Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-16 / 88. szám
iilledező bizalmiak, av egy merész terv Több pontjában is meghökkentő üzletpolitikai tervet készített az idei évre a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat. A bizalmitestület hirtelenkedve, hüledezve hallgatta a javaslatot, többen azon gondolkodtak, lehet-e ezt egyáltalán komolyan venni. Csakhogy az előterjesztés nélkülözött minden tréfát, az indoklásból pedig egyre világosabbá vált: a tervszámok — bármilyen meredekek — valóban teljesíthetők. A bizalmiak megszavazták, s ezzel életbe lépett a vállalat eddigi legmerészebb üzlet- politikai terve. Erről beszélgetünk Dombi Andrással, a vállalat igazgatójával. — A gazdasági feltételek sziaorodása nem az idén kezdődött. Mi indokolja éppen most a tervbe foglalt bátor fordulatot? — Az idei szabályozóváltozásoknál éppenséggel kedvezményeket is kapott a vendéglátás, ezek egy esztendőre szólnak. Ügy véltük azonban, hogy nem várhatunk tovább, ha el akarunk mozdulni az alacsony hatékonyság közelségéből, márpedig ezit meg kjeit tennünk. Az élőmunka megdrágulása, a vagyonadó, s a szabályzók több más eleme is o'van kényszerítő erő, melynek jobb mielőbb engedni. Más választás nincs! Már az üz- le t vezet őkk el, b izalm i akikai folytatott februári tervikonzultációk idején úgy hangzott a kérdés, hogy az új szabályozók értelmében mi az, amit feltétlenül ki kell termelnünk? Hiszen csak a keresetszint- s'abálvozás hatmillió forint többletköltséget jelent, ennyivel tudunk hatszázalékos bér- feitesztést garantálni. Viszont üiabb két százalék bérnövekményt ígér a tervezett nye- ros'é 2 ptl érése. — Nvolcvanszázalékos nye- reséanövekményt terveztek, linen mérvű emelkedésről ritkán hallani manapság. — A bizalmiak is ettől akartak leesni a székről. Pedig következetes munkával, a követelmények növelésével reális a lehetőség. Ha csupán a tavalyi teljesítményt ismételnénk, a tervezett nyereség fele sem jönne össze. Valami többlethasznot hoz a Felső- magyarországi Vendéglátótól átvett tizenhét egység is. de a növekmény zömét százfős létszámcsökkentéssel akarjuk elérni. — Száz embert elküldenek?! — Mintegy húsz-harminc embernek mondunk fel. Zömmel tengő-lengő dolgozóknak, akiknek a hiányát nem fogja megszenvedni a kollektíva. A további létszámcsökkenés az iskolai konyhák dolgozóinak nyári fizetetten szabadsága kiadásából, az újabb, szerződéses üzletek létszáméiból, s más elemekből áll össze. Létszámleépítés nélkül csak a bérköltségünk emelkedése elérné a tizenegymillió forintot, amit bajosan tudnánk ellensúlyozni. A takarékos létszámgazdálkodás egyébként szintén olyan belső tartalékunk, melynek hasznosításait a szabályozóváltozások kényszerítették ki. — Üzletpolitikájuk bevezetőjében ez olvasható: „át kell hidalni azt az ellentmondást, ami a színvonalas vendéglátás költségigényessége és a nagymértékű nyereségnövekmény kényszere közt áll fenn". A színvonalas vendéglátás ezek szerint nem volna kifizetődő? — Ismét az érvényes szabályozókra kell utalni: ezek ugyanis az ételforgalom növelése ellen hatnak. Más oldalról viszont arra ösztönzik a vállalatot, hogy bővítse ételkínálatát. Az ellentrriondás áthidalása tehát azt jelenti, hogy a vállalat mindkét követelménynek egyszerre tudjon megfelelni. — Ügy gondolom, ezt már a vendégnek is észre kell gy: hátterében ■ennie. Véleménye szerint miből, hogyan érzékelik vendégeik üzletpolitikájuk idei fordulatát? — Többletkeresetei ígértünk dolgozóinknak, de megmagyaráztuk; a több- pénzért nagyobb a követelmény is. A tervezett ötszázmillió forintos forgalom nem csekélység, „magától” nem jön össze, csak igen kemény, a vendég igényeit, figyelembe vevő munkával. Az sem elegendő, ha csupán a hagyományos é fí- kesítés szellemében dolgozunk: az utca emberével is meg kell találni a szorosabb kontaktust. Az utcán áti értékesítés korántsem kiaknázott lehetőségűink, e téren jócskán van még mit kereskedni. A szokottakon túl új teraszokat nyitunk, például Balassagyarmaton a Jubileum sörözőben és Salgótarjánban a Halász vendéglőben — eleget téve a strandolok kívánságának. Még az idén munkába lép két felújított üzletünk is, a balassagyarmati Béke és a salgótarjáni Kulacs. Mindkettőtől sokat várunk. — Nem kimondottan üzlet- politikájukhoz kapcsolódóan, de meg kell kérdeznem: az iskolai konyhákon van-e reális lehetőség a diákmenü adagjának emelésére? — Erre most nem látunk esélyt. A nyersanyagnorma januári emelése csak a hatósági árváltozást követte. Ráadásul ettől fogva egy szintre került az általános és a középiskolás tanulók nyersanyagnormája, amitől véleményünk szerint csak rosszabbodott a helyzet. Amitől egy alsó tagozatos diák jóllakik, az nem lehet elég egy középiskolásnak! A szabadáras termékek árának emelkedése ugyancsak nem kedvez a nagyobb adagoknak. Emelt adagot csak magasabb térítési díj fejében tudunk főzni. Ezt viszont az iskolának kell kezdeményeznie! Szendi Márta A Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat karancslapu.jtői kiskereskedelmi eladójához búzát szállítanak a szécsényi raktárbázisról. A vállalat a különböző településeken a kiskereskedői hálózaton keresztül látja el a háztáji gazdaságok állatállományát takarmánnyal. — kj — Kerekes szállító konténert gyártanak a Pentamer szolgáltató és ipari szövetkezetben; Bátonyterenyén. Kétszázharmincezer forint értékben húsz darabot készítenek ebben a hónapban. — bp — Ruhagyári export Szoknyák, ponyvák, „kenprnerszenyek” Igényes termékekkel lépett ki az európai piacra idén is a ■ Salgótarjáni Ruhagyár. Ezerszámra varrták a női ruhákat, szoknyákat, együtteseket, kocsitakarókat a tőkés megrendelőknek. A lehetőségeket kihasználva új partnereket is igyekeztek szerezni, régi és új termékekkel egyaránt. Mintegy tízmillió forint értékben 18 ezer 700 darab női ruhát varrtak egy új osztrák megrendelőnek. Az öltözékek anyagát devizahitelből nyugaton vásárolták a beszerzők. Ennek az üzletfélnek jelenleg is dolgoznak a tarjáinak: a második, negyedévijén az elsőnek több mint kétszeresét, 40 ezer darabot készítenek a női ruhákból. Régi svéd megrendelőjüknek az év első negyedében 25 ezer darab női ruhát állítottak össze, megközelítőleg hatmillió forint értékben. Ennek a vevőnek is bőven szállítanak még a következő hónapokban. Két NSZK-beli cég is szoknyákat rendelt a ruhagyártól. Összesen csaknem 16 ezer darabot varrtak ebből a ruhadarabból három hónap alatt a német feleknek. Az egyik megrendelő új partner, épp úgy, mint az1 a holland cég, amely 8 ezer 900 darab ruhaegyüttest igényelt — devizahiteles anyagból — négy és fél millió forint értékben. Franciaországba kocsitakarókat adtak fel, valamivel kevesebb, mint kilencezer darabot, a több éves üzleti kapcsolatot tovább éltetve. Az óceánon túlról is érkezett megrendelés, egyelőre próba-- szállítmányra. Egy USA-beli cég száz darab ponyvát rendelt, furgonok rakterének befedésére. Még ez évre várják a nagyobb igény benyújtását a tarjániak. Egy NSZK-beli üzletfél 1300 darab „kenguru- erszényt” kért, amely kisgyerek testközeli cipelését megkönnyítő, farmeranyagból készül. A gyáriak ebből 15—20 ezer darabos újabb megrendelésre számítanak. Információik szerint a belföldi piacon is sok vevőre találna ez az áru, tehát szorgalmazzák it hazai gyártást is. • , Faiiulladék-apritó gép Fahulladék-aprító gépet fejlesztett ki a nagykunsági erdő- és fafeldolgozó gazdaság műszaki gárdája. A traktor- motor-meghajtáiSŰ berendezés órámként öt-hat tonna, hulladékfát, gallyat tud felaprítani és tüzelésre előkészíteni. Az importgépet helyettesítő konstrukcióból egyelőre két prototípus készült el, amelyek jelenleg a gyakorlatban vizsgáznak. Egyidejűleg a gazdaság üzemében az év első fe lében további hat, az év végéig pedig húsz berendezést gyártanak. A gép nagy előnye, hogy olyan * alkatrészek bői állították össze, amelyek tées.z-gépműhelyekben is könnyen javíthatók, s egyszerűen megoldható az alkatrészek pótlása, cseréje is. (2.) Nos, eljutottunk ,a vándor- legényeket napjainkban felkészítő központhoz, annak egyikéhez, a Mátraaljai Állami Gazdasághoz. Már a nagyapám említette, hogy nem mehetett akárki európai vándorútra. Már akkor is, például a középkorban csak a felkészült, a hozzáértő legény, mesterjelölt indulhatott a határon túlra. Aki a szakma alapjait már elsajátította, aki nem hozott, hozhatott szégyent a hazájára. a szakmájára, a céhére. Ez a szabály manapság sem változott. Sőt! Azt tehet mondani. hogy erősödött. Ezért fordítanak nagy gondot a felkészítésre. Nem is lehet csak úgy kijelenteni, hogy... ,,én kérek egy külföldi munkát!” Először idehaza kell bizonyítania. hogy mestere a szakmájának. Ezért már a felvételnél megnézik, honnan jött és merre tart a jelentkező, Nem lehet „vándormadár”. Lám. ugyanannak a szónak mennyire megváltozik az értelme, ha mellé a ..madár” társul. A madár, amelyik ide-oda röpköd. nem szeret letelepedni, „fészket rakni!” Beszélgettem, találkozhattam Molnár Lászlóval, aki már hét esztendeje dolgozik külföldön Szerelésvezető, felelős beosztást kapott, érdéModern vándorlegények melt ki magának külföldön is. Szigetszent.miklósról ment dolgozni a határon túlra. Csak felső fokon nyilatkozott róla és magyar társairól a gyár fő- diszpécsere. Az az ember, aki a nap minden órájában átlátja, kezében tartja a munkát, a termelést, az ott dolgozókat. — Őszintén meg kell mondanom, hogy idekint. külföldön más a munka. Itt nemcsak a vezetők, a közvetlen irányítók figyelnek ránk, hanem a helyi munkások is. Mit hoztunk masunkkal, mi az. amit elsajátíthatnak tőlünk? Várnak valamit, ezt már az első napokban, hetekben észrevettük. Hiszen a feladat lehet azonos. Lemezvágás, hegesztés. sorozatgyártás, vagy egyes munkadarabok elkészítése. Csakhogy a feladat megoldásának több módia is lehet Sokszor eav anró mozdulat, vasv éonen annak a mozdulatnak az e'hasvása nerceket. nanonte. hetente órák megtakarít? \t jelenti. Azt is figyelik, hogy na, mit tudnak a ma "''árok — Es később mi a véleményük? — Ne engem kérdezzen, hiszen én egy érdekelt fél vagyok, aki már hét éve itt dolgozik. Kérdezze meg, mondjuk a fődiszpécsert. Szemüveges, alacsony férfi fogadott az iratokkal. rajzokkal, vázlatokkal teli szobában. Alig találtunk egy széknek és a kávéscsészéknek helyet. Kedves beszédű, csendes, de nagyon határozott férfi benyomását tettérám. Nem alakította a főnököt, pedig a harmadik, negyedik ember egy nagy gyárban. De nem is szerénykedett. — Nálunk több nemzet fiatalja dolgozik, ha egyáltalán fiatalnak lehet nevezni a negyven év körülieket is. Mert ilyenek is vannak. A gyárban vietnamiak és kubaiak mellett magyarokat is fogadtunk. Én nem rangsorolom őket. Nem lehet, nem is szabad, de azt elmondhatom, hogy a magvar ■ szakmunkásokkal, szakemberekkel nagvon elégedettek vagvimk Es nem csak magamról beszélek, hanem a gvár vezetőségéről, akikkel szinte nanonta értékeltük a munkát. Kell is, hiszen mi is tervek alapján dolgozunk, akárcsak önök, odahaza. Teljesíteni kell' az államtól kapott megbízatást és nem mondhatjuk, hogy kérem, késtünk a szállítással, mert líülföldi- ek is dolgoznak nálunk. Sőt! Annál inkább elvárják a jó, a jobb munkát. Még akkor is, ha a kubai munkásokat nekünk kell betanítanunk. Képzeljék el. hogy tegnap még a cukornádat vágták, ma pedig ipari munkások, hatalmas gépek mellett és napi feladatot kell megoldaniok.. Talán fél órája, hogy bejöttünk a nagy csarnokból, ahol a mieink és a kubaiak is dolgoztak A zaj az elvi- selhetőság határán. A lemezvágó gén is hangos, de még fülsértőbb, amikor a több mázsás, ujjnyi vastag, lemez ajáhull. A csarnok hosszan visszhangozza és a zaj keveredik a présgépek ritmu.sos csattogásával. A kubaiakat a présgépek mellé osztották be. Néhány napos tanulás után összeszoktak a monstrumokkal. Fégve'emben és türelemben nincs hiány Mind a kettő szükséges a kubai munkás számára is, a vendéglátóknak is. Beszélgettem Gusztavo Torres kubai munkással. Izom és csorrt, szikár és magas, szűkszavú és kedves volt. Mosolygott és legtöbbször csak a fejével biccentett. — Megszokta már? — Már igen! — Nehéz volt? — Nem, nem nehéz, segítettek a magyar baj társak. — Azok ott? — és a nagy lemezvágó gép felé intettem, ahol két Nógrád megyei szakmunkás dolgozott. — Azok is. de mindegyik, ők a mi bajtársaink. Ez már politika, ami felette áll a szakmai tudásnak, a munkának. Ez internacionalizmus és barátság. Nem elvtársat mondott. „Bajtársak” — és mindegyik és valameny- nyi kubainak a bajtársai. Mennyivel más így hallani ezt, mint ünnepi beszédekben, fehér asztal mellett. Az olaj kesernyés illata egészen más keretet adott a röpke beszélgetésnek. És dicséret volt a hangjában. Honnan indultak a „magyar baitársak?” Ä Mátra aljáról, a Mátraaljai Állami Gazdaságtól, annak közvetítésével, hogy a modern vándorlegények tengerentúliakkal, jelen esetben kubaiakkal találkozzanak G. B. (Folytatjuk) Befejezték a kendervetés! Az egész országot átfogó szegedi kendertermesztési rendszer 35 taggazdaságában befejezték a kender vetését. Minden eddiginél nagyobb területen, 7000 hektáron került a földbe a mag, ami annak köszönhető, hogy az elmúlt két hét minden ünnepnapján is vetettek. Az idén több mint 2000 hektáron az újfajta kompolti hibridet termesztik. Ez hektáromként mintegy fél tonnával nagyobb termést höz, több a rosttartalma, nagyobb a belőle készült fonal szakítószilárdsága, jobb a kész szövet minősége. A laboratóriumi vizsgálatok szerint már a múlt évi termésnek is jobb volt a béltartalma, mint az előző évben, amiért a rendszer gazdaságai ötmillió forint minőségi prémiumban részesültek. Ez is növelte a gazdaságok termelési kedvét; az idén újabb három tsz csatlakozott a termelési rendszerhez, s összességében több mint ezer hektárral növelték a vetésterületet. Az eddigi rekorddal, a fél- ' millió mázsás terméssel szemben erre az évre 600 ezer mázsa a . célkitűzésük. Átmeneti visszaesés után ugyanis világszerte nőtt a kereslet a’ természetes szálakból készülő anyagok iránt. A magyar export is évről évre növekszik a kész kenderáruikból, ugyanakkor egyre több nyers rostot és kórót is szállítunk Romániába és Jugoszláviába, s az idén Csehszlovákiába is exportálunk belőle. NÓGRÁD — 1985. április 16., kedd t
