Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

Mif olvasnak Közművelődés a Nógrádi Sándor Múzeumban a szovjet Az APN tudósítójának kérdé­sire Anatolij Alekszin az Orosz Föderáció írószövetségének titká­ra. az ismert gyermekkönyvíró válaszol, akinek könyveit ötven nyelven a világ számos országá­ban kiadták és több nemzetközi díj tulajdonosa. — A Szovjetunióban a gyere­kek sokat olvasnak, életük ter­mészetes kelléke a könyv. Vajon minek köszönhető, hogy ilyen ha­mar megszeretik az olvasást? — A mi gyerekeink való­ban sokat olvasnak, nemi kis mértékben azért, mert a fel­nőttek erre ösztönzik őket. A szovjet nevelési rendszerben központi szerepet játszik a könyv. A gyermekirodalom hivatása az, hogy a gyerme­kekben idejekorán felébresz- sze a jó, á szép iránti tiszte­letet, az olvasmányokban kö­zel hozza hozzájuk a tudni- vágyást, a munka tiszteletét. Hogy e nemesre nevelő köny­vek minden gyermekhez el­jussanak, aktív kiadói tevé­kenységre van szükség. A szovjet hatalom évei alatt több mint húszmilliárd gyer­mekeknek készült kötet látott napvilágot, s e számban ter­mészetesen nincsenek benne a tankönyvek. Napjainkban több mint kétszáz kiadó foglalko­zik gyermekkönyvek kiadásá­val, a Szovjetunió népeinek hetven nyelvén. Minden köz­társaságban van ifjúsági ki­adó. Ukrajnában a Veszleka, Üzbegisztánban a Jes Gvar- dija és így tovább. A világ legnagyobb 'gyermekkönyvki­adó vállalata a moszkvai Gyetszkaja Lityeratúra. A Szovjetunióban nagy pél- 'dányszámban adják ki a gyer­mekkönyveket. „Az én első könyvem” sorozat kötetei kétmilliós példányszámban je­lennek meg. — Maksziro Gorkij a gyermek- irodalmai) „Független államnak” nevezte. Vajon ezalatt az óriási példányszámokat értette? — Nem csupán. A szovjet gyermekirodalom nem csak ezzel tűnik ki, hanem tartal­mával, a műfajok sokaságá­val, sokszínűségével is. Min­den korosztálynak megvan a saját irodalma, a saját mű­fajai. Ez érthető, hiszen^ egy négyéves gyerek érdeklődési köre egészen más, mint egy tízéves gyermek világa. A leg­kisebbek számára kiadóink — ^mindenekelőtt fővárosi Malis-képeskönyvekeit szer­kesztenek, amelyekben kevés 0 szöveg, annál több a színes érthető és szórakoztató il­lusztráció. Figyelemre méltó az ifjúsági irodalom témagaz­dagsága is, napirendre kerül­nek a kalandok, a társadalmi gyerekek? kérdések, a történelem és a tu­dományok. Sok közöttük az életrajzi könyv js, amelyek a nagyszerű elődök példájával segítik a fiatalok ideálválasz­tását, esztétikai nevelését. A szovjet gyerekek Szere­tik a vidám, furfangos köny­veket. Hiszen a humor olyan természetesen rövidíti le a távolságot a kamasz tudata és a komoly problémák között! Több tucat folyóiratot, új­ságot is kiadnak a gyerekek­nek, s természetesen minden köztársaságban az adott nyel­ven. A gyerekeknek és kisis­kolásoknak készülő újságok között nem ritka a két- vagy éppenséggel ötmilliós példány­számban megjelenők. — Hogyan viszonyulnak a szov­jet kiadók a külföldi gyermekiro­dalomhoz? — Sokat és szívesen adnak ki a gyermekirodalom külföl­di mestereinek munkáiból. Így jelennek meg például a svéd írónő Lindgren, az an­gol Milne, a finn Jansson művei, . és természetesen a kitűnő Grimm-testvérek és Andersen meséi js több kia­dásban oroszul, illetve a köz­társaságok nyelvein. — Ügy véli, hogy a gyermek­író könyveiben komoly, sót drá­mai kérdésekkel is foglalkozhat? — Erre nemcsak lehetősé­ge van, ez kötelessége. A gyer­mekek ’egy földön élnek a felnőttekkel, az ő világukban is létezik szeretet, gyűlölet, jóság, aljasság, szenvedés, kö­nyörtelenség. Meggyőződésem, hogy a fiataloknak mindarról, ami körülöttük, a felnőttek világában történik, csak az igazat szabad mondani. De magától értetődő, hogy ami­kor ezekről a súlyos kérdé­sekről beszélünk a gyerekek­nek, akkor számításba kell vennünk életkori sajátossá­gaikat, befogadó- és tűrőké­pességüket. Tatjana Ovcsarenko Az idén negyedszázados salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum közművelődési te­vékenysége mind karakte­resebb arculatot öntött az utóbbi években, szervesen illeszkedve a megyei, illet­ve a megyeszékhélyii kultu­rális törekvések folyamatá­ban. Ez a tevékenység vég­ső soron szintén a helyi kö­tődés, a nemzeti önismeret, a szocialista tudat elmélyí­tését, a kultúra, a haladó hagyományok ápolását, az alkotó szocialista hazafiság és a nemzetköziség érzésé­nek fejlesztését szolgáltja. Eszközei rendkívül változa­tosak mind a múzeumi in­tézményhálózaton bélül, mind pedig a más intéz­ményekké!, üzemekkel való együttműködésiben. A szülő­föld, a lakókörzet, a mun- Erahely múltjának jobb meg­ismerése segít a jelen mé­lyebb megértésében, a köz­hasznú kéipességek kibonta­koztatáséiban, a közösségre találásban is. Hidváry István, a Nógrádi Sándor Múzeum közműve­lődési csoportvezetője az idei múzeumi és műemléki hónap alkalmából vehette át a megtisztelő Szocialista kultúráért kitüntetésit, ami egyúttal az intézményháló­zat közművelődési aktivitá­sának is elismerését jelenti, Hidváry István múzeumi népművelőként hosszabb idő óta tevékenykedik az intéz­ményben. Mindenütt ott van, ahol Salgótarján jobb meg­ismertetése, a múzeumi ér­tékek közvetítése a cél, sze­reti ezt a várost, múzeumi népművelői munkáját ez a szoros kötődés is motiválja. Neki is része van abban, bogy a fialta! salgótarjáni múzeumot napjainkban mind 'többen keresik föl, többek között, az ipari munkásság és az ifjúság köréből!, nép­szerűek a múzeumbarátkö- rök rendezvényei, a külön­böző játékok és vetélkedők stb. Beszélgetésünk alapján érdemes szólni néhány köz­művelődési formáról külön is, természetesen a teljes­ség igénye nélkül. Hiszen ez a miunka a múzeumban olyan sokszínű, hogy egyet­len cikk keretében jóformán áttekinthetetlen. A múzeumbarátkör Ifjú­sági tagozatának napjaink­ban mintegy hatvan állandó tagja van, a felnőtt múze­umbarátok taglétszáma a kilencven körül mozog. A baráti köri tevékenység rend­kívül változatos. Az ifjúsá­gi körben tevékenykednek azok is, akik a honismereti tábor rendszeres résztvevői, valamint középiskolás és ál­talános iskolai tanulóik, 'pél­dául a salgótarjáni Bolyai gimnáziumból, vagy a köz­gazdasági szakközépiskolá­ból. Jórészt közülük kerül­nék ki a múzeumi pályá­zatok résztvevői. A honis­mereti tábort, mint ismere­tes, idén Pásztón rendezték meg, csaknem harmincán vettek részt ebbe, öt szak­csoportban, két várostörté­neti, egy mozgalomtörténeti, valamint egy régészeti és egy földrajzi névgyű.itő-szak- csoport működött. Eredmé­nyes munkájukról a tele­vízió is beszámolt. A mú- zeuimbaráti kör munkaprog­ramja nagyon gazdag. Hogy csak néhány példát említ­sünk, három éve indították el az Élő történelem című előadássorozatot, amely az egész városban indokoltan keltett nagy érdeklődést. Idén ennek keretében ta­lálkozhattak a salgótarjá­niak dr. Boros Sándorral és Tatár (Reiner) Istvánnal, akik személyes élményeik alapión beszélgettek a részt­vevőkkel a város történeté­nek egy-egy adott idősza­káról. Igen érdekesnek ígér­kezik az a találkozássorozat i®, amelynek keretében a tarján! kulturális hagyomá­nyok jobb megismertetése a cél, a hajdani résztvevők emlékezései alapján. Ezen belül már lezajlott néhány emlékezetes találkozás, pél­dául idézték az acélgyári ol­vasóegylet és a színjátszó kör tevékenységét. Egyúttal a múzeum művelődéstörté­neti gyűjteménye és hang- tóm is értékes dotouimem- tuman.yaggal gazdagodott e rendezvények kapcsán. S akkor még nem is szóltunk a múzeumtoaráti kör tagijai­nak intenzív gyűjtőlmiunkó'- liáról, az ajándékozásokról. S mint már hírt adtunk ró­la, a baráti körök máir könyvek gondozását is vál­lalják. A közelmúltban ép­pen a széosényii baráti kör gondozásában és áldozatvál­lalásuk segítségével jelent meg a Nógrádi képcsarnok című könyvecske. A pályázatok, valamint a játékok és a vetélkedők szin­tén a múzeumi közművelő­dési tevékenység sorában említhetők. A Nagy Iván helytörténeti és néprajzi pá­lyázatnak legutóbb 12 ifjú­sági és ugyancsak 12 fel­nőtt pályázója volt, figyel­met érdemlő pályamunkák érkeztek be. A játékoik a legnépszerűbb közművelődési formáik közé tartoznak. A salgótarjáni ál­talános iskolások számára hirdette meg a múzeum a Több mint játék című mű­velődési programsorozatot. Ebben a város 11 általános iskolája közül kilenc iskola vesz részt. A tanulók előa­dásokat hallgattak meg a múzeum 25 éves történeté­ről, felszabadulásunk 40. év­fordulójáról és Salgótarján történetéről 1922-től, a vá­rossá nyilvánítástól napja­inkig. Az iskolákat 5—5 fős csapatok képviselik, ezek az év során különböző felada­tokat oldottak meg, és egész évben gyűjtőmunkát végez­tek. A legértékesebb gyűjtő- tevékenységet a Lovász Jó­zsef és a Beszterce-télepi Általános Iskola tanulói vé­gezték, s az ajándékozás so­rán gyarapodott a múzeum gyűjteményi állománya. Ez a sorozat a napokban izgal­mas vetélkedővel zárult. Lezajlott 15 salgótarjáni üzem és vállalat szocialista brigádjainak részvételével a Kiállításról kiállításra című művelődési játék is, amit idén már másodszor írtak ki. összesen 99 brigád in­dult, a játék első szakaszát pedig 75 brigád fejezte be, s 26 szerzett eredményei alapján jogot arra, hogy részt vegyen az elődöntők­ben. Közülük majd a 12 legjobb brigád december 8-án méri össze erejét a Nógrádi Sándor Múzeum­ban rendezendő döntőben. Csatlakozott e játékhoz há­rom kiállításával a salgó­tarjáni Bányász Művelődési Ház is. Így a bányászbrigá­dok a tudásukról már szá­mot adtak a múzeumi és műemléki hónap keretében, valamint a bányász kultu­rális hetek alkalmával. A vetélkedők élénk ér­deklődés közepette zaj­lanak. A múzeum és a bá­nyász művelődési ház ta­vasszal Hagyományok, em­lékek és a bányászat tör­ténete címmel hirdetett ve­télkedőt a bányászbrigá­doknak. A legjobbak cseh­szlovákiai kirándulást nyertek jutalmul, de a leg­fontosabb, hogy ismereteik gyarapodtak. Most zajlik az idén 90 éves tűzhelygyár gyártörté­neti vetélkedője, amely ki­egészül a felszabadulásunk 40. évfordulójával összefüg­gő témakörökkel. A múze­um e vetélkedőn kívül a 90. évforduló alkalmával gyártörténeti kiállítást ren­dezett és videofilmei ké­szített a gyárról. A gyár­történeti kiállításhoz száJ mos tárggyal és dokumen­tummal járultak hozzá az öblösüveggyár és a tűzhely­gyár körzetének népfront- aktivistpi,, régi gyári dol­gozók is, akik eredményes munkájuk elismeréseként Karancsberénybe látogat­tak a Nógrádi-partizáncsoJ port emlékmúzeumba. Támogatást nyújt a mú-1 zeum számos vetélkedőhöz,' évfordulós rendezvényhez a különböző gyáraknak,1 vállalatoknak, intézmé-J nyéknek és szervezeteknek! A korábbi évek gyakorla-' tához hasonlóan segítik a különböző közművelődési formákat, köztük például a Munka és művelődés című,' a szocialista brigádoknak' kiírt mozgalmat. Vándor-' kiállításokat is rendeznek iskolákban, üzemekben,' vállalatoknál, ezek az adott gyári, vagy iskolai környe­zetben nagy népszerűségnek örvendenek. Annak idején részletesen beszámoltunk róla, de em­lékeztetőül itt is érdemes megemlíteni, hogy idén ren­dezte meg először a múze­um a Nógrádi Sándor nevét viselő szocialista brigádok! országos találkozóját, ame­lyen^ az ország minden réJ Sízéről érkeztek résztvevőik! összesen 45 brigád. A részt-] vevők megismerték a név-] adójúk emilékét őrző múze­umokat Salgótórjáinlhan és Karancslberényben, kicse­rélték munkatapasztalatai^ kait és igen jó benyomással távoztak Nógrádiból. Ezt a találkozót — tervek szerint — négy-öt évenlkón/t itoiváné ják megismételni, A múzeumi közművelődés számos más formájáról, üdí­tő színfoltjáról is szólhat-] nánk még. Üigy véljük azon-J ban, az eddig elmondottak ás_ jeizik, a salgótarjáni Nóg­rádi Sándor Múzeum napJ jainlbra igen fontos közmű­velődési centrummá is vált a város szívében. T. E. imiiiiiii'tiuin Világaink Pozitív Pongráczok A mai várostromlók kis (vagy nagy?) seregéről szeret­nék elmondani valamit. Ez a kezdeti bizonytalanság szá­mukat, arányukat illetően azért lehetséges bennem, mert ugye attól függ, hon­nan nézzük a sereget? A várból nézvést, esetleg sokan vannak a mai Pongráczok (hogy; ki ez a Pongrácz? — a bolond gróf Mikszáth egyik művében, Lesz még róla szó), míg lentről felfelé tekintve és hátra, hogy „ugyan jön­nek-e a többiek is, és meny­nyien jönnek?” — esetleg kevésnek tűnik a számuk. Továbbhaladva aztán: a vár­ban ülők többnyire jót de­rülnek. ám ezeken a mai vár­ostromlókon, ahogy íjjal fel­fegyverkezve vonulnak a fa­lak alá, létrát támasztva, mászva-kúszva fel egészen a Holdig. A várból ilyennek látszanak az ostromlók; a megszállottak, á felhőkerge- tök, az úgynevezett mániá­kusok, a fixa idea, mind kö­zönségesen a rögeszme rabjai. ikikszáth földjén talán nem felesleges megidézni a Besz­terce ostroma című regény születésének- körülményeit negatívnak is nevezhető fő­hősét, azt a bizonyos Pong­rácz grófot, aki mellesleg valóban létezett. Zsolnán ma­gam is ültem annál a kávé­házi asztalnál, amelyet a vá­ros legkisebb szállójának (amit természetesen . Grand Hotelnek neveztek minden Időkben), földszintjén mutat­tak, hogy „itt ült a társaságá­val a bolond gróf, aki íjjal, karddal felfegyverzett seregé­vel támadta meg Besztercét...” De aztán a „heteskében” lak­tam is abban a szállodai szo­bában, ahol mai legendák szerint a jó palóc gyakran megszállt, amikor Zsolnára vetette az úti sorsa. Mindeh­hez még annyit, hogy a „lá­bával szerkesztő” Nagy Mik­lós, az egykori volt Vasárnapi Üjság jó kéziratért, jó iroda­lomért örökké futkosó szer­kesztője csupáncsak azért, mert M. K. nem az ő lapjá­ban, hanem a Pesti Hírlap­ban kezdte közöltetni a Besz­terce ostroma című regényét — úgy vigasztalódott, hogy szinte sorról sorra utánajárt; mi igaz a történetből? Kik azok, akik a regényben sze­repelnek, milyenek valójá­ban? Szép nagy és olvasott sorozatírás lett ebből is. Majdnem akkora sikerrel, mint maga a regény. De azt is olvashatta a Vasárnapi Üjság irodalmat kedvelő elő­fizetői tábora, hogy Mikszáth bizony még csak nem is túl­zott a történettel! A bolond gróf a valóságban ' bolondabb volt és nagyobb garázda an­nál, mint amilyennek az író ábrázolta. Hát persze, ilyen regények és ilyen újságok, meg szerkesztők ma is kelle­nének — vagy éppen ellen­kezően, ebbe« a mai képi vi­lágban, amikor víziós szecská­val tömjük a fejünket eset­leg felkopna az álluk. Pongrácz, aki mellesleg nem a közeli Besztercebányát, amint ezt sokan talán vélik, hanem a Zsolnához még kö­zelebbi Vágbesztercét vette ostrom alá — lehetett bolond a maga módján. A teljes ha- szontalanság miatt el- és meg­ítélték őt akárhogyan, mégis igazságosan. A mai „mániá­kusoknak” nehezebb a dolga, mint a bolond grófnak volt, aki bevonult hadával az iro­dalomba és ott halhatatlan­ná vált. Nincsenek adataim csak tapasztalataim arra néz­ve, hogy milyennek — mi­lyen bolondnak — ítéli meg a közvélemény a ma po­zitív Pongráczokat. Azokat, akik valamiben szenvedélye­sen elmerülnek, akik tárgyuk­ra nézvést — tekintve, hogy nem az anyagi gyarapodás­ban járnak él^n — nem job­bak a legbolondabb Pong- rácznál. Mert mi az, hogy va­laki összeírja mondjuk a megye temetőiben még fel­lelhető valamennyi kőkeresz­tet; mi az, hogy valaki ko­molyan kutat a Mikszáth ál­tal megénekelt Szent Péter esernyője (eredete) után; mi az, hogy csak a mi írónknál megragadjunk, valaki éjt nap­pallá fűzve nyomozgat az­után mi az eredet« a nagy palóctól származó görbeor­szág” elnevezésnek vagy más filológiai-irodalomtörténeti „ajdeblődségekkel” tölti a drága időt, miközben a buti­kos esetleg a napi több ezres hasznával társadalmi mére­tekben modellizálódik. Hát, hozzá képest mindenki fel­hőkergető. Talán még a bá­nyalakatos is. Jó ideje figyelem, hogyan maradnak magukra a mániá­kusak. Így nevezem őket az egyszerűség' kedvéért. Az ok persze éppoly összetett, mint minden más a mai világban és lehetnek egészen különös, valóban fura figurák, akik kézzel-lábbal várat építenek a rakétakorszak reggelén, húsz; harminc évet áldozva a munkára, amelyből senki­nek semmi haszna soha nem lesz. Losonc felé haladva is látszik egy várkastély, ame­lyet húsz éve épít egy hely­beli bácsika, miközben ő ma­ga egy rozzant tanyafélében húzza meg magát. Ismerek Sopronban magam is egy idült várépítőt: a városból hordja fel a hátán zsákban a hegyre az építőanyagot (Ta- ródi vár), már vagy negyed- százada. Ezek talán éppoly mértékben negatív Pongrá­czok, mint Mikszáth hőse a regény lapjain. De vannak sokan másfélék. Éppen ez a „másság”, amit nehezen vi­sel el a közvélemény, ami mi­att gyorsabban, mint illene rákerül valakire a pecsétes jelző: „mániákus, rögeszmés, nem normális". Legjobb kike­rülni, magára hagyni, sosem lehet tudni, hátha kitör raj­ta valami komolyabb őrület is. Pedig mániákusok nélkül nem lenne történelem írott formában (valószínűleg iro­dalom sem), nem lennének nagy gyűjtemények, nem is­mernénk az örök hó sarki birodalmait, nem láttuk vol­na kényelmes foteljeinkből laposakat pislantva a világ legmagasabb hegycsúcsait, ta­lán a mai napig sem repül­tük volna át az óceánt... De ezt a sort valóban nem le­hetne befejezni, (ha valaki mégis megkísérelné). Madách nem írta volna meg Az em­ber tragédiáját, mert az is közismert, hogy amikor köz­vetlen környezetében emlí­tette, írt egy költeményt a teremtésről, a történelemről, az Istenről és az ördögről, senki nem figyelt arra, mit mond. Senki olvasni nem akarta „ilyet írni lehetetlen, rögeszme ez is”, legyintgettek az egykor volt kis- és nagyJ szellemek. Ismerek jó egy néhány egy­kori aktív-pozitív Pongráczot, akik megörlődve-perzselőd- ve az igénytelenség és kul- turálatlanság, valamint az ezekkel párban járó pittyegés (pittyegő az, aki saját körén kívül mindent fitymálva em­leget!), vagy szürke kis értet­lenség maró savjaitól, sebei- vel-mániájával, de persze el­ért eredményeivel és közös-] séget is gazdagítani kész ener­giával együtt elvonult félre­eső tusculanumába. Magányosj békés helyet keresve, ahol se­beit gyógyítgatja. De az is lehet, hogy éppen ellenkező­leg, felkavarja minduntalan; miként az a bizonyos Lázár... Ismerek megbecsülteket is, olyanokat, akik napjainkban értek a megbecsülés kapujá­ba, mert szerencsére lehet és van is hivatalos rangra emelt közfigyelem és megbecsülés a mai Pongráczok felemelé­sében. De az már zavar, ha éppen a megbecsülteket még­is sikerül innen-onnan kikez­deni az „SV’rfaktor segítsék gével, ami az eredendő sár­ga irigység mai tudományos neve, és talán az sem egészen véletlen, hogy kies korunké ban találtak rá erre az elne­vezésre. Óvakodni mégis azoktól ké­ne, akiknek nincsenek má-* niáik. T. Pataki László NÓGRAD - 1984. december U, szombat 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom