Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

Mérges a munka Megáll a busz a főtéren. Sietős, igyekvő mozgású embe­rek szállnak le róla. Búcsúzóul biccentenek egymásnak, az­tán ki-ki megindul úticélja felé. Egy középkorú, átlagos ma­gasságú férfi a tanácsháza felé veszi útját. Mindennapi út­ja ez. Kezében iratokkal teli táska, gondolatai valahol a jö­vőbeni Bátonyterenye körül járnak. Persze, hol is járhat­nak egy tanácselnök gondolatai?! — Nem mondom, van min törnie az embernek a fejét — hárítja el a bókot diploma­tikusan az elnök —, de azért az túlzás, hogy úton-útfélen... — Elmosolyodik. Szigorú, szikár tekintetű, nyílt be­szédű, többször láttam már fórumon, tanácskozáson, so- fca nem zavarta, kik, mennyien vannak, kertelés nélkül meg­mondta a véleményét. — Szüleim munkásemberek voltak, nálunk a világ legter­mészetesebb dolga volt, hogy nevén nevezzük a gyereket — meséli Szabó Nándor —, aztán fölserdülve magam is munkásként dolgoztam. A mai fiatalok már nemigen tudják, mit is csinál a rovancsoló. .. Szóval, rovancsolóként kezd­tem, aztán csiszolatkészítő lettem, majd a katonaság után a hideghengerműben, termé­szetesen a kohászati üzemek­ről van szó, tehát itt csoport­vezetővé neveztek ki. Később egyre erősödött bennem a vágy, tanulni kell..., hogy egyáltalán partnere tudjak lenni az öreg szakiknak, akiknek a gyakorlat a kis- tijjukban volt. Elkezdtem a Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki szakát, itt sze­reztem diplomát. Majd fő­mérnökként dolgoztam a hi­deghengerműben, s 1977-bpn a kisterenyei gyáregység élé­re neveztek ki. Hát, röviden ennyi az úgynevezett életraj­zom. Itt pedig másfél eszten­deje látom el a tanácselnöki jteendőket .. — Salgótarjánból jár be i»*ap mint nap ide a bátonv- ífoerenyei tanácsházára. Mit gondol, a helybéliek nem an­nak örülnének, ha leköltöz­ne a család iával együtt.. .? Nem lepődik meg a fölve­tésen. Másoktól is hallotta már az aggályoskodó-aggodal- maskodó hangot, jó-e az, ha UTarjánbdl jár ide a tanács- ginök? — Nézze, az emberek, a la­kosok nem az alapján ítélnek meg senkit, honnan jár be — válaszol Szabó Nándor — hanem, hogy milyen munkát végez! Ügy érzem, engem is az alapján minősítenek a bá- tonyterenyeiek, hogyan tudom érdekeiket képviselni. Bő ti­zenöt hónapja járok be, s gyakran nem nyolcórázok..., ezt ne is írja be, nehogy pa­naszkodásnak tűnjék. A má­sik dolog pedig: ha leköltöz­tem volna, most azt kérdez­né, micsoda dolog az, hogy alig dolgozom itt, s máris la­káshoz jutottam?! Azt hiszem, ez egy álprobléma, amit fö­lösleges túlértékelni. Egyéb­ként is, annyi a dolgom, hogy nem jut idő ilyesmin mor­fondírozni. Másra terelődik a beszélge­tés: Bátonyterenye jövőjére. Arról szól a tanácselnök, hogy ez a „városi jogú nagyközsé­gi” jelző reményteljes, de valóságos testet csak akkor ölt, ha racionális helyi poli­tikával, társadalmi összefo­gással párosul. — Ha sok pénzünk lenne, ha jutna mindenre bőven, nos akkor jóval kevesebb gond adódna — mondja —, de mivel egyelőre ez még hiú illúzió, az a teendőnk: a meg­lévő keveset igazságosan el­osztani! Ez is indokolja a la­kossággal való élőbb, közvet­lenebb kapcsolatot. A tanács­tagoknak, a közéleti emberek­nek, vezetőknek és beosztot­taknak egyaránt pontosan kell ismerniük a „köz véleményét”, hogy felelősen tudjanak dön­teni, hová, mire, mennyit költsenek?! Ennek szellemében végzi munkáját a helyi tanács. Na­pirendre tűzte, egyebek között a kereskedelmi ellátás helyze­tét — kemény kritikai hangon —, megvizsgálta a munkások körülményeit a terület legna­gyobb gyárában, áttekintette ^egérre újítani? Kockázat nélkül nem meny... ' Neves közgazdászunk mon­dotta a minap: egyik legna­gyobb tartalékunk az újító, alkotó kedvű fiatalok ötletei­nek hasznosítása. Igaz, van­nak ösztönző rendelkezések, van több jónak mondott ér­dekeltségi rendszer, vannak okos, ötletdús fiatalok, ám a három nem mindig találko­zik. Ennek kiküszöbölésére néhány évvel ezelőtt jött lét­re az Alkotó Ifjúság Egyesü­lés. amely 1983. július else­jétől megyénkben is meg­kezdte működését. Érdemes volt létrehozni? — kérdeztük Olasz Jánost, az egyesülés Nógrád megyei képviseletének vezetőjét. — Feltétlenül! — válaszol­ta. — Hiszen, ha csupán azt nézem, hogy már tavaly há­romszázezer forint tiszta nyereséget könyvelhettünk el, ez is mond valamit. Bár ez az időszak a beindulás, a betanu­lás hónapjait jelentette első­sorban. Egyáltalán meg kel­lett ismertetnünk, el kellett fogadtatnunk a szakmai köz­véleménnyel, hogy az Alkotó Ifjúság Egyesülés nem egy pályázati rendszer intézménye csupán, hanem ennél jóval szélesebb körben, jelentős pénzalappal mintegy mened­zseli a megvalósításra érdemes ötleteket. — Ne haragudjon, annyi helyen elhangzik ez a kife­jezés, menedzselni a megva­lósításra érdemes ötleteket, hogy már-már közhelyként hat, lévén kávés a forintok­ban mérhető haszna. Nos, az önök egyesülése mit vállal föl? És milyen koc­kázattal? — Voltaképpen hármas sze­repkört látunk el. Először is fölkutatiuk az újításokat, az ötleteket, s ezeknek megszer­vezzük az intézményes cseré­jét. Magyarán, ajánljuk a hasonló profilú vállalatoknak. A másik területünk a talál­mányokra, az iparjogvédelem­re terjed ki, míg a harmadik tevékenységünk alapján sze­retnénk bekapcsolódni a nagy­üzemek műszaki fejlesztési munkálataiba, részben saját csoportjainkkal, másrészt az ottani szakemberek közremű­ködésével. — Pedig nagyüzemeink­ben vannak épp elegen, akik az újításokkal foglalkoz­nak. .. — Lehet, hogy formailag sok emberhez tartozik, de valójában nincs igazi haté­konysága ennek a munkának, igazából senkihez nem tarto­zik. Ezt az űrt szeretnénk va­lamelyest pótolni. Nemrégi­ben küldtünk valamennyi üzem, gyár vezetőjének egy levelet, amelyben megírtuk, hogy közöljék velünk, miben tudnánk segíteni? Az üzemek rekonstrukciójára, egyéb fej­lesztési feladatokra gondol­tunk, amelyekre nekik nincs kapacitásuk, emberük, de föl­kínáltuk, hogy akár saját fej­lesztési pénzeszközeinkkel is beszállhatunk... — Válaszoltak? — Igen. A jó gazdasági ér­zékkel rendelkező vezetők rögtön megérezték a segítő szándékot, a közös érdekeltsé­get, így a levelük egy konk­rét listát tartalmazott, hol, mire van szükségük. Mások elintézték a kérdést néhány udvarias mondattal. . . Hadd említsem itt meg, hogy pél­dául nagyon jó az együttmű­ködésünk a salgótarjáni Sík­üveggyárral, az BKÜ-vel, a Madzsar József Kórházzal, ne­kik számítógépes fe'dolgozást is végzünk, de említhetném a Nógrádi Szénbányákkal való hasznos kapcsolatunkat is. — Térjünk vissza az egyévi újításokra: egy öt­letembernek miért éri meg önökkel kooperálni. Hogy ,.közönségesen” konkrét legyek, jelent-e ez neki több forintot? a bölcsődei helyzetet, a ven­déglátás, a gyermekétkezte­tés tapasztalatait, górcső alá vette a nevelőotthoni gyere­kek sorsát, megtárgyalta a fejlesztési lehetőségeket.. . sorolhatnánk, életbevágó kérdé­sek ezek a helybélieknek. — De mit mutat a „bevé­geztetett oldal”? — vetem köz­be. — A legfontosabbal kez­dem: bármennyire is égető a lakásgond,' mégis Bátonytere- nyén épült fel a megye új la­kásainak tíz százaléka! Ez tény. Külön programot állí­tottunk össze arra nézve, miként lehetne gyorsabban, igazságosabban otthonhoz jut­tatni az arra rászorultakat. Széles körű ez a program, a telekkialakítástól a lakásépí­tésen át a magánépítkezők információs irodájáig terjed. Megteremtettük annak a le­hetőségét, hogy a bölcsődei, óvodai, iskolai férőhelyek igény szerintiek legyenek. A korábbi terven felül hoztunk létre három gyermekorvosi körletet, javítottuk az utak állapotát, bővítettük az ivó- vízhálózatot. A gázvezetékek kiépítésére pedig méltán le­hetünk büszkék, hiszen fej­lettebb településeken is hi­ányzik, nálunk 1100 lakásba került be... Dehát nagyon sok munkánk van még! — fordít egyet a hangsúlyon. — Továbbra is törjük a fejünket a lakáshelyzet jobbításán, ter­veink vannak egy új általá­nos iskola megépítésére, több és jobb vízre van szükségünk, meg kellene oldani a szenny­víztisztítás problémáját is. Az­tán mihamarabb javítani kell a kereskedelmi és a vendég­látás színvonalán, minden­képpen meg kell oldani a helyi közlekedés gordiuszi csomóját. És hozzá kell lát­nunk a leendő városközpont kialakításához is... Csupa „kell”, egy pszicholó­gus azt olvasná ki ezekből, hogy határozott elképzelések vannak a helyzet javítását illetően. Az itteniek új v vélik, ezek a tervek egybees­nek érdekeikkel. Csak miha­marabb megvalósuljanak! Tanka László — világosán kell látni: mi a gyár falain kívül is alkal­maztatni tudjuk a műszaki újdonságokat. Nem áll szán­dékomban propagandát csi­nálni magunknak, de tény, hogy mi a jogszabályok által tisztázott maximumot adjuk. — Vannak-e partnereik? — Persze. Hadd említsem például a vibrokazán gyártá­sát, amelyet két öblösüveg- gyári fiatal készített, s talál­mányként hasznosítanak. Ez iránt olyan nagy a piaci ér­deklődés, hogy a gyártó nem győzi. .. De van negatív pél­dám is. Egy nógrádsápi fia­talember remek, praktikus barkácskészletet állított elő, ám egyelőre nincs, aki föl­vállalná. .. Egyébként, ko­rántsem könnyű és egyszerű manapság elfogadtatni még olyan újításokat sem, ame­lyeknél egyértelmű és világos a tiszta haszon. Senki nem mer kockázatot vállalni! Pedig enélkül nem megv. — Az egyesülés kocká- zata? — Természetesen nem kicsi, hiszen mi sem látunk a jövő­be. Éppen ezért létrehoztunk egy szakértői hálózatot, amely­ben a gyártmányszerkesztőtől a közgazdászig mindenki meg­található, s kinek-kinek meg­van a feladata egy-egy ötlet kivitelezésekor. Ezek zömmel fiatal, tehetséges szakemberek, akik már bizonyították tehet­ségüket, de érdekes módon a vállalati munkaközösségekbe nem fértek be..., ennek mi­értjét most ne firtassuk. Szá­momra a lényeg: tudnak és szeretnek dolgozni. Nos, ők képezik a műszaki hátteret, szakmai biztonságot. így a kockázat már nem is jár olyan nagv veszéllyel —- mon­dotta befejezésül Olasz Já­nos, az Alkotó Ifjúság Egye­sülés Nógrád megyei képvi­seletének vezetője. • T. L. Demokrácia a pártban és a közéletben M íg a korlátolt polgári gondolkodás szerint de­mokráciáról szó sem le­het ott, a*hol egy pártrend­szer van, addig a mi gyakor­latunk azt mutatja, hogy a szooiál izmusban a demokrácia serkentője, mozgatója, motor­ja éppen az az „egy” pár:, a társadalmi vezetőszerepét be­töltő marxista—leninista párt. A történelem tanulsága sze­rint a magyar kommunisták számára sohasem volt kétsé­ges, hogy a szocializmus lé­nyegéhez szorosan hozzátarto­zik a demokrácia, mégpedig olyan értékteremtő, ember- központú, alkotómunkára kész­tető demokrácia, amelyoen az ember önmegvalósító szabad­ságának nem szab korlátokat a kizsákmányolás „szabadsá­ga”. S ahol a jogegyenlőség nem abban a paradoxonban áll, hogy a dúsgazdagnak is, és a koldusnak is joga van a híd alatt aludnia, hanem ahol a szabadságnak anyagi alap­jait is biztosítják a társadal­mi viszonyok. Persze, legyintve mondhat­ja valaki, hogy mindez csak szép ideológia. Ám, hogy mennyire nemcsak az, hogy a szocialista demokrácia valósá­gos kibontakozásának folya­matáról van szó, azt elég be­szédesen mutatják jelenkori történelmünk legutóbbi két és fél, három évtizedének tényei. Érdemes ismétlőleg frissen odafigyelnünk mindarra, ami a Magyar Szocialista Munkás­párt XIII. kongresszusán meg­fogalmazódott, akár elemző értékelésképpen, akár a ten­nivalók meghatározásaképpen. Magyarországon a második világháború, a fasiszta rend­szer bukása, a felszabadulás utáni évek politikai küzdel- meitoen úgy alakultak a tör­ténetem körülmények, hogy a szociafiiisía tárgad'alomépítés útjára az egypártrendszer ke­retei között tértünk rá. He­lyes volt e, vagy sem? A kér­dés rég túlhaladott. Számunk­ra ugyanis az egypártrend- szer nem elvi, hanem gyakor­lati kérdés. Nem elképzelhe­tetlen, hogy a jövőben a szo- ciaüírzmus útjára lépő orszá­gokban — más feltételek, más történelmi körülmények kö­zött — másként lesz. GM és gyakorlati luátdég ■vkmoMi a szocialista demok­rácia kibontakozása és fejlő­dése: hogyan lebet és kell tovább lépnünk érvényesülé­sének kiteljesedéséért? Mert hogy tovább lehet és sail lép­nünk. azt épp a társadalmi vezetőszerepét betöltő, a ma­gyar nép sorsának alakulásá­ért nagy felelősséggel dolgo­zó párt ösztönzi, kritikusan es önkritikusan, korántsem elé­gedetten az elért eredmények­kel. „Pártunk politikájának fontos eleme a szocialista de­mokrácia további kibontakoz-. tatása. Az elvileg, politikai­lag egyaránt szükséges... — mondotta a többi között kong­resszusi vitaindítójában Kádár János. — Szükséges és lehet­séges, hogy a dolgozók száz­ezreinek. millióinak beleszó­lása legyen a kérdések eldön­tésébe. a végrehajtás ellenőr­zésébe, saját sorsuk intézésé­be. Mély meggyőződésünk, hogy ez rendszerünk politikai erősítésének fő útja”. Nos, fél­reérthetetlen válasz ez nem­csak azoknak, akik polgári előítéletek foglyaiként ellen­tétes dolognak tartják a szo­cializmust és a demokráciát, hanem azoknak is, akik eset­leg saját sorainkban „féltik” a szocializmust az úgymond „túlzott” demokráciától. Köztudomású, hogy a most következő időszakiban, már ebben az évben, néhány hét múlva és aztán, a következő esztendőkben a szocialista de­mokrácia intézményeinek fej­lesztésében két területen kí­vánunk és fogunk továbblép­ni. Az egyik az országgyűlési képviselők és tanácstagok jú­nius 8-i megválasztása első ízben a módosított választó- jogi törvény alapján; a má­sik terület pedig a munkahe­lyi demokrácia, ahol gazdaság- irányítási reformunk tovább­fejlesztésével összefüggésben a dolgozó kollektívák az ed­diginél lényegesen nagyobb beleszólási jogot kapnak vál­lalatuk sorsának meghatáro­zásába, a hélyi távlati és kö­zelebbi terveik kidolgozásába, a döntésekbe, a gazdasági ve­zetők kiválasztásába és mun­káink ellenőrzésébe. Afféle vizsgaidőszaka lesz e mostani tavasz és nyárelő az állami és társadalmi élet de­mokratizmusa érvényesülésé­nek. felmérése intézményeink és közösségeink politikai érett­ségének, már ami a választá­sokat és az azokat megelőző jelölő gyűléseket illeti. Nehe­zen jóvátehető hiba volpa hol­mi régi beidegződésekkel, rosszul értelmezett ..szocializ­musféltésből” e folyamatban fékezni az éonen csak kibon­takozóban lévő demokrácia érvényesülését, mi több, a kommunisták egyik fő köte­lessége megakadályozni az esetleges törvénysértéseket. Demokrácia és törvényesség, szabadság és fegyelem elvá­laszthatatlan fogalmak. A mun­kahelyi demokrácia intézmé­nyeinek továbbfejlesztése sem jelenti azt, hogy anarchiát tűrnénk el az üzemekben. Épp ellenkezőleg, a termelés­ben, és általában minden munkaterületen a jelenleginél is nagyobb rendre, fegyelem­re van szükség — szervezett­ségre, munka-, technológiai, szállítási, kooperációs, pénz­ügyi fegyelemre, — hogy a gazdaság jövedetemteremtő képessége fokozódjék, s erre alapozva érzékelhetően, s a teljesítményekkel, a munka társadalmi hasznosságával arányosan javuljon a dolgo­zók életszínvonala. Nagyon is üdvös lehet, ha a gazdasá­gi vezetők az eddiginél job­ban függnek a munkahe'yi kollektíváktól, az ott dolgozó közösségektől: ha a nyilvános­ság ereje megfékezi a karrie­ristákat, gátat sz.ab minden önkényeskedésnek, visszaélés­nek. Ez a kollektív ellenőrzés azonban nem korlátozhatja az erős kezű, rendet és fegyelmet követelő, határozott, vállalko­zó szellemű, dinamikus gaz­dasági vezetői gyakorlatot. A kommunistáknak kötelessége, hogy az ilyen vezetőket szív­vé!-lélekkel támogassák, ki­áll janak mellettük. A legiobb intézményes, szervezeti keret is csak annyit ér azonban, amennyire kitölti azt az ele­ven. valóságformáló gyakor­lat. És a pártszervezetek épp ennek serkentésében, saját működésük politikai és erköl­csi ösztönzéssel játszhatnak óriási szerepet. Természetes, hogy csak azok a kommun is­táik tudnak kelló meggyőző erővel, erkölcsi hitellel báto­rítani az állampolgári, a mun. kavállalói, vagy — szövetke­zetekben — a tulajdonosi jo­gok demokratikus gyakorlása, ra, akik ezt már maguk la jól begyakorolták a pártélet­ben. Más szóval: ahhoz, hogy a pártszervezetek eredményesen tölthessék be hivatásukat, hogy hatásuk legyen abban a kö­zegben — a munkahelyen, a lakóterületen — ahol működ­nek, elengedhetetlen, nogy sa­ját soraikban, saját szervezeti kereteiken belül eleven, ma­gas színvonalú politikai mun­ka folyjék. Hogy megsérthe- t.etlenül érvényesüljenek a pártélet lenini normái, a de­mokratikus centralizmus alap- etvei, hogy a pártmunka ter­mészetes létformájaként has­sanak. alkossanak a pártde­mokrácia friss erői. A párt­élet fórumain nem lehetnek „tabü’-témák. helye van a nyílt és őszinte vitának, a fe­lelős „visszabeszélésneK” bár­mely párttagot foglalkoztató kérdésről, mert csak az iíiven légkörben várható, hogy fel­színre kerüljenek a tévedés veszélyét jelző kételyek, az új, konstruktív, alkotó gondo­latok. a mai valóság bonyo­lult problémái. Ám a szaba­don kifejtett . elgondolások marxista—leninista szellemű tisztázása, a demokratikus jo­gaival élő párttag kérdésének megválaszolása után, a viták lezárását és a döntéshozatalt követően a demokratikusan hozott határozat egységes kép­viselete, egységes és fegyel­mezett végrehajtása a kom­munisták kötelező feladata. Demokrácia és fegyelem, al­kotó gondolkodás és cselekvő teremtés, űj iránti fogékony­ság és a marxista—leninista elkötelezettség; így ötvöződik — kell, hogy ötvöződjek — pártunk szervezetének minden pórusában a demokratikus munkást! tus. S mivel e rramkastítos áU taáánossá válása, meg­szilárdulása mind sürge­tőbb egész állami és társadat^ mi életünkben, ezért a párté demokrácia, és a közéleti de­mokrácia együttes fejlesztése, a párt erre irányuló nagyon komoly eltökéltségének gya­korlati bizonyítása, elválaszt­hatatlan egymástól. Nem túl­zás azt állítanunk, hogy a párton belüli demokrácia ele­venségétől és színvonalától függ, mennyire sikerül előbb­re lépnünk a szocializmus egyik fő hajtóerejét jelentő közéleti demokrácia működte­tésében, az erre szolgáló in­tézményes keretek fejlesztésé­vel és a kommunisták példa­mutatásával. Kongresszusi vi­ta-összefoglalójában Kádár Já­nos fgv világította meg ezt az összefüggést: ..A lenini nor­mák állandó és még teljesebb érvényesítése a párt munka- képességének és harckészse- gének alapfeltétele. Ezek nél­kül forradalmi párt nem dol­gozhat. Megvalósításuk fontos feltétele annak is, hogy társa­dalmunkban továbbfejlődjék a szocialista demokrác">”. K. I. Kísérleti jelleggel került megvalósításra a SZÜV salgótarj áni számítóközpontja és a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat megy eszékhelyi fiókja között a távadat-földolgozás. Ezt a szolgáltatást a közeljövőben MO 8 X mikroszámítógépeit segítségével kívánják bővíteni. — Bábel __

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom