Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-29 / 74. szám

Befejezte munkáját az MSZMP XIII. kongresszusa I ((Folytatás az 1. oldalról) népi hatalom, elsőrendű kö­telességünk ennek védelme és erősítése. Ennek érdekében történelmi programunk a szo­cialista demokrácia fejlesz­tése, a szocialista nemzeti egység erősítése. Tudatában vagyunk annak, hogy a szo­cializmus nem spontánul fej­lődik, szükség van vezető, szervező erőre, és ez a mun­kásosztály forradalmi pártja, amely fejlődése során az egész nép pártjává válik. Pártunk a marxizmus—leninizmus el­méletét követi, de ezt nem dogmaként teszi, hanem a gyakorlati munkában nélkü­lözhetetlen iránytűnek te­kinti. A pártélet lenini elvei­nek és normáinak érvényesü­lésén dolgozunk, s ez egyaránt vonatkozik a párt belső éle­tére, valamint a párt és a tö­megek közötti kapcsolatok építésére. Végül pártunk ilyen alap­vető jellemvonásának tekin­tem azt is, hogy hazafias és egyben internacionalista párt vagyunk, elutasítjuk a nem­zeti közömbösséget és egyben a nacionalizmus minden meg­nyilvánulását is. A szocialis­ta országok közösségéhez tar­tozunk, a nemzetközi mun­kásmozgalom része vagyunk akkor is, amikor a békés egy­más mellett élés lenini elve alapján építjük kapcsolatain­kat a más társadalmi beren­dezkedésű országokkal, vagy amikor a kölcsönös előnyök figyelembevételével fejleszt­jük gazdasági kapcsolatain­kat. Pártunk politikájának ezek a maradandó érvényű elvei megtalálhatók a hatá­rozati javaslatban, bár tud­juk, hogy ezek ismétlésnek tűnnek. De a politika folya­matossága megköveteli ezek­nek az elveknek ismételt le- szögezését. A kongresszusi vitában vi­szonylag nagy teret kaptak történelmi kérdések is. Azt hiszem, hogy nemcsak a fel­szabadulás 40. évfordulója magyarázza ezt. Talán még az sem, hogy megjelentek vitatható nézetek, írások, té­ves állásfoglalások is. Ke­vésbé a tudományos művek­ben, többnyire inkább visz- szaemlékezésekben, publi­cisztikában. A történelem és ennek részeként mozgalmunk története számunkra minde­nekelőtt azért fontos. mert segít megismerni a jelent és tervezni a jövőt. Segít meg­érteni, honnan jöttünk, kik vagyunk és mivé lehetünk. A részletekről vitatkozhatunk, vitatkozni is fogunk, de vi­tathatatlan tény, hogy a fel­szabadulás gyökeres fordula­tot hozott az ország életében, teret nyitott a cselekvésre, az értelmes és tartalmas embe­ri életre. Vitathatatlan tény az is, hogy korszakos vívmá­nyaink, amelyekről a hatá­rozattervezet is szól, azért valósulhattak meg, mert a párt a nép érdekelt képvi­selve, a szocialista célokat szem előtt tartva napirendre tűzte a megoldásra váró kér­déseket, mert forradalmi párt tudott maradni. Ez a mi vi­szonyaink közt azt jelenti, hogy le tudtuk küzdeni az akadályokat és a torzuláso­kat. szembe tudtunk nézni saját gyengeségeinkkel, hibá­inkkal is, A megújulás és a reformok pártja volt. ez a párt mór az 1956. évi ellen- forradalmat követő nehéz napokban is, és ez maradt a konszolidált viszonyok között is. Voltak vitáink is de ezek­ben a vitákban a párt ve­zető testületéiben — beleért­ve a mostani XITI. kongresz- szusunkat is —, nem konzer­vatívok és reformpártiak csa­táztak. hanem a szocialista fejlődés hívei vitatták és ke­resték a helyzetnek legin­kább megfelelő megoldásokat. Ez az egység a mi legfőbb erőnk, eredményeink egyik legfontosabb kiindulópontja és jövő terveink végrehajtá­sának biztosítéka. Megítélésem szerint a ha­tározat tervezete ebben a szellemben érinti történelmi múltunk legfontosabb kérdé­seit. Ami pedig a jövőt il­leti, a határozati javaslat tartalmazza legfontosabb te­endőinket a következő öt évre. A kongresszus egységes volt a határozati javaslat tá­mogatásában. Bízom benne, hogy ugyanez az egység meg­nyilvánul majd a végrehaj­tásban is A Központi Bi­zottság a kongresszus elé ter­jesztette a szervezeti sza­bályzat módosítására vonat­kozó javaslatokat is. A kül­dött elvtársak támogatták a benyújtott javaslatot, további módosításra nem érkeztek ész­revételek. Ezért azt javaslom, hogy a tisztelt kongresszus fogadja el a Központi Bizottság által javasoltakat az előterjesztés szövegezése szerint. Végezetül a szerkesztő bH zottság nevében megköszö­nöm a tisztelt küldött elv- társak bizalmát, és kérem, hogy jelentésünket fogadják! el. Óvári Miklós előterjeszté­sét követően Losonczi Pál a kongresszus nevében megkö­szönte a szerkesztő bizottság munkáját, s mivel a bizott­ság jelentésével kapcsolatban kérdés, észrevétel nem hang­zott el, tájékoztatta a küldöt­teket. hogy a jelentésről a határozathozatalkor szavaz­nak. Ezt követően az einöl«, bejelentette: a Központi El­lenőrző Bizottság jelentéséhez nem hangzott el módosítást igénylő javaslat, ezért Gye­pes András, a KEB elnöke elállt a külön-vitaösszefog- lalótól. Ezután Kádár János emel­kedett szólásra, foglalta ösz- sze az első és második napi­rend együttes vitájában el­hangzottakat. KADAR JflLHlBOS UlTAZDROJn: Tovább a szocializmusért, a lenini úton Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők! Flvtársak! A vitában felszólalt 58 elvtárs. összesen 199 kpldött kért szót, de gyakorlatilag le­hetetlen volt, hogy vala­mennyien sorra kerüljenek. A kongresszus jegyzőkönyvé­ben azonban benne lesz min­den írásban leadott felszóla­lás is, amelyeket a Közpon­ti Bizottság illetékes szervei az elhangzottakkal azonosan hasznosítanak majd a mun­kában. A két napirendi pont együttes vitáját nyíltnak, fe­lelősségteljesnek és magas színvonalúnak tartom. A fel­szólalásaik szinte kivétel nél­kül tartalmaztak bírálatot és önbírálatot, építő jellegűek voltak. Ez nagyon jó. A kül­dött elvtársak és meghívot­tak nagy fegyelemmel és fi­gyelemmel követték a felszó­lalásokat. Ügy gondolom, mindez bizonyítja, hogy párttagságunk, a párt szer­vezetei piegfelelően készül­tek fel a kongresszusra. Nagy fejlődés a pártban A vitát hallgatva, a párt felszabadulás utáni tevékeny­ségére gondolva eszembe jutott, hogy a kommunisták akkori, ugyancsak harcedzett csapata — ahogyan az el­nyomott munkásosztály so­raiból kiemelkedetteknél szinte természetes — önmű­velő emberekből állt. Tudá­suk forrása az osztályharc­ból, az életből merített ta­pasztalat, az önképzés útján szerzett műveltség volt. S ha mindezt egybevetem a mandátumnvizsgáló bizottság jelentésével, akkor különösen szembeöbilik, hogy most, 40 év múltán, itt a kongresszu­si küldöttek 47,9 százaléka felsőfokú politikai, több mint 63,5 százaléka felsőfokú ál­lami végzettséggel, 10 száza­léka tudományos fokozattal rendelkezik, s kilenc akadé­mikus van közöttük. Ebben is tükröződik pártunk, társa­dalmunk óriási fejlődése. Nagyszerű, hogy idáig elér­keztünk. A megtett úttal kapcsolat­ban egyébként szólni kívá­nok arról, hogy nemzetközi találkozókon a partnerek gyakran — néha félig ki­mondva és néha egyenes for­mában — felteszik a kér­dést: tartós-e ez a politikai irányvonal' amely most Ma­gyarországon érvényesül? Ha arra gondolok, hogyan és miről beszélt itt 58 felszó­laló, s hogyan reagált erre a kongresszus, akkor azt mon­dom. ez a magyarországi po­litikai fővonal sokáig fog tartani. Ezt a vonalat erősítette, hogy a felszólalók tudomá­sul vették a Központi Bizott­ság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját, a szervezeti szabályzatot mó­dosító javaslatokat, és egysé­gesen támogatták a Közpon­ti Bizottság által benyújtott határozati javaslatot, ami rendkívül fontos a további munka szempontjából. Ezért szeretnék a most leköszönő Központi Bizottság és Köz­ponti Ellenőrző Bizottság, Gyenes András elvtárs és a magam nevében köszönetét mondani mindnyájuknak. Kedves elvtársak! Nehéz feladatom, hogy visszatérjek 58 felszólalásra, és mindjárt kérem is a meg­értésüket azért, hogy nem fogok rájuk sorban válaszol­ni. S mivel minden felszóla­lást jónak és fontosnak tar­tok, még válogatni sem kí­vánok közöttük. Hallhattunk itt a pártmunka, valamint a párt, a társadalom, népünk életének úgyszólván minden fő területéről. Szóba került a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, több más tömegszervezet és -mozgalom munkája. Többen gazdasági, ideológiai, kulturális és mű­vészeti kérdésekről beszéltek. Hallatta hangját hazánk fő­városa, Budapest, de sok más város és több falu is, sőt megismerkedhettünk még a Bács-Kiskun megyei tanyán élő emberek véleményével is. Egységes politikai álláspont Felszólaltak társadalmi éle­tünk vezetői, köztük a kor­mány elnöke, három minisz­tere, a fegyveres testületek képviselői, akik kifejtették a területükön dolgozó emberek politikai álláspontját és néze­teit, milyen törekvések veze­tik őket, milyen eredménye­ket értek el, milyen problé­mákkal küzdenek, hogyan akarják a feladatukat megol­dani. A legfontosabbnak azt tar­tom, hogy valamennyi felszó­laló egységes politikai állás­pontot képviselt, összefogla­lómban tehát csak néhány kérdést szeretnék érinteni, olyanokat, amelyek a vitában is felvetődtek és a párt ok­mányaiban, a párt életében is foglalkozunk velük. A Magyar Szocialista Mun­káspártban ma teljes mérték­ben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi ter­mészetesen mindig kiemeltük, hogy a döntéshozatalban a kollektivitás, a végrehajtás­ban az egyéni felélősség ér­vényesül, bár ez még a mai­nál jobban is érvényesülhet­ne. Megvalósul a demokratikus centralizmus, amelynek a for­2 NÖGRÁD - 1985. március 29„ péntek Kádár János beszél radalimi munkáspártok, kom­munista pártok életében alap­vető fontossága van. Ez nem­csak a pártszervek fölé- és alárendeltségi viszonyát jelen­ti, hanem azt is, hogy a dön­téshozatal helyén és annak folyamatában a lehető legsza­badabb vita folyjék. A Köz­ponti Bizottság biztosította, s nagyon jó lesz, ha a jövőben is biztosítja — csakúgy, mint a budapesti pártbizottság, a megyei pártbizottságok s va­lamennyi pártbizottság és párt- szervezet —, hogy a döntés- hozatal folyamatában minden­ki fenntartás nélkül, szaba­don fejthesse ki nézeteit és annak semmiféle hátrányos következménye az illető szá­mára nem lehet. Nagyon fon­tos, hogy minden kérdést a leggondosabban, a legsokol­dalúbban mérlegelhessenek és így megfelelő döntést hozhas­sanak. De nem kevésbé fon­tos, hogy amikor a döntésho­zatalra jogosult testület hatá­rozott, akkor az a testület minden tagjára — bármilyen nézetet fejtett is ki a döntés- hozatal előtt — egyformán kötelező, s kifelé csak a több­ségi döntést képviselheti. Ezen a téren még van javíta­nivaló. II lenini normák érvényesítése A lenini normák állandó és még teljesebb érvényesítése a párt munkaképességének és harckészségének alapfeltétele. Ezek nélkül forradalmi párt nem dolgozhat. Megvalósítá­suk fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban tovább fejlődjék a szocialista demok­rácia. Ami a pártogység kérdését illeti: aki ezen a kongresszu­son részt vett, annak nem kell bizonygatni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt — egységes párt! Ezt erősítik majd azok a politikai és sze­mélyi döntések —, hiszen a határozatok végrehajtásának személyi féltételeit is biztosí­tani kell —, amelyek a mun­kának is új, fokozott lendü­letet adnak. Ebben a munkában erősebb és határozottabb kiállás szük­séges minden párttag részéről az itt születő határozatok, vi­lágnézetünk, szocialista, kom­munista eszméink mellett. Er­re a vitában több felszólaló is utalt. Képviselnünk kell ál­láspontunkat, politikánkat, erkölcsi nézeteinket minde­nütt, a közélet fórumain, a munkahelyen, a lakóterületen, még a családban Is- Miért szükséges erről szólni? Emlé­kezzünk a történelmi tapasz­talatokra. Abban a súlyos időszakban, amikor meg kel­lett védenünk pártunk becsü­letét, befolyását, vezető szere­pét, helyre kellett állítanunk a párt iránti bizalmat, rend­kívül nehéz körülmények kö­zött dolgoztunk. De sokat se­gített, hogy bátran, nyíltan, fenntartás nélkül álltak ki a kommunisták a népi hatalom, a szocializmus igazsága mel­lett. Az akkori küzdelem során leszögeztük: a nép sorsa min­dennél előbbre való, ezért a népi hatalmat minden esz­közzel megvédjük. Ezután kö­vetkeztek a hétköznapok, a konszolidált viszonyok. Ekkor azt váltottuk, hogy az ered­ményes szocialista építés fő eszköze a bizalom megőrzése, az érvelés és a meggyőzés. Ezen az úton akarunk tovább haladni. Amikor a harsányan kiál­tozok, a kommunistákra lö­völdözők letűntek a színről, akkor már sokan figyelmesen meghallgatták a kommunistá­kat. Azután mindig többen és többen kezdtek helyeselni is. Eközben lezajlott a gazdasági’ konszolidáció, a fejlődés di­namikus volt, az életszínvonál évről évre érezhetően emel­kedett. A kommunisták, neán találkoztak ellenvéleményeVfr kel és egy kicsit talán elszok­tak a vitáktól. t Partnerként kezeljük a Halatokat Az elmúlt háröm-négy esz­tendőben, amikor a problémák összesürűsödtek, előfordult, hogy néhány okvetetlenkedő problémáinkat felnagyítva és az imperialista propagandától is ösztönözve különböző fó­rumokon agresszívan lépett fel politikánk, társadalmunk, népünk törekvéseivel szemben. S mind gyakoribb volt, hogy a teremben senki sem utasí­totta vissza nézeteiket, csak a folyosón méltatlankodtak és ítélték el a szélsőséges véle­ményeket. Pedig igazságunk mellett minden időben és minden körülmények között ki kell állnunk. Politikánkat nyíltan és bátran kell képvi­selnünk. A kongresszusi fel­készülés során ezen a téren sikerült egy kicsit előrelép­nünk. Azt kérem, haladjunk tovább ebben az irányban, hiszen fő eszközünk a politi­ka szilárd, állhatatos képvise­lete, a meggyőzés, az érvelés, a bizalom megtartása és erő­sítése. A pártépítésről sok felszó­laló beszélt. Egyetértünk ve­lük: a fiatalokkal foglalkozni kell. Mégpedig egyénenként. Hiszen amikor egy fiatal em­ber a helyét keresi az életben, a társadalomban, egyúttal for­málódnak nézetei, változik személyisége is. Nagy tervei, ambíciói vannak, ami termé­szetes is. Eközben egyvalami­re — joggal nagyon érzé­keny: hogy őt is meghallgas­sák, partneriként kezeljék, be­szélgessenek vele. Amikor sa­ját fiatalságomra emlékszem: soha nem felejtem el azokat a beszélgetéseket, amelyeket idősebb elvtársaimmal egy- egy politikai gyűlés, illegális találkozó után folytattunk. Azokat a beszélgetéseket sem­miféle csoportos foglalkozás nem pótolta. Ne sajnálják az időt és a fáradságot arra, hogy egyénileg is foglalkozzanak a fiatalokkal. Nagyon sok szó esett a kongresszuson fejlődésünk, előrehaladásunk legfontosabb zálogáról, arról a munkáról, amely pártunkra, népünkre vár. A felszólalók helyesen mutattak rá arra, hogy nem több, hanem jobb munka kell. A termelésben éppúgy, mint a társadalmi élet bármely terü­letén. Ez előrehaladásunk út­ja, ennek feltételeit kell megJ teremtenünk. Több idol egy Helyen A gazdasági építés kulcs­kérdése mindenütt a műszaid fejlődés előmozdítása és a munka termelékenységének emelése. A dolognak termék szetesen több összetevője vanj nem sorolom őket, ismertek. Egy valamiről azonban kü­lön is kell szólnom: ha a mű­szaki fejlődés területén előre akarunk jutni, megfelelő fi­gyelmet kell fordítani az ok­tatásra, a képzésre. Mindenkit azon a szinten képezzünk ki, amelyet a mun­kája kíván. Van, akinek elég egy tanfolyam, másoknak tu­dományos felkészültséget kell adni. De általános követel­ményként tartsuk szem előtt, hogy nekünk már a holnap technikáját is meg kell taní­tanunk, hiszen előtérbe kerül az energetika, az elektronika, a biotechnika és sok más modern ágazat. Ennek kapcsán azonban felvetném: jó lenne elérni —, ha lehet, nem ad­minisztratív úton —, hogy mindenki bizonyos ideig ab­ban a szakmában dolgozzon, amelyet megtanult. Nehéz úgy eredményeket elérni, ha egyes területeken sok szak­embert képzünk, de egy ré­szük szinte azonnal más pá­lyára vándorol. Más kérdésre áttérve: az egyik felszólaló azt mondta, hogy ő nem altar igényeket bejelenteni, mert előtte már sokan megtették. Ha ezeket — sorrend nélkül — összera­kosgatom, akkor elhangzott, hogy javítsunk a nagyüzemi munkásság, a bányászok, ezen belül az olajbányászok hely­zetén. Más szakmák is felve­tődtek, mondván, hogy meg kell őrizni vonzerejüket. Szó­ba kerültek a műszaki értel­miségiek, a pedagógusok, a vasutasok, s nem is folyta­tom tovább. Helyeslem, hogy ezekről itt szó esett, mert a kérdések felvetését nem tar­tom alaptalannak és jogta­lannak. Csak azt kérem: érN sünk egyet abban, hogy a dolgozók nagy rétegeiben a jövedelmek és a kérésetek növeléséhez, a juttatásokhoz,1 a kedvezményekhez minde­nekelőtt a gazdasági és pénz­ügyi alapokat kell megterem­teni, mert ha nem, akkor lég­várakat építünk, s abból (Folytatás a 3. oldalon.) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom