Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-12 / 9. szám
1 M egyei Madzsar , József Kórház, műtőosztály. IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET! Zárt terület, tabu az idegenek, a betegek hozzátartozóinak. Steril világ. Emberéleteket mentenek itt meg naponta, dacolva az élő test ellenállásával, a kóros elváltozásokkal, olykor még a természet törvényeivel is. Mert itt nincs lehetetlen, még akkor sem, ha az elmúlás sötét árnya lopódzik a levegőbe. Küzdeni a végsőkig. .. Az emberi tudás jelenlegi ho-táráig. .. IDEGENEKNEK TILOS A BEMENET! I ! Engedték, hogy e kemény felszólítást megszegjük, engedték, hogy kinyíljanak az ajtók, s invitáltak minket, olvasóinkkal együtt, menjünk, pillantsunk be, hacsak néhány röpke órára is a műtőosztály életébe. Reggel fél 8. Megbeszélést —, vagy ahogyan ők nevezik, referátumot - tart a stáb. Orvosok beszélik meg azt, mi történt tegnap, s mi várható ma. A „napirend” egyébként a folyosón táblán függ, beosztva precízen órára, névre és feladatra szólóan. A referátum nem csupán arra jó, hogy mindenki értse a feladatát, de arra is, hogy a stáb egymás munkáját ismerje, ha netán „beugróra" lenne szükség valamely esetben. Dr. Szekér Kálmán osztályvezető főorvos (az intenzív osztályt is ő irányítja), ilyenkor nem ismer tréfát. Számon kér, intézkedik, módosít, ha a helyzet úgy kívánja. Sokszor nehéz gazdálkodni az emberekkel. Az intenzíves orvosok közül nyolcán altatóorvosok is egyben, megosztani őket úgy, hogy a műtőben is legyen belőlük, de az osztályt is el tudják látni, nehéz feladat. Aztán az anaszteziológus nővérek. Területük az egész kórház, az összes lebonyolításra váró műtét körüli teendők. Ja, majd elfeledem a 'leglényegesebbet! A műtő területére lépés előtt „zsilipelünk". Vagyis belebújunk a zöld védőruhába, lábunkra műtőspapucs kerül, fejünkre védősapka. Mert itt az egyik alapdolog, talán a legfontosabb a sterilitás. Éppen úgy sterilizáltak a védőruhák, mint a műtétekhez szükséges műszerek, a műanyag és gumiáruk, a szívócsövek, nem beszélve a négy műtő tisztaságáról, amelyeket naponta öt- venszer-százszor felmosnak, feltörölnek és havonta egyszer tetőitől talpig, vagyis a padlótól a plafonig kisikálnak. Az óra mutatója 9 felé közeledik. A műtő folyosóján - a külső szemlélődő számára — óriási zűrzavar. Jönnek-mennek a zöld ruhások, az egyik tampont rendezget, a másik műszereket szállít, amott gyors megbeszélés, a műtétet végző sebész-, urológus orvossal.- Oxigénnyomás az egyesben? Kérem ellenőrizni! — Ellenőriztem. Rendben. A hármasban szintén. N agyüzem.” A mai napon tizenegy műtét színhelye ,, lesz a négy műtő. Van amikor 18-20-at is végigcsinálnak egy-egy zsúfolt napon. (Csak mellékesen: tavaly a harmadik emeleti műtőosztályon 2910 műtétet bonyolítottak le. Leggyakoribbak az epe-, sérvműtétek, a vesekő-eltávolítások, de itt fordulnak meg a gyermeksebészet apró betegei is.) Egyszóval látszólagos a zűrzavar, felbolydult méhkashoz hasonlatos. Látszólagos, mert a feladatát mindenki jól ismeri. Aztán megérkeznek a műtétre váró elsők. A tolókocsikon. Idős bácsi, középkorú hölgy. izmos fiatalember.. . Félnek? Suta kérdés, riadtan pillognak, s talán az jár a fejükben, vajon mi lesz ezután? Mi lesz műtét közben? Látják-e még a világot? Lelkiállapotukról kérdezni őket, most nem ildomos, csupán arcuk apró rezzenései árulkodnak elesettségükről. Am az előkészítők, az altatóorvosok, nővérek, oldani próbálják a feszültséget. Nem ma találkoznak először a beteggel. Tegnap már a nevezett osztályokon voltak, beszélgettek a műtétre várókkal, diagnosztizálták altathatok-e, vagy csak a vezetéses érzéstelenítő használható? Mert ahány ember, annyi féle. Szekér főorvos szerint a 60 éven felülieknél -, ha a fizikális állapot úgy kívánja (szervi elváltozások) -, jobb az altatás helyett az érzéstelenítés. Mondjuk lidokainnal. Ennek apró hátránya, hogy a beteg, végigkíséri a szemével a körülötte zajló eseményeket, bár fájdalmat nem érez. D e kukkantsunk be a műtőkbe! Nem tudom, az olvasó hogyan lenne ezzel, rajtam a hideg futkáro- zott, arcomat ellepték az iz- zadságcSeppek, amikor a kettes műtő érszűkületes betegének operációját megnéztem. (Egyébként az izmos fiatalember feküdt „a kínpadon”.) Érzéketlenné vált számára a világ, a-z altatógép jól dolgozott, a lélegeztető készülék (a gép szerves -része) egyenletesen látta el oxigénnel a beteget. És eközben? Villogtak a szikék, a csipeszek, óraműpontossággal, hangtalanul dolgozott a team. A látvány? A gerinc melletti idegdúc eltávolítása, amely a végtagok rendezett vérellátását hivatott elősegíteni, nos a látvány a laikus számára nem volt épületes. Belepillantani egy emberi testbe miközben vágják, nyírják, operálják, csikorognak az ollók, a csipeszek, megfeszítettek a mozdulatok, a kóros rész eltávolítása, s végezetül a befejező művelet, a test össze- zárása, a varratok... Hányszor, de hányszor csinálta végig ezt a sebész-, az urológus orvos, és mégis. .. Arcukon verítékcseppek, felszabadult sóhaj, másfél órás műtét után sikerült, ismét sikerült. .. Vagy a négyes műtőben fekvő vállalati jogász, aki 77 évesen is aktív dolgozó. Nála a vezetéses érzéstelenítést használták, végigélte a műtétjét. Látta, a húsz-huszonöt ezer lux fényt kibocsátó műtői lámpa ezer szemét, látta a fölé gondterhelt arccal hajló operatőrt (így nevezik a műtétet végző orvost), az első, a második asszisztens gyors mozdulatait... Mit érzett? Fájdalmat nem, csupán azt, hogy teste tehetetlenül engedelmeskedik mindenféle beavatkozásnak, s lebegett álom, meg valóság között. D élelőtt 11 óra. A négy műtő operáltjait az osztályokra szállítják. De még jönnek a következők. Szekér főorvos és társai lélegzetvételnyi szünetet tartanak. Rágyújtunk. Erős feketét iszunk a nővérszobában. A főorvos elmondja, hogy a személyi és tárgyi adottságok elfogadhatóak. A műtő mint önálló osztály, 12 műtősasszisztenst, 8 műtőssegédet, 8 altatóorvost és 6 altatónővért. foglalkoztat. A nap fél 8-kor kezdődik és lehetőség szerint három, fél négy tájt fejeződik be. A műszerezettségre nincs különösebb panasz, de nem ártana a betegellenőrző monitor és néhány nagyobb teljesítményű műtőlámpa. Olyan hidegfényű, 40 ezer luxos. És mindez nem öncélú óhaj, az emberért, az emberi életért való küzdelem minddnnapi tartozéka. .. Szöveg: Kiss Mária I Képek: Bencze Péter j Küzdelem a gyógyulásért, az életért...
