Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
Ezüstöt termett év Május végén kétnapos országos találkozót rendeztek Dorogon a bányászkórusok részvételével. A hatodszor összehívott seregszemlén megyénket két együttes képviselte: a hetedik évtizedében járó salgótarjáni bányászférfikar és az alig néhány esztendeje alakult bátonyterenyei bányász- férfikórus. Az előbbiek — Wenter László karnagy vezetésével — sokéves hagyományaiknak megfelelően szerepeltek, és arany minősítést szereztek. A Lászlóné Gazsi Éva vezette bátonyterenyeieknek sincs szégyenkeznivalójuk: ezüsttel tértek haza a bányavárosba. A bátonyterenyei bányászférfikar története 1982 márciusában kezdődött: az énekesek patrónusra leltek a helyi szakszervezeti intézményben, a Bányász Művelődési Házban. Ennek előzményei azonban csöppet sem érdektelenek. — Már a korábbi években, pontosan meg sem tudom mondani mióta, voltak próbálkozások a nagybátonyi énekkar megszervezésére — mondja Szerencsi Andrásné, a kultúrház igazgatója. A helyi munkás — elsősorban bányász — kulturális hagyományokat kívánta a tanács, az intézmény feleleveníteni. De a többszöri nekirugaszkodás sem járt a várt eredménnyel. — Az ötlet valóban nem a miénk — jegyzi meg László Endre népművelő. — Amikor a feleségemmel Nagybátonyba kerültünk, én a tanács köz- művelődési felügyelője lettem. Az iratok között találkoztam a korábbi erőfeszítésekkel. Szeretem a zenét, zenélek. Megragadott a terv, melyet a tanácsi és pártbizottsági vezetők egyaránt támogattak. összehívtuk az első próbát az általános iskolába. Óriási csalódás lett; mindössze egyetlen férfi, Bar- ják Gyula jött el; festő a gépüzemben. Az ő segítségével, propagálásával a második próbán már tizennégyen voltunk, ők ma is magját képezik az együttesnek, elkezdhettük a munkát. A bányászkuitűrház befogadta a kórust, a gépüzem Ekkori főmérnöke, Gazsi Zoltán pedig fél óra munkaidőkedvezményt adott. Egy év múlva a. Nógrádi Szénbányák egyenruhát varratott minden dalosnak. Addigra ugyanis bizonyítottak. Már első fellépésük az 1982-es bányásznapon olyan fergetes sikert aratott, hogy utána többen a felvételüket kérték. Ma huszonhármán énekelnek. Nem is kevesen két meg három műszakra járnak dolgozni. Ami örvendetes: a hasonló jellegű kórusoknál itt alacsonyabb az átlagéletkor — 35—40 év. — Nagyon erős az összetartó erő a csoportban — mondja László Endre. — Családias a hangulat a próbán, és gyakran .találkozunk egymással azon kívül is. Van, akivel zenélni járok. A csoport többször kirándult a közeibe, nyársaltunk, beszélgettünk, viccelődtünk. A kórus főként a gépüzem dolgozóira épül, de akad tagja a szorospataki aknaüzemből, a kisterenyei építési üzemből is. Ketten nyugdíjasok. — Jóleső érzés, hogy a gépüzem gazdasági, politikai és tömegszervezeti vezetése egyaránt folyamatosan figyelemmel kíséri az énekkar munkáját, támogatja, együtt örül a sikernek — fogalmaz elégedetten Szerencsi Andrásné. — Három év után az ezüst minősítés nem csekély eredmény. — Nagyon örülök neki — fogalmazza meg érzéseit a karnagy, Lászlóné Gazsi Éva, a bátonyterenyei zeneiskola gordonka—szolfézs szakos tanára. Nagy-nagy köszönet illeti azokat az embereket, akik a fizikai munka után eljönnek a próbákra, a fellépésekre, tehát szabad idejüket áldozzák a mozgalomra. Ez a minősítés önbizalmat adott nekik, és velem együtt érzik: érdemes volt végigdolgozni a három évet. S, az ezüst még jobban fénylik, ha hozzátesszük: a tagok zöme hallás után tanulja az éneket, nem ismeri a kottát. A dorogi találkozón Maros, Fasang—Zsolnav, Liszt és Blonter egy-egy szerzeményét adták elő, Balázs Ferenc zenetanár zongorakísérete mellett. — Mit tud ma az együttes? — Végigjártuk a lépcsőfokokat. Népdalokkal kezdtünk, aztán zongorakíséretes népdal- feldolgozásokkal, kétszólamú művekkel folytattuk, és eljutottunk a négyszólámú- sághoz. Jelenleg tudunk any- nyit, hogy nyugodt szívvel közönség elé állhatnánk egy — tiszta időt számítva — egyórás műsorral. Senki sem felbomlott csoportból jött, teljesen tiszta lappal indultunk. Lelkesek, megbízhatóak az emberek. Miért? Nem túlzás, ha az egvik kórustag, Szakács Sándor gépüzemi esztergályos véleményét általánosítjuk: — Örömet látunk abban, ha sok-sok próbálkozás után jól összeáll egy énekszám, el tudjuk másoknak tetszőén is énekelni. És az sem mellékes, hogy a közös szerepléssel jobban kötődik az ember a másikhoz, a munkatársához, tartozik egy közösséghez. Ezért járok énekelni. Kívánjuk, ezért járhassanak még sokáig az énekkarba valamennyien. Bátran keressék meg azok is őket, akik még nem tagok, de tudnak énekelni, és hasonlóan gondolkodnak. Sulyok László Régi hajók gyufából Különböző időikből szármáié, több mint tíz vitorláshajót készített gyufaszálból a jereváni Rafael Szejpanjan. Messze lakik a tengertől, de gyermekkorától csodálta a hajókat, tanulmányozta a szakkönyveket. gyönyörködött szépségükben. Rafael zenész lett, de minden szabad idejét a vitorláshajók készítésének szentelte. Hajóit régi tervek és rajzok alapján készíti. Képünkön: Rafael pontos munkával állítja össze a hajó minden elemét. Tarzan újra színre lép Edgar Rice Burroughs Tar- zan-könyvei azok közé a történetek közé tartoznak, amelyek újabb és újabb megfilmesítésre ösztönöznek. 1918- ban dolgozták fel először filmre Tarzan történetét, Elmo Lincoln játszotta a főszerepet. Ezt nagyon sok újabb adaptáció követte, közülük a legnépszerűbbek azok vol-' tak, amelyeket 1931—48. között a nemrég elhunyt Johnny Wetsmüllerrel, majd 1949—52 között Lex Barkerrel forgattak. A legújabb változat rendezője Hugh Hudson, Tarzant Chi/istopher Lambert eleveníti meg. Ennek a produkciónak a címe: Grevstoke — Tarzan, a majmok urának legendája. Hugh Hudson —, akinek Tűzszekerek című előző filmjét nálunk is játszották — megnézte az összes hozzáférhető Tarzan-filmet, és úgy találta, hogy a Tarzant megszemélyesítő színészek — az egy Weismüller kivételével — túl öregek, túl kövérek vagy túl gyakorlatlanok voltak a szerepre. Ő 50 pályázó közül Christopher Lambertet választotta ki, aki 1954-ben született New Yorkhan, francia szülők gyermekeként. Szerepéről így beszél: „Nehéz volt. Hat hónapig gyakoroltunk egy biológus irányításával, igazi majmokkal, természethű körülmények között. Végül elfogadtak minket partnereknek a csimpánzok. Egy majomhölgy meg éppenséggel a nyakamba ugrott, amikor néhány hónap múlva viszontlátott egy tévéstúdióban”. Lambert a filmtörténet 17. Tarzan ja. A történetről — gondolom — felesleges mesélni. Annyit csupán: Lord Jack Clayton várandós feleségével hajótörést szenved. Egy őserdőben az asszony megszüli fiát, majd néhány nap múlva meghal. Hamarosan férje is követi. A csecsemőt egy nőstény- majofn neveli fel... Edgar Rice Burroughs 1952- ben bekövetkezett haláláig 26 Tarzan-könyvet írt. Sem ő, Az új Tarzan Christopher Lambert civilben sem örökösei nem voltak igazán elégedettek a filmválto: zatokkal. Az 1982-es verziót, Mi les O'Keffe és Bo Derek főszereplésével, bírósági úton akarták betiltani. Hugh Hudson rendező régi vágyának, a Tarzan-adaptá- ciónak elkészítésére a Warner cégtől kapott megbízást. Ahol eddig a filmet bemutatták, közönségsiker lett, és a rendező már foglalkozik a folytatás gondolatával. A filmet John Alcott fényképezte, aki a többi között a 2001, Űrodüsszeia és az Óraműves narancs operatőre volt. Érdekesnek találta a munkáját, hisz' a kameruni őserdőkben a külső és a patinás angol kastélyokban készített belső forgatások lehetőséget adtaik számára a legváltozatosabb módszerek kipróbálására. A filmkészítés legérdekesebb és legnehezebb feladata a majmokkal való együttműködés volt. Majmok sok filmben szerepeltek már, de legtöbbször mint horrorkreatúrák — lásd King Kong —, most azonban tényleges szereplők voltak. A majommezbe bújt színészek mellett igazi csimpánzok mozogtak- cselékedtek a természetes környezetben, a washingtoni egyetem egyik állatkutatójának. Roger Foutsnak az irá-: nyitásával. Ha hinni lehet a híradásoknak, kiváló eredménnyel. Erdős Márta j Hérodotosz nagy tévedése Már időszámításunk előtt, az V. században is- lehetett emancipáció — állítják egyes klasszika-filológusok, és bizonyítékként újra, meg újra Hérodotosz görög történetíróra hivatkoznak, aki arról tudósít, hogy annak idején a ly- kiaiak birodalmában, (a mai Törökország területén) a nők kormányoztak. Ez azonban nem volt így. Az antik Ly- mirának, a lykiai birodalom fővárosának maradványai alapján régészek most kimutatták, hogy Hérodotosz nagyot tévedett. Jürgen Bor- chardt, a bécsi egyetem ókori történeti és klasszikus régészeti intézetének professzora beszámol arról, hogy sem a lomboi-műveken, sem a feliratokon nem találtak utalár Mondák Eszak-Magyarországról Balogh Béni Vadócok a Bükkben című önéletrajzi regénye 1984-ben látott napvilágot a Móra Ferenc Könyvkiadónál. A népszerű gyermek- és ifjúsági könyvek író-, ja az idei ünnepi könyvhéten Nógrád, illetve Salgótarján vendége volt, több alkalommal találkozott ifjú olvasóival. Nem először és nem is utoljára járt a nógrádi vidéken. hiszen szűkebb hazája itt van a szomszédságban, a Bükkháton töltötte élete első 13 évét, szülőföldje a Bükk ölelésében fekszik. Ettől a számára mindennél kedvesebb bükki tájtól sohasem szakadt el. lélekben gyakran otthonjár. És sorjázó — többnyire tíz éven felülieknek szóló — ifjúsági könyveinek történeteiben, mondáiban is. Heves és Nógrád számára természetes folytatása, szerves része szűkebb hazájának, nemcsak földrajzában, hanem történelmében, sajátos hangulatában is. — A falucska, Nekézseny Ózd mellett van, itt születtem — mondja. — Aztán elkerültem innen, a tanítóképzőt Sárospatakon végeztem. S bár Budapesten élek, tanárként és iskolai könyvtárosként dolgoztam nyugdíjaztatásomig, mindig vonzott ez az északi vidék, amely szűkebb hazám. Vadócok a Bükkben című önéletírása Sajószentpéterre való költözésével fejeződik be, szülei odavitlék szekérrel ruháival es dunyhájával polgárista diáknak. Ez volt az első elválás a falutól. A regény utolsó mondata így hangzik: „Otthagytam a kék- ló, erdős hegyeket, ott maradtak a kedves, régi cimborák, én pedig reménykedve, szívemben erős tűzzel, elindultam a messzi városok felé. . Mint a mesében a legkisebbik fiú. — Ez a regény önéletrajzi sorozatom első kötete — jegyzi meg. — Benne van a borsodi, a hevesi falu és gyermekkor sok-sok emléke. Szeretném majd folytatni. A következő kötet már szintén a Móránál van, Szivárvány a Sajó felett címmel jelenik meg. Balogh Béni könyvei népszerűek az ifjú olvasók körében. Méltán, hiszen a „mesebeli” indulás mesében folytatódott írói pályáján. Igaz, kötetei csak úgy mesésköny- vek, hogy valójában nem is azok. Inkább a hajdani valóság, a történelem legendás földolgozásai. Igen termékeny író. Első könyve, A gyöngyhúrú citera meseregény Mátyás király korából, 1958-ban adta ki a Móra. Az 1971-ben megjelent Éleskővár kincse című könyv bükki mondákat tartalmaz. A harmadik könyv Vidróczki a nevem! címmel látott napvilágot 1979-ben. Ez kalandos életrajzi regény a híres-neves mátrai betyárról, akit annak idején Nagybátony és Kiste- renye között ütöttek agyon valahol a tiribesi pusztán, Ma- conka közelében. A könyvek sora 1981-ben a Szépen szálló sólyommadár oímű, észak-magyarországi mondákat földolgozó kötettel folytatódott. Most pedig a Vadócok a Bükkben című önéletírás várja az ifjú olvasókat a könyvtárakban, a vásárlókat a könyvesboltokban. A már szintén említett Szivárvány a Sajó felett című folytatás várhatóan még idén megjelenik. S erre az évre lát napvilágot egy újabb könyv Dob szól az erdőben címmel, amely kalandos történelmi regény 1848-ból és 49-ből, ezt az Ifjúsági Lapkiadó jelenteti meg. A sor a továbbiakban sem szakad meg. Már készen van A rablólovag aranyai című, ugyancsak észak-magyarországi mondaföldolgozásokat tartalmazó könyv, amelyben sok nógrádi vonatkozású monda is helyet kapott. Ezekből lapunk olvasói is kaplak már ízelítőt. A kötet — terv szerint — 1986-ban jelenik meg, s olvashatjuk benne A debercsényi nagyharang. a Sisa Pisla komolyan játszott, A csitári Kutyika. A szandai szökevény című írásokat. Ez utóbbit is, miként a legtöbb történetet egyrészt hiteles adatok, másrészt élő szájhagyomány alapján írta meg a szerző, aki — úgy látszik — csaknem szó szerint kifogyhatatlan e történetekből. Mindjárt még egy kötetet említ, amit már szintén megírt, s aminek Omló bástyákon hulló csillagok címet adta. Ez nógrádi mondákat tartalmaz, most keresi a lehetséges kiadót. És ezzel sincs vége. — Most egy újabb regény témáját forgatom a fejemben — tájékoztat. — Az egyiknek az lehetne a címe, A török menyasszony és a hős gyarmati nők. Éz egy 1648-ban játszódó történet, amikor mintegy négyezer török fosta körül Gyarmatot, amit a gyarmati nők segítségével védtek meg. Én ugyanis, azt mondom, hogy. először a gyarmati nők öntöttek forró vizet és szurkot a törökökre, nem az egriek. Ezenkívül Drégely váráról is készítek egy regényt Hulló csillag Drégely felett címmel, helyi történetek alap ján. Egyébként, foglalk .zt.it az a gondolat is. hogy az ifjúság számára minden neve, zetes ember életet és tettek földolgozom, hogy a nógrádiak közül említsek néhányat, Balassi Bálint és Madách Imre életét is. Persze, színes, olvasmányos stílusban, a kicsik számára is élvezhetőén. Mi fűzi Balogh Bénit Nóg- rádhoz. amelynek útjait fáradhatatlanul járja túl a hatvanadik évén is? — Sok kedves emlék és személy fűz ide most \s. Három éve bújom az ide vonatkozó történelmi kútfőket, s már nyugdíjasként bejártam Nyu- gat-Nógrádot. Több ötletet nógrádi emberektől kaptam, ígv például egy kedves könvv- tárosnőtől. Majoros Magdolnától, vagy Balassagyarmaton Kamarás József tői és másoktól, akiknek a nevét hosszú lenne fölsorolni. Érdekel Szé- csény környéke, a Karancs— Medves vidék is. Ezért remélem. hogy a jövőben még gyakrabban jövök erre a számomra kedves tájra. V. u. sokat arra, hogy a nők különösebb szerepet játszottak volna a társadalomban. A több mint 170 felirat, melyet munkatársaival, több mint 400 sírkövön fedezett tel, sokkal inkább azt -, bizonyítja: a nők olyan alárendelt szerepet játszottak, hogy még a nevüket sem örökítették meg. Csaknem mindig a következő tartalmú sírfeliratokra bukkantak: Ez a sír ezé és ezé (az eltemetett férfi neve következik), feleségéé (akinek nevét nem említik), s gyermekeié. Tehát az emancipációt illetően a iykiaiak nem szolgáltak éppen példaképül. Viszont, ami az állampolitikát illeti, Borchardt szerint ..a mind a mai napig legmodernebb republikánus alkotmányok egyikével” rendelkeztek. Az időszámítás előtti II. században a Iykiaiak államának élén szövetségi elnök állt. A községek lakóhelyük nagysága szerint megállapított szavazati joggal rendelkeztek. A főváros székhelye állandóan változott. — A Iykiaiak az indogermán népekhez tartoznak, az i. e. harmadik évezredben vándoroltak be a mai Törökország területére, és' i hettitával rokon, saját írást 4 NÓGRÁD - 1985. június 15., szombat I
