Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

Múltidézés Hazánk felszabadulásának 40. évfordulójához közeledvén a televízióban is megszapo­rodtak a híradások az ünnep előkészületeiről, a már meg­tartott különböző rendezvé­nyekről. Az elmúlt négy év­tizedre emlékeztető informá­ciók jobbára a tv-híradó adá­saiban kapnak helyet, de ma­ga a televízió is mind gyak­rabban adózik sajátos eszkö­zeivel történelmi fejlődésünk e szakaszának. Ilyen volt mindenekelőtt az elmúlt hé­ten befejeződött igényesen összeállított, józan hangvé­telű dokumentumíilm-sorozat, „A velünk élő történelem”, Bereez János és Radványi Dezső szerkesztésében, de ide sorolható a negyven év leg­jobb magyar filmjeit felvil­lantó szombat esti, és a negy­ven év legszebb népdalfel­dolgozásaiból válogató vasár­nap délutáni műsor is. Az utóbbi két műsornál maradva, az ilyesfajta szám­vetés sokak számára talán furcsának tetszik, és felvet­heti a kérdést; vajon egy tör­ténelmi sorsforduló (mondjuk így rendszerváltozás) tör­vényszerűen új fejezetet nyit- e a művészeti életben? Avagy, hihető-e, hogy egy pozitív korszakváltás után születő műalkotások maguk is auto­matikusan magvasabb érté­ket képviselnek?... Kétségtelen azonban, hogy filmművészetünk például — még a sematizmussal terhelt ötvenes évekbeli produktu­maival együtt is — új, és ösz- szességében vitathatatlanul értékesebb minőséget hozott létre a négy évtized során. A Radványi Géza rendezte „Valahol Európában” című alkotástól a közelmúlt világ­sikeréig, Szabó István „Me- phiszto”-jáig húzható vonal tagadhatatlanul ugyanabba a koordináta-rendszerbe tarto­zik. Erről győzhette meg a tévé­nézőket a „Film és emléke­zet” című műsor szerkesztő­műsorvezetője Szabó György. Tőle tudhattuk meg, hogy a negyven év legjobb negyven filmjének listáját a filmmű­vészek és filmkritikusok vok- sai alapján nemrégiben állí­tották össze, és azt is, hogy a felszabadulás utáni évtizedek honi termésének egészét mér­legre tevő intézkedések ösz- szesen több, mint fél ezer (egészen pontosan: 651) cím­ből válogathattak. Szabó György műsorában ugyan csak alig egy tucat alkotás­ból láthattunk részleteket, de bizonyára ezek a rövidke je­lenetek is felkeltették sokak­ban a vágyat, kiemelkedő al­kotásaink újbóli (?) megtekin­tésére. Mi, mindenesetre hiányol­tuk, hogy — a március- 21-ét is magába foglaló — műsor­héten egyetlen filmet sem láthattunk a legjobb magyar negyvenből... Ezzel szemben kedden és csütörtökön sem maradtunk „Bizonyíték hí­ján”, a francia tévésorozat fárasztó epizódjai jóvoltából. A mozifilmkínálatot ezúttal két amerikai produkció kép­viselte, a John Sturges ren­dezte „Pokoli találmány”, és a „Déltől háromig” című film, amit — saját regényé­ből — Frank D. Gilroy írt és rendezett. Ez utóbbi, ahogy mondani szokták „megér egy misét”, ámbár első olvasatra kissé bizarrnak tűnhet egy western- közegben játszódó történet üzenetéről szólván utalni tör­ténelemszemléletünk — más kritikai fórumokon gyakorta elemzett — hibás megnyilvá­nulásra. Az igazság az, hogy ezt a „labdát” a tévé műsor­szerkesztői dobták fel, ami­kor ugyancsak szombaton ps- te, közvetlenül a negyven év magyar filmművészetéről szó­ló adás előtt sugározták a Charles Bronson főszereplésé­vel fémjelzett produkciót. Bár a film nem igazán jól sikerült, témája rendkívül érdekes, és feltehetően min­den korban aktuális. Azt a társadalmi jelenséget ábrázol­ja ugyanis maró szatírával, amikor az események köré szőtt színpompás mítosz, az utókor, de még átélői száma­ra is fontosabb magánál az eseménynél, pontosabban an­nak jóval prózaibb valóság- magvánál. A halottnak hitt kisstílű banditából így lesz legendás hős, akit később már egykori szerelme sem hajlan­dó visszafogadni, mert — noha mit sem változott — már nem felel meg annak a képnek, amit éppen ő, már­mint a fiatalasszony festett róla, egy időközben bestsel­lerré vált könyvben... Mítosz és a valóság gondos szétválasztása, egyértelmű megkülönböztetése a tévés­szerkesztők számára sem akármilyen feladat. Hogy ne a nézők „házi feladata” le­gyen! Pintér Károly Párbeszéd egy zenekarról Ismerőseim többször ösztönöz­lek és visszafogtak attól, hogy írjak a nagybátonyi kamarazene- karról. Akik noszogattak, azért tették, hogy illőbb publicitást kapjon az együttes, hogy jobban figyeljenek — irányítók, népmű­velők, közönség — működésére. Akik hátráltattak, azért emeltek szót —, s van ebben valami el­lentmondás —, hogy védjék a kamarazenekart a nagy nyilvá­nosság okozta lehetséges megráz­kódtatásoktól. Most egyik oldalról sem kap­tam indíttatást, de a kamarazene- kar körül történtek szólásra kényszerítenek. Rendeződni lát­szanak az utóbbi időben össze- kúszálódott sorok. A nagybátonyi kamarazenekar — bátonyterenyei és salgótarjáni zenepedagógusok részvételével — kilenc évvel ezelőtt alakult. Terveiben szerepelt az élő zene hallgatásának megszerettetése, hatókörének kiterjesztése, tagjai művészei fejlődésének segítése, és lényegében mindaz, ami egy Ilyen együttestől elvárható. Mű­ködése sok visszajelzett, értékes eredménnyel járt. Közben azért hallhattunk eltérő hangokat is, amelyek nem voltak énpen a leg- megnyugtatóbbak. Például: már megint játszani akartok, de nincs meg a fellépéshez szükséges pénz. Vagy: játszani akartok, de nem szóltatok nekünk, a fenntartók­nak időben, ezért nem kaptok pénzt! E tényekre lehet ugyan legyin­teni, de nem vezet semmire. Olyan lenne, mint a fociban: én jól adtam a labdát, csak te vet­ted át rosszul — és emiatt nem lett gól. Bátonyterenyén már nem ve­szik ilyen félvállról a zenekar dolgát. A múlt évi szerény gya­korlat rádöbbentette az illetéke­seket: egyrészt szükségszerű to­vábblépni, másrészt nincs értel­me az alakoskodásnak, a vádas­kodásnak. A kamarazenekar tevé­kenysége attól nem lesz jobb, társadalmilag hasznosabb, ha egy­másra mutogatnak, ám attól igen, ha megpróbálják indulatoktól mentesen, a közigazgatási terület egész lakossága érdekében fog­lalkoztatni, és ehhez meghatároz­zák, megteremtik a feltételeket. Persze felismerni könnyebb, mint konkrétan cselekedni. Mert az előbbi felismerés nem mai keletű. Az együttműködés fontos­ságát érezték korábban sokan, csak éppen nem tudtak tenni ér­te. A reszortszemlélet akadályo­zott, amely megbéníthat úgy is: „Nem teszek ellened semmit, de érted sem”. Az eredmény azonos. Bátonyterenyén — közismert — tanácsi és szakszervezeti intéz­mények szervezik a kulturális lehetőségeket, s hogy a zenekar színvonalának megfelelő támoga­tást kapjon, ahhoz a két ágazat szoros együttműködése, sőt össze­fogása nélkülözhetetlen. Korsze­rűtlen felfogás a kamarazene­kart tanácsinak, vagy szakszer­vezetinek hinni. A zenekar a kö­zönségé, amely egységesen állam­polgár. A közelmúltbeli megbeszélésen — természetesen nem egészen eb­ben a formában — ilyen és eh­hez hasonló gondolatok hang­zottak el, s az allami és szak- szervezeti szervek jelenlevő kép­viselői ezeket erősítették hozzá­szólásaikkal. Időszerű találkozás volt; tisztázta a zenekar működ­tetésének körülményeit, követ­kezményeit. S remélhetőleg meg­szűnik a tudathasadásos állapot, hogy egy település együttese nem tudja szolgálni saját egészének érdekét azérf, mert gondjai adód­nak a fenntartásban és működ­tetésben. Persze óvakodjunk a túlzott reményektől. Az egység most megszületett, de fenn is kell tar­tani. Bizonyára ezek után is lesznek problémák, nézeteltérések, hiszen azok a tevékenység ese­tenként előbukkanó tartozékai. Mégis különbözniük kell az elő­zőektől: mert a munka jobbítá­sára vonatkozhatnak, nem so­dorhatják oktalanul veszélybe az együttes létét. Az állami és a szakszervezeti közművelődési hálózat kénviselői­nek párbeszéde harmóniába ren­dezte az egyéni és a közösségi érdekeket, együttműködést, össz­hangot teremtett. S e pénzszűke világban van-e fontosabb? (sulyok) Rendhagyó interjú, hab nélkül Jerebincsek, az éremfaragó „Az éremkészítés mellett szeretek utazni is...” Kép: Barna Alfréd — Hm.-. A nevem? Igen, lehet, hogy ez a név is egy kissé különccé tett. Jerebin- cselk — próbálgatja a szót, saját nevét: Jerebincsek Ti­bor. — Itt, a szülővárosom­ban, Salgótarjánban úgy ismernek általában: Jerikó Ez a becenevem. Sokan úgy tartották, hogy ha valaki­nek érdekes neve van, ak­kor maga az illető is érde­kes. Ez kissé hízelgő. Ké­sőbb már én magam is azonosultam ezzel a képpel, Jerebincsek Tibor 1964- ben született. A Gagarin Általános Iskolába járt. Sze­retett rajzolni, Budapesten, a Rózsa Richárd szakmun­kásképzőben szerezte meg a vésnök) szakmát 1981-ben. Az Állami Pénzverdében helyezkedett el. Fél évre azonban eljött, mert egy gi­tárt szeretett volna venni. Elment ablakpucolónalk, és amikor megvolt a gitár, visszament a pénzverdébe. Most a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnál dolgozik. Formakészítő. — Hogyan lett éremké- szí tö ? — Tanácstalan voltam, ho­va adjam be a továbbtanu­lási kérelmemet. Elmentem a pályaválasztási szakta­nácsadásra, s ott megálla­pították, hogy nem vagyok alkalmas semmire- Még azt sem vették észre, hogy jól rajzolok. Kénytelen voltam magam választani.. Rögtön felvettek a fővárosi szak­munkásképzőbe. Egy rajzot kellett készítenem, nagyon jónak találták. Volt még egy kis időm és „stikában”, két másik srácnak is meg­csináltam a rajzát. Az övé­ket is nagyon jónak talál­ták, őket is felvették. Sze­rencsém volt: a pénzverdé­ben tanulhattam meg a szakmát, ahol egyébként mindenkinek megfordul a fejében, hogyan lehetne el­csenni valamit. Nekem pél­dául több millió forintos aranytekercs is volt a ke­zemben. De nem tehetek róla: becsületesnek szület­tem. A vizsgadarabom egy Jókai-érem volt. Nem tu­dom, mennyire ért hozzá, de a legnehezebb eljárást vá­lasztottam, kétszáz éve már senki sem alkalmazza. Rög­tön a verőtőbe véstem Jó­kai arcképét. Miért ne? Ha egyszer meg tudom csinál­ni. Annyira jól sikerült, nem akarták elhinni, hogy én csináltam. Bizonygatnom kellett. A verőszerszámot el­vitték rögtön az Alkotó If­júság pályázatra. El is lop­ták. — Készít most is érme­ket? — Persze. De ezt inkább ne írja meg- Nagyon kusza pénzügyi rendelkezések szabályozzák. Persze, ha a KISZ, vagy valamelyik szerv támogatna. Ügy más, úgy hivatalos. Tudok pél­dául jelvényeket, plakette­ket is készíteni. — De a szabad időbe a zene is belefér... — Ügy érzem, elég jól megy a zenélés A Kohász Művelődési Központ támo­gatásával most alakítottunk együttest. A nevünk: Kü­lönjárat. Április végén lesz az első fellépésünk. Ha ked­ve van, jöjjön el a Kohász­ba. — Dalszövegeket is ír? — Nem volna szerencsés újságban közzétenni... Olyan szövegek. Az egyik például arról szól, hogy habostorta az életed, előtted nem áll akadály és így tovább. In­kább nem folytatom, zené­vel másképp hangzik. — Talán nem szereti a habos tortát? — Azt nem állíthatom. Főzni is szeretek- Inkább a habot, a porh intést nem sze­retem. A típuséletcélokat. A félig már megemésztett, to­vábbi fogyasztásra feltálalt élethabostortáíkat. Erről siói ez a dal. Miért ne vál­lalkozhatnánk erőnkhöz, emberi képességeinkhez méltó célokra? — Szeret főzni, zenélni, tehetséggel éremszobrász- kodik. Mit csinál még szí­vesen? — Egy időben barlan- gászkod tam. Szeretek utazni, ezért jelentkeztem, még Bu­dapesten, a barlangász- szakosztályba. Ha nem kel­lett volna két éve hazajön­1988-ban ezeréves lesz az orosz pravoszláv egyház. Eb­ből az alkalomból a moszkvai patriarchátus egyháztörténeti cikkek rendszeres közzétételét kezdte meg. Enftek egyik for­mája az évente kiadásra ke­rülő egyházi naptárak megje­nöm, Japánba utazhattam volna én is a szakosztályom­mal, de talán majd oda is eljutok egyszer. — Ha magáról készítene érmet, kinek adna belőle? Fogalmazzunk úgy: kinek adna. Jeirebíncsek-rendet? — Ha válaszolnék erre, úgy tűnne, mintha maga­mat tartanám a legfonto­sabbnak. — Mégis kinek adna? — Mindenképpen nyitott embereknek, akiket sokmin­den érdekel, akik szeretnék utazni, akik merik vállalni magukat, de képesek belát­ni a hibáikat is. Olyan em­bereknek, akik „hab” nél­kül élik az életét, akiket másképp talán nem is ven­nénk észre... Hol lehet eze­ket az embereket megtalál­ni? Talán valahol útköz­ben, valamelyik kilométer­kőnél. Bár — gondolkozik el — a helyzet nem is olyan reménytelen. — Ezek az em­berek csak úgy, véletlenül találkozni szoktak... lenietese. az idei naptarban a XII—XIV. századbeli törté­neti eseményekről, Moszkvai Danii] fejedelemről és a szá­zad neves embereiről olvas­hatunk. A naptár egészen 2005- ig terjedően felsorolja a ne­vezetes egyházi ünnepek dá­tumait. Fornai Miklós KOSSUTH RÁDIÓI 8.20: Társalgó 9.44: Muzsika gyerekeknek. 10.05: Diákfélóra: 10.35: Éneklő ifjúság 10.50: Népi dallamok nagy mes­terek kezében. 11.25: Schumann: Fantasiestticke Op. 73. 11.38: Jókai Mór élete és kora. XVIII. /16. rész (ism.) 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Viktor Pikajzen Paganini- capriceokat hegedűi 13.0«: Üjraolvasva 13.36: Régi híres orosz-szovjet operaénekesek 14.10: Magyarán szólva 14.25: Orvosok a mikrofon előtt 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Vallomás a műfordításról 15.20: Üj Melódia-lemezeink­ből 16.05: Látogatóban 17.00: Leonard Warren operafeA­vételeiből 17.38: A magyar néphadsereg rézfúvósegyüttese játszik 17.45: A Szabó család 19.30: Operaáriák 20.00: íróvá .avatnak. 20.45: Negyven esztendő magyar zenéje. V/5. (befejező) rész 81.30: Az egészségügy világköz­pontjában 22.10: összefoglailó az MSZMP XIII. kongresszusának má­sodik napjáról 22.30: Tíz perc külpolitika 22.40: Emlékezetes hangversenyek 23.48: Kamaramuzsika PETŐFI RÁDIÓI 8.08: Slágermúzeum 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben. Zenés délelőtt. 12.10: Jindrich Bauer fúvószene­kara játszik 12.30: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik 13.05: Pophullám 14.H0: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 14.15: Népi hangszeres muzsika 14.40: Fiatalok muzsikálnak 15.05: Színészek operettfelvételei­ből 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Tudósítás a Magyaror­szág—Olaszország légko­rong- világbajnoki mérkő­zésről 17.45: Disputa — arról, hogy tu­dunk-e mosolyogni? 18.30: Tudósítás a Magyaror­szág—Olaszország jégko­rong-világbajnoki mérkő­zésről 18.45: Barlay Zsuzsa Sullivan­felvét.eleiből 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Közvetítés a Kárpátia étte­remből 20.30: Gramofonsztárok 21.05: Csintamánok és madarak V/2. rész (ism.) 21.35: Elvis Presley összes felvé­telei. XXXII/13. rész 22.32: Néptáncok 23.30: A tegnap slágereiből 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDIÓ: 17 00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: Döntött a bíróság. Dr. Tímár László előadása. 17.lő: Fiatalok zenés találkozója. Szer­kesztői Beéiy Katalin és Zakar János. 18.00: Észak-magyarországi krónika: Az MSZMP XIII. kong­resszusáról jelentjük. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tv-torna (ism) 8.05: Iskolatévé 8.40: Angol nyelv 8.55: Fizika (ált. isk. 8. oszt.) 9.20: Aki mer, az nyer! 8. 15.50: Hírek 15.55: Orosz nyelv kicsiknek 9. rész (ism.) 16.05: Tv-Basic tanfolyam 16.35: Képújság 16.40: A gáspárok. Francia film. 18.15: Szabályos életút...?! 18.50: Reklám 19.05: Mini Stúdió ’85. 19.10: Tv-toma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó. Tanácskozik az MSZMP XIII. kongresszusa 20.35: Budapesti tavaszi fesztivál Stúdió ’85. 21.40: Jó hangulat zenével 22.00: Tv-híradó 2. 22.20: Himnusz 8. MŰSOR: 15.50: Képújság 15.55: Kuckó (ism.) 16.25: Jégkorong ,,B” világbaj­nokság Magyarország—Olaszország mérkőzés 19.00: Irena Sátor énekel (ism.) 19.30: A selyemgubók (ism.) 19.40: Budapesti tavaszi fesztivál 20.20: Közben: Barangolás a ter­mészetben 21.25: Reklám 21.30: A Kilimandzsáró lábánál 21.55: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Egy igaz ember története. (Ism.) 21.35: Azimut 22.15: Zenei est 23.20: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubjs 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárásjelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Amikor aegöregszünk. .. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Házi­buli. Színes, francia filmvíg já­ték. — Kohász: Fele-barát-nöm (14). Színes, szinkronizált cseh­szlovák film. — Tarján vendég­lő: Szupermodell (16). Szinkroni­zált, amerikai krimi. — Balassa­gyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8-tól: Végelszámolás (16) Színes jugoszláv film. — Nagy bátonyi Petőfi: A szerelem csap­dája (14). Színes, szinkronizált mexikói film. — Nagybátonyi Bá­nyász: A vörös grófnő. I—II. Szí­nes, magyar történelmi film. — Pásztói Mátra: A legyőzhetetlen Vutang (14). Színes, látványos karate-kalandfilm. — Rétság: Hat gézengúz. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. — Kiste- renyei Petőfi: Aranyoskám (14). Színes. szinkronizált amerikai filmvígjáték. — Jobbágyi: A Fe- keteszakáll szelleme. Színes, szinkronizált amerikai filmvíg­játék. Pravoszláv naptárak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom