Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-07 / 132. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ~ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA MEGYEI TA KACS LAPJA XLI. ÉVF., 132. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1985. JÚNIUS 7., PÉNTEK Hogyan szavazzunk? (3. oldal) Egy novellista Losoncról (4. • oldal) A jövő hét rádió- és tv-műsora (5, oldal) Választási nagygyűlés Csepelen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön a csepeli sport- csarnokban rendezett választási nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgozókkal. A nagygyűlés a szombaton sorra kerülő választások előtti utolsó politikai tömegdemonstráció volt, záróeseménye tehát a választási előkészületeknek, amelyek során az országgyűlési képviselő- ' és tanácstagjelöltek találkoztak választóikkal, kifejtették a Hazafias Népfront P30gramja alapján álló elképzeléseiket, s lakosságunk széles rétegei tettek hitet az MSUMP XIII. kongresszusán elhatározott országépítő célok megvalósítása mellett. Zsúfolásig megtelt a sportcsarnok, ahová a csepeli dolgozók mellett eljöttek más budapesti munkáskollektívák képviselői is. Az elnökségben helyet foglaltak a főváros, Csepel politikai, társadalmi szervezeteinek vezetői. az élenjáró dolgozó közösségek küldöttei, a munkásmozgalom veteránjai, s az urnákhoz most először járuló fiatalok képviselői. Ott volt Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Horváth István, a Központi Bizottság titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Peják Emil, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának vezető titkára, Ernszt Antal, az MSZ1\?P XXI. Kerületi Bizottságának első titkára, Tart Antal. a Csepel Művek ipari központjának elnöke. A Himnusz hangjait követően Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlevőket. A nagvgyűlésen elsőként Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az országos listán szereplő képviselőjelölt szólalt fel. Életútja, munkája elmúlt évtizedeibe visszatekintve felidézte hazánk e századi történetének jelentős fordulópontjait, a dolgozó osztályok nyomorúságos korszakát, a második világháború éveit. Kiemelte: a Szovjetunió Vörös Hadserege óriási véráldozatok árán a végpusztulástól mentette meg kifosztott, romokba heverő országunkat. Az illegalitásban és a szovjet csapatok oldalán harcoló magyar kommunisták, ellenállók, antifasiszták álma beteljesült. Az országos választási listán képviselőjelöltként szereplő Kállai Ferenc felszólalásában hivatásának, a színészi mesterségnek a felelősségére utalva elmondla: — szenvedélyesen figyelem az emberek minden megnyilatkozását, cselekedeteik belső rugóit, egymáshoz való viszonyukat, a társadalommal való kapcsolatukat. S természetesen mélységesen, érdekelt vagyok abban, hogy vajon a kultúra, a művészet mennyiben szolgálja az ember, a közösség jobbá tételét. Felmutatja-e eléggé hitelesen és a maga sokoldalúságában az embert? Ad-e elég lélektisztító élményt? Példát: jót vagy rosszat? Segíti-e leküzdeni a művészet a bennünk, s környezetünkben elszaporodó negatív, mindannyiunkat sértő erkölcsiség tüneteit, erősíti-e a humánummal, a szocializmus értékeivel, távlataival való azonosulásunkat: vagy ellenkezőleg: elfelejtve dolgát, megkerülve a nehezét, fertőzi a lelkeket, hiszen a leginkább ..gazdaságközpontú” időszakokban sem csökken, hanem nő a művészet, a kultúra szerepe, jelentősége — de nem mindegy, hogy milyen ez a szellemiség. Igen nagy, semmivel sem pótolható tehát a felelőssége a kultúra művelőinek. Felszólalt a nagygyűlésen Bodor Lászióné a Papíripari Vállalat Csepeli Papírgyárának dolgozója is. Ezután Kádár János lépett a szónoki emelvényre. Kádár János: A szocializmus a mi népünk célja és műve Kedves elvtársak! Barátaim! Tisztelettel köszöntőm a nagygyűlés elnökségét és minden résztvevőjét. Élve az alkalommal, köszöntőm a televízió nézőit, a rádió hallgatóit. Az itt jelenlevők személyében köszöntőm Csepel, Budapest dolgozóit, köszöntőm a magyar munkásosztályt, a szövetkezeti parasztságot. az értelmiséget, az alkalmazottakat, a választásra készülő, szocializmust építő magyar népet. Az utóbbi hónapokban politikai életünk nagyon mozgalmas volt. Nemrégiben zajlott le a Magyar Szocialista Munkáspártnak, társadalmunk vezető erejének nagy fontosságú XIII. kongresszusa. Azt követően méltóan megemlékeztünk hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról. Megünnepeltük május elsejét, a munkásosztály, az internacionalizmus nagy nemzetközi ünnepét, és közben megkezdődött a választási kampány. E politikai események során szó esett a bennünket vezérlő elvekről, politikánkról, céljainkról, helyzetünkről, nehézségeinkről, a követendő útról, a megoldandó feladatokról. Minden lényeges kérdésről a tömegek iránti bizalommal, nyíltan beszéltünk. Most ennek az eseménysorozatnak, a választási politikai munkának az utolsó szakaszában vagyunk. A lezajlott jelölő és választási gyűléseket nagyfokú politikai aktivitás jellemezte. Ezeken mintegy másfél millióan vettek részt, a választóknak több mint 20 százaléka. Számunkra természetesen nagyon fontos, hogy az állampolgárok milliói hogyan fogadták kongresszusunk határozatait és a Hazafias Népfront állásfoglalását, amelyben magáénak vallotta pártunk országépítő program- ját. Felelősséggel és örömmel szólok arról, hogy az emberek nemcsak nagy érdeklődéssé’, hanem megértéssel, támogatassa! és tettre- készséggel fogadták törekvéseinket, s ezt szavakban is kifejezték. Hiszen csak a . választásokkal kapcsolatos gyűléseken kétszázezer ember felszólalt és nyíltan állást foglalt. Ez óriási fontosságú. De ennél is fontosabb állásfoglalás fejeződik ki a mindennapi munka, a párt- kongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából meghirdetett szocialista munkaverseny eredményeiben. 'A bányásztok és a többi szakma dolgozói is sokszor túlórákat vállalva, szabad szombaton, kommunista műszakokon teljes erővel dolgoznak, hogy a szocialista céljaink eléréséhez annyira fontos idei népgazdasági tervet ménné! jobb eredménynyel teljesítsük. Ezért ezeket a mind szavakban, mind tettekben megnyilvánuló állásfoglalásokat nagyon nagyra értékeljük, az e'gyik legfontosabb előrevivő erőnek tartjuk. Június 8-án, szombaton lesznek az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztások. Ennek szintén megvan a maga nagyon nagy jelentősége. Büntetőjogi szankció természetesen nem sújtja azt, aki nem szavaz. De úgy gondolom, hogy a közügyekben gondolkozó, s népünk felemelkedését szívükön viselő emberek előtt világos: a választásokon való részvétel milliók állásfoglalása politikánk fő iránya mellett. Amint az előttem szóló csepeli fiatalasszony is mondotta, a szavazópolgárok is megértik, hogy ezen a választáson aktívan részt venni, és a szavazatukkal is kifejezésre juttatni az egész nép alapvető politikai törekvéseivel való egyetértést — ez erkölcsi és politikai tett. A szavazás a politikánk, a rendszerünk. a népi hatalmunk, a szocializmus, a béke és az építő programok melletti kiállást, állásfoglalást jelent. Kedves elvtársak! Az utóbbi hetekben hazánk, társadalmunk, a dolgozók életének szinte minden kérdéséről szóltunk. Ezért most nem szükséges programot hirdetni, hiszen azt már megadta a pártkongressszus és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Néhány fontos kérdésről mégis szólni kívánok. Ma a világon harc folyik a társadalmi rendszerek között és éles az ideológiai küzdelem is. Az emberiség fejlődésének jelenlegi szakaszában egyidejűleg létezik a kapitalista és a szocialista világrendszer. E társadalmi rendszerek harca természetesen létezésük óta napirenden van, de az utóbbi időben élesebbé vált. Az imperializmus neves és kevésbé neves szószólói újra és újra arról beszélnek, hogy Marx tanítása, a, marxizmus—leni- nizmus elavult, a szocialista rendszer nem működik megfelelően. Lassan már csaknem másfél évszázada annak, hogy a fiatal Marx elkezdte kutató és elemző munkáját. Sok idő telt el azóta, hogy ő és a vele együtt dolgozó Engel«. majd Lenin kidolgozták és lerakták a marxista—leninista elmélet alapjait. MinKádár János beszél. denki tudja, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik; amióta Marx, mint a kapitalizmus szigorú kritikusa fellépett, úgy beszéltek nézeteiről, hogy azok megalapozatlanok, élet- képtelenek. De ez az elmélet azóta már valósággá vált, száz- és százmilliók élnek a világ- rendszerré vált szocialista társadalom országaiban. S ezek az országok fejlődnek, ez a rendszer életképes. Ami a kapitalizmust illeti. kétségtelen, hogy amikora tőkés társadalom kifejlődött és ahol a feudális társadalmat, vagy annak maradványait félretolta útjából, jelentősen hozzájárult a termelőerők fejlesztéséhez, a korábbiakhoz viszonyítja a javak nagyobb tömegét hozta létre. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a gazdaságilag legfejlettebb tőkésországok a maguk színvonalát más országok és népek imperialista kizsákmányolása útján érték el. A kapitalizmus ma válságban van. Küzd felóldhatatlan belső ellentmondásaival, így a kizsákrpányolók és kizsákmányoltak közötti kibékít- hetetlén ellentmondásokkal. Gazdasági, politikai, pénzügyi válságok, a termelés konjunkturális ingadozásai is gyötrik. De a mi számunkra az a leglényegesebb, hogy most mit tud a kapitalizmus az emberiségnek ígérni. Ez a válsággal küzdő rendszer az egVes dolgozó számára a létbizonytalanságot, az intézményesített és növekvő munka- nélküliséget, az élet legkülönbözőbb területein az erőszak uralmát, az emberi környezet, a természet pusztítását, és a háború szüntelen veszélyét tudja távlatként nyújtani. Ezzel szemben a szocializmus megszünteti az ember ember általi kizsákmányolását, garantálja a létbiztonságot, a teljes foglalkoztatottságot. Lehetővé teszi, hogy a különböző nemzetek, népek viszonylag rövid idő alatt leküzdjék a százados elmaradottságot. A szocialista világrendszer ma a társadalmi fejlődés, a népek szabadságának zászlóvivője., Ez a rendszer az emberiségnek a tartós és szilárd béke és a fegyvermentes világ távlatát nyújtja. Erre az erőre, a szocializmusra is szavazunk a szombati választásunkon. Biztos vagyok abban, hogy népünk a rendszerek világméretű harcában ezúttal is a szocializmusra adja szavazatát. Kedves elvtársak! A jelenlegi nemzetközi helyzet egyik fő jellemzője ma az imperialisták által szított fegyverkezési verseny, az imperialisták egyes köreinek az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert. Azt tapasztaljuk, hogy az Egyesült Államok a világűr militarizálásának gondolatát is fontolgatja. Mit hirdetnek ezzel szemben a Varsói Szerződés országai a Szovjetunió, a szocialista országok? Mi a békét, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését hirdetjük és gyakoroljuk. Minden vitás nemzetközi kérdésben a tárgyalást és a megegyezést javasoljuk. A Varsói Szerződés Szervezete megnemtámadási megállapodást javasolt és javasol ma is a NATO országainak. Javasoljuk a fegyverkezési verseny megfékezését. Európa atomfegyver-mentesítését. a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését, s végül az általános leszerelést. Tudjuk, hogy ezek nem gyorsan megoldható kérdések, de céljainkért —, amelyeket a szocialista országok népei egységesen támogatnak — szüntelenül harcolni fogunk. Ügy véljük, hogy e bonyolult folyamatban biztosítható az összes érdekelt fél egyenlő biztonsága. Nem akarunk erőfölényt kiharcolni, mi valóban békére, békés egymás mellett élésre törekszünk. Azt akarjuk, hogy az emberiség által megtermelt értékeket ne fegyverekre, hanem az emberiség javára fordítsák. Mi a tőlünk eltérő társadalmi berendezkedésű országok népeinek is azt kívánjuk, amit magunknak, hogy békében élvezhessék munkájuk gyümölcseit. Ennél józanabb, tisztességesebb külpolitikát hirdetni ma nem lehetséges. Nagyon bízunk benne, hogy az emberek nemcsak a mi országainkban, hanem a kapitalista világ államaiban is megértik: az emberiségnek, ha fenn akar maradni, nincs más útja, mint a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése, és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldása. Ezt a politikát kép(Folytatás a 2. oldalon.) Ölest tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén időszerű politikai és gazdasági kérdésekről tárgyalt. Az Állami Tervbízottság tájékoztatója alapján megvitatta a veszélyeshulladék-ke- zelő telepek országos hálózatának kiépítésére hozott határozat végrehajtásának helyzetét. Figyelemmel a veszélyes hulladékok ártalmatlanításához fűződő fontos társadalmi és népgazdasági érdekekre, kötelezte az illetékes minisztériumokat, hogy a tanácsok és vállalatok bevonásával gyorsítsák meg a végrehajtást. (MTI) Föld körüli pályán a Szojuz T—13 A Szovjetunióban csütörtökön közép-európai idő szerint 8 óra 40 perckor Föld körüli pályára bocsátották a Szojuz T—13 jelzésű űrhajót, fedélzetén Vlagyimir Dzsanibekov ezredessel, a Szovjetunió kétszeres hősével, az űrhajó parancsnokával és Viktor Sza- vinihhel, a Szovjetunió hősével, az űrhajó fedélzeti mérnökével. A világűr további kutatását szolgáló program értelmében a Szojuz T—13tas űrhajó összekapcsolódik a Szaljut—7 űrállomással, s a két űrhajós az űrállomás és az űrhajó alkotta komplexumon végzi feladatait. A szovjet ^ávirati iroda ; fcntése szerint a Szojuz T— úrhajó berendezései kifog; talanul működnek, Dzsámi kov és Szavinih űrhajós közérzete jó. Az űrhajó ss mélyzete megkezdte a repüli program végrehajtását.
