Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

Kádár János fogadta a norvég miniszterelnököt

Látogatás az érdi tsz-ben

Vidéken kezdődött Kaare V/illoch pénteki programjára Lázár György mínisziterelnök vendégéként hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó norvég kormányfő az érdi Pen ta völgye Termelőszövetkezetbe látogatott.

Az 50 ezer lakosú, Budapest vonzáskörzetében levő városba érkező vendéget —, akinek kíséretében volt Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes ' is — Villányi Miklós mezőgazdasági és lélelimezésügyi államtitkár, valamint a szövetkezet vezetőd fogadták. Dékány István tsz- elnök tájékoztatást adott » mintegy kétezer hektáron gazdálkodó termelőiszövetkezet tevékenységéről. Többek között elmondta, hogy a dinamikusan fejlődő szövetkezetben az elmúlt esztendőiben mintegy fél- miüiliárd forintos termelési érieket állítottak elő. Az eredmények eléréséhez a tagok szakmai felkészültsége is hozzájárult: csaknem 30 mérnök, s mintegy száz technikus dolgozik a Ben'tavölgyében. Nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági dolgozók egész éves foglalkoztatására, s ezért sokféle ipari tevékenységgel egészítik ki keresetüket. Megtalálják számításukat az itt dolgozók, hiszen például a több

mint 800 tehenet gondozó, jól működő szarvasmarhateie- pen évente állatonként mintegy 5400 liter tejtermeléssel számolhatnak,

A jó hangulatú beszélgetésen Kaare Willoch szólt arról, hogy Norvégiában jól ismertek a magyar mezőgazdaság eredményei, ezért is kérte, hogy ellátogathasson egy termelőszövetkezetbe. A mezőgazdasági üzemek értékesítési rendszerére vonatkozó kérdésére a vendéglátóik elmondták, hogy a Bentavölgye, csakúgy, mint az ország több más szövetkezete, bolthálózatot is üzemeltet- Magyarországon néhány nagy mező- gazdasági kombinát követlen exporttevékenységet is folytathat — tájékoztatták a gazdaságok többsége azonban külkereskedelmi vállalatokon és társulásokon keresztül értékesíti külföldön terményeit. Az érdi tsz-ből elsősorban őszibarackot, csemegeszőlőt és jó minőségű szárított kukoricát számítanak a különböző országokba.

A program üzemlátogatással folytatódott: Kaare Wit- looh — a tsz vezetőinek kalauzolásával — megtekintette az évi 35 ezer sertést feldolgozó vágóhidat, majd Varga Sándor tsz-tag háztáji gazdaságával ismerkedett. A búcsúzásReagan a stockholmi tárgyalásokról

T Kis Csaba, a* MTI tudósítója jelenti:

James Good by nagykövettel, az európai biztonság- és bi zalomnövelő intézkedésekkel és leszerelési kérdésekkel foglalkozó tanácskozáson részt vevő amerikai küldöttség vezetőjével tartott csütörtökön megbeszélést Ronald Reagan elnök. A stockholmi tanácskozás a szünet után január 29-én újítja fel munkáját.

fél ugyanakkor elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyeket az Egyesült Államok javasolt katonai téren. Bár a washingtoni javaslatok formailag ^bizalomnövelő” jellegűek, azokat szovjet részről korábban úgy minősítették, hogy elsősorban olyan katonai adatok megszerzését tennék lehetővé, amelyek nem a biztonság megerősítését szolgálnák.

Reagan azt mondotta, hogy Mz Egyesült Államok megállapodásra törekszik a stockholmi konferencián és a megállapodások elmaradásáért igyekezett a Szovjetuniót felelőssé tenni. Azt mondotta, hogy az amerikai fél kész elfogadni az erő alkalmazásáról tör- itónő lemondást, ha a szovjet

Reagan most azt mondotta, hogy a Szovjetuniónak „gyakorlati szellemben” kell válaszolnia az amerikai javaslatokra, „konkrét kérdésekről” kelll megegyezésre jutnia, mert szerinte az erő alkalmazásáról történő lemondás „inkább szónoki, mint lényegi” jelentőségű javaslat. (MTI)

kor elismerő szavakat jegyzett be a tsz vendegkönyvéoe.

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára délután az Országház Nándorfehérvári termeben találkozott Kaare Wiilochal. A nyílt és szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzetről, az európai biztonság és együttműködés időszerű kérdéseiről, és áttekintették a magyar— norvég kapcsolatok alakulását.

A találkozón jelen volt Lázár György, továbbá Sebestyén Gábor, hazánk oslói és Per Naevdal, a Norvég Királyság budapesti nagykövete.

Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke ugyancsak a délutáni órákban fogadta a norvég kormányfőt a Parlament Munkácsy-termé- ben. A találkozón jélen volt Esztergályos Ferenc és Nils Morten Udgaard miniszterelnökségi államtitkár, valamint Sebestyén Gábor és Per Na- evdail.

Kaare Willoch norvég miniszterelnök pénteken délután Budapesten hivatalos tárgyalásait követően találkozott a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőivel.

A sajtóértekezleten tett bevezető nyilatkozatában nyílt, baráti légkörűéknek nevezte a magyar vezetőkkel folytatott megbeszélésejt. Mint mondotta, a kétoldalú kontaktusokat áttekintve kölcsönösen kifejezték, hogy érdekelték a kulturális és a gazdasági kapcsolatok bővítésében egyaránt. A nemzetközi helyzet időszerű kérdései ugyancsak nagy súly- lyal szerepeltek a tárgyalásokon. Ezen belül is különös figyelmet fordították a fegyverzetellenőrzés és a 'leszerelés problémájára — hangoztatta a kormányfő, utalva a közelmúltban lezajlott szovjet- amerikai külügyminiszteri találkozóra. Hangsúlyozta, hogy az erőegyensúlyt szavatoló megállapodásra van szükség a két nagyhatalom között. Hozzátette: „tudjuk, hogy nehéz tárgyalások lesznek ezek, hiszen a megoldásra váró kérdések bonyolultak. De véleményem szerint okunk lehet az óvatos optimizmusra”.

*

Este Kaare Willoch és felesége — Lázár György és felesége társaságában — a Magyar Állami Operaházban megtekintette Erkel Ferenc: Bánik bán című operáját (MTI)

' A világűrbe feljuttatott napelemek legalább hatszor több energiát lennének képesek felfogni, mint a hasonló földi berendezések, odafent ugyanis hiányzik a napsugárzás nagy részét elnyelő légkör. Ezért évek óta visz- szatérő gondolat, hogy nem lenne-e érdemes a föld energiagondjait ilyen világűrbe telepített hatalmas napelem- táblákkal megoldani, amelyek mikrohullámú sugarak formájúban sugároznák az energiát a nagy felületű íölcli emennaknak.

Az ilyen tervezetek támogatói szerint a megvalósításhoz szükséges technikai lehetőségek már a következő évszázad első évtizedeiben meglesznek. Természetesen nem csak lelkes pártolói, de határozott ellenzői is vannak ezeknek az elképzeléseknek. Az mindensetre bizonyosnak látszik, hogy ilyen világűrbéli naperőművek a föld energiaellátásában jélentős részt semmiképp sem vállalhatnak. Ez rövid számításokkal igazolható: ha abból a feltételezésből indulunk ki ugyanis, hogy 2030-ban a világ energiaszükségletének 20 százalékát fedeznék i-lyen kozmikus erőművek, és az építésük a

2000. évben kezdődne meg, akkor az építés megkezdésétől hetenként 200—500

ezer tonna terhet kellene a világűrbe küldeni. Az először csak föld közeli pályára juttatott részegységeket a világűrben előbb össze kellene szerelni, majd a kész szerkezeteket a végleges pályára juttatni. Ha lehetségesnek is tartjuk, hogy 2000-ben már lesznek 500 tonna hasznos terhet feljuttatni képes rakéták, akkor is hetenként 400— 1000 rakétát kellene indítani. Azt feltételezve, hogy minden kilogramm hasznos teher továbbítása legalább 20 dollárba kerül majd, a szállítási költségek hetenként 4—10 milliárd dollárra rúgnának. És akkor még nem esett szó az elhasznált rakétaüzemanyag visszahagyott égési termékeiről, amelyek tömege évente körülbelül 500 millió tonna lenne.

\

Egy űrbéli naperőmű 30

évre feltételezett élettartama alatt csak mintegy 2,1-szer több energiát szolgáltatna, mint amennyit építőelemeik előállítása, feljuttatása ésszerelése felemésztene. Egy modern szénerőmű ezzel szemben ennek az energiameny- nyiségnek a 14-szeresét termeli meg. Tehát e tervezetek ma még nem tűnnek kifizetődőnek.

Az orbitalis erőműveknek azonban ennek ellenére mégis lesz belátható időn belül tudományos és gazdasági jelentősegük- Szovjet tudósok legföljebb 1 megawatt teljesítményű energiaműholdakkal foglalkoznak, amelyek nem az energia földre sugárzását szolgálják majd, hanem segítenek a kozmikus energetika kifejlesztésében, az űrbéli gyártási eljárások ol- csobbitásában.

Hamarosan keringeni fognak majd a föld. körül olyan „ipari műholdak”, amelyekben félvezető anyagokat, fémeket és ötvözeteket, gyógyszer-biológiai készítményeket állítanak elő. Elképzelhető, hogy bekövetkezik ezeknek a műholdaknak egyfajta specia- lizációja, s több ilyen ipari műhold szorosan egymás mellett lévő pályákon kering majd. Minthogy minden műholdnak sok energiára lesz szüksége, elképzelhető, hogy ezek táplálására világűrben

NŰGRAD - 1985* január 19., szombat

Á hét 3 kérdése

1. Hogyan gyűrűznek a genfi témák a nemzetközi életben? * 1 * 1

Változatlanul a genfi mérlegkészítés, az új kezdet lehetőségeinek, reményeinek és várható nehézségeinek elemzése áll a nemzetközi események középpontjában. Reagan fogadta a svájci városban járt, népes delegáció tagjait, s ezzel némiképpen az egységet is mutatni kívánták. Az amerikai sajtónak ugyanis mindennapos témája a külügyminisztérium és a Pentagon viaskodása, a különböző irányzatok ütközése, éppen Genf kapcsán. Moszkvában Gromiko csaknem kétórás televíziós sajtóértekezletet tartott, amelynek során számos kérdést tisztázott, világosan kifejtve a szovjet álláspontot. A viszonylag ritka megnyilatkozási forma is jelezhette az esemény fontosságát.

A tájkép az új tárgyalások csatája előtt, természetesnek tűnhet. A tömör, közös szovjet—amerikai közleménybe nyilvánvalóan számos kompromisszumos megfogalmazás került. S, amint ez nem először történik, kezdetüket vették az értelmezési viták. A két fél azt is hangsúlyozta, hogy a tárgyalásokat nem kötötte feltételhez, • ugyanakkor vannak olyan körülmények, amelyek óhatatlanul előmozdíthatják vagy hátráltatják a megbeszélések indulását. A viták jelenleg három csomópont körül kristályosodtak ki:

1. Továbbra is az űr mili- tarizálása jelenti a legtöbbet tárgyalt témát. A genfi közleményben világos megállapítás szerepel: megbeszéléseket kell kezdeni az űr felfegyverzésének megakadályozására. E formulázás nem véletlen, az EgyesüLt Államok hónapokon át csupán az űrfegyverekről kívánt párbeszédet, s ha esetleg hozzá is fűzték a korlátozás bizonyos szükségességét, eleve adottnak vették a kozmosz militarizá- lásának folyamatát. Moszkva

naperőművek már célszerűen alkalmazhatók lesznek. Ilyenformán nem keli minden egyes ipari műholdhoz saját (hagyományos) erőművet szerelni. Egy ilyen energiaellátó rendszert nem kellene speciális pályára juttatni, ami a költségeket jelentősen csökkentené. Elegendő lenne 3—5 ilyen naperőművet föld körüli pályán úgy elosztani, hogy minden egyes ipari hold mindenkor legalább egy orbitalis erőműtől energiát kapjon.

A földre energiát sugárzó űrbéli naperőművek helyett nagyobb a jövőbeni realitásuk azoknak a műholdaknak is, amelyek a föld egyes területeit megvilágítanák. Ezek a jelenlegi mesterséges égitestekkel kevés hasonlóságot mutatnának, csupán napfényt visszaverő réteggel bevont, hatalmas lapos felületek lennének, amelyeket harmonika- szérűén összehajtogatott állapotukból csak keringési pályájukon nyílnának ki. Egyetlen űrtükör tömege nem lenne több 1000 tonnánál és 200 négyzetkilométeres földfelü- letet nappali fénnyel világíthatna meg.

Igaz, ilyen terheknek az űrbe juttatásához is különlegesen továbbfejlesztett rakéták szükségesek, de mindenesetre jóval kevesebb, mint as »űrnaperöművekfaez”.

határozottan kifejtette álláspontját: miután az űrfegyverkezés gyakorlatilag még nem létezik, a feladat annak megakadályozása. Ha ugyanis megindítják a kozmikus fegyverkezési versenyt, az kihat a földi témákra is, nem lehet haladást elérni a másik két tárgyaló csoportban sem. (Ezek a genfi megállapodás értelmében. a hadászati fegyverrendszerekről, valamint a középhatótávolságú nukleáris eszközökről tanácskoznának.) A washingtoni nyilatkozatok most úgy „értelmeznek”, hogy az R—D—D hármasságról van szó, a három betű a ku- tatás-fejlesztés-teiepítés angol nyelvű kifejezésének kezdetét jelzi. Tehát nem tartják ellentétesnek a genfi megegyezéssel 26—27 milliárd dollár kutatási célokra való fel- használását, sőt a Pentagon legszélsőségesebb körei az úgynevezett „demonstrációt” is idesorolnák, magyarul: ez új kozmikus fegyverek kipróbálását. Ezért lehetett annyira helyénvaló Gromiko figyelmeztetése, hogy a megállapodás kijátszása, vagy megkerülése zavarhatja, sőt meg is hiúsíthatja az új tárgyalásokat.

2. A közép-hatótávolságú „eurorakéták” esetében ezúttal, a kompromisszumok részeként, nem szerepelt tárgya. Iáéi feltételként a telepítés előtti helyzethez való visszatérés. A szovjet külügyminiszter azonban rámutatott arra, hogy a telepítés folytatása ugyancsak akadályozó tényező. (Jelenleg a tervezett 108 Pershing—2-es típusú rakétából már 54-et hadrendbe állítottak az NSZK területén, s nemcsak nyugatnémet, hanem brit és olasz városok mellett manőverező robotrepülőgépek támaszpontjait alakították ki.) Az Egyesült Államok — a jelek szerint — most főként- politikai okokból erőszakolja a telepítés menetrend szerinti folytatását, szeretné ugyanis leküzdeni a belga és holland vonakodást. A héten egyébként Washingtonban járt Martens belga kormányfő, de az amerikai nyomás sem volt képes rávenni a rakéták márciusi telepítésének megkezdésére.

3. Gromiko a brit és franci* atomütőerővel kapcsolatos szovjet véleményt is kifejtette. Moszkva nem kívánja sem Londontól, sem Párizstól nukleáris fegyvereinek leadásét, jogos biztonsági igény viszont, hogy fegyvereiket beszámítsák a másik oldalon. A brit atomrakéták nem az amerikai kontinens, hanem kelet felé irányulnak, tehát nem lehet azokat teljesen figyelmen kívül hagyni.

A sokszor emlegetett diplomáciai csatornák közben nem fagytak be, időnként szárnyra kelnek olyan hírek, hogy március közepe tájén kezdődne meg az új tárgyalássorozat.

2. Mi a célja Izraelnek ai

egyoldalúan bejelentett libanoni visszavonulással?

Tulajdonképpen jó hírnek számíthat, hogy Izraelben

bejelentették: megkezdik az

egyoldalú katonai kivonulást Dél-Libanonból., Hogy miért jutott végül is erre az elhatározásra az izraeli kormány- többség, az nyilvánvaló lehet. A 31 hónapos libanoni kaland eddig 606 halálos és 2500 sebesült áldozatot követelt az izraeli hadseregtől, az anyagi számla hivatalosan három- milliárd dollár, de mértékadó becslések nyolc-tíz milliárd dolláros költségkihatásokat is emlegetnek. Izrael tehát könnyíteni akar a katonai és gazdasági szorításon, a megszállás okozta politikai nehézségeken, Viszont egyoldalúan«

pontosan a saját feltételei alapján akar visszavonulni.

Ez elsősorban szakaszosságot jelent, s mind ez idáig csak az első szakaszról határoztak, az elfoglalt terület nagy részének kiürítése még nem került szóba. Másodszor: az

izraeli kivonulás után az általuk pénzelt és felfegvver- zett Lahad tábornok csapatainak (ő lépett a múlt januárban betegség következtében meghalt Haddad őrnagy örökébe), akarják átjátszani a déli területsávot, legalább 28—40 kilométer mélységben. Harmadszor: a libanoni kormányhadsereggel nem egyeztetett kivonulás felidézheti annak veszélyét, hogy az átmeneti „vákuum”-időszakban kiújul a polgárháború, és támadás éri a területen lévő palesztin menekülttáborokat. Végül negyedszer, de nem utolsósorban, ha egyoldalú döntés alapján történik a

visszavonulás, s azt nem szabályozza érvényes nemzetközi szerződés, bármikor, akár egyoldalúan is, lehetséges az izraeli csapatok visszaküldése.

Ez van annak hátterében, hogy az ENSZ-nek a térségben közvetítő főtitkárhelyettese, valamint a bejrúti kormány a Makurában, a korábban

Izrael által megszakított tárgyalások újrafelvételét kíván-' ja, s nem elégszik az egyolJ dalú bejelentésekkel. A legújabb hírek szerint a jövő héten folytatódhatnak ezek a megbeszélések, de biztosat

csak akkor lehet állítani, ha

Izrael, Libanon és az ENSZ képviselői ott ülnek majd a déli városban, a háromszög alakú tárgyalóasztal mellett.

3. Mi a jelentősége az indokínai országok külügyminiszteri értekezletének?

Ho Si Minh-városban, az egykori Saigonban tizedik konferenciájukat tartották az indokínai államok külügyminiszterei. E tanácskozások az egyeztetés, a közös akciók kidolgozásának bevált módját képezik, 1980 januárja óta évenként kétszer tartanak ilyen találkozókat. Az indokínai államok együttes fellépése azért is jelentős, mert így Vietnam, Laosz és Kambodzsa jobb tárgyalási pozíciót foglalhat el az immár hat ASEAN-országgal szemben. (Indonézia, Thaiföld, Brunei, Malaysia, Fülöp- szigetek, Szingapúr.) A délkelet-ázsiai szövetség ugyancsak egyeztet, annál inkább, mert vannak köztük különbségek: Indonézia törekszik jelenleg a legjobb kapcsolatokra Indokínával, míg kétségkívül Thaiföld párbeszédhajlandósága a legkisebb.

A konferencia áttekintett« az utóbbi idők eseményeit. Érdemes emlékezni arra a sikeres katonai offenzívára, amellyel a száraz évszakot kihasználva, a kambodzsai néphadsereg erői, s az őket támogató vietnami alakulatok megtisztították az ellenforradalmi gerilláktól a kambodzsai—thai határtérség jó részét. Indokína az elmúlt hat év alatt, ha szerény alapokon is, de biztosította önálló élelmiszer-ellátását, s remélik, hogy három-ot év alatt megoldják a legsúlyosabb ipari és energetikai gondokat. A kambodzsai fegyveres erők fejlesztése máris lehetővé tett« a vietnami önkéntesek egy részének kivonásét, s a következő 3—5 évben e vonatkozásban is jelentős mozgás tanúi lehetünk. Ami végső soron elvezethet odáig, hogy a mesterségesen életben tartott „kambodzsai kérdés” végleg lekerüljön a napirendről.

k Két! ErvI*

Energia az űrből