­ségének). A kamarazenei tevékenység­nek komoly hagyományai van­nak városunkban. Első hiva­tásos együttesünk a Bach együttes volt, amely az Álla­mi Ifjúsági Bizottság nívódí- jában részesült. 1982-ben ala­kult a balassagyarmati kama­raegyüttes, amely, azóta me­gyénk, hivatásos zenei életé­nek aktív és elismert közre­működője. Működési feltéte- léiket a megyei tanács műve­lődési osztálya és a városi ta­nács biztosítja. A város zened életéről szólva nem feledkez­hetünk meg a több mint 120 éves városi szövetkezeti ve­gyes karról, a városi fúvósze­nekarról és a zeneiskola vo­nószenekaráról, mint amatőr együttesekről. Az utóbbi évek­ben elért eredményekhez hoz­zájárult, hogy tevékenységük­ben zeneiskolánk tanárai meg­felelő számban és igényesség­gel vesznek részt. Amatőr együtteseink és az oktatási intézményekben ma­gas színvonalon működő kó­rusok tevékeny résztvevői Ba- lassagyaimat közéleti és hang­versenyéletének. A zeneiskola új épületbe költöztetése, fiatal zenetanárok tudatos letelepí­tése és a komolyzenei tevé­kenység ösztönzésére kialakí­tott támogatási rendszerünk, valamint a Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskolában és a Szántó Kovács János szakikö­zépiskolában működő ének­zenei tagozat kedvező feltéte­leket teremtett a zenei élet magas színvonalú kibontakozá­sához. Mindezek eredménye­képpen kialakulóban van vá­rosunkban a zeneiskola körül egy aktív zenei műhely, amelyben együttműködnek az itt dolgozó és érdeklődő ének­zene tanárok. Irodalmi életünket egészen a nyolcvanas évekig a hagyo­mányok ápolása jellemezte. Dr. Szabó Károly múltunk nagy alkotóit, városunk iro- ,dalmi emlékeit kutatva hozta közel hozzánk Madách, Mik­száth, Szabó Lőrinc, Balassi Bálint szellemiségét. A hagyo­mány ápolására alakult koráb­ban a Komjáthy társaság, amely alkotóműhellyé vált. Tagjai között található kötet­tel rendelkező, illetve első kö­tete kiadása előtt. álló tehet­séges fiatalember. Kibontako­zó alkotó tevékenységüket a Palócföld szerkesztősége fi­gyelemmel kíséri és műveik megjelentetésével támogatja. Nem. törekedhettünk művé­szeti életünk teljes bemutatá­sára (nem érintettük az ama­tőr művészeti mozgalom szé­les skáláját, a befogadás spe­ciális kérdéseit), a felvázolt irányokkal és tendenciákkal elsősorban hivatásos művé­szeti életünk főbb jellemzőit kívántuk csokorba kötni. Mű­vészeink együtt élnek váro­sunk örömeivel, gondjaival. Balassagyarmat igényli mun­kájukat, művészeti tevékeny­ségüket és arra ösztönzi őket, hogy zenei, irodalmi, képző- művészeti alkotásaikban, elő­adói tevékenységükben lakó­helyünk eredményei tükrö­ződjenek magas művészi ér­tékkel párosítva. Jól tudjuk, hogy mindez még jobb mece­natúrát kíván városunktól és megyénktől művészeink szá­mára, hogy kiegyensúlyozott alkotói légkörben valósíthas­sák meg elképzeléseiket. Vas Ágne* Ma arra a kérdésre kere­sek választ, mi jellemzi Kál­lai Gyulát, mint politikust, közírót, államférfit leginkább, azt kell mondanom: minden bizonnyal az a felismerése, hogy hazájának, népének sorsát, jövőjét csak sok-sok ember összefogásával, együt­tes erőfeszítésével lehet ked­vezően befolyásolni, jobbra fordítani. A berettyóújfalui csizma­dia fia az első világháború éveiben kezdett iskolába jár­ni, első tapasztalatai környe­zetéről, a világról, emberi sorsokról, szegények és gaz­dagok szembenállásáról a forradalmak időszakából és az azokat követő nehéz, vi­szontagságos ellenforradalmi évekből valók. Alighanem ezzel függ össze — és fogé­konyságával. igazságérzeté­vel, emberségével —, hogy húszévesen, a debreceni egye­temen a haladó, baloldali, a kommunistákkal kapcsolatot kereső és találó diákok cso­portjába került. Ettől kezdve szüntelen harc volt az élete. Háborúellenes, antifasiszta magatartásáért letartóztatták, a gyanúsak, a megbízhatatla­nok, a rendszerrel szemben­álló veszedelmes emberek kö­zött tartották számon. Már Debrecenben felismerte, hogy néhányad magával, elszigetel­ten, bármilyen világos és közérdekű célokat kíván is szolgálni, nem érhet el jelen­tékeny sikert, kézzelfogha­tó eredményt. Ezért vált egyik kezdeményezőjévé a Márciusi fiatalok mozgalmá­nak, amely 1932-ben felhívást tett közzé Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjában, elgondolá­sainak megismerésére, megvi­tatására és elfogadására szó­lítva fel az ifjú értelmiségie­ket és a dolgozó fiatalokat. Ugyanezt kívánta szolgálni az általuk alapított Tovább című lap, amelyben huszon­hét évesen megfogalmazta, részletesen kifejtette, ' hűért szükséges a növekvő háborús veszéllyel szemben a becsü­letes dolgozó emberek, a bé­ke és a demokrácia híveinek összefogása. Érthető, hogy fel­figyeltek rá, s meghívták munkatársnak Budapestre a Népszavához. Odamenetele korántsem csupán egy jótol­lú, fiatal publicistával, erősí­tette meg a lap munkatársi gárdáját, hanem mindenek­előtt azt a kis csoportot tet­te mozgékonnyá, harcképes­sé, amelynek tagjai akkor már kommunistaként, a vala­melyest érvényesülő munkás­egység és a népfrontpolitika szószólójaként járultak hozzá az országban erőteljesebben kibontakozó antifasiszta küz­delem összehangolásához. ö is egyike azoknak, akik előkészítették, megszer­vezték az országra szerencsét­lenséget zúdító hadba lépést követően az aradi vértanúk napján a Batthyány-emlék­mécsesnél, Mindenszentek napján a Kerepesi temetőben a Kossúth-mauzóleumnál le­zajlott tüntetést; összeállítot­ták, naprakészre szerkesztet­ték a Népszava híres kará­csonyi számát, létrehozták a Magyar Történelmi Emlékbi­zottságot, irányítói voltak azoknak az akcióknak, köz­tük a március 15-i demonst­rációnak a Petőfi-szobornál, amelyek figyelmeztették az ország vezetőit, hogy végze­tes útra léptek, végveszélybe sodorják az országot. ................ K állai Gyula a háború éve­iben együtt dolgozott Rajk Lászlóval, Schönherz Zoltán­nal, Rózsa Ferenccel, Kádár Jánossal, Zöld Sándorral, Donáth Ferenccel, a függet­lenségi mozgalom sok részt­vevőjével, köztük Bajcsy-Zsi- linszkyvel, Szekfűvel, Szent- györgyi Alberttel, a széles körű összefogáshoz csatlako­zott szociáldemokrata veze­tőkkel. Szakasits Árpáddal és a többiekkel. írókkal, művé­szekkel, tudósokkal, polgári politikusokkal, mint ; Tildy Zoltán és mások, akik elfoJ gadták a munkásosztály kép­viselőinek feléjük nyújtott kezét, és szövetségre léptek velük. A háború utolsó időszaká­ban, amikor a kommunisták és más pártállású hazafiak már mind nagyobb erőkre támasz­kodva tudtak fellépni a há­borúból való kilépés érdeké­ben, Kállai Gyula, mint a Magyar Front intézőbizott­ságának tagja ismételten nagy erői aszí téseket tett azért, hogy létrejöjjön a két mun­káspárt és a szakszervezetek akcióegysége, egyesítsék a korábban különálló munkás­mozgalmi forradalmi erőket,’ ellenálló csoportodat. A felszabadulás után egyik szerkesztője volt a Szabadság című napilapnak. Ekkortól kezdve már az egész ország lakossága, annak minden ré­tege figyelemmi kísérhette újságírói, politikai munkáját,' állásfoglalásait is, hiszen megfordult az ország vala­mennyi megyéjében, városá­ban. Kivette részét a földre­form végrehajtási terveinek kidolgozásából, aztán mint a párt központi vezetőségének tagja miniszterelnökségi, tájé­koztatási államtitkárként dol­gozott, emellett vezette a pártközpont értelmiségi osz­tályát. Később az ország kül­ügyminisztere lett, s 1951-ben neki is osztoznia kellett azok sorsában, akiket a személyi kultusz megszállottjai koholt vádak alapján letartóztattak, s éveken át minden jogalap nélkül börtönben tartottak.' Megszabadulása és rehabilitá­lása után töretlen lélekkel dolgozott tovább. ötvenhat őszén az elsők között állt csatasorba a párt újjászervezéséért. A Forradal­mi Munkás-Paraszt kormány művelődésügyi, majd állammiJ nisztere lett. a miniszterelnök élső helyettese. 1965—67-ben a miniszterelnöki tisztséget föTtőlféj be. Jelenleg, mint a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke folytatja munká­ját. | Mai. 75. születésnapján sze­retettel és nagyrabecsüléssel köszönti az ország Kállai Gyulát, a népi-nemzeti egy­ség kovácsolóját, a kommu­nista mozgalom régi, kiemel­kedő harcosát, s azt kíván­juk neki, hogy még nagyon sokáig jó eredményekkel foly­tathassa munkáját, erőben, egészségben. Vadász Ferenc Szolnokhoz egyebek mel­lett úgy van közünk, hogy onnan járnak hozzánk a szí­nészek és színésznek, tehát tekinthetjük a nagy múltú vá­rost nógrádi színházi köz­pontnak is. Az étterem, aho­va az éhes-üres gyomor be­hajt bennünket, a főút men­tén áll, s igen nagy bátorság szükségeltetik ismeretlenül a belépéshez! Kint, az utcai front felől a kirakatban szo­kott helyén függ az étlap, alig olvasható a koszos ab­laküvegtől, alatta nagy ha­lomban a sitt, korcs seprű­vég és pókhálós Kinizsi már­kájú sörösüvegek kisebb hal­maza — az építőipar felség­jelvényed egy több héttel, hó­nappal ezelőtti felújításféle néma tanúi. Az ember nem tudhatja, mi van belül az asztaloknál, s főként, hogy mit tesznek ilyen előzmények után az asztalra? Belépünk mégis és azonnal szembeötlik egy szolnoki szo­kás. Mindenki, (főként hely­be1:) az utca felöli asztalsor­nál ül, a középső és a fal fe­löli belső sor teljesen üres, kifelé billen az étterem, mint egy süllyedő hajó. Mégiscsak a koszt a lényeg! Az viszont nagyon is ízletes, a rántott velő és a bácskai rizseshús, káposztával. Szolnok kap öt jó pontot, de az iménti tíz rosszat az sem feledteti. Az történt, hogy betértünk az utazási iroda fényes helyisé­gébe, ahol mai úrifiúk és úri- lányok űzik az időt minden,­féle pletykáikkal, mert azt nem lehet mondani, hogy sok dol­guk lenne. Mintha nem is ide­genforgalmi főszezon előtt lennénk. Már a környék is el­len tmondásiba keveredik önnön magával, amikor egyfelől csu­pa üveg valóban grandiózus, vagy ahogy a román mondja admirábil! (csodálatos) kul­túrpalotával fogadja az ide­gent, miközben a mellette magasodó furcsa arányú és komor betonanyagú szolgál­tatói centrum lépcsői szinte járhatatlanok a töredezések­től. A lefolyók az átadás óta nem láthattak tisztítószerszá­mot —, mi léhet itt egy na­gyobb esőzés idején! Bent a keliemes irodában az utazás lovagjai —, úgy tűnik — mindenkit megszólnak tisztán unalomból és kedélyes neve­letlenségből. Érdekes, hogy itt jut eszembe a csehek társa­sági kultúrája, amelyből tel­jességgel hiányzik mindenfé­le feltűnés. Ami annyit tesz, hogy senki sem szívesen vi­selkedik oly módon, hogy bár­ki is felfigyeljen rá (ideért­ve a ruházatot is), másfelől, ha valaki mégis feltűnővé vá­lik, esetleg akarata ellenére —, minden cseh úgy tesz, mintha nem látna semmit, ami különös. Ennyi az egész. .Velünk tér be egy há rom la. Debrecen éjjel is él. A Mer- :edesek mutatják, hogy a nyu- iati turistáik már májusban orgolódnak a városban és éj­ei sem tudnak aludni. Vonz- .a őket a lehetőség,, hogy re- atíve olcsón étkezhetnek és hatnak mondjuk az Arany Ilka bárjában, ahova nekik gészen biztosain mindenkor lejárásuk van. A szavatosság ■rre a valuta, ami a zsebük- len lapul, s kinek lenne na- iybbb szüksége kemény va­utára, ha nem a Bika bár- a portásának? Hát ez egy :ülön fazxm, ahogy manapság nondani szokás. Éjfélkor itt még megy a műsor”, fél sztriptíz vagy gészen az, a lényeg, hogybe- épővel együtt egy háromtagú ársaság fizethet érte vagy iát száz forintot. Sok, nem ok? Van, aki azt mondja er- e, „majd visszajövök egy óra itán, amikor nem lesz mű- or”. Akkor csak száz vagy zázötven a belépő, amiben lines beszámítva semmiféle ogyasztás. Azokat viszont a Cerberus szűri meg; a portás áteszi a táblát, a telt házról s gúnyosan figyeli a hatást, ^an, aki nehezen fegyelmezi oagát és környékezni kezdi zzal a felárral, amit koráb­an sajnált a műsorra, a por- ást. Ha látnák ezt az embert utasokkal a kezében a helyzet magaslatán, ha leírható lenne a pökhendisége, amit igen jó idegekkel megőrzi minden kö­rülmények között és ezzel megtéveszti a másikat a „jól- neveltségével”. Az üzlet így fest: azt enged be, akitakar, aki valami miatt holtnak szá­mít, lehet az egy barát is, aki idehordja konzumálni a kör­nyék valamennyire rendesen felöltözött nőit, hogy legyein kit elvinni a németnek, fran­ciának, belgának eléggé meg nem gondolt módon. De hát ez még nem prostitúció, csak valami szemihúnyásos valami, ami hasonlít hozzá. Egyszer megkérdeztem az árakat. Első osztályon, amilyen a debrece­ni Bika is, négyezret monda­nak a félprofi lányok, akik mellesleg nappal igazolt mun­kahelyekkel rendelkeznek, de hát pont azt ne tudnának sze­rezni a mai valóságban? Bent a szűrt fényben szám­talan üres asztal fogad, eze­ket sorra letagadta a portás odakint, mert csak jattra ad­ja a szabad utat a csóringer magyaroknak. Már mér fel­hívnám a vállalat igazgatóját, de erre meg azt mondja a közeli szálló (a bár nem a szálloda épületében honos) portása, hogy „nem tud leé­rem disztingvální; ilyenkor felhívná a direktort?” Igaz lehet, disztingvální kell. Ami annyit tesz, hogy „csinálj te is üzletet mindenkivel, s akkor meg tudod fizetni borravaló­val, baksissal az asztalokat eladó portás igényeit”. Az a tarjáni notabilitás, aki egy feltűnően csinos és szemtele­nül fiatal lánykával ropja a táncot a parketten, nyilván disztingváltan érkezett. Kicsi a világ és kicsinyes benne sok minden. Hogy aztán milyen kicsi és mennyire köze van minden­hez a mi kis nógrádi vilá­gunknak — azt csak jelzés­szerűen (nagyon jó kifejezés az elnagyoltságra, hányaveti- ségre, hogy magamat se kí­méljem a végén) írom ide ha­marjában : semmi meglepő abban, hogy Andornaktálya Hevesben valamikor Mocsáry- birtok is volt, s hogy van itt egy Mocsáry^kastély, talán jobb állapotban, mint a la- pujtői — mondja Marika, a presszós lány. A borsodi Me- zőnyárád tele van Majthényi- vonatkozással, a pesti maszek­taxis azt üzeni általam a tar­jám rádiósnak, hogy „üdvöz­li, Vince, a horgász a stég­ről...” A kicsi világ mégis szép! Az jár jól, aki csak a jó üze­neteit rögzíti. T. Pataki László 1 NÓGRAD - IMS. június 1., szombat __ 7 gd férficsapat. Romániába készülve itt váltanának még c némi készpénzt, s mert úgy g látszik, közös a kassza, az ele- f ve kuncogás irodai válaszra j' azt feleli valamelyikük „jó, de z előtte megkonzultáljuk a dől- 1 got’’ és valóban leülnek ku- il paktanácsra az iroda közepén. I Szállnak a gúnyos pillantások e körbe körbe. Parkinson Iá- t nyai és legényei élvezik a e „földhözragadtak tanácsát”, t hogy néhány száz forint vagy g lei ide-oda váltása, hogy 1 okozhat ekkora fejtörést! j. Megszületik a döntés, ezt íi ugyanúgy élvezettel csócsál- r ják, s amikor a neveket szó­lítja, egy nevetését alig visz- ,, szatartó hölgyike, külön örö- e met kelt a hivatásosokban, 1< ahogy mindhármójuk útleve- t lét egy osztja ki, s vele a l pénzt... „Valami baj van ve- s lük?” kérdezem és talán be- r csúszik a hangomba a vissza- v fojtott indulat, mert kisvár- s tatva lehervadnak az irodai s kedélyek. Kicsi a világ min- denképpen, mert egyetlen mo- q mentum az ember eszébe hoz- ]( za a magyar kedélyességet (én é ugyan másnak nevezem) a cseh visszafogottságot, a ro- n . „ , . a man egyszerűséget es egy fran- ^ cia mondást, miszerint „a ne- t; vetsége&ség öí^j _ k Ú t o n ] á t ó Kicsi a világ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom