Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

Pásztó sportéletéért Például: a HÁG HEDOSZ SE Három évvel ezelőtt Pász­tori — amely akkor még já­rási központ volt — új sport­egyesület alakult a régebben működő PSE mellett. A bá­zis a megyében addig szokat­lan módon egy mezőgazda- sági üzem szakszervezeti bi­zottsága és tagsága lett. A 2VÍÁG MEDOSZ SE hivata­los elnevezés mögött a teljes név: a Mátraaljai Állami Gazdaság Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Dolgozók Szak- ' szervezete tagjainak sport- egyesülete. Kezdetben egyetlen szak­osztály működött itt, alig né­hány versenyzővel. Ráadásul ez — a tájékozódási futás — nem tartozik a legnépszerűbb és a legismertebb sportágak közé. A gazdaság vezetése vi­szont fölismerte, hogy Pász­tó és környéke nagyszerű természeti adottságokat kínál 0. tájfutáshoz, és a sportág korábbi nógrádi hagyománya­it. és egy-két rutinos megszál­lottját — versenyzőket és edzőket —1 érdemes egyesíte­ni a MÁG égisze alatt). A város két általános és egy középiskolája kínálja ehhez «z utánpótlást is. Azóta a megye legeredmé­nyesebb tájíutószakosztálya lett a pásztóiaké; országos versenyeket rendez, megala­pította és évenként, megren­dezi a nemzetközi MÁG Ku­pa versenyeit. A taglétszám már 60 fölött van, kisiskolás tagjai között több arany- és ezüstjelvényes minősítéssel rendelkező is akad. Tavalyelőtt újabb szakosz­tállyal bővült a MÁG ME­DOSZ SE. A technikai spor­toknak viszonylag kevés ha­gyományuk van Nógrád me­gyében. A pásztóiak ennek ellenére kezdeményezték egy autósszakosztály megalakítá­sát. amelynek ma már több első és másodosztályú ver­senyző is tagja. Tavaly má­jus 1-én autós ügyességi ver­senyt rendezett a sportegye­sület Pásztón. Több mint fél­száz induló és sok ezer ér­deklődő élvezte a versenyt. Bár a korántsem olcsó sporG ág a megyében nem tartozik a támogatottak közé, az ál­lami gazdaság sportköre saját erőből is igyekszik rendsze­resen megszervezni hasonló viadalokat és fönntartani a szakosztályt az autósoknak. Pásztón a legeredménye­sebb sportág az utóbbi évek­ben a birkózás. Az elmúlt év végéig a PSE-ben versenyez­tek Illés Rudolf tanítványai, akik közül Bátka József és Robotka István eljutott a vá­logatottságig is. A szakosztály 160—180 tagot számlál, akik­nek zöme ugyancsak általá­nos iskolás. Saját erőből, sok, ezer óra társadalmi munká­val építettek maguknak bir- kózócsarnokot, ahol megfele­lő feltételek állnak rendelke­zésükre az edzésekhez és a versenyekhez is. Jó kapcso­latot alakítottak ki az or­szágban az egyik legeredmé­nyesebb birkózószakosztállyal: a Bp. Honvédéval. Akik az itt. kezdő utánpótlásból „ki­növik magukat" élversenyző­vé, javarészt a BHSE-ben folytathatják ezt a sportot, de még kedvezőbb feltételek kö­zött. A PSE birkózószakosz­tályát ' 1985. január 1-ével ugyancsak átvette a MÁG MEDOSZ SE. Az állami gaz­daság többet tehet a birkó- zó[< edzési és versenyzési kö­rülményeinek javításáért, az utánpótlást adó iskolák sport- felszereléseinek bővítéséért. Sokat tesz a MÁG MEDOSZ SE a helybeliek tömegsport­jáért is. Szakszervezetük me­gyei versenyein évek óta a pásztóiak bizonyulnaik a leg­jobbnak. Innen kerül ki a legtöbb versenyaő, ezen belül a legtöbb nő is. A legnépsze­rűbb kispályás labdarúgás mellett — amelyben rendsze­resen mérkőznek más mező- gazdasági üzemekkel, köztük a szlovákiai nemeskosztolányi állami gazdasággal, — beve­zették a családi váltófűtést, a gerelyvetést, a női röplabdát ís. Részt vesznek a MEDOSZ országos természetbarát-talál­kozóin, és a város felszaba­dulása 40. évfordulója tiszte­letére női röplabda, és sakk- csapatbajnokságot szerveztek. A gazdaság a szociális és kulturális alapokon túl is je­lentős összeget fordít a pász­tói sportélet fejlesztésére. SAKK Megyei döntő Salgótarjánban Mexikó már a vb-re készül A 110 000 nézőt befogadó híres Azték stadion 8750 örök páholytulajdonosa az 1986. évi világbajnoki döntő idejé­re lemond állandó helyéről. A VB szervező bizottságától cserébe, a VB idejére szabad belépőt kapnak — más hely­re. Az érdeklődés a mexikói válogatott biztató eredményei alapján fokozatosan növeke­dik. A jugoszláv Bora Milu­tinovic«, a mexikói válogatott szakvezetője Pelé nyilatko­zatával kapcsolatban kijelen­tette : * — Megtisztelő, hogy Pelé bennünket is az esélyesek ko­sé sorolt. Szombaton 9 órakor, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa épületé­nek tanácstermében rende­zik meg a Magyar Hírlap Kupa hagyományos sakk­versenyének 13. helyi dön­tőjét. A versenyre kilenc csapat nevezett be, ame­lyek közül a legesélyesebb a Megyei Tanács többszö­rös győztesegyüttese. Ott lesz a résztvevők közt a BM Megyei Rendőr-főka­pitányság és az Állategész­ségügy csapata is, de a megye távolabbi területei­ről ugyancsak érkéznek majd sakkozók. Az idén először a megyei győztesek területi versenyen döntik el, melyik hat csapat vesz majd részt az országos döntőn. A nógrádiak a borsodiak­kal és a hevesiekkel talál­koznak Miskolcon január 26-án, és közülük a leg­jobb február 23—24-én mér­kőzik a riválisokkal Buda­pesten, a Magyar Hírlap Kupáért. _____________I-------------------­H errera visszavonul Visszavonul a kubai Angel Herrera, kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok ököl­vívó. Tizenkét éves pályafutása alatt 232 mérkőzést nyert meg és csak 22-t veszített el. Nemzetközi sikerei Nowa- kowski (az NDK kétszeres Európa-bajnoka) kiütésével kezdődtek. Esztendőkön át- nem talált legyőzőre. Diadal­menetét 1976-ban a montreáli olimpiai aranyéremmel kezd­te, utána sorrendberi győzött az 1978. évi VB-n, az 1980. évi olimpián és az 1982. évi világbajnokságon is. Közben Világ Kupa győztes is volt. Nem sorolták sohasem a szorító technikai virtuózai közé —, de hősként ünnepel­ték azt az ökölvívót, aki vé- gdgállta ellene a három me­netet. Ahogy Alcade Segarra, a *kubai válogatott világhírű edzője is mondotta róla, el­sősorban a keménység, a hi­hetetlen győzni akarás volt a legnagyobb fegyvere. Példát mutatott minden ökölvívó­nak, miként kell dolgozni az edzéseken, s hogyan kell ké­szülni a mérkőzésekre.- — A szorító örök törvénye az elszántság, a győzni akarás — mondotta Herrera. — Egyetlen sportágat sem lehet félvállról venni, az ökölvívást különösen nem. A k. o.-király Angel Her­rera — bár még nem nyilat­kozott erről egyértelműen — nem szakad el ezután sem az ökölvívástól. (MTI) Két mérkőzés, három pont A nyugat-berlini nemzetközi teremlabdarúgó-torna továbbra is sikeres az MTK-VM számára- a budapesti kék-fehérek (mindkét alkalommal nyugatnémet együt­tessel mérték össze tudásukat) előbb 2—0 arányban legyőzték a Blau-Weiss 90 együttesét. A foly­tatásban is csak egy pontot ve­szített Palicskó Tibor csapata, a nagy hírű Borussia Mönchenglad- bach ellen 2—2-t ért el. A B csoport eddigi két játéknapja után az MTK-VM összesen két győzelemmel és két döntetlennel rendelkezik, hatpontos és jobb gólkülönbségével éllovas a cso­portban. Uj aranypáros Jelena Valova és Oleg Va- aziljev betörése a sportvilág- ba annyira valószerűtlen, hogy leginkább a jól végződő gyer­mekmesékre emlékeztet. A műkorcsolyázásban gyakor­latilag szinte lehetetlen ilyen „nagy ugrást” végrehajtani — ** ismeretlenségből rögtön a bajnoki dobogóra kerülni. Va­lova. és Vasziljev azonban, akik véletlenül, a megbetege­dett favoritpáros helyére ke­rültek be a Szovjetunió vá­logatottjába 1983 nyarán, a nézőket és szakembereket egy­aránt elkápráztatták: első „ne­kifutásra” ezüstérmet szerez­tek a dortmundi Európa-baj- nokságon; hamarosan pedig, a helsinki világbajnokságon, már a dobogó legmagasabb fokára állhatták föl. Ezután az 1984-es év győzelmei kö­vetkeztek a budapesti Euró- pa-bajnokságon és a szaraje­vói olimpián. Mostanra már sokaiknak az a véleménye, hogy a szovjet páros műkor­csolyázó-iskola legstabilabb „aranypárosa” tűnt fel a Rod- nyina—Zajcev kettős óta. Ám a legfurcsább az egész­ben valószínűleg az, hogy Va- lováék sikereinek felsorolása rövidebb, mint azoké a ku­darcoké, amelyek 1978 óta kí­sérték szerepléseiket. Akkor határozta el ugyanis Tamara Moszkvina leningrádi edző (korábban többszörös szovjet bajnok), hogy új párost hoz létre. Jelena Valova 15 éves volt, Oleg Vasziljev 19. A szakértők szerint egyikük előtt sem állt különösebb karrier egyéni korcsolyázóként. Moszkvina előre megmondta, hogy nagyon nehéz dolguk lesz, új stílust kell megtanul­niuk, el kell szakadniuk a páros műkorcsolyázás meg­kövesedett hagyományaitól. Az első év gyakorlással és sérülésekkel telt el. Aztán nem múlt el év sérülés, vagy betegség nélkül, s a szovjet bajnokságon nyolcadiknál jobb helyezést nem sikerült elérniük... Már-már feladták. Tamara Moszkvina volt a segítségükre, aki mindvégig hitte, hogy a párosban nagy lehetőségek rejlenek, s belé tudta oltani tanítványaiba a győzelem akarását. Jelena most 21 éves, Oleg 25. Tősgyökeres leningrádiak, a helyi testnevelési főiskolán tanulnak. Mindketten szeretik a balettet, a jó könyveket. És nagyon szeretik egymást, 1984. júniusa óta már mint férj és feleség. Képünkön: Valova— Vasziljev páros edzés közben. Szergej Szerebrjakov 6 NOGRAD - 1985. január 12., szombat Egy tudósító halálára A rossz hírt nem könnyen fogadja be az ember, önkén­telenül is visszakérdezünk, hátha nem jól hallottunk. Meg kell ismételni még magunkban is néhányszor, amíg bele­törődünk az immár változtathatatlanba, amíg nagy nehe­zen megemésztjük: az információ igaz, a tragédia meg­történt. Így van ezzel még az újságíró is, akin naponta futnak át a világ minden tájáról érkező, háborúkról és tömegszerencsétlenségekről szóló tudósítások. Mégis, ha a közvetlen környezetünkből, egy személyes ismerőst ra­gad el a halál, meg kell állnunk egy percre. A döbbenet megbénítja az embert. Amikor a hét közepén a balassagyarmati főpostáról hív­tak telefonon, tudtam, hogy csak régi tudósítónk, Kop- csányi Sándor lehet az, aki ott dolgozik műszerészként, örültem is neki, hiszen még nem beszéltünk az új esz­tendőben. s az ilyenkor szokásos és őszinte jókívánságok mellett friss információkra is számíthattam Balassagyar­mat sportéletéről. De tévedtem. Egy ■ munkatársa jelentkezett, hogy megpróbálja elmon­dani, amit oly nehéz szavakba foglalni. Kopcsányi Sándor, aki 35 éve dolgozott a palóc város távbeszélő főközpont­jában, kedden, 57 éves korában, hosszan tartó, súlyos be­tegség után elhunyt. Sokat szenvedett. Három éve műtötték, de a gyilkos kórt már nem lehetett legyőzni. Visszament még dolgozni mun­katársai közé, a Szondi brigádba, amelynek éppen olyan hűséges tagja volt, mint amilyen megbízhatóan tudósította a város sporteseményeiről a NÓGRÁD és a Népsport ol­vasóit, évtizedeken keresztül. Felesége és három fia igye­kezett enyhíteni a betegség okozta gyötrelmeit. Hétfőn még beszólt a munkahelyére, hogy rosszul érzi magát — lelkiismerete diktálta a jelzést, hogy gondoskodjanak a helyettesítéséről. Es másnap... Helyettesíteni? Nem lesz könnyű. Megszoktuk a nevét, az írásait, a pontosságát, a szorgalmát. Hiányozni fog ez­után a sportoldalról, a tudósítók táborából is. (várkonyi) Labdarúgó NB II. Mérlegen az őszi szezon 5. Védőjátékosok rangsorai A jobbhátvéd poszton 31 labdarúgó került a ranglistá­ra (zárójelben az ősszel ját­szót); mérkőzéseik száma): 1. Belső (Bakony Vegyész) 9 (17), 2. Szenti (HÖDGÉP) 9 (18), 3, Cséke (NYVSSC) 8 (14), 4. Szabó (Szőkszárd) 7 (19), 5. Orlóczki (Űzd) 5 (19), 6. Vaj­da (Debreceni K.) 4 (12), 7. Nagy J. (SBTC) 4 (18), 8. Kozma (Tapolca) 3 (8), 9. Porhanda (Szolnok) 3 (9), 10. Németh 11. (Sopron) 3 (11), 11. Gosztola (Sopron) 3 (13), 12. Kovács (Keszthely) 3 (17), 13. Brettner (Siófok) 3 (19), 14. Hámori (Volán) 2 (8), 15. Szamosi (Kazincbarcika) 2 (13). A pontozás alapja: „jó” (1), Jill, „a mezőny legjobbja” (2 pont) minősítések száma a Népsportban. A tavalyi listavezető deb­receni Paróczai már NB I-es játékos, a második Oj'ióczkit pedig négyen is megelőzték. Meglepetés Belső előrelépése, aki tavaly még a ranglistára sem tudott felkerülni. A sal­gótarjáni Nagy János a kö­zépmezőnyben végzett. Sok nagy név hiányzik a listáról: Tumó (Baja), Szlovák (DVTK), Teodoru I. (DVTK), Babus (KVSE). Kurnász (Vác). Az NB II. csapataiban 28 középhátvéd lépett pályára az ősz folyamán. Az egy év­vel ezelőtti vezető hármas — Zsidai (Eger), Csontos (Szol­nok) és Kovács T. (Ganz- MÁVAG) — már nem játszik a második -vonalban. 1. Oláh (DVTK) 14 (19), 2. Pardavi (Siófok) 12 (15), 3 Giron (NYVSSC) 10 (19), 4. Bol- dóczky (Dunaújváros) 9 (18), 5. Sztahon (KVSE) 9 (19), 6. Juhász I. (SBTC) 8 (16), 7. Kanász (Keszthely) 8 (18), 8. Baran (Szolnok) 8 (18), 9. Szőke (Olajbányász) 7 (18), 10. Krőzsel (Vác) 7 (19), 11. Törő (Tapolca) 6 (13), 12. Ágh (Szolnok) 6 (15), 13. Sza­bó (Baja) 6 (16), 14. Hegedűs (Volán) 6 (17), 15. Szilágyi (Űzd) 6 (19). A diósgyőri Oláh „utca­hosszal” végzett az élen. Mindhárom dobogós jó nevű centerhalf. Meglepetés a bajai Szabó; a Vasasban és Volán­ban sok NB I-es mérkőzés hőse: Hegedűs és az ózdi Szi­lágyi gyengébb eredménye. A salgótarjáni Juhász I. az el­ső tizenegy fordulóban ezen a poszton szerepelt, majd sérü­léséből felépülve a befejező öt játéknapon középpályásként játszott. Valamennyi jó tel­jesítményét centerhalfként ér­te el. Olyan nagy nevek hiá­nyoznak a listáról, mint a veszprémi Jugovics, a hódme­zővásárhelyi Miklós, a salgó­tarjáni Talapa (aki kilenc mérkőzésén mindössze két jó teljasiítaiéinnyel büszkélked­het), a soproni Ben kő es a ráíkoscsabai Bartosik. A beállás poszton 32 lab­darúgó kapott játéklehetősé­get. 1. Zimonyi (SBTC) 14 (19), 2. Kovács (Ózd) 12 (19), 3. Ebedli (22. sz. Volán) 11 (16) , 4. Vámos (Sopron) 11 (19), 5. Takács (Debreceni Kinizsi) 11 (19), 6. Strausz (Vác) 10 (14), 7. Menyhárt (Dunaújváros) 10 (16), 8. Pri- kidánovics (Baja) 7 (18), 9. Repka (Szolnok) 7 (19), 10. Varga (Szekszárdi 7 (19). 11. Halápi (Keszthely) 5 (12), 12. Onhansz (Siófok) 5 (14), 13. Riczu (HÖDGÉP) 5 (17), 14.' Balogh B. (22. sz. Volán) 5 (17) , 15. Martinkovics (Olaj­bányász) 4 (12). Hasonlóan a középhátvéd Oláhhoz, a salgótarjáni Zi­monyi is nagy fölénnyel vég­zett az élen. Teljesítményé­vel tevékenyen járult hozzá az együttes stabil védelmének kialakításához. A fiatal, ózdi Kovács olyan játékost szorí­tott ki a csapatból, mint Si­pos, és a bizalmat kitűnő já­tékkal hálálta meg. A Nép­sport összesítő értékelésénél ezen a poszton a váci Stra­usz végzett az első helyen, pedig a tudósítók minősítése alapján öten is megelőzték őt. A bajai Goldscmidt, a diós­győri Szűcs, a kazincbarcikai Helgert, a keszthelyi Nikitsc- her, a nyíregyházi Szikszai, a siófoki Takács és a volános Forintos nem tudta az első tizenöt közé „beverekedmi” magát. A balhátvéd poszton 32 labdarúgó volt rangsorolható: 1. Fodor (Kazincbarcika) 9 (17), 2. Miskovicz (Dunaúj­város) 8 (17), 3. Mater (Ba­kony Vegyész) 8 (18), 4. Hu­szár (Volán) 8 (19), 5. Mar­kán (Tapolca) 6 (15), 6. Ró­zsavölgyi (Szolnok) 6 (17), 7. Varga (NYVSSC) 6 (19), 8. Szalai (Vác) 5 (17), 9. Hor­váth G. (Sopron) 5 (17), 10. Görget (DVTK) 5 (18), 11. Pribék (Ózd) 5 (18), 12. Bab­osán (SBTC) 4 (16), 13. And- reidesz (Baja) 4 (16), 14. Föld- házi (Keszthely) 4 (18), 15. Somodi (Szekszárdi 4 (18). A kazincbarcikai Fodor már évek óta kibéreli magának ezt a pozíciót. Meglepetés, hogy Szalai, Görgei, Babosán, Pribék, Andreidesz és Föld- házi a „vert mezőnyben” sze­repel. A Salgótarján csapatá­ból még Mákos szerepelt ezen. a poszton (4 mérkőzés, 1 jó teljesítmény). Olyan bailhát- védek hiányoznak a rangsor­ból, mint a debreceni Mak- szin. a nagykanizsai Müller, a siófoki Virágh és a tapol­cai Berki. (Folytatjuk) Pilinyi Lászlói í %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom