Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
Csohány Kálmán: Kövek között Hidrogén újfajta tárolása Az energia tárolásának egyik módja, hogy elektrolízissel hidrogént hoznak létre, s ebből azután a kívánt időpontban elégetéssel szerezzük vissza az elektrolízis során befektetett energiát. Princetoni (USA) kutatók laboratóriumi kísérletekben kimutatták, hogy az energiatároló hidrogén a hangyasavban — kötött állapotban —• előnyösebben raktározható, mint gázállapotban. A han- gyasav szintén létrehozható elektrolízissel, tetszés szerinti ideig tárolható, könnyen szállítható, s belőle a hidrogént bármikor felszabadíthatjuk. A princetoni kutatók a hangyasav készítéséhez széndioxiddal körülvett nikkel- amalgám elektródot használták az elektrolízis során. A hangyasavból azután a hidrogént finom szénrészecskékhez kötött paMdfankatalá- zátorral szabadították fel. Ezzel az eljárással az eredetileg felhasznált energia 60 százaléka — a hidrogén elégetése útján — hő formájában kapható vissza. ]Legújabb Madách-díiasaink Rajeczky Benjamin Pásztó, Kossuth Lajos utca 1 Ugyanolyan parasztház. mint a többi. Annyi különbséggel. hogy ezt most felújítják. Csengő híján kopogtatunk a testes faajtón. Egf alacsony, idős korú férfi nyitja. Ö Rajeczky Benjamin a Nógrád megyei Tanács idei Madách- díjasainak egyike. A lakás fogadószobájába vezet, de ez lehet munkaszoba is, mert az írógép ott kuksol a lehajtott bárszekrény platniján Kétoldalt szemben könyvek — szekrényben. minden lehetséges helyen, egyik oldalon egészen a mennyezetig. —; Ezek a vaskos kötetek recenzálásra várnak — mondja a házigazda. — Mintha a fiatalok nem szívesen olvasnának ilyen terjedelmes anyagokat, rám maradt a feladat. Amit recenzálni kell Rajeczky Benjáminnak két duzzadt és két vékonyabb könyv Sopron, Győr, Pécs és a tatai Esterházyak bizonyos időközben művelt, jellemző zenéjéről. Szerzője Bárdos Kornél. — Ezek szerint nem unatkozik? — kérdezem az embertől, aki zenetörténeti tanulmányokat publikál, hanglemezek „fülszövegeit” írja, televíziós szereplést vállal, aki egy személyben tanár, zenekutató és felszentelt pap. Inkább az a gondom, íiogy kevés a napban levő idő. Nézze — mutat egy vaskos iratkötegre —, ezt tegnap írtam, pedig vasárnap volt. Hat órán át görnyedtem az írógép mellett. Hiába, a vállalt munkát el kell végezni... És dolgozom az új, nyugatnémet eredetű zenei lexikonnak is. Rajeczky Benjámin tehetsége a családban gyökerezik. Édesapja az egri szeszgyár gépésze vottit, famíliájában sok tehetséges énekes született. Dalos asszony volt az édesanyja is. — Már a családi tűzhely mellett megszoktam az éneket. Tagja voltam a gimnáziumi énekkarnak. Zongorára nekünk nem tellett, de édesapám szerzett egy cimbalmot, és én azon megtanultam játszani. A zene szeretete is benne van abban, hogy noviciusnak mentem Zircre a ciszterekhez, ahol aztán komolyabban megismerkedtem a gregorián énekekkel, zenével. — A gregoriánban való jártasságáról tanulmányok vallanak, míg népzenei ismeretei inkább televíziós szereplései alapján élnek bennünk. Az utóbbiak elismeréseként kapta meg a Madách-díjat is. A népzenével való szorosabb kapcsolata máikor keletkezett? — A népdal számomra kezdettől fogva vonzó volt, de közelebb Insbruckiban kerültem hozzá. Ott az égyetemen 'együtt élt vagy húsz náció, és mindenki énekelte a maga dalait, ünnepekkor és azokon kívül. Ez irányította figyelmemet a népdalra. Megismertem Kodály, Bartók népdalgyűjtéseit, ezeknek kottáit. Aztán mikor hazakerültem, összeismerkedtem egy Kodály-tanítvány- nyal, aki beajánlott. Kodály meghallgatott, azaz tájékozódott a tudásom felől, és magántanítványként elküldött mindjárt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harmadik évfolyamára. — Aki nagyon jártas valamiben, az könnyen bele is ragad, nem foglalkoztatja más. önt is csak a zene érdekli a művészetek közül? — Engem nagyon érdekelt az irodalom is, majdnem magyar—történelem szakos egyetemi hallgató lettem. Aztán gyerekkoromban sokat festettem. Volt egy tanárom, aki alaposan ráirányította a figyelmünket a képzőművészetre, a festői, szobrászati alkotásokra. A vallástant tanította nekünk, de mindig egészen széles alapokon. Később, amikor én is tanára lettem ennek a tárgynak, igyekeztem felhasználÉletének vezérfonala: munka és szolgálat (Kulcsár József felv.) ni az ő módszereit. Meri célravezetőnek tartottam, mert elkerülhetőnek láttam a beszűkülést. — Tényekkel lehetne alátámasztani, hogy sokat dolgozik. A munkabíráshoz azonban a pihenés is hozzátartozik. Hogyan piheni ki fáradalmait? — Fizikai munkával: fát vágok a fűtéshez. Aztán minden reggel tornázom, tizenöt éves koromtól kezdve. Fél órát vesz igénybe; de kondíciót, jó közérzetet teremt. A mátraverebéi vi plébános barátommal. jóval fiatalabb nálam és kocsija van, elmegyünk a Mátrába síelni. Még Ins- bruckban tanultam. most őt tanítom. Néha kirándulok. De régen sokkal többet, mert akkor többre futotta az időmből is. És sokat alszom. Nekem — hiába olvastam, hogy az öregembereknek elég 3—4 óra — 7—8 óra alvás a napi fejadagom. Az idő. az idő az idő — mindig kevés. Saját Írást ad közzé, s mivel több nyelvet bír: fordít, do^oziki az említett zenei lexikonnak, besegít pásztói pap- társa munkájában. — Amíg kondícióval bírom, ezt kell csinálnom — vallja magától értetődő természetességgel. Számára a kötelesség, a rend és a fegyelem elsődleges. És szinte hihetetlen, amikor megjegyzi : — A szüleim idős korukban már nagyon hamisan énekeltek. Velem nem tudom, hogyan lesz. Mindenesetre nagyon romlik a hallásom, és néha azon kapom magam, hogy többet hallok egy-egy zeneműből, mint amennyi benne van. Nevet ezen az egészséges önirónián. Nevet, mert érzi erejét, tehetségét. S ki hinné, hogy ez a kicsi, komoly és mosolygós öregúr 83 éves múlt novembert 11-én. Aki tizenegy éves korától pásztói lakos, de csak 40 éve él — mini zenekutató heti háromnapos budapesti megszakításokkal — a városban. Aki otthon érzi magát a Mátra alján. Sulyok László j VILÁGAINK Udvarház Videfalván A mi írónk is Krúdy Gyula. A ..fátyolos-titkos” novellák, a Szindbád típusú kalandozások szerzője, a nagy tál rezgő főtt marhahúsok és aranyló zsírkarikás gőzölgő levesek, csigatészták és mar- hacsontvelők legendás költője, aki élete végefelé már csak int a nagy étkekről, Ö maga alig evett valamit. A két leghíresebb Krúdy amúgy is szinte mindenben kettőzötten élt és él talán ma is a köztudatban. A másik híresség a Kálmán, aa író nógrádi nagyapjának testvére, az 1849. utáni idők kései gerillaharcosaként, amolyan mindent vállaló szabadságharcosként és ennek ellenkezőiéként — úri betyárként is megragadt a legendákban. Irt róla novellát Mikszáth Kálmán és visszaemlékező tárcát a múlt század végén Krúdy Gyula is a Pesti Hírlapba (1899), azonfelül kisregényt Az álmok hőse címmel. De végül is a Krúdyak szeg- ről-végről nógrádiak és csak később váltak szabolcsiakká, miközben a nógrádi ág végig itt maradt ezen a tájon. Ennek a szécsénykovácsi gyökerezésű nógrádi Krúdy- ágnak egyik utolsó hajtása a karancsberényi születésű, s később füleki illetőségű, ma losonci, Losonc környéki hivatalt betöltő Krúdy Gábor. Hozzá igyekszem. Kerestem már máskor is kerestem — mindig rosszkor, hogy ne találjam meg — Füleken a levéltárban, ami persze zárva volt éppen akkor és így az sem derülhetett ki, hogy a füleki levéltárban legfeljebb mint történész-kutató fordulhat csak elő. Mert amúgy meg éppen a füleki honismeretei gyűjtemény megalapozója és kezelője volt jó ideig. Magánemberként magánérdeklődésből keresem, sok mindenféle olvasat után végre szemtől szembe szeretnék kerülni egy nógrádi Krú- dyval. Erre az ittmaradt ágra egyébként is végig elsősorban talán a gazdálkodás volt a jellemző a történelmi időkben és az újabbakban is. A józanság és a realitás a mindenkori körülmények felbecsülésében — gazda lila gőzökkel nem sokra menne amúgy sem. Csak mostanában került a kezembe egy ötvenéves iromány (vagy valamivel kevesebb idővel ezelőtti), amelyben azt olvasom, hogy például Ludányban is gazdálkodott Krúdy kettő is. Vagy kétszáz holdon osztoztak ketten — az 1880-ban született Dezső és a két évre rá világra jött Ferenc. A lu- dányi birtok valamikor a húszas évek végén került hozzájuk, nagyobbrészt (127 hold) erdőbirtok volt és a további száz nagy része is legelő. Az idők elmaradozó pontjaiból az ősök közül „az a bizonyos” János (az ő fia volt a Gyula, debreceni ügyvéd, az író apja és a Kálmán, a betyár) marad még meg a megye történetírásának lapjain, mint szécsénykovácsi illetőségű, aki egy időben várnagya volt a megyének, s aki nem volt hajlandó kitűzni a sasos lobogót, amikor az osztrákok megszállták Balassagyarmatot is. Mondta, hogy Kovácsiban nincs olyan magas torony, amire feltűzhetné a császár zászlaját. Ennyi előzmény elengedhetetlen volt. A mai tanítások sehol sem említik ezt a történelmi-irodalomtörténeti ösz- szefügg'ést, s ha nem lenne néhány (vagy inkább csak egy idehaza) kedvelt vessző- paripán lovagoló történészkutató, aki szűk szakmai körökben ír és beszél is erről — legközelebb február 21-én a rádióban! — semmit sem tudnánk a Krúdyak nógrádi ágáról, Mikszáth és Krúdy Gyula idevágó dolgairól, amiként nagyobbrészt nem is tudunk, de akkor ugyan, mit tudunk egyáltalán ? Gács (Halics) felé kerülve látszik, ahogy a mai napig gácsi várnak nevezett egykori Forgách-kastély zömök saroktornyaival sárga és zöld, barokkhoz illő színével meg- üll azon a helyen, ahol valamikor valóban állt erősség. Pontosabban a XV. században. Az aztán többszörösen elpusztult, helyébe előszói 1612-ben emelt kastélyszerű erődítményt Forgách Zsig- mond, de az meg a kuruc időkben pusztult. A mai, a történelmi Nógrád megye talán legszebb kastélya, 1762- ben készült és mos tanában gyógypedagógiai intézetként működik. De semmi sem igaz abból, hogy csak külön engedéllyel látogatható — és ezt éppen Krúdy Gábor mondja már Videfalván a Kubinyiak egykori udvarházában, ahol a közép-szlovákiai műemlék- felügyelőség (nem pontos leírása a névnek) vezetőjeként maga is székel. Videfalva tulajdonképpen Losonc kerülete, alig három kilométerre a várostól, kis betérővel a Nagy- Kriványon túlra, Zólyom felé vezető 50-es útról. A kastélyt kettős címer díszíti, kapubejárata és egész belső ambitus része hangulatosra-ro- mantikusra sikeredett famunkákból készült, beljebb aztán az udvar négyszögében gyümölcsfáktól övezett kút, az udvar végében újabb kastélyszerű épület zárja le a kilátást. Magas termet, világos haj, palóckék szem, határozott kézfogás, beleérzö-együttgon- dolkodó természet — ez az első benyomás Krúdy Gáborról. Huszonkilences születésű. Karancsberényi otthonát rég elbontotta a hazai műemlékek vagy megőrzésre érdemes helyek sorsát sokáig meghatározó indolencia-közömbösség, erre nem is pazarolunk szót. Most is inkább azt mondom el, ami a találkozásból bennem gondolatként keletkezett: soha nem találkoztam még emberrel, akit úgy zavart volna a neve. és akit ugyanúgy kötelezett is a neve, miként Krúdy Gábort. Az író „nagy rokont” a gazdálkodásra termett nógrádi Krúdyak ítéletével szemléli; kritikával mindent, ami a megfoghatatlan „bohémság” az egykorvolt íróság környékén látszott. Amire nem nagyon lehetett akkor sem, amikor fényben állt, komolyan alapozni. A földdel kapcsolatot tartó ősök — a legszegényebbek és a gazdagabbak is — alighanem mindig is így vélekedtek a múzsák után járókról, legyen az a leghíresebb rokon akkor is. A Mikszáth által is megénekelt „világszép Krúdy-kisasszonyokról”, a szécsénykovácsi tündérekről — négyen voltak, öt megye legkiválóbb fiataljai vetekedtek Mali, Ilka, Mari és a legkisebb Bella kezéért. Férjhez is mentek rendre. A Plathyak révén így kerültek rokonságba a Krúdyak, Mikszáth feleségének, Mauks Ilonának családjával. „A világszép kisasszonyok? Hát ez is nézőpont kérdése!’’ — mondja Krúdy Gábor Videfalván a legutolsó tulajdonos, egy bizonyos Asbóth németeredetű feleségének irodává szépen átformált egykori hálószobájában, és egy cseppnyi legyintés is mintha elindulna a mozdulatával. Apja más fajta volt. Krúdy Pál nevezetes arról is, hogy vagy ötféle gyógynövényből kikeverte a Losoncon egy időben nagy sikerrel árusított „Krúdyn” cseppeket. A fia történésszé-építésszé változtatta a gazdálkodók erényeit; a csehszlovák állam megbízásaként építi újra Somoskő várát és mind a környék kastélyait. „Szindbád? A kis lépések földön járva. Ezek a fontosak”. A mai ,,várnagy” realista; T. Pataki László NÓGRÁD -• 1985. február tó., szombat 7 9■ S
