Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
A krónika tanúsága szerint Nőtincs, ez a Lókos-patak ■mentén fekvő kisközség, vegyesen magyar és szlovák anyanyelvű. 1720-ban húsz magyar és öt szlovák háztartást írtak össze. Pusztította földrengés, kolerajárvány, tűzvész. Mindahányszor újta- e.pült, talpraállt, s ma is él és virágzik. Lakóinak száma 1350-re növekedett, ennek egyharmada nemzetiségi, vagyis szlovák származású. * Nemzetiségi község-e hát Nőtincs? — kérdezősködünk a Czitovszki-kastély kertjében tereferélő asszonyoktól. — Hivatalosan igen, de a mindennapi életben kevesen beszélik a szlovákot. Inkább csak néhány idős ember. Ami meg volt tárgyi emlék, köcsög, cifra párta, ingvál], azt a gyűjtögető városiak időben elhordták, felvásárolták fillérekért. , — Dehát nem is az a fontos, hogy valaki szlováknak, vagy magyarnak vallja magát, hanem az, hogy a falu dolgai rendben menjenek, jó közérzete legyen az embereknek — szól közbe Ruzsics néni, aki bizony, már nehezen érti meg, ha a kisiskolás unokái szlovákul kérnek repetát a vasárnapi ebédből, vagy szlovák dalokat énekelgetnek.' ’ 1 * Hogyan is van akkor a szlovák nyelvvel? Az idősek elfelejtik, a fiatalok meg egyre többen beszélik? — Valahogy úgy. Tavaly augusztusban adtuk át az új nvolc tantermes általános iskolát, amely a helybelieken kívül fogadja ösagárd és Fel- sőpetény felső tagozatos®V is. 5'két utóbbi községben élőbbek a nemzetiségi hagyományok, mint nálunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy bevezettük a szlovák nyelvoktatást, annál is inkább, mivel a Ma- gvarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségétől tízezer forintot kaptunk, ilyen célokra — mondja Kékesi Gábor, az iskola igazgatója, ám azt' is hozzáteszi, hogy nagyon kevés az „egy szem” nyelvszakos tanárnő, aki felmenő rendszerben,' heti hét órában tanítja az első, második és harmadik osztályosokat. S, ha még azt is hozzávesszük, hogy Borókáné Vi- dovszky Ágnes a szomszéd községekben is okítja a diákokat...! Egyszóval, elkelne még egy-két nyelvszakos a nőtincsi iskolában. — Problémánk, hogy a gyerekek kevés nyelvi emléket, hagyományt hoznak magukkal Ezt a hiányt úgy próbáljuk pótolni, hogy nemzetiségi klubot nyitottunk színes, szórakoztató rendezvényekkel. rendszeresen részt veszünk a nemzetiségi szemléken és a könyvtárban is sok szlovák nyelvű könyvet, folyóiratot tanulmányozhatnak a diákok — tájékoztat az igazgató, majd nevetve hozzáteszi: — Nekünk, szülőknek is utána kell nézni a szlovák nyelvnek, ha segíteni akarunk a gyerekeinknek. Így aztán az idősebbekben rég elfelejtett szavak idéződnek fel, a fiatalabbak pedig észrevétlenül tanulnak szlovákul. * Mit is mondott az idős Ruzsics néni az imént a kastélykertben? „Nem is az a fontos, hogy valaki szlováknak, vagy magyarnak vallja magát, hanem az, hogy a falu dolgai rendben menjenek.” — tolmácsoljuk a megállapítást Bíró Ottó tanácselnöknek. — Én azt hiszem, nincs szégyenkeznivalónk az elmúlt évek eredményeit illetően, legnagyobb büszkeségünk az új, 32 millió forint költséggel épült általános iskola. A megyei támogatáson túl, sokat segített az ásványbánva-vál- lalat, a termelőszövetkezet és a lakosság. Voltak ott, bizonyára látták a korszerű berendezést, a modern eszközöket: a diavetítővel, lemezjátszóval, magnóval felszerelt audiovizuális asztalokat. a képmagnót és az iskola legnagyobb kincsét, a COMMODORE—62. számftógénet. Ma egyetlen tanteremben több világítótest van, mint a régi iskolában, a Czitovszki-kastély épületében volt összesen. Hogyan hasznosítjuk a kastélyt? Hirdetés útján ismerkedtünk meg egy szobrászfafaragó csoporttal. Szeretnénk, ha idejönnének, mert művészetük, alkotóvágyuk kisugárzó hatása bizonyára felhívná a figyelmet azokra a helyi tárgyi emlékekre is, amelyek padlások mélyén, ládák fenekén rejtőznek. Ami az emberek jó közérzetét illeti; felújítják Nőtincsen az áfészboltot, az elképzelések szerint áprilisiján nyitja kapuit. Bővül az eladótér, az áruválaszték, lesz hűtőpult, hűtőkamra, a húsáruk, a mirelitkészítmények helyben vásárolhatók. Nem kell utazgatni érte, nem kerül „duplájába” egy kiló hús. Nemrégiben korszerűsítették az- egészségügyi centrumot; két körzeti orvos, egy fogorvos fogadja a betegeket, itt működik az anya- és gyermekvédelem is. A hatvan éven felüli lakosság szociális étkeztetését az iskola négyszáz adagos konyhája oldja meg. * Nőtincsi sétánk utolsó állomása az óvoda, 85 apróság otthona. Mindannyian tanulnak szlovák nyelvet, már a kiscsoportban is.-> Itt nem lehet panasz a személyi feltételekre, ■ hiszen mindhárom óvónő — Hajdúk Jánosné, Uhlár Piroska, Babka Zsuzsanna — beszéli a szlovák nyelvet. Budapesten végeztek a nemzetiségi óvónőképzőben. Kukkantsunk be egy foglalkozásra! Milyen a családunk? Milyen a környezetünk? Nevezzük meg a körülöttünk levő tárgyakat! A kezek a magasba lendülnek, és az apróságok sorolják magyarul és szlovákul a szavakat. Aztán mesehallga'ás következik, szlovák képeskönyvből. Nekik már, bizonyára rém lesz gond a nyelvtanulás, ha iskolába kerülnek. Szöveg: Kiss Mária Képek: Kulcsár József Az elmúlt évben avatott Iskola az oktatás kulturált feltételeit biztosítja. A nyelvvel való ismeret már az óvodában kezdődik. Uhlár Piroska óvónő szlovák mesékkel, gyermekjátékokkal, -dalokkal ismerteti meg a kicsinyeket. Kemencei János vezetésével a személyi számítógép haszn álatához szerezhetnek jártasságot a fiatalok, képünkön Bacsa Tamás, Makrai Krisztián, Valentka János és Vucs Zoltán. NÖTINGSI SÉTA Nagy László oktatástechnikus videomagnóra rögzíti az Iskolatelevízió adásait. A különböző tárgyakat szaktantermekben oktatják a kisdiákoknak.
