Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-09 / 289. szám
Felszabadulási ünnepség Balassagyarmaton (Folytatás az 1. oldalról.) — Az iparfejlesztéssel kapcsolatos, több évtizedes reménykedések és tervek lényegében a 60-as és 70-es években realizálódtak. 1965— 1970 között közel 400 millió forintot fordítottak ipari beruházásokra a városban, vagyis jóval többet annál, mint amennyit a felszabadulást követő 20 esztendő alatt együttvéve, erre a célra áldoztak. A meglevő ipari üzemek, szövetkezetek rekonstrukciója, bővítése és új gyárak létrehozása nyomán felépült a BFK, ruhagyár, bútorgyár, kábelgyár, FIV, nyomda, húsipari vállalat, KŐPORC, hogy csak e legfontosabbakat soroljuk •— folytatta Rith Lajosné, majd hangsúlyozta, hogy a város minden lakója büszke lehet a felszabadulási évtizedek gazdag, tanulságokkal szolgáló történetére, azokra a forradalmi átalakulásokra, amelyek az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, az egész társadalmi élet területén végbementek. A felszabadulás óta eltelt időt rendkívüli mértékű társadalmi fejlődés korszakaként értékelte Balassagyarmaton is. A továbbiakban arról szólt, hogy a balassagyarmati kommunisták készülnek a párt XIII. kongresszusára. A Központi Bizottság közelmúltban megjelent kongresszusi irányelvei egyre inkább ráirányítják a figyelmet az elmúlt öt esztendő munkájának értékelésére és az elkövetkezendő feladatok megjelölésére Szólt arról is, hogy a városban modern, többségében korszerűnek mondható üzemekben, szövetkezetekben adottak az alapvető feltételek a nyereséges, jól szervezett munkához, az eredményes gazdálkodáshoz. Ezt bizonyítja a tervciklusban a 30 százalékot meghaladó termelési értéknövekedés. a termékszerkezet korszerűsítése, az exportnak az 1980. évihez képest 27 százalékkal több értékesítése. Jelentős eredménynek tartotta az élet- körülmények javítását szolgáló, kiemelt társadalmi programok — a közoktatás, az egészségügy, a lakásellátás — feltételeinek javítását. — Abban a biztos tudatban készülhetünk a XII. párt- kongresszus óta végzett munkánk összegzésére, hogy társadalmi rendszerünk szilárd, népünk békében és biztonságban él, magáénak vallja és támogatja a párt politikáját — hangsúlyozta a városi párt- bizottság titkára, majd rámutatott, hogy Balassagyarmaton a négy évtizedre való visszatekintés a legjobb lehetőséget nyújtja a megváltozott társadalmi szerkezet politikai jelentőségének érzékeléséhez. A megemlékezés ünnepi pillanataiban hajtsuk meg a tisztelet és hála zászlaját a fasizmus elleni harcban életüket áldozó hősök emléke, a szovjet nép nagyszerű hősiessége és önfeláldozása előtt. Virágaink megfagynak a decemberi zúzmarában, de ünneplőbe öltözött szívünk melege tovább őrzi, nem feledi emléküket — mondotta beszédének végén Rith Lajosné. Az ünnepi ülésen felszólalt Kmetty Kálmán nyugalmazott tanácselnök-helyettes, V. A. Kudrin, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport küldöttségének vezetője, Jan Mikulás, a CSKP nagykürtösi járási bizottságának vezető titkára, Turiné Funk Rita KISZ-tag. Ezt követően a városi tanács, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a KISZ kitüntetéseit adták át. A városi tanács a Balassagyarmatért emlékplakettet adományozta Koval- csilk András tanárnak, Cziel- leng János főmérnöknek, és dr. Muraközy Ferenc körzeti orvosnak a város érdekében folytatott kimagasló tevékenységükért. Az ünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Este a Szántó Kovács János Szakiközépiskola dísztermében ünnepi hangversenyre került sor. Indiai gázmérgezés Jizenötmilliárd dolláros kártérítési per a vegyikonszern ellen Tizennötmilliárd dolláros kártérítési pert indítottak pénteken a Union Carbide amerikai vegyipari konszern ellen, amelynek az indiai Bhopalban lévő leányvállalatánál történt gázszivárgás következtében eddig mintegy két és fél ezer ember meghalt. A cég elleni pert két olyan bhopali család indította amerikai ügyvédi irodáknál, Tovább tart a túszdráma Szombat reggelig nem engedtek ki újabb utasokat a teheráni repülőtéren veszteglő kuvaiti utasszállító gépből, s egyelőre nem ismeretes a péntek esti lövöldözés háttere sem. Reggeli jelentések szerint az Airbus pilótafülkéjének és utasterének ablakai szilánkokra törtek az esti lövöldözésben. Mint korábban jelentettük, a géprablók pénteken, rádió- nyilatkozatuk közzététele után sz. badon engedtek újabb nyolc utast (hat pakisztánit és két iránit), s közölték: ha a kuvaiti hatóságok nem engednek követeléseiknek, kivégeznek további egy amerikai és három kuvaiti utast. Ezután lövöldözés zaja hallatszott a génről. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-íőtitkár pénteken felhívásban kérte a géprablókat, kíméljék meg foglyaik életét, s haladéktalanul engedjék el az utasokat. Időközben ismét jelentkezett a titokzatos iszlám Dzsihád nevű szervezet, amelynek tagjai hajtották végre tavaly decemberben a kuvaiti, francia és amerikai intézmények elleni merényletsorozatot. A merénylet tizenhét bebörtönzött résztvevőjének szabadon bocsátását akarják kikénysze- ríténi a teheráni légikikötőben hétfőn leszállásra kényszerí- tett kuvaiti gépen tartózkodó terroristák. A pénteki telefonüzenet az Egyesült Államok és Kuvait felelősségét hangoztatta. A kuvaiti kormány egyébként egész éjszaka tanácsokozott a géprablók ultimátumával összefüggő teendőkről. Zöldek kongresszusa Vita a szociáldemokratákkal való viszonyról A nyugatnémet környezet- védő és fegyverkezésellenes zöldek hamburgi kongresszusán szombaton — a várakozásoknak megfelelően — rendkívül elkeseredett vita folyt a szociáldemokrata párttal való viszonyról. A szociáldemokrata—zöld együttműködés hívei és ellenfelei egyaránt hangoztatták, hogy célkitűzéseik azonosak, az azok eléréséhez vezető útról azonban szögesen ellentétes nézeteket fejtettek ki. A szociáldemokrata kormányokban való részvételt elutasító elnökség nevében Rainer Trampert elnökségi szóvivő már pénteken „alapvető ellenzéket” hirdetett meg az NSZK uralkodó rendszere ellen. A reálpolitikai szárny nevében Jo Müller és Hubert Kleinert országos képviselők indokolták meg azt a határozati javaslatukat, amely nyitva hagyja a zöld—szociáldemokrata kormányszövetség kérdését. NÖGRAD — 1984. december 9., vasárnap amelynek hozzátartozói életüket vesztették a hét elején történt tömegkatasztrófában. A felperesek 5 milliárd dollárt közvetlen kártérítésként, 10 milliárd dollárt pedig büntetőbírságként követelnek. A Union Carbide eddig mindössze húsz dollárt volt hajlandó kifizetni fejenként a károsultaknak, akik közül sokat megvakulás fenyeget. A cég illetékesei egyelőre nem voltak hajlandók megjegyzést fűzni a kártérítési követeléshez, bár azt mondák, hogy megfelelő anyagi eszközökkel (köztük biztosítással) rendelkeznek bármilyen kártérítési követelés kielégítésére. Jogi szakértők szerint viszont a biztosítás érvényét veszti, ha bebizonyosodik, hogy a katasztrófát a vállalat vezetői okozták — akár szándékosan, akár bűnös gondatlanságból. Aligha kell bárki számára különösképpen bizonygatni, hogy a finn és a magyar népet szoros szálak fűzik egymáshoz. Ezért természetes, hogy a hírre, miszerint Kalevi Sorsa finn miniszterelnök hazánkba látogat, sem úgy reagálunk, mint pusztán egy politikai eseményre. Többre tartjuk annál. s többet várunk tőle. Az érzelmi pluszt ehhez egyrészt a messze múltban gyökerező nyelvi rokonságunk adja, másrészt azoknak a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatoknak a sora, amelyek mai barátságunkat meghatározzák, jelenét és jövőjét gazdagítják, Első megközelítésben persze a nyelvi rokonság az alap, szívesen hivatkozunk rá, magyarok és finnek. Mégis, amikor először találkozunk, zavarban vagyunk, mert hiába keressük, nem találjuk a közös szavakat. A finnek számára a magyar nyelv épp oly idegenül cseng, mint a magyarok számára a finn. A nyelvészek természetesen kapásból tudják sorolni a rokonság tényeit, a hétköznapi ember számára azonban itt is és ott is az érzelmi szálak jelentenek sokat, erre épít, amikor az egymásról, vagy a közös dolgainkról érkező hírekre jobban odafigyel. A hét 3 kérdése Milyen eredményeket hozott a Varsói Szerződés tagállamai két miniszteri bizottságának ülése? Immár évek óta minden decemberben összeülnek a Varsói Szerződés tagállamainak külügy-, illetve honvédelmi miniszterei, hogy áttekintsék a nemzetközi helyzetet, annak katonapolitikai adottságait, és megfogalmazzák az ennek megfelelő diplomáciai és katonai teendőket. Most Berlinben tanácsikozott a külügyminiszteri, Budapesten pedig a honvédelmi miniszteri bizottság. A fővárosunkban megrendezett tanácskozás alaphangját a vendéglátó házigazda, Czinege Lajos megnyitója adta meg, aki hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés országainak folytain tok kell politikai-dip- lomácai kezdeményezése;ket. s ezzel kapcsolatban utalt arra. hogy nagy várakozás előzi meg a szovjet és az amerikai külügyminiszter január 7-én esedékes genfi találkozását. De óvakodni kell a túlzott reményektől, és tovább kell erősíteni a szocialista országok egységét, védelmi szövetségük erejét. Ugyanakkor ezt összhangba kell hozni a szocializmus építésének társadalmi, politikai és gazdasági céljaival, a népék jóléténék emelésére irányuló erőfeszítésekkel. A berlini külügyminiszteri találkozóról kiadott közlemény szerint a Varsói Szerződés tagállamai korunk alapvető kérdésének tartják a fegyverkezési verseny megállítását, és az áttérést a leszerelésre, elsősorban a nukleáris leszerelésre. A Tjerilni ülésen képviselt államok üdvözölték a Szovjetunió és az USA között a nukleáris yűrfegyverzet egész kérdésköréről szóló tárgyalások megtartásáról létrejött megállapodást. A külügyminiszterek ismételten megerősítették, hogy a Varsói Szerződés országai hűek maradnak az összeurópai folyamathoz, az enyhülés ügyéhez, úgy ahogyan azt a helsinki záróokmány meghatározta. Megszabadult-e belső ellentéteitől az Európai Gazdasági Közösség? A hét elején Dublinban találkoztak a Közös Piac tíz országának vezetői. Hosszú vita után az állam- és kormányfők megállapodtak a borkivitel csökkentéséről. így elhárították az egyik akadályt a spanvol és portugál csatlakozás elől, hiszen köztudomásúlag az Ibériai-félsziget két országának egyik legfontosabb exportcikke épp a bor, ami viszont konkurenciát jelent a francia és az olasz szőlősgazdák termékének. Meglepő volt. hogy sokáig — rajnai borai miatt — az NSZK mutatkozott legse- vésbé engedékenynek. Enyhüllek a nézeteltérések a halászat, a zöldség- és gyümölcstermesztés területén, a „tizek” számára ezek a kérdések is igen fontosak- a portugál és spanyol csatlakozás előtt. E téren ugyanis egyfelől a nyugatnémet, angol és francia halászok jelezték gondjaikat az Ibériai-félsziget kikötőiből elinduló konkur- renseik miatt, másfelől a francia, olasz és görög kertészek álltak korábban már egymással is harcban. A görögök új vitatémát dobtak be a földközi-tengeri államok külön fejlesztési alapjának fölállításáról. Abból természetesen Athén magának követel újabb ösz- szegeket. A többiek, élükön az angolokkal, felzúdultak, s azt bizonygatják, hogy Görögország eddig is nagy summákat kapott. Még egy kérdésben jelentkeznek véleménykülönbségek: ez pedig a közös piaci szervek költségvetése, illetve a brüsszeli bizottság tevékenységében megkövetelt takarékosság. Közismert, hogy az európai közösségek kiadásainak vállalásában Thatcher asszony kormánya sokáig helyezkedett elutasító magatartásra. Ügy tűnik, hogy a brit nem fizetés megint szóba jöhet. Különösen akkor, ha a „költségvetési fegyelem” megsértése kérdésessé teszt a brüsszeli közös büdzsé létjogosultságát. A „tízeknek” van annyi gondjuk, vitájuk, hogy ha a portugál—spanyol csatlakozással 1986. január 1-e után „tizenketten” lesznek, annyi felé osztva, akkor is bőven eleg lesz. Várható-e változás az USA- nak Dél-Afrikával kapcsolata«» politikájában? A washingtoni kormányzat jó ideje azzal érvel, hogy a pretoriai fajüldöző rendszert inkább „építő jellegű támogatással” lehet, jobb belátásra bírni, és az apartheid- politika módosítására ösztönözni. A legutóbbi napokban azonban fölerősödött az Egyesült Államokban az apartheid- ellenes tiltakozó mozgalom, sokasodnak a tüntetések a washingtoni dél-afrikai nagykövetség előtt. (Nemcsak feketék vonulnak fel, hanem fehérek is. nemcsak egyszerű emberek, diákok, munkások, hanem például a Kennedy család ifjú tagjai is, akik közül kettőt rendőrök vittek el....) 35 republikánus képviselő — az elnök pártjának tagja mind — figyelmeztette a pretoriai kormányt, hogy a kongresszusban diplomáciai es gazdasági szankciókat követel a Dél-afrikai Köztársaság ellen, ha nem kezdenek hozzá ott a faji megkülönböztetés felszámolásához. Washingtonban a kongresz- szusban megjelent és beszedet mondott Desmond Tuíu, dél-afrikai anglikán püspök, akinek most ítélték oda a Nobel-békedíiat. Tutu püspök a képviselők előtt keményen bírálta a Reagan- kormányzat magatartását, mondván, hogy az csak segíti a pretoriai urakat az elnyomás és a faji elkülönítés fenntartásában. Desmond Tutu; ezekben a napokban veszi át a No'oel- békedíjat, s máris közölte, hogy annak teljes összeget, több mint 200 000 dollárt, a dél-afrikai színes bőrű gyermekek oktatására fordítják. A gesztus élénk ■ visszhangra talált az amerikai sajtóban. A lapok idézik egy dél-afrikai fehér politikai emigráns szavait, aki a minap Londonban „katasztrofálisnak” mondta Reagan dél-afrikai politikáját. Annak csak az a következménye, hogy az elnök első négy éve alatt több fekete halt meg erőszak folytán a Dél-afrikai Köztársaságban, mint az azt megelőző két évtizedben. Pálfy József Magyar - fnn kapcsolatok TERYETULOÁ! S, érdemes odafigyelni ezekre a hírekre. A finn és a magyar külpolitika nem kevés találkozási pontjaira. Arra, hogy mindkét ország lakói, politikusai nagyra becsülik a békés egymás mellett élés, a nemzetközi enyhülés elveit és eredményeit, hogy készek ezért cselekedni. Jó másfél évtizede Budapestről kelt szárnyra a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének a felhívása, hogy tartsák meg az európai biztonsági és együttműködési értekezletet. S a finn főváros. Helsinki adott otthont 1975 nyarán e tanácskozásnak, a csúcsértekezletnek, amelyen 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták a záróokmányt. A helsinki záróokmányt —, mert csak így emlegetik szerte a világon ezt a dokumentumot. Helsinki és Budapest neve aztóta sem tűnt el abból az eseménynaptárból, amelyben az európai biztonsági és együttműködési folyamat fontosabb állomásait tartják számon. A finn főváros adott otthont tavaly ősszel az európai leszerelési és bizalomerősítő konferencia előkészítő megbeszéléseinek. Ez a tanácskozás január közepe óta Stockholmban zajlik. Budapesten pedig épp a napokban ért véget az európai kulturális fórum előkészítő értekezlete, a fórumot jövő ősszel szintén fővárosunkban rendezik meg. S, a finnek már készülnek a helsinki záróokmány 10. születésnapjának megünneplésére, ez az évforduló jövő nyáron lesz. Természetes, hogy magyar— finn kormányfői tárgyalásokon sok szó esik majd a kétoldalú kapcsolatokról, az eredményekről és a tennivalókról. Árucsere-forgalmunk — az utóbbi esztendőkben tapasztalt, elsősorban világpiaci okokra visszavezethető egyenetlenségek ellenére — dinamikusan bővül. A két ország vállalatai között csaknem 30 kooperációs megállapodás van, de ami a lehetőségeket illeti, akad még bőven kiaknázatlan terület. Ilyen lehet a számítástechnika, az erőművi gépgyártás, a gyógyszeripar, s ilyen lehetőség a közös fellépés a harmadik piacokon is. Tavaly ősszel, amikor Helsinkiben jártam, gazdasági beszélgetőpartnereim mind elismeréssel szóltak a magyarok közreműködéséről az energiatermelésben. Finnországban a villamos erőmű-, vek teljesítményének csaknem tíz százalékát ma magyar gépek szolgáltatják. Kiterjedtek más kapcsolataink is. Ebben 1980-tól nagy része van a Magyar Kulturális és Tudományos Központnak Helsinkiben. Barátságunk ápolásában immár három évtizede fáradhatatlan munkát végeznek a Finn—Magyar Társaság aktivistái. Elevenek a testvérvárosi kapcsolatok, s immár hagyománya van a háromévenként ismétlődő barátsági heteknek, amikor két- százan-kétszázan jutnak el, finnek és magyarok, egymás országába. Sok-sok magyar tapasztalhatta már, hogy a szívesen látott vendéget így köszöntik Finnországban: „Tervetuloa”, ami magyarul szó szerint azt jelenti, hogy „Legyen üdvözölve!”, bensőségesebb értelme azonban „Isten hozta!”. Itt Magyarországon bizonyára sokan fordulnak maid ezzel a szóval Sorsa miniszterelnökhöz: Tervetuloa! Kocsi Margit
