Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-09 / 289. szám

Felszabadulási ünnepség Balassagyarmaton (Folytatás az 1. oldalról.) — Az iparfejlesztéssel kap­csolatos, több évtizedes re­ménykedések és tervek lé­nyegében a 60-as és 70-es években realizálódtak. 1965— 1970 között közel 400 millió forintot fordítottak ipari be­ruházásokra a városban, vagyis jóval többet annál, mint amennyit a felszabadu­lást követő 20 esztendő alatt együttvéve, erre a célra ál­doztak. A meglevő ipari üzemek, szövetkezetek re­konstrukciója, bővítése és új gyárak létrehozása nyo­mán felépült a BFK, ruha­gyár, bútorgyár, kábelgyár, FIV, nyomda, húsipari vál­lalat, KŐPORC, hogy csak e legfontosabbakat soroljuk •— folytatta Rith Lajosné, majd hangsúlyozta, hogy a város minden lakója büszke lehet a felszabadulási évtize­dek gazdag, tanulságokkal szolgáló történetére, azokra a forradalmi átalakulásokra, amelyek az ipar, a mezőgaz­daság, a kultúra, az egész társadalmi élet területén vég­bementek. A felszabadulás óta eltelt időt rendkívüli mértékű társadalmi fejlődés korszakaként értékelte Balas­sagyarmaton is. A továbbiakban arról szólt, hogy a balassagyarmati kom­munisták készülnek a párt XIII. kongresszusára. A Köz­ponti Bizottság közelmúltban megjelent kongresszusi irány­elvei egyre inkább ráirányít­ják a figyelmet az elmúlt öt esztendő munkájának érté­kelésére és az elkövetkezen­dő feladatok megjelölésére Szólt arról is, hogy a város­ban modern, többségében korszerűnek mondható üze­mekben, szövetkezetekben adottak az alapvető feltéte­lek a nyereséges, jól szerve­zett munkához, az eredmé­nyes gazdálkodáshoz. Ezt bizonyítja a tervciklusban a 30 százalékot meghaladó ter­melési értéknövekedés. a termékszerkezet korszerűsí­tése, az exportnak az 1980. évihez képest 27 százalékkal több értékesítése. Jelentős eredménynek tartotta az élet- körülmények javítását szol­gáló, kiemelt társadalmi programok — a közoktatás, az egészségügy, a lakásellá­tás — feltételeinek javítását. — Abban a biztos tudatban készülhetünk a XII. párt- kongresszus óta végzett mun­kánk összegzésére, hogy tár­sadalmi rendszerünk szilárd, népünk békében és biztonság­ban él, magáénak vallja és támogatja a párt politikáját — hangsúlyozta a városi párt- bizottság titkára, majd rá­mutatott, hogy Balassagyar­maton a négy évtizedre való visszatekintés a legjobb le­hetőséget nyújtja a megvál­tozott társadalmi szerkezet politikai jelentőségének érzé­keléséhez. A megemlékezés ünnepi pillanataiban hajtsuk meg a tisztelet és hála zászlaját a fasizmus elleni harcban éle­tüket áldozó hősök emléke, a szovjet nép nagyszerű hősi­essége és önfeláldozása előtt. Virágaink megfagynak a de­cemberi zúzmarában, de ün­neplőbe öltözött szívünk me­lege tovább őrzi, nem feledi emléküket — mondotta be­szédének végén Rith Lajosné. Az ünnepi ülésen felszó­lalt Kmetty Kálmán nyugal­mazott tanácselnök-helyettes, V. A. Kudrin, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szov­jet déli hadseregcsoport kül­döttségének vezetője, Jan Mi­kulás, a CSKP nagykürtösi járási bizottságának vezető titkára, Turiné Funk Rita KISZ-tag. Ezt követően a városi ta­nács, a Hazafias Nép­front városi bizottsága és a KISZ kitüntetéseit adták át. A városi tanács a Ba­lassagyarmatért emlékpla­kettet adományozta Koval- csilk András tanárnak, Cziel- leng János főmérnöknek, és dr. Muraközy Ferenc körzeti orvosnak a város érdekében folytatott kimagasló tevékeny­ségükért. Az ünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Este a Szántó Kovács János Szakiközépiskola díszter­mében ünnepi hangversenyre került sor. Indiai gázmérgezés Jizenötmilliárd dolláros kártérítési per a vegyikonszern ellen Tizennötmilliárd dolláros kártérítési pert indítottak pén­teken a Union Carbide ame­rikai vegyipari konszern ellen, amelynek az indiai Bhopalban lévő leányvállalatánál történt gázszivárgás következtében eddig mintegy két és fél ezer ember meghalt. A cég elleni pert két olyan bhopali család indította ame­rikai ügyvédi irodáknál, Tovább tart a túszdráma Szombat reggelig nem en­gedtek ki újabb utasokat a teheráni repülőtéren veszteg­lő kuvaiti utasszállító gépből, s egyelőre nem ismeretes a péntek esti lövöldözés háttere sem. Reggeli jelentések sze­rint az Airbus pilótafülkéjé­nek és utasterének ablakai szilánkokra törtek az esti lö­völdözésben. Mint korábban jelentettük, a géprablók pénteken, rádió- nyilatkozatuk közzététele után sz. badon engedtek újabb nyolc utast (hat pakisztánit és két iránit), s közölték: ha a ku­vaiti hatóságok nem engednek követeléseiknek, kivégeznek további egy amerikai és há­rom kuvaiti utast. Ezután lö­völdözés zaja hallatszott a génről. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-íőtitkár pénteken fel­hívásban kérte a géprablókat, kíméljék meg foglyaik életét, s haladéktalanul engedjék el az utasokat. Időközben ismét jelentkezett a titokzatos iszlám Dzsihád nevű szervezet, amelynek tag­jai hajtották végre tavaly de­cemberben a kuvaiti, francia és amerikai intézmények elle­ni merényletsorozatot. A me­rénylet tizenhét bebörtön­zött résztvevőjének szabadon bocsátását akarják kikénysze- ríténi a teheráni légikikötőben hétfőn leszállásra kényszerí- tett kuvaiti gépen tartózkodó terroristák. A pénteki tele­fonüzenet az Egyesült Álla­mok és Kuvait felelősségét hangoztatta. A kuvaiti kor­mány egyébként egész éjsza­ka tanácsokozott a géprablók ultimátumával összefüggő te­endőkről. Zöldek kongresszusa Vita a szociáldemokratákkal való viszonyról A nyugatnémet környezet- védő és fegyverkezésellenes zöldek hamburgi kongresszu­sán szombaton — a várako­zásoknak megfelelően — rendkívül elkeseredett vita folyt a szociáldemokrata párt­tal való viszonyról. A szociál­demokrata—zöld együttműkö­dés hívei és ellenfelei egy­aránt hangoztatták, hogy cél­kitűzéseik azonosak, az azok eléréséhez vezető útról azon­ban szögesen ellentétes néze­teket fejtettek ki. A szociáldemokrata kormá­nyokban való részvételt el­utasító elnökség nevében Rai­ner Trampert elnökségi szó­vivő már pénteken „alapvető ellenzéket” hirdetett meg az NSZK uralkodó rendszere el­len. A reálpolitikai szárny ne­vében Jo Müller és Hubert Kleinert országos képviselők indokolták meg azt a határo­zati javaslatukat, amely nyit­va hagyja a zöld—szociálde­mokrata kormányszövetség kérdését. NÖGRAD — 1984. december 9., vasárnap amelynek hozzátartozói életü­ket vesztették a hét elején történt tömegkatasztrófában. A felperesek 5 milliárd dollárt közvetlen kártérítésként, 10 milliárd dollárt pedig bünte­tőbírságként követelnek. A Union Carbide eddig mind­össze húsz dollárt volt hajlan­dó kifizetni fejenként a ká­rosultaknak, akik közül so­kat megvakulás fenyeget. A cég illetékesei egyelőre nem voltak hajlandók meg­jegyzést fűzni a kártérítési követeléshez, bár azt mond­ák, hogy megfelelő anyagi esz­közökkel (köztük biztosítással) rendelkeznek bármilyen kár­térítési követelés kielégítésére. Jogi szakértők szerint viszont a biztosítás érvényét veszti, ha bebizonyosodik, hogy a ka­tasztrófát a vállalat vezetői okozták — akár szándékosan, akár bűnös gondatlanságból. Aligha kell bárki számára különösképpen bizonygatni, hogy a finn és a magyar népet szoros szálak fűzik egymáshoz. Ezért természetes, hogy a hír­re, miszerint Kalevi Sorsa finn miniszterelnök hazánkba lá­togat, sem úgy reagálunk, mint pusztán egy politikai eseményre. Többre tartjuk an­nál. s többet várunk tőle. Az érzelmi pluszt ehhez egyrészt a messze múltban gyökerező nyelvi rokonságunk adja, más­részt azoknak a politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsola­toknak a sora, amelyek mai barátságunkat meghatározzák, jelenét és jövőjét gazdagítják, Első megközelítésben per­sze a nyelvi rokonság az alap, szívesen hivatkozunk rá, ma­gyarok és finnek. Mégis, ami­kor először találkozunk, za­varban vagyunk, mert hiába keressük, nem találjuk a közös szavakat. A finnek számára a magyar nyelv épp oly idege­nül cseng, mint a magyarok számára a finn. A nyelvészek természetesen kapásból tudják sorolni a rokonság tényeit, a hétköznapi ember számára azonban itt is és ott is az érzelmi szálak jelentenek so­kat, erre épít, amikor az egy­másról, vagy a közös dolga­inkról érkező hírekre jobban odafigyel. A hét 3 kérdése Milyen eredményeket ho­zott a Varsói Szerződés tag­államai két miniszteri bizott­ságának ülése? Immár évek óta minden decemberben összeülnek a Varsói Szerződés tagállamai­nak külügy-, illetve honvé­delmi miniszterei, hogy át­tekintsék a nemzetközi hely­zetet, annak katonapolitikai adottságait, és megfogalmaz­zák az ennek megfelelő dip­lomáciai és katonai teendőket. Most Berlinben tanácsikozott a külügyminiszteri, Budapes­ten pedig a honvédelmi mi­niszteri bizottság. A főváro­sunkban megrendezett ta­nácskozás alaphangját a ven­déglátó házigazda, Czinege Lajos megnyitója adta meg, aki hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés országainak folytain tok kell politikai-dip- lomácai kezdeményezése;ket. s ezzel kapcsolatban utalt arra. hogy nagy várakozás előzi meg a szovjet és az amerikai külügyminiszter ja­nuár 7-én esedékes genfi ta­lálkozását. De óvakodni kell a túlzott reményektől, és to­vább kell erősíteni a szocia­lista országok egységét, vé­delmi szövetségük erejét. Ugyanakkor ezt összhangba kell hozni a szocializmus építésének társadalmi, poli­tikai és gazdasági céljaival, a népék jóléténék emelésére irányuló erőfeszítésekkel. A berlini külügyminiszteri találkozóról kiadott közlemény szerint a Varsói Szerződés tagállamai korunk alapvető kérdésének tartják a fegyver­kezési verseny megállítását, és az áttérést a leszerelésre, elsősorban a nukleáris lesze­relésre. A Tjerilni ülésen képviselt államok üdvözölték a Szovjetunió és az USA kö­zött a nukleáris yűrfegyverzet egész kérdésköréről szóló tár­gyalások megtartásáról létre­jött megállapodást. A külügy­miniszterek ismételten meg­erősítették, hogy a Varsói Szerződés országai hűek ma­radnak az összeurópai folya­mathoz, az enyhülés ügyéhez, úgy ahogyan azt a helsinki záróokmány meghatározta. Megszabadult-e belső ellen­téteitől az Európai Gazdasági Közösség? A hét elején Dublinban ta­lálkoztak a Közös Piac tíz országának vezetői. Hosszú vita után az állam- és kor­mányfők megállapodtak a borkivitel csökkentéséről. így elhárították az egyik aka­dályt a spanvol és portugál csatlakozás elől, hiszen köz­tudomásúlag az Ibériai-fél­sziget két országának egyik legfontosabb exportcikke épp a bor, ami viszont konkur­enciát jelent a francia és az olasz szőlősgazdák terméké­nek. Meglepő volt. hogy so­káig — rajnai borai miatt — az NSZK mutatkozott legse- vésbé engedékenynek. Enyhüllek a nézeteltérések a halászat, a zöldség- és gyü­mölcstermesztés területén, a „tizek” számára ezek a kér­dések is igen fontosak- a por­tugál és spanyol csatlakozás előtt. E téren ugyanis egyfe­lől a nyugatnémet, angol és francia halászok jelezték gondjaikat az Ibériai-félsziget kikötőiből elinduló konkur- renseik miatt, másfelől a fran­cia, olasz és görög kertészek álltak korábban már egymás­sal is harcban. A görögök új vitatémát dobtak be a földközi-tengeri államok külön fejlesztési alapjának fölállításáról. Ab­ból természetesen Athén magának követel újabb ösz- szegeket. A többiek, élükön az angolokkal, felzúdultak, s azt bizonygatják, hogy Gö­rögország eddig is nagy sum­mákat kapott. Még egy kérdésben jelent­keznek véleménykülönbségek: ez pedig a közös piaci szer­vek költségvetése, illetve a brüsszeli bizottság tevékeny­ségében megkövetelt takaré­kosság. Közismert, hogy az európai közösségek kiadásai­nak vállalásában Thatcher asszony kormánya sokáig he­lyezkedett elutasító magatar­tásra. Ügy tűnik, hogy a brit nem fizetés megint szóba jö­het. Különösen akkor, ha a „költségvetési fegyelem” meg­sértése kérdésessé teszt a brüsszeli közös büdzsé létjo­gosultságát. A „tízeknek” van annyi gondjuk, vitájuk, hogy ha a portugál—spanyol csatlako­zással 1986. január 1-e után „tizenketten” lesznek, annyi felé osztva, akkor is bőven eleg lesz. Várható-e változás az USA- nak Dél-Afrikával kapcsola­ta«» politikájában? A washingtoni kormányzat jó ideje azzal érvel, hogy a pretoriai fajüldöző rendszert inkább „építő jellegű támo­gatással” lehet, jobb belátás­ra bírni, és az apartheid- politika módosítására ösztö­nözni. A legutóbbi napokban azonban fölerősödött az Egye­sült Államokban az apartheid- ellenes tiltakozó mozgalom, sokasodnak a tüntetések a washingtoni dél-afrikai nagy­követség előtt. (Nemcsak fe­keték vonulnak fel, hanem fehérek is. nemcsak egyszerű emberek, diákok, munkások, hanem például a Kennedy család ifjú tagjai is, akik kö­zül kettőt rendőrök vittek el....) 35 republikánus képviselő — az elnök pártjának tagja mind — figyelmeztette a pre­toriai kormányt, hogy a kong­resszusban diplomáciai es gazdasági szankciókat köve­tel a Dél-afrikai Köztársaság ellen, ha nem kezdenek hoz­zá ott a faji megkülönbözte­tés felszámolásához. Washingtonban a kongresz- szusban megjelent és besze­det mondott Desmond Tuíu, dél-afrikai anglikán püspök, akinek most ítélték oda a Nobel-békedíiat. Tutu püs­pök a képviselők előtt ke­ményen bírálta a Reagan- kormányzat magatartását, mondván, hogy az csak se­gíti a pretoriai urakat az el­nyomás és a faji elkülönítés fenntartásában. Desmond Tutu; ezekben a napokban veszi át a No'oel- békedíjat, s máris közölte, hogy annak teljes összeget, több mint 200 000 dollárt, a dél-afrikai színes bőrű gyer­mekek oktatására fordítják. A gesztus élénk ■ visszhangra talált az amerikai sajtóban. A lapok idézik egy dél-afri­kai fehér politikai emigráns szavait, aki a minap Lon­donban „katasztrofálisnak” mondta Reagan dél-afrikai politikáját. Annak csak az a következménye, hogy az elnök első négy éve alatt több fekete halt meg erőszak folytán a Dél-afrikai Köz­társaságban, mint az azt megelőző két évtizedben. Pálfy József Magyar - fnn kapcsolatok TERYETULOÁ! S, érdemes odafigyelni ezek­re a hírekre. A finn és a ma­gyar külpolitika nem kevés találkozási pontjaira. Arra, hogy mindkét ország lakói, po­litikusai nagyra becsülik a bé­kés egymás mellett élés, a nemzetközi enyhülés elveit és eredményeit, hogy készek ezért cselekedni. Jó másfél évtizede Budapestről kelt szárnyra a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testüle­tének a felhívása, hogy tartsák meg az európai biztonsági és együttműködési értekezletet. S a finn főváros. Helsinki adott otthont 1975 nyarán e tanács­kozásnak, a csúcsértekezletnek, amelyen 33 európai ország, va­lamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták a záróokmányt. A helsinki zá­róokmányt —, mert csak így emlegetik szerte a világon ezt a dokumentumot. Helsinki és Budapest neve aztóta sem tűnt el abból az eseménynaptárból, amelyben az európai bizton­sági és együttműködési folya­mat fontosabb állomásait tart­ják számon. A finn főváros adott otthont tavaly ősszel az európai leszerelési és biza­lomerősítő konferencia előké­szítő megbeszéléseinek. Ez a tanácskozás január közepe óta Stockholmban zajlik. Buda­pesten pedig épp a napokban ért véget az európai kulturális fórum előkészítő értekezlete, a fórumot jövő ősszel szintén fővárosunkban rendezik meg. S, a finnek már készülnek a helsinki záróokmány 10. szü­letésnapjának megünneplésé­re, ez az évforduló jövő nyá­ron lesz. Természetes, hogy magyar— finn kormányfői tárgyalásokon sok szó esik majd a kétolda­lú kapcsolatokról, az eredmé­nyekről és a tennivalókról. Árucsere-forgalmunk — az utóbbi esztendőkben tapasztalt, elsősorban világpiaci okokra visszavezethető egyenetlensé­gek ellenére — dinamikusan bővül. A két ország vállalatai között csaknem 30 kooperáci­ós megállapodás van, de ami a lehetőségeket illeti, akad még bőven kiaknázatlan terület. Ilyen lehet a számítástechnika, az erőművi gépgyártás, a gyógyszeripar, s ilyen lehető­ség a közös fellépés a harma­dik piacokon is. Tavaly ősszel, amikor Helsinkiben jártam, gazdasági beszélgetőpartnere­im mind elismeréssel szóltak a magyarok közreműködéséről az energiatermelésben. Finn­országban a villamos erőmű-, vek teljesítményének csaknem tíz százalékát ma magyar gé­pek szolgáltatják. Kiterjedtek más kapcsola­taink is. Ebben 1980-tól nagy része van a Magyar Kulturá­lis és Tudományos Központnak Helsinkiben. Barátságunk ápo­lásában immár három évtize­de fáradhatatlan munkát vé­geznek a Finn—Magyar Tár­saság aktivistái. Elevenek a testvérvárosi kapcsolatok, s immár hagyománya van a há­romévenként ismétlődő ba­rátsági heteknek, amikor két- százan-kétszázan jutnak el, finnek és magyarok, egymás országába. Sok-sok magyar tapasztal­hatta már, hogy a szívesen látott vendéget így köszöntik Finnországban: „Tervetuloa”, ami magyarul szó szerint azt jelenti, hogy „Legyen üdvö­zölve!”, bensőségesebb értelme azonban „Isten hozta!”. Itt Magyarországon bizonyára so­kan fordulnak maid ezzel a szóval Sorsa miniszterelnök­höz: Tervetuloa! Kocsi Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom