Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-22 / 68. szám
Kongresszusi ntunkaverseny az új követelmények legyeken Megyerik ipari termelő- és gazdálkodó egysegeiben igen sokszínű a kongresszusi és fel- szabadulási versenyváHálások palettája. Űj vonások, a követelményekhez való igazodás, brigádokon belüli egyéni vállalások szerepelnek a listán. A kollektívák azoknak a feladatoknak a teljesítésére vállalkoznak, ame- lyek előreviszik az általuk képviselt termelőegység mindenoldalú fejlődését. Igazodnak a szükségletekhez és a lehetőségekhez. Jelenleg 3000 brigád 34 ezer fővel küzd megújult vállalásának teljesítéséért. Az üzemi dolgozók 7S százaléka segíti a kongresszusi versennyel a közös célok elérését, a kiemelt üzemekben pedig 86 százalékuk. Lékai nevével az acélgyárban Vasas sajtóiéit Volvo, BMW, Rába. •. A Lesai János brigád érdem- listáján egy sorba kér ülitek ezek a márkás nevek. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek süliyesztékes kovácsüzemében dolgozó kollektíva mindhárom cégnek gyárt fontos alkatrészeket. v — Ha a Rába exportsikereiről hallunk, úgy könyveljük e., hogy ez a győriek sikere, de azért egy kicsit a miénk is — vallja Zatrok Károly, a huszonnégy fős kollektíva 33 éves vezetője. A vörösen izzó vasból kúpkereket, fogaskereket készítenek a neves gyáraknak, de — ha erre van megrendelés — c.savarku 1 csókát is gyártanak a belkereskedelem számára. A csapat túlnyomórészt harminc év körüli vasasokból áll: hatalmas, zúgó, csattogó gépeket kezelnek. Komolyan veszik feladatukat, ha kell: ráadásként is jó minőségű termékeket tesznek a közös asztalra. — A kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny témája tavaly jött elő — közli s bajuszos brigádvezető a be- hemót acélgép mellett. — Az emberek jól vették a lapot, hogy ígv mondjam. A felajánláshoz mi is odatettük a magunkét. Kommunista műszakokban teljes létszámban beíTt voltunk. Nemcsak a hét párttag, hanem mindenki, mert úgy érezzük, nem kell párttagnak l%oni ahhoz, hogy az ember a munkáját jól végezze. Itt .mindenki látja, mit dolgozik, mit hibázik a másik. Aki jól termel, nyugodtan meg lehet dicsérni: mindenki tudja, hogy nem mellébeszélés. — Lehetne-e még jobban dolgozni maguknál? — Lehetne — bőllint a munkás. — Ha berendezések A megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei közül 36-ban 362 kollektíva, 4890 tagja kapcsolódott be a nemes vetélkedésbe. Ebből 111 női, 7 pedig ifjúsági brigád. Az elmúlt évben 90 millió többletvállalásra tettek ígéretet, amelyet az előzetes információk szerint teljesítettek is. Az ipari, építőipari és szolgáltató szövetkezetekben 165 brigád 1620 fővel vett részt a központi célok teljesítésében, az anyag- és energiatakarékosságban, az importgazdálkodás javításában, a versenyképesség fokozásában és a belső ellátás javításában. Az alábbi összeállításunk rövid bepillantást nyújt a legjobbak eddigi tevékenységébe. ra állítottam a kemencét). Elkerültük a balesetet: öt éve nem fordult elő sérülés a brigádban. — Aztán még, hogy hozzátegyem — egészíti ki társat Zatrok Károly :— eredetileg fejenként 30 óra társadalmi munkát vállaltunk. Kongresz- sausi felajánlásiként kiegészítettük 40-re. Es végül majdnem 60-at teljesítettünk! Termeltünk, exportárut csomagoltunk, amire szükség volt. N^m kellett senkit noszogatni. — Jó példát mutatnak-e ebben a vezetők? — A közvetlen vezetőinkkel kommunista műszakokban együtt dolgozunk. Nem azt mondom, hogy oda állnak a géphez. ÍDe együtt vannak az emberekkel! . - ' M. P„ i állandóan jól működnének, ha mindig folyamatos lenne az anyagellátás. És ha meglenne a kellő utánpótlás- Nem mindenki jön szívesen három műszakba, mert úgy találják, hogy itt gyáron belül is megkeresik egy műszakban azt, amit. mi három műszakban pótlékkal. Nyáron 50—60 fok itt a hőmérséklet, attól izzadunk feszt. Az elismert vasasnak nincs kocsija. — mint mondja — a lakás OTP-tartozására fordítja jövedelme egy részét. — Mennyire lelkesítette az embereket a kongresszusi munkaverseny? — Mindenki komolyan vette — közli Verebélyi János 33 éves brigádtag. — Ügyeltünk a termelésre, az energiatakarékosságra (látja, most hogy beszélgetünk is takarékRég kitalálták, csak csinálni kell! Az elmúlt év tavaszán a Nógrád megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat brigádvezető! tanácskozásán a balassagyarmati Ipoly Áruház Béke brigádjának vezetője, Kecskés Ernőné állt fel, s hívta kongresszusi és felszabadulási versenyre a többi brigádot. Kecskésné bátran tehette, mert olyan csapatot vezet, amely biztos garancia: nem marad szégyenben a kezdeményező! Az áruház kötöttáruosztályának 11 tagú női brigádja akkor felszabadulási vetélkedő megrendezését javasolta az egyébként is megtett vállalások megtetézéseként. Az elmetorna első fordulóját megtartották, március végén kerül sor a vállalati döntőre. A kötöttáru® Béke brigád azonban korántsem csupán az elméleti tudnivalókban magabiztos: vásárlóiknak olyan áruválasztékot nyújtanak, melynek híre már a megyehatárokon is túljutott. Országos hiánycikkeket ku- tatnaík . fel, hazánk minden csücskét, sarkát bejárva, mert azt vallják: nincs olyan áru, melyet valahol, valahogyan be ne lehetne szerezni. S hogy mi a szisztémájuk? Erre bizony nincs séma, mindig az alkalmat kell megragadni. Kecskésné például éppen Sopronban üdült, amikor az országos fonalmizéria idejében meglepően választékos kínálatot talált az egyik soproni fonalboltban. Hamar bejelentkezett a szőnyeggyárba, s azon melegében lekötött két konténerre való fonalat. Az áruházban sápadoztak, ijedeztek, amikor a hatalmas tételt kipakolták. Hogy fognak ezen túladni?! A fonal két hét alatt elfogyott, még a fővárosba is vittek belőle. — Merünk rizikót vállalni, mert kockázat -nélkül nincs jó ellátás — mondja a brigádvezető asszony. — Inkább a legmerészebb kockázat, minthogy azt kelljen mondani a vevőnek: nincs! Harisnyát Kecskemétről hoztak akkor, amikor az ország legtöbb boltjában hiába keresték a nők e hétköznapi, nélkülözhetetlen cikket. A balassagyarmati szociális otthon lakóinak kimondottan olcsó áruk után járják az országot. Ezen túl is havi két-három alkalommal kereskedelmi akcióval lepik meg a vevőt: tavaly kétmillió forintos engedményt adtak a vásárlóknak. Gyorsan, önállóan dönthetnek ez ügyben, forgatják a pénzt, hiszen jövedelemérdekeltségben dolgoznak. S ha már az áru ott a polcon, azt el is kell tudni adni. Ma másképpen, mint még néhány évvel ezelőtt is. Kereskedői fegyelemmel, udvariasan, a lehető legteljesebben kiszolgálva a vevőt, aki esetenként egyheti fizetését adja a pénztárosnak. Éreznie keli; fontos, megbecsült ember az áruházban. — Nem új dolgok ezek, a jó kereskedelem fogásait többszáz évvel ezelőtt kitalálták — mosolyog Kecskésné. — A mi dolgunk az, hogy következetesen alkalmazzuk a bevált aranyszabályokat. Fen ffii nézve... — Ez még csak az első telük volt építkezésen. Ilyenkor. még nem várhatunk tőlük komoly dolgot — mondja kezdő munkatársairól a 33 éves brigádvezető — Három-négy tél kell, amíg belerázódnak. Én tizenöt-tizenhat telet végigdolgoztam, és megállapíthatom, hogy ez a mostani különösen nehéz volt... A Beszterce-lakótelepen, s nyugati városrészben, most a Pécskő úti építkezésen sok salgótarjáni PEVA-házat épített brigádjával Oravecz Sándor ács. A NÁÉV elismert szakemberét munkaterületén, a nyolcemeletes ház tetején találni amint épp az épület fölé ágaskodó darut dirigálja. Körülnézve feltűnik: csupa fiatal. — Igen — bólint Oravecz —, harminc év körüli az átlagéletkor a tizenhat fős brigádban. Nemrég ketten is bevonultak tőlünk. Ezzel az ifjú gárdával dolgoztak tavaly a kongresszusi munkaversenyben: a 12/A jelű ház szerkezetének ösz- szeáillítása volt a feladatuk — ez teljesült. — Haladni akartunk a B jelűnél is, de a hideg közbeszólt — idézi föl a Karancs- lapujtőn lakó munkás. — Mínusz húsz fok visszafogja az embert. Nem úgy nyűi hozzá a vashoz, mert hozzáragad a keze; a fa jeges, csúszik. Mi itt sokszor rizikót is vállalunk. — Mutat-e ebben példát valaki ? — Voltak jó mestereim. Nemrég ment nyugdíjba Schiléter József, még javában dolgozik Balázs László. Előttük a munkában . nincs lehetetlen. Szakmailag is, emberileg is felnézhetünk rájuk. Én is szeretném ezt elérni. — Érzi-e. hogy a mai huszonévesekért már ön is felelős: ha ők nem jól dolgoznak. akkor ebben már ön is hibás? — Érzem persze, de szerencsére jól együttdolgozunk a brigádban, M. P. Kiadós munkában Kányáson Egy frontmester lelkiismerete Sokat ígérnek, még többet teljesítenek Fürge ujjak csomagolják o színes tulipánokkal díszített bú- rapolackokat, valamennyihez egy- egy festett poharat is. A két- darabos együttes éjjeliszekrényre való. A salgótarjáni öblös- üveggyár festő I. üzemének MHSZ Hámán Kató brigádja igen gondosan, nagy figyelemmel csomagolja a kényes árut: előbb selyempapírba, majd zsírpapírba, csak aztán a dobozokba. — Tizennyolc éve dolgozik együtt a brigád, de még nem fo dúlt elő, hogy a raktárból bármit visszaküldték volna — közli Horváth Istvánná brigádvezető. - Pedig a csomagolást is el lehet rontani, ha az ember figyelme másutt jár. A tizenhárom tagú asszonycsapatra éppenséggel nem a figyelem elkalandozása a jellemző. Precíz, megbízható kollektíva. Horváthné nemegyszer büszkén hallja, amint a Hámán Kató brigádot példaként emlegetik. Pedig a 13 asszony egyáltalán nem élvez holmi előnyöket, sikerük még eddig mindig munkából, munkából és ismét csak munkából kovácsolodott, A három műszakban dolgozó asszonybrigád tavaly személyenként negyvenórányi társadalmi munkát vállalt, ami eleve nem csekélység. Ettől lényegesen többet, 64 órát teljesítettek. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez csatlakozva újabb nyolcórai munkát ajánlottak fel, s ugyancsak egy műszak bérével támogatják a gyári MHSZ-szervezetet. Ami aztán a gyári rendezvényeket, a kultúrotthon programjait illeti, azok aligha eshetnek meg anélkül, hogy a Hámán Kató brigád ott ne volna, pedig családosok ők is, húz a gondolatuk hazafelé, azért mégis. .. nem pótol egy-egy ilyen együttlétet semmi. Az ember tanul is, jól is érzi magát - észre se venni, hogy szalad az idő! Nyolcszor aranykoszorús jelvénnyel jutalmazták a festő I. üzem asszonycsapatának sikereit, egy ízben a vállalat kiváló brigádja lett a „Hámán Kató”. jé érzés a legjobbak közt lenni, s különösen az, ha a siker nem tiszavirágéletű. A csomagolóbrigád büszke rá, hogy hosszú évek óta tartja helyét a verseny élvonalában, az élbolyból nem szorítja ki senki.- Fantasztikusan meg kell dolgozni az eredményért - mondja Horváthné. - Mások is igyekeznek, nem is hasztalanul, s ha az ember nem toldaná meg újabb és újabb ráadással a produktumot, egykönnyen azon venné észre magát, hogy hátracsúszik a vetélkedésben. Na, ezt aztán igazán nem engedhetik meg maguknak! Az a taktikájuk, hogy a kitűzött feladatot eiőbb megtetézik, ezt vállalásba foglalják, aztán az esztendő során addig-addig térülnek, fordulnak, míg a többletnek iá többlete nem lesz. Tavalyi teendőjük ötszázalékos túlteljesítését ígérték, s lett belőle hat százalék. Hogy aztán ez milyen elismerésre lesz elég? Az mástól, a mezőny erősségétől is függ. Márpedig az öblösüveggyári brigádok mezőnyében sohasem volt kényelmes a tempó, Október óta hét végeken is munkába áll csapatával Tajti József 48 éves frontmester. Észrevehető-e a kányási bányában, hogy ez a próbatétel sokat kivesz az emberekből? — Ezt nagyon érezzük! — bólint a Cereden élő, két gyerekét nevelő munkásember. — Kezdünk fáradni, főleg a vidékiek, akik sokat utazunk oda-vissza. De hát azt halljuk mindenütt, hogy az emberek a TÜZÉP-eken sorbaáll- nak. És a mi feladatunk, hogy ellássuk őket szénnel, mert lakossági szenet egyedül Ká- nvás ad. Ezért mi felelősséget érzünk, mert benne van ez a bányászok vérében. — Az utánpótlásban is benne lesz? — Aki öt évet ledolgozik a bányában, abban már benne lesz. Egyre kevesebben várják ki ezt az időt: a fiatal két-három hónap múlva elmegy Azt mondja: minek maradjak, ha máshol is megkeresem ugyanazt. Nálunk negyven éven felül v,an az átlagéletkor. Mi már úgy vagyunk vele, hogy nem szeretünk egymástól lemaradni. Ha ő feltett ennyi süveggerendát, én is fölteszek annyit. Mert a csapatban egyformán kapja a pénzt Péter és Pál. És nem szeretünk elmaradni. A tapasztalt bányász harmincharmadik éve keresi kenyerét a bányavállalatnál. Oszlopos tagja annak a Dózsa György brigádnak, amely tavaly Tiribesről települt át Kányásra, a produkciójukkal a Vállalat kiváló brigádja címet érdemelték ki. — Nálunk a kötelességtudat olyan, hogy senkit nem lehet elmarasztalni: mindenki nagyon akar. Pedig látni már a buszon, hogy mindegyikünk nagyon el van „tip- padva”. — Mit mond otthon az aszszony? — Majdnem azt mondhatom, hogy a családdal levelező kapcsolatban vagyok: reggel ötkor eljövök, este ötkor megyek haza, és hamar lepihenek. A feleségem is elég sokát dolgozik. Így csak kiírjuk egymásnak, hogy ezt végezd el, azt intézd el. Felveti, hogy jó lenne szombaton otthon maradni. Na, de hát az szomorú képet mutatna, ha a TüZÉP-ról el kéne az embereket utasítani. És ezt mi előzhetjük m.eg. — Mennyire ismerik el fáradozásukat? — Ha az alapbéreket nézzük, nem tartunk magasan. A pótlékok segítenek, meg a túlműszakok. — Hogyan ösztönzi önöket a kongresszusi munkaverseny? — Ahogy egyik ember a másiktól, úgy egyik csapat a másiktól sem akar elmaradni. (molnár) J NÓGRÁD - 1985. március 22.( péntek 3
