Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-18 / 64. szám

Az első forduló után... Nem kapta meg a kétharmados többséget a görög elnökjelölt Az egyetlen görög elnökje­lölt, Hrisztosz Szarcetakisz a parlament vasárnapi titkos szavazásán nem kapta meg a megválasztáshoz szükséges két­harmados többséget, így a jövő hét szombatján megtartják az elnökválasztás második fordu­lóját is. Ha a jelölt a második futamban sem szerzi meg az alkotmányban előírt 200 vok- sot, a harmadik fordulóban — március 29-én — már 180 sza­vazat, a képviselők háromötö­dének támogatása is elegendő az államfői poszt elnyeréséhez, A 300 fős görög törvényho­zás vasárnap reggeli rendkí­vüli ülésén 297 képviselő je­lent meg, közülük 178-an sza­vaztak -a PASOK egyetlen jelöltjére. Az új demokrácia 112 törvényhozója megjelent ugyan az ülésteremben, de testületileg bojkottálta a sza­vazást, egy független képvi­selő is csatlakozott hozzájuk, három honatya kitöltetlen, három pedig érvénytelen sza­vazócédulát dobott az urnába. A 178 támogató szavazatot a kormányzó PASOK 163 kép­viselője, a Görög Kommunis­ta Párt 13 törvényhozója és valószínűleg két független képviselő adta le. Befejeződött a választás Romániában Romániában vasárnap reg­gel megkezdődött a választás, amelynek keretében a nagy nemzetgyűlés és a néptaná­csok képviselőit választják meg a szavazásra jogosult ál­lampolgárok. A szavazás reg­gel hat órakor kezdődött, de sokhelyütt már ennél is ko­rábban leadták voksaikat a választók, főként az olyan körzetekben, ahol folyamatos a munkarend. Itt a szavazók az éjszakai műszak befejez­tével, illetve a hajnali mű­szak kezdete előtt megjelen­tek a szavazóhelyiségekben. Különös figyelmet szentelnek Romániában az 1. számú vá­lasztókerületnek: itt jelölték képviselőnek Nicolae Ceauses- cut, az RKP főtitkárát. A szavazást a szocialista demokrácia és egység frontja hetekig tartó kampánnyal ké­szítette elő, sokhelyütt több jelöltet állítottak. , Romániában a délutáni órákban befejeződött a sza­vazás, amelyről a sajtó nagy terjedelemben tudósított. Dél­előtt, a bukaresti augusztus 23. körzetben adta le szavaza­tát Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK el­nöke. Megkezdték a szavaza­tok összeszámlálását, az ered­mények nyilvánosságra hoza­tala később várható. Osztrák vélemény szerint Gromiko és Shultz ismét találkozhat Heltai András, az MTI tudó­sítója jelenti: Május közepén Bécsben ta­lálkozhat ismét Andrej Gro­miko szovjet és' George Shultz amerikai külügymi­niszter. Leopold Gratz, az osztrák diplomácia vezetője vasárnapi tv-nyilatkozatában arról beszélt hogy Shultz már hivatalosan jelezte rész­vételét az államszerződés aláírása 30. évfordulójának ünnepségein. Az osztrák fő­városban valószínűnek tart­ják, hogy a jelentős világpo­litikai esemény, a független, semleges Ausztria megszüle­tésének évfordulóján részt vesz Andrej Gromiko, vala­mint a brit és a francia kül­ügyminiszter is, azaz mind a négy egykori megszálló hata­lom képviselői. Gratz kitérő választ adott a kérdésre, akar-e végül is Ausztria rakétafegyvert légte­re védelmére. Éppen az em­lített államszerződés (java­részt brit igényre) tiltja az osztrák hadsereg felszerelé­sét bármilyen rakétafegyver­rel. Mivel a kérdés külpoliti­kai bonyodalmakat okozhat, a döntést újra elodázzák, tűnt ki Gratz szavaiból. Ausztria változatlanul ér­dekelt abban, hogy Csehszlo­vákiához fűződő kapcsolatai minden területen jól fejlőd­jenek, hangoztatta a minisz­ter. A két ország kapcsolatai ősszel hűvösebbre váltak egy határincidens kapcsán. Az utóbbi hetekben — prágai kezdeményezésire is — a lég­kör valamelyest megjavult. Mubarak részvétlátogatása a szovjet nagykövetségen Bach-évforduló A kocka el van vetve jegyében (folytatás az I, oldalról.) zenei felkészültségüket. Más­részt lehetőség a szaktanárok számára, hogy megismerjék kollégáik munkáját, kicserél­jék pedagógiai-művészi ta­pasztalataikat. A kétnapos koncertsorozat nagyszerű al­kalmat kínál a zeneszerető közönségnek is hogy felmér­je. hol tart ma a hangszer oktatása. Ennek ismeretében a szakemberek az előrelépés feltételeit, lehetőségeit is meghatározhatják. Nem véletlen a találkozó időpontjainak meghatározása sem. A zenetörténet — ezen belül az orgonaművészet — legnagyobb alakja, a barokk kor kimagasló zeneszerzője, Johann Sebastian Bach 1685. március 21-én született, így ezekben a napokban emlé­keznek meg világszerte szü­letésének 300. évfordulójáról. Bach emlékének kívántak adózni az orgona szakos nö­vendékek országos találkozó­jának szervezői is, amikor a résztvevők számára legalább egy Bach-mű előadását írták elő. A találkozó megnyitására, az első bemutató hangver­senyre március 22-én. pénte­ken délelőtt fél J-l-től kerül sor, míg a délutáni sorozat 14.30-kor kezdődik a zeneis­kola hangversenytermében. A két műsorrész közben a Ma­gyar Rádió innét közvetíti ,.Ki nyer ma?” című népsze­rű zenei játékát, melynek résztvevőit a helyszínen sor­solják ki. A Bach-évfordulóról este 19 órakor emlékeznek meg ün­nepi koncertprogrammal a ta­lálkozó résztvevői. A zene­szerző életművét Turcsányi Emil főiskolai tanár méltat­ja, majd Trajtler Gábor or­gonaművész lép — a szerző műveiből válogatott műsor­ral — a közönség elé. A találkozó programja 23- án — délelőtt 10 órától — a zenei szakközépiskolások be­mutatójátékával folytatódik. A kétnapos rendezvénysoro­zat záróaktusa a 18 órakor kezdődő gálahangverseny, melyen a közönségnek alkal­ma lesz újra meghallgatni a legtehetségesebb ' orgonista­növendékek játékát. Alea iacta est — mondotta a legenda szerint Julim Caesar átlépve a Rubicon-folyó által jelzett határt. A szál­lóige jól illik a belga kormány mostani döntésére is, hi­szen ötéves ingadozás után végre állást foglalt az ame­rikai szárnyasrakéták telepítésének azonnali megkezdése mellett. A kocka el van vetve: olyan folyamat indult meg az országban, amelynek végét senki sem láthatja előre. Martens miniszterelnök, a koalíciós kormány vezetője nem véletlenül óvakodott kimondani azt a bizonyos boldo­gító — avagy boldogtalanító — igent, amit már úgy akar­tak hallani Washingtonban. Tisztában volt vele, hogy kor­mányának jövőjét, saját politikai karrierjét is kockára te­szi. Ami azt illeti, akár így, akár úgy dönt, Martens min­denképpen kutyaszorítóba került a NATO kettős határo­zatával. A kicsiny Belgium nemigen szólhatott bele az At­lanti Szövetség nagyobb tagjainak alkujába, s a rá jutó negyvennyolc szárnvasrakéta telepítése ügyében is „előre lefutott” politikai jászmába kényszerült a dilemmától meg- hasonlott kabinet. Az ország lakosságának túlnyomó többsége élesen el­lenzi a rakéták telepítését, már csak azért is, mert ezzel elsődleges katonai célponttá válik Belgium. A florennes-i légitámaszpont az ország középső részén, a francia határ közelében fekszik, s egy esetleges háborúban az egész or­szágot a pusztulásba sodorhatja. Ráadásul a rakéták be­vetéséről —, s így Belgium gyakorlati hadbalépéséről — immár nem Brüsszel, hanem Washington dönt. Ez pedig ellentmond a józan észnek és a belga alkotmány szövegé­nek is. A békeszervezetek ezért az alkotmányügyi kérdé­sekben eljárni hivatott államtanácshoz fordultak jogi pa­nasszal, kérve a kormány döntésének érvénytelenítését. A vasárnapi tüntetésekre ötvenezer résztvevőt vártak, s a karhatalom már szombat óta készenlétben állt, hogy meg­védje a florennes-i bázist — no nem az ellenségtől — a belgáktól. Martensre és a koalícióra újabb erőpróbák várnak a kérdésben. Mivel a lakosságnak csak tizennyolc száza­léka támogatja a jelenlegi politika sarokkövének számító telepítést, várható, hogy a parlamentben nagyon kiélezett bizalmi vitára kerül sor, ami könnyen a kormány bukásá­hoz vezethet. Ha mindezt mégis túlélné a koalíció, az év végén ál­talános választásokat tartanak az országban, s valószínűt­lennek tűnik, hogy a szavazók addigra teljesen megbocsá­tanának a bizalmukkal kétségkívül visszaélő politikusoknak. Hiába próbálta meg a kabinet még az igent is kétértel­művé tenni — egyelőre csak tizenhat rakéta hadrendbe ál­lítását engedélyezték, a többi még kérdéses — a Rubico- non túlról már nincs visszaút. Újból bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok ezúttal fölhasználva néhány szövet­ségesének támogatását is, nem tűr meg ellenvéleményt a NATO-ban, megsérti a kisebb tagországok szuverenitását, olyan nyomásnak teszi ki őket, ami kényszerítő erővel hat „kéréseinek” teljesítése irányába. A belga kormány évekig úszott az ár ellen, pontosab­ban egyensúlyozott a két oldalról érkező sürgetések sodrá­ban. Most dönteni kényszerült, s ezért el kell majd visel­nie a következményeket is. Az utolsó „makacskodó” Hol­landia pedig igencsak nehéz helyzetbe került. Horváth H. Gábor Tömegtüntetés Brüsszelben Hős zni Mubarak egyiptomi elnök, aki előző nap tért haza az Egyesült Államokba és négy nyugat-európai ország­ba vezető körútjáról, vasár­nap részvétlátogatást tett a Szovjetunió kairói nagykövet­ségén Konsztantyin Cser- nyenko halála alkalmából. Mint később közölte, Alek- •zandr Belonogov nagykövet­tel megbeszélést folytatott a két ország viszonyáról. Muba­rak szerint Egyiptom jó kap­csolatokat ápol ezzel a világ­hatalommal. A nagykövetsé­gen tett látogatásának — mondotta Mubarak — nem volt közvetlen összefüggése azzal a körülménnyel, hogy az Egyesült Államok elutasí­totta az általa javasolt tár­gyalási mechanizmust a Kö­zel-Kelet jövőjéről. A Szov­jetuniónak a közel-keleti ki­bontakozásban betöltött sze­repéről szólva, Mubarak új­ságíróknak úgy nyilatkozott, hogy Egyiptom távolról sem ellenzi egy ENSZ-védnökség alatt rendezendő nemzetközi értekezlet gondolatát, de — jelentett^ ki — „a lényeg az, hogy egy ilyen konferenciá­val minden érintett fél egyet­értsen”. Mubarak közölte, hogy jó­kívánságait tolmácsolta Miha­il Gorbacsovnak, az SZKP KB új főtitkárának. MSZSI-kSIdSttség utazott Becsbe * Az Osztrák—Szovjet Bará­ti Társaság meghívására va­sárnap Bíró Gyula főtitkár vezetésével MSZBT-küldött- Ség utazott Béosbe,.. az euró­pai országok szovjet baráti társaságainak nemzetközi konferenciájára. Szombaton délután bezár­ta kapuit Lipcsében az egy hétig tartó tavaszi nemzet­közi vásár. A magyar válla­latok képviselői szinte az utolsó pillanatig folytatták üzleti tárgyalásiakat NDK- beli partnereikkel. Bár az összegezés még folyamatban van, az előzetes remények be­váltak: 300—400 millió rubel értékben jöttek létre új üs> leti megállapodások. A MOGÜRT járműipari tárgyalásai felölelték aa NDK-nak 1986-ban exportá­landó körülbelül ezer IKA­RUS autóbuszt. Magyarország összesen 34 ezer Wartburg é* Trabant személygépkocsit im­portál a jövő évben az NDK- bál. Vége a vaskornak! Ez a NSZK megallapitas nem latszana túlságosan újszerűnek, ha az emberiség őstörténetére vonat­kozna. Ezúttal azonban nem a nagyvilágról, csak az NSZK- ról lesz szó. A fenti jelszót keserű szájízzel a Saar-vidé- ken mondták ki, az ország vas- és acélgyártásának felleg­várában. Manapság ugyanis a modern gazdaságnak kevesebb ilyen anyagra-szerkezetre van szüksége, mint régebben, így r rután a híres Saar-vidéki acélipar válságból válságba bukdácsol: azelőtt harmtncez- ren dolgoztak itt ebben az iparágban, ma tizennégyez- ren, a 65 ezer bányásznak csak harmada van állásban. Általában a tartomány min­den hetedik lakója munka- nélküli. Ez az állapot is hozzájárul­hatott ahhoz, hogy a nemrég lezajlott Saar-vidéki válasz­tásokon méglbukptt a keresz­ténypárti—liberális kettős, és abszolút többséget kaptak a* szociáldemokraták. Az ügy annál érdekesebb, , mivel Bonnban, a központi parla­mentben szilárd keresztény­párti—liberális együttes van hatalmon, Helmut Kohl ve­zetésével — az a kormány, amely két évvel ezelőtt meg­nyerte az országos választá­sokat és kiütötte a nyeregből a szociáldemokratákat. Félévi bizonyítvány A helyi választásokat min­dig próbamenetnek tekintik. Most is: Bonnban Helmut Kohl feszülten figyelt a Saar- vidékre, milyen „félévi bizo­nyítványt” „ állítanak ki szá­mára? Kormánya ugyanis ép­pen most van az országos vá­lasztás közötti félidőiben, s íme, ez a tartományi menet kínos meglepetést okozott. Mi több, egy másik tartomány­ban, Hessenben (igaz, csak község tanácsi szinten) ugyan­csak előre törtek a szociálde­mokraták. Ez volna tehát az általános helyzet? Leáldozó­ban lenne Helmut Kohl és Hans-Dietrich Genscher koa­líciójának napja? És a szoci­áldemokraták rövidesen bevo­nulhatnak a bonni kancellá­riába? * Ilyen egyszerűen, azért nem fog menni. Bármily 'örvendeni tes az ellenzék számára az említett két siker, nem állít­hatjuk, hogy máris ez az or­szágos irányzat. Azon a na­pon ugyanis — március 10-én — Nyueat-Berlinben is voltak választások. Bár ez a város nem tartozik az NSZK-hoz, ugyanazok a pártok indultak NÓGRÁD - 1985. március 18., hétfő of is, mint a nyugatnémet tájakon, így bizonyos követ­keztetéseket ebből az ered­ményből is le lehet vonni. Márpedig Nyugat-Berliniben erős maradt a Keresztényde­mokrata Unió. S még egy té­nyező: váratlanul feltört két h'elyen is a bonni kormányzó együttes kisebbik, szabadde­mokrata tagja, mégpedig ép­pen most, hogy jobbra toló­dott. A márciusi kép tehát nem egyértelmű. Tekintsük a részleges szo­ciáldemokrata előretörést a Kohl-kormány félidős mérle­gében az egyik súlynak. Fel­tehetően azoknak a szava szól ezáltal, akikre az alábbi meg­fogalmazás első fele vonatko­zik: széles rétegek az eddigi­nél szegényebbek, mások gaz­dagabbak lettek a múlt két esztendőben. Kohl kancellár azonban azt mondja, hogy az országos légkör mégis derű­látó: sikerült csökkenteniük az államadósságot, egész Nyu- gat-Európában náluk a leg­alacsonyabb az áremelkedés, a gazdasági növekedés az 1982-es nulláról az idén há­rom százalékra nő. Nem könnyű igazságot, ten­ni. Ha a szociáldemokrata Helmut Schmidt maradt vol­na kancellár, valószínűleg va­lami hasonló vonalat kellett volna követnie — a gyökere­sen más gazdaságpolitikához még a szociáldemokrata pár­ton belül sincs meg a kellő többség. A Kohl-kormány azonban még tovább szándék­szik lépni, olyan úton, amely­nek a végefelé az egyes em­ber mind kevésbé támaszkod­hat az állam szociális védel­mére. Érdemes felfigyelni a kancellár egy mondatára: „Meg kell változtatni gon­dolkodásmódunkat. Ezután nem a szabad idő lesz a leg­fontosabb, hanem jövőnk biz­tosítása”. Értsd: ne számítsa­nak többé társadalmi kedvez­ményekre. A külpolitikát illetően rész­ben hasonló irányban halad a Kohl-kormány, mint egy­kor Helmut Schmidt (így a szocialista országokhoz fűző­dő viszonyt illetően), más­részt azonban (így a fegyver­kezési politikát illetően) mind nagyobb a különbség a mai Bonn és a mai szociáldemok­raták között. A kormány két­éves tevékenységének serpe­nyőjében tehát plusz és mí- lijusz súlyok egyaránt vannak. A következő időszakban még több olyan „bizonyítványosz­tás” lesz. mint amilyen 'a Saar-vidéki volt, de majd csak 1987-ben jön el az igazi vizs­ga, amikor eldől, hogy Hel­mut Kohl bukdácsoló, vagy pedig vaskaneeHár. Tatár Imre Nem adta fel a harcot * a békemozgalom Magyar Péter, az MTI tu­dósítója jelenti: Sok tízezren, a vártnál is többen tüntettek vasárnap délután Brüsszelben, a két (flamand és francia nyelvű) atomfegyver-ellenes akció­bizottság felhívására az atom­robbanótöltetű manőverező robotrepülőgépek belgiumi megjelenése ellen. A tüntetést eredetileg a kormány készü­lő döntése elleni tiltakozás­nak szánták. A Martens-kor- mány pénteki döntésével-meg­előzte a tüntetőket. A töme­ges részvétel azonban arra utalt: a békemozgalom nem adta fel a harcot. Plsrre Gaíand, az akció­bizottság elnöke hangsúlyozta a tüntetés előtt: a kormány döntése valóságos provokáció a közvéleménnyel szemben. „Megmozdulásunk a választók túlnyomó többségének véle­ményét tükrözi, és elsősorban a képviselőkhöz szól már, nem a kormánynak, utasítsák el a fegyverkezést fokozó, a belga lakosság biztonságát veszélyeztető kormánydöntést” — jelentette ki. A »kormány bejelentését kö­vetően hétfőn és kedden par­lamenti vitát rendeznek, amelynek végén bizalmi sza­vazásra kerül sor. A brüsszeli városközpontot vasárnap délutánra hatalmas tömeg lepte el. A hatóságok feszült hangulatban óriási ké­szültséget rendeltek el, a parlament és a kormány épü­letét kettős kordonnal zárták le a tüntetők elől. A felvo­nulók az atomfegyverek szint­jének befagyasztását, majd fokozatos csökkentését, köve­telték, — ' végső fokon az atomfegyverek leszerelését Nyugaton és Keleten egyaránt. Belgiumban 1981, majd 1983. októberében 250, illetve 300 ezer ember tüntetett a raké­tatelepítések ellen. Ez év őszérg, a választási kam­pány idejére a békemozga­lom újabb ilyen rrtéretű tö­megmegmozdulást tervez. A Flamand Szocialista Párt egy­értelműen leszögezte: csak olyan kormányban hajlandó részt venni a választások után győzelme esetén, amely visz- szavonja a pénteken hozott befogadó döntést. Bezárt at lipcsei vásár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom