Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-22 / 68. szám

Kongresszusi ntunkaverseny az új követelmények legyeken Megyerik ipari termelő- és gazdálkodó egy­segeiben igen sokszínű a kongresszusi és fel- szabadulási versenyváHálások palettája. Űj vonások, a követelményekhez való igazodás, brigádokon belüli egyéni vállalások szerepel­nek a listán. A kollektívák azoknak a fel­adatoknak a teljesítésére vállalkoznak, ame- lyek előreviszik az általuk képviselt terme­lőegység mindenoldalú fejlődését. Igazodnak a szükségletekhez és a lehetőségekhez. Je­lenleg 3000 brigád 34 ezer fővel küzd meg­újult vállalásának teljesítéséért. Az üzemi dolgozók 7S százaléka segíti a kongresszusi versennyel a közös célok elérését, a kiemelt üzemekben pedig 86 százalékuk. Lékai nevével az acélgyárban Vasas sajtóiéit Volvo, BMW, Rába. •. A Lesai János brigád érdem- listáján egy sorba kér ülitek ezek a márkás nevek. A Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek süliyesztékes kovácsüzemében dolgozó kollektíva mindhárom cégnek gyárt fontos alkatré­szeket. v — Ha a Rába exportsikere­iről hallunk, úgy könyveljük e., hogy ez a győriek sikere, de azért egy kicsit a miénk is — vallja Zatrok Károly, a huszonnégy fős kollektíva 33 éves vezetője. A vörösen izzó vasból kúp­kereket, fogaskereket készíte­nek a neves gyáraknak, de — ha erre van megrendelés — c.savarku 1 csókát is gyártanak a belkereskedelem számára. A csapat túlnyomórészt harminc év körüli vasasokból áll: ha­talmas, zúgó, csattogó gépe­ket kezelnek. Komolyan ve­szik feladatukat, ha kell: rá­adásként is jó minőségű ter­mékeket tesznek a közös asz­talra. — A kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny té­mája tavaly jött elő — közli s bajuszos brigádvezető a be- hemót acélgép mellett. — Az emberek jól vették a lapot, hogy ígv mondjam. A felaján­láshoz mi is odatettük a ma­gunkét. Kommunista műsza­kokban teljes létszámban beíTt voltunk. Nemcsak a hét párt­tag, hanem mindenki, mert úgy érezzük, nem kell párt­tagnak l%oni ahhoz, hogy az ember a munkáját jól vé­gezze. Itt .mindenki látja, mit dolgozik, mit hibázik a másik. Aki jól termel, nyugodtan meg lehet dicsérni: mindenki tudja, hogy nem mellébeszé­lés. — Lehetne-e még jobban dolgozni maguknál? — Lehetne — bőllint a munkás. — Ha berendezések A megye mezőgazdasági termelőszövetke­zetei közül 36-ban 362 kollektíva, 4890 tagja kapcsolódott be a nemes vetélkedésbe. Ebből 111 női, 7 pedig ifjúsági brigád. Az elmúlt évben 90 millió többletvállalásra tettek ígé­retet, amelyet az előzetes információk sze­rint teljesítettek is. Az ipari, építőipari és szolgáltató szövetke­zetekben 165 brigád 1620 fővel vett részt a központi célok teljesítésében, az anyag- és energiatakarékosságban, az importgazdálko­dás javításában, a versenyképesség fokozásá­ban és a belső ellátás javításában. Az alábbi összeállításunk rövid bepillan­tást nyújt a legjobbak eddigi tevékenységé­be. ra állítottam a kemencét). El­kerültük a balesetet: öt éve nem fordult elő sérülés a bri­gádban. — Aztán még, hogy hozzá­tegyem — egészíti ki társat Zatrok Károly :— eredetileg fejenként 30 óra társadalmi munkát vállaltunk. Kongresz- sausi felajánlásiként kiegészí­tettük 40-re. Es végül majd­nem 60-at teljesítettünk! Ter­meltünk, exportárut csomagol­tunk, amire szükség volt. N^m kellett senkit noszogat­ni. — Jó példát mutatnak-e ebben a vezetők? — A közvetlen vezetőink­kel kommunista műszakokban együtt dolgozunk. Nem azt mondom, hogy oda állnak a géphez. ÍDe együtt vannak az emberekkel! . - ' M. P„ i állandóan jól működnének, ha mindig folyamatos lenne az anyagellátás. És ha meg­lenne a kellő utánpótlás- Nem mindenki jön szívesen három műszakba, mert úgy találják, hogy itt gyáron belül is meg­keresik egy műszakban azt, amit. mi három műszakban pótlékkal. Nyáron 50—60 fok itt a hőmérséklet, attól izza­dunk feszt. Az elismert vasasnak nincs kocsija. — mint mondja — a lakás OTP-tartozására fordít­ja jövedelme egy részét. — Mennyire lelkesítette az embereket a kongresszusi munkaverseny? — Mindenki komolyan vet­te — közli Verebélyi János 33 éves brigádtag. — Ügyel­tünk a termelésre, az ener­giatakarékosságra (látja, most hogy beszélgetünk is takarék­Rég kitalálták, csak csinálni kell! Az elmúlt év tavaszán a Nógrád megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat bri­gádvezető! tanácskozásán a balassagyarmati Ipoly Áru­ház Béke brigádjának veze­tője, Kecskés Ernőné állt fel, s hívta kongresszusi és felszabadulási versenyre a többi brigádot. Kecskésné bátran tehette, mert olyan csapatot vezet, amely biztos garancia: nem marad szé­gyenben a kezdeményező! Az áruház kötöttáruosztá­lyának 11 tagú női brigádja akkor felszabadulási vetélke­dő megrendezését javasolta az egyébként is megtett vál­lalások megtetézéseként. Az elmetorna első fordulóját megtartották, március végén kerül sor a vállalati döntő­re. A kötöttáru® Béke brigád azonban korántsem csupán az elméleti tudnivalókban magabiztos: vásárlóiknak olyan áruválasztékot nyújta­nak, melynek híre már a megyehatárokon is túljutott. Országos hiánycikkeket ku- tatnaík . fel, hazánk minden csücskét, sarkát bejárva, mert azt vallják: nincs olyan áru, melyet valahol, valaho­gyan be ne lehetne szerezni. S hogy mi a szisztémájuk? Erre bizony nincs séma, min­dig az alkalmat kell megra­gadni. Kecskésné például éppen Sopronban üdült, amikor az országos fonalmizéria idejé­ben meglepően választékos kínálatot talált az egyik sop­roni fonalboltban. Hamar be­jelentkezett a szőnyeggyárba, s azon melegében lekötött két konténerre való fonalat. Az áruházban sápadoztak, ijedeztek, amikor a hatalmas tételt kipakolták. Hogy fog­nak ezen túladni?! A fonal két hét alatt elfogyott, még a fővárosba is vittek belőle. — Merünk rizikót vállalni, mert kockázat -nélkül nincs jó ellátás — mondja a bri­gádvezető asszony. — In­kább a legmerészebb kocká­zat, minthogy azt kelljen mondani a vevőnek: nincs! Harisnyát Kecskemétről hoztak akkor, amikor az ország legtöbb boltjában hiá­ba keresték a nők e hétköz­napi, nélkülözhetetlen cik­ket. A balassagyarmati szo­ciális otthon lakóinak kimon­dottan olcsó áruk után jár­ják az országot. Ezen túl is havi két-három alkalommal kereskedelmi akcióval lepik meg a vevőt: tavaly kétmil­lió forintos engedményt ad­tak a vásárlóknak. Gyorsan, önállóan dönthetnek ez ügy­ben, forgatják a pénzt, hi­szen jövedelemérdekeltség­ben dolgoznak. S ha már az áru ott a pol­con, azt el is kell tudni ad­ni. Ma másképpen, mint még néhány évvel ezelőtt is. Ke­reskedői fegyelemmel, udva­riasan, a lehető legteljeseb­ben kiszolgálva a vevőt, aki esetenként egyheti fizetését adja a pénztárosnak. Éreznie keli; fontos, megbecsült em­ber az áruházban. — Nem új dolgok ezek, a jó kereskedelem fogásait többszáz évvel ezelőtt kita­lálták — mosolyog Kecskés­né. — A mi dolgunk az, hogy következetesen alkal­mazzuk a bevált aranyszabá­lyokat. Fen ffii nézve... — Ez még csak az első telük volt építkezésen. Ilyen­kor. még nem várhatunk tő­lük komoly dolgot — mond­ja kezdő munkatársairól a 33 éves brigádvezető — Há­rom-négy tél kell, amíg be­lerázódnak. Én tizenöt-tizen­hat telet végigdolgoztam, és megállapíthatom, hogy ez a mostani különösen nehéz volt... A Beszterce-lakótelepen, s nyugati városrészben, most a Pécskő úti építkezésen sok salgótarjáni PEVA-házat épí­tett brigádjával Oravecz Sán­dor ács. A NÁÉV elismert szakemberét munkaterületén, a nyolcemeletes ház tetején ta­lálni amint épp az épület fö­lé ágaskodó darut dirigálja. Körülnézve feltűnik: csupa fiatal. — Igen — bólint Oravecz —, harminc év körüli az át­lagéletkor a tizenhat fős bri­gádban. Nemrég ketten is be­vonultak tőlünk. Ezzel az ifjú gárdával dol­goztak tavaly a kongresszu­si munkaversenyben: a 12/A jelű ház szerkezetének ösz- szeáillítása volt a feladatuk — ez teljesült. — Haladni akartunk a B jelűnél is, de a hideg közbe­szólt — idézi föl a Karancs- lapujtőn lakó munkás. — Mí­nusz húsz fok visszafogja az embert. Nem úgy nyűi hoz­zá a vashoz, mert hozzára­gad a keze; a fa jeges, csú­szik. Mi itt sokszor rizikót is vállalunk. — Mutat-e ebben példát valaki ? — Voltak jó mestereim. Nemrég ment nyugdíjba Schiléter József, még javá­ban dolgozik Balázs László. Előttük a munkában . nincs lehetetlen. Szakmailag is, emberileg is felnézhetünk rá­juk. Én is szeretném ezt el­érni. — Érzi-e. hogy a mai hu­szonévesekért már ön is fe­lelős: ha ők nem jól dolgoz­nak. akkor ebben már ön is hibás? — Érzem persze, de sze­rencsére jól együttdolgozunk a brigádban, M. P. Kiadós munkában Kányáson Egy frontmester lelkiismerete Sokat ígérnek, még többet teljesítenek Fürge ujjak csomagolják o színes tulipánokkal díszített bú- rapolackokat, valamennyihez egy- egy festett poharat is. A két- darabos együttes éjjeliszekrény­re való. A salgótarjáni öblös- üveggyár festő I. üzemének MHSZ Hámán Kató brigádja igen gondosan, nagy figyelem­mel csomagolja a kényes árut: előbb selyempapírba, majd zsír­papírba, csak aztán a dobozok­ba. — Tizennyolc éve dolgozik együtt a brigád, de még nem fo dúlt elő, hogy a raktárból bármit visszaküldték volna — közli Horváth Istvánná brigádve­zető. - Pedig a csomagolást is el lehet rontani, ha az ember figyelme másutt jár. A tizenhárom tagú asszonycsa­patra éppenséggel nem a fi­gyelem elkalandozása a jellem­ző. Precíz, megbízható kollek­tíva. Horváthné nemegyszer büszkén hallja, amint a Hámán Kató brigádot példaként emle­getik. Pedig a 13 asszony egy­általán nem élvez holmi előnyö­ket, sikerük még eddig mindig munkából, munkából és ismét csak munkából kovácsolodott, A három műszakban dolgozó asszonybrigád tavaly személyen­ként negyvenórányi társadalmi munkát vállalt, ami eleve nem csekélység. Ettől lényegesen töb­bet, 64 órát teljesítettek. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez csatlakozva újabb nyolcórai munkát aján­lottak fel, s ugyancsak egy mű­szak bérével támogatják a gyári MHSZ-szervezetet. Ami aztán a gyári rendezvé­nyeket, a kultúrotthon program­jait illeti, azok aligha eshet­nek meg anélkül, hogy a Há­mán Kató brigád ott ne volna, pedig családosok ők is, húz a gondolatuk hazafelé, azért még­is. .. nem pótol egy-egy ilyen együttlétet semmi. Az ember ta­nul is, jól is érzi magát - ész­re se venni, hogy szalad az idő! Nyolcszor aranykoszorús jel­vénnyel jutalmazták a festő I. üzem asszonycsapatának sikere­it, egy ízben a vállalat kiváló brigádja lett a „Hámán Kató”. jé érzés a legjobbak közt len­ni, s különösen az, ha a siker nem tiszavirágéletű. A csoma­golóbrigád büszke rá, hogy hosszú évek óta tartja helyét a verseny élvonalában, az élboly­ból nem szorítja ki senki.- Fantasztikusan meg kell dolgozni az eredményért - mondja Horváthné. - Mások is igyekeznek, nem is hasztalanul, s ha az ember nem toldaná meg újabb és újabb ráadással a produktumot, egykönnyen azon venné észre magát, hogy hátra­csúszik a vetélkedésben. Na, ezt aztán igazán nem engedhetik meg maguknak! Az a taktikájuk, hogy a kitűzött fel­adatot eiőbb megtetézik, ezt vállalásba foglalják, aztán az esztendő során addig-addig té­rülnek, fordulnak, míg a több­letnek iá többlete nem lesz. Ta­valyi teendőjük ötszázalékos túlteljesítését ígérték, s lett be­lőle hat százalék. Hogy aztán ez milyen elisme­résre lesz elég? Az mástól, a mezőny erősségétől is függ. Márpedig az öblösüveggyári brigádok mezőnyében sohasem volt kényelmes a tempó, Október óta hét végeken is munkába áll csapatával Tajti József 48 éves frontmester. Észrevehető-e a kányási bá­nyában, hogy ez a próbatétel sokat kivesz az emberekből? — Ezt nagyon érezzük! — bólint a Cereden élő, két gye­rekét nevelő munkásember. — Kezdünk fáradni, főleg a vidékiek, akik sokat utazunk oda-vissza. De hát azt hall­juk mindenütt, hogy az em­berek a TÜZÉP-eken sorbaáll- nak. És a mi feladatunk, hogy ellássuk őket szénnel, mert lakossági szenet egyedül Ká- nvás ad. Ezért mi felelőssé­get érzünk, mert benne van ez a bányászok vérében. — Az utánpótlásban is ben­ne lesz? — Aki öt évet ledolgozik a bányában, abban már benne lesz. Egyre kevesebben vár­ják ki ezt az időt: a fiatal két-három hónap múlva el­megy Azt mondja: minek ma­radjak, ha máshol is megke­resem ugyanazt. Nálunk negy­ven éven felül v,an az átlag­életkor. Mi már úgy vagyunk vele, hogy nem szeretünk egy­mástól lemaradni. Ha ő fel­tett ennyi süveggerendát, én is fölteszek annyit. Mert a csapatban egyformán kapja a pénzt Péter és Pál. És nem szeretünk elmaradni. A tapasztalt bányász har­mincharmadik éve keresi ke­nyerét a bányavállalatnál. Oszlopos tagja annak a Dó­zsa György brigádnak, amely tavaly Tiribesről települt át Kányásra, a produkciójukkal a Vállalat kiváló brigádja cí­met érdemelték ki. — Nálunk a kötelességtu­dat olyan, hogy senkit nem lehet elmarasztalni: minden­ki nagyon akar. Pedig látni már a buszon, hogy minde­gyikünk nagyon el van „tip- padva”. — Mit mond otthon az asz­szony? — Majdnem azt mondhatom, hogy a családdal levelező kap­csolatban vagyok: reggel öt­kor eljövök, este ötkor me­gyek haza, és hamar lepihe­nek. A feleségem is elég so­kát dolgozik. Így csak kiírjuk egymásnak, hogy ezt végezd el, azt intézd el. Felveti, hogy jó lenne szombaton otthon maradni. Na, de hát az szo­morú képet mutatna, ha a TüZÉP-ról el kéne az embere­ket utasítani. És ezt mi előz­hetjük m.eg. — Mennyire ismerik el fá­radozásukat? — Ha az alapbéreket néz­zük, nem tartunk magasan. A pótlékok segítenek, meg a túlműszakok. — Hogyan ösztönzi önöket a kongresszusi munkaver­seny? — Ahogy egyik ember a másiktól, úgy egyik csapat a másiktól sem akar elmarad­ni. (molnár) J NÓGRÁD - 1985. március 22.( péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom