Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-11 / 8. szám
Ái SZKP KB Politikai Bizottsága meghallgatta Gromiko jelentését a genfi találkozóról' ' Az SZKP Köaponti Bizottságának Politikai Bizottsága meghallgatta Andrej Gromiko jelentését George Shultz amerikai külügyminiszterrel történt január 7—8-i genfi találkozójáról. A testület egyöntetűen leszögezte: a genfi találkozó fontos eredménye, hogy megállapodás született a kozmikus és a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos szovjet— amerikai tárgyalások tárgyáról és céljairól, s arról, hogy a kérdéseiket egymással öszszefüggésben vizsgálják és oldják meg. A pb-ülésen külön hangsúlyozták, hogy a fegyverkezési hajsza beszüntetésében, a nukleáris háború veszélyének elhárításában és végső soron a nukleáris fegyverek felszámolásában csakis akkor lehet reálisan' előbbre jutni, ha az elkövetkező tárgyalásokon minden részletében szigorúan érvényesítik az elért megállapodást. A világ népeinek érdeke ezt követeli s ez a Szovjetunió elvi és konstruktív hozzáállása a tárgyalásokhoz. Ugyanezt a magatartást várja az Egyesült Államoktól is — szögezte le a Politikai Bizottság. Az ülésen ezután Konsztan- tyin Csernyenko javaslatára áttekintettek és jóváhagyták azoknak a főbb kérdéseknek a listáját, amelyeket a jövőben tárgyal a Politikai Bizottság. A Politikai Bizottság ezen kívül több bel- és külpolitikai kérdést tekintett át, amelyekkel kapcsolatban határozatokat fogadott el. Szovjet lapok a genfi találkozóról Az egyenlőség az egyenlő biztonság alapján Fazekas László, az MTI tudósítója jelenti: Józanul, az elért eredmények felnagyításától tartózkodva értékeli a szovjet sajtó Andrej Gromiko és George Shultz kétnapos genfi találkozóját. Az Izvesztyija és a Pravda genfi tudósításaikban felhívják rá a figyelmet, hogy a külügyminiszterek találkozóján csupán az első lépést sikerült megtenni, hiszen a kozmikus és nukleáris fegyverzetekről folytatandó tényleges tárgyalások még hátra vannak. Az Izvesztyija megállapítása szerint hosszúnak és nehéznek ígérkező utat kell még megtenni a kívánt célok eléréséig. A vezető szovjet lapok beszámolnak arról is, hogy a tervezett tárgyalások témájáról és céljairól nem könnyen született megállapodás. Mint a Pravda különtudósítója megállapítja, az amerikai küldöttség kétnapos intenzív tárgyalások után helyezkedett olyan álláspontra, amely lehetővé teszi a tárgyalásokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, módot ad annak a párbeszédnek a megkezdésére, amely az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek tiszteletben tartásán kell, hogy alapuljon. Az Izvesztyija tudósítói felidézik, hogy a genfi találkozó előtt alapvető elvi különbségek voltak a két fél álláspontjában. A svájci városban folytatott kétnapos nehéz viták során azonban felülkerekedett az új tárgyalások megkezdésének kölcsönös szándéka. Arra azonban csak a jövő derít majd igazán fényt, hogy az Egyesült Államok képviselői miért is fogadták el a találkozóról kiadott közös nyilatkozatnak azokat a megfogalmazásait, amelyek ellentmondanak az ő korábban hangoztatott álláspontjuknak. Ami a jövőt illeti, a Pravda megfogalmazása szerint nagyon fontos, hogy a tárgyalások előkészítése és folytatása idején a felek szigorúan szem előtt tartsák azokat a célokat, -amelyekről a Géniben kiadott közös nyilatkozat szól. A lap szerint kívánatos volna, ha az Egyesült Államok ez alkalommal realizmusról tenne tanúbizonyságot s csatlakozna a Szovjetunióhoz a nukleáris háború veszélyét elhárító hatékony döntések felkutatásában. , Reagan sajtókonferenciája Genfről Kis Csaba, asz MTI tudósítója ifelenti: Reagan amerikai eünök kijelentette: reméli, hogy a hét elején Genfben megtartott külügyminiszteri tanácskozás „csupán az első lépés az Egyesült Államok és a Szovjetunió folyamatos párbeszédében”. „Bízom abban, hogy a tárgyalások útján szilárdabb bókét érhetünk el” — mondotta. Az elnök a nagy televíziós és rádiótársaságok által csúcsidőben egyenes közvetítésben továbbított sajtókonferenciájának jelentős részét a genfi külügyminiszteri találkozónak. az új leszerelési tárgyalások megkezdéséről létrejött szovjet—amerikai megállapodásnak, és az ezzel összefüggő kérdéseknek szentelte. Azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „rugalmas, türelmes és célratörő” magatartást fog tanúsítani a leszerelési kérdések megtárgyalása során. Reagan mindamellett utalt arra, hogy a tárgyalások nehezék lesznek, mert olyan kérdéseket érintenek majd, amelyek az Egyesült Államok, valamint szövetségesei és az egész viliág békéje és biztonsága szempontjából központi fontosságúak. Azt mondotta, a Szovjetun i ótól^ várják el, hogy „új életet es pozitív eredményekét adjon a párbeszéd folyamatának” és azt is IdjeiLenítettte, hogy bár a két ország ellentétei „szeles körűek és mélyrehatóak”, az Egyesült Államoknak együtt kell működnie a Szovjetunióval „mindazon a területeken, ahol lehetséges a béke megszilárdítása”. Reagan nem volt hajlandó Ismertetni,! milyen javaslatokat kíván tenni az Egyesült Államok az eljövendő tárgyalásokon. Elismerte azonban, hogy a jövőben nagyobb mértékben kell figyelembe venni az egyes államok nukleáris erejének sajátosságait, összetételét akkor, amikor az ilyen fegyverek korlátozásáról van szó. Korábban Washington a Szovjetunió szárazföldi telepítésű interkontinentális rakétáinak — a szovjet nukleáris erő legfontosabb elemének — egyoldalú csökkentését akarta elérni, ellentételek nélkül. Most Reagan szerint kész a kérdés megvitatására, ellentételek felajánlására. Az űrfegyverkezési programról szólva az elnök ismét arra hivatkozott, hogy az még csupán a tervezés szakaszában, kísérleti stádiumában van, s így szerinte nem ellentétes a SALT—I -szerződéssel, s nem is lehet alku tárgya. Egyúttal azonban Reagan azt mondotté, hogy az űrfegyverek általános kérdéseit a sorra kerülő leszerelési tárgyalásokon külön megvitatják. A SALT—II -szerződés előírásaival kapcsolatban az elnök azt hangoztatta* hogy bár az Egyesült Államok nem ratifikálta a szerződést, megtartja az abban megjelölt korlátokat, s amikor például új, Trident típusú rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat állít hadrendbe, leszerel más, elavult nukleáris eszközöket. Az elnök szerint a szovjet —amerikai tárgyalásoknak a fegyverek kérdésén kívül más témakörökre is ki kell terjedniük. Amikor arról kérdezték, hogy enyhülésnek minősíti-e a most megkezdődött folyamatot, Reagan azt válaszolta, hogy ezzel a kifejezéssel korábbal? „visszaélték” azt „egyirányú utcaként” használták ki. Az Egyesült Államok akkor hajlandó erre, ha „kétirányú utca” lesz. Egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről szólva Reagan úgy vélekedett, hogy annak akkor van értelme, ha elősegítheti egy- egy kérdés megoldását, s azt jól előkészítik. Az elnök kijelentette, hogy továbbra is biztosítani akarja a niearaguai „szabadságharcosok” — vagyis az ellenfor- radalmáir csoportok — támogatását, s élesen támadta a managuai kormányt, amely szerinte „erőszakkal jutott hatalomra”. Megismételte azt a vádját, hogy a sandinista állam segítséget nyújt a Salvador; felkelőknek. Félórás sajtókonferenciáján az elnök melegen megdicsérte Shuitz külügyminisztert és McFariane nemzetbiztonsági tanácsadót a genfi tanácskozáson végzett munkájáért. A sajtókonferencia jelentős részében Reagan belpolitikai jellegű kérdésekre válaszolt, ismét feldicsérfe a kormány gazdaságpolitikáját, elutasította az adók felemelésére és az öregkori társadalombiztosítási juttatások egy részének korlátozására irányuló terveket. Nem volt hajlandó részletesen szólni azokról a szerríélyeserékről, amelyek az elmúlt napokban a Fehér Ház vezető posztjain, illetve a kormányban következtek be. A spanyol, valamint a gib- raltári hatóságok képviselői csütörtökön tárgyalásokat kezdtek a határ február 5-re tervezett megnyitásával kapcsolatos közös teendőkről. A 30 ezer lakosú brit koronagyarmatot Franco diktátor 1969-ben ráccsal zárta el Sap- nyolországtól, egyben meg- szüntette a légi, a tengeri járatokat, megszakíttatta a telefonkapcsolatot. A múlt év novemberében a brit és a spanyol külügyminiszter megállapodást írt alá arról, hogy februárban újból megnyitják a határt és a spanyolok ismét vállalhatnak munkát a Gibraltárban. Az intézkedést az is sürgette, hogy az ibériai ország a Közös Piac kapuja előtt topog, és a Tizek között — az alapszabály értelmében — nem lehetnek lezárt határok. (MTI) 2 NÓGRAD - 1985. január 11., péntek Vajdasági párt t anácskozás a IKSZ egysége jegyében A vajdasági kommunisták szövetségének tartományi bizottsága Űjvidéken megtartói ülésén összegezték a .IKSZ- KB júniusi ülésének határozati javaslatáról az egész országhoz hasonlóan a Vajdaságban is lefolytatott pártvitát. A tanácskozáson elhangzott beszámoló megállapítása szerint a vitában a vajdasági kommunisták bírálóan és önkritikusan felmérték, hogy miként növelhető a párt vezető eszmei-politikai és cselekvési ereje, hogyan szilárdítható meg a JKSZ egysége A párttagság támogatta a határozati javaslatokat, és tö^u kezdeményezést tett konkretizálásukra. Hangoztatták, hogy a szocialista önigazgatás fejlesztéséért folyó harc ma mindenütt csakis az alkotmányos és kongresszusi elvek. valamint a hosszú távú gazdaságszilárdítási program céljainak megvalósítására irányulhat. A kommunisták sokat foglalkoztak a stabilizációs program megvalósításában felmerült akadályokkal, és megállapították: ott- tapasztalhatók vele szemben ellenállás, ahol monopolhelyzetek megtartására törekednek. A politikai rendszer nto’ désének folyamatban levő bíráló elemzésével összefüggésben a többi között állást foglaltak a szocialista autonom tartományok alkotmányos koncepciója következetes érvényesítése mellett Mint ismeretes, a Szerb Köztársasághoz két autonom tartomány — Vajdaság és Koszovó — tartozik, amelyek egyúttal a föderációnak is alkotóelemei. vagyis a szövetségi szervekben a köztársaságokhoz hasonló képviselettel rendelkeznek. Az utóbb5 időben az autonom tartományok jelenlegi alkotmányos helyzetét elvitató állásfoglalásokról a vajdasági kommunisták megállapították, hogy minden ilyen jelenség mögött nacionalizmus húzódik meg: ezért erélyesen elítélték azokat az egyre agresszívebb formában jelentkező kísérleteket, amelyek a jugoszláviai nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának, testvériségének és egységének megbontására irányulnak. Az úividéki pártta- nácsikozás vitájában az esvik felszólaló ezze] kapcsolatban megállapította: „Van. akinek szálka a szemében a köztársaság alkotmányos helyzete, különösen pedig a tartomány helye a föderációban és a Szerb Szocialista Köztársaságban. Egyeseknek útjában van a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága, ezért szívesebben beszélnek a nemzetek egyenjogúságáról és a nemzetiségek nemzeti jogairól. Ezzel tagadiák az osztálv- és a nemzeti jelleg dialektikáját.” Megkezdte munkáját az úi niearaguai nemzetgyűlés Szerdán ünnepi üléssel megkezdte munkáját az új niearaguai nemzetgyűlés. A törvényhozói testület 96 tagját, tavaly november 4-én választották meg. A nemzetgyűlésben képviselői helyhez jutott a választáson induló mind a hét párt. A testületben a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front alkotja a többséget 61 törvényhozóval. A legjelentősebb ellenzéki csoport — 14 képviselővel — a Demokratikus Konzervatív Párt. Az ünnepi ülésen a nemzetgyűlés elnökévé választották Carlos Nunez Tellez parancsnokot, a sandinista front képviselőjét. Az elnök első helyettese szintéi); a front képviselője, Leticia Herrera lett. A második helyettesi tisztre Clemente' Guidót, a Demokratikus Konzervatív Párt elnökét választották. A képviselők mandátuma hat évre szól. A niearaguai választási törvény értelmében a most alakult parlament 1987-ig alkot- mányozó nemzetgyűlésként fog ; működni, fő feladata az ország új alkotmányának megszövegezése lesz. A niearaguai külügyminisztérium szerdán határozottan cáfolta azt a Costa Rioa-i bejelentést, miszerint a nicara- guai haditengerészet, három őrhajója • megsértette vplna a szomszédos ország, terük ti. ,yi- zeit. A niearaguai közlémér.y ugyanakkor határozottan leszögezte, hogy semmiféle ilyen incidens nem történt. A, niearaguai külügyminisztérium nyugtalanságát fejezte ki amiatt, hogy az elmúlt napokban Costa Rica több. állítólagosán ellene elkövetett niearaguai provokációt „leplezett le”. Ezek a megalapozatlan kijelentések idegen célpknaik tesznek jó szolgálatokat, és feltűnően egybeesnek az amerikai kormánynak azzal a törekvésével, hogy megszerezze a kongresszus jóváhagyását a niearaguai ellenforradalmárok támogatásának felújításához — hangsúlyozták Managuá- ban. Befejeződött az algériai pártküldöttség látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására január 7—10. között látogatást tett hazánkban az Algériai Nemzeti Felszabadítás! Front (FLN) Pártjának küldöttsége, Mohamed Djeghabának, a KB állandó titkársága tagjának, a Legfelsőbb Ifjúsági Tanács el_ nökhelyettesének vezetésével. A küldöttség, amelyet fogadott Szűrös Mátyás az MSZMP Központi Bizottságának titkára, megbeszélést folytatott Baranyai Tiborral, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetőjével, Hámori Csabával, a KISZ KB első titkárával és Lóska Szilárddal, az Állami, Ifjúsági Bizottság titkárhelyettesével. A két párt képviselői ■ nyílt, baráti légkörben eszmecserét folytattak nemzetközi kérdésekről, kölcsönösen tájékoztatták egymást országuk, pártjuk helyzetéről, időszerű feladataikról, áttekintették a pártkapcsolatokat és megerősítették szándékukat a két párt együttműködésének további erősítésére. A két ország és a két nép barátságának szellemében hangsúlyozták, a társadalmi és tömegszervezetek közötti kapcsolatok szélesítésének fontosságát. Az algériai vendégek tanulmányozták az MSZMP párt- és tömegszervezeti munkáját, ifjúságpolitikáját, a KISZ és az Állami Ifjúsági Bizottság tevékenységét. A látogatás során aláírták az-MSZMP és a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) Pártjának két évre szóló együttműködési muwkatervét. A küldöttséget, amely csütörtökön elutazott hazánkból Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta a Ferihegyi repülőtéren, (MTI) * ' Uj korszak Nicaraguában Ünnepi ülést tartott szerdán a niearaguai parlament, amelyben a mandátumok többsége a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Frontéi a novemberi választások eredményeinek megfelelőeri. Csütörtökön pedig — újabb állami aktusként — beiktatták az ország új államfőjét, a sandinista Daniel Ortegát. Ezzel vitathatatlanul új korszak kezdődött a közép-amerikai ország történetében. Majd hat eszendővel a rettegett szélsőjobboldali Somoza-diktatúra megdöntése után immár a niearaguai nép szabad /választása szerint! államhatalom irányítja az országot. Űj úton halad Nicaragua, s ez nyilvánvalóan baloldali eszmerendszerben rajzoltatott ki. A sandinisták, akik az Amerika-barát rezsim elleni felszabadító harcot irányították, az elmúlt években hatalmas'munkával láttak a nicara- guai társadalom és gazdaság arculatánk átformálásához. Tudvalevő, hogy igen súlyos körülmények között. A Washingtonnak nagyon nem tetsző rendszert már több mint két éve nyíltan támadják az ellenforradalom jól felfegyverzett, s az amerikai kormány nem is titkolt támogatása révén élet- és harcképes osztagai. A népi rendszer ellen viselnek háborút a régi rend kívülről ösztönzött hívei — éppen ezért messzefiangzó politikai diadal volt az őszi választási eredmény az új Nicaragua és irányítói számára. Bebizonyította, hogy az ország népének többsége — az amerikai állításokra rácáfolva — a szocialista irányzatú fejlődésre szavaz, és a sandinistákat tekinti az új irány legmegfelelőbb szavatolóinak. Most, január elején ez az össznépi döntés öltött végleges jogi és államrendi formát. A jelenlegi parlament alkotmá- nyozó feladattal tölti ki 1987-ig terjedő mandátumát: meg kell alkotnia Nicaragua új alaptörvényét, amelynek jellege immár stabilizálódott politikai-hatalmi viszonyok között aligha lehet kétséges. A közép-amerikai ország ezzel kétségkívül jelentős lépést tett a jobboldali diktatúrák, az Amerika-barát, nyílt terrorral uralkodó letűnt rendszerek korától egy új, valóban össznépi érdekeket képviselő társadalmi rend megszilárdítása felé. Nicaragua új korszaka azonban csak igen nehéz küzdelemben hozhatja meg a remélt eredményeket. Ma még erősek az ellenforradalmi próbálkozások, s, ha a népi hatalmat megingatni nem tudják is, arra alkalmasak, hogy a szükséges és sürgető gazdasági reformokat lassítsák, akadályozzák. Az ország és a sandinista irányítású hatalom azonban már sokszorosan bebizonyította erejét és elszántságát. Az alkotmányos, parlamenti rendszer megszilárdulása, az első alapkövek lerakása "tébb munícióval szolgál as országátalakító harchoz. ' Avar Károly r Tárgyalások Gibraltárról
