Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-07 / 132. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ~ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI TA KACS LAPJA XLI. ÉVF., 132. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1985. JÚNIUS 7., PÉNTEK Hogyan szavazzunk? (3. oldal) Egy novellista Losoncról (4. • oldal) A jövő hét rádió- és tv-műsora (5, oldal) Választási nagygyűlés Csepelen Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára csütörtökön a csepeli sport- csarnokban rendezett választási nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgozókkal. A nagy­gyűlés a szombaton sorra kerülő választások előtti utolsó politikai tömegdemonstráció volt, záróeseménye tehát a választási előkészüle­teknek, amelyek során az országgyűlési kép­viselő- ' és tanácstagjelöltek találkoztak vá­lasztóikkal, kifejtették a Hazafias Népfront P30gramja alapján álló elképzeléseiket, s la­kosságunk széles rétegei tettek hitet az MSUMP XIII. kongresszusán elhatározott országépítő célok megvalósítása mellett. Zsúfolásig megtelt a sportcsarnok, ahová a csepeli dolgozók mellett eljöttek más bu­dapesti munkáskollektívák képviselői is. Az elnökségben helyet foglaltak a főváros, Cse­pel politikai, társadalmi szervezeteinek ve­zetői. az élenjáró dolgozó közösségek küldöt­tei, a munkásmozgalom veteránjai, s az ur­nákhoz most először járuló fiatalok képvise­lői. Ott volt Grósz Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Horváth István, a Központi Bizottság titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Peják Emil, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának vezető titkára, Ernszt Antal, az MSZ1\?P XXI. Kerületi Bizottságának első titkára, Tart An­tal. a Csepel Művek ipari központjának el­nöke. A Himnusz hangjait követően Kállai Gyu­la, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlevőket. A nagvgyűlésen elsőként Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az országos listán szereplő képviselőjelölt szó­lalt fel. Életútja, munkája elmúlt évtizedei­be visszatekintve felidézte hazánk e századi történetének jelentős fordulópontjait, a dol­gozó osztályok nyomorúságos korszakát, a második világháború éveit. Kiemelte: a Szovjetunió Vörös Hadserege óriási vérál­dozatok árán a végpusztulástól mentette meg kifosztott, romokba heverő országunkat. Az illegalitásban és a szovjet csapatok oldalán harcoló magyar kommunisták, ellenállók, an­tifasiszták álma beteljesült. Az országos választási listán képviselője­löltként szereplő Kállai Ferenc felszólalásá­ban hivatásának, a színészi mesterségnek a felelősségére utalva elmondla: — szenvedé­lyesen figyelem az emberek minden meg­nyilatkozását, cselekedeteik belső rugóit, egy­máshoz való viszonyukat, a társadalommal való kapcsolatukat. S természetesen mélysé­gesen, érdekelt vagyok abban, hogy vajon a kultúra, a művészet mennyiben szolgálja az ember, a közösség jobbá tételét. Felmutatja-e eléggé hitelesen és a maga sokoldalúságában az embert? Ad-e elég lélektisztító élményt? Példát: jót vagy rosszat? Segíti-e leküzdeni a művészet a bennünk, s környezetünkben elszaporodó negatív, mindannyiunkat sértő erkölcsiség tüneteit, erősíti-e a humánum­mal, a szocializmus értékeivel, távlataival való azonosulásunkat: vagy ellenkezőleg: el­felejtve dolgát, megkerülve a nehezét, fertőzi a lelkeket, hiszen a leginkább ..gazdaságköz­pontú” időszakokban sem csökken, hanem nő a művészet, a kultúra szerepe, jelentősége — de nem mindegy, hogy milyen ez a szellemi­ség. Igen nagy, semmivel sem pótolható te­hát a felelőssége a kultúra művelőinek. Felszólalt a nagygyűlésen Bodor Lászióné a Papíripari Vállalat Csepeli Papírgyárának dolgozója is. Ezután Kádár János lépett a szónoki emelvényre. Kádár János: A szocializmus a mi népünk célja és műve Kedves elvtársak! Barátaim! Tisztelettel köszöntőm a nagygyűlés elnökségét és min­den résztvevőjét. Élve az alkalommal, köszöntőm a te­levízió nézőit, a rádió hallga­tóit. Az itt jelenlevők sze­mélyében köszöntőm Csepel, Budapest dolgozóit, köszön­tőm a magyar munkásosz­tályt, a szövetkezeti paraszt­ságot. az értelmiséget, az al­kalmazottakat, a választásra készülő, szocializmust építő magyar népet. Az utóbbi hónapokban po­litikai életünk nagyon moz­galmas volt. Nemrégiben zajlott le a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak, társa­dalmunk vezető erejének nagy fontosságú XIII. kong­resszusa. Azt követően mél­tóan megemlékeztünk hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulójáról. Megünnepeltük május elsejét, a munkásosz­tály, az internacionalizmus nagy nemzetközi ünnepét, és közben megkezdődött a vá­lasztási kampány. E politi­kai események során szó esett a bennünket vezérlő elvek­ről, politikánkról, céljainkról, helyzetünkről, nehézségeink­ről, a követendő útról, a meg­oldandó feladatokról. Min­den lényeges kérdésről a tö­megek iránti bizalommal, nyíltan beszéltünk. Most en­nek az eseménysorozatnak, a választási politikai munkának az utolsó szakaszában va­gyunk. A lezajlott jelölő és választási gyűléseket nagy­fokú politikai aktivitás jel­lemezte. Ezeken mintegy másfél millióan vettek részt, a választóknak több mint 20 százaléka. Számunkra természetesen nagyon fontos, hogy az ál­lampolgárok milliói hogyan fogadták kongresszusunk ha­tározatait és a Hazafias Nép­front állásfoglalását, amely­ben magáénak vallotta pár­tunk országépítő program- ját. Felelősséggel és öröm­mel szólok arról, hogy az emberek nemcsak nagy ér­deklődéssé’, hanem megértés­sel, támogatassa! és tettre- készséggel fogadták törek­véseinket, s ezt szavakban is kifejezték. Hiszen csak a . választásokkal kapcsolatos gyűléseken kétszázezer ember felszólalt és nyíltan állást foglalt. Ez óriási fontosságú. De ennél is fontosabb állás­foglalás fejeződik ki a min­dennapi munka, a párt- kongresszus és hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója alkalmából meghirdetett szo­cialista munkaverseny ered­ményeiben. 'A bányásztok és a többi szakma dolgozói is sokszor túlórákat vállalva, szabad szombaton, kommunis­ta műszakokon teljes erővel dolgoznak, hogy a szocialis­ta céljaink eléréséhez annyi­ra fontos idei népgazdasági tervet ménné! jobb eredmény­nyel teljesítsük. Ezért eze­ket a mind szavakban, mind tettekben megnyilvánuló ál­lásfoglalásokat nagyon nagy­ra értékeljük, az e'gyik leg­fontosabb előrevivő erőnek tartjuk. Június 8-án, szombaton lesz­nek az országgyűlési képvise­lő- és tanácstagválasztások. Ennek szintén megvan a ma­ga nagyon nagy jelentősége. Büntetőjogi szankció termé­szetesen nem sújtja azt, aki nem szavaz. De úgy gondo­lom, hogy a közügyekben gon­dolkozó, s népünk felemelke­dését szívükön viselő emberek előtt világos: a választásokon való részvétel milliók állásfog­lalása politikánk fő iránya mellett. Amint az előttem szó­ló csepeli fiatalasszony is mondotta, a szavazópolgárok is megértik, hogy ezen a vá­lasztáson aktívan részt venni, és a szavazatukkal is kifejezés­re juttatni az egész nép alap­vető politikai törekvéseivel való egyetértést — ez erköl­csi és politikai tett. A szava­zás a politikánk, a rendsze­rünk. a népi hatalmunk, a szocializmus, a béke és az építő programok melletti ki­állást, állásfoglalást jelent. Kedves elvtársak! Az utóbbi hetekben hazánk, társadalmunk, a dolgozók éle­tének szinte minden kérdésé­ről szóltunk. Ezért most nem szükséges programot hirdetni, hiszen azt már megadta a pártkongressszus és a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa. Néhány fontos kérdésről mégis szólni kívánok. Ma a világon harc folyik a társadalmi rendszerek között és éles az ideológiai küzdelem is. Az emberiség fejlődésé­nek jelenlegi szakaszában egy­idejűleg létezik a kapitalista és a szocialista világrendszer. E társadalmi rendszerek har­ca természetesen létezésük óta napirenden van, de az utóbbi időben élesebbé vált. Az im­perializmus neves és kevésbé neves szószólói újra és újra arról beszélnek, hogy Marx tanítása, a, marxizmus—leni- nizmus elavult, a szocialista rendszer nem működik meg­felelően. Lassan már csak­nem másfél évszázada annak, hogy a fiatal Marx elkezdte kutató és elemző munkáját. Sok idő telt el azóta, hogy ő és a vele együtt dolgozó En­gel«. majd Lenin kidolgozták és lerakták a marxista—leni­nista elmélet alapjait. Min­Kádár János beszél. denki tudja, aki ilyen kérdé­sekkel foglalkozik; amióta Marx, mint a kapitalizmus szigorú kritikusa fellépett, úgy beszéltek nézeteiről, hogy azok megalapozatlanok, élet- képtelenek. De ez az elmélet azóta már valósággá vált, száz- és százmilliók élnek a világ- rendszerré vált szocialista tár­sadalom országaiban. S ezek az országok fejlődnek, ez a rendszer életképes. Ami a kapitalizmust ille­ti. kétségtelen, hogy amikora tőkés társadalom kifejlődött és ahol a feudális társadal­mat, vagy annak maradvá­nyait félretolta útjából, je­lentősen hozzájárult a terme­lőerők fejlesztéséhez, a ko­rábbiakhoz viszonyítja a ja­vak nagyobb tömegét hozta létre. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a gazdaságilag legfejlettebb tő­késországok a maguk színvo­nalát más országok és népek imperialista kizsákmányolása útján érték el. A kapitalizmus ma válság­ban van. Küzd felóldhatatlan belső ellentmondásaival, így a kizsákrpányolók és kizsák­mányoltak közötti kibékít- hetetlén ellentmondásokkal. Gazdasági, politikai, pénz­ügyi válságok, a termelés konjunkturális ingadozásai is gyötrik. De a mi számunkra az a leglényegesebb, hogy most mit tud a kapitalizmus az emberiségnek ígérni. Ez a válsággal küzdő rendszer az egVes dolgozó számára a lét­bizonytalanságot, az intézmé­nyesített és növekvő munka- nélküliséget, az élet legkü­lönbözőbb területein az erő­szak uralmát, az emberi kör­nyezet, a természet pusztítá­sát, és a háború szüntelen ve­szélyét tudja távlatként nyújtani. Ezzel szemben a szocializ­mus megszünteti az ember em­ber általi kizsákmányolását, garantálja a létbiztonságot, a teljes foglalkoztatottságot. Le­hetővé teszi, hogy a különböző nemzetek, népek viszonylag rövid idő alatt leküzdjék a százados elmaradottságot. A szocialista világrendszer ma a társadalmi fejlődés, a népek szabadságának zászlóvi­vője., Ez a rendszer az embe­riségnek a tartós és szilárd béke és a fegyvermentes vi­lág távlatát nyújtja. Erre az erőre, a szocializmusra is sza­vazunk a szombati választá­sunkon. Biztos vagyok abban, hogy népünk a rendszerek vi­lágméretű harcában ezúttal is a szocializmusra adja szava­zatát. Kedves elvtársak! A jelenlegi nemzetközi helyzet egyik fő jellemzője ma az imperialisták által szított fegyverkezési verseny, az imperialisták egyes körei­nek az a törekvése, hogy ka­tonai erőfölényre tegyenek szert. Azt tapasztaljuk, hogy az Egyesült Államok a világűr militarizálásának gon­dolatát is fontolgatja. Mit hirdetnek ezzel szemben a Varsói Szerződés országai a Szovjetunió, a szocialista or­szágok? Mi a békét, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élését hirdetjük és gya­koroljuk. Minden vitás nem­zetközi kérdésben a tárgya­lást és a megegyezést java­soljuk. A Varsói Szerződés Szervezete megnemtámadá­si megállapodást javasolt és javasol ma is a NATO orszá­gainak. Javasoljuk a fegy­verkezési verseny megfékezé­sét. Európa atomfegyver-men­tesítését. a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését, s végül az általános leszerelést. Tudjuk, hogy ezek nem gyor­san megoldható kérdések, de céljainkért —, amelyeket a szocialista országok népei egységesen támogatnak — szüntelenül harcolni fogunk. Ügy véljük, hogy e bonyo­lult folyamatban biztosítható az összes érdekelt fél egyen­lő biztonsága. Nem akarunk erőfölényt kiharcolni, mi valóban békére, békés egy­más mellett élésre törek­szünk. Azt akarjuk, hogy az emberiség által megtermelt értékeket ne fegyverekre, ha­nem az emberiség javára fordítsák. Mi a tőlünk elté­rő társadalmi berendezkedé­sű országok népeinek is azt kívánjuk, amit magunknak, hogy békében élvezhessék munkájuk gyümölcseit. En­nél józanabb, tisztességesebb külpolitikát hirdetni ma nem lehetséges. Nagyon bízunk benne, hogy az emberek nem­csak a mi országainkban, ha­nem a kapitalista világ álla­maiban is megértik: az em­beriségnek, ha fenn akar ma­radni, nincs más útja, mint a különböző társadalmi rend­szerek békés egymás mellett élése, és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megol­dása. Ezt a politikát kép­(Folytatás a 2. oldalon.) Ölest tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén időszerű politikai és gazdasági kérdésekről tár­gyalt. Az Állami Tervbízottság tájékoztatója alapján megvi­tatta a veszélyeshulladék-ke- zelő telepek országos hálóza­tának kiépítésére hozott ha­tározat végrehajtásának hely­zetét. Figyelemmel a veszélyes hulladékok ártalmatlanításá­hoz fűződő fontos társadalmi és népgazdasági érdekekre, kötelezte az illetékes minisz­tériumokat, hogy a tanácsok és vállalatok bevonásával gyorsítsák meg a végrehaj­tást. (MTI) Föld körüli pályán a Szojuz T—13 A Szovjetunióban csütörtö­kön közép-európai idő szerint 8 óra 40 perckor Föld körüli pályára bocsátották a Szojuz T—13 jelzésű űrhajót, fedél­zetén Vlagyimir Dzsanibekov ezredessel, a Szovjetunió két­szeres hősével, az űrhajó pa­rancsnokával és Viktor Sza- vinihhel, a Szovjetunió hősé­vel, az űrhajó fedélzeti mér­nökével. A világűr további kutatását szolgáló program értelmében a Szojuz T—13tas űrhajó összekapcsolódik a Szaljut—7 űrállomással, s a két űrhajós az űrállomás és az űrhajó al­kotta komplexumon végzi fel­adatait. A szovjet ^ávirati iroda ; fcntése szerint a Szojuz T— úrhajó berendezései kifog; talanul működnek, Dzsámi kov és Szavinih űrhajós közérzete jó. Az űrhajó ss mélyzete megkezdte a repüli program végrehajtását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom