Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-15 / 11. szám

KÉPERNYŐ ELŐTT Vis mai or Évforduló — 49 bérlettel És észrevesszük a zenekart! Lehet, .hagy volt már, le­het, hogy nem, mindenesetre emlékezetemben hiába ku­tatok: energiatakarékosság miatt délelőtt — az Iskola- , televízió adásainak kivételével ‘ — nem sugároz a televízió, és este tíz órakor befejezi programjait. Először a pén­tek esti Ablak című magazin végén hallottam erről, az ak­kor kétórás élettartamú mi­nisztertanácsi rendelkezés­ről, aztán figyelhettem, mi­ként valósítják meg. Mert ezt a határozatot tényleg teljesítik — a következő in­tézkedésig —, s akkor ju­tott eszembe szentségtörő gondolatként: vajh, mi lenne, ha minden döntésünket ilyen gyors, határozott cselekvés követné! Akkor bizonyára sokkal kevesebb gond nyo­masztaná mindennapjainkat, akkor bizonyára sokkal előbb­re ... — no. de nem folyta­tom, azt úgyis tudja min­denki. Szombaton a tévéhíradó­ban már hallhattuk az illeté­kes szakemberektől, mennyi villamos energiát takarítot­tunk meg az előző éjszaka, tíz órától éjfélig. Pontosan annyit, amennyi Keszthely város egész napos fogyasztása. Ez már döfi! Képzeljék el, ha ilyen keményen tartja magát a hideg, mennyi érté­kes energia jut fontosabb, nemesebb célra. A hét végén fejemben mo­toszkált egyik barátom fity­máló intelme, amelv szerint igazán abbahagyhatnám már a tévéjegyzetek írását, úg.y- suncsen sosem igazam, mert a televízió műsora úgy rossz, ahogyan van. Talán megje­gyeznem sem kellene, hogy igen-igen, van benne valami, de azért nem egészen ilyen a leányzó fekvése. Mindeneset­re az intelem nem hagyott nyugodni, s titokban arra gondoltam, hogy a tévé mű­soridejének csökkentésére nem is az energiaellátási ne­hézségek miatt van szükség. inkább a televízió megsegí­téséről lehet szó, mert már a Minisztertanács sem nézhette ölbe tett kézzel a legtöbbeket érintő médiumunk ünnepek utáni ismételt és sokadik ki­fulladását, szárnyszegett vergődését. Döntött, s ezzel műsorokat mentett át későb­bi időpontra, lehetővé tette a készletezést, a nézőnek pedig visszaadta a drága szabad idő egy tekintélyes részét, csi­náljon vele azt, amit a kedve tartja. Ám míg elmélkedésembe? idáig jutottam, megjelent agyam belső képernyőjén 'egy térkép, amelyről leolvasható az egyes tévéadók szórási te­rülete. Magyarország * határ menti részein, s kis ország lé­vén, ez hazánk körülbelül két. harmadát teszi ki, egészen jól foghatók a szomszédos or­szágok csatornái. A jugoszláv tévét Szeged meg a déli ha­tárvidék, a román tévét a ke­leti, a besztercebányait az északi országrészek fogják, a grazi programok még a Ba­laton mellett is élvezhetők. Ismerik a magyar embert, se­gít magán, ahogy tud: délelőtt és este tíz után a szomszédo­kat nézi. Lehet, hogy nem ért a műsorból semmit, vagy csak szavakat, mégis nézi, mert megszokta, és megszokásáról nem akar lemondani. Persze van ennek a „szomszédolás­nak" haszna —, hogy a hátrá­nyait jól nevelten hagyjuk figyelmen kívül —, a nyelv­gyakorlás, már aki tudja vagy kapisgálja valamelyik nyelvet, a szomszédok gyakor­latába, életébe való bepillan­tás. Szerdán elkezdődött egy ötrészes sorozat a maffiáról. Az első rész Olaszországról és a kezdetekről szól. A francia Jean-Michel Charlier alaposan fellebbenti a fátylat erről a kíméletlen, véres terrorszer­vezetről. A maffiát a szicíliai földesurak érdeke hozta létre a múlt század derekán. Szüle­tésében döntő szerep jutott a felügyelőik túlbuzgóságának, kényelemszeretetének: a meg­félemlített parasztok maxi­málisan teljesítették feladatain­kat, miközben kevesebb oda­figyelés is elégséges volt. A pallérok hada később, már nem csak a parasztok, hanem a földbirtokosok felett is ural­kodott. befészkelődött a szi­get államhatalmi, gazdasági, kereskedelmi szférájába. Egye­dül a Duce, Mussolini tudta letörni a szarvukat, úgy, hogy teljhatalmat adott egy nyug­díjas rendőrtisztnek. Mórinak, aki, ellenfeleihez hasonlóan, nem válogatott az eszközök­ben, hadba vetette a lélekta­ni esziközöket is. Móri sike­rei ellentmondanak a keresz­tény elvnek: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. S, azóta is azon tépelődöm, hogyan lehetne végérvénye­sen felszámolni a maffiát. Már most akadnak erre vo­natkozóan elképzeléseim, a további részek láttán bízvást gazdagodnak, finomodnak. A Telepódium idei első be­mutatója Rejtő Jenő Az ad­mirális című bohózatából ké­szült, Nádasy László és Geszti Péter televízióra alkalmazá­sával. Pethes György rende­zésében. A Telepódium — ne­vében is jelzik — tévében látható színház. Tehát az utóbbi törvényei a meghatá­rozóak, a kamera csupán módosítja azokat, vagyis az előadás egyes mozzanatait felerősíti, másokat gyengíti. A néző tekintete a színházban szabadon csapong. a tévében a kamera lesz a néző szeme. Ezért nem közömbös, kinek a kezében van a kamera, ki­nek az utasításait követi. Rejtő Jenő, jó választásnak bizonyult. Igaz, regényeiben maradandóbb, de úgy tűnik, a korai színdarabok is élvez­hetők, kiváltképpen, ha értő átdolgozókra. fel frissítők re talál. Nádasyék (korai halála 1983-ban nagy veszteség) Rej. tő szellemét követve aktuali­zálnak (..Lököm-színpad”. a Nemzeti és a színészi képessé­gek összekapcsolása stb.), elsi­mítják a bohózat érzelmi, hangulati egyenetlenségeit. A rendező a színészek játékked­vére alapoz, olykor lehetne azonban erélyesebb is. Mire gondolok? Például arra, hogy Agárdy Gábor egyszer jól, másszor rosszul mondja ki az Othello nevet. Apróság, még­sem az. így ugyanis nem tud­ja pontosan a néző: valóban ripacs az általa formált szí­nész, vagy csak tetteti magát, A kettő uSyanis nem... (De most látom, kitelt a megsza­bott penzum, s noha folytat­hatnám, inkább stílszerűen takarékoskodom.) Kérem, próbálják ki, külö­nös érzés fogja el az embert a salgótarjáni szimfonikus ze­nekar próbáin. Nemcsak azért, mivel a hangszerek, kottaáll- ványok, a zene közelsége va­lamifajta más közeg és nem is azért, mivel az élő muzsi­kát hallgatva valami magával ragadja az embert, hanem az­ért is, mivel egyszerűen kide­rül: van zenekarunk is! Koncertek sötétben — Mintha Salgótarjánban és Nógrád megyében ismeret­lenek volnánk — mondják már a próba után az „isme- ratlenséggeí” kapcsolatban. — Pedig — teszik hozzá — más­hol a országban ismernek bennünket. Bárhol, bármilyen fesztiválon veszünk részt, min­denütt ismerősként köszöntik a zenekart. Sőt várják a fel­lépésünket. — Csak egy példa — told­ja meg az elmondottalkat a zenékar vezetője, Róna Fri­gyes karnagy: — Évente csak egy koncertet kell adnunk fel­nőttközönség számára. Az idén február 18-án, az Orszá­gos Filmharmónia bérleti hangversenysorozatában... És jelzi a zene iránti igényein­ket, hogy erre a sorozatra — írd és mond — mindössze negyvenkilenc bérlet fogyott el... — Ennek a nagy részét, kö­rülbelül har “-'mcat pedig nem a fenntartó, hanem a zeneis­kola adta el -r teszi még hoz­zá Virág László, az iskola igazgatója, aki ezúttal csu­pán mint zenekari tag vett részt a' próba utáni kis be­szélgetésen. — Többét el tud­tunk volna adni abban az esetben, ha előbb megkapjuk a bérleteket, de csak az első fellépés előtti két-három nap­ban jutottunk mi js hozzá. Képzelje el, le kell kapcsol­nunk a nézőtéri villanyokat, hogy ne lássuk a tátongó széksorokat. Kétségtelenül úgy vagyunk a salgótarjáni szimfonikus Sulyok László Számos rendszeres látogatója akad Balassagyarmaton a Horváth Endre-emlékkiállí- tásnak. A magyar pénz jegy tervezés nagy mesterének bútorai, használati eszközei mellett grafikák és rézmetszetek alkotják a művészi hagyatékot, amelynek egy részét helyezték el a csillagházban, a helytörténeti anyagot őrző épületben. Képünk a Hor­váth Endre-emlékkiállításon készült. — kj — zenekarral, de megyénk más zenei adottságaival, esemé­nyeivel is, mint az utcával, a parkkal, amelyen mindennap áthaladunk. Nem nézzük, nem vesszük észre és egyszer csak mégis, váratlanul felfedezzük a szépségeit. Mi tagadás, számomra is meglepetés volt részt venni a próbán. Odakint a jegesre fa­gyott, lejtős járdákon gyere­kek csúszkálnak, itt-ott egy- egv autó birkózik a latyakkal, belépve a zeneisolába pedig egyszerűen megkapja az em­bert valami más. valami, ami nemcsak salgótarjánivá teszi az életünket, a zene közelsé­ge. Hangszerek; elmélyült, kottájukat figyelő zenészek és mindehhez az először pró­bált zenekari mű. Mozart C- dúr (Linzi) szimfóniája. — Persze azt is látni kell — gondolkodik el Paop Zita, a József Attila Művelődési Központ munkatársa, ahogy ők nevezik, a zenékar „őran­gyala” —, hogy a komoly ze­ne iránt mutatkozó látszóla­gos iigjényosökkenés. a megne­hezedett életkörülményekkel is magyarázható. Ennek ellenére nem szabad lemondanunk a zenekarról. Bármekkora is a költségvetése. Ezt már elér­tük és az. hogv most nem a zenével, nem a közművelődés­sel vannak eRoglla'va az em- herek, ez sem ielent' azt. basv m'rHerre nine.«: jqrynon- 0 Á i «n Vh Nekünk leufet. iebb abban a dn'cjiin.k. hnerv ezeket si-7 tffSr) veket P7 eüöioiníi tudatosabban akti­vizáljuk. üzletembert' és operettet — Érdemes átgondolni — fogalmazta meg, kissé a tépe- lődés hangján Róna Frigyes karnagy —, vajon nem hiány- ziik-e mellőlünk egy jó érte­lemben vett üzletember ? Aki, fogalmazzunk nyíltan, „elad­ná” a zenekart. Számot kell vetnünk ugyanis azzal'a tény­nyel: közönség nélkül nincs, művészet. „Szentségtörő” gondolatok, de több szempontból is indo­koltak. Egyrészt valóban nincs az a művészet, amely közön­ség nélkül megélne. Másrészt nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek körében , is vannak zenei nevelési feladataink, hozzájuk is el kell juttatni az élő zenét, meg kell ismertet­nünk őket is a zenenallga'ás örömével. Harmadrészt pedig az is szempont, hogy a zene­kari tagok más, anyagilag j ö vedelm ezőb b el f og'lail ts ág ok helyett vállalták a próbákra járást, az állandó gyakorlást és mindazokat, az áldozatokat, kötöttségeket, amelyeket a ze­nekari tagság jelent. — Nem véletlenül válla­lunk operettesteket sem — zárta le ezzel kapcsolatos gondolatait Róna frigyes. — Nem szabad sznobnak len­nünk. Ha ilyenek az igények, ilyen irányba kell nekünk is mozdulnunk. — Karan csságon például — említette meg Füzes Zsi gmond koncertmester —, a fű tétlen nézőtér ellenére is, telt ház előtt tartottunk ooere+festet. Az emberek nagykabátban hallgattak meg bennünket. Hallani a zenéi-... Tizenötödik évébe lépett —’ jelenlegi felállásában — a szimfonikus zenekar. A nívo- díj, a Madách-díj és még sok más elismerés jelzi, hogy a nem hivatásos zenekarok so­rában valóban az élvonalban tartják őket , szörpön... De, mint ők fogalmazzák: — Nem a kitüntetésért, nem a „plecs- niért” zenélünk. Hát akikor miért? Hiszen zenekari jubileum ide vagy oda, mindössze negy­venkilenc bérlet fogyott el ar­ra a sorozatra, amelyben töb­bek között ők is játszanak. Mondják: az-' együtithangzás öröméért és talán azért, mi­vel ők tudják, egyszer a já­rókelő is felnéz, megnézi a2 utcát, életének mindennapos színterét és mert azzal is tisz­tában vannak: egyszer — ha egy kicsivel több időnk, több energiánk lesz erre is — ta­lán Salgótarján és a megye is felnéz,, meghallja a zenét és .észreveszi, van egy jól műkö­dő. országosan ismert, jó ze­nészekből álló szimfonikus ze­nekarunk. Fornai Miklós ) Új utak a filmezésben Az egyesült államokbeli RCA cég laboratóriumaiban olyan filmfelvevőnek a kifej­lesztésén dolgoznak, amely — ha megvalósul — forradal­masíthatja a filmezést. Az új kamerában jószeri­vel nincsen mozgó alkatrész, s az egész nem nagyobb, mint egy 24x36 milliméteres fény­képezőgép. A „lelke” a vi­deokamerára emlékeztető elektronikus rendszer. A kép, amelyet a lencse leképez, nem fényérzékeny celluloid­szalagon rögződik, hanem a képpontok — miként a vi­deokamerában — villamos impulzusokká alakulnak át benne. Míg azonban a video­kamera a mozgó képet kü­lönálló mágneses táron rög­zíti, itt maga az RCA-kame- ra a különálló képek soroza­tát tárolja. Nyomban a fel­vétel után a képek sorban egymás után megtekinthetők a film nélküli kamera házá­ba beépített kis képernyőn. A megőrizni szándékolt ké­pek végleg tárolhatók, míg a többiek törölhetők. Egy kü­lön gép pillanatok alatt „el­olvassa” egy-egy felvétel elektronikus jeleit, s tetszés szerint papírmásolatot vagy diapozitívot készít róluk. A fejlesztők szerint a be­rendezés olyan érzékeny, hogy vaku nélkül holdvilágnál is készíthetők vele fekete-fehér vagy színes képek. Az is előnye, hogy nem kell hoz­zá ezüst. A fényképészet — a filmek gyártásához — évi 2000 tonna ezüstöt emészt föl, s így a legnagyobb ezüst- fogyasztók közé tartozik! műsor KOSSUTH RADIO: *.2«: Társalgó ».44: Hanglemez MK s.50: Lottósorsolás 10.05: Diákfélóra 30.35: Éneklő Ifjúság - 10.52: Az állatok farsangja 11.07: Történelmi operákból 11.40: Wiííielm Meister tanuló­évei. 32.30: KI nyer ma? 12.45: Hangverseny (félidőben 13.45: Verbunkosok 14.10: Magyarán szólva. 14.25: Orvosi tanácsok 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Arcképek a cseh iroda­lomból: Jan Neruda 15.19: Oralia Dominguez és Josef Greindl opera­áriákat énekel 16.05: Kérhetek valamit? 17.00: Társadalom és iskola 17.30: Magyar népdal- feldolgozások 17.45: A Szabó család 18.30: Esti magazin 19.15: Kilátó 20.00: Évszázadok mesterművei 20.52: Népdalfeldolgozások 21.30: Tudomány és gyakorlat 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Népi zenekarok műsorából 22.50: „A világ féli az időt...” 23.00: Opérafinálék 0.10: Hangszerszólók PETŐFI RADIO i 8.08: Slágermúzeum 8.50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben 10.10: Sportvilág 12.10: Svéd Sándor operett- dalokat énekel 12.25: Pillanatkép 12.30: Déki Lakatos Sándor népi zenekara Játszik 13.05: Pophullám 14.00: Bálint János fuvolázik 14.15: Nóták 14.40: Zeneiskolásoknak. 15.05: A Halié zenekar két Suppé-nyitánjé játszik 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.27: Reklám 17.30: Kamasz-panasz 18.30: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságaiból 18.50: Közvetítés az O. Dózsa— FTC jégkorongmérkőzésről és a Belgium—Dánia Ki­rály Kupa tenisz­mérkőzésről 19.05: Csak fiataloknak 20.00: A sportközvetítés folytatása 20.10: A debreceni Délibáb együttes felvételeiből 20.30: Gramofonsztárok 11.0»: Az aranyszamár. Apuleius regénye rádióra alkalmazva 21.41: A Rádió Dalszínháza: ( 23.20: A tegnap slágeréiból 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STUDIO: 17.00: Műsorismertetés. hírek, időjárás. 17.05: Művészportrék, színháztörténeti érdekességek. Dr. Gyárfás Agnes előadása. 17.15: gMgfeli gaaee találkozója, fezs*­kesztd: Beély Katalin és Zakar János. 18.00; Észak-magyarorszá­gi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 7.55: Tévétorna. (Ism.) 8.00: Iskoláiévá. 8.15; Környezetismeret. 8.30: Deltácska 8.55: Magyar irodalom 9.20: Aki mer, az nyer! 1. 9.50: Lottósorsolás 15.23: Műsorismertetés 15.25: Forgalmi rend a szerkezetben. I. 15.55: Az emberré válás 16.25: Hírek 16.30. A világ nagy városai. 17.25: Versenyeztünk a milliókért 17.40: A daltulajdonos. Dinnyés József «18.10: Képújság 18.15: Reklám 18.20: Lujzika és gyerekei. 18.50; Mini Stúdió, ’85. 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Forró szél. XÍ&, ftészi A. laka* 21.00. stúdió ’85. 21.50: Tv-híradó, 3. 22.00: Himnusz 2. MŰSOR: 17.i5: Képújság 17.20: Zsebtévé. (Iám.) 17.55: BSE—Avellino „Roncheti Kupa” női kosárlabda-mérkőzés 19.30: Mesterdallamok. (Ism.) 20.00: Régi órák 20.25. Bumeráng. 20.55: Tv-híradó, 2. 21.15: Reklám 21.20: Lucio Dalia é* zenekará­nak müncheni koncertje 21.45; Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: A fekete háromszög. 2L.10: A rakétatüzéraég napja 22.10: Musica viva, 22.55: Hírek I. MŰSOR: 19.00: Tv-torna 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: időszerű események 22.00* Li törten* M óü aktil 22.10: Martin Eden. Olasz tévé­filmsorozat. 1. rész. 23.10: Időjárásjelentés MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Hiúz a vadászösvényen. Színes, szinkronizált szovjet film. Háromnegyed 6 és 8-tól: Gengsz­terek sofőrje (14). Színes, szink­ronizált bűnügyi film. — Kohász; Twist Olivér (14). Színes, szink­ronizált angol film. — Tarján 1 vendéglő: A lator (16). Szinkro­nizált olasz filmvígjáték. — Ba­lassagyarmati Madách: 2 órától: Tegnapelőtt (14). Színes magyar film. Háromnegyed 6 és 8-tól: Lady Chetterley szeretője (18). Színes, szinkronizált francia—an­gol film. — Pásztói Mátra: A Feketeszakáll szelleme. Színes, szinkronizált amerikai filmvígjá­ték. — Nagybátonyi Bányász A nagyrozsdási eset. Magyar film­vígjáték. — Nagybátonyi Petőfi* A férfikai and elmarad. Színes, szinkronizált csehszlovák film víg­játék. — Rétság: A gonosz Lady (16). Színes, szinkronizált, sorol történelmi kalandfilm. — Kiste- renyei Petőfi: A vadon szava.' Színes, szinkronizált, angol ka­land-film. — Jobbágyi: A pótlás nvnd’g kétszer os*nrtet I—TT. M6). Színes, szinkronizaiít amerikai búnögyi tünk 4 felÓGRAP - 1985. január ]5., kedd 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom