Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

Oivosi rendelő lesi Szurdok püspökiben Megmozdult Egy mozgalmas nászúi története Vendégünk volt A. M. Sztagyilenko és Z. M. Titova Hosszú, kanyargás út vezet ál a falun, amelyről azt írja a bedekker. hogy idegenfor­galmi szempontból kevéssé jelentős. Pedig lassan hozzá­látnak a faluhatárban a nyir- pazoniak, hogy fölépítsék tá­borukat. ahová jövőre már akár százával is jöhetnek nyaranta az alföldiek. Aztán sokakat vonz a faluszéli Feny­ves csárda, itt már szobákat is lehet bérelni, mint hírlik, jócfekán van érdeklődés. Szóval. Szurdokpüspöki 2120 lakosával, gyöngyösi és a bu­dapesti átmenő forgalmival egváltalán nem érzi magát „leírt” falunak. Sőt! — Jókor jöttek — fogad bennünket a deresedő hajú tanácselnök. Hajnal József — épp most szervezünk egy je­lentős társadalmi munkát. Ré­gi kérés az itteniektől, hogy végre méltó körülmények kö­zött legyen az orvosi rende­lés. Ügy gondoltuk, tovább nem lehet halogatni az ügyet, hozzáláttunk a munkálatok­hoz. Tavaly megtörtént a ki­sajátítás. azlán a régi épüle­tek lebontása .. . nem kis munkáról van szó: több mint ötmillióba kerül. Megmozdult a falu. Társa­dalmi munkát ajánlottak fel, s belenyúltak a pénztárcákba is. Az idősebbek egy-egv szá­zassal, mások ezer, ezerötszáz forinttal járultak hozzá, hogy az orvosi rendelő mielőbb fe­dél alá kerüljön. Ha a szükség úgy kívánta, árkot ástak, járdásítottak, bontották a romos épületeket, ez idáig is több százezerre rúB a társadalmi munka ér­téke. — A község dolgozóinak több mint nyolcvan százaléka ingázó — magyarázza a ta­nácselnök —. Kora reggel in­dulnak, gyakran késő este ér­keznek haza, otthoni munká­juk i-s sokszor hét végére ma­rad. Mégis, sokan eljönnek, ha hívjuk őket! Az idén egyenként 1500 forint értékű munkát vállalt a lakosság. Prokk József portája festői kilátást nyújt, fönt magasodik az Arany János úton. Tős­gyökeres szurdokpüspöki, ag­gódva szereti a faluját, s jól­lehet, éppenséggel elég gond- ja-baja van, ám bármikor le­het rá számítani a társadal­mi munkában. — Nemcsak a falunak, ha­nem barátaimnak, kollégáim­nak is mindig . szívesen segí­tek — említi a középkorú géplakatos, aki egyébként a Gvöngyössolymosi Gépipari Kisszövetkezet öntőműhelyét rendezte be az udvarában. — Készítettem az iskolának fa­zekaskorongot, Holecz Ger­gellyel együtt kerámiaégető kemencét — sorolja —, nap­Egyelőre romokban az épület. órát, földrajzi szemléltetőesz­közöket, aztán a játszótérre hajóhintát, ami így kapásból eszembe jut. — De a legtöbb összeget adta az orvosi rendelőhöz is. — Nagyon fontos lenne, hogy mihamarabb meglegyen! A feleségem is sokat beteges­kedik, meg aztán az idősko- rúaknak, gyerekeknek sem mindegy, milyen körülmé­nyek között van a rendelés. — Társadalmi munkájukért öten kaptak elismerő okleve­let — említi Hajnal József tanácselnök —, s köztük volt Prokk József is, akire való­ban mindig bizton számítha­tunk. Elmondja még. hogy tavaly három és fél millió forint ér­tékű munkát végzett a lakos­ság. E munkálatok zömét a kommunális ágazat (út, jár­da, belvízelvezetés, parkosí­tás) hasznosította, de jutott belőle az óvoda, iskola, sport területeire is. Részt vállaltak a helyi téesz. a parafakőgvár dolgozói, az MHSZ, a KISZ, a sportkör tagjai, a lakosság, a diákok — egyszóval, min­denki. akiben van egy kis patriótaérzés. — Az idén a fő cél: az or­vosi rendelő — fűzi hozzá a tanácselnök —, erre szeret­nénk összpontosítani minden erőt. A Nógrád megyei Ta­nács pályázati juttatását je­lentős társadalmi munkával szeretnénk kiegészíteni. Sür­get bennünket az idő, hiszen 1986 végén már az új rendelő fogadja a betegeket. — Aztán kiigazítja magát: —Legalább­is ez az elképzelés. Hogy ez így is lesz, az a társadalmi összefogáson is múlik! A tanácsi épülettől nem messze, a főút mentén még romok állnak a majdani ren­delő helyén. A megkésett ta­vasz hátráltatta a munkála­tok beindulását. Egyelőre csak a tervező és néhány illetékes tudja, milyen is lesz az épü let. Annyi azonban bizonyos: akik megdolgoznak érte, való­ban azok vallhatják maguké­nak! T. L. Idős házaspár ácsorog a tárlók előtt. Figyelmesen né­zik a kiállított anyagot, időn­ként kurtán szót váltanak. Kevés beszédből is jól meg­értik egymást, az emlékek felelevenítésében pedig a ké­pek, tárgyak is segítenek. Alekszandr Mihajlovics Szta­gyilenko és Zinajda Mihaj- lovna Titova a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumba jött emlékezni — Nógrádi Sándorra és a negyven évvel ezelőtti eseményekre. Amikor a múzeum előcsarnokában le­ülünk beszélgetni, Alekszandr Mihajlovics kérdés nélkül me­sélni kezd — író ember lé­vén jól tudja, mi érdekli a krónikást. — Tanítottam a SON—2- ben. Ez Ukrajnáiban olyan is­kola volt, ahol speciális fel­adatok végrehajtására tanítot­tuk az elvtársakat. Partizán­iskola. Én robbantást, álcá­zást, ehhez hasonlót oktattam. Sok magyar tanult itt, emig­ránsok, átállt hadifoglyok. Ebben az ukrajnai iskolában ismerkedtem meg Nógrádi Sándorral, ö volt a magyar csoport politikai biztosa. Gyakran hallottam, Nógrádi arról faigigatózott az iskolá­ban. hogyan jöhetne haza, Magyarországra. Mígnem Vi- honyec, az iskola igazgatója döntött; egy magyar desszant- esoport parancsnokaiként ha­zarepülhet. A kiképzés végén, 1944 szeptemberében magam is itt kötöttem ki. Na, nem Nógrád megyében, hanem a szomszédos Szlovákiában. Harminckilencen voltunk ösz- szesen, akiket szeptember 1. és 17. között ejtőernyővel le­dobtak. Ve1 ünk volt a fele­ségem is. ö is ugrott, aztán harcolt ugvanúgy. mint a töb­biek. Később, amikor már voltak sebesü lt leink. róluk gondoskodott, őket ápolta. — Akkor már házasok vol­tak, Alekszandr Mihajlovics? A tolmács, Zoja Zsuravljo- v.a nevet a válasz hallatáin, majd fordít: — Ez a bevetés volt a nászútjuk. Nem sokkal előtte­házasodtak össze. Szó, ami szó, a mai fiatal párok nászútja békésebb és kevésbé eseménydús, mint az övék lehetett. Hiszen a törté­net folytatódik: — Kassa közelében értünk földet. A kis csapiból rövide­sen nagy létszámú partizán- alakulat lett, ugyan iis észre­vettük. hogy a közelben egy utászegység védelmi vonalat épít. Előbb röplapokkal hívtuk fel a katonákat, hogy hagy­ják ott a németeket, majd cselhez folyamodtunk. Körül­vettük őket. mire a tisztek fejvesztve menekülték, s így nem volt akadálya, hogy a katonák meg hozzánk pártol­janak. Létszámunk egyre gya­rapodott, mert aztán ezek az utászok kis csoportokban újabb katonákat kerestek fel, elmondták, hogy átálltak hoz­zánk, s decemberre komoly erőt képviseltünk. Január ele­jén elküldtük felderitőin-ket az előretörő szovjet csapatok­hoz. Azzal a paranccsal tér­tek vissza, hogy foglaljuk el a németek védelmi vonalát Rozsnyó— Rimaszombat köze­lében-. Emlékszem rá, nagy hó volt azon a télen. Hóval, kidöntött fával el torlaszol tűk a németek útját, egyetlen ös­vényt hagytunk meg nekik, amolyan egérútnak, csakhogy ott meg a mi erőink gyüle­keztek. Igen rövid harc volt. Hamarosan találkoztunk a be­vonuló szovjet csapatokkal. Zinajda Mihaj lo-vna is em­lékezik : — Kassa mellett került a fogságunkba egy magyar ha­tárőr. Idősebb ember volt már, Ferenc Józsefnek hív­ták. Ő volt a leghűségesebb segítőm a betegek ápolásában. Ismerte a gyógyfüveket. A sebesültek mellett sok meg­fagyott végtagé embert gyó­gyítottunk, de a polgári la­kosoktól sem tagadtuk meg a segítséget. Például sok szü­lést vezettem. A férje kiegészíti szavait: Mindenkit meggyógyított, akit ápolni kezdett —■ nem halt meg senki a keze alatt. — Hogyan alakult a sorsuk a háború után? — Zinajda a lipeeki városi kórházban dolgozott, én írás­ra adtam a fejem — válaszol a-z egykori partizán. — Négy könyvem jelent meg a Szov­jetunióban, kettő Csehszlová­kiában. Különböző újságoknak is írok, például tudósítottam a távol-keleti építkezésekről. Alekszandr Mihajlovics Szta­gyilenko és Zinajda Mihajlov- na Titova a Magyar Ellenál­lók, An-tifasiszrták Szövetsége meghívására látogatott Ma­gyarországra a felszabadulás negyvenedik évfordulóján. A salgótarjáni kirándulást a vendégek kérésére iktatták a programba. Sztagyilenko nem akarta elkerülni az egykori harcostársról elnevezett mú­zeumot. —veszprémi— Ember és messzeség Kétségtelenül roppant nehéz kézzel fogható érveket felsora­koztatni, hogy miért indokolt szélesíteni, fejleszteni természettu­dományos világképünket. Sokon felesleges kiadásnak éreznek minden forintot, ami például az amatőr csillagászok, természet- búvárok és egyéb kutatók munkáját segiti. Mégis, ha egy kicsit félretesszük az úgynevezett prakticisto megközelítést, be kell látnunk, korántsem érezhetnénk magun­kat annyira otthon még saját, Nógrád megyei környezetünkben sem, ha nem volna természettudományos ismeretterjesztés. Közvetlen környezetünkből is számtalan példát sorolhatnánk fel, hogy hol botiik, hol hiányos a természettudományos világ­képünk. Hiszen se szeri, se száma azoknak az apróbb babo­náknak, amelyek életünket szinte a születés első percétől, a sírig végigkísérik. Hogy csak egyet említsünk: hány helyen láthatunk itt Nógrád megyében is a kisdedek csuklójára kötött piros cérnát, vagy rongycsíkot — szemmel verés ellen. Itt-ott persze ma már a gyökerét sem 'ismerő hagyományokról van szó. Mégis itt van közöttünk egy másik fajta világkép. Miből eredhet mindez? Az okok feltárása nem egy ilyen jellegű újságcikknek a feladata, annyit azonban mindenképpen leírhatunk, hogy a természettudományos világkép hiányos vol­tából. Addig ugyante képtelen az ember adekvatan, a dolgok lényege szerint megmagyarázni o világ jelenségeit, amíg nem ismeri a természet törvényeit. Ezt a feladatot vállalta magára többek között a tudományos ismeretterjesztés. Csupán szűkebb pátriánkat, megyénket vizs­gálva 2700 természettudományos-ismeretterjesztő előadást szer­4 NÖGRAD - 1985. április 20., szombat vezett a TIT Nógrád megyei szervezete. Közöttük biológiai, or­vostudományi, csillagászati előadásokat. A 89 ezres résztvevői létszám 'bizonyítja, milyen nagy igény mutatkozik a természettudományos ismeretek befogadására. Mire vezethető vissza ez a nagy érdeklődés? Túl azon, hogy az ember szeretne pontos választ kapni kérdéseire, mindenkor meghatározó eleme volt ennek az érdeklődésnek a megismerés iránti vágy. Egyszerűen az ember vállalkozásokra kész szelleme mutatkozott meg mindenkor egy-egy új ismeret, egy új földrész, vagy egy új tudományos törvényszerűség felismerésében, felfe­dezésében. Mondhatjuk - a manapság olyannyira igényelt - vállalkozó szellemet képtelenség elképzelni többek között o ter­mészettudományok, a világ dolgai iránt érzett nyitottság nélkül. Nemcsak arról van szó tehát, hogy „öntsünk tiszta vizet a fejekbe", hanem arról is, hogy mennyire tudunk nyitottak lenni a világ dolgai iránt. Ha csupán prakticisto szemmel elemeznénk, megkérdőjelezhet­nénk a tavaly átadott gedóc-tetói csillagda fontosságát, so- kallnánk az új, most készülő műszaki és természettudományi egyesületek székházára fordított kiadásokat és így tovább. Pedig mindenki érzi - még ha nem is tudja pontosan meg­fogalmazói miért hogy valamennyi intézményre szükség volt. Ember és messzeség. Sok írás és sok könyv jelent már meg ezzel a címmel. Hol o földrajztudományok, hol a csillagászat, hol pedig a mikrosz'á’P alatti világ bemutatására. Voltaképpen mindegyik azt a természetes belső igényt próbálja megragadni, amely a megismerésre, vállalkozásra kész ember nyitottságát jellemzi. Nem az a dolgunk tehát, hogy az egyébként indokolt költségvetési fontolgatásokkal hátráltassuk a megismerési szán­dékot, hanem az, hogy a természettudományos világkép feljesz- tésével is segítsük az ember sokoldalúságának, vállalkozói mi­voltának, univerzalitásának a kibontakoztatását. F. M. Javuló kínálat mezőgazdasági kisgépekből A mezőgazdasági kisgépek és kerti szerszámok íiránt évek óta növekszik az igény, főként a korábbinál több sza­bad idő következtében, sínem utolsósorban azért, mert a kiskertékben megtermelt zöld­ség- és gyümölcsféléken je­lentős összegeket megtakarít­hat a család. Különösen ilyenkor tavasszal élénkül meg a mezőgazdasági gepek és eszközök forgalma. A Belke­reskedelmi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint az igényeket ugyan nem tudják teljesen kielégíteni, a kínálat azonban tovább javul, külö­nösen a korszerű gépekből. A hazai gyártás megindulá­sa — kél-három év — óta már folyamatosan kapható többféle kapáiógép. Az idén több mint 35 ezer kerül for­galomba, s ez várhatóan ele­gendő lesz. A legkedveltebbek a Szegeden gyártott RK 02-es és a Veszprémben készülő, jugoszláv motorral felszerelt típusok, ezekből 10 ezer, illet­ve 25 ezer kerül az üzletek­be. Kaphatók nagyobb telje­sítményű. de viszonylag drá­ga kapa! ógépek is, ezek a Kis­motor- és Gépgyárban készül­nek. A Csepeli Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyárnál beszüntették a teljes egészé­ben hazai alkatrészeikből ké­szült kapálógép gyártását, mert gazdaságtalannak bizo­nyult, s magas fogyasztói ára miatt nem volt túlságosan ke­lendő. A kieső mennyiséget a többi gyártó pótolja. A fűnyíró gépek iránt ugrás­szerűen növekszik a kereslet. Tavaly például négyszer any- nyi fogyott mint a megelőző esztendőben. Az idén várha-i tóan tovább növekvő igénye­ket a kereskedelem valószínű­leg teljes egészében ki tudja elégíteni. Ezek a gépek tő­kési m por tmo torokk a 1 készül­nek. amelyeket a kereskede­lem lehetőség szerint árucsere útján szerez be. Hasonlókép­pen importmotor szükséges a háti permetezőkhöz, hordozha­tó szivattyúikhoz is, amelyek­ből a tavalyinál 5—10 száza­lékkal többet hoznak forga­lomba, s ez várhatóan fedezi a keresletet. A hagyományos mezőgazda- sági szerszámok közül kielégí­tő a kapáik, gereblyek, ásók, ollók kínálata, minőségük azonban sok gonidot okoz. Eze­ket a termékeket ugyanis többnyire lemezből sajtolják, s tartósságuk, használhatósá­guk nem éri el a hagyomá­nyos módon, kovácsolással ké­szült szerszámokét. Ugyan­csak a gyártók kovácsoló- kapacitásának szűkössége mi­att éveik óla gyakran hiány­cikk — s ebben az esztendő­ben is az marad — a kasza, a sarló és egyes villafajták. A hazai gyártók a kereskede­lem megrendeléseinek ebben az esztendőben is csak 80 százalékát igazolták vissza ezekből a termékekihől. Né­hány szövetkezet é% magán­vállalkozó ugyan már meg­kezdte a hiánycikknek számí­tó eszközök gyártását, a hiá­nyok pótlására azonban to­vábbra is importra van szük­ség. A kereskedelmi vállala­tok általában hazai termékek­kel fizetnek a külföldi esz­közökért. A kereskedelem mind a hi. ánvzó szerszámokat, mind p^ dig a gyakran hiánycikké** jelentkező apró gépállátrész*. két, tömítéseket, szelepeket termeltetés útján is igyekszik beszerezni. Az évről évre itt­hon és külföldön megrende­zett Vevők vagvunik kiállítá­sokon már többféle kerti szer­szám és alkatrész gyártására akadt vállalkozó, s várható, hogy a ma még hiába kere­sett cikkek is mind kevésbé hiányoznak maid az üzletek­ből. Hajnal József tanácselnök: Ha hívtak, mindig mentem — nem kis munkáról van szó. Prokk József.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom