Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-15 / 62. szám

Szovjet vezetők találkozói í Második forduló a Járásokban Gorbacsov—Reagan találkozóra hozott levelet Bush Moszkvába Kovács B. Sándor és M. Lengyel László, az MTI tudó­sítói jelentik: Szerdán á késő esti órák­ban is folytatódtak a szovjet vezetők megbeszélései a Konsztantyin Csernyenko te­metésére Moszkvába érkezett külföldi államférfiakkal. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és George Bush amerikai alelnök találkozóján a szovjet—amerikai kapcsola­tok és a világhelyzet kulcs­fontosságú kérdéseit érintet­ték. Mihail Gorbacsov rámu­tatott a két ország kapcsola­tainak fontosságára és meg­erősítette: az amerikai fél hasonló hozzáállása esetén a Szovjetunió kész gyakorlati lé­péseket tenni a kétoldalú kap­csolatok javítása érdekében, s ez nagyban hozzájárulna az egész nemzetközi légkör egészségesebbé tételéhez, a béke megszilárdításához. Egy­idejűleg az SZKP KB főtit­kára ismét leszögezte, hogy a Szovjetunió soha nem mond le saját és szövetségesei biz­tonsága érdekeinek érvényesí­téséről. Az amerikai alelnök álta­lánosságban arról szólott, hogy az Egyesült Államok kormányzata a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok javítását óhajtja. Konstruktív tárgyalások A találkozón —, amelyen részt vett Andrej Gromiko szovjet és George Shultz ame­rikai külügyminiszter — érintették a nukleáris és űr­fegyverzetekről Genfben kez­dődött szovjet—amerikai tár­gyalások néhány kérdését is. A késő esti órákban tartott sajtóértekezleten Bush hasz­nosnak nevezte az egy óra huszonöt perces találkozót, amely szavai szerint lehetősé­get adott egy sor fontos kér­dés megvitatására. Elmondta, hogy találkozóra szóló meg­hívást tartalmazó levelet ho­zott Mihail Gorbacsovnak Reagan elnöktől. A tárgyalá­sok légkörét konstruktívnak nevezte, s hozzáfűzte: ez bá­torító a jövőre nézve. A szov­jet—amerikai kapcsolatokat úgy értékelte, hogy az elmúlt évek során súlyos problémák és jelentős nézetkülönbségek halmozódtak fel a két ország viszonyában. Mihail Gorbacsov és Dzsam- hin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt főtitkára, a Nagy Népi Hural elnökségé­nek elnöke megbeszélésen kifejezték az SZKP és az MNFP elvi politikai irányvo­nalának változatlanságát, amely a két ország közötti hagyományos barátság továb­bi erősítésére és a sokoldalú együttműködés elmélyítésé­re irányul. Ezzel kapcsolatban rámutattak az 1984 októbe­rében Moszkvában tartott fel­ső szintű szovjet—amerikai tárgyalásokon született meg­állapodások következetes megvalósításának jelentősé­gére. A külpolitikai kérdésekről folytatott véleménycsere so­rán a két főtitkár megálla­pította, hogy a Szovjetunió és Mongólia teljes egységben tevékenykedik a nemzetközi élet minden területén, így a békéért, a biztonságért és az ázsiai jószomszédi kapcsola­totokért folytatott küzdelem­ben is. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Andrej Gromiko és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB tit­kára. Mihail Gorbacsov csütörtö­kön megbeszélést folytatott Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral. A találkozón részt vett Andrej Gromiko is. Áttekintették a szovjet- nyugatnémet viszony legfonto­sabb kérdéseit, az európai és a nemzetközi helyzetet. Mind­két részről megerősítették. hogy a jövőben is fejleszteni kívánják a két ország közötti különböző területeken kiala­kult, kölcsönösen előnyös kap­csolatokat. Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta: a Szovjetunió kitart elvi irányvonala mellett, ar­ra törekszik, hogy a moszk­vai szerződés, a meglévő te­rületi és politikai realitások tiszteletben tartása és egymás biztonsági érdekeinek megfe­lelő figyelembevétele alapján továbbfejlessze kapcsolatait az NSZK-val. Rámutatott ar­ra is, hogy a szovjet—nyu­gatnémet kapcsolatok alaku­lása szempontjából meghatá­rozó jelentősége lesz annak, hogy a Német Szövetségi Köztársaság milyen politikát folytat a Szovjetunió és szö­vetségesei biztonságát érintő kérdésekben. A szovjet—finn kapcsolatok­ról és néhány időszerű nem­zetközi kérdésről Mauno Koi- visto finn államfővel folyta­tott megbeszélésén Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a szovjet vezetés továbbra is megkülönböztetett figyelmet fordít a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok és kölcsönös bizalom erősítésére. Mind Gorbacsov, mind Koi- visto kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a szovjet—finn kapcsolatok továbbra is szi­lárdan, a két ország 1948-ban aláírt barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződése alapján fejlődnek. Elsősorban az ENSZ-nek a nukleáris háború elhárításá­ban, s az államok közötti békés kapcsolatok és együtt­működés kialakításában be­töltött szerepét vitatta meg Mihail Gorbacsov Javier Pérez de Cuellárral, az ENSZ főtitkárával csütörtökön meg­tartott találkozóján. Az SZKP KB főtitkára hang­súlyozta, hogy napjaink leg­fontosabb feladata a fegyver­kezési hajsza, elsősorban a nukleáris fegyverkezés meg­állítása, a világűr militari- zálásának elkerülése. Az ENSZ hozzájárulhat, s hozzá is kell járulnia e célok eléréséhez. Mihail Gorbacsov megerősí­tette, hogy a vitás nemzetközi kérdések erőszakkal történő megoldását a leghatározot­tabban ellenző Szovjetunió a jövőben is nagy szerepet tu­lajdonít az ENSZ-nek. A bé­ke megvalósításának haté­kony eszközét látja a világ- szervezetben, s kész újabb lé­péseket tenni annak érdeké­ben, hogy azok az igazságos és demokratikus elvek, ame­lyek, alapján az ENSZ negy­ven évvel ezelőtt létrejött, következetesen érvényesül­jenek a nemzetközi életben. • jószomszédi kapcsolatok öve­zetévé váljék. Mihail Gorbacsov és Szu- fanuvong, a Laoszi Népi For­radalmi Párt KB Politikai Bizottsága tagja, laoszi ál­lamelnök találkozóján a felek megerősítették azt a kölcsö­nös törekvésüket, hogy a jö­vőben is fejlesztik a sokoldalú szovjet—laoszi együttműkö­dést és kitartóan küzdenek a nemzetközi feszültség enyhí­téséért. a béke megerősítésé­ért. Mihail Gorbacsov kifej­tette, hogy a Szovjetunió ha­tározottan támogatja Laosz konstruktív álláspontját, amely a délkelet-ázsiai hely­zet egészségesebbé tételét szolgálja. Mihail Gorbacsov és Bab­rak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a forradalmi ta­nács elnöke elvtársi találko­zóján a szovjet—afgán kap­csolatok és az Afganisztán körüli helyzet alapvető kér­déseit érintették. Mindkét részről határozottan elítélték a külső erők folytatódó, az Afgán Demokratikus Köztár­saság ellen irányuló agresz- szív cselekedeteit. Hangsú­lyozták, hogy az afgán nép­nek elidegeníthetetlen joga úgy alakítani életét, ahogy szükségesnek tartja. A felek hangot adtak annak a meg­győződésüknek, hogy a kato­nai intervenció és az Afga­nisztán belügyeibe történő, bármely más külső beavatko­zás beszüntetése az ázsiai bé­ke és stabilitás megerősítésé­nek egyik fontos előfeltétele. Mihail Gorbacsov és Ru­dolf Kirchschläger, osztrák szövetségi elnök találkozóján a felek elégedettségüknek ad­tak hangot a szovjet—osztrák kapcsolatok baráti és stabil jellegét illetően, és megerő­sítették: készek a kapcsolatok további fejlesztésére különbö­ző területeken. A nemzetközi kérdések meg­vitatása során Mihail 'Gorba­csov és Rudolf Kirchschläger egyetértett abban, hogy a fegyverkezési hajsza beszünte­tése, a háborús veszély elhá­rítása, a béke megóvása és megszilárdítása az enyhülés és a gyümölcsöző nemzetközi együttműködés légkörének helyreállítása a fő feladat. Szoviei—kínai kapcsolatok [[ősidő Mg Mihail Gorbacsov csü­törtökön megbeszélést folyta­tott Truong Chinh-nyel, a Vietnami Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagjával, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság államta­nácsának elnökével is. A találkozón megállapítot­ták, hogy megbonthatatlan az SZKP és a yKP, a Szovjet­unió és a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság, a szovjet és a vietnami nép egybeforrottsá- ga. Megerősítették, hogy mindkét részről tovább akar­ják fejleszteni és erősíteni a szovjet—vietnami barátságot és sokoldalú együttműködést. A nemzetközi élet kérdé­seinek áttekintése során hang­súlyozták, hogy mindkét or­szág kész együttműködni an­nak érdekében, hogy fenn­maradjon a béke, szilárdul­jon a népek biztonsága és megszűnjön a nukleáris há­ború veszélye. Mihail Gorbacsov, a Szov­jetunió szolidaritásáról biz­tosította a vietnami nép küz­delmét azért, hogy Dél- Ázsia a béke, stabilitás és a Ugyancsak csütörtökön fo­gadta Mihail Gorbacsov a Konsztantyin Csernyenko te­metésére Moszkvába érkezett Li Penget, a kínai államtanács alelnökét (miniszterelnök-he­lyettest). A két politikus meg­beszélései során a szovjet— kínai kapcsolatok elvi kérdé­seiről cserélt véleményt. Az SZKP KB főtitkára meg­erősítette, hogy a ^Szovjetunió a kapcsolatok koriíoly javulá­sát szeretné a Kínai Népköz- társasággal, és úgy véli, hogy a kölcsönösség megléte esetén erre minden lehetőség meg­van. Vasárnap szavaznak Franciaországban Dobsa János, az MTI tudó­sítója jelenti: Vasárnap kerül sor a járá­si választások második for­dulójára. Azokban a járások­ban szavaznak ismét, ahol az első fordulóban egyik jelölt sem szerezte meg a szavaza­tok abszolút többségét. A já­rások többségében ez a hely­zet. A második fordulóban már a viszonylagos többség is elegendő. Az FKP és a szocialista párt vezetői már vasárnap este amellett foglaltak állást, hogy a baloldal mindenütt az első fordulóban legjobb ered­ményt elért jelöltet támogas­sa s a többi baloldali jelölt lépjen vissza, hogy így min­den baloldali szavazatot a legesélyesebb jelöltre egyesít­hessenek. A L’Humanité csütörtökön közölte az FKP felhívását, amely hangsúlyozza: most ar­ról van szó, hogy meggátol­ják a jobboldal és szélső­jobboldal további előretörését. Az FKP éppen ezért arra szólítja fel választóit, hogy mindenütt a legesélyesebb baloldali jelöltet támogassák Jacques Chirac, az RPR elnöke kijelentette, nogy se­hol sem fognak helyi szövet­séget kötni a szélsőjobbolda­li nemzeti fronttal. Le Pen, a nemzeti front elnöke erre azzal fenyegetőzött, hogy mindenütt fenntartja jelölt­jeit s azok sehol sem lépnek majd vissza az RPR és az UDF ielöltiei javára. A szél- sőiobboldali vezér azonban két nap múlva megváltoz­tatta álláspontját és bejelen­tette. hogy a nemzeti front jelöltjei mindazokban a já­rásokban visszalépnek, aho' indulásuk azzal a következ­ménnyel járna hogv a jobb- o'dali és szélsőínbboldali sza­vazatok megoszlása eev szoci­alista vagy kommunista je­löltet segítene a győzelemhez. Lionel Jospin, a szocialis­ta párt első titkára rámuta­tott arra, hogy így összjáték alakult ki a jobboldal és a szélsőjobboldal között. Ez már előrevetíti azt a lehetőséget, hogy a konzervatív pártok 1986-ban országos viszonylat­ban is szövetséget kötnek a szélsőjobboldallal. A francia belpolitika fej­leményeihez tartozik még az is, hogy ismét megszólal Yves Montand, aki tavaly a balol­dalt bíráló kijelentéseivel keltett közfeltűnést. Yves Montand most a Páris Match-nak adott nyilatko­zatában kiie'entette: az 198a- ns nemzetgyűlési választások után azt tartaná a legjobb megoldásnak, ha Mitterrand továbbra is elnök maradna, de a jobboldali vezotőv-e bízná a gazdaság iránvítását, mert azok .Jobban értenek ehhez”. Mon+and továbbá rendkívül sértő kifejezések­kel támadta a kommunistá­kat. Békemozgalmi szervezetek beadványa Belga békemozgalmi szer­vezetek az államtanácshoz in­tézett beadványban emeltek kifogást a kormány készülő rakéta telepítési döntése el_ len, annak megsemmisítését kérve. Wilfried Martens mi­niszterelnök washingtoni út­ját követően, január 12-én kö­zölte: március Végéig meg­hozzák ezt a döntést, s en­gedélyezik amerikai atomra, ikéták állomásoztatását a flo- rennes-i légi támaszponton. Az államtanács a kormány és az államigazgatási szer­vek döntéseit alkotmányossá­gi szempontból felülvizsgálni hivatott legfőbb igazságügyi szerv. ’ A békémozgalmi szerveze­tek vezetői sajtóértekezleten ismertették jogi érvelésüket. Hangoztatták: a Belgium te­rületén elhelyezendő rakéták esetleges bevetéséről kizáró­lag az amerikai katonai és politikai szervek dönthetnek, háborúba sodorva ezzel Bel­giumot és lakosságát, holott az alkotmány szerint erről kizárólag a belga parlament és kormány, illetve a király dönthet. A beadvány szerzői hivat­koznak továbbá számos érvé­nyes nemzetközi szerződésre és esyéb nemzetközi jogi ér­vényű megállapodásra. ame­lyek tiltják tömegpusztító fegyverek használatát, vagy a velük való fenvegetést. 'Belgium a befogadó döntéssel megsérti -ezeket a nemzetközi normákat — mutattak rá. Pierre Galand és André Bo­gáért, a két legjelentősebb szervezet vezetője ismét rá­mutatott arra, hogy a belga lakosság túlnyomó többsége ellenzi a rakéták befogadását. (Mindössze 18 százalék foglal állást mellette mértékadó köz vélemény-kutatási adatok sze­rint.) (MTI) NÓGRÁD - 1985. március 15., péntek Rakétatámadás Teherán és Bagdad ellen Iraki harci gépek csü­törtökre virradóan, Teheránt és Tabriz városát támadták, Irán ellencsapásként föld- föld rakétát lőtt ki Bagdad­ra — közölték Teheránban. Ami a frontvonal déli szaka­szán néhány napja folyó har­cokat illeti, a két szemben­álló fél egyaránt saját erői­nek sikereiről számolt be. Az iraki gépek a háború kitörése óta másodszor tá­madták Teheránt: az első bombázást kedden hajnalban hajtották végre. A csütörtöki rakétatámadás öt halálos ál­dozatot követelt Teheránban. A tabrizi akció következmé­nyeiről nincsenek hírek. A bagdadi katonai pa­rancsnokság szerda este el­keseredett harcokról adott hírt. a . déli frontszakaszon le­vő Hávize-mocsarak térségé­ből. A közlemény szerint a Bászra városától száz kilo­méterre északkeletre húzódó csatateret iráni katonák „ez­reinek” holtteste borítja. Te­heránban ugyanakkor azt kö­zölték, hogy az irániak visz- szaverték az iraki ellentáma­dást a mocsarak körzetében. Irán bejelentette, . hogy erői az offenzíva kezdete óta több mint hétszáz iraki katonát megöltek és kétszázat fog­lyul ejtettek. Mind Bagdad, mind Teherán a légierő fo­kozott tevékenységéről szá­molt be. Befejezte szovletunióbeli látogatását a kínai parlamenti küldöttség Fazekas László, az MTI tu­dósítója jelenti: Befejezte szovjetunióbeli látogatását az a kínai parla­menti küldöttség, amely Gsang Cseng-hsziennek, a kínai or­szágos népi gyűlés állandó bizottsága tagjának vezetésé­vel március 3-án érkezett Moszkvába. A szovjet fővárosból tör­tént elutazása előtt a delegá­ció csütörtökön látogatást tett a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsában, ahol Csang Cseng- hszien őszinte köszönetét mondott a szívélyes fogadta­tásért, s szót emelt a Szov­jetunió és Kína közötti kap­csolatok kiszélesítéséért. Az országos népi gyűlés állan­dó bizottsága nevében kínai látogatásra hívta meg a szovjet Legfelsőbb Tanács küldöttségét. A meghívást szovjet részről köszönettel el­fogadták. A látogatásról a TASZSZ hírügynökség által csütörtö­kön közzétett beszámoló em­lékeztet rá, hogy a kínai kép­viselőket Moszkvában fogad­ta Vaszilij Kuznyecov, az SZK KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének első helyettese. A találkozón mindkét részről elégedetten állapították meg, hogy felújultak a Legfelsőbb Tanács és az országos népi gyűlés közötti kapcsolatok. Moszkvai tartózkodásuk idején a kínai delegáció ta­lálkozott a szovjet Legfelsőbb Tanács két háza, | szövetsé­gi és a nemzetiségi tanács'' elnökéivel, Lev Tölkftnovvaj éi Av^’^zt Vr'ec"’"'1 n/r kedtek a Legfelsőbb Tanács­nak és a tanács állandó zottságainak tevékenységé­vel, a Legfelsőbb Tanács munkamódszereivel. Indokína mozgásban Immár nyilvánvaló, hogy az idei tavaszon nemcsak fegyverrel próbálnak új helyzetet teremteni Indokínában az érdekeltek Mert hiszen tény, hogy -hetek ^óta mind si­keresebb a kambodzsai csapatok és a velük együtt harcoló vietnami önkéntesek tisztogató hadművelete a kambod­zsai-thaiföldi határon A Pol Pot-isták és más felkelő cso­portok lassacskán kiszorulnak Kambodzsából, egyre-másra adják föl megmaradt támaszpontjaikat. Ugyanakkor az el­múlt hetek megmutatták, hogy Kambodzsa és Vietnam nem csupán és nem is elsősorban katonai győzelmet akar, ha­nem igazi rendezést. Olyan politikai megoldást, amely biztosítja Kambodzsa függetlenségét, lehetővé teszi a vi_ etnami önkéntesek kivonását. A rendezés érdekében a legnagyobb hadi sikerek ide­jén tett hatpontos javaslatot Kambodzsa külügyminisztere. Az ajánlat a kambodzsai nemzeti egység megteremtését, szabad, nemzetközileg ellenőrzött választásokat helyez ki­látásba, természetesen a vietnami egységek kivonása után, s feltételül csak azt szabja, hogy egyrészt a Pol Pot-isták ne játszhassanak többé szerepet az ország életében, más­részt pedig a délkelet-ázsiai államok fogadják el a szocia. lista úton járó három indokínai országgal való békés egy­más mellett élés elvét és gyakorlatát. . A javaslat érthetően nagy visszhangot keltett, hiszen a katonai győzelmek idején indított politikai offenzíva egyértelműen bizonyította az indokínai szövetségesek ko_ moly rendezési szándékait. Ezért is utasította vissza az ajánlatot olyan ijedt sietséggel Norodom Szihanuk, egy­kori kambodzsai államfő, a mai Phnom Penh-i vezetés leg_ tekintélyesebb polgári ellenfele. Nyilván jól látta, hogy en­nek a kezdeményezésnek pozitív lehet a visszhangja Dél- kélet-Ázsiában. Ez a kedvező nemzetközi fogadtatás már az ausztrál külügyminiszter minapi vietnami látogatása so­rán is előrevetítődött. Hayden még Hun Sen javaslatainak közzététele előtt jelentette ki tárgyalásainak tapasztalatait összegezve, hogy a vietnami álláspont világos, s a közve­títői szerepre igen alkalmas Ausztrália a mai helyzetben kedvező lehetőséget lát a kambodzsai probléma rendezé­sére. Nem jelent ez egyebet, mint azt, hogy kambodzsai— vietnami kezdeményezések igencsak jó megbékélési alap­nap látszanak, nehéz lesz hát őket elvetni. Igen valószínű, hogy a közelről érintett ASEAN-álla- mok jó része is így látja, s maga is előre kíván lépni a rendezés felé. Ennek fényében érdemes odafigyelni az in­donéz külügyminiszter hanoi látogatására, amely kétség­kívül újabb lendületet adhat az ügynek. Ugyanakkor per. sze nem szabad elfeledkezni arról, hogy befolyásoló, eset­leg nagyon is visszatartó szerepe lehet a „nagy érdekelt­nek”, Kínának, magatartását a legutóbbi időkben ismét a nem éppen előrevivő határincidensek szaporodása jellemzi a vietnami—kínai határon. Avar Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom