Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

Az üveget bűvölni kell... A vasárnapi ebéd illata a szobában, ahol Alajos bácsi nyugodtan üldögél, a tőle megszokott csendes derűvel. Nem éppen a legalkalmasabb időpont a látogatásra ez a hét végi délelőtt, dehát Alajos bácsi napi elfoglaltságai mi­att ekkorra tudtuk összehoz­ni a találkozást. Ül az idős ember és sok-sok évtizeddel pergeti vissza az idő kerekét, idézgeti a vállán nyugvó hetvenhat esztendő történéseit. — Szállt a mesterség apá­ról fiúra. Üvegfúvó volt a nagvaipam, az édesapám is. Tízéves sem voltaim még, cmikor azt mondták; fiam, jössz az üveggyárba segéd­nek! Akkoriban a család ér­dekelve volt, hogy a gyerek az apja segédje legyen, mert különben idegent kellett fo­gadni, az meg elvitte a ke­servesen szerzett kereset egy részét. Hát így kezdődött az üvegfúvószakmával való is­meretségem. Nem lázadoztam, természetesnek vettem, hogy ott a helyem, ahol az elődeim már elkezdték az utat. Üvegfúvók. Edzett, kemény emberek. Mozdulnak a karok, hajlik a derék percnyi pon­tossággal. És életre kel a holt masszából a csodálatos forma, a színek ezernyi harmóniája. És meleg van, izzasztó me­leg a kemencék padkáján, csordul a veríték a kipirult arcokon, literszáim fogy a hű­sítő szódavíz. — Én a zöld kemencénél kezdtem a munkát. Sörös-, borosüvegeket gyártottunk, ez volt az üveggyártás legprimi­tívebb része. Nem igényéit különösebb szaktudást. Aztán leállt a gyár. 1923-ban Tokod­ra kerültünk, ott éltünk 1926­i.g, amikor levelet kaptunk; újra termelt az üveggyár. A családok összeszedelőzlködtek, jöttünk vissza Tarjámba. A kolóniasorra, ahol 1978-ig lak­ 1 tunk. Életem javát ott éltem le, ott a hosszú, házban, ahol az ajtók szinte egymást ér­ték, ahol mindenki tudta mit főz és süt a szomszéd, kinek mi a baja az élettel. De hol vannak már a tegnapok ta­nyái? Ne mosolyogjon meg érte, a szemem könnybe lá­bad, ha arra az időre gondo­lok. Mondhatja: itt Űjaknán, az emeletesben kényelmesebb, modernebb... Tudom. Ám az öreg úgy van azzal, hogy ra­gaszkodik a megszokotthoz, gyermekévei színhelyéhez. De hagy térek vissza a gyárra. Tizenhét éves koromban a leg­jobban fizetett szakmunkások között voltam. Az ügyesébbje 80—90 fillért kapott egy-egy darabért, nekem sikerült fel- ruigaszkodnom az egy forin­tig. Így kategorizálták az em­bereket, képesség szerint. Adél néni, Alajos bácsi fe­lesége bepördül a konyhából; — Ne csak mesélj, mutasd is meg miket csináltál! A vitrinből különleges, egye­di darabok kerülnek elő. Olyanok, amelyekbe a mester beleönthette szívét, fantáziá­ját is. — Igen, az üveget bűvölni kell, akkor lesz szép, eszté­tikus. Alajos bácsi oly jó „üveg- bűvölőnek” bizonyult, hogy 1964-ben meghívták a buda­pesti iparművészeti főisko­lára Varga Gyula olvasztó­mesterrel és Gibella György fúvómesterrel együtt. — Na, azt sem tudtuk, mi is lesz ott a nagy főváros­ban. Hogvan ülünk maid esz- s?e a művésznövendékekkel? Amit az ipartervezést tanuló főiskolások rajzokban megál­modtak, ezt próbáltuk mi üvegből elkészíteni. Régisége­ket csináltunk, múzeumokban ellesett, darabokat másoltunk le. Például olyan poharat, ami valamelyik orosz cár ideje alatt készült. Emlékszem, het­ven apró bütyköt kellett rá­rakni. De született a kezünk alatt olasz váza mása is. Kezdetben gyakran ellentétbe kerültünk a fiatalokkal, ké­sőbb ráébredtek arra, olyan dolgok is vannak a világon, amit ók még nem tudnak. Volt olyan' főiskolás fiú, aki egy hónapot töltött a salgó­tarjáni üveggyárban, hogy az üvegművelés minden forté­lyát elleshesse. Azóta is jön­nek látogatóba az egykori ta­nítványok, képeslapokat, le­veleket küldöznek. Vagy itt van a mi tervezőnk, a Ham­za Erzsi, vele is a főiskolán ismerkedtem meg, vagy a Dárdai Nikolett, a művészeti alap tagja ... Alajos bácsinak két fia van. ők már nem folytatták az apjuk mesterségét. Miért sza­kadt meg a lánc? — A régivel ellentétben ma már azt tartják; üvegfúvó nem viszi a fiát a gyárba. Inkább iskoláztatja. Éppen ezért, mintha kihalófélben lenne ez a szakma. Adél mama közbeszól; — Csak te nem tudsz megválni még ma sem a gyártól... — Hát igen. 1964-ben nyug- cíjba mentem, de szinte na­ponta megfordulok odabent. Vagy, mint a Hazafias Nép­front helyi bizottságának al­elnöki vagy csak úgy láto­gatóba. Jólesik, amikor a fia­talabb ja tanácsot kér; No, Moha bácsi — mert tréfásan így neveznek — mit tud mondani, tanácsolni? Van az­tán a rátarti. Az nem kérdez semmit. Goldhauser Alajos a maga hetvenhat, esztendeiével ma is tevékeny ember. Társadalmi munkát szervez, parkosításra mozgósít, parkokat őriz, em­berekkel foglalatoskodik. Min­dig a tőle megszokott csen­dé» derűvel. Kis« Márti» A REKONSTRUKCIÓS PROGRAM MÁSODIK ÉVÉBEN Újabb hatvanhat üzletet újítanak fel 1 A kistelepülések bolthálóza­ti rekonstrukciójára a SZÖ- VOSZ elnöksége által meg­hirdetett hároméves program második esztendeje az idei. A viszonvlag rövid előkészí­tési szakasz ellenére igen si­keres indulási év után van Nógrád megye. Az eredményes tervezési, kiviteli munka, a széles körű társadalmi össze­fogás következtében tavaly az á fészek saját forrásaikból és a rendelkezésre álló 10,5 mil­lió forintos támogatásból har­minc településen negyven éoítményben összesen negy­vennégy egységnél végezték el a szükséges felújítási, át- a’akítási munkákat, fejlesz­tették a kereskedelmi tech­nológiát. Az elvégzett felada­tok nyomán csaknem hétszáz négyzetméterrel bővítették a kiskereskedelmi bolthálózat alapterületét. A megyei tanács négv üzlet rekonstrukciójához további 1,8 millió forintos tá­mogatást adott. Az aprófalvak bolti re­konstrukció járnak második esz­tendejében a programban sze­replő munkák elvégzéséhez a SZÖVOSZ 17,4 millió forintos támogatást ad, a megyei ta­nács pedig ismét másfél millió forint értékű segítséggel tol­ja tágabbra a lehetőségek ha­tárait. Nem kevesebb, mint negyven települést érint az idei évre szóló program vég­rehajtása. A szóban forgó falvakban hatvanhat üzletet tesznek rendbe, s a munkák egyik eredményeképpen mint­egy hatszáz négyzetméterrel nagyobbodik meg a boltháló­zat alapterülete. Űj lehető­ség, hogy az olyan rekonst­rukcióknál, ahol a beruházási költség nem éri el az összes költség 30 százalékát, a be­ruházást is költségként lehet elszámolni. A fokozott társadalmi ér­deklődésre természetesen Mén »s számítani Iahet, hissen a kistelepülések sokéves bejára kínál gyógyírt az okosan vég­rehajtott program. Csaknem kétszer akkora támogatásra nyílik lehetőség az idén, mint tavaly, s ez megnöveli az érintett fogyasztási szövetke­zetek végrehajtási felelősségét is. A nagyobb támogatás ál­tal kitáguló* lehetőségeket a jól szervezett társadalmi mun­ka, a helyi összefogás még tovább gyarapíthatja. Az idei támogatásból ki­emelkedően részesedik többek között Szügy, ahol a segítség­gel a vegyesbolttal és a fel­vásárlóteleppel kapcsolatos gondokat oldják meg. Galga- gutan a vegyesbolt és a TÜ- ZÉP-telep rekonstrukciójára kerül sor, Szendehelyen a vendéglátóhelyet, teszik rend­be. Bánkon az élelmiszerbol­tot újítják fel, Barnában a két vegyesboltra fordítják a rendelkezésre álló összeget., " Cereden az ABC-kisáruház részesül a támogatásból, Lit- kén pedig az élelmiszerüzle­teket, a presszót, a TÜZÉP- telepet újítják fel a kistele­pülések bolti rekonstrukciójá­nak keretében. flz uránérc nyomában Az Egyesült Államok nyu­gati felének félsivatagos ré­szein tenyésző, Artemisia tri - dentata nevű, a feketeüröm­mel rokon cserjeszerű növény alighanem elősegíti az urán­érc megtalálását. Ügy tűnik ugyanis, hogy ez a növény kü­lönösen ott gyakori, ahol a mélyben uránérc rejlik, kivált, ha hosszú egyenes dombvo­nulatokat népesít be. A Land- sat földkutató mesterséges holdnak Wyoming és Monta­na államok területéről készí­tett képein most fel akarják kutatni, hol tenyészik domb­vonulatokon Artemisia. Ott azután alapos uránérckereső földtani kutatásokat akarnak yégezni. Ikarus autóbuszok számára is készítenek ragasztott szélvé­dőket a salgótarjáni síküveggyárban. A kétrétegű hajlított táblák gyártásában, illesztésében részt vesz Berki Aladár is. MEGYE! PARTÉRTEKEZLET ELŐTT Egység és fegyelem Beszélgetés Varga Józseffel, a rétsági nagyközségi pártbizottság első titkárával A megyei pártértekezletre készülve, Rétságon és a kör­nyező településeken hatvannál több alapszervezetben, több mint ezerháromszáz párttag készített számvetést az elmúlt öt esztendő munkájáról, vitatta meg a XIII. pártkongresz- szus irányelveit. A széles körű véleménycsere során szerzett főbb politikai tapasztalatokról beszélgettünk Varga József­fel, a városi jogú nagyközség pártbizottsági első titkárával. — így visszatekintve, mi­lyennek találták a párttagok az elmúlt éveket? Hogyan ér­tékelték a XII. kongresszus óta végzett munkát? — A nagyközségi pártérte­kezleteken, a pártvezetőségek tanácskozásain, az alapszer­vezeti taggyűléseken és a fél­száznál több pártcsoport-érte- kezleten, felszabadulásunk 40. évfordulójára szervezett ün­nepi megemlékezéseken párt­tagok és pártonkívüliek szá­zai szóltak arról a dinamikus fejlődésről, amely az elmúlt évtizedekben, de az utóbbi öt évben is végbement. Ez ugyan nem volt mentes az ellent­mondásoktól, nagyobb feszült­ségekkel néztünk szembe, mint korábban, de figyelmet ér­demlő változásokat hozott az ipari és a mezőgazdaság’ Sze­mekben. Korszerűsödött a közigazgatás, Rétság és a kör­nyező települések népesség- megtartó ereje nőtt. Gyarapo­dott az itt élő, dolgozó értel­miségiek száma, s közülük mind többen vesznek részt a közéletbem Fontos tapaszta­lat számunkra, hogy az em­berek többsége úgy látja, a sikereket a párt vezetésével, a helyi pártszervek, az -alap­szervezetek irányításával ér­tük el. — Milyennek (télié meg a pártszervek, az -alapszerve­zetek irányító, ellenőrző mun­káját a pártbizottság, a nagy­községi pártértekezlet? — Mi is úgy látjuk, hogy a pártszervek, az -alapszerve­zetek — jól együttműködve a munkahelyi kollektívákkal, a lakossággal —, eredménye­sen dolgoztak a XII. párt­kongresszus, a megyei párt- értekezlet és saját határoza­taik végrehajtásán. Az egyre növekvő követelményekhez úgy próbáltak alkalmazkodni, hogy önállóságukkal együtt nőtt felelősségük, szinte va­lamennyi gazdasági egység­ben, intézményben javult szervező, irányító, ellenőrző munkájuk. Gondosabban ké­szítik elő döntéseiket, a tes­tületi tagok, a tisztségviselők széles körű véleménycserét folytatnak a párttagokkal. A közösen hozott döntések vég­rehajtásáért nagyobb felelős­séget éreznek, a végzett mun­ka ellenőrzése is következete­sebb. Ez erősítette a bizalmat a párt iránt. Természetesen mindezt úgy mondom, hogy számot vetet­tünk a politikai munka gond­jaival is. Azzal, hogy a párt- bizottság irányításával tevé­kenykedő pártszervek, .alap- szervezetek korántsem egyfor­mán jól dolgoznak. Vannak kevésbé felkészült tisztségvi­selők, gyengébben tevékeny­kedő pártszervezetek, ahol a mai követelményeknek meg­felelő tervszerű, igényes mun­ka éppúgy javításra szorul, mint a kapcsolat a párton kí­vüli dolgozó emberekkel. — Hogyan, milyen módsze­rekkel lehet ezen változtatni? — A párttagok segítségével lehet és szükséges ezt meg­tenni mindenütt. A párttag­ság nagy többsége ugyanis fegyelmezetten dolgozik, él. Elkötelezte magát a politiká­val, kiáll mellette a nehezebb időszakokban is. Felelősen él azokkal a jogokkal, amelyeket a szervezeti szabályzat bizto­sít számára, ismeri és meg­tartja a párttagsággal iáró kö­telezettségeket. Példaadó a termelőmunkában, aktívan részt vesz a települések gya rapításában. Felméréseink azt bizonyítják, hogy a pártta­gok nyolcvan százs’ékának konkrét pártmegbízatása van, tehát aktív munkát tegez. A megbízatások hatvan százalé­ka a helyi gazdasági tenniva­lók következetes megvalósí­tását segíti. A XIII. pártkong­resszus tiszteletére kibonta­kozó munkaversenyhez nálunk elsőiként a felsőpetényi ás­pok, a több-kevesebb rend­szerességgel szervezett elmé. leti konferenciák, a propagan­da tatanácskozás ok, tapasz­talatcserék mind-mind a marxista műveltség elmélyí­tését, a vitás kérdések tisztá­zását szolgálták. Ám az igazsághoz tartozik' az is, hogy a párttagok egy: részénél a felkészültség nem minden esetben párosul a szükséges politikai elkötele­zettséggel és példás munkával,' S, azt sem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy az elmúlt öt év alatt a pártbüntetések jó harmadát olyan párttagok kapták, akik nem tudták egy­értelműen elhatárolni magu­kat, vagy közvetlen környe­zetüket a vallásos világnézet hatásaitól. — Mindez felveti a terv­szerűbb és hatékonyabb párt­taggá nevelő munka szüksé­gességét is ... — Mindenképpen. Hiszen a taglétszám folyamatos növelé­se. a párttagok felkészítése a politikai munkára határozza meg az alapszervezetek te­vékenységét. Ezért a pártépí­tés, a tagnevelés tapasztalatait folyamatosan elemezzük. Leg­utóbb 1983-ban vizsgálta meg a párt nagyközségi végrehaj. tó bizottsága, milyen ered­ményekkel járt ez a tevé­kenység, s milyen gondok adódtak e munka során, meg­határozva a szükséges tenni­valókat is. Számot adtunk az utóbbi évek tapasztalatairól a megyei pártbizottság mel­lett működő pártépítési mun­kabizottságnak is. Területünk sajátosságainak megfelelően, naigy figyelmet fordítottunk többek között az itt gazdálkodó nyolc termelő­szövetkezet pártépítési mun­kájára. Azt tapasztaltuk, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mekben bekövetkezett váltó, zások —, az iparszerű terme­lés, tevékenységük kiszélesí­tése, a társulások létrehozása, a csaknem négyezer szövet; kezet! tag és alkalmazott jő-.' védelmének folyamatos nö­vekedése — kedvező feltéte­leket teremtettek a pártepító munka számára. Élnek :* ez­zel a termelőszövetkezeti alapszervezetek, hiszen pái t- fcagságunk csaknem huszonkét százaléka itt dolgozik. Fon­tos politikai tanulságnak tart­juk, hogy mint az ipari üze­meknél, az intézményekben tevékenykedő alapszervezetek- lél, a termelőszövetkezetekben is igényesen válogatnak, az arra leginkább alkalmasak kerülnek a pártba, s nőtt az újonnan felvett párttagok között a közvetlen termelés­irányítók, a nőik és fiatalok aránya. — Végül is az eddig vég­zett politikai munka alapján hogyan összegezhetők a leg­főbb teendők? — A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy megfelelő poli­tikai légkört teremtsünk a megyei pártértekezlet, a párt XIII. kongresszusa határoza­tainak végrehajtásához. A kommunisták, a lakosság szé­les rétegei előtt ugyanis egy­értelművé vált, hogy elért eredményeink forrása a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egysége. A párttagság nagy része azt is világosan látja, hogy a párt- egység a záloga további fej­ődésünknek is, ezért ezt nap mint nap meg kell újítani, üazdaségi éoítőmunkánk megváltozott körülményei, a ryors, gyakran kedvezőtlen változások, az ezeket követő lem mindig népszerű politi­kai döntések, intézkedések, egyértelműbb, határozottabb kiállást kívánnak elsősorban i párttagoktól. Ezért igen ’ontosnak tartjuk, hogy mim- ienekelőtt a kommunisták smerjék. értsék a döntések lkait, szükségességét, és meg- dapozottságukról meggvőz- :ék, s fegyelmezett végrehaj- ásukra ösztönözzék környe­ztüket. — Köszönöm a beszélget ;ést. V. G. nem hagyják szó nélkül azo kát. Egyre többen vannak akik a pártfórumokon is el mondják véleményüket. Tes tületi üléseinken a jelenlevői harmada bekapcsolódik, rész vesz a vitában. Természetesen, ahogy a: alapszervezetek tevékenysé. gében is vannak eltérések úgy a párttagok sem egyfor ma aktivitással veszik ki ré szűkét a pártmunkából, nen ’ azonos következetességgel éi eredménnyel munkálkodna! a határozatok megvalósításán S olyanok is akadnak, aki! magukra nézve nem tartjá! kötelezőnek a jogok gyakor lását, a kötelezettségek telje sitését, megsértik a pártié gyeimet. Jóllehet, a pártszer­vezetek, a fegyelmi bizottsá gok a megelőző, a neveli munkát tekintik a leghatáso saibb eszköznek a pártfegye- lem erősítésében, ám, ha szük­séges, élnek a felelősségre vo­nással is. Átlagosan a párt­tagok 1,3 százalékát vontá! felelősségre egy-egy évben. Ez az arány tulajdonképper nem számottevő, mégserr hagyhatjuk szó nélkül, meri a párttagok eszmei-politika: nevelésének fogyatékosságai­ra figyelmeztetnek. Meggyő­ződésünk, hogy fegyelem nél­kül nincs igazi egység a pár­ton belül. — Az ideológiai munka, a párttagok eszmei, politikai nevelése milyen minősítési kapott? — A legfontosabb felada. tunknak azt tartottuk, hogj erősítsük a marxista világné- zetet. Arra buzdítottuk í párttagokat, hogy határozót tabban, bátrabban álljanak k a politika mellett, utasítsál vissza alapjait megkérdőjel. : ző. a világnézeti elkötelezett- séigüket megzavaró téves né ■ zeteket. Ne engedjék, hogy i 1 párttagok a mostani eszme ■ tisztánlátást, cselekvést igény- • lő helyzetben passzíva! . maradjanak. A pártbizottsáj 1 az elmúlt években rendszere. sen értékelte, elemezte a; 1 ideológiai élet, az alapszer. vezetőkben folyó eszmei, po­litikai nevelő munka tapasz, talatait, s ennek megfelelőer határozta meg a tennivalókat — Nyilván nem kevés se­gítséget adott ehhez a pro­pagandamunka, a párttagok képzése, továbbképzése... — A pártértekezlet, de a; alapszervezeti fórumok is úgy értékelték, hogy a pin. pagandamunka, a káderkép­zés tervszerűbb, folyamato­sabb lett, kedvezően változtak személyi feltételei, s ennek végső soron a tartalmi tevé­kenység látja hasznát. Párt­tagságunk felkészültebben, nagyobb hozzáértéssel vesz részt a politikai munkában. A párttagok csaknem fele kö­zép-, illetve felsőfokú politi­kai végzettséggel rendelkezik. A szervezett oktatás mellett a testületi ülések, a pártna. ványbánya dolgozói csatlakoz­tak. Őket a Romhányi Építési Kerámiagyár munkásai követ­ték, és ma már valamennyi üzemi kollektíva, szocialista brigád versenyben dolgozik. Figyelemre méltónak tart­juk azt is, hogy a párttagok nyomon követik a változáso­kat, amelyek környezetükben vpohpmpnn .p-lr « rAnd-sv print

Next

/
Oldalképek
Tartalom