Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

m—!»<*• Célra tartva. Barátságok szövődnek minden pillanatban. Pintér Ferenc hadnagy az oktatási kabinetben foglalko­zást vezet. 1 A gyakorlat: határsértő elfogása kutyával. Vanó Csaba és Nagy Attila a klubban újságokat olvas. Kovács András és Vass Sán­dor az akadálypályán. Tolnai István határőr alhad­nagy vezeti a gyakorlatokat. Félméteres eltérés a termet­ben nem akadály a közös munkában. A határon mindig történik valami... Határőrökkel a gyakorlótéten Járjuk a körlet folyosóit. Még korai az' idő, de Éli Zol­tán határőr őrnagy már az órájára néz. — Pillanatokon belül hat óra. s itt mindjárt megindul az élet — mondja. Másodperceket kell csak várni. Megszólalnak a hang­szórók, a Kossuth rádió pon­tos időt jelez Hat óra van.S mint a hangyaboly. mindjárt úgy néz ki a körlet vala­mennyi folyosója.: A csapatrá­dión még a híreket mondja a szpíker, s alig húsz perc múl­va megkezdődik, a reggeli ze­nés torna. — Ez jó hangulatteremtő. Mi több. igen komolyan nö­veli határőrjelöltjeink állóké­pességét. Most még fél óra tisztálkodás következik, aztán a körlet. rendbentartásával folytatódik a munka. Hét óra­kor reggeli, majd megkezdő­dik az általános katonai rend ellenőrzése. Hét óra 45 perc­kor már sorakozó, s átveszi az alig hathetes határőröket Tolnai István határőr alhad­nagy, s vezetésével indulnak a gyakorlótérre — magyaráz­za az őrnagy. Fegyelmezett emberek so- ra vonul végig a városon. Fia­talos a hangulat. Az ifjú ha­tárőrök. mintha tudnák, érez­nék, hogy figyelik őket. S amikor felhangzik a nótaszó „A határra indul már a sok határőr legény...”, bizony, nem egy fiatal .lány, idős asszony, vagy férfi áll meg s büsz­kén tekint rájuk. „Ha zúg a szél, ha mennydörög...” — vi­szi a csípős szél a hangot, s az utca kövén kopog a csiz­ma. A dal, a nóta a határ­őrök helytállásáról szól. — A kiképzési tervnek megfelelően folytatjuk a mun­kát ezen a napon is — be­szélgetünk Tolnai István ha­tárőr alhadnaggyal. Ha esik, ha fúj. ha süt. a nap. itt olyan határőröket kell kiképezni, akik bármilyen -időben készek államhatárunk őrzésére, sért­hetetlenségének biztosítására. Különböző csoportokra osz­lanak a határőrök. Egyik ál­lomáson a határőrizeti kikép­zés folyik. Az okmányellen­őrző járőr tevékenységét gya­korolják a fiatalok. Sor ke­rül gépjármű, kerékpáros, gya­log közlekedő igazoltatására. A másik részen a lőkiképzést gvakoroliák. a foglalkozás tár­gya a járőr fegyverhasznála­tának begyakorlása. Később sor kerül határsértő elfogá­sára, imitálással. Ropognak a fegyverek, kúszik a hűsé­ges határőrkutya, s megerősí­tett járőrrel kézre kerül a határsértő. Nem kis feladat elé állítia a határőröket a rohampálya. A fizikai álló­képesség, ügyesség, bátorság fejlesztése igen fontos ezen a gyakorlótéren. Következik az 'alaki kiképzés, abo! az eev- .cÁoes katonai fellépést sajá- títiák el a holnap iárőrei. Igaz, hogy Süvítő a neve a gyakorlótérnek, ezen a napon valóban végig süvít a szél a tisztáson. A katonák aligha fáznak, hiszen a mozgás, az igen komoly gyakorlás, a tel­jes férfias helytállást kívánó munka inkább megizzasz.tja őket. Amikor pedig a nagy­szünetben megérkezik az au­tó és hozza a tízórait — a meleg teát, sajtot, meg még valami mást — kicsit fújtat­va,. de fegyelmezetten állnak sorba. Kis csoportokba verődnek a fiatalok. Kiss Lajos szakasz­vezető már a kiképzésben se­gít. Azelőtt civilben a Ma- gyarnándori Állami Gazdaság növénytermesztési csoportve­zetője volt. Most hűséges ku­tyájával vesz'részt a gyakor­lásban. *— Szép élet a határőröké. Mindig a természetben va­gyunk és konkrét feladatot látunk el. S a határon min­dig történik valami... Ocsovay Gábor tizedes szü­lei Salgótarjánban laknak, ő is a kiképzést segíti. Egyéb­ként nyomdában gépmester egy ofszet gépsor mellett. — Mi egy menekülő határ­sértő elfogásának gyakorlását végezzük, őszintén mondom, nagyon jó a' mostani állo­mány. Fogékonyak a fiúk, erőnlétileg is bírják a kikép­zést. Elméletben is megértik az anyagot és visszaadják, amit tőlünk kapnak... Varga Ferenc, egykori né- zsai traktoros, Pleva Csaba, a szügyi tsz szerelője, Ko­vács András szúnataki fiatal még bátortalan, ők az újon­cok közé számítanak. Egyál­talán nem felszegek, de azért minden szót megrágnak. — Nagyon jól érzem ma­gam ebben a kollektívában. Van értelme a kemény mun­kának, hiszen az államhatár őrizetére készülünk — sum­mázza Varga Ferenc. — Kemény a kiképzés, de feltétlen elviselhető — így Pleva Csaba. — Szabad idő? Van bőven. De be kell osztani, hiszen sokat kell tanulni, főleg szak­mai téren. A határ őrizetére teljesen, kész ember szükséges — vallja Kovács András. Szó esik másról is. Pleva Csaba például nős. a felesége üzletvezető Nógrádgárdony- ban. Varga Ferenc azt újsá­golja örömmel, hogy jól van, bírja a megterhelést. Néha haza is vágyik. Kovács And­rás megragadja az alkalmat és mindjárt a szüleinek üzen, kéri, vigyázzanak magukra, az öccsének pedig azt üzeni, hogy legyen sikeres a vasút­nál most sorra kerülő vizs­gája. Hangos nevetésre leszünk figyelmesek. A vidámság a kiképzés szünetében, a gya­korlótéren sem hiányzik. Egy­más mellett áll a Szurdok- püspökiből származó Határ József újonc a maga 215 cen­timéteres magasságával. Ciga­rettával és tűzzel kínálja az alegység legalacsonyabb tag­ja, a Szabolcs megyéből itt levő 158 centi magas kiska- tona, Vass Sándor. S mindig a harmadik nevet. Végh Jó­zsef, aki ugyancsak Szabolcs­ból származott ide, lábujj­hegyre áll és ezzel toldia meg 160 centiméter magasságát. Űjra elhangzik a parancs, Tolnai István alhadnagy, aki egyébként immár másfél év­tizede kiskatonaként éppen ezen a gyakorlótéren kezdte pályafutását, tősgyökeres nóg­rádi, most a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán szerez ta­nári diplomát, újabb paran­csot ad ki. Minden ott foly­tatódik, ahol korábban abba­maradt. A kiképzésben nincs pardon! A hatórás terepfoglalkozás után felsorakozik az alegy­ség. Fegyelmezett sorokban indul a körlet felé. s egyálta­lán nem venni rajtuk észre a férfias. kemény munkát igénylő kiképzést. „Ugye gon­dolsz néha rám?...” — éne­kelnek a fiúk, s bizonyára az otthon maradt kedvesekre gondolnak a fiatalok. A bőséges ebédet minden­ki az utolsó cseppig elfo­gyasztja. De vár rájuk az újabb feladat. A kötelező tisz­tálkodás, az önképzés, a fel­szerelés és anyagkarbantar­tás. Felüdülést a kulturális és sportfoglalkozás, vagy a vacsora, a televíziónézés, a klubfoglalkozás, végső soron a szabad idő, a levélírás biz­tosít. Még nincs este tíz óra. Éli Zoltán és Bencsik József ha­tárőr őrnagy társaságában folytatjuk a körleti sétánkat. — Fiatal katonáink az alap- kiképzést már sikeresen befe­jezték. A lövészetet például kiváló eredménnyel hajtották végre. Rendkívül jó a kollek­tív szellem, a parancsnokok és a beosztott személyá'llomány kapcsolata, a feladatok közös megértése. A követelmények­kel való azonosulás tette le­hetővé a kiváló eredmények elérését. Stabil, szilárd, pozi­tív az erkölcsi, politikai, fe­gyelmi helyzet. Fenyítés nem vc’t. Fegyelmezni nem kellett. S ez biztosíték arra, hogy a kiképzés második szakasza, ami most folyik magasabb szinten, ugyancsak igen jó eredményekkel jár majd. Ka­tonáinkat az elődök eredmé­nyéi is kötelezi. Eddig hat esetben nyerték el a Határ­őrség élenjáró alegysége cí­met. Tolnai István alhadnagy ötször lett kiváló parancsnok. — Segíti a kiképzést a munlka- és az életkörülmé­nyekben bekövetkezett válto­zás — veszi át a szót Ben­csik József. — Idesorolom, hogy például otthonosabb lett a körlet, modernebbek a ki­képzési eszközök. . Javult a katona családdal való kapcso­lata. Gyorsabb a katonák egyéni problémáinak intézése, S talán arról is szót kell eite. nünk, hogy igen aktív a párt­ós a KISZ-alapszervezetben folyó élet. Sok a feladat, még­is párttagjaink. KISZ-eseink fegyelmezettségükkel példát mutatnak az alegység minden tagiénak. S hogy itt jó ke­zekben vannak, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az. hogy visszatérve a polgári életbe, igen sok határőrünk kerül ve­zető beosztásba, s vállalja az önkéntes segítői beosztást, az állam,határ sérthetetlenségé­nek biztosítását. A határon mindig történik valami... S itt a gyakorlóté­ren. a körletben, ezek végre­hajtására készítik fel őket a parancsnokok. Szöveg: Somogy vári László Kép: Kulcsár József I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom