Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-11 / 8. szám

’ C/ %s ÚJ­VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLI. ÉVF., 8. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1985. JANUAR 11., PÉNTEK Munkában az új pártvezetöségek R januári alapszervezeti taggyűléseken több tízezer kom­munistát választanak meg alapszervezeti titkárnak, vezetőségi tagnak. E tisztségviselők jelentős része már több éve, évtizede vesz részt a kisebb-nagyobb kom­munista közösségek irányításában. Hozzáértő, a fáradságot nem ismerő áldozatos munkájukat az irányító pártszervek elismerése mellett a korábbiaknál sokkal több helyen kö­szönte meg az alapszervezetek tagsága is. Ez a végzett munkán alapuló elismerés az alapja újjáválasztásuknak, az irántuk megnyilvánuló bizalomnak. A párttitkárok és a vezetőségi tagok kisebb hányadára azonban először esett a tagság választása és előlegezett bi­zalma. Helyzetük kétségkívül nem könnyű, '"egyrészt, mert a pártalapszervezetek irányítása is folyamatos megújulást, korszerűbb módszereket és gyakorlatot igényel minden tisztségviselőtől, másrészt most kell megismerniük a tiszt­séggel járó teendőket is. A megválasztott új vezetőségek első ülésének fontos fel­adata a reszortfeladatok elosztása. Jelentőségét alapvetően az adja. hogy a vezetőségen belüli jó munkamegosztás nagy­mértékben növeli a pártmunka eredményességét. Az egyes reszort-felelősök kiválasztásánál — az irányító pártszervek konkrét útmutatásai mellett —• mindenütt célszerű figye­lembe venni olyan általános szempontokat, mint a vezető­ségi tagok felkészültségét, egyéni képességeit, munkakörülmé­nyeit, valamint a működési terület jellegét. A megválasztott vezetőségek legelső feladata, hogy össze­gezzék és értékeljék azokat a tanulságokat, amelyeket a beszámoló és a pártvezetőség-választó taggyűlések nyújtot­tak számukra. Hiszen a párttagok észrevételei, .javaslatai, felvetései, valamint az irányító pártszervek értékelései alap­vető szerepet töltenek be a pártmunka színvonalának to­vábbfejlesztésében. hatékonyságának javításában. Ezek a tapasztalatok szükségesek az alapszervezetek éves, valamint ct vezetőségek féléves munkaterveinek elkészítésében is. A tagjgyűlések éves üléstervének alapját a munkaprog­ramban foglaltak, a felsőbb pártszervek határozatából adó­dó helyi időszerű tennivalók, valamint az előírt napirendek szolgálják. Nagyon fontos követelmény, hogy valóban olyan kérdéseket tűzzenek napirendre, amelyek a taggyűlés poli­tikai döntését igénylik. Ugyancsak lényeges, hogy a párt­csoportok számára javasolt, illetve előírt témák jól kap­csolódjanak a taggyűlések napirendjeihez, más vonatkozás­ban pedig párttagságot és a közvéleményt '.egiiiKáöb fog­lalkoztató helyi, illetve általános kérdések jobb megértését szolgálják. Az állami, gazdasági szervek, valamint tömeg­szervezetek számára szóló ajánlások viszont tartsák tiszte­letben azok önállóságát és felsőbb szerveik határozatait. A vezetőség hosszabb távlatú, nagy jelentőségű feladata a párttaggá nevelés, a pártépítés. E munka fő irányait, s ezen belül a tagfelvétel szempontjából számításba veitek­kel való foglalkozás módját eélszerű, ha az alapszervezet éves terve tartalmazza. a z éves, illetve féléves tervek elkészítése nagy körülte­kintést igényel annak ellenére, hogy az idő sürgeti ezt a munkát: az éves munkatérvet február 15-ig. a vezetőség muwkatervét pedig február végéig kell a taggyű­lésnek, illetve a vezetőségnek elfogadnia. A kongresszus évére való tekintettel helyesen cselek­szik minden vezetőség, ha munkatervét „szellősen’’ készíti, számítva azokra a kiegészítésekre, esetleges módosításokra, amelyek a XIII. kongresszus, illetve a felső pártszervek pártértekezleteinek határozataiból várhatóak. Alig több, mint két éve, hogy valamennyi pártalapszerve- zetben megtárgyalták és elfogadták — központi határozat nyomán — a saját munkamódszerük, munkarendjük to­vábbfejlesztésére vonatkozó tennivalókat. Az azóta eltelt időszak kedvező tapasztalatai jelzik, hogy az alapszervezeti vezetőségek jelentős része az akkor meghatározottak szel­lemében rendszeresen keresi és mindinkább meg is találja munkamódszere tökéletesítésének új eszközeit. Az új vezetőségek kiemelkedően fontos feladata, hogy n/, alapszervezeti életben intenzívebb, a jelenleginél éssze­rűbb, a sajátosságoknak jobban megfelelő módszerek hono­sodjanak meg, illetve gyakorlat alakuljon ki. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert helyenként indokolatlanul ra­gaszkodnak napjainkban is az általuk „beváltanak minő­sített, de valójában legtöbbször eredménytelen formákhoz; e vég nélküli tanácskozásokhoz, a merev papírszagú szabá­lyozásokhoz; és az indokolatlan beavatkozások gyakorlatá­hoz. Fel kell lépni az ellen a hibás felfogás ellen, amely a pártmunka és a párt belső életének a lebecsülését látja, ha az alapszervezeti vezetőség a munka tervezése során a tag­ság, vagy annak egy része műszak utáni — az úgynevezett kisegítő gazdaságban végzett — tevékenységét is figyelem­be veszi. Minden alapszervezet vezetőségének — a helyi adottságok ismeretében és annak figyelembevételével kell a továbblépés, a megoldás útját keresni, felhasználva az olyan, általánosítható kedvező tapasztalatokat, amelyek pl. a pártcsoportok tevékenysége fejlesztése területén jelentkez­nek, s amely nyomán az akív politizálás egyre inkább a legkisebb kommunista közösségek fórumára kerül át. A vezetőség tagjai — a pártdemokrácia elveinek megfe­lelően — egyenjogúak, de a titkár helyzete és szerepe ezen belül sajátos. Személye, magatartása, politikai és szakmai felkészültsége, rátermettsége alapvetően befolyásolja a ve­zetőség munkájának színvonalán keresztül az egész párt­iszervezet tekintélyét. Mindezek mellett az alapszervezetek irányításában is a kollektív jelleg a meghatározó. A titkár esetenkénti egyéni állásfoglalásainak, döntéseinek is a veze­tőség, illetve a taggyűlés kollektív határozataira kell épül­niük. M a különösen érzékenyek az emberek a közéleti tisztsé­get betöltő személyek magatartása iránt. Egyetlen tit­kárnak és vezetőségi tagnak sem szabad szem elöl té­veszteni egy pillanatra sem, hogy a párttagság bizalma az 15 tisztségük forrása. A bizalmat és vele együtt a pártveze­tőség tekintélyét nem elég egyszer megszervezni, hanem azt megőrizni, rendszeresen megújítani és erősíteni kell. Dr. Váradi László, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa Lengyel Kultúra Gazdag program 1985-re A népi Lengyelország fenn­állása. Magyarország felsza­badulása. valamint a fasizmus felett aratott győzelem 40. év­fordulójáról való megemléke­zések alkotják a budapesti Lengyel Tájékoztató és Kul­turális Központ idei fő tevé- kenységét. Megrendezik a hagyományos baráti találkozókat, a lengyel zenét és előadóművészekét népszerűsítő hangversenyeket, képzőművészeti kiállításokat, filmvetítéseket — mondotta Zbigniew Lakomski nagykö­vetségi tanácsos, a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Köz­pont igazgatója, csütörtökön az intézményben tartott saj­tótájékoztatón. A tervekről szólva kiemel­te: a Hazafias Népfront helyi szerveivel együttműködve az idén is számos rendezvényt szerveznek országszerte a ma­gyar—lengyel barátság jegyé­ben. a szocialista testvérállam politikájának, éleiének mind teljesebb megismerte léséért Találkozóra hívják a Lengyel —Magyar Barátság nevet vi­selő szocialista brigádokat, s megrendezik a már hagyo­mányos Ki tud többet Len­gyelországról cimml vetélkedőt, amelyre t*valy 3800-An ne­veztek. Az oeszáíg életéről lengyel szakemberek, újság­írók. művészek tartanak elő­adásokat. A Nagymező utcai kulturá­lis központban — amely há­rom és fél évtizede kezdte meg tevékenységét Budapes­ten — 21 képzőművészeti tár­lat nyílik festményekből, grafikákból, kerámiákból, tex­tilekből és érmekből, valamint fotódokumentációs kiállítások­nak is otthont ad az intéz­mény. Több író-olvasó talál­kozó is szerepel a program­ban. Folytatódik a Lengyel zenei kalauz sorozat, amely­ben havonta neves lengyel előadóművészek lépnek kö­zönség elé. A budapesti in­tézményben, illetve Zalaeger­szegen. Baján és Miskolcon 18 kereskedelmi jellegű kiál­lítást és vásárt terveznek. A drégelypalánki termelőszövetkezet feldolgozóüzemében az idén új termékeket állíta­nak elő. A megszokott szörpök mellett megjelenik a tartósítószer nélküli rostos ivóié, amelyben a gyümölcs nagyobb hányadot képvisel, mint korábban. A pécsi tejipari kutatóintézettel közösen kifejlesztett technológia alapján déli gyümölcsök feldolgozását is megkezdik. Újdonság lesz például a mangóból készült üdítő ital. Az új izek ked­velői számára szederből és áfonyából is főznek majd szörpöket. Képünkön korszerű töltőgéppel palackozzák az ivóleveket. — kj — ti Ünnepi NEB-ülés Salgótarjánban Kispál József kitüntetése Tegnap e megyei taná­cson tartotta ünnepi ülését a Nógrád megyei Népi El­lenőrzési Bizottság, amelyen ott volt a testület tagjain kívül Szakali József, az MSZMP KB tagja, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke, Séczi János, az MSZMP KB tagja, a párt Nógrád megyei bizottságá­nak első titkára és Devcsics Miklós, a megyei tanács el­nöke. Az egybegyűltek Kispál Józsefnek, a megyei népi ellenőrzési bizottság elnöké­nek búcsúztatására jöttek el, aki több évtizedes mun­ka után saját kérésére vo­nulhatott nyugdíjba. (Utód­ját Németh Pétemé szemé­lyében a decemberi megyei tanácsülés már ki is nevez­te.) Szakali József a munkás­múltját, osztálytudatát hí­ven megőrző munkatársnak köszönte meg az aktív munkát, hozzátéve, hogy Kispál József akkor került a bizottság elére, amikor a párt is megerősíteni kíván­ta az ellenőrzést. Személyes munkája és a kollektíva együttműködésének köszön­hető, a népi ellenőrök me­gyében kivívott rangja, megszerzett tekintélye — mondotta a KNEB elnöke. Ezt az ünnepélyes alkalmat megragadva tűzte föl Kis­pál József mellére a Szo­cialista Magyarországért Ér­demrendet, amivel elköte­lezett munkáját ismerték el.’ Géczi János a korábbi és a mostani pártmunkáért mon­dott köszönetét. A NEB me. gyei elnökének aktív mun­kája véget ért — mondotta többek között a párt me­gyei bizottságának első tit­kára. — Szakmai tapaszta­lataira, javaslataira ezután is számítanak a népi ellen­őrök, a pártmunkások. A rövid, méltató beszé­dek után ajándékokat adtak át Kispál Józsefnek. lUüueksziBc a termefes A gépipar 1985. évi terve A hazai gépipar a számítá­sok szerint 1985-ben három százalékkal, vagyis az .ipari átlagot meghaladó mértekben növeli termelését. Bár a nép­gazdaságban általában csak mérsékelt élénkülés várható, a korábbi évekhez képest va­lamelyest nagyobbak a kü­lönböző ágazatok beszerzési lehetőségei egyes beruházási javakból. Tartós fogyasztási cikkekből pedig a folyamato­san növekvő igények miatt elengedhetetlen a termelés fo­kozása. A gépipar számára további lehetőségeket kínál a vállalatoknak az a törekvése, hogy hazai cikkekkel pótolják a nehezen és drágán besze­rezhető importtermékeket. A népgazdaság számít a gépipari export számottevő növelésére. A számítások sze­rint a szocialista országokba irányuló kivitel mintegy 5—7 százalékkal növelhető. A ru­belelszámolású export nagy része hosszú távú. tartós kap­csolatokra épül, ami elősegí­ti a termelőkapacitások még jobb kihasználását. A kon­vertibilis elszámolású kivitel­nek az ipari átlagot megha­ladó ütemű dinamikus bőví­tését pedig elsősorban az in­dokolja. hogy ez az ágazat vi­szonylag mérsékelten import- igényes, és a termelés gazda­ságosan megszervezhető. Így a népgazdasági terv a gépipar tőkésexportjának 8—9 száza­lékos növekedésével . számol. Azt is figyelembe vették, hogy a fejlődő országokbeli partnereink fizetési nehézsé­gei talán oldódni fognak, és a fejlett országokba irányuló kiviteli lehetőségek is széle­sednek. A kivitel növelése azonban mindenképpen az eddiginél alaposabb piaci munkát kíván, s jobb együtt­működést az exportmunkában részt vevő vállalatok között. Ezúttal is az átlagosnál di­namikusabban nő majd a közúti járművek és részegy­ségek, a háztartási és a tar­tós fogyasztási cikkek és egyes elektronikai termékek előállítása. A piaci lehetősé­gek számbavételével mérsé­keltebb fejlődésre van lehe­tőség az egyedi nagy beren­dezéseket, mezőgazdasági gé­peket és szerszámgépeket gyártó nagy vállalatoknál. Mezőgazdasági és élelmiszer- ipari gépekből még mindig kisebb a belföldi piac igé­nye, mint néhány évvel ez­előtt volt, „de a gyártók el­adási lehetőségei javíthatók különféle részegységek gyár­tásának bővítésével. Jelentős előrelépés várható a szer­számgyártásban. Minden ed­diginél több keményfém- szerszám és -lapka készül, és felkészülnek a modern csiga­fúrógyártás meghonosítására is. A járműiparban az egyik legfőbb cél az importalkatré­szek hazaival való helyette­sítése. Járműiparunk korsze­rűsége, az igényes gyártmány- választék továbbra is kedve­ző lehetőséget ad a konverti­bilis export fokozásához. Ugyanakkor mind Itthon, mind külföldön még mindig- nehezebb eladni a korszerű, energetikai gépeket és készü­lékeket, ami befolyásolja a termelés bővítésének lehető-. ségét. 1985-ben az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kap a gép­ipari vállalatok belső érde­keltségének javítása és a'vál-' lalati szervezeti formák kor­szerűsítése. A szabályozórend­szer változásának arra kell ösztönöznie a vállalatokat, hogy a piaci igényeknek mű­szakilag megfelelő és gazda­ságosan értékesíthető terme-' - keket hozzanak forgalomba; javuljon teljesítőképességük, és igyekezzenek jobban hasz­nosítani azokat a kapacitáso­kat is, ahol rendeléshiány, várható. Mindennek érdeké­ben hatékonyabb és összehan­goltabb szervező munkára, a minőség folyaimatos javítása érdekében pedig jobb együtt­működésre van szükség az alapanyagokat előállító kohá­szat és a feldolgozóipar kő-' zött (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom