Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
Túl a 25 es ír Hittel és meggyőződéssel" r Egy kis iskola a megye- székhely peremén, Zagyvarónán negyedszázados jubileumát ünnepli. Pontosabban új épületének jubileumát. Hiszen maga az intézmény a település nagy szülöttjének, Szalvai Mihálynak a nevét is már több mint 23 éve viseli Nem akármilyen évek voltak ezek — sokan és sokat tudnának erről szólni, hiszen 54 pedagógus dolgozott itt. 723 tanuló végzett. Hallottam szeretettel emlegetni az SKÜ-ben éppúgy, mintáz egykor itt tanítóktól. Kötődnek az iskolaévek emlékeivel. kötődnek a gyermekeiken keresztül és ^úgy is, mint lakóhelyük meghatározó kulturális I intézményéhez. Berki Mihálynéval egy ideig tanácstalanul nézünk egv- másra. Az oly határozott vezetőnek ismert nyugdíjas igazgatónő széttárja kezeit: — Hol kezdjem? Hiszen ennyi az emlék... Huszonhárom esztendőt töltött az iskola falai között, ebből 22 évig igazgatta a közösséget, így nem csodálkozom. De aztán csak ,,belemerítünk a múltba”. — Egyik érdekes, nehéz, de szép időszak volt, amikor középiskola is működött nálunk. Három esztendőn keresztül mi is segítettünk a hatvanas évek elejének demográfiai hullámát levezetni. A járás északi részének községeiből jártak ide: a negyedik osztályt már az „új gimnáziumban, a mai Bolyaiban végezték. Sok friss erő dolgozott a tantestületben: Palik Ferenc, aki most a KÖJÁL-nál van, Venczel Ottó. aki az egészségügyi szakközépiskola igazgatója lett... Nagyon jól éreztük magunkat. Szinte mindenki harminc év alatti volt, és nagy lelkesedéssel • csinálta a munkáját. Szerencsére ez később 5s megmaradt. mikor már teltek az évek. Mindenkinek mindent kellett csinálni, mert, kevesen voltunk, de ezt természetesnek tartottuk. 'Az úttöröriadóknál én éppúgy ott voltam, mint az elsős tanító, nem csak a rajvezetők. Amit talán legfontosabbnak érzek a pedagógiai pályámban: úgy dolgoztunk a kollégákkal, hogy nem választottuk mereven szét a nevelést, oktatási feladatokat, a mozgalmi életet és arra törekedtünk, érezzék, a felnőttek-nevelőik és szüleik egyaránt — fontosnak tartják az iskolai munkájukat. Ez természetesen nem ment volna a családokkal kialakított jó kapcsolatok nélkül. Nem szabad a „vakvilágba” nevelni, oktatni — az emberi háttér, a személyiségek ismerete nélkül. A mi iskolánk természetesen előnyben van, hiszen falusias a környezet, az emberek ismerik egymást, nem voltak sose magasak az osztalylét- számok, a gyerekekkel egyéni foglalkozást tudtunk meg- megvalósítarti. Ha a szülők nem ismerik (el) a pedagógusok munkáját, ha a szocialista brigádok csak kipipázandó feladatot látnak az iskolai kapcsolatban, ha a nevelők csak „ledarálják” az óráikat, a gyerekekben sem alakulhat ki jó viszonv az iskolához, a munkájukhoz. Jó volt ezeket az emberi kapcsolatokat kialakítani, ápolni, jó érzés volt az is, hogy úgy búcsúzhattam el két éve az intézménytől, kész lett a fűtés-korszerűsítés, amiért annyit kínlódtunk. Nivelt Jenő robusztus termetét, gesztikulációit, lelkességét nagyon sokan megismerték és megszerették az elmúlt évek során. Magyar—történelem— földrajz szakos, két éve szak- felügyelő, a honvédelmi szakkör és az úttörő tűzoltók vezetője, sok nyáron tábo- roztatott feleségével együtt, aki matematika—fizika szakos, és szintén törzsgárda- tag az iskolában. A jubileumát ünneplő iskola. Berki Mihályné 23 évig igazgatta az iskolát. Gyakorlás közben a honvédelmi szakkörösöknél. Készülnek a megyei versenyre — Kezdettől foglalkoztam ezekkel a területekkel. Nagyon sokat jelentett a társadalmi háttér és segítség. A helyi önkéntes tűzoltóktól, B’leischer László prancsnok- tól és Nyitrai Páltól, aki 50 éve végzi e munkát különösen sok támogatást kaptunk. Idén már harmadszor is esélyünk lesz arra, hogy országosan a legjobbak közé kerüljünk és a gyerekekkel eljussunk Zánkára, jutalomból. A felsősök egyötödét megmozgatja ez az ügy. A valamikori úttörő tűzoltók közül sokan felnőttkorukban hivatásul ezt választják. Ugyanez a helyzet a honvédelmi szakkörösöknél: 30— 40 fős, népszerű, sok jó MHSZ-versenyző és hivatásos tiszt került már ki soraikból. Országos versenyeken képviselte a megyét többek között Bolla Zoli, Va- nó Ildikó és Tímea, Földi Júlia. Tiszhelyettesi iskolába vették fel Kadlót Gabit, idén Dér Richárdot. De nem csak a sikerekért érdemes ezzel foglalkozni. Azért szívügyem, mert fontos nevelési tényezőnek érzem. Segít a fegyelemre, munkára nevelésben, állóképességet alakit, sokan képességeiket itt tudták kibontakoztatni igazán. A hazaszeretetre és internacionalizmusra fogékonyak a gyerekeink. Szeretnénk névadónkhoz méltón dolgozni. Gubota Istvánné csak ebben a tanévben vette át az igazgatást, de pedagógus- szakszervezeti munka jáaz úttörő tűzoltók. (Fotó: Bencze Péter) ban már régóta ismeri az iskolát; • a város egyik legkissebbikét. A jubileumot megünneplő hétvége előtt nem kis gondban voltak a meghívók kiküldésekor. A volt. diákok között van minisztériumi osztályvezető or - vos, zenész, pedagógus, KISZ-vezető. És természetesen meghívták a patronálok képviselőit — többek között az ötvözetgyárból, a hőerőműből, az SKÜ-ből, az MHSZ-től. — Gyerekeink manapság sem hoznak szégyent az iskolára, a visszajelzések ezt bizonyítják. Jó légkörű iskolának érzem a miénket. Sokat javultak a tárgyi feltételek. Most még a tornaterem létrehozása a nagy feladat, amit a patronálók- kal együtt szeretnénk megoldani, természetesen ők is használni fogják. Amikor ide kerültem, sok órát átbeszélgettünk Berki Mihály- néval, a hagyományokról, az elképzelésekről. Szeretnénk mindent megőrizni és folytatni, ami emberközelivé, értékközvetítővé teszi az iskolát. Egy kis iskola pénteken ünnepelt. Nem csupán a 15 pedagógus, a 200 diák készül, a kulturális és sport- bemutatókkal, műsorral: nem csak az első 1959 utáni igazgató, Czinke Ferenc gafi k usművész k iállí tásá v a 1, az iskolatörténeti anyag bemutatásával lett ünnep ebből. Azzá tették a zagyva- rónaiak, akik ráfigyelnek mindama, ami itt történik —---------------------—--------------------------------------------------------1 a hétköznapökon is. 4 NÓGRÁD — 1985. május 11., szombat 1 G. Kiss Magdolna Interjú Bánffy György színművésszel Hetedik alkalommal került megrendezésre a nógrádi megyeszékhelyen a munkásfiatalok országos vers- és prózamondó versenyének döntője. Az Ü. M. Salgótarjáni Öblösüveggyárának Kossuth Művelődési Házában közelmúltban lezajlott verseny zsűrijének elnöke Bánffy György színművész volt. A SZOT-díjus, Jászai Mari-díjas, érdemes művésszel a rendezvény gálaműsorát követően beszélgettünk. — Önről köztudott, hogy nem csak avatott vers- és prózamondó, de több főiskola katedrájáról is oktatja a beszélt magyar nyelvet, a színpadi beszédtechnikát. A verseny zsűrijében most elsősorban, mint előadóművész vagy mint pedagógus vett részt? — Ez itt aligha választható ketté. Előadóművészi munkásságomban szerzett tapasztalataim adják a biztonságot ahhoz, hogy meggyőződésem es iga-zságérzetem ma iimái is igénybevételével tudjak dönteni egy-egy kérdésben, pedagógiai munkásságom fel- használása pedig abban nyilvánul meg, hogy a versenyeket követő értékelések sorén mindenkit igyekeztem úgy megbírálni, hogy abból jó kedvvel vihessen magával haza tanácsokat. Ez igen fontos, hiszen térden állva adok hálát. minden gyereknek, aki itt van. .. — Miért olyan fontos ez? — A huszadik századvég egyik legnagyobb betegsége világszerte a szellemi áramlatok, ideológiák gyengülése. Ugyanakkor tudjuk, hogy fiatalok milliói keresnek fél kérdéseikkel különböző „»mp- losnokat”. Meggyőződésem, hogy ebben a „templomban”, a mi irodalom és költészet által táplált tüzünk fényénél százak és ezrek kapnak feleletet kérdéseikre. Ennél nagyobb eredmény nincs. Ehhez képest szinte mellékes, hogy egyik vagy másik fiatal, hogyan mondja a verset. Hogy raccsol-e vagy, belesül. .. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy itt van, mert választ vár és választ kap kérdéseire. — Eay zsűrielnöktől mégsem lehet nem megkérdezni, hogy milyen színvonalúnak értékeli a mostani verseny döntőjét... — Harmadik alkalommal töltöm be a zsűrielnöki tiszr tét, amely nagy lehetőség, épp ezért nagy megtiszteltetés is számomra. A két korábbi verseny azonban többlépcsős volt, s én a megyei döntőktől, a területi versenyeken ,át egészen az országos döntőig figyelemmel kísérhettem a gyerekek fejlődését. Idén először elmaradtak a területi versenyek, és a megyék legjobbjai egyhetes salgópányji felkészítő táborozáson vettek részt. Ezt nem tartottam jó megoldásnak, de én nem vagyok makacs ember, ezért most készseggel, elismerem, hogy amiről én azt hittem, hogy a legjobb, arról kiderült, hogy van nála jobb. . . Ez a táborrendszer lényegesen magasabb és kiegyenlítettebb színvonalat ered mén yezett. De hadd legyek önző! Ügy vélem, nem csak ez az egyhetes tábor játszott döntő szerepet. talán az a hétéves munka is, amellyel — mar csak a vezető tanárok elé állított egységes és világos mércerendszeremmel is — segítettem. Mert akkor, amikor pontosan a mércerendszert hiányoljuk a hivatásos művészeteknél. arra azért büszke vagyok, hogy a munkásfiatal versmondók és tanáraik előtt nevem hallatán egy mércerendszer jelenik meg. — Megnevezné ennek a mércerendszernek a főbb pontjait? — Az első és legfontosabb: az őszinteség. Nem fogadom el azt a tolmácsolást, amelyik elidegenedve — akárha brechti módon — idézőjelbe teszi azt, amit mond. Ez lehet csavaros értelmiségi játék, de nem hiszem, hogy ifjúmunkás amatőr versmondók eie érue- mes volna célul tűzni. A második pillér; a tisztességes, a magyar nyeiv szabályait becsületesen felhasználó magyar beszéd megjelenése,az előadó- művészetben. A harmadik; a műsorválasztás színvonala, ami számomra azt jelenti, hogy hazug vagy hamis hatást kiváltó verset nem szívesen hallgatok meg. Meggyőződésem, hogy más versrpondó versenyekhez képest épp az őszinteség a legfőbb erénye a munkásfiatalok! versenyének. Ezen a versenyen nemhoev hamis verset, de egyetlen hamis hangot sem hallhattunk, — Egy előadóművészt mi késztet arra. hogy személyes ügyévé váljon\a munkásfiatalokkal való foglalkozás? — Ha egyszer a sors, a hivatásom jóvoltából megadatott a lehetőség számom raj, hogy színpadokon elmondott szavaim, gondolataim réven tudatformáló és tudaterősítő módon hozzájárulhatok az egészséges — sovinizmustól mentes — nemzeti tudat erősítéséhez, — akkor az ön kér-! dése felesleges. Mert akkor számomra teljesen mindegy, hogy Cereden a cigányklub- ban tartok-e előadást a magyar nyelv történetéről, vagy a Magyar Tudományos Akadémia fudósklubjában mondom el Sütő András szavait, avagy Salgótarjánban, a munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyén — az országból ósz- szesereglett amatőrök előtt — próbálom megfogalmázni igé- nyeimet és gondolatformáló szándékaimat. . Számomra a nemzet homo-! gén. Egyetlen szempont vezérel, hogy minden körülmények között, minden 'tehető-' séget megragadva, maximális energiával, hittel és meggyőződéssel szolgáljam közös ügyünket — a magyar nyelvet —, mindaddig, amíg hiszek abban, hogy a nemzet idén t.i tástuda iához egészséges módon járul hozzá. Nekem a magyarság az egy, a nemzet az egy, és én a nemzetet akarom szolgálni, Ha szabad ilyen naev szavakat használni. A választások során képviselőjelöltként is arra igyekszem felhasználni új lehetőségeimet, hogy — ha megadatik — a parlamentben is betápláljam gondolataimat olyan fejekbe is. melyek ezt eleinte talán idegenkedve fogadják majd. Pintér By ár oly Hazai és külföldi sikerek Liszt Ferenc kamarakórus A tavaszi zenei évad figyelemre méltó sikersorozatot jelentett a salgótarjáni Liszt Ferenc kamarakórus számara. Rádiós fellépés, koncert a fővárosi Vaj dahunyad-várban, mind ezt jelzik. A siker bizonyítéka az is, hogy a kórust áprilisban — a testvér- megyei kulturális kapcsolatok keretében — csehszlovákiai turnéra hívták meg. Négy nagy sikerű fellépésen vettek részt: Zsolnán, Besztercebányán, a határ melletti Séden. A kórus mostanában már a nyárra készül. A magyar kórusmozgalom egyik legrangosabb eseményére, a békéstar- hosi versenyre kaptak meghívást. A kimagasló jelentőségű zenei eseményt ezúttal a Bach- és Hándel-évforduló jegyében rendezik meg. A Liszt kamarakórus erre az alkalomra összeállított, 20 perces műsorában Bach tói a 147. kantáta egy korálja. Hiin- deltől a Béke óda 3. tételének szoprán szólója szerepe! A magyar kórusmuzsikát V-Lda János, Farkas Ferenc és Karai József művei képviselik. Földrajzmév-gyűjtés megyénkben A földrajzi nevek gyűjtése opszágOS tudományos program, s ebben megyénk is szerepet vállalt. Nálunk is gyűjtik már a különböző földrajzi alakulatoknak, többek között a völgyeknek, hegyeknek, forrásoknak, tavaknak, de még a megkülönböztető jelzővel ellátott lakóházaknak és vendéglátóipari egységeknek is a — hivatalosan kül- és belterületek — neveit. A múlt évben tartott feladategyeztető megbeszélés során a Nógrád megyei Tanács művelődési osztálya, a Hazafias Népfront Nógrád megyei bizottsága és az MTA Nyelvtudományi Intézet a Nógrád megyei Levéltárat jelölte ki a íöldrajzinév-gyűjtés bázisintézményéül. Kísérletképpen Pásztón és környékén, 14 településen kezdték el a földrajzinév-gyűjtést, ami kedvező tapasztalatokat szolgáltatott az összességében négy évre tervezett gyűjtési munkához. Idén további településekre teriesz+’k ki a gyűjtést. Mint a feladatok szervezésivel megbízott Szomszéd Andrástól. a megyei levéltár munkatársától megtudtuk, a feltárás az élő földrajzi nevekre terjed ki. Tehát ezek még élnek a köztudatban. A köznyelv ugyanis sokkal színesebben, fan laziadúsab ban veszi birtokba a nevek segítségével a környezetet, mint a szakzsargon. Milyen cél érdekében végzik ezt a munkát? Egyszerre több tudományterület segítése céljából. A földrajzi nevek ugyanis bőséges tájékoztatást nyújtanak a társadalomtudományok legkülönbözőbb területein dolgozó kutatóknak az adott tájról, vidékről. Nem* csak a nyelvészek, történészek kísérhetik figyelemmel a nyelv, vagy a településfejlődést egy- egy név alakváltozásai es használati formái kapcsán, hanem a néprajzosok és a szociológusok te.
