Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

■ A magyar irodalom a Szovjetunióban Moszkvai beszélgetés J. V. Umnyakovával L egalább 1100 éve ismeri egymást ma­gyar és orosz. Az ősi orosz krónika sze­rint, Taksony vezér lányát Olga hercegnő 882-ben kérte meg Nyikolaj számára. Ez is eszembe ötlik egy pillanatra, miközben Moszk­va délutáni forgatagában a város egyik legis­mertebb furcsa külsejű épülete, a Kalinyin su­gárúton lévő szinte mindig nyüzsgő nemzet­közi találkozóhelye, a Barátság Háza felé ro­bogunk. Itt tartják a baráti társaságok, így a Szovjet—Magyar Baráti Társaság országos tanácskozásait, egyéb eseményeit s azt az ün­nepi találkozót is, amelyre igyekszünk s amelyet Magyarország felszabadulása 40. év­fordulója alkalmából rendeznek. Az épület tényleg különös építészeti stílusparádé, fő­ként egyébként ragyogó belső terei. Annak idején egy ismert és kicsit hóbortos millio­mos, Morozov építtette egy általa látott por­tugál kastély mintájára. A széliében ismert történet szerint Morozov anyja föl is sóhaj­tott, amikor megpillantotta a kastélyt: „Ed­dig csak én tudtam, hogy bolond vagy. Most már egész Moszkva tudja.” Ez a hely most a béke és barátság ügyét szolgálja, korábban a szovjet irodalom és művészet otthona is volt, egy időben a „Proletkult” épületeként ismerték. A baráti találkozó után rendezett intim hangulatú fogadáson itt váltottam szót egy magyarul is kitűnően beszélő asszonnyal, Je- lena Vlagyimirovna Umnyakovával, aki mű­fordítóként, tartalmas könyvek és tanulmá­nyok szerzőiéként sokat tesz a magyar iro­dalom népszerűsítéséért a Szovjetunióban. — Még ötödéves egyetemi hallgató vol­tam, amikor Petőfi Sándor versei kerültek a kezembe — mondja. — Ez a költő, akit ad­dig nem ismertem a későbbiek során is va­lósággal fölforgatta az életemet. Angol -sza­kos voltam, éppen Hemingway munkásságá­ról kellett volna írnom, ehelyett elkezdtem tanulni a magyar nyelvet és irodalmat. Hogy milyen eredménnyel, azt többi között műfordításainak, tanulmányköteteinek egész sora is mutatja. Éppen tizedik kötete most látott napvilágot Moszkvában a Viszsaja Skála Kiadónál, címe Móricz Zsigmond és a mai magyar irodalom. A legfrissebb kötet dedikálva jegyzi meg, hogy tankönyvként forgatandó. — Kinek szánják? — Elsősorban az egyetemek filológiai fa­kultásainak hallgatói számára tananyag a világirodalom történetén belül. A könyvet fölhasználhatják továbbá a magyar irodalom történetével foglalkozó speciális kurzusokon és szemináriumokon tanulók is. A román, germán éa finnugor nyelvekkel foglalkozó filológiai karok hallgatói ugyancsak haszon­nal forgathatják. A könyv feladata, hogy a már korábban kiadott tankönyveknél kicsit részletesebben világítsa meg Móricz Zsig­mond írói útját, aki fontos szerepet játszott ' « jelenkori magyar irodalom kialakításában. J. V. Umnyakova Móricz Zsigmond örök­ségét a magyar irodalmi folyamattal szoros összefüggésben vizsgálja. Ugyanakkor általá­nos képet ad országunk irodalmáról is a fej­lődés különböző korszakaiban, s elemzi azo­kat az előfeltételeket, társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális folyamatokat, amelyek megalapozták e nagyszerű mester egyre nö­vekvő népszerűségét. A könyv hat fejezetből áll s bő forrás-, illetve irodalomjegyzék egé­szíti ki. — Hazánkban nagy hagyománya van a magyar irodalom fordításának — jegyzi meg J. V. Umnyakova. — Ez az érdeklődés a múlt századra nyúlik vissza, 1870-ben már oroszul is olvashattuk például Petőfi , Sán­dort és Jókai Mórt. A háború után ez a* for­dítói tevékenység igen intenzívvé vált. Ennek következtében nyugodtan mondhatom, hogy a magyar irodalom a Szovjetunióban máso­dik hazájára talált. Semmi remény arra, hogy akár csak töredékében is fölsoroljam, mi minden olvasható oroszul és a szovjet népek más nyelvein a magyar irodalom klasszikusai és kortárs alkotói tollából. Csak példaként említem tehát, hogy Petőfi, Mó­ricz, Mikszáth Kálmán, Jókai, Illés Béla vagy Hidas Antal műveit több mint egymil­lió példányban jelentették meg. De Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Mester­házi Lajos, Németh László és mások könyvei szintén közismertek a Szovjetunióban. Össze­sen több mint 56 milliós példányszámban jelentek meg a magyar írók és költők ha­zánkban 1945-től a nyolcvanas évek első fe­léig. S akkor még nem is szóltam a magyar színházművészek sikeréről a mi színháza­inkban, amelyek közönsége ismeri és szereti Madách Imre, Katona József, Molnár Fe­renc, vagy éppen Gyurkó László. Örkény István, Kertész Ákos, Szakonyi Károly és mások kitűnő és népszerű színpadi műveit. J. V. Umnyakova, a Szovjet írószövetség tagja, beható ismerője irodalmunknak, iro­dalomkritikusként, fordítóként egyaránt so­kat tesz annak népszerűsítéséért. Jókairól, Mikszáthról, Petőfiről, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság irodalmáról, Gergely Sán­dorról és másokról több kitűnő tanulmányt adott közre s fordított is tőlük. Elmondja, hogy nagyszerű sikernek tartja a magyar kul­túra napjait, a találkozásokat. Régi barátnő­jével, Galgóczi Erzsébettel éppen most futott össze újra Moszkvában.-r'-r gy tudom, Karinthy Ferenc, Cseres Ti­M bor, Kertész Ákos művei szerepelnek többek között a fordítási tervekben. S jövőre a gyermekirodalomból is fordítunk ismét, így például Lázár Ervintől. Készül •József Attila új kiadása, magyar költészeti antológia, s nagy sikernek ígérkeznek a két­nyelvű kiadások, ez utóbbi sorozat már be is indult. Természetesen, a kiadóik tervei ennél sokkal gazdagabbak, mindezt csak utalás­ként említettem. Nem kétséges, hogy a ma­gyar irodalom is, miként más népek szelle­mi kincse hozzájárul a béke, a népek közöt­ti kölcsönös megértés ügyének szolgálatához, a haladás, előmozdításához. Ahhoz, hogy jó élet és boldogság várjon mindannyiunkra a jövőben is és fönnmaradjon a napsütéssel aranyozott égbolt. Tóth Elemér Gondolatok Az angol királyok az úgy­nevezett trónbeszédek elmon­dásánál tulajdonképpen csak egy hanglemez funkcióját töl­tik be. Pierre Daninos * De Sade márki, akit a XIX. században kevéssé ismertek és félreértettek, fog uralkodni a XX. század felett. Sigmund Freud FÜZESI MAGDA: Johanna Johanna fáklya. Felragyog. Fehér testén füst kanyarog. Madárhangja messze sikolt. S míg felszívja a hús szagát, beleremeg a Hold. Ei hull a földön napra nap. - Szánt, hogyha kell, vet és arat a nép. A szélben megfogódzik kemény talpával. S megmarad. Fekete Gyula: TENGERCSEPP Aforizmák, írói jegyzetlapok a neveléstől Egy igaz dogma: nehézipar nélkül nincs szocializmus — minthogy: új embert ková­csolni — a iegnehezebb ipar. * Az erőszak bizony rossz pe­dagógia. De annál is . rosz- tzabb: az engedékenység. Mert az erőszak lázadót, ne­vel. az engedékenység meg zsarnokot. * Meggyőződésem, hogy nincs magasabb rendű munka, hi­vatás a nevelésnél. Ám a leg­magasabb rendű csak úgy le­het, hogy szuverén. Gépies el­lenőrzése, alárendelése hivata­li adminisztrációnak, ügy­rendnek, előírásoknak — kont- raszelektív hatású. A nevelői szuverenitást elnyirbálja, a jó nevelőt elkedvetleníti. Feig ló­ri ázza viszont a buzgómócsin- *ot, * hivatalnoktípust. Hiszen a legmagasabb rendű munkát hierarchikusan irányítani, eg- aeoérozni csak egy még ma­gasabb rendű munkával le­hetne — de hát ilyen nincs; legkivólt a hivatali adminiszt­ráció szintjén képtelenség. _ * A hivatásának élő író, mű­vész, pedagógus az a fajta ember, akinek nem elég a sa­ját — akárhány — gyereke: a mások gyerekeit is igyek­szik elhódítani; megszerezni szellemi utódjának, folytatójá­nak, örökösének. Akarja vagy sem — min­denki pedagógus. A hatéves gyerek, aki a kishúgára vi­gyáz, már pedagógus. Nincs még egy olyan, képesítéshez kötött szakma, ahol annyi műkedvelő dilettáns, kontár, autodidakta működne, mint a pedagógia áttekinthetetlen té­réin. Mint a tömegvonzás a világmindenséget, úgy át- meg átszövi a társadalmat ez az örök emberi viszony; min- defiki hat — és akar is hatni — mindenki másra a környe­zetében. S mint a világmindenség­ben : éppoly szükségszerűen kialakulnak a társadalomban is az erősebb gravitációs köz­pontok körül a „osillagtársu- lásök”, tömörülések, bolygó­rendszerek. * Hatalmi eszközökkel az em­bert százszor hamarább lehet elrontani, mint megnemesíte­ni. * Ha olyan irgalmatlanul ne­héz megjavítani az embert, miért kikerülhet oly könnyű­szerrel — különösebb prograt- mok s erőfeszítések nélkül is — elrontani? Kiváló nevelő-tanító a rossz lelkidsmeret. Szenteknek, őrülteknek, megszállottaknak sosem rossz a lelkiismeretük. Hátrányos helyzetű tanulók. ★ Szapora tünet: kedvetlen, fásult, életunt. Szapora oka: nem eshet igazán jól semmi az ember­nek, ha még semmi sem esett neki igazán rosszul. * Lehet, hogy túl kevés fi­gyelmet szánunk mi a neve­lésben a százszor eredménye­sebb közvetett, áttételes ha­tásokra? Az asszociatív hatá­sokra? Irodalom! Művészetek! A személyes élmények, ta­pasztalatok valóban a legjobb hatásfokkal nevelnek, de a borotva, a szublimát, a kon­nektor, a gázcsap mégsem kí­vánatos kellék a gyereknek tapasztalatszerzésre. Ha a ké­nyelmes be nem avatkozás módszere célra vezető volna, akkor a pedagógia volna a legegyszerűbb tudomány. Hol­ott elég bonyolult tudomány­nak tartják, pedig az benne még a legegyszerűbb, ami — WOÍI tudONMWfc __ A legbonyolultabb, a legma­gasabb rendű tudomány — vagy inkább művészet — a nevelés. Már csupán ezért is: a se­lejt itt a legnagyobb. Talán több értéket képviselnek itt a rejtett tartalékok, mint az összes szakmákban együttvé­ve. * Valószínű, akkor születik egyéniség, amikor a szokat­lanon elgondolkozik. És attól nevelődik az egyé­niség, amikor már elgondol­kozik a megszokotton is: mi­ért ne lehetne másképpen? * Érzelmeinkkel is tanuljuk a világot — meglehet, az érzés fogékonyabb az észnél. Vajon számba veszik ezt a tankönyvírók és az OKtatás- ügyi szakemberek, politiku­sok is? Ezt, hogy egyetlen, a lélek mélyéig kavaró tisztí­tó érzelmi vihar többet ala­kít, változtat, nevel az embe­ren, kivált serdülőkoráig, mint bármilyen vaskos kötet­ben összepréselt „Ismeret- anyag” ? * Mindig szebb a magunk gyereke — mindig szófoga- dóbb es halasabb a masa? A pedagógus nem helyette­sítheti a szülőt, sem ma, sem száz-, sem tízezer éves távlat­ban nem helyettesítheti. Mint­hogy szerepük a nevelésben nemcsak hogy nem azonos, de egyben-másban ellentétes is. Hiszen a jó pedagógus min­den rábízott gyerekhez egy­formán igazságos, szigorú, gondos, nem kivételez, nem elfogult. A szülő viszont ép­pen attól jó, ha — kellő mér­téktartással — elfogult. Ha érzelmi menedéket ad a gye­rekének, aki bármikor oda­húzódhat hozzá, egv-két vala­kihez a világon, aki az övé. Aki őt szereti legjobban — minden idegen gyereknél job­ban — akkor is, ha ő nem olyan okos, nem olyan erős, nem olyan ügyes, mint más; ha nyűgös, ha beteg, ha csú- nvácska, ha rossz, ha kese­rűséget okoz, akkor is. És ha aprócska korában talál ilyen menedéket, később majd keres. Mert a vonzalom vonzalmat indukál, a közöny — közönyt. Ilyen vonzalmak­kal családon túl is könnyeb­ben beilleszkedhet közösségek­be. ezek nélkül családban ne­velkedve is magára marad. Valamiféle efféle érzelmi indítás tett elfogultságra haj­lamos emberré bennünket is, mindnyájunkat, akik nem tud­ják s nem akarják kiküszö­bölni életükből a vonzalmakat, s akik épp ezért nem .tárgyi­lagosan”. a nani kínálat sze­rint váltogatnak barátot, sze­relmet, hazát, eszményt, * A pedagógiában a szeretet a legerősebb katalizátor« 12 BÓGMB = i£85. április 30, ked4 _ ILLYÉS GYULA: Két kéz (RÉSZLETEK) Aki kezelt e kézzel, szoborral kezelt, érccel; nem melegséget érzett: vas merevséget. Mintha nem egy érző lényé volna e kézfő, hanem egy óriás nép nyújtaná biztatásképp. De ez a tenyér nem, holt, ez élő-eleven volt, ez olyan hű erő volt, mint maga a termőföld. Ezzel a természet szólt, ha épp okosat gondolt; olyasmit mondott ezzel, mint virággal, gyümölccsel Mert, hogy szállt az ostorfa ha kézbe e kéz fogta! Kapa, hogy sürgött-pörgött ha őhozzá szegődött. Zsákok, hogy telítődtek, telten, hogy emelödtek, padlásra, hogy repültek, teltek és ürültek. E kézzel állva párba a kalapács, hogy járta, s, hogy csengett, ahogy illő. hozzá az üllő! Ha újjal csak hozzáért, megindult a kazángép füítyentre a másik gépnek egy óriásit. ő műve volt kis varsám, rézpatkóm csizmám sarkán; a fatalpon szál drót, mely első korcsolyám volt. Mintha mindegyik ujjba kis mester lett volna bújva. Tíz pici mester —, járták; hogy is csinálták? E két kéz után kaptam, ha elzuhantam; ez simogatott, ez vert, ez gyúrt belőlem embert. CSORBA GYŐZŐ: Zöld és fény Csordulásig a világ! — Szinte már kicsap szőlők, fák és újra fák zöldjéből a hab. Forr, tajtékzik, szédülök, zöld alul, felül; lépek, állok, eldülök, zöld kívül, belül. Zöld. zöld. lelkes újvlás, nagy. termékeny öl; tarthatatlan bolyduíás föl, föl, egyre föl! Fű, fa, gyom, szőlő emel, körforgó dagály. Zöld. és fény; — e két elem árján ring a táj. Nézem, érzem, bámulok, s engedem magam. Zöld és fény! dagad, forog, szólnék, s nincs szavam. S, míg ragyogva nő velem, s hord a két elem, pólyái az időtelen és a végtelen. KISS BENEDEK: Üvegfúvók Lombot fúj magából a vadgalamb. Dagadozó fákon búg, búg a hang. Testünk-lelkünk ványadt. tikkasztja bánat. Üvegfúvók, fújjátok a zöld butéliákat! Szász Endre rajza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom