Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
Rápfrontelnök gyermekgondozási szabadságon A kislány Szegeden hegyeket razjolt, a csúcsokra házakat mert édesap,iátál azt hallotta: Balassagyarmat a hegyek között található. — Micsoda csalódásom volt, amikor' megláttam a kisvárost kilencéves fővel — mondja dr. Borszéki Erzsébet, a Rágiimaílom utcai kényelmes lakásban. A városi kórház gyermekgyógyásza gyermek- gondozási szabadságát tölti a család 'kedvenckéjével, Ágotával. Ö a harmadik, két fiú után... — Itt jártam általános iskolában. gimnáziumban, aztán az orvostudományi egyelni, házasság, munka — sorija a háziasszony, jelezve, hogy ma már tősgyökeres balassagyarmatinak érzi magát. Egy pillanatig sem merült fel benne, hogy friss diplomával a kezében, férjével együtt ne ide térjen vissza. — Pedig a kórházi körülmények, már ami a technikai feltételeket illeti, nem a legjobbak voltak. A szülészet és a gyermekgyógyászat több száz méterre egymástól, az ápolónők röntgenfelvételre kézben cipelték a gyerekeket, mi meg olykor a sötétben botorkáltunk, hiszen a kórházi rekonstrukció az Intézményben dolgozóknak az öröm mellett sok-sok nehézséget is okozott, okoz. Ma már lényegesen könnyebb munkánkat ellátni, hiszen a szülészet új épületében kapott helyet a gyermekgyógyászat is, a háttérügyeleti szolgálat pedig az orvosnak jelent biztonságot — magyarázza a közvetlen környezetében végbement változások előnyeit. Dr. Borszéki Erzsébet azolk közé tartozik, akiikiben a közügyek iránti szeretet gyorsan gyökeret eresztett. A Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke, tagja a HNF Országos Tanácsának. Nem mondhatja, hogy unatkozik. — Amikor a tisztségre jelöltek, kicsit meglepett, de örömmel vállaltam, mert az ember ott igyekszik tenni lakóhelyéért, ahol tud — mondja. Gyorsan kiderül: két komoly terv megvalósítását tűzte ki célul, a sok más mellett. Az egyik a városszépítő egyesület megalakítása, amely már tevékenykedik, beleszámítva a kezdettel járó nehézségeket. — Valamelyik este baráti társaságban, ebben a szobában beszélgettünk arról,, ha az országban , máshol van Ilyen, Balassagyarmaton miért ne lehetne? És lett! A vjáros rendezési tervét például' az- egyesület az elsők között véleményezhette — jegyzi meg a doktornő némi elégedettséggel. Másik terve: sok az értelmiségi a városban, s miért' ne lehetne alkalmat találni egy klub keretében a rendszeres találkozásokra, eszmecserékre. Abban bízik, hogy ez az elképzelés is hamarosan megvalósul, hiszen a városban az okos ötletek valóra- váltásához nem nehéz partnert találni, ő meg azt szeretné, ha az itt élő egészség- ügyieket. műszakiakat, tanárokat jobban sikerülne mozgósítani a lakóhely érdekében is. Szívesen beszél a városról. Nemcsak a kórházról, ahová —, most a gyest leszámolva — mindene köti, az új lakótelepekről, a megújuló főutcáról, az emberek életében szemmel láthatóan bekövetkezett változásokról is. A népfront városi elnökségi ölesein pedig azon igyekszik más társadalmi munkásokkal együtt, hogy jó lokálpatriótaként gyarapítsák Balassagyarmatot, mozgósítsanak a városfejlesztésre, a kellemes városi közérzet kialakítására. — Ügy látszik, a közéleti- ség ragadós! —mondja mosolyogva. — A férjem, sok-sok munkája mellett, rizikóklubot szervezett, igyekszik mind többet vállalni az egészséges életmódra nevelésből. Ágota egy percre sem hagyja nyugton anyját. Hozza a mesékönyvet, amit a Télapótól kapott, de közli, nincs is Télapó, átrendezi a szobát, majd anyja ölében keres biztonságot. — Terhességem utolsó heteiben nagyon szerettem volna ott lenni a HNF Országos Tanácsának ülésén. Férjem vitt el nagy kényelemben. A második napirendi pontnál már a kórházban voltam, s ott szültem meg Ágotát... Csimpire (ez a kicsi beceneve), így aztán gyakran mondják: „népfronlgyerek”. M. Sz. Gy. H város négy évtizede ZÉltí! JZ mii városi titkár December 9-én lesz 40 éve, hogy a szovjet hadsereg csapatai fölszabadították az akkori megyeszékhelyt, Balassagyarmatot. A múltról, a jelenről és a jövő feladatairól beszélgettünk Forgó Imrével, az MSZMP városi bizottságának első titkárával. — A front a városon is átvonult, de maguk a háborús évek is nyomot hagytak nemcsak a/ épületeken, hanem az emberek lelkén is. Mik voltak a legfőbb teendők a föl- szahadulás utáni nehéz években? — Mint ahogy az ország más területein, Balassagyarmaton is. katasztrofális volt a helyzet, romváros képét mutatta. A sok-sok áldozat • kétezer ember pusztult el, köztük 200 polgári lakos — a gettókba hurcolt zsidók, akik közül a többség szintén elpusztult, nem felejthető. De óriási volt az anyagi kár is. Megrongálódtak a lakóházak, iskolák, a kórház, megbénult a közlekedés, az ellátás szinte lehetetlen volt. 1 Az emberek elkeseredettek voltak, a félelem, a kilátástalanság, a bizonytalanság lett úrrá rajtuk. Vaszilij Mitrofanovas Ljubimov elvtárs. aki a fölszabadító szovjet csapatok egyik parancsnoka volt, segített ebből a. borzalomból, ebből a nehéz állapatból elindulni, pedig a sorsfordító felszabadításra nehezen eszmélt a város lakossága. A közvetlen feladat akkor a romeltakarítás volt, de a lel- kekből is el kellett a romokat takarítani. A valódi és a jelképes romok eltakarítása — ma már tudjuk — egyben azt is jelentette, nogv egyszer és mindenkorra az emberek tulajdonukba /ették a jövőt. A közlekedés és a szállítás megindítását sürgette a szovjet csapátok utánpótlásának biztosítása is- Nyolc nappal a fölszabadulás után, a vasutasok áldozatos munkája nyomán 1944. december 18-án Balassagyarmat és Aszód között megindult a vonatközlekedés. De becsülettel tették dolgukat az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok, akik ’45 februárjában már elkezdték a tanítást a Balassi Gimnáziumban, és sikerült óriási nehézségek árán a minimális élelmet is biztosítani. Hatalmas feladatot jelentett a politikai konszolidáció feltételeinek lépésről lépésre történő megvalósítása. Itt nem volt munkásmozgalmi hagyomány, s nem volt elég erős a kommunista párt befolyása. A kisgazdáké volt a bázis, a többi jobboldali párt együttműködött velük. Még 1947- ben is abszolút győztesek voltak a választásokon. De dr. Lombos Lajos, Gömöri Henrik, Molnár Károly elvtársak és társaik 1945. március elején megalakították az MKP helyi szervezetét. Szervező munkájukhoz ösztönzést adott a fölszabadult területeken megindult, és a demokratizálódás felé mutató politikai munka, őket támogatták a Moldoványi János kommunista pedagógus által megalakított szakszervezetek is, ahol a város pedagógusainak 78 százaléka váltott tagkönyvet. A kommunista és a szociáldemokrata párt mindjobban megerősödött és 1948. áprilisában eljutottak az egyesülés gondolatáig, amit április 23- án a két párt 1300 tagjának jelenlétében ki is mondtak. Az átalakulási folyamatnak úgy is mondhatnánk, hogy a csúcspontja volt, amikor 1950-ben megalakult a városi tanács. — Az emberek egymásra és önmagukra találásának hosz- szú.ra nyúlt az ideje. De lassan formálódni kezdett a jövő. Melyek voltak a lerrnehe- zebb időszakok az elteli négy évtizedben? — Soha sem volt könnyű, minthogy ma sem. az. Különösen nehéz volt az az időszak, amiről eddig beszéltünk, de említhetném az ötvenes éveket is. Az első másfél-két évtized sok nehézséget jelentett, Az emberek nehezen értették meg 1950-ben és utána, hogy a város nem megyeszékhely többé. Az egyébként is kevés munkalehetőség tovább szűkült azzal, hogy a város fejlődése ekkortájt szinte megállt. A helyi gondokat fokozta az egész országban ható torz politikai vonalvezetés, a hatalom iránti biza'- matlanság egyre mélyebb pontra jutott. Tudjuk, ez vezetett az 1956-os szomorú eseményekhez. Nagy volt a zűrzavar, nem kevés megtévesztett ember komoly politikai bonyodalmakat okozott. Ma azt -mondhatjuk, hogy sikerült átvészelni ezt a nehéa időszakot és az ’56 novemberében megalakult MSZMP ideiglenes városi bizottságának vezetésével új korszak kezdődött a város életében. — A város a 60-as évek elején került újra a fény közelébe. Ettől számíthatjuk Balassagyarmat legújabb korát. — Így van. Az egész város fejlődését a Budapestről idekerült gyárak gyorsították föl. Hiszen velük a politikai- társadalmi szerkezet is megváltozott. Elmondhatjuk, hogy ma már korszerű ipari üzemei vannak ennek a településnek. s most élvezhetjük előnyeit is a késői ipartelepítésnek, hiszen így a korszerű termelés feltételei teremtődtek meg. Az a négymilli- árd forint termelési érték, amit üzemeink, gyáraink megtermelnek, a megye iparában is jelentős. A helyi foglalkoztatást az ipar jó színvonalon oldja meg, ötezer ember kérési ebben az ágazatban a kenyerét. Óriási volt a városépítő munka is: a hatvanas évek közepétől több közművesített lakótelep épült, bár nem tagadhatom, hogy itt állandóan érzékeljük a feszültségeket. Tudjuk tehát, hogy jelentős feladatunk a jövőben az infrastruktúra fejlesztése. A négy évtized alatt háromezer lakás épült, ami azt jelenti, hogy az összlakásál- lofnány fele új. Száz lakásra 308 lakó jut, ami igen jónak mondható. Az intézmény- hálózat gyarapodását hadd illusztráljam az ezerágyas kórház folyamatos rekonstrukciójával, vagy a meglevő hiányaival együtt is jelentős oktatási intézményeket. Politikai jelentősége van annak, hogy minden óvodáskorú járhat óvodába, s hogy megfelelünk a diákváros követelményeinek is: közel ötezer gyerek tanul általános és középiskoláinkban. A szellemi élet is gyorsan fejlődő, bár itt is akadnak tennivalóink. Jelentősek kulturális hagyományaink, gondoljunk Madách, Mikszáth, vagy Szabó Lőrinc nevére, de a jelennel sem kell művészeti életünknek szégyenkeznie, hogy csak Farkas Andrást, Réti Zoltánt említsem. A magas színvonalú szellemi. életnek jövője is van ebben a városban, gondjaink ellenére tudom, hogy lesz erőnk a feltételeket megteremteni hozzá. — Mik a jövendő legfont»- sabb feladatai? — önbecsülésünkhöz nem csak az tartozik hozzá, hogyan oldottuk meg a múlt problémáit, ellentmondásait, hanem az is, hogyan alakítjuk a jövőt. Van-e a lakosság által is támogatott elképzelésünk, lakóhelyünket gyarapító, életünket szebbítő programunk? Abból a reális .alaphelyzetből kell kiindulnunk, hogy az ismert okokból ma ismét nehezebb időket élünk. Én mégis azt mondom, hogy a szükségből. a szükséghelyzetből is lehet erényt kovácsolni. Minden életképes emberi közösség természetes válasza a nehezebb helyzetre a belső összefogás erősítése, amire a jövőben még inkább számítanunk kell. Az élet nehézségeink ellenére is követeli a magáét. Az iskolásoknak tanterem és tornaterem, a betegeknek korszerű egészségügyi ellátás, az embereknek otthon kell, a szabad időhöz sportolási és közművelődési lehetőség. az időseknek nagyobb anyagi segítség és több megbecsülés szükséges. Mi mindennek meg akarunk felelni, hiszen a nehézségekre való hivatkozás senkiben sem kelthet tétlenséget, tehetetlenséget. Mi magunk is a kongresszusi határozatok eredményes végrehajtásával készülünk a VII. ötéves terv maradéktalan megvalósitására. Jelentős előbbrelépést tervezünk a közoktatás és a közművelődés fejlesztésében — ennek elgondolásait a város jól ismeri. Tovább gyarapodunk a tervidőszakban 6—700 lakással és közben a fiatalok és az alacsony keresetűek igényeinek elsőbbséget biztosítunk. Jelentősen kell javítanunk a szolgáltatásokon; dédelgetett álmunk a város gázellátásának megoldása, bár ehhez a feltételek nem a legjobbak. Szorító teendőnk ,a telefon- hálózat szélesítése, mint ahogy állandó tennivalónk az egészségügy színvonalának állandó jobbítása. Gondolunk egy új kenyérgyár építésére is, hogy az ezzel kapcsolatos panaszok is véget érhessenek. Tennivalónk tehát jócskán akad. Persze ahhoz, hogy mindez a valóság lehessen, béke szükségeltetik, hogy nyugodtan építhessünk, dolgozhassunk, élhessük az .életünket. Hortobágyi Zoltán Nógrád megye felszabadítása 7. Előnyomulás északnyugatnak A szovjet csapatok december 5—6-i sikereit látva, a német hadvezetés előtt mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjetek célja a 8. és 6. német hadsereg erőinek szétválasztása, az erőkkel való manőverezés meghiúsítása, és Budapest északról való bekerítése. A hadműveleti- térképeken kirajzolódó vörös nyilak mind határozottabban Balassagyarmat, Ipolyság, Vác irányába mutattak... Mitono gárdaalezredes, a 46. gárda harokocsidandár parancsnoka, Bércéi elfoglalása után az 1. és 3. harokocsi- zá-szlóaljat rendelte a tartalékból a főerök élére, s e pihent erők határozott csapásokkal még 6-án, az éjszaka folyamán menetből elfoglalták Gálgagutát, Nógrádsá- pot s Nézsát... Ugyanekkor a 22. harokocsidandár Csővárról kiindulva csatlakozott a 9. gárda gépesített hadtest Né- zsa irányából támadó 18. és 31. gárda gépesített da-ndárai- hoz és azokkal szorosan együttműködve, gyors előretöréssel menetből elfoglalták Keszeget, Ösagárdo't és Nőtincset, majd 7-én, hajnali 4 órakor Tolmácsot... Ezt követően Ovcsarov 18. gárda gépesített dandára egy előrevetet.t osztag""! elfoglalta Diósjenőt és Nógrádot, átvágva ezzel a budapest—balassagyarmati vasútvonalat... Ugyanakkor Loza gárda-főhadnagy parancsnoksága -alatt 7-én 21 óra után egy előrevetett osztag indult Nagyoroszi felé, azzal a céllal, hogy átvágják az i-polyság—balassagyarmati vasútvonalat... Kravcsenko vezérezredes, a 6. gárda harckocsi-hadsereg parancsnoka a 9. gárda gépesített hadtest rendkívüli gyors sikereit értékelve világosan látta, hogy a szárnyak biztosítása, a hadtáp előre- vonása, és a harcoló csapatok lőszer- és üzemanyag-fel- töltése nélkül a támadás további erőltetése kalandorság volna. Ezért a parancsnok 8- és 9-ére a hadtest elé az elért pozíció megerősítését és a szárnyak biztosítása érdekében is csupán helyi jelentőségű feladatok végrehajtását tűzte ki célul. Ennek során a 14. motor- kerékpáros zászlóalj 8-án 10 óra körül harcban elfoglalta Nógrádkövesdet, melyet a németek egy szakasszal és két harckocsival védtek... A 46. gárda harckocsidandár Bánkon — a harckocsik üzemanyaggal való feltöltése és a lőszerellátmány kiegészítése után — eredményesen védte állásait. A németek a nap folyamán több ízben is támadták a szovjet állásokat. Délután 13 óra 30 perckor a? ellenség 4 rohamlöveg támogatásával egy zás^lóaljnyi erővel ismét támadta a dandár Bánkon levő egységeit, de a támadás ezúttal is kudarcba fulladt. A gyalogság harcrendjében álló páncéltörővel az egyik rohamlöveget kilőtték, a többi elmenekült, és a környező erdőkbe vonultak vissza a támadó német gyalogság szétvert egységei is. Az ellenség újabb támadással' már nem kísérletezett és megmaradt erőit — a környező településeket, , így Romhányt is kiürítve — Balassagyarmat irányába vonta vissza, miközben légiereje szakadatlan felderítést végzett a hadtest körzetében, és több ízben bombázta az utánpótlási vonalakat és a felzárkózó alegységeket. .. A sötétség be- álltáv'al azután —, bár az előremozgás célja, csupán a pozíciók megjavítása .volt —, ismét a szovjet csapatok vették át a kezdeményezést. A korábban tartalékban lévő 30. gárda gépesített dandár 8-án érkezett meg Galga- gutáról — Legénd érintésével — Rétság körzetébe, és másnap 9-én, délután harcba is lépett. Ennek során a hadtest jobb szárnyának biztosítása érdekében elfoglalta Tereskét, majd kiverte a németeket Ér- sekvadkertről is. Támadásba lendült Sze- leznyev gárdaezredes 31. gárda Nyikoláj Mihajlovics Mihno gárdaalezredes, a Szovjetunió hőse. gépesített dandára is. Itt a cél Drégelypalánk felszabadítása, az Ipoly elérése volt. A felderítők a községből harckocsik és gyalogsági erők összevonását jelentették, ezért a parancsnok a község éjszakai rohammal való elfoglalása mellett döntött. A főcsapás végrehajtása Bjelov gárdaezredes 85. gárda harckocsiezredére hárult, az 1. és 2. gépkocsi zó lövészzászlóalj ugyanakkor keletről, Patak irányából támadott. A támadás teljes , sikerrel járt. A község alá ’ érkező páncélosok, váratlanul igen erős tűzcsa’pást mértek a községre, mire azonban a megzavarodott ellenség a harckocsijaihoz és lövegeihez ért volna, a Patak felől érkező lövészegységek tűzcsapása fogadta őket, és a nemetek fegyvereiket és harci eszközeiket elhagyva megfutamodtak. .. Drégelypalánk elfoglalásával a 9. gárda gépesített hadtest — lényegesen megjavítva pozícióját — kijutott az Ipolyhoz, a csehszlovák határra. * Sokkal hevesebb, döntő jelentőségű harcok folytak ugyanakkor, e napokban a 9. gárda gépesített hadtest szárnyain. A bal szárnyon az 5. gárda harckocsihadtest 20. és 21. dandárai már 7-én este megkezdték a felkészülést a Vác elleni támadásra. A 20. dandár — az akkor Nógrád megyéhez tartozó — Penc körzetéből Rád irányába támadott, a 21. dandár 2. harckocsi-zászlóalj pedig Szendehely—Katalinpuszta vonalá- , ban a Duna felé szorítva az ellenséget, gtrágta a yáctól északnyugat felé vezető műutat. . A németek minden erejüket megfeszítve védekeztek, a szovjet csapatok támadását azonban már nem lehetett feltartóztatni... A gyorshadtestek sikereit továbbfejlesztve Sumilov vezérezredes 7. gárdahadseregének összíegyvernemi magasabb egységei négy nap alatt mintegy 55 kilométert törtek előre, és Kismarosnál elérték a Dunát... A hadsereg 30. lövészhadteste az 5. gárda' harckocsihadtesttel együttműködve ezzel egyidőben kiverte az ellenséges erőket Vác- ról, majd déli irányba támadva északról áttörték Budapest külső védőövének első és második vonalát. Rendkívül eredményesen nyomult előre december 8-án, a jqbb szárnyon Plijev altábornagy lovas-gépesített csoportja is. A 9. gárda harckocsihadtest csapásainak hatására az ellenség megmaradt csapatait Balassagyarmat védelmére vonta vissza, s így a lovashadosztályok kozák felderítői általában szabad utat jeleztek... így Zsdánov altábornagy 4. gárda gépesített hadtestének dandárai és Szt>- kolov altábornagy 6. gárda l lovashadtestének hadosztályai 8-án szinte ellenállás nélkül, sok községben még megszálló erőt sem hagyva — vonultak keresztül Szanda, Terény, Cserháthaláp, Cser- hátsurány, Magyarnándor, Debercsény, Mohora és Cseszt- Ve községeken... A németek csak Balassagyarmat előterében, Szügynél kísérelték meg sikertelenül — az. ellenállást, Zsukov ezredes 36. harckocsidandár azonnal tovább támadott és 22 órakor már Balassagyarmat déli előterében harcolt, de —, bár kétszer is megpróbálta — a város menetből való felszabadítása 8-án éjszaka még nem sikerült... A döntés másnapra maradt... (Folytatjuk) Dr. Gáspár János NÖGRÄD — 1984. december 8., szombat 3
