Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

1 Elnökválasztás Olaszországban r Olaszországban hétfőn meg­kezdődik a szavazás az új köztársasági elnök személyé­ről, s Francesco Cossiga ke- reszténydemokarta politikus tűnik a legesélyesebbnek. Mint ismeretes, az államfőt nem közvetlenül a lakosság választja, hanem a parlament két házának a tagjai és a tar­tományi küldöttek. Véget ért tehát Sandro Per­tini hétéves elnöki megbíza­tása, így hétfőn az olasz kép­viselőház épületében 16.00- kor összeül az 1011 „nagyvá­lasztó”, vagyis a 630 képviselő, 323 szenátor és 58 tartományi küldött. A kereszténydemokrata párt képviselőházi és szenátusi csoportjainak vezetőségei va­sárnap tartott együttes ülésü­kön egyhangúlag hoztak dön­tést arról, hogy a nagyválasz­tók közgyűlésen Cossigát ja­vasolják jelöltnek. A kommu­nisták parlamenti csoportjai­nak a vezetősége szintén kö­zölte: pártja pozitív módon Viszonyul Cossiga jelöléséhez. Mindez természetesen csak a pártok általános készségét tükrözi, valójában az egyes nagyválasztók akaratán múlik, hogy kire adják voksufcat. Ezért a korábbi elnökválasz­tások tapasztalatainak az is­meretében semmit sem lehet százszázalékos bizonyossággal előrelátni. Eddig csak a legelső köztársasági elnököt, De Ni. colát sikerült első szavazásra megválasztani 1946-ban, az utána következő Einaudi és Gronchi négy, Segni kilenc, Saragat huszonegy, Leone hu­szonhárom és Pertini tizen­hat forduló után jutott az államfői székbe. A számok tükrében elemez­ve a helyzetet Cossiga elvben 871 szavaira számíthatna (365 kereszténydemokrata, 285 kommunista, 119 szocialista, 44 republikánus, 34 szociálde­mokrata és 24 liberális voks- ra.). Csakhogy a titkos sza­vazás ténye váratlan fordula­tokat is rejtegethet. Az „orv­lövészek”., vagyis a saját párt­juk álláspontja ellen titokban szavazók okozhatnak meglepe­téseket. (Megtörtént egyszer, hogy valaki Sophia Loren ne­vét dobta az urnába.). A kommunista párt nem köte­lezte el magát arra, hogy- már az első fordulóban feltétlenül csak egy személyt vesz számí­tásba. Asszad elutazott a Szovjetunióból Háfez Asszad, az Arab' Új­jászületés Szocialista Párt­jának főtitkára, szíriai elnök szombaton elutazott a Szov­jetunióból. A szíriai vezető június 19. és 21. között mun­kalátogatást tett, amely után még a Szovjetunióban ma­radt pihenésre. Háfez Asszad az SZKP KB, a Legfelsőbb Tanács El­nöksége és a szovjet minisz­tertanács meghívásának tett eleget. Gépeltérítési ügy Washington nem enged a „terroristáknak" 31 síitát szabadon bocsát Izrael r Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Az amerikai kormányzat a hét végén nem tett közzé új tájékoztatást arról, milyen lépéseket tesz a Bejrutban lévő amerikai repülőgép uta­sainak kiszabadítására. Wa­shington a nyilvánosság szá­mára változatlanul korábbi ál­láspontját' ismételi: nem tesz engedményeket a „terroris­táknak” és nem bátorít erre más kormányokat sem. Shultz amerikai külügymi­niszter még péntekén, Peresz izraeli miniszterelnökkel foly­tatott telefonbeszélgetése során erősítette meg ezt az állás­pontot. Bár lapjelentések sze­rint Bejrutban az amerikai nagykövet állandó kapcsolat­ban van Nabih Berrivel, a síita Amal vezetőjével, nincs hír arról, hogy akár ez a köz­vetlen tárgyalás, akár más ál­lamok, illetve a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága köz­benjárása bármiféle előrehala­dást hozott volna. Á Pentagon által elrendelt hírzárlat ellenére az amerikai sajtó részletesen beszámolt ar­ról. hogy Libanon partjai kö­zéjében folytatódik a nagysza­bású amerikai flottaösszoon- tosítás és a helyszínre érke­zett három olyan partraszál- lító hajó is, amely 1800 ten­gerészgyalogost hozott. Ameri­kai részről azonban tagad­ják. hogy a flotta repülőgépei felderítést végeztek volna Bej­rút felett. A hivatalos csend ellenére a közvélemény egyre határo­zottabban követeli, hogy a kormány tegye meg az egyet­len’lehetséges lépést: a nyil­vánosság előtt szólítsa fel Iz­raelt a fogságban lévő libano­ni síiták szabadon bocsátásá­ra és adjon biztosítékot arra, hogy ez az akció az amerikai túszok szabadon bocsátásával egyidőben történik meg. A va­sárnapi lapok, amelyek nagy terjedelemben foglalkoznak az eltérített TWA-repülőgép uta­sainak sorsával, általában azon a véleményen vannak, hogy enélkül a bejrúti túszügy könnyen fejlődhet olyan tar­tós és súlyos válsággá, mint amilyen a teheráni amerikai nagykövetség tagjainak fog­va tartása volt. Reagan elnök nem tett uta­lást a bejrúti túszok ügyére abban a beszédben, amelyet szombaton délután, a San Salvadorban merényiét áldo­zatául esett négy tengerész- gyalogos holttestének megér­keztekor mondott a Washing­ton közelében lévő Andrews légitámaszponton. Az elnök azonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok felkutatja és „megbünteti” a merénylet végrehajtóit. Jichak Rabin izraeli had­ügyminiszter vasárnap beje­lentette, hogy „az izraeli jó­akarat jeleként” hétfőn 31 síita foglyot szabadon enged­nek. Rabin az CBS amerikai televíziós hálózatnak adott nyi­latkozatában elmondta, hogy az erről szóló megállapodást a Nemzetközi Vöröskereszttel még pénteken dolgozták ki és azt az izraeli kormány jóváhagyta. Nabih Berri, az Amal moz­galom vezetője elutasította a „részleges” megoldást, mert az — mint mondta — nem elégíti ki a légikalózokat. A túszok szabadon bocsátá­sával kapcsolatos négypontos tervről számol be a bejrúti kormánykörökhöz közel álló An Nahar című lap. E sze­rint az amerikai túszokat el­engednék, az Egyesült Álla­mok pedig közleményben ítél­né el a légikalózkodást, a nemzetközi jog megsértését, beleértve Dél-Libanonban ej­tett foglyok izraeli bebörtön­zését. Budauesife ÉrkezEü tas-Dietficli Genícíier Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására vasárnap a délutáni órákban hivatalos látogatásra Budapestre érke­zett Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársa­ság külügyminisztere. Az NSZK diplomáciájának vezetőjét a Ferihegyi repü­lőtéren vendéglátója fogadta. Jelen volt Horváth István, hazánk bonni és Ernst Fri­edrich Jung, az NSZK buda­pesti nagykövete. (MTI) NÓGRÁD — 1985. június 24., hétfő Urkomplexum kering a Föld körül Az előzetesen meghatáro­zott időpontban, moszkvai idő szerint vasárnap reggel, 6 óra 54 perckor a Prog- ressz—24 automatikus teher­űrhajó összekapcsolódott a Szaljut—7—Szojuz—T—13 or- bitális űrkomplexummal. A két űrobjektum ke­resését, közeledését és az összekapcsolást a fe­délzeti automatikák irá­nyították. Egyidőben ellen­őrizte az összekapcsolás fo­lyamatát a földi irányítóköz­pont és a Szaljut—7 fedélze­tén tartózkodó két űrhajós is. A teherűrhajó üzemanya­got, a kísérletek folytatásá­hoz szükséges műszereket és berendezéseket. élelmiszert és leveleket vitt Dzsanibekov és Szavinih űrhajósok részé­re. A földi irányítóközpontba érkezett adatok szerint a két űrhajós jól érzi magát, a Szal­jut—7—Szojuz—T—13—Prog- ressz—24 űrkomplexum re­pülése normálisan folytató­dik. Hűholdat emelt a fedélzetére a Discovery A Tejútrendszerben felté­telezett „fekete lyukakat” — csillagászati objektumokat — vizsgáló műholdat a robotkar segítségével visszaemelte a raktérbe, a Föld körüli pá­lyán keringő Discovery ame­rikai űrrepülőgép személyze­te. A műholdat — amely tu­lajdonképpen egy ezerkilós röntgenteleszkóp — két nap­pal korábban helyezték a Discoveryről önálló Föld kö­rüli pályára. A berendezés saját rádióadóval nem ren­delkezett, így az adatokat magnószalagra rögzítette. A teleszkópot galaxisunk 30 ezer fényév távolságra levő középpontja felé irányították. Ebben a térségben feltétele­zik a tudósok a „fekete lyu­kak” létezését. Papp Lajos államtitkár nyilatkozata a választásokról A vasárnapi pótválasztás eredményének nyilvánosság­ra hozása után Papp Lajos álamtitkár, az Országos Vá­lasztási Elnökség elnöke az alábbi nyilatkozatot adta Tóth Ferencnek, az MTI főmunkatársának: — A június 22-i pótválasz­tásokkal — mondta — befe­jeződtek az országyűlési és tanácstagi választások. E fon­tos belpolitikai eseménnyel hazánkban a választópolgárok megújították a képviseleti testületeket, az országgyűlést és a tanácsokat. Az új vá­lasztási törvény alapján le­zajlott választások igazolták a törvény célkitűzéseinek he­lyességét. A törvény és az ennek alapján lezajlott sza­vazás egy újabb, jelentős lé­pés volt a szövetségi politika bázisának szélesítése, a nem­zeti egység erősítése, a de­mokratizmus további elmé­lyítése terén. — A pótválasztások előké­szítése. megszervezése és le­bonyolítása is sikeres volt. a választópolgárok élénk köz­életi érdeklődése mellett, az előírásoknak megfelelően, rendben, zavaró körülmények nélkül zajlott le. — Az ál'amooliJárok foko­zott közéleti érdeklődéssel és felelősséggel éltek jogaikkal. Csak elismeréssel lehet szólni a választópolgároknak a pótválasztásokon is aktív, nagy arányú részvételéről. — Mintegy 900 ezer volt a pótválasztásokon szavazásra jogosultak száma. A pótvá­lasztás eredményességének feltétele volt, hogy azon a választójogosultaknak több mint a fele vegyen részt. Örömmel állapíthattuk meg, hogy ehhez képest a válasz­tásra jogosultak részvételi aránya lényegesen nagyobb volt: az országgyűlési képvi­selők választásában 83 szá­zalékos, a tanácstagoknál pe­dig mintegy 74 százalékos.’ Ezen belül településenként el­térések voltak a főváros, á nagyobb városok és a közsé­gek között. A városokban a választójogosultak több mint 70 százaléka, a községekben 94 százaléka vett részt a pót­választásokon. — A választópolgárok dön­tő többsége tehát élt a köz­életben való aktív részvétel újabb lehetőségével. A június 8-i szavazást megelőző jelölő­gyűléseken alkalmasnak ítélt jelöltek nagy többsége is vál­lalta az újbóli jelöltséget. A június 22-i pótválasztáson megválasztott 41 képviselőből 33 a június 8-i választáson is jelölt volt. A pótválasztásök alkalmával még jobban erő­södött az állampolgárokban az a tudat, hogy most nem csak szavaznak, hanem választa­nak is. — Ismeretes, hogy ez a vá­lasztás a szavazólapok külön­bözősége, az eltérő szavazási mód miatt technikailag is bo­nyolultabb volt az előzőnél. Ezért is figyelemre méltó, hogy az érvénytelen szavaza­tok aránya már a június 8-i választásokon is viszonylag kicsi, csak mintegy 5 száza­lékos volt. A pótválasztások alkalmával azonban még ez is tovább csökkent: az ország- gyűlési képviselők esetében 1.2 százalékra, a tanácstagok ese­tében pedig 1,7 százalékra. Ez azt mutatja, hogy a válasz­tópolgárok jobban megismer­ték képviselő-, illetve tanács­tagjelöltjüket: általában kiáll­tak az általuk javasolt és el­fogadott jelöltek-mellett. Nem volt tehát megalapozott az az aggály, hogy az új törvényi előírások, módosítások miatt, bonyolultabb, nehezebb lesz a szavazás, s már csak emiatt is esetleg közömbösség nyilvá­nul meg. A tapasztalat ennek az ellenkezője: felelős, egysé­ges, aktív cselekvés volt a jel­lemző. A szavazás a válasz­tópolgárok bizalmán alapuló választás kifejezője volt. — A 352 országgyűlési vá­lasztókerületben június 8-án 310 képviselőt és 281 pótkép­viselőt választottak meg. Ak­kor 42 országgyűlési válasz­tókerületben egyik jelölt sem kapta meg a megválasztáshoz szükséges szavazatokat. Ezek­ben pótválasztásokat kellett tartani. A pótválasztások al­kalmával 42 országgyűlési vá­Japánban az ENSZ főtitkára Szombaton négynapos láto­gatásra Tokióba érkezett Ja­vier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Pérez de Cuellar a cukubai nemzetközi tudomá­nyos és technológiai kiállítás vendégeként tartózkodik a szigetországban, ugyanakkor tárgyalásokat folytat majd a japán vezetőkkel, Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnökkel és Abe Sintaro külügyminiszter­rel is. A megbeszélések napirend­jén — mint a japán főváros­ban közölték — mindenek­előtt az Irak és Irán közötti háborúval kapcsolatos kérdé­sek szerepelnek, különös te­kintettel a háború mielőbbi beszüntetését célzó erőfeszíté­sekre. A világszervezet veze­tője áprilisban Bagdadot és Teheránt egyaránt felkereste, és átfogó javaslatot terjes2*ett- elő a hadviselő felek közötti tűzszünet kihirdetése és a bé­ke helyreállítása érdekében. Tokiói tartózkodása során az ENSZ főtitkárát fogadja Hiro- hito császár is. Ritka dolog az Egyesült Ál­lamok politikai életében, hogy az alelnök nagyobb külpoliti­kai szerepet vállaljon. Még ritkább. hogy huzamosabb időre külföldre utazzon, mint például most George Bush te­szi. Nem csoda tehát, ha a több mint egyhetes, hét orszá. got felölelő nyugat-európai alelnöki körutazás jelentős eseménynek számít a nyári uborkaszezon kezdetén. Bush nagyon sokáig — több mint egy teljes elnöki perió­duson át — szinte teljesen Reagan árnyékában élt. Az elnök rendkívüli erős egyéni­sége, nagyon jól felépített „image”-dzse (a külvilág szá­mára kialakított arca) alapo­san megnehezítette munka­társainak az önálló szereplé­sét. Bush ugyan rövid ideig már állt a kormányrúdnál, amikor az elnököt merénylet érte és nem tudta ellátni fel­adatait, de ezután az alelnök ismét visszasüllyedt a hétköz­napi szürkeségbe. Ráadásul a közvéleményre nem tett jó * hatást az sem, hogy Bush he­Á le Irt oki körutazás lyett először Alexander Haig, akkori külügyminiszter ragad­ta magához az ügyek irányí­tását. Mindenesetre Reagan kora és az 1988-ban esedékes elnökválasztás egyaránt indo­kolttá teszik, hogy Bush vég. re nagyobb feladatokat kap­jon az Egyesült Államokon belül és kívül is, túllépjen az eddigi, jobbára protokoll-jel- legű megbízatások teljesítésén. Az új, szerepkörét a közel­múltban el is kezdte, amikor egyebek közt Magyarországon is járt. Más kérdés, hogy a jelen­legi körutazás aligha hozza majd helyre az emlékezetes májusi Reagan-látogatás so­rán történteket. Nevezetesen a bitburgi koszorúzást, vagy a bonni csúcsön kialakult ve- leménykülönségeket. Akkor a hét legfejlettebb tökésállam vezetői találkoztak, s közülük többen nemtetszésüknek adtak hangot az Egyesült Államok gazdaságpolitikája, az űr­fegyverkezési program, és néhány más kérdés miatt. Bushnak jócskán lesz miről tárgyalnia a NATO-partnerek fővárosaiban éppúgy, mint a semleges Svájcban. Megfigye­lők szerint a látogatás egyik fő — ha nem a legfőbb célja —, hogy a szövetségeseket rá­bírja az amerikai „csillaghá­borús'’ tervek egyértelmű el­fogadására és támogatására. Nem kizárt, hogy itt-ott tün­tetőkkel is farkasszemet kell maid néznie: az amerikai po­litika népszerűtlensége nyáron is mozgósíthatja a tömegeket. Bushnak mindenképpen hasznos lesz ez a „kirándulás” növelheti esélyeit az elnökje­löltségért folytatandó, hamaro­san kezdődő versenyben. Hogy mi lesz a meglátogatott or­szágok véleménye a tárgyalá­sokról — ez csak jó egy hét múlva derül majd ki. ,, (Horváth Gábor) lasztókerületben megválasztot­tak 41 képviselőt és 41 pót­képviselőt. Ez azt jelenti, hogy az országos választási listán indult 35 megválasztott kép­viselővel együtt összesen 386 képviselő foglalhatja el helyét az alakuló országgyűlésben. Amint az az Országos Vá­lasztási Elnökség közleményé­ből is ismert, a Zala megyei 5. számú országgyűlési vá­lasztókerületben 3 jelölt közül utólag kettő nem fogadta el a jelölést, ezért ott választá­sokat nem tarthattak. — Élénk érdeklődés kísérts a tanácstagi pótválasztásokat. A községek nagy részében már a kora délutáni órákig lead­ták szavazataikat a választó­polgárok. Megválasztottak 846 tanácstagot és 783 póttanács­tagot. Három tanácstagi hely maradt üresen. A Baranya megyei Dobsza községben az egyik tanácstagjelölt utólag visszalépett, ezért ott válasz­tást nem tarthattak. A Bara­nya megyei Magyaregregy községben és a Zala megyei Zalabéren pedig a jelöltek azonos számú szavazatot kap­tak, itt tulajdonképpen egvi- kük megválasztása sem tör­tént meg. — Az üresen maradt egy országgyűlési és három ta­nácstagi választókerületben a legközelebbi időközi választás alkalmával kerül sor a meg­üresedett helyek betöltésére. — A június 8-i választások­hoz hasonlóan, a pótválasztá­sok is igazolták, hogy a kettős és többes jelölés általános elfogadása — nem okozott gondot, sőt jelentős számú hármas és négyes jelölés is történt. Ma már a jelöltek állításának tapasztalatait ér­tékelve elmondhatjuk, hogy a „bukott ember” jelzőtől való félelem —, ha nem is minde­nütt' és mindenkinél, de az esetek döntő részében — nem tapasztalható. Erre mutatnak a pótképviselők és póttanács­tagok választásának tapaszta­latai is. A képviselői válasz­tókerületekben csak 29 helyen nem választottak pótképvise­lőt, ugyanakkor azonban van négy olyan országgyűlési vá­lasztókerület, ahol 2—2 pót­képviselő kapta meg az ehhez szükséges szavazati arányt. Ez a tanácstagok esetében a ■ következő: 42 731 tanácstag mellett 31 668 póttanácstagot választottak. Ez arra-mutat, hogy a választókerületek nagy részében szoros, egymáshoz közel álló volt a szavazati arány. Számos pótképviselő, tanácstag a megválasztott je­lölthöz közeli arányú szavaza­tot kapott. A pótképviselők, póttanácstagok ebből is érez­hették a választók irántuk megnyilvánuló bizalmát, és ez ösztönzést adhat a jövőben közéleti tevékenységük folyta­tásához. — A választások politikai jelentőségét az állampolgárok nagyobb személyes érdeklődé­sét az is bizonyítja, hogy a választási szerveknek a vá­lasztásokat előkészítő munká­ját, az egész választási ese­ménysorozatot, az eredmények megállapítását a korábbinál nagyobb lakossági figyelem kísérte. Szinte társadalmi méretű vita, véleménycsere folyt a választás egészéről, vagy egy-egy eseményéről. Az Országos Választási Elnökség is több jelzést, véleményt, ja­vaslatot kapott az állampol­gároktól, mint az előző válasz­tások során. — Ez a választás több vo­natkozásban újszerű volt, más volt, gondosabb előkészítést, szervezési munkát, figvelmet igényelt azoktól, akik előkészí­tésén, lebonyolításán, segítésén dolgoztak, s e munkában köz­reműködtek. Ezért is szeret­nék az Országos Választási Elnökség nevében most, a vá­lasztások befejeztével őszinla köszönetét mondani mindazok­nak, akik a feladatukból adó­dóan, a különböző választási szervekben, azok tagjaként, vagy aktivistáiként segítették, hozzájárultak annak jó lebo­nyolításához. Hiszen ez bel­politikai életünknek fontos, kiemelkedő és sikeres esemé­nye volt — zárta nyilatkoza­tát dr. Fap.p Lajos. (MTI) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom