Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

Ofen a Ilí3a§ii#ar Szocialista lUlunkasfaart!

fVtflllI(fIIHttlll||||ltllMltlIIIIMIIIIf|||II|||||||lllllll||||||tMllllllII|[|IIIIIIIIIIIIlli|ll|ltIliIIIIIII||||I!l|||(IIlI||MIII!tilIllllllll(llliniIlllIllllli:iIIIIIIIIlllllI1IIIIMIIMIIIIIIIIIIlllIlIlItIllllIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIl]MIlIIIIlI!lIIIIIIltIIIIMMlIIIIIilllllMIIIIIIIIIMlllllllllIIMIItl( tÄ

Képviselö-ielöiések Kógrád megyében

(Folytatás az 1. oldalról) Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg korábbi kitüntetései mellé.

A jelölő gyűlés további részében hatan kértek szót.

Munkás, értelmiségi, mezőgazdasági dolgozó egyaránt a jelöltek mellett voksolt. Hogy mondandójuk az ülés résztvevőinek gondolataival is találkozott azt bizonyítja az, hogy

a 367 SiZavaiZ'ópolgáir egyhangúlag elfogadta a két asszony jelölését. Az országgyűlési képviselőjelöltek meleg szavaikkal köszönték meg az előlegezett bizalmat.

Közös összefogással, céljainkért

X megye 8. számú választó- kerületéiben képviselői jelölő gyűlésre Romhómytban a Gránit Csiszolókorong- és Kő- edénygyár Widenta telepének kultúrtermében került sor, amelyen részit vettek a rom- hányi üzemek, gyárak, vállalatok, intézményeik dolgozói, Kisecset és Szente községiek választópolgárai.

Az egybegyűlteket — köztük dr. Varga Józsefet, a rétsági városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkárát — Varga Raffael a helyi tanács elnöke köszöntötte, majd Balogh Gyula, a Romihányi Építési Kerámiagyár műszaki igazgatóhelyettese méltatta a felszabadulás utáni szocialista történelmünket, s azzal folytatta, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése, elmélyítése az MSZMP történelmi programja. A választójogi törvény új, talán legfontosabb vonásának a kettős jelölést említette. Rátérve a két választás között eddig eltelt időszak eredményeire, elmondta, hogy a választókerületben fejlődött az ipar. korszerűsödött a mezőgazdaság. Az üzemékben, gyárakban dolgozó munkások jelentősen hozzájárultak az országos célkitűzésekből adódó helyi feliadatok sikeres megvalósításához.

A termelőszövetkezeti pare :ztság élet- és munkakörülményeit kedvezően befolyásolta a mezőgazdaság iparosodása. A gazdaságok zöme jól alkalmazkodott a környezeti feltételekhez.

Ezután foglalkozott azzal, hogy a tanácsok munkájában erősödött a népképviseleti és az önkormányzati jelleg. A tanácstagok döntő részének tevékenysége pedig tovább fejlődött. Az eredményekkel összhangban javultak a lakosság élet- és munkakörülményei, ehhez kiemelkedő társadalmi munkával járultak hozzá a községek lakói is. A megoldásra váró tennivalók után hangsúlyozta, hogy közös céljainkat akkor szolgáljuk a legjobban, ha nemzeti összefogással, fegyelmezett munkával végrehajtjuk a XIII. kongresszus programját.

Ezután a Hazafias Népfront megyei bizottságának megbízásából országgyűlési képviselőjelöltnek Vastag Ottíliát. és Medéné Gyökér Évát javasolta.

Vastag Ottilia munkáscsaládból származik, jelenleg szervezési osztályvezető a Romhányi Építési Kerámia- gyárban. Munkáját nagy hozzáértéssel és magas színvonalon végzi. A munka mellett végezte el a Bánki Donát Műszaki Főiskolát. 1980-tól országgyűlési képviselő. Aktívan részt vett a területfejlesztés kérdéseinek kimunkálásában, a választópolgárok problémáinak megoldásában.

Medéné Gyökér Éva értelmiségi családból származik, a Romhányi Építési Kerámiagyár ösztöndíjasaként végezte el a Könnyűipari Műszaki Főiskolát. Jelenleg üzemmérnökként dolgozik. Munkáját a szakma szeretete, a pontosság jellemzi. Jó az áttekintőképessége, példamutató

és közvetlen. A KISZ-nek 1975-től tagja, a szervezési és egyéb KISZ-megbízatásokat nagy aktivitással végzi.

A felszólalók mindegyike méltatta a jelöltek mujikáját, közéleti tevékenységét és országgyűlési képviselőjelöltnek mindkettőjüket javasolták. A 8. számú választókerület több mint 200 megjelent választó- polgára egyhangúlag elfogadta a jelölteket. Befejezésül Vastag Ottilia és Medéné Gyökér Éva megköszönték a választópolgárok bizalmát és arról szóltak a lehetőségeknek megfelelően látják el választó- polgáraik érdekének képviseletét.

Kevesebb tőidet vonnak ki a művelésből

1 Kedvező fordulat kövétkére tt be a mezőgazdasági területek művelésiből való kivonásánál; öt évvel ezelőtt szigorították meg a földátvétel feltételeit, s azóta a területet igénylők — általában a beruházó vállalatok — alaposan meggondolják, hogy hová telepítsék új létesííményü- iket. A MÉM adatai szerint 1981-ben még 14 ezer hektárral csökkent a termőterület, egy évvel rá 11 ezerrel, s 1983-ban már csak 5 ezer hektárral. 1984-ben némi (emelkedést tapasztaltaik — hozzávetőleg 8 ezer hektárra Jkeriilt olyan létesítmény, műtárgy vezeték stb. ami miatt lehetetlenné vált a földek (művelése. Az idén mintegy j#—5 ezer hektáros területki- »onálsisail számolnak a mtinisz- jfcériuim szakemberei, s ezt elfogadhatónak tartják.

KRÉMSAJT,

KRÉMTÚRÓ

|

Harminc százalékkal növelje tejszíneskrémsajt- és körí- tettkrémtúró-termelését egy esztendő alatt a Fejér és Komárom megyei Tejipari Vállalat dunaújvárosi üzeme. Ezekből a készítményekből —, melyeket csak itt gyártanak *— jelenleg naponta 35 mázsát szállítanak a legtávolabb fekvő településekre is. A termelés felfutása főként annak köszönhető, hogy e tejtermékek szavatossági idejét három napról tizenöt napra növelték egy nyugatnémet gyártmányú hőkezelő berende- eés üzembe állításával.

^ dunaújvárosi tejüzemtől ttz, ,a a kereskedelem több krémsajtot, -túrót rendel, és a gyártó sem idegenkedik attól. hogy akár több száz kilométerre szállítsa a keresett portékát, tovább növelve ezzel is a tejből készített termékek választékát.

Hat-nyolc évvel ezelőtt még viszonylag nagy területeken kellett felhagyni a termeléssel azért, mert a vállalatok, igen gyakran meggondolatlanul — hiszen anyagi következményekkel alig kellett számolniuk — ás pazarlóan bántak a földekkel. Gyakran kitűnő minőségű szántókra építettek olyan létesítményeket, amelyeket nem sokkal arrébb, gyengébb földeken is elhelyezhettek volna. Mióta nagyobbak a földek kivonásával kapcsolatos anyagi terhek,

már jobban meggondolják, hol jelöljék ki az új beruházás helyét. (Természetesen vannak esetek, amikor a leggondosabb tervezéssel sem lehet elkerülni a humuszban gazdag földek kivonását, például utak, távvezetékek esetében.) A MÉM adatai szerint kedvező változás az is, hogy az átvett területek kétharmada gyengébb minőségű föld, s csak egy harm a da tartozik a kitűnő talajok közé; ez az arány hat évvel ezelőtt még fordított volt. (MTI)

Ez évben 10 millió forint értékben állít elő iskolai szaktantermi bútorokat a Pásztói Faipari Kisszövetkezet. A felvételen: Benus Lajos vezetésével gépi megmunkálást végeznek. — bp —

Cseppekből áll a tenger

KÉT ÉVE fejezte be energiaracionalizálási beruházását a salgótarjáni öblösüveggyár — s máris belefogott az újba. Ebben a gyárban nem sokat tétováznak a hitel igény- bevétele fölött: ha előnyösnek ígérkezik a befektetés, akkor amúgy is megtérül hamarosan kamatostul, tehát megéri.

Márpedig nem jártak rosz- szu-1 a két évvel ezelőtti hitellel sem. A 28 millió forintos summáért megoldották a gyár legnagyobb kemencéiből távozó forró füstgáz hasznosítását. Ami addig a kéményen elszállt, az most fűt és meleg vizet ad. És nem csak a gyárnak. Fűtési idényen túl a városnak is jut belőle, s az évi ötmillió forintból, amit ezért kap, megerőltetés nélkül törlesztheti a hitelt.

Jó döntés volt. Igazolta azt is, hogy érdemes továbblépni.

— Üjabb huszonnégymillió forintos energiaracionalizálási hitelt vettünk föl — mondja Simon István műszaki igazgatóhelyettes. — Ebből most egyszerre három gondunkat oldjuk meg. Közös füstgáz- hasznosítót létesítünk újabb két kemencéhez, segítségükkel már télen is segíteni tudunk a város hőellátásában. Meleg vizes radiátorokra cseréljük le a még meglevő gáz- konvektorokat. hogy teljes egészében saját energiánkkal fűthessünk. És ésszerűbbé tesszük oxigénbeszerzésünket.

Utóbbihoz némi magyarázat kívánkozik. A termékekről a fölösleges részeket oxigénnel égetik le. az ehhez szükséges oxigénpalackokat naponta szállítják Özdról.

Nagy nyűg, tetemes költség ez. A hitel segítségével cseppfolyós oxigéntároló telepítését tervezték, melyet elegendő négy-ötnaponként feltölteni a lefejtő tartályból.

Tervezték..., csakhogy az élet mindig hoz valami újat. Egy fővárosi külkereskedelmi géemká olyan értesüléssel kereste fel a gyárat, ami bizony gondolkodóba ejtette a szakembereket.

— Tájékoztattak bennünket, hogy egy amerikai cég levegőből oxigént előállítani képes berendezést tud gyártani — közli Simon István. — Ha így van, ezt egyenesen nekünk találták ki! Biztonság- technikailag lényegesen előnyösebb megoldás, kisebb a helyigénye, nem js drágább

— persze devizavonzata van. Most megpróbálunk átnyergelni erre a módszerre, úgy vélem, kemény tárgyalások elé nézünk.

AMIBEN VISZONT döntöttek, azon máris dolgoznak. A kazán már készül, hiszen ami a beruházás fűtési részét illeti. azzal a tél beköszöntőre végezni akarnak. Sőt, ha úgy adódna, a gyárral szemközti területekre tervezett, illetve elkezdett építkezések nyomán születő létesítmények fűtésére is képesek vállalkozni.

Ha ez így megy tovább, egyszer még megérhetjük, hogy a telefonközpontos szórakozottságból így jelentkezik be: halló, itt a hőközpont!

— Ettől egyelőre nem kell tartani, hiszen csak a hőhasznosításban is jócskán kínálkozik még tartalék — így a műszaki igazgatóhelyettes.

— Itt van még öt kisebb, kézi kemencénk, melynél a távozó hő felhasználására most keressük a legpraktikusabb megoldást. A csarnok meleg levegős fűtéséhez például elegendő lenne, ezzel újabb megtakarításhoz juthatnánk.

És folytathatnánk a sort az elektromos fűtésű kemencékkel, hiszen nem mindegy, hogy hetvenszázalékos az energiaveszteség, vagy csupán annak a fele. Elektromos olvasztással bizony lényegesen jobban járna a gyár. És tartalék még az a nyolc kompresszor is, ami megérett már az obsitra. Régi. elavult típusok, nem egy közülük muzeális darab, duplányi energiát fogyaszt, mint a korszerű típusok.

Lépésenként, de észrevehetően halad előre az öblös- üveggyár az ésszerűbb energiagazdálkodásban. Néhány, gondolkodni nem rest, ötletes műszaki újítása nyomán zárt rendszerré alakították az ipai’ivíz-fogyasztást. Az egyszer már felhasznált vizet visszagyűjtik, hűtik, tisztítják, s újra betáplálják a rendszerbe. Évente több-millió forintot spórolnak meg vele.

AZ ENERGIAARAK drágulását minden iparkodás ellenére sem tudják követni. Öt éve még évi 55 millió forint volt a gyár energiaköltsége, ma 160 millió forint — s alig használnak fel többet. Simon István úgy mondja, az energiaracionalizálás csak csepp a tengerben.

Csakhát tudnivaló: a tenger cseppekből áll.

Szendi Márta

(5.)

Na, de most rrtár elég a munkából.

Irány a szállás, a szálloda, egy többemeletes épület. Benne laknak a magyar szakmunkások, de a vendéglátók családjai is. Előszoba, két kisebb szoba, konyha, fürdő és mellékhelyiség egy lakás. Benne négyen élnek. Egyik lakó a Papa, vagyishogy Rapi Antal Adácsról. Rendes, frissen takarított lakás, mert a Papa vigyáz a rendre.

— Itt nem lehet inni, nem lehet dohányozni — mondja és valóban, nincs pálinka, konyak, sör. Csak beszélgetés van.

— Bemutatom a hegesztők gyöngyét — mondja az Etesre való Horváth Nándor. A hegesztők gyöngye pedig Polgár Ottó Bátonyterenyéről. Ejhnye, mind a ketten bajuszosak, göndör hajúak. A Papa éppen főz. Krumplit látok és valami húst. Kiszól a konyhából:

— Te is ebédelsz Ottó?

— Most nem! — szól amaz —. Most beszélgetünk.

— Ki a szakács?

— Hát, ki leitt-a, láthatják, a Papa — ül le mellém Horváth Nándor. — Olyan töltött káposztát csinál, hogy az egész folyosó „visszhangzik” tőle.

Modern vándorlegények

A férfiak, mert talán még nem említettem, csupa férfi szakmunkásunk dolgozik külföldön, (bar mondják, hogy az egyik konzervgyárban lengyel nőket foglalkoztatnak) szóval a férfiak főznek, takarítanak, mosnak, varrnak, vasalnak, odahaza, munka után.

— Meddig tart a munka?

— Reggel hattól 14 óráig, ez egy műszak, mi mindig ebben a műszakban dolgozunk.

— Mikor kelnek?

— ötkor, mert 5.35 órakor már blokkolunk, hogy hatkor, pontosan munkába álljunk — mondja a Papa, mindenki szószólója a beszélgetésnél.

Milténvi Dénessel összenézünk, majd Molnár László szerelésvezető is kacsint, hogy „lám, ilyenek ezek az emberek, így dolgoznak, szorgalmasak, pontosak!” Mindez benne volt egyetlen kacsintásban.

— Délután takarítás, mosás, este tévézés — mondom, de a Papa rám cáfol.

— Nem igen ülünk a televízió elé, mert másnap reggel újra húzni kell.

— Ennyire csak a munkának élnek?

— Szó sincs róla. Van itt, nem messze egy vendéglő. Ott pár korsó sört megiszunk, de nem maradunk ki — így szól Horváth.

— Nem is lehet — ismét a Papa beszél. — A magyarnak addig van pénze, amíg dolgozik és nekünk nagyon kell a pénz. Azért is vállaltuk a külföldi munkát. Higyje el nekem, hogy nálunk most a legolcsóbb szórakozás a munka. Ha szólnak, hogy kellene néhány ember délutánra, szombatra, netán vasárnapra is, mi elsőnek jelentkezünk és szívesen fogadják a jelentkezésünket. Bár gyakrabban szólnának.

— A szombatokat mivel ütik el?

— Ultizással, de a vasárnap má)T kell a pihenésre.

— Olvaswak?

— Vannak magyar könyvek

és néhány napos késéssel megkapjuk a magyar újságokat is, sőt ki-ki a maga megyéjéből is kap. .

Így igaz! Láttunk NÖG- RÁD-ot és Népszabadságot, de heti színes lapokat is.

Bárhol, bárkivel beszélgettünk, senki sem említette, hogy hazakészül. Jólérzi magát és ezt nemcsak a vendéglátók teremtették meg, hanem a mieink is. Tudták, hogy mit vállaltak, készültek rá és tudatosan berendezkedtek. Kényelemben is, gondolkodásban is.

Valahol említettem, hogy bizonyítani kell és bizonyítanak is, most hozzáteszem, mert ez politikai kérdés. Ahogyan mondom. Hiszen brigádmozgalom van, munkaverseny van és KISZ, sőt nagyon szervezett pártélet van.

Molnár Lászlót, aki nyolc esztendeje dolgozik külfölden odakint, a munkája, a magatartása alapján vették fel a pár;ba. S, taggyűlésekre utazni kell. Sokszor száz kilométereket, de utaznak és pontosan megjelennek azokban a központokban, például Berlin, ben, a Magyar Népköztársaság nagykövetségén, ahonnan a pártéletet irányítják.

S, a modern vándorlegények tapasztalatokkal gazdagodva térnek haza. Tudom gond, lesz, hogy majd melyik, újonnan szerzett szakmájukat kezdjék el itthon. Kellemes gond. Ha lenne még céh. akkor ezek a vándorlegények mesterlevelet kapnának. Magas értékű bizonyítványt.

Indultunk haza. A Papa szavai visszacsengtek: „Üdvözlöm az otthoniakat, mindenkit, az üzemieket is! El ne felejtsék!” Hiába a kötődés az megmaradt az „anyaüzemmel”.

S. a repülőtéren vietnamiak nagy, népes csoportjával találkoztunk. Hazafelé indultak, moszkvai átszállással. Ök ii abban a gyárban dolgoznak^ ahol a magyar szakmunkásul«. (A portán, a bélyegzőóra mellett külön rekeszben olvasgal* tam számunkra furcsa neveiket.). Hiába, keveredik a világ, kezet fognak a munkások, járják a munka útját a modern vándorlegények.

G. B.

(Vége)

HÓGRÁD - 1985, április 19„ péntek ^