Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

Múltunkat' megismerni, közösségben gondolkodni Be «zélgetés dr Horváth Istvánnal, a megyei művelődési osztály vezetőjével az érte'miségről Az értelmiség kellő látsza­ni:- aktivitása nélkül nem le- he. egy társadalmat jól épí­teni, különösen olyat nem, amely tudományos alapokon, tudatosan épül. Ez a gondo­lat vezetett bennünket dr. Horváth Istvánhoz, a Nógrád megyei Tanács művelődési osztályának vezetőjéhez, aki korábbról vizsgálta a társa­dalmi réteg nógrádi jellemző­it. Tapasztalatairól, az értel­miségi réteg funkciójáról és belső összetételének változá­sairól beszélgettünk. — Az utóbbi időkig leját­szódott társadalmi szerke­zeti változások nagymér­tékben érintették megyénk értelmiségét is. Számuk je­lentősen megnőtt, de már egyre több minőségre utaló ielzéssel is találkozni. Ho­gyan értelmezzük ezt a meg­állapítást? — Abból kell kiindulnunk, hogy végiggondoljuk, mi jel­lemzi egy társadalom minősé­gét. Meggyőződésem szerint az, hogy mennyire tagolt a tár­sadalom szerkezete, illetve, hogy a szükséges osztályok és retegek nagysága, jelenléte miként van összhangban az elvégzendő feladatok teljesíté­sevei. Nógrád megyében az értelmiség mennyiségi fejlesz­tése nagyon tudatosan és konzekvensen kapcsolódott az országos vonulatokhoz, az MSZMP politikájához. A fel­ismeréseket összefüggő cselek­vési sorok követték. Nyilván megyénkben már előzőleg is tudták: kevés az értelmiségi, de akkor ezt nem követte konkrét tett. Így a hatvanas években kezdődött el az elen­gedhetetlenül szükséges meny- nyiségi növekedés, a már jel­zett országos kapcsolódással és a helyi feladatok növeke­désével harmóniában. Most hétezer körüli az értelmiség szárpa. Egyre inkább arról van* szó — és erről kell be­szélnünk —, hogy ezzel a tár­sadalmi réteggel konkrétab­ban számoljunk, társadalmi funkcióit, szerepvállalását ko­molyabban vegyük. De ehhez elengedhetetlen a gyökerek megkeresése, a múlthoz, a ré- r mintákhoz való felelős, át­élt visszakapcsolódás, a na­gyon tudatos és szelektív vi­szonyulás. Ezeket mind minő­ségi jellemzőknek tekintem és ezeknek kibontakozásában lá­tom a Nógrád megyei fejlő­dés fő vonulatát. — A nógrádi értelmiség szerkezete hagyományosan hogyan jellemezhető? — A csoport szerkezete a különböző korszakokban elté­rő. A századforduló az itteni gazdasági élet második nagy fellendülése: a gyárak pros­perálnak. Ehhez az igényhez az értelmiség szerkezete prog- ramatikusan alkalmazkodott. A „virágzás” feladataihoz műszakiak kellettek, így e cso­port alkotta az értelmiség nagy hányadát. Aztán szükség volt nagyszámú igazgatási csoportra, amely a jog eszkö­zeivel is képviselte a kapita­lista nagyüzemek, magánvál­lalkozások érdekeit. Kellettek az egészségügyiek. Fokozato­san jelentek meg a tanítással, az alapismeretekkel, a közép­fokkal kapcsolatos tennivalók. A tanítói csoporthoz sorolhat­juk a figyelemre méltó egy­házi értelmiséget, is. Hosszú ideig ez a szerkezet lényegileg nem változott. Ge­nerális fordulat 1945-től, a felszabadulástól figyelhető meg, az újabb társadalmi, gazdasági folyamatoknak meg­felelően. Bizonyos kiegyenlítő­dés ment végbe a csoport bel­ső rendjében. A műszaki ér­telmiség jó része például — jogos vagy oktalan — féle­lemből emigrált, s pótlása hi­ába volt folyamatos, a köve­telményektől elmaradt. Szá­ma. színvonala csak a hatva­nas években érte el a régit. Ugyanakkor megjelent, mellet­te a közgazdász-értelmiségi. Az új típusú értelmiségi te­vékenységek megjelenése számban és foglalkozásban is új eredményeiket hozott. A nagy intézményi fejlesztések újabb rétegeket hoztak: mű­szaki tanárokat, egészségügyi­eket, könyvtárosokat, muzeo­lógusokat, levéltárosokat, nép­művelőket. — Az említett kiegyenlí­tődési folyamat tehát ki­egészüléssel párosult. Azaz nem csak arányátrendező­dés következett be, hanem mennyiségi növekedés is, új minőségekkel kísérve. Hol tart ma ez a kiegészülést folyamat? — Még nem ért véget. Egyébként rendkívül érdekes sajátosság, hogy Nógrádban a politika a társadalmi igény felismerésében nagyobb szere­pet vállalt. Gondolja csak el: a szocialista építés kezdetén derült ki, hogy az öröklött társadalmi szerkezet és jelen­lét nem elégséges és tulajdon­képpen ennek következménye lett a hatvanas évekbeli cse­lekvéssor. Még visszább te­kintve világosabb a helyzet. A huszadik század eleji fejlődés és a helyi gazdasági érdek tulajdonképpen szinkronban volt az akkori értelmiség mennyiségi és minőségi muta­tóival. Az értelmiségi maga­tartás sok vonatkozásban meg­elégedett a mindennapok kul­turális igényeivel, fogyasztási gyakorlatával, önmagában nem gerjesztett olyan folyamato­kat. amelyek újabb fejlődést indítottak volna el a szűkebb és tágabb környezetben. • — Eddigi beszélgetésünk­ből is kiviláglik, óhatatlan xigy szólnunk az értelmiség­ről, hogy ne tegyünk rög­vest némi történeti vissza­pillantást. Érvényes ez ak­kor is, ha az értelmiség po­litikai gondolkodását, maga­tartását. aktivitását vizsgál­juk. Tehát: milyen volt az értelmiségnek a politikához fűződő viszonya? — A múltban helyzetéből következően is a kiszolgáló magatartás figyelhető meg. El­fogadta, hogy kenyéradó gaz­dája azt és csak annyit köve­tel. Ez az általánosítható ma­gatartás minden értelmiségi csoportra jellemző volt. De tapasztalhatók kivételek. Pél­dául a századfordulón felerő­södő szociáldemokrata mozga­lomnak nagyon sok értelmisé­gi tagja volt, főleg Balassa­gyarmaton — például* Somló Dezső —, de Salgótarjánban — például Mi'kovinyi Jenő — és Szécsényben is. — Az említettek jogászok voltak... — Igen. Főleg a jogászok között találunk olyanokat, akik társadalmilag érzéke­nyek és ki is igyekeznek fe­jezni azt. Hogy ennek mi az oka, az még nem igazán fel­tárt, inkább feltételezésekre hagyatkozunk. Persze az or­vosok között is akadtak po­zitív figurák. A losonci dr. Hertz Sándort például a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának alapítói között találjuk. majd a húszas években — meglehetősen ritka jelenség — összekötő szerepet tölt be az illegális magyar és a legális csehszlovák kommunista párt között. Aztán megemlíthetem a salgótarjáni dr. Gádor Fe­renc nevét, aki vállalta az el. fogott kommunisák védelmét. Korszerű, haladó szellemű könyvtárából titokban köny­veket kölcsönzött. — A felszabadulás mi­ként formálta át a politi­kához való viszonyt? — A szocialista forradalom után három irányban is jól megmutatkozott a politikai aktivitás. A legrosszabb anya­gi helyzetben levő néptanítók az új rendszer leglelkesebb hívei lettek. Az állami és pá r fappa rá tu sba n politikai funkciókat vállaltak. Aktivi­zálódtak az orvosok. Közülük is hangsúlyozottan a körzeti orvosok, akik szinte minden településen jelen vannak az úi demokratikus szervezetek­ben. S a jogászdk cselekvő- készsége újra felerősödött, bi­zonyára a közigazgatás újjá­szervezésével is összhangban, mivel érezhették, hogy újra szakmai igényeiket kielégítő, sarkalló feladatokat kapnak. Általánosságban úgy fogal­mazhatunk, hogy az értelmi­ség szerepe a társadalomban olyan, mint az épületeket ösz- szefogó malter, a kenyérsütés­nél az élesztő kovász, amely karakteressé tesz. A közösség­gé válást, a közösség tudatá­nak mozgását, dicsőséges tet­tek megőrzését elképzelhetet­lennek tartom az értelmiség nélkül, olyan értelmiség nél­kül, amelyik ugyanakkor tu­datában van saját szerepé­nek, teendőinek lehetőségeivel és korlátáival. Közösségi te­vékenységének kettős érte­lemben érzem jelentőségét: egyrészt tudatán át kell szűr­ni annak á közösségnek a történélthét, arriérfikben él, másrészt el kell tudni válasz­tani a különböző minősége­ket és az adott közösség ér­dekeit kifejező értékeket kell képviselni. A Nógrádban élő értelmiség ezt mindkét vo­natkozásban egyelőre még csak elkezdte. Ez azonban nem minősítés kíván lenni, inkább a tennivaló kinyilvá­nítása; ma ez is feladat. — Hallani szeretnénk_er- ről kicsit részletesebben... — Az értelmiség saját tu­datának fejlesztésére, törté­nelmi előképeinek megtalálá­sára. a megélt élet minőségé­re gondolok. Arra, hogy ha az értelmiség önállóan cselek­szik a közösségi érdekek fi­gyelembevételével, segít a társadalomirányítás megúju­lásában. Az értelmiség szere­pe nagyon szorosan kapcsoló­dik a demokratizálás általá­nos igényéhez, amely szuve­rén véleményeket feltételez. Mindez aztán azt is jelenti, hogy az értelmiségi területe­ken a kvalifikáltságra törek­vés továbbra is igénye a kö­zösségnek. Nógrád megyei sa­játosság és feladat, hogy eb­ben a gondolkodás- és szo­kásrendszerben az értelmiség —, akiknek többsége az első generációhoz tartozik — meg­találja a minőség megújuló lehetőségét. A születésénél fogva kötődők mellé, az ed­dig máshol dolgozó, de az it­teni cselekvést vállaló, a fel­adatokkal azonosuló értelmi­ségnek a közösséghez illeszté­se a mai és jövőbeni felada­taink közé tartozik. A fel­adatokat differenciálva kell végrehajtanunk. Támaszko­dunk továbbra is az értelmi­ség önálló gondolkodására, valamint az irányítók részé­ről megnyilvánuló pontos megítélésre, amely az érté­keknek megfelelően, kellő helyre helyezi el a különböző értelmiségi produktumokat. Egyik legnagyobb veszély e téren a provincializmus. Olyan értelmiségre van szük­ség, amely képes önmagát és tetteit a helyi és a nagyobb közösségi viszonyok, érdekek alapján szemlélni, végezni, olykor minősíteni is. Folyama­tosan gondozza alkalmazkodó­képességét. Ez a rétegtulaj­donság nem a régi, kiszolgá­ló mentalitást őrzi és viszi tovább, hanem azt jelenti, hogy az értelmiségnek érde­mi, tartalmas informácívja van a közösség, a gazdasági, a társadalmi és egyéb viszonya­inkról, és ebbe a rendszerbe önállóan, külső kényszer nél­kül képes beilleszteni maga­tartását, s ebben a rendszer­ben hatékonyan tud dolgozni. A ma és a jövő mindennap­jainak munkájában az alkotó jelleg jelenik meg és ez nem választható el a szocializmus hatékony építésétől. Sulyok I,ászló Kondor Lajos rajzai Úttörő­szakrajok A pásztói Dózsá György Al-’ talános Iskola úttörőcsapatá­nak életében nagy szerepet töltenek be a szakrajok. A kis mozgalmi közösségek nem a hagyományos iskolai osz­tályrendszerben szerveződnek, hanem tevékenységi kör és érdeklődés szerint. Ennek kö­szönhetően — megfelelő irá­nyítási segédlettel — jóval nagyobb aktivitást is ki tud­nak váltani a gyerekekből, mint a hagyományos rend­szerben szerveződő rajok.. A pásztói általános iskolá­ban például 15 szakraj tevé­kenykedik. Többek között az iskolai tananyag iránti érdek­lődés köré szerveződnek a leg­aktívabb közösségek, így pél­dául beszélhetünk orosz, ma­tematika, technika szakos ra­jokról, de nagy érdeklődést váltanak ki a szabadidő-el­töltési tevékenységformák is,' például a szabás-varrás. a lövészet, a főzés, az újság­írói tudósítás is. Sok tanuló nem véletlenül ezekben az úttörőszakrajokban vállal magának feladatot. ‘ TIZENKILENCES SZA­BADLISTA. Kerülném a nagy szavakat. Mégsem tudom másként, mint érdeklődéssel vegyes borzongással nézni azt a foszladozó néhány la­pot, amelyet Arnóczky Mi­hály, a nagyoroszi területi pártvezetőség titkára tart a kezében. Nemrégiben került elő egy Időben hozzánk közelibb negy­venötös dokumentummal — együtt ez a néhány papírlap, amelyre valaki gondosan rágépelte és meg­számozta a tizenkilences nagyoroszi vörösszázad (az elsők között alakult a me­gyében éppen itt, a kőműve­sek, ácsok földjén) valameny- nyi egykori tagjának, pa­rancsnokának nevét, beosztá­sát, századon belüli elhelye­zését. Sőt, anyja nevét, szü­letési idejét és helyét. Mi­csoda dokumentum, micsoda fegyver ez jó kézben a hú­szas években, vagy még ké­sőbb, a teljes illegalitásban! Micsoda segítség ez a föld­alatti szervezkedésben — es micsoda bomba lehetett vol­na ugyanez a néhány lap a csendőrnyomozók kezében! Arnóczky Mihály, akit jó régen megragadott a nagy­oroszi történelem, a munkás­mozgalom-történet helybeli értékhalmaza, összefüggése — egyre erősítve benne a meg­győződést, hogy társakat sze­rezve érdemes és szükséges itt a kutatás továbbra is, így vélekedik ezekről a lapokról: „Valószínűnek tűnik, hogy Ú t o n j á r ó A történelem Orosziban egy korábbi lista alapján és más emlékezési forrásokból nagy gonddal összeállított névsort ismerhettünk meg, amelyet feltehetően szervezé­si céllal a húszas, harmincas években készítettek Nagyoro­sziban.” Más szóval a fasiz­mus éytizedeinek egyik do­kumentuma, amely nem be- súgási célzattal készült, ha­nem pontos adatai alapján valamiféle gerince lehetett az itt folyó munkának. Készítője ismeretlen, felhasználásáról azok sem tudnak pontosat mondani, akik ma még visz- szaemlékezhetnek az illegali­tásra. De hiszen ellent is mondana valamennyi konspi- rációs szabálynak, ha nem így lenne. Doris Miklós, Varga Miklós az első kommunista pártszer­vezet vezetői, Zsarnóczai Jó­zsef, Rusói József a vezetőség tagjai tizenkilencből, azután azok a századparancsnokok, akik a fővárosból segítették a nagyoroszi vörösszázad tevé­kenységét — Rósner Gyula, Ivanovics Zoltán, Schuber György és mind a többiek, név szerint mindeníki! TAGNYILVÄNTARTÄS NEGYVENÖTBŐL. A könyve­lésekben használnak olyan kemény fedelű, francia- kockás, jellegzetes beosz­tású, több színű vona- lozású vastag könyvszerű fü­zeteket, amilyen ez is. A tizenkilences lista ebben volt. Maga a könyv (mint egy mai „főkönyv”) nem más, mint a nagyoroszi kommunista párt- szervezet tagnyilvántartási könyve. Éppen negyvenéves. Többnek látszik. Szélénél meg­égett valahol, valamikor, fe­delét megsértette valami; ezt a könyvet és benne a korábbi oroszi kommunisták, vöröska­tonák jegyzékét ötvenhatban ugyanúgy rejtegetni kellett rövid ideig, mint a tizenki­lences névsort. Mindkettőt ugyanaz a személy őrizte a legutóbbi időikig, amíg átadta a községieknek, a mai hely­történész-kutatóknak, Arnócz- ki Mihálynak. Volt ez a könyv szalmakazalban, volt mindenféle titkos helyen, most itt fekszik kinyitva az aszta­lon. Aki megőrizte, ma is Nagyorosziban él. Micsik Im­re, a község első tanácselnö­ke. a termelőszövetkezet egy­kori vezetője; a könyvben ti­zenkilenc név olvasható, az elsőké, akik negyven eszten­deje egy februári napon meg­alakították az oroszi párt- szervezetet. SORTÜZ AZ ÉGRE. A köz­ség felszabadításának újabb epizódjai váltak ismertté az utóbbi időkben alig néhány hónap leforgásával, hiszen csak nemrégiben járt Nagy­orosziban a község díszpol­gára, Dimitrij Fjedorovics Lo­za, aki negyvennégy végén a 46. gárdahadtest parancsnok­helyetteseként harcolt katoná­ival a németek ellen. Hatvan irányából érkezett a mintegy hatvan páncélosból álló egy­ség. hogy a Balassagyarmat— Rétság—Diósjenő—Nógrád köz­ségek által határolt területet elfoglalja menetből. Itt, Oroszi környékén, azonban az erős német légi tevékenység miatt egy időre beszorult a páncé­losék. Pedig már napokkal előbb át kellett volna törni­ük a mai Csehszlovákia terü­letére. Jakuskin, a parancs­nok, valamennyi páncélos le­génységének füle hallatára (a harckocsik rádión tartják a kapcsolatot és tájékoztatják egymást!) kemény hangon kér­te számon Loza főhadnagytól a késlekedés Okát. Egy fiatal alhadnagy nem tudta tovább hallgatni a számonkérést. Pa­rancsnokának nehéz helyzetén úay próbált segíteni, amire még nem volt példa a hadvi­selésben. Kihúzott a bolyból, fel csörtetett egy éles szögű gátr,a és valamennyi tűzerejét a német gépek ellen fordít­va leszedte a mit sem sejtő, a repülőből védtelennek iátszó harckocsiból a támadó légi­egység vezérgépét és kíséreté­nek egyik tagját. A támadók gyorsan szétszéledtek, a szov­jet harokocsiék előrevágott és teljesítette harci feladatát. Akkor terjedt el a németek körében, hogy a jövőben nem lehet nyíltan támadni a szov­jet harckocsikat, mert új, a légelhárításra is alkalmas fegyverrel vannak felszerelve! ják be a lakosságot is, ha azt akarják, hogy erősítést kap- járiáit! A németek mozgósí­tották a nyilasokat, a grófi birtokról s mindenhonnan ösz- szeszedették a gerendákat és felépítettek egy ideiglenes hi­dat, amin rajtaütésszerűen megjelenve a szovjet erők vo­nultak át... HUSZARCSEL PÁNCÉLO­SOKKAL. Ugyancsak. D. F. Loza mondta el az orosziak- nak azt az esetet is, amelynek főszereplői páncélos felderítők voitak. Az oroszi átkelő hi­dat a németek negyvennégy december ötödikéről hatodi­kára virradóra felrobbantot­ták. ezt. a páncélos felderítők jelentették, majd miután kö­zöttük harcolt egy németül jól beszélő tiszt is, Rétságról felhívták az oroszi német pa­rancsnokságot és utasították az ittenieket, hogy haladék­talanul mindenáron állítsák helyre a hidat, szedjenek ösz- sze ' bármilyen anyagot, von­OROSZI TÖRTÉNETÍRÓK. D. F. Loza szoros kapcsolat­ban áll a nagyorosziakkal. Tavaly év végén, amikor itt járt és részt vett a szovjet/ hősi emlékmű koszorúzásán, azt is látta, hogy máig névte­lenül tisztelhetik csak azt a tizenegy szovjet hősi halottat, akiknek sírját gondozzák. Olt megfogadta, hogy visszatérve hazájába mielőbb feltárja a többi dokumentummal együtt — kik estek el Nagyoroszi felszabadításáért és a névsort elküldi — eljuttatja Nógrádba. Nagyorosziban a felszabadu­lás negyvenedik évfordulója egyúttal erős lendületet adott a helytörténeti kutatásnak. Tovább már nem várhat egy mindenoldalú feltárás — ezért több munkacsoportot alakítva negyvenen dolgoznak egy tel­jes körű (az élet valamennyi területét átfogó) honismereti munkán, példát adva talán másoknak is a nép történel­mének feldolgozására. S eb­ben már a szándék és az ösz- szefogás is sikernek tekinthe­tő. T. Pataki László 1 NÓGRÁD = 1985. április 4.. csütörtök 11 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom