Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
Balassagyarmaton, a Rák »czi fejedelem úton mind szeles ebben bontakoznak ki az új otthonok a bontásra ítélt régi házak mögött. — kj — Vitorlázni akkor kell... — Nem egy a sok közül — mondja mély meggyőződéssel és szeretettel a hangjában a sokoldalúságáról, csendes, szerénységéről ismert Ürmössy László, a Salgótarjáni Kohászati. Üzemek vezérigazgatója, amikor legutóbbi kitüntetéséről, az MTESZ-dí jról esik szó. •— Tényleg nagyon megrostálják, megválogatják, kit ismernek el ezzel a legmagasabb szialkmai rangot jelentő kitüntetéssel, amely magába fogflialja a tudományos tevékenységet éppúgy, miimt a közéleti, társadalmi munka elismerését. * — Gépésznek késajWtem, holtot* apai, nagyapai ágon bányászok, kohászok voltaik a b őzzé tartozóim. Ebbűl a «őrből lógott ki apám, aW toerea- kedelmi akadémiát végzett'. Én azonban mindig a gépekhez vonzódtam. Az iskolában a legkedvesebb tantárgyam a mechanika és a fizika volt. A nvári szünidőt mindig a gyárban, munkával töltöttem. A középiskola elvégzése után Budapesten két évet jártam az akkori műegyetemre. Egyetemi tanulmányaimnak a második világháború vetett vé- g“t. Utána sokáig nem tudtam folytatni, mert két kis- húaomról, édesanyámról és nagyanyámról kellett gondoskodnom. Később, amikor Misikolfcon megnyitotta kapuit az új egyetem, mivel ott nem indítottak gépészmérnöki szakot, hanem csak bányászt és kohászt, — én az utóbbit választottam. Hogy még se legyek nagyon távol eredeti elképzelésemtől, a gépészmérnöki munkától, az egyetemen a teehnológusi szakterületet választottam. Visszapillantva az egyetem utáni évekre, szerencsémre kohásamémökként is mindig ólyain helyen dolgoztam, ahol valamilyen kapcsolatban voltam a gépészettel. Diósgyőrben például a karbantartási munkák irányításával bíztak meg. Később, Özdon a durva- hengermű termelési osztályvezetőjeként pedig részt vettem a lőrinci hengerműbe vájó áttelepítési munkálatokban, de segítséget adtunk a duna- úivárosi vasmű építéséhez. Az akkor általiunk megépített le- mezkómények még ma is állnak. Nincs ollvan kohászati ü/.em az országban, amelyhez ne kötődnék, ahol ne ismernének. Ha Dunaúivárosban járok, rámköszönnek a régi munkatársak, fizikai dolgozók, akikkel ann ak idején 30— 35 évvel ezelőtt dolgoztam együtt Ózdon. Olyan segítséget kaptam tőlük, amit sohasem felejtek el, amely nélkülözhetetlen volt boldogulásomhoz. * Édesanyja tae.iáni születésű, * kohászgvártelepi családok egyikéből származik. Antal Gyulával, — elődjével, aki sajnos már nincs köztünk —, együtt érkezett vissza Salgótarjánba, mostani munkahelyére és főmérnöki beosztásba. Sok olyan volt elemi iskolai és gimnáziumi tanulótársával találkozott, akikkel beosztásában szót tudott érteni, akik amlikor megismerték elképzeléseit, amely a jövő megalapozására, a műszaki fejlesztés felgyorsulására irányultak, melléállifcak és segítették. Az itt eltöltött két és fél évtizedben sokakkal igen jó barátságba került. Azért, mert a helyiek közéjük valónak tartották és meggyőződtek arról is, hogy a főmérnök nemcsak átmenetinek ta- !kúft& ÜMOflotácáit. ♦ Antal Gyulával ée a vállalat dolgozóival kialakított' jövőt szolgáló elképzelések megvalósításában sok segítséget kapott az akkoriban megfiatalodott megyei pártvezetéstől. élén Jakab Sándorral, a megyei pártbizottság akkori titkárával. Nemcsak az elképzeléseket támogatták, hanem a megyei vezetők személyesen is egyengették a főmérnök1 beilleszkedésének útját is. Olyan hitelekhez jutott a vállalat, amit a gyár vezetői egyedül sohasem tudtak volna megszerezni. — A kibontakozás kiszélesítése érdekében igen sok segítséget kaptam Devcsics Miklóstól is, aki mindig igen behatóan érdeklődött terveink realitása felől. Nemcsak jó érzés volt, hanem mindig újabb cselekvésre ösztönzött az, hogy az ember maga mellett tudhatta a megyei pártvezetés messzemenő, következetes segítségét. örömmel mondhatom, hogy ez a folyamat nem szakadt meg, ma is tart. Mivel nem egyirányú forgalomról volt szó, így hát nekem is osztozni kellett a megye gondjainak megoldásában. Olyan, masas képzettségű. fiatal műszakiakat neveltünk ki, akik közül többen komoly vezető állásban dolgoznak. * A gyárban töltött huszonöt év alatt 2,5 milliárd forintot költöttek el beruházásra, másfél miiliárdot pedig felújításra. A több mint húsz évvel ezelőtt elkezdődött rekonstrukciós folyamat során leállítottak három üzemet, amelyből kettő nagy öntöde volt. Az ily módon kiesett töb száz millió forint termelési értéket korszerűbb termékekkel pótolták. Az 1362-ben még csak 1.5 milliárd forintot termelő gyár ma már csaknem 4.5 miiliárdot teljesít. Az 19R1—62-ben elért 2 millió dollárnvi export 1984- ben 12—13 millióra emelkedett, de az ezt megelőző korábbi években, amikor még jó piaci pozíciójuk volt, akkor meghaladta a 20 millió dollárt is. * — Hirtelen nem tudom felsorolni, merre jártam a világban. Arra a kérdésre pedig, hogy másutt miben jobbak és miért, a következőket tudom válaszolni. A közeli szomszédoikkal, Csehszlovákiával és Ausztriával kezdem, mert itt ugyanazokon az emlőkön indult el az iparfejlesztés, mint nálunk. Hangsúlyozom: a mi munkásaink, műszakijaink felkészültsége nem rosszabb, mint az előbbieké. Ennek ellenére ők jobban állnak a technikában, a minőségben tm a szervezettségben. Ennek oka: igénytelenek vagyunk önmagunkkal és környezetünkkel szemben, az erőteljes termelés- centrikusság háttérbe szorította a holnap biztonságát jelentő fejlesztő munka szerepét és fontosságát. Svédországi tapasztalataim bizonyítják, hogy régi gépeken is lehet korszerű terméket gyártani, csak olyanná kell tenni. Az USA-ban pedig a kutató- intézetek szorosabban kapcsolódnak az üzemekhez, vagyis érdekeltek abban, hogy szabadalmaik mielőbb megvalósuljanak. A legnagyobb visszahúzó erőt abban a szemléletben és ennek megfelelő gyakorlatban látom, amely abban jut kifejezésre hogy ha tíz évig jó volt, minek változtassunk rajta... * Hogy egy vezető mikor válik vállalkozó, kezdeményező kedvű és szellemű emberré, az sokban függ az indítástól is. A vezérigazgató első főnöke, Temesszentandrási Guido azzal oltotta be a fiatal szakembert, hogy bármiről legyen is szó, mindig értelmesen legyen elégedetlen önmagával. Arra adjon választ, nem lehetett-e volna jobban megoldani? * Lassan-lassan a nyugdíj felé ballagva miként látja a gyár jelenét és jövőjét? — Az ország érdeke is, hogy felgyorsuljon a gépipar teljesítménye. Ennek érdekében a kormány is jelentős lépéseket tett. A lehetőségek részünkre is kedvezőbbé válnak, tehát a fejlesztési munkát sohasem szabad abbahagyni. Képletesen szólva: vitorlázni akkor kell, amikor fúj a szél. Nekünk most ez megvan. Csak jól kell vele élni. — állítja Ürmössy László a magas fokú szakmai és politikai képzettséggel, sokirányú képességed és készséggel rendelkező szákember. aki a közéletben is mindenütt maradandót alkotott. — venesz — A jó szemléletet kell jól „eladni" Beszélgetés dr. Keresztúry Ferenccel „A vendéglátás gazdálkodásának aktuális problémái”. Ezzel a címmel csaknem zsúfolásig megtöltött teremben tartott előadást nemrég dr. Keresztúry Ferenc, a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola tanszékvezető tanára. A neves szakember a megyénkbeli vendéglátó vállalat KlSZ-szerve- zetének meghívására érkezett Salgótarjánba. A jeles alkalommal válaszolt az előadásából adódó kérdésekre. — A hatékonyság fokozására szorgalmazta a jövedelemdifferenciálást, azok rovására, akik rosz- szul dolgoznak. Rég tudjuk azonban, hogy pénzt „elvenni” nem lehet, mert a megélhetés kerül veszélybe. Miért épp a vendéglátásban lát módot az ilyen különbségtételre? — Ennek már van nálunk gyakorlata. A jövedelem alapbérből plusz jutalékból áll össze: az utóbbi nagysága a forgalomtól és a nyereségtől füeg. Az a tapasztalat, hogy a jutalék kevésbé ösztönző. Ezért külön keretből további pénz jut kifizetésre. Tehát nem a biztos pénzből vesznek el, hanem a pluszt osztják szét. Négy éve élünk ezzel a módszerrel, de idáig leginkább „burrumkassza” jelleggel ment. Most te kapod, legközelebb aztán én és így tovább. Nem jó ez a körforgás. Célszerű, ha ezt a pénzt külön feladatokért osztják szét: mosogatás, takarítás, rendezvényszervezés satöbbi. És nagyon fontos, hogy ezt az elosztást nyilvánosan csinálják! — Hangsúlyozta, hogy mindenki ott dolgozzon, ahol a leghatékonyabban tud működni. Ezt eddig talán még sehol a világon nem sikerült megoldani. Miből gondolja, hogy épp a magyar vendéglátás lesz az első? — Az előadásom természetesen sok mindenben iníkáibb .Jtóvánsáighangversany” volt. De látni lebet, hogy ebibe az irányba haladunk. A szerződéses egységekben a korábbinál húsz százalékkal csökkent a létszám. Mégis eredményesebben dolgoznak. Ez azt mutatja., hogy akik itt dolgoznak, a maguk helyén hatékonyabban. működnek. Csak esyre kell vigyáznunk: nem adminisztratív eszközökkel kell fokoznunk a hatékonyságot. Elsősorban gazdasági kényszerrel kell elősegíteni, hogy a rejtett energiák felszabadul janaík. — Nem újat kitalálni kell, hanem csak föleleveníteni régi dolgokat. Példának említette a kocsma melletti kuglizást. Miért kell ezt szavakkal, is szorgalmaznunk. Hiszen a jó ösztönzés magával hozza az ilyesmit. — Húsz éve vagyok ennek a szakmánák különböző területein. Tapasztalhattam, hogy sokszor az egészséges szemléletet kell jól „eladni”. A húsz év nagy részében a forgalom nagysága volt a döntő. Az utóbbi hat-hét éve a nyereség került előtérbe. Aki hosz- szú évekig a forgalomért dolgozott, azt arra megtanítani, hogy a nyereségnövelésért is ő találja meg a jó utat: rettentő nehéz! Apám vendéglős volt, s emlékszem, ki volt írva a fáira: „Ha jól érezted magad, mondd meg a barátodnak; ha rosszul érezted magad, mondd meg a tulajdonosnak!” Ezt a szemléletet keld elterjeszteni: az üzletvezető úgy érezze, hogy ahol dolgozik, az az ő háza. Így előbb-utóbb a vendég is „otthonnak” érzi a helyet, kialakulnak a szép emlékű asztaltársaságok. Ez már az első nagy szolgáltatás a vendéglátóipar részéről. Sok jó kezdeményezés van már erre: a főzésoktatástól a betyártemetésig számos egyéni vonás. — Mi az, amit nagyban kellene a régebbi módszerekből felújítani? — A* ágazati általános irányelveik jók. Azt a feltételrendszert kell megteremteni, hogy ki-ki éljen a lehetőségekkel. Mindenekelőtt meg kell ismertetni a lehetőségeket. Legyen mód és energ’* leküzdeni a visszahúzó erőket. Egy időben „fű alatt” fékezték a szerződéses egységek vezetőit: „ne vigyétek be a saját pénzt, mert oda veszik, ha zsebből fejlesztetek“. És valóban működött es a „fék”, mert hivatalosan nem beszéltünk róla, ezért sókan azt hitték, van alapja a figyelmeztetésnek. Az ilyen gondokból beszélni kell. hogy eloszlassuk a kételyeket. — Rosszallóan vetette föl, hogy a vállalatoknál a szerződéses üzletek, bár jó nyereséget hoznak, mostohagyereknek számítanak. Ennek milyen természetű az oka? — Maga a rendelet, amelyik szabályozza ezeknek az egységeknek a működését, az ellenőrzés lehetőségét beszűkíti. Ezért a vállalatok a folyamatos ellenőrzéssel együtt a kapcsolattartásról is lemondtak. Az anyagellátást is nyűgnek tekintik, hiszen a szerző^ déses üzletvezető nem fizet külön a beszerzésért. Megkell teremteni a lehetőségét, hogy ezekkel az üzletekkel szorosabb legyen a kapcsolat. Most is ellenőrizhető a „szakmai előírások” betartása; ezek köre szélesebb, mint gondoH námk. Ezért jó, ha a vállalatnál „szerződéses csoport” tartJ ja a kapcsolatot ezékkel az egységekké!. — Többször is felhívta ti figyelmet arra, hogy a vállalatoknak „át kell állni a versenyre”. Azonkívül, hogy ezt a szép kívánalmat ismételgetjük, mit tehetünk még, hogy megvan lósuljon? , — Nálunk 1968 óta területi korlátok nincsenek: Nóg- rád megyei vendéglátók a Balaton partján is nyithatnak vendéglőt. A gyakorlatban mégis kevés a példa rá, hogy átlépjük a megyehatárt. Kétségtelen, hogy a megyében kell aktívabbnak lenni és van ellátási felelősség. Mégis gyakoribb lehetne a „kimozdulás”. Az alapvető verseny egyébként nem is a helyszíne, hanem az áruforgalomra vonatkozik. Ha tíz étlapot összegyűitenénk az országban, nehéz lenne megállapítani: melyik való Nagykanizsáról, melyik Salgótarjánból. Pedig a specialitás egyben jó reklám is lehetne. — A vállalati tanácssal kapcsolatos elképzeléseiben hangsúlyozta, minden szakma, munkakör képviselve legyen benne. Érdek- védelmi fórum legyen vagy vezető testület? — Jelenleg a hasonló vezető testületek egy része formális munkát végez. Főleg azért, mert a tagjainak nem mindegyük* felkészült, nem mindegyike partner az igazgató száméra. Megfelelő oktatással és jó kiválasztással lehet elérni, hogy partnerek legyenek. Olyan emberek, akik érdeklődnék a vállalat ügyei iránt és felelősen vitatkoznak róluk. Persze arra is ügyelni kell. hogy csak arról kérdezzük meg őket, amihez értenek. Arról ne vitatkozzanak, amiről az igazgató dolga dönteni. — A jó személyek kiválasztása még mindig inkább cél. mint gyakorlat. Miből véli, hogy a belátható jövőben sikerül? — Optimista vagyok: rá van kényszerítve ma a vállalatok vezetése, hogy e teendőt jól oldja meg. Molnár Pál Magyar táskák, bőráruk — exportra Már januárban útnak indult a Minőségi Bőrdíszműves Szövetkezet idei első exportszállítmánya az NSZK-ba, ahova ebben az évben mintegy 2 millió márka értékű női és szabadidő-táskát, fotós- és aktatáskát, valamint sok egyéb apró árut, pénztárcát, szemüvegtartót, irattartót szállítanak. Az évente 100 millió forint értékű b ördíszműárut készítő szövetkezet termékeinek 35 százaléka jut el a tőkésországokba, s ez az arány folyamatosan növekszik. A bővülő igényeknek csak ügy képesek eleget tenni, ha rendszeresen felülvizsgálják termékeik körét, s a gazdaságtalan, korszerűtlen modelleket újakkal váltják fel. A belső tartalékok kiaknázására termelékenységi vizsgálatot tartottak: termékeiknek mintegy felét elemezték. A tapasztalatokat felhasználva több kisgépet állítottak üzembe, gépesítették például a fogótartó-felütést, a keretszínbevonást, a zárfelrakást és átcsoportosítottak több munkafolyamatot is. Mindettől azt várják, hogy az érintett cikkek termelékenysége 20—25 százalékkal növekszik, ami mintegy 1 millió forint költségcsökkentést eredményez, még az idén. A szövetkezet a divatot követve új, várhatóan kelendő termékcsaládot dolgozott ki. A tervek szerint még ebben az évben megjelennek a piacon a nosztalgiabőröndök, a kézitáskák, a patkóerszények, a cigarettatartók, a fotóstáskák. Az új termékcsalád tagjai. a 20-as, 30-as éveket idézik. „Iránytű” a baktériumban Az óceánokban és az édesvizekben egyaránt megfigyelték, hogy bizonyos baktériumok mindig északi irányba mozogva keresik táplálékukat. A kutatók szerint valószínűleg a földmágnesség segíti óikét tájékozódásukban. Akkor is a mágneses tér északi irányába fordulnak, ha mesterségesen létrehozott mágneses térbe helyezik őket. Az ilyen „iránytű”-vel felvértezett baktériumok a spirillum (dugóhúzó alakú) baktériumoknak a csoportjába tartoznak. Különös viselkedésüket a szervezetükben lévő parányi mágnesek magyarázzák: elektronmikroszkópos vizsgálattal megtalálták bennük az „iránytűt”. Ez huszonkét — egyenként mintegy egymilliomod méter (50 nanométer) élbosz- szúságú magnetitiből álló — kristálynak a lánca. Ezek a kristályok hatnak iránytűként, és segítik a baktériumokat az északi irány megtalálásában. 1 NÖGRAD — 1985. február 2., szombat
