Nógrád. 1984. december (40. évfolyam. 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

A röntgensugár orvosi alkalmazásáról Tíz év múlva várhatóan rendezvények sorozatával fogja megünnepelni a tudo­mányos világ a röntgensuga­rak felfedezésének 100. év­fordulóját. Az eltelt idő alatt e sugárzásnak a betegségek kimutatásában és részben gyógyításában igen nagy sze­rep jutott, amely várhatóan a jövőben sem fog csökken­ni. Csaknem mindenki, aki valamilyen betegségével a kórházba, vagy szakrendelés­re kerül, több, kevesebb rönt­genvizsgálaton is átesik. Ha­hónkban az évi röntgenvizs­gálatok száma meghaladja a 10 milliót. E szám a nem hoz­záértőkben is felébreszti azt a gyanút, hogy a szükségesnél feltételezhetően többször vég­zünk röntgenvizsgálatot. Kétségtelen, hogy a rönt­gensugarakkal az emberi test belsejében fekvő szervek is láthatóvá tehetők és ilyen szempontból egyike azon vizsgálatoknak, amelyekkel a test felnyitása nélkül beteg­ségeket állapíthatunk meg. Éppen a betegségek kimuta­tásában játszott nagy szerepe vezetett oda, hogy ma az or­vosok és a betegek körében is tapasztalható olyan elképze­lés, hogy a röntgenvizsgálat­tal minden betegség megál­lapítható, és a kezelés is nyo­mon követhető. Valójában tudnunk kell azonban, hogy e módszernek is vannak kor­látái, és jól körülhatárolhatok azon betegségcsoportok, ame­lyeknél a vizsgálatot érdemes elvégezni. A beavatkozás szük­ségességét eldönteni nagyon nehéz, nem véletlen, hogy egy orvosnak az egyetem el­végzése után még négy évet kell tanulnia, hogy röntgen­szakorvos lehessen. A fentiek alapján megért­hetjük, hogy mennyire hely­telen az. ha valaki kezelőor­vosától saját elképzelése alap­ján, állampolgári jogaira hi­vatkozva kéri a röntgenvizs­gálatra való küldést. Az or­vosnak körültekintően mérle­gelnie kell a betegre vonat­kozó adatokat, az addigi vizs­gálatok nyomán kézhez kapott információkat, és ezek birto­kában kell eldöntenie, hogy egy kért röntgenvizsgálattól várható-e olyan eredmény, amely a kezelés menetét be­folyásolja. Amennyiben erre remény nincs, a vizsgálat el­végzése felesleges, sőt több szempontból káros is. A feleslegesen végzett vizs­gálatok káros hatását most csak szakmai szempontból említem, holott lehetne egyéb — gazdasági, munkahelyi, eti­kai — oldalról is megközelí­teni. A káros hatások mindig érintik a beteget és gyakran az orvos munkáját is befolyá­solják. A legfontosabb ezek közül, hogy a nagyon sok in­dokolatlan röntgenezés miatt előfordul, hogy nem lehet azokat a betegeket megfelelő részletességgel megvizsgálni, akik valóban rászorulnak. Al­kalmanként a hosszú vára­kozási idő idegileg is terheli a beteget és az orvost egy­aránt. Az is közismert, hogy az orvosi gyakorlatban használt röntgensugárzás ionizáló su­gárzás, ennélfogva az emberre nézve káros hatása van. Ez a hatás annál erőteljesebben érvényesül, minél fiatalabb korban és minél gyakrabban végzik. Az összlakosság su­gárterhelése nemcsak az or­vosi alkalmazásból származik, mert az elszenvedett összdó- zisba beletartozik a háttér- sugárzásból (világűrből), az élelmiszerekből, a talajból, egyes építőanyagokból és technikai eszközökből kilépő radioaktivitás is. Mint érde­kességet említem meg. hogy a főtt tojás sárgája, a földi- mogyoró is rendelkezik ra­dioaktív sugárzással, éppúgy, mint a tengeri halak, a tv képernyője, vagy a szilikát- blokk. Mindez nem jelenti azt, hogy az emberiség olyan mennyiségű besugárzást kap, amely az egyes személyeket egyedileg károsítaná, de az össznépesség szempontjából a kérdés nem elhanyagolható. Az orvosi készülékeknél al­kalmazott sugárvédelem ma már a beteg számára gyakor­latilag teljes védelmet nyújt. összegezve az elmondotta­kat, felhívom a figyelmet ar­ra, hogy a röntgenvizsgálato­kat körültekintően, kellően megalapozottan szabad csak elvégezni, de ehhez a betegek kellő megértése és a kölcsö­nösen korrekt magatartás szükséges. Dr. Oláh József kandidátus, röntgeniőorvos Salgótarján és negyvenkét község ingatlanjainak nyilvántartását és térképi ábrázolását végzik a Salgótarjáni Földhivatalban. A kézi nyilvántartást, reméljük hamarosan fel­váltja majd a számítógépes adatfeldolgozás. Megúiul a pályázat Alkotó ifjúság — vállalkozó szellem Tíz évvel ezelőtt hirdette meg a KISZ az Alkotó ifjú­ság pályázatot, amelyet a kor­mány, a szakszervezet és a tudományos egyesületek is támogattak. A nagyobb vál­lalatoknál több lépcsőben ér­tékelik a benyújtott pálya­munkákat; elsősorban hasz­nosságuk és alkalmazhatósá­guk alapján. Az eddigi ta­pasztalatok szerint az alko­tásoknak 40, az országos ki­állításon részt vett munkák­nak 60 százalékát vezetik be. Főként a technikai jellegű művek megvalósulásának na­gyobb az esélye. Ám a jelen­tősebb alkotások — mint pél­dául a termékszerkezet kor­szerűsítését szolgáló elméleti és gyakorlati munkák — oly­kor áthághatatlan akadállyal találják szemben magukat. Gyakran hiányoznak a mű­szaki fejlesztéshez szükséges eszközök, technikák. Olykor a szűk kivitelezői kapacitás és a hosszadalmas ügyintézés hátráltatja a pályamunkák elkészítését. A fiatalok időben benyúj­tott pályaműveit sok esetben hónapokig nem értékelik az illetékesek, ez különösen a hasznosítható munkáknál okoz veszteséget. Pedig a gyors értekelés, a mielőbbi beveze­tés minden vállalatnak elemi érdeke lenne, hiszen így te­temes pénzt takaríthatnának meg. Némely vállalatnál és trösztnél jó kezdeményezés, hogy az elkészített alkotá­sokról katalógust készítenek. Igaz, ezek általában kevés információt közölnek a mun­kák tartalmáról, a felhaszná­lás lehetőségéről. Elgondol­koztató az is, hogy az üze­mek miért nem érdeklődnek jobban a másutt készült al­kotások, újítások iránt. A vállalkozások elterjedése, a jövedelemszerzés újabb le­hetőségei is fékezik az Alko­tó ifjúság pályázat fejlődé­sét. A fiatalok nagy része ugyanis sokszor inkább a na­gyobb keresetet biztosító munkát vállalja, mint az idő­igényes és bizonytalan sorsú pályamű elkészítését. Nehéz­séget jelent az is, hogy a vál­lalatok beruházási és fejlesz­tési forrásai csökkentek az utóbbi időben, így a sikeres munkák jutalmazására csak szerény összeget tudnak for­dítani. Az Alkotó ifjúság pályá­zat — ezt hangsúlyozták a KISZ KB ifjúmunkás-, vala­mint mezőgazdasági fiatalok tanácsának legutóbbi ülésein — akkor szolgálja a fiatalok érdekeit, ha a korábbinál job­ban segíti az ötletek felka­rolását, az alkotások hasz­nosítását, és a telje­sítmények arányosabb elis­merései. Éppen ezért több vállalatnál — például a Vi­deotonban, a Dunai Vasmű­ben és a Székesfehérvári Könnyűfémműben — kísér­letet folytatnak a pályázat vállalkozási alapon történő bevezetésére. Hasonló kísérle­tet kezdeményeznek több me­zőgazdasági nagyüzemben is. A közös érdekeltséget fokoz­ná — vélekednek a fiatal szakemberek —, ha az alko­tás eredményéből a létreho­zón kívül a KISZ-szervezet is részesülne. Érdemes lenne fontolóra venni továbbá, hogy az illetékes részlegve­zetők miképp részesülhetné­nek a megvalósított pályamű hasznából. A kibővített érde­keltség minden bizonnyal elősegítené a fiatalok mun­káinak révbe juttatását. Ma még az alkotások er­kölcsi elismerése sem tökéle­tes. Csak kevés helyen jelent rangot, dicsőséget e mozga­lomba bekapcsolódni. Gyak­ran a munkák értékelése sem a kollektívák előtt tör­ténik, és az üzemi sajtó is csak ritkán népszerűsíti az alkotó fiatalokat. Remélhető, hogy a vállal­kozói vonások erősítésével si­kerül a mozgalmat megsza­badítani béklyóitól, s az Al­kotó ifjúság pályázat a jö­vőben még inkább a fiatalok szakmai kibontakozásának rangos fórumává válik. Cseh János Jó ellátás édesipari termékekből az ünnepekre Felkészült az édesipar a decemberi ünnepekre: ter­mékeinek döntő többségé­ből a kereskedelem igényei-, nék megfelelő mennyiséget gyártott, megközelítően 7000 tonnát, ami az éves termelés 6—7 százalékát te­szi ki. A fogyasztók ízlése meg­változott, igényeiknek meg­felelően az üzemeknek az elmúlt hónapokban jelentő­sen át kellett alakítaniok a termelés szerkezetét. A pi­ackutatásoknál ugyanis ki­derült, csökkent a cukorkák és a kekszfélék iránti ke­reslet, ugyanakkor ugrássze­rűen megemelkedett a cso­koládés készítmények iránt az érdeklődés. Csakhogy ép­pen az ebbe a kategóriába tartozó édességek gyártásá­hoz szükséges nyersanyag — elsősorban a kakóbab — vi­lágpiaci ára tovább nőtt, s az e célra rendelkezésre ál­ló devizakeretnek — ez évente mintegy 3,5 milliárd forint — is határai vannak. Az ipar három vállalata ezért körültekintőbb nyers­anyag-gazdálkodás, a ke­vesebb csokoládét tartalma­zó, ám mégis kiváló minő­ségű mártott, töltött készít­mények részarányának eme­lése mellett döntött. Több olajos magvat, marcipánt, di­ót, mandulát, mogyorót, ma­zsolát használtak fel a ter­mékekhez. Mindez nemcsak a hazai fogyasztók ízlésével találkozott, ezek a cikkek külföldön is sikert aratnak; például a szerencsi gyár na­gyobb tétel különleges mi- k'U4- aurát szállított az NSZK-ba. Az ünnepek jellegének megfelelően a szaloncukor iránt a legnagyobb a keres­let. Eddig négy gyárban ké­szült ez a csemege, az idén újabb üzem kapcsolódott az előállításba: az Ácsi Cukor­gyár. A munkaerőgondokkal küszködő Budapesti Édes­ipari Vállalat ugyanis átad­ta az ácsi üzemnek az úgy­nevezett, konz”msza!nnc."i- kor-gyártó vonalát. Ácson éppen a munkaerő idényen kívüli foglalkoztatása oko­zott eddig fejtörést. Így a cukorgyártási holtszezonban szaloncukor készül Ácson. Az üzemekben összesen 5 ezer tonna szaloncukrot ál­lítottak elő hatféle változat­ban, ezzel kielégítik a ke­resletet. Ha megkérdezzük az utca emberét, milyen dolgok fog­lalkoztatják ma a közvéle­ményt egy nagyközségben, bizonyára kapásból sorolja: a lakás, a kereskedelmi ellá­tás, az ivóvíz, a közlekedés, az egészségügy, az iskola... Mindezt azért mondja, mert húsba-vérbe vágó kérdések ezek, nap mint nap találkoz­ni velük. Mit találkozni! Ha nincs vagy kicsi a lakás, vagy nitrátos a víz, vagy szombat délben már nincs az üzletekben kenyér, tej, rossz a helyi közlekedés... nos, ak­kor ez a „találkozás” meg­lehetősen kellemetlen. Ront­ja a közérzetünket, bosszús­sá tesz, hangulatot rombol — ha éppenséggel ennyivel megúszható. Bátonyterenye „honatyái” ezért is döntöttek úgy, hogy napirendre tűzik a városi jo­gú nagyközség alapellátásá­nak helyzetét. Választóik iránti felelősségteljes gondol­kodásukat jelzi, hogy alaoos előkészítés után a terjedel­mes beszámoló fölötti vita csaknem három órán át folyt. Csatáztak az érvek, a tények, a szemléletek, amelyek egy dologban kétségtelenül azo­nos hullámhosszon voltak: a jobbító szándékban. (LAKÁSHELYZET) A rang­sor élén. Jóllehet Bátonyte- renyének több oka lehet az elégedettségre, mint az elége­detlenségre, hiszen több éves erőfeszítéseik eredményeként Egy tanácsülés margójára Hogy boldogulsz, Bátonyterenye ? egyre kedvezőbbek a lehető­ségek. Ám, a lakásárakkal a tanács sem tud versenyezni. Nem ők építenek. Ahogyan az egyik hozzászóló derűsen megjegyezte az árakra, már egy nótával lehet válaszolni: „ ... a csillagos égig”. Tudom, a lakásra várókat nem vigasztalják ezek a té­nyek, de az összkép megraj­zolásánál nélkülözhetetlenek. Mégpedig: 1985-re várhatóan 280 főre száz lakás jut, s hogy az építkezések eredmé­nyeként a családok 25 száza­léka költözött új lakásba, hogy jelenleg 100 telek között válogathatnak azok. akik magánerőből próbálkoznak, hogy a költségek kétharmad részét a lakásügyek emésztik föl, hogy házépítők boltját nyitnak, s hogy éppen ez a tanácsülés is egy olyan prog­ramot fogadott el, amely a többgyermekesek és a rászo­rulók efféle gondjain enyhít majd. Szóval, ezek tények, ám amint Gyetvai Györgyné dr. vb-titkár mondotta, a to­vábbiakban is mindenféle le­hetőséget megvizsgálnak a bankkölcsöntől kezdve az ál­lami bérlakások ésszerűbb kihasználásáig, hogy valóban azok kapják, akik rászorul­nak, s természetesen minél hamarabb. (MI VAN A BOLTOKBAN?) Minden tanácsülés nyilvános, nem ártott volna, ha a Bá­tonyterenye kereskedelmi el­látását biztosító 72 bolt és 28 vendéglátóegység néhány képviselője végighallgatja ezeket a hozzászólásokat, amelyeket Szeberényi Endre, a városfejlesztési és -gazdál­kodási osztály vezetője szó­beli kiegészítésében azzal in­dított útnak, hogy a kereske­delmi ellátás helyzete kriti­kusabb, mint ahogyan az az írásbeliben szerepel. Aztán hozzáfűzte még, jó néhány mutatóval — a forgalmi, az alapterületi arányt tekintve — a megyei listák végén kul­log a község. Záporoztak is a kérdések, nem divat ebben a testület­ben mellébeszélni, hadd idéz­zem ennek bizonyítására Sé- ber Ferenc tanácstag szó sze­rinti kérdését: — Tudunk-e tenni annak érdekében, ha Stramkó Illés, a maszekpék kiveszi a sza­badságát, lehessen kapni a nagyközségben kenyeret? Horváth György sem cif­rázta: — A szerződésbe kiadott üzletekkel nem nyertünk semmit! Nem azon vannak — tisztelet a kivételnek! —, hogy az ellátás jobb legyen, hanem hogy minél hamarabb megteljen a zsebük! Bodor József higgadtabban és tényekkel illusztrálva em­lítette, hogy sok minden tör­tént a javulás érdekében, de még nagyon sokat kell hinni, „a vásárlót nem az érdekli, hogy mely téeszből jöjjön a tej, hanem, hogy legyen an­nak a kismamának!”, önma­gáért beszél az a példája is. hogy ha jön egy vendég a községbe, nemigen van olyan szórakozóhely, ahová nyu­godtan meghívhatná... Megjegyzendő azonban, hogy az élelmiszer-ellátásban alap­vető gondok nem voltak, no­ha esetenként és szezonálisan egyes termékekből szűkös vá­lasztékot kínáltak. A zöldség­gyümölcs ellátásban pedig ki­fejezetten jók a tapasztala- ' tok, amióta a máriapócsi és a pásztói téeszek egy kicsit fölbolvdították a helyi .mo­nopóliumokat”. — Most már nem Marisunk­hoz megyünk — mondta az ízes beszédű Lumper Tános —, hanem abba a boltba, ahol jobb és olcsóbb az áru! Nem igaz? — és bólogottak az emberek. (HEJ, HELYI JÁRAT!) Ma Kisterenye és Nagybátony Bátonyterenye néven szere­pel, s valószínűleg ez egyha­mar nem is változik. Tehát, az állampolgárok ügyes-bajos dolgait is egy helyen, neve­zetesen a tanácson intézik, ide eljutni viszont, mondjuk a kisterenyeieknek, 16 forint­jukba kerül! Egy nyugdíjas­nak, ha sok dolga akad a ta­nácson a jövedelmének ne n kis része rámegy a buszoz- gatásra. Választóiknak nem győzik magyarázni szegény tanácstagok, hogy folyton ké­rik, vezesse be a Volán a he­lyi járatú rendszert, hiszen, mint ahogyan Salgótarjánnak Somoskőújfalu, úgy Nagybá- tonynak Kisterenye is köz- igazgatási egysége, s itt ezt mért nem méltányolják? (Tanácsülés után megkér­deztük a Volánt, ahol elmon­dották, ez nem az ő hatáskö­rük, bizonyos országos szer­vek rendelkezései szerinti ta­rifa alkalmazható. Ámbár, hozzáfűzték e téren a közel­jövőben változások várhatók, melyekről azonban még korai lenne beszélni.) (VÍZ, VÍZ, VÍZ...) Noha erről kevesebb szó esett, még­is a tanácsi munka második helyen kiemelt feladata, hogy nagyobb legyen a víztermelés, mindenütt legyen vezetékes ivóvíz, s csökkenjen a szenv- nyezettség. 1970-ben még alig 43 kilométernyi volt a víz­vezeték, ma meghaladja a 83-at! Megoszlása viszont meglehetősen aránytalan, míg a terenyei településeken csak­nem százszázalékos az ellá­tottság, addig például Ma- conkán, annak egy részén egyáltalán nincs vezeték. Sú­lyosbítja a gondokat, hogy nem bővíthető tovább a víz­műtelep kapacitása, más meg­oldást kell hát keresni. Az urbanizálódás útjait já­ró Bátonyterenye a megvet legsűrűbben lakott munkás­települése, számarányuk meg­közelíti a 35 és fél százalékot. Demagógia volna azt monda­ni, ezért olyan fontos kérdés az' alapellátás. Mert az alap­ellátás az mindenütt az első számú teendők között kell, hogy szerepeljen. De ahol azok az emberek élnek, akik kétkezi munkájukkal állít­ják elő boldogulásuk alapfel­tételeit. a bányában, a gé­pek mellett, a gyárakban, rá­juk több figyelem kívántatik. Miattunk is. Tanka László NÓCRÁD - 1984. december 5., szerda /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom