Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-11 / 8. szám

na érdemes bezárni, bár ők is kénytelenek a panelen kívül mást is gyártani, hogy a fölös kapacitást lekössék. Legutóbbi információim szerint olyan szilikátipari terméket kívánnak bevezetni, amit a magánépítők is felhasználhatnak. Ez egy járható út. Ahogy már mondtam, a minisztérium minden olyan kezdeményezést támogat, ami a magánerős építkezést segíti. A veszprémiek 1984 második felétől betoncserepet gyártanak a panel mellett, ami a mostani cseréphiányos időkben szintén kiváló ötlet. A DUTÉP (Duna—Tisza-közi Építőipari Vállalat) új ablakgyártó üzemet csatolt a panelüzemhez és tervezi más termékek gyártását is.

— A panelgyártó kisüzemek sokkal könnyebb helyzetben vannak.

— Valóban. Velük kevesebb gondunk lesz. A szolnokiakat már említettem. Nosf ők a 400 lakáshoz való panelt mindig el tudják majd adni. S a többi kisüzem tulajdonosának, a somogyiaknak a tolnaiaknak és a békésieknek sem okoznak a mai gondok túl nagy fejfájást. A kicsik ugyanis máról holnapra is terméket válthatnák különösebb megrázkódtatás és beruházás nélkül.

Dalia László

Régi vágyuk teljesült

Mit nyújt a bányászoknak a központi orvosi rendelő?

Szép csendben, minden különösebb hírverés nélkül nyitotta meg kapuit Salgótarjánban a Nógrádi Szénbányák központi orvosi rendelője a vásárcsarnok mellett levő fuvarozási épületben. Dr. Zelnik Józseffel, a csoportvezető üzemi főorvossal arról beszélgettünk, hogy ez az új létesítmény mit jelent a bányászoknak, milyen szolgáltatásokkal siet egészségük védelmére?

SAJÁT ANYAGI EREJÉBŐL

— Az igényeket kielégítő, korszerű létesítményt vettünk át,; amelyben két részleg tevékenykedik. Az egyik: az

üzemorvosi,- a másik a fogászat. Az új központi orvosi rendelő megnyitásával a megye bányászainak régi álma valósult meg. A létesítményt a vállalat saját anyagi erejéből hozta létre, a megyei tanács egészségügyi osztálya pedig nem csak támogatta ezl a helyes kezdeményezést, hanem hozzájárult a személyi feltételek biztosításához. Rajtam kívül még dr. Bodor József reumatológus' látja el a hozzánk forduló betegeket. A fogászaton az első három hónapra dr. Koncz Gábor és dr. Matholcsi Miklós adjunktusok vállalták a betegek ellátását — mondja bevezetésképpen dr. Zelnik József.

A központi rendelőhöz 1250 bányai dolgozó tartozik, Salgótarjánból,' Vizslásról', Etes- ről és a Karancs völgyéből. Itt bírálják el másodfokon a munkaalkalmasságot, itt határozzák meg a rehabilitációs munkaképesség csökkenésének mértékét. A főorvos részi vesz a vezérigazgatói komplex szemléken, s amennyiben szükség van rá, akkor a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére intézkedik.

Együttműködik a kerületi bányaműszaki felügyelőség szakembereivel, az egészségre ártalmas okok feltárásában, majd ezt követően megbeszéli a megelőzéssel kapcsolatos feladatokat, a bányaüzemekben tevékenykedő üzemorvosokkal. A KÖJÁL ellenőrzései során feltárt hiányosságokból, amelyek rájuk vonatkoznak, abban ugyancsak intézkedik, ami pedig a biztonságtechnikára tartozik, azt oda továbbítja.

NEM ZÁRJÁK LH

NEM SZŰKMARKÚAK

— A dolgozók gondozásával kapcsolatos feladatainkat nem csak Salgótarjánban, hanem az üzemekben is ellátjuk — veszi vissza a szót a főorvos. — Ezek keringési, mozgásszervi, emésztőszervi és egyéb megbetegedésekre terjednek ki. A nálunk gyógyulást keresőket bizonyos idő után visszarendeljük, állapotukat ellenőrizzük, majd beállítjuk a követendő terápiát. Ebben az esztendőben az előbb említett szolgáltatásainkat tovább kívánjuk bővíteni. Egyébként sem zárjuk le rendelőnk ajtaját a nem bányász betegek előtt sem. A bányai dolgozók ellátása mellett területi feladatokat is ellátunk — állítja dr. Zelnik József.

A gondozásba és a megelőMásnap hajnalban — kinn még sötét volt —, harsány hang riasztotta őket álmukból: Vételezők sorakozó!!! — hallatszott minden barakk ajtajánál. Az előző nap érkezettekhez külön is beszóltak. Két ember pokróccal de 'gyorsan! A tiszti barakkból két hadapród indult (és egy hadnagy is ment velük ellenőrként), a legénységiekből százanként négyen no és a biztonság kedvéért egy őrmester, vagy szaikaszvezető... Ilyen ébresztő után már persze, hogy nem lehetett elaludni.

Megjöttek a . vételezők. Halfan kaptak egy „bubánkét”, de a szétosztással várni kellett, még megvirradt. Akkor hatan-hatan összeálltak osztani. Előkerült egy eldugott kés. és porcióztak. Míg egyen- lőek nem lettek az adagok. És akkor kisorsolták. Mire végeztek, már mehettek is sorbaáíilni a leveskéért. Akinek nem volt csajkája. az társult vaílalkível és kanalanként ették, nehogy Valamelyiküknek. valahogy több jusson.

Délig — illetve ebédosztásig. mert voltak akik már 10 órakor, de voltaik, akik csak délután kettőkor kerültek sorra — nem volt különösebb elfoglaltság. Az emberek többsége elment „szétnézni”. Az élelmesebbje figyelte, hol osztanak valamit, s ha tudott.

Ä temesvári önkéntesek (4.)

Fogolyélet m lágerben

és nem lökték ki a sorból — beállt vételezni.

Külön számonként, nap mint nap lesték az újonnan érkező csoportokat. Mert most már folyamatosain jöttek. Volt nap, hogy -két szállítmány is érkezett Bajáról. Mindenki ismerőst keresett. Falubelit, városbelit, vagy ha más nem volt, saját megyé- jebeiit. Voltaik megrázó találkozások is, amikor rokonok, nemegyszer testvérek találkoztak össze. Ilyenkor persze megindult a helycsere, aminek szintén szabott ára volt.

S közben folyamatosan jöttek az újabbnál újabb hírek. Már nem volt szó „doku-. ment”-rŐl, annál is inkább Paulus tábornok iskolájáról, ahová a tiszteket viszik átne- velésre. és Szibériáról, ahová a legénység kerül munkára. A rémhíreknek a táboron kívül álló egyik kőépületben lakó — már bevetésre készülő — lengyelek próbáltak gátat vetni, ök szabadon járhattak be a táborba, és biztattak mindenkit, akivel szót tudtak érteni, .. Saját példád jukat állították a baráti magyarok elé. Elejtett szavakkal célozgattak rá, hogy ők is fogolyként kerültek a táborba, és lám ma... A háború még nem ért véget, ha nagyon akarják a magyarok, még rájuk is sor kerülhet.

Amúgyis nehéz volt eligazodni az ellentmondó hírek között, a lengyelék felvetése pedig még további vitát kavart. Nyomasztotta az embereket a semmittevés és a céltalan téblábolás is, megpróbáltak hát valami elfoglaltságot találni magúiknak. Volt aki beállt vízhordónak. (Ha tudott. A laijttal ugyanis a szomszédos tanyáról hordták a vizet a táborba, és ott mindig volt valaki, aki megsajnálta a szegény hadifoglyokat.) Mások sokkal prózaibb elfoglaltságot, találtak maguknak. Fehérneműjüket mosták, tisztálkodtak, és — bármennyire is hihetetlennek tűnik — éoltak, akik félrehúzódva naplót írtak.

Azután az egyik karácsony előtti napon döntő fordulat történt. Az orosz parancsnokságról egy alacsony, fekete hajú tiszt jött egy altiszttel és egy prémes sapkás némettel. A tiszt — egy orosz őr^ nagy — a magyarul is jól beszélő német tolmács segítségévéi a rangidős fogolytisztet kereste. Szigethy Zoltán folyamőr százados jelentkezett a tisztek barakkjából. Az őrnagy gyorsan beszélt. A tolmács fordította szavait. Ami meglepő volt, a szovjet tiszt nem parancsolni, hanem kérni jött! Kérni, hogy a tisztek segítsék elő, hogy ő köny- nyebbé tehesse a magyar hadifoglyok helyzetét.

Nem helyes — mondta az őrnagy —, hogy egyesek esetleg kétszer is ebédelnék, míg mások, a betegek néha egyszer sem. .. Ha a magyar tiszték biztosítják, hogy megszervezik a legénységbéliek százas csoportokban való étkeztetését, ő az ételosztásnál előnyben fogja részesíteni ezeket az egységeket. Intézkedni fog — folytatta —, hogy a konyha állandóan biztosítson teát, hogy víz helyett azt ihassak, és ezzel megelőzhessék a járványt. Biztosít deszkát és szerszámokat, hogy a barakkokban priccseket lehessen építeni, és be lehessen üvegezni a hiányos ablakokat.

Voltak, akik csak újabb p rop ag an d af ogás n ak minősí- tették az őrnagy szavait, de a többség hitt. Szigethy — akivel az őrnagy tárgyalt — megkezdte a tisztek megszervezését. A tartalékosok, és a fiatalabbak mind azonnal mellé álltak. Az utásztisztek rögtön indultaik beszervezni és összeírni utászaikat és a mesteremberéket. Egy kis pótkaja reményében nagyrészük örömmel vállalta a testhezálló feladatban való részvételt.

Másnap a tiszteket áttelepítették a 15-ös barakkba és kiürítették a 19-es mellett levő két, és a szemközt levő három barakkot. Az egészségügyiek mind a hatot fertőtlenítették, majd egy orosz főhadnagy irányításával megkezdődött a munka. Délben a munkacsapaltok külön ebédelték (bőven), majd folytatták a priccsépítést sötétedésig... Dolgoztak még karácsonykor is. Aztán új feladatot kaptak. A főhadnagy utasítására — őrökkel — munkacsoportok indultak az erdőre faoszlopokért és a katonai raktárba szögesdr úthengerekért.

A főhadnagy — még két kiürített és fertőtlenített barakkot is hozzávéve a előző hathoz — kijelölte az oszlopok helyét, és az utászok hozzáláttak a táborrész szögesdróttal való bekerítéséhez. . . Csaik azt nem tudták, mi célból és kinek?

(Folytatjuk)

Dr. Gáspár János

És most szóljunk a felszereltségről, valamint az ezzel kapcsolatos újabb elképzelésekről.

— A jelenlegi felszereltséggel is jórészt el tudjuk látni a ránk rótt feladatokat. Ea azonban nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk újabb műszerekre. A laboratóriumunkban például vannak olyan berendezések, amelyeket mások is szívesen fogadnának, de a munkalélektani vizsgálatokhoz újabb berendezésekre van szükségünk. A vállalat vezetése eddig sem volt szűkmarkú, s, ahogy a jövőbeni terveket ismerem, segít-’ ségükkel tovább gyarapodik műszeréllományunk, bővül annak színvonala. Amennyiben megteremtődnek az anyagi feltételek, akkor minden bányai üzemorvos kap maid egy, diagnosztikai táskát. Emel-} lett egyéb műszerek beszeM zése is szerepel. Ezek szükségesek az általános vizsgálatok alapos, megnyugtató, biztonságos elvégzéséhez, a folyama-1 tos és magasabb szintű egészségügyi munka elvégzéséhea — állítja a főorvos.

Az új központi orvosi rendelőre az előbbiek mellett még azért is szükség van, mert reméljük, hogy a jövőben a bányák gépesítése felgyorsul, aminek eredményeként emelkedik a műszaki, technikai és technológiai színvonal. Ennek megfelelően nőnek a munkára jelentkező dolgozókkal szembeni fizikai és szellemi követelmények. Ezért, hogy oda kerüljenek, ahol a legtöbbet tudják tenni, amire alkalmasak, ebben lesz maid nagy szerepe a központi orvosi rendelőben tevékenykedőknek, valamint az üzemekben dolgozó orvoskollégáiknak.

— rcnesz

_ t

NQGRÁD - 1985. január 11., péntek

Korai elsiratni a panelt

vasúti szállításra. A szolnokiak egy olyan lakótelepet építettek, ahol az alacsonyabb - házakhoz maguk gyártották a paneleket, míg a tízemeletesekhez a debreceniektől vásároltak. Jövőre viszont már nem építik tovább a lakótelepet, így máról holnapra nem rendelnek több panelt.

— A minisztérium bizonyára nem hagyja magára a házgyárakkal bajlódó vállalatokat.

— Természetesen nekünk sem mindegy, hogy mi lesz a házgyárakkal. A vállalatok helyzete is megrendülhet, ha a házgyárakkal nem tudnak mit kezdeni. Szakértői csoportunk pontos felmérést végez, hogy a hazad és a külföldi tapasztalatok alapján a legjobb megoldásokat ajánlhassuk a vállalatoknak. Recept azonban nincs. Minden házgyár jövője más. Egy biztos: vállalkozni kell! Üresen kongó csarnokok és álló daruk senkinek az érdekeit nem szolgálják.

— Előfordulhat, hogy né-, hány házgyárat bezárnak?

— Megtörténhet. A piac és a gazdaságosság dönt. Mondok egy példát. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat olcsó kavicsból dolgozik, s a vízi szállítás segítségével még Budapesten is képes eladná jó minőségű paneléit. Egy ilyen házgyárat nem volBezárnak a házgyárak? Sokan már erre gondolnak, holoit egy felmérés szerint 7 milliárd forintot keLlene beruházni, ha a házgyárak máról holnapra bezárnának, és termékeiket téglával kellene helyettesíteni. A házgyárak tehát tovább dolgoznak, de az kétségtelen, hogy jóval kevesebb panelház épül, csökkennek a megrendelések. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban ezekben a hetekben foglalkoznak a házgyárak jövőjével.

— Nincs könnyű dolgunk — mondja Karikás György minisztériumi főosztályvezetőhelyettes. — Szakértői csoportot alakítottunk, s azt várjuk, hogy konkrét ajánlásokat dolgozzanak kti a vállalatok számára.

— Mindenesetre a panelt még korai volna elsiratni — folytatja. — Van még benne fantázia. A technológia ugyanis nem zárja ki, hogy igényesebb, variálhatóbb házak, lakások is készüljenek panelből. Természetesen jobban kellene igazodni a piachoz.

— A panel hátrányát sokan e tégla állami támogatásának számlájára írják.

— Sokan nem tudják, hogy s téglát még az utóbbi évek áremelései után is jelentős dotációval árulják. Az építkező minden ötödik téglát ingyen kap. Ez természetesen csökkenti a panel esélyeit a társas, vagy családi házas építkezésnél, És ami talán még fontosabb, hogy a mai panelszerkezetet nem lehet kalákában felépíteni. A házgyáraknak kellene alkalmazkodniuk a kalákához, és olyan elemeket volna érdemes kifejleszteni, amelyekből a családok maguk is felhúzhatnák a házakat. Léteznek ilyen építési rendszerek, s több cég is próbálkozik bevezetésükkel, így például a Baranya megyéi Állami Építőipari Vállalat is.

— A házgyárak építőipari vállalatok kebelében működnek, s így a panelek sorsa is azon dől el, hogy vállalkozik- e a vállalat.

— Valóban, éppen ezért a házgyárak között is óriási a különbség. Több vállalatnál már eddig is elgondolkodtak a panelek jövőjén, s nemcsak azqn dolgoznak, hogy szállodát. kollégiumot és iskolát építsenek ugyanazokból az elemekből, akár külföldön is, mint a Győr-Sopron és a Hajdú-Biihar megyeiek; hanem a felesleges kapacitást igyekeznek más termékkel lekötni. A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat évek óta rendszeresen szállított a szolnokiaknak paneleket. Megbízható partnerek voltak, két éve még a szállítási költségeket is csökkentették, hiszen « közút, helvett átálltak a

zésbe beletartozik a zajártalmak csökkentése is.

— A vállalat elkészítette a zaj térképét, aminek alapján ma már tudjuk, hogy a zajos munkaterületeken hány dolgozó található. A magunk mögött hagyott esztendőben két helyen, Nagybátonyban és a külszíni bányaüzemben hozzá kezd tünk ennek a munkának az elvégzéséhez, de objektív okok miatt abba kel-4 lett hagyni. Mihelyst megér- keznek a megrendelt hallás- vizsgáló készülékek, a többi üzemben is megkezdjük a zajártalmak okozta következmények felülvizsgálatát, s csökkentésre megtesszük a javaslatainkat — folytatja a a előbbi gondolatot a főorvos.

Az új központi rendelő nemJ csak azzal az előnnyel járj hogy még közvetlenebb kapcsolatot biztosít a betegek és az orvosok között, a korábbinál még színvonalasabb, szakmailag kiterjedtebb ellátási garantál, hanem több tekinJ tetben növelte az önállósá-í got. Például dr. Zelnik Jó-' zsef közvetlenül utalhatja hé a gyógyulásra váró betegeket a hévízi bányászftdülőbe,' turnusonként két főt. A baJ latonfüredi Bányász szanatóriumba is segítségével jutnak el a gyógyulni vágyók. Űj dolog továbbá, hogy az ORFT- ba is közvetlenül innen kapja helybiztosítással a beutalóját az arra rászoruló. Szó van arról is, hogy az idén a központi orvosi rendelő megkapja a táppénzbe vételi jogot is.

A Volán 2. sz. Vállalat tanműhelyében végzik szakmai gyakorlataikat a salgótarjáni ipari szakmunkásképző intézet autószerelő és karosszérialakatos tanulói. A felvételen: a végzős diákok diagnosztikai mérést gyakorolnak Szomszéd Tibor szakoktató vezetésével.

' — Bencze —